Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-01-11 / 980. szám

XXVII. évfolyam. 980. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre^ 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 január 11. Nem szeretem a bevattázott fülü embereket. Akinek a füle fáj, — értem ■— vattát tesz bele, de ná­lunk ma csaknem minden ember, akinek valami intézkedő joga van — bevattázott füllel jár. Azoknak aztán hiába beszél az ember. Hatalmas tervrajzok fekszenek előttem kiterítve, Palóczy Antal elhunyt építésztanár hagyatéká­ból: — az Erzsébet sugárút terv­rajzai a múlt századból. Maga az eredeti terv, az egyenes sugárút a Városház kapujától a Royal szálló kapujáig. Mellette számos alterna­tív terv, brozsurák, újságcikkek, néhány ív teleírva adatokkal, szá­mokkal, — egy évtized munkája. Szegény boldogult Palóczy Antal hiába tervezett, beszélt, agitált, ka­pacitált mindenkit a boldog jó időben, — bevattázott fülű embe­reknek beszélt. Itt van az idegenforgalom nagy kérdése és hasonló a sorsa. A múlt század nyolcvanas évei­ben vettem részt először egy ide­genforgalmi mozgalomban. Lehet', hogy volt előtte már több is. Em­lékszem, hogy az „Egyetértés” hasábjain nagy harcot kezdtem Budapest közönye ellen, amellyel az idegenforgalom iránt hivatal­ból viseltetett. Arra is emlékszem, hogy boldogemlékezetű Rózsavöl­gyi Gyula alpolgármester, akkor még talán csak tanács jegyző, ma­gához kéretett és megmagyarázta nekem, hogy nincs semmi muto­gatnivalónk az idegen számára. Megmutatott nekem a negyvenes évekből egy Baedeckert, amelyben Budapest látványosságai közül, a hajóval érkező idegen figyelmébe ajánlotta: die griechische Kirche, mit ihrem rothen Mar­morportale ...” 1888-ban történt ez, de már akkor is kevés ember tudta, hogy a görögkeleti temp­lomnak a Dunaparton piros már­vány portáléj a van. De akkor sem tudtunk még az idegennek mást mutatni, mint a Vágóhidat, a Vi­gadót, a Múzeumot és a Margit­szigetet. A többi azóta épült. Lefokozott lendülettel harcol­tunk tovább egynéhányan az ide­genforgalomért. Mellettem állott Smialovszky Valér, Trencsén me­gye egyik képviselője, Rajec-fürdő tulajdonosa, de nem mentünk semmire. Akkor is az volt a jelszó, hogy nyugatról kell hozni az ide­gent Budapestre. És azóta négyszer-ötször indult meg ilyen mozgalom az idegen- forgalom érdekében és szent a hi­tem, hogy mind azon fordult, azon I bukott meg, hogy a vezető egyéni­ségek nyugat felé fordultak, nyu­gatról várták a kérdés megoldá­sát. Nyugatról pedig ide nem jön \ senki, vagy csak nagyon kevesen, dába hirdetik San Franciscóban, >gy a világ legjobb gyógytor­nái Budán vannak, a kaliforniai 1 l Hornos, ha már öt napig uta­zott a Pacificon New Yorkba, onnan hajóval 8 napig a francia tengerpartra, nem fog még 70 órát utazni vasúton, hogy Budapestre jöjjön, amikor a francia partokon megtalálta a legraffináltabb világ­fürdőéletet és annak minden gyö­nyörűségét, Az angolt, a franciát hiába igyekszünk átcsalogatni a magasabb kultúrájú német, olasz, svájci, osztrák és cseh fürdőterü­leten, mert ott ragad és hozzánk nem jön el. Ezt az igazságot huszonöt év óta harsogom az idegenforgalom­mal bajlódó urak bevattázott fü­lébe. Pékár Gyula arra az igazságra jött rá, hogy a világot kétféle nép lakja: — a sátorban élő, lovon - járó, a tengert kerülő, a belvizeket szerető turáni népek és — a váro­sokban lakó, a tengert kereső, de lóháton nem járó árja népek. Miért akarjuk mi turáni magya­rok mindenáron idehozni az árjá­kat? — Amikor azok a tengert keresik. Miért nem igyekszünk idehozni a turáni népeket, a ve­lünk rokon törököt, bolgárt, per­zsát és afgánt, a szittya indust, a zárkózott tibetit, a tatárt, a bas­kírt, az ezer tó mellett élő finnt, az eszteket és a kozákokat, cserke­szeket, a teketurkománokat, — akik szívesen jönnének és akik közül a törökökkel hamar meg tudnánk értetni, hogy a budai gyógyforrásoknak értékét az ő nagy őseik fedezték fel tulajdon­képpen és még ma is állanak itt Budán azok a kupolás, misztikus fényű fürdők, amiket ők építettek. Föltétien meggyőződésem, hogy a kíváncsi árja népek nyugatról, még San Franciscóból is nagy kí­váncsisággal jönnének Budapestre, ha csak egy esztendőn át olvasnák lapjaikban azokat az érdekes híre­ket, hogy itt Budapesten fátyolo­zott arcú afgán és hindu nők sé­tálnak a kurparkokban és Ázsia különböző népeinek nagyurai itt Budán élik különös keleti életüket a Gellérthegy alján, a Tabán vé­dett lejtőjén épült fürdővárosban. Az idegenforgalomnak is meg van a maga specializálódása, ezt is népösztönök vezérlik és föltétlenül bizonyos, hogy a mohamedánusok Budára még eljönnek, de — to­vább, nyugatra nern mennek. A propaganda is más fajtájú keleten, mint nyugaton. A tur- kesztáni pusztákon plakátokat ki­ragasztani nehéz volna. Az afgán főnemesség pedig még nem indul a modern, sajtóbeli reklám után. És itt ismét eljutottam a bevat­tázott fülekhez. Nekünk magyaroknak meg van a módunk, hogy keleten olyan propagandát fejtsünk ki, aminőre más népnek nincsen meg a lehe­tősége. Ázsiának háromnegyed része rokonunk. Huszonöt, esetleg harminc olyan néptörzs él ott, amelynek ajkán legendák jár­nak az Európában élő turáni magyarokról és bizonyára szí­vesen engedne át neveltetés cél­jából mindegyik két kicsiny hatéves gyermeket, hogy azt a magyar állam költségén Ma­gyarországon neveltesse. 50—60 gyermekről volna szó minden esztendőben, 20 év alatt 1000- ről, amikor az első ízben hozott gyermekek már mint kész mű­velt magyarok térnének vissza hazájukba, hogy ptt holtig hir­detői legyenek a magyar mű­veltségnek és tudásnak. Viszont a magyar állam minden eszten­dőben a saját költségén küldene ki két szegény, de okos fiúcskát és azokat ott neveltetné, mint­egy cserébe az elhozott idegen gyermekekért. Húsz év alatt ezer fölserdült gyermek, ame­lyek közül mindegyikre szerep várna itthon és otthon és ezer kapocs fűzné állandóan egymás­hoz a keletet és a nyugaton élő magyarokat. Nincs olyan nyomtatott propa­gandája, olyan káprázatos villany­fényben úszó reklámja a világnak, mint amilyen volna ennek az év- ről-évre cserélődő ezer gyermek­korból férfivá serdült turáni vi­lágszövetségnek. Még Trianont se merték volna rámérni Magyaror­szágra, ha tudta volna ez a vén- hedt Európa, hogy harmadfélszáz­millió turáni ember áll Magyar- ország háta mögött. És talán olcsóbb is volna, mint az a propaganda, amely milliókat fecsérel hirdetésekre és reklá­mokra ott, — ahol azokat meg sem értik. Valamikor Magyarországon hosszú évtizedeken át divatban volt a cserébe adás, amikor a ma­gyar fiúkat elvitték a német vá­rosokba és onnan cs vébe hozták a magyar születésű németajkú gyer­mekeket. Ezt a hazai jó szokást turáni világszokássá kellene fej­leszteni és húsz év múlva, — min­den idegenforgalmi vállalat nél­kül — olyan idegenáramlás indul­na meg keletről Budapest felé, hogy csodájára járna az egész nyugat. Oly egyszerű, oly kézen fekvő maga a rendszer és annak ered­ménye, hogy talán éppen ezért hiába hirdetem ezt három évtize­den át a bevattázott fülű emberek­nek. Régi bölcs magyarok bevált módszere volt ez a gyermekcsere itthon, amely föltétlenül beválna kint a turáni nagyvilágban is. Lehet, hogy ügyetlen ember va­gyok, aki ennek a gondolatnak nem tudtam hatalmas protektort szerezni és azért — maradtam is­mét egyedül. . . Viraág Béla. A választókat összeíró küldöttsé­gek. A központi választmány mult- heti ülésén öszeállították az ország- gyűlési képviselőválasztók névjegyzé­kének megállapításával megbízott küldöttségeket. Az összeíróküldöttsé­gek beosztása az 1930. évre a követ­kező: — I. közigazgatási kerület. 1. sz. összeíróküldöttség. Elnök: Lász Károly. H. elnök: Krivoss Árpád. R. -tag: Krámer Adolf. P. tag: Váezy Ferenc. 2 sz. összeíróküldött­ség. Elnök: Lukács Pál. H. elnök: ifj. Frey Ágoston. R. tag: Natzler Ervin dr. P. tag: Gerely Gyula dr. 3. sz. összeíróküldöttség. Elnök: Luca- tello Nándor. II. elnök: Stauber Jó­zsef. R. tag: Milcsinszky Alajos. P. tag: Kiss Dezső. II. közigazgatási kerület. 1. sz. összeíróküldöttség. El­nök: Seenger Viktor. H. elnök: Mandl Oszkár dr. R. tag: Péter Já­nos. P. tag: Taraezközy Károly. 2. sz. összeíró küldöttség. Elnök: Petai- nek József. H. elnök: Apor Albert. R. tag: Vagács Géza. P. tag: Thala- bér István. III. közigazgatási kerü­let. 1. ez. össizeírólcüldötijég. Elnök: Vitéz Endre. H. elnök: Debreczeny Miklós. R. tag: 'Günther Béla. P. tag: Hazai Béla dr. 2. sz. összeíró­küldöttség. Elnök: Milkovits Vazul. H. elnök: Gungl Márton. R. tag: Szepesy Ágost. P, tag: Diszberger Sámuel." íz új dunahidak felépítése Óbudáni és Kelenföldén korszakalkotó lesz a főváros életében, nemcsak for­galom szempontjából, hanem azéx-t is, mert nagyon értékes) területek helyzetét fogja lényegesen megjaví­tani. A fővárosi Közmunkák Taná­csának 1930. évi programm j a fel­öleli a híddal kapcsolatos összes ren­dezési kérdéseket, mert a hidak meg­építését megelőzi a hídfő és azok kör­nyéke ezernyi részletkérdésének elin­tézése. A területmegszerzések és ki­sajátítások hosszadalmas! tárgyaláso­kat kívánnak s különösen fontos, sőt kényes kérdés ez ott, ahol a jövőben a Ilid felépítésével kapcsolatosan be­következő területérték-emelkedést a köz javára kell biztosítani. Kínosan elnyúló alkudozások árán lehet csak megszerezni azokat a területeket, amik a hídfő körüli részen lehetővé teszik a forgalmi utak és terek megnyitá­sát. A területek megszerzését! /siet­tetni kell, mert a híd felépítésének reményével egyenes arányban nőnek a hídfő környékének telekárai is. Legbonyolultabb és legfontosabb az óbudai hídfő kérdése. A híd útvona­lának folytatása sűrűn beépített te­rületen fog átvezetni, ahol kis telkük­höz és öreg házacskáikhoz végsőkig ragaszkodnak a polgárok. A hídfő rendelkezésére álló alapból ez év fo­lyamán a legszükségesebb területeket megszerzi a Közmunkák Tanácsa. A rendezési tervet nemcsak a hídfő kör­nyékén dolgozza ki, hanem kiterjeszti és kapcsolatba hozza Újlakkal, Óbudával, a Római- fürdővel és a Hármashatárhegy Óbuda felé eső lankáival. Ezzel mindent megtesz, hogy a híd­építés munkálatait kellőképpen elő­készítse.* Sürgős és nagy feladatok hárulnak a, Közmunkák Tanácsára a Boráros-téri híddal kapcsolatban is. Itt szintén a budai oldalon vannak sürgősebb tennivalók. A holt Dunaá-gat he kell töl­teni. Ez négymillió köbméter tömegben hatalmas kubikos- munkát jelent. Néhol a feltöltés 8—10 m vastagsá­got is elér, ahol nagyarányú ülepe­désekre kell számítani. A feltöltésre ezért jó darabig építeni, vagy utca- burkolatot helyezni nem lehet. Ezek szerint a Közmunkák Tanácsa min­den rendelkezésre álló erővel meg­indítja a munkát a négy hídfő kör­nyékének rendezéséire. Hun-szittya múzeum Indiában. A régi Túrán és Irán közös his­tóriai múltjának és kulturális vo­natkozásainak feltárására — Zajti Ferenc javaslata alapján — az in­diai párszik Medgyaszay István műegyetemi tanár, budai építész, a Hollós Mátyás Társaság illuszt­ris tagja által magyar stílusban megterveztették a tél folyamán már építés alá is kerülő „Túrán- Irán pár szí múzeumot” Bombay- ben. Ennek az indiai múzeumnak turáni magyar terme a magyar ügyhöz méltó módon a magyar állam támogatásával volna beren­dezhető. A magyar ügynek India nagy központi városában leendő hathatós propagálása céljából leg­megfelelőbb lenne a múzeumban egy a reprezentálás céljait szol­gáló magyar terem megépítése és berendezése. Újlak szabályozási tervét elkészítette a Közmunkák Tanácsa és a Zsigmond-utea tehermentesítése o terv szerint történik. Ez évben foko­zatosan keresztülviszik a Császár- cs Lukács-fürdők előtti rakpart rende­zését is jelentős összeggel. A munká­latokkal nemcsak egy nagykoncep­ciójú terv részletét hajtják végre, hanem Óbuda fö közlekedő erét, a Zsigmond-utcát tehermentesítik. A Zsigmond-utea ma mái' a Császár- és Lukács-fürdő mögött a főváros legveszedelmesebb és legkínosabb köz­lekedési zavarát jelenti. Évek óta a Budai Napló egyedül vészharangozta ezt a borzalmas helyzetet, sürgetve ennek megváltoztatását, míg végre most hivatalos helyen is igyekeznek minden eszközt megragadni a tart­hatatlan és veszedelmes állapot meg­javítására. A környék rendezésének leg­első munkája a dunaparti tám­fal megépítése és a mélyebben fekvő területek feltöltése. A két gyógyfürdő környékének ren­dezése nagyfontcsságw, nehéz és fő­képpen sürgős feladat, ezért a Köz­munkák Tanácsa felkérte a fővárost, hogy együttműködésével segítse elő a kielégítő eredmény mielőbbi elérését. SIRATÓ ESTÉK Óbuda elmaradottságát tárgyalta a III. kerületi Egyesült Polgári Társaskör választmánya és köszöntötte Óbuda jótevőit Óbuda rossz útjait siratta ismét az Egyesült Polgári Társaskör választ­mányi ülése, ahol ezt Kemény Lajos, Óbudának ez a kiváló, áldozatkész polgára tette szóvá általános! vissz­hangot keltve a népes választmányi ülés tagjainál.. Magát az ülést! Andréka Károly elnök nyitotta meg, üdvözölve az újonnan belépett tago­kat: Horváth Sándor gépészmérnö­köt, Horváth Béla szobrászművészt és Prósz István kereskedőt. Azután megvitatták Philipp Kálmán dr. in­dítványát, a 11-ére tervezett műso­ros est érdekében kifejtendő pro­pagandát. Ezt követte Orova Zsigmond dr. indítványa, amelynek célja az volt, hogy megszüntessék az örökös zavart a Szentendrei-utca és Szentendrei-út elnevezése körül azzal, hogy a Szent­endrei-utcát Heltai Ferenc volt fő­polgármester után nevezzék el Heltai Ferenc-utcánalc. A kerület ezzel egy­úttal leróná háláját Heltaival szem­ben, aki a gázgyár építésével rendkí­vül emelte Óbuda gazdasági életét. Kemény Lajos tette szóvá az óbudai utak rosszkarban való tartá­sát és felhívta erre az elöljáróság fi­gyelmét. A Budai Napló szerkesztő­ségét pedig arra kérte, hogy a Kaszás­rétre tervezett Stadion ügyét tartsa továbbra is állandóan napirenden. Kötelességének vélte felhozni ismét a bécsiúti villamosvasút ügyét most télen, mert csak így érhető el, hogy ennek a nélkülözhetetlen vasútnak az építését megkezdjék tavaszkor. A választmány körében lehangoltságot keltett az a hír, hogy a Bécsi-ntat az állam ebben az esztendőben újra bur- koltatja, de a régi szélességben, mert valószínűnek látszik, hogy ezzel a Bécsi-út végleges rendezése ismét el­halasztódik néhány évre és nincs meg a valószínűség, hogy ott még ez év folyamán megépítsék a villamos vas­utat a köztemetőig. Audréka elnök rámutatott arra a súlyos körülményre, hogy a bécsiúti villamosvasúthoz nemcsak a város­nak, nemcsak a BSZKRT-nak, ha­nem az államnak is köze van, mert a Bécsi-út kiszélesítése állami feladat. Tudja azt, hogy ebben az ügyben Kozma Jenő országgyűlési képviselő is interveniált a kereskedelemügyi mi­nisztérium útépítő osztályánál és többízben sürgette azt. Ügy látja, hogy ezt a kérdést a Stadion kérdésé­vel kapcsolatosan kell és lehet csak elintézni. Az ülés további folyamán Gross- mann Vilmos a Szentendrei-útra me­Ismét egyedül maradtam...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom