Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-05-01 / 995. szám

XXVII. évfolyam. 995. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőóég és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 május 1. és nyugdíjasok jövedelempótlása miatt. Csakhogy éppen a vízzel van baj, mert az eml>er megélhet sörön- boron, de a zöldség attól elsárgulna. Talán használ neki a mangános víz. De használna más. A Rózsadomb és a mögötte fekvő hegyvidék vizszegénységén segít a kis „Östó” a Lukácsfürdővel szem­ben, ahol ma egyedül terem meg a világon olyan vízinövény, amelynek levelét haránt kettévágva látható gór­csövén az élő és körbenforgó proto­plazma. Ez a melegvízű tó a török időkben lőpormalmot hajtott. Patak alakjában, ontja vizét a Dunába. Víz- műtanilag ma már nem nagy vicc ezt a vizet felfogni és hűtőkészüléken ^ át­vezetve, nagy tartályba gyűjteni fent a hegyekben, ahonnan ellátná örök időkre ezt a gyönyörű, a belső város­ban fekvő dombokat és túl rajta a Hűvösvölgy és Szépvölgy között fekvő hegyvidéket. így vagyunk az 'Árpádforrással is Óbudán. Ez most is malmot hajt, tehát nagybőségű forrás. Ha ezt föl­viszik a Mátyáshegyre, vagy a Hár- mashatárhegyre és némileg lehűtik, örökre megmentik azt az egész hegy­vidéket a vízhiánytól. Ez a három gyógyforrás: — a ró­mai, az Árpád és Lukácsfürdő mel­letti oly rengeteg vizet adnak, hogy még Budakeszit is el lehetne látni vele. Idegenforgalmi szempontból pedig óriási dolog volna, ha mi azt hirdet- hetnőnk világszerte, bogy itt még a vízvezeték vize is gyógyítóerejű ás­ványvíz. Felsőbb városi körökben attól tartanak, hogy szénsav is van benne. Nincs. Ázt azok préselik bele erővel, akik palackokban árusítják. Pénzért is veszi a közönség, hátha még ingyen kapná. Ennyi jóságra azonban a városháza részéről, a másodrendű budai polgár nem igen számíthat. ____ Dubonai Pál. A királyi palota érdekes építészeti bírálatát adja Jeszenszky Sándor dr., elmondva, hogy az építész szabadsá­gát itt erősen korlátozták. Nemcsak a meglévő rész stílusában kellett az új részeket felépíteni, hanem a meglévő részt a kompozícióba úgy kellett bele­illeszteni, hogy az annak szerves da­rabja legyen. Vagyis a körülmények­nek megfelelően nagyobb területen ismételni kellett a régi palotát. Ez a feladat sík területen könnyebben ke­resztülvihető, azonban ott, ahol a hegy különböző nívókat mutat, rög­tön nehézségek keletkeznek. Ép ezért a régi palota, mely elhatároltabb volt, sokkal magasabbnak, merészebbnek és ezért monumentálisabbnak hatott. Ezt érezte Hauszmann is, mert első tervén a régi palotát hagyja meg centrum­nak, de lényegesen felemelve és az észak felé eső hosszú vonalon két kü­lönálló palotát tervezett. Ez a terv azonban meghiúsult, mivel a régi pa­lotán változtatni nem volt szabad. Kétségtelen, hogy sokkal alkalmasabb stílus lett volna ide a hegyre a —■ gótika, már Zsigmond király „Friss­palotájának” tradíciója révén is, mely függőleges vonalaival, magasra nyúló csúcsos végződéseivel megsokszorozza azt az effektust, melyet az ilyen ma­gasra helyezett épületek keltenek s úgy stílusra, mint szerkezetre köny- nyebben simulnak a változó szín­vonalú terephez. A mai királyi palota stílusa jobban hatott volna lent a Duna partján, a parlament helyén. A palota tabáni homlokzata annál egy­ségesebb és monumentálisabb. A déli oldal nincs frontszerűen kiképezve, itt csak a két főfront oldalszárnyai találkoznak. Ha azonban Budapesttel szemben, csak ilyen kifogások merül­nének fel, mint a királyi palotával szemben, akkor Budapest nemcsak a legszebb, — de esztétikai szempontból is kifogástalan — város volna. A kíssvábhegyj emlékműről As {683-os ostrom emlékére „Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen” — mondja Goethe Faustjában. Sokat hozzon Buda 1936-os „Világünnep”-e is, hogy sok jusson Budának és Buda minden ba­rátjának. Addigra kinek-kinek hozza meg a kiépült Primás-bástyasétányt, a restaurált Bécsi Kaput, a Llorthy Miklós-bástyasétányt, - a' Csonka To­rony új sisakját, falán a bautzeni Hollós Mátyás-emlékmű hű mását, előtte Hebe csobogó kútját, a buda­vári múzeumot, a Szent Kapisztrán- templom restaurált csúcsíves tornyát, a Várszínház épülete kérdésének megnyugtató megoldását, a modern siklót, a Szentháromság-térre az új palotát, az emlékművek díszes sorát és mindazt ami Budavárában még megvalósításra vár. Es hozza meg Budának a kissváb- hegyi emlékművet is, amelynek meg­építését a „Világünnep” kapcsán már egyszer javasoltam a „Budai Napló” egyik régebbi számában. Erre most azért térek vissza, mert a „Budai Napló” múlt számában valaki a budai panoráma és a svábhegyi perspektíva érdekében egy kissvábhegyi „sze­rencsés emlékmű” létesítését java­solta. Ily emlékműnek kínálkozik a Kis-Svábhegyen az 1686-os ostromló A nyaralás nagy kérdése A Svábhegyi Egyesület közgyűlése Vizet! Vizet az öregnek, — az öreg Budá­nak, annak is a legöregebb részének, az érelmeszesedésben szenvedő hegy­vidéknek. Melogiink lesz a nyáron a hideg víz miatt és alighanem rosszul érezzük magunkat a jó víz hiányában. És ha rossz szójátékokkal segíteni le­hetne a város e „száraz” betegségén, akkor a pesti kávéházak hamar meg­oldanák ezt a — ma még — felelet nélkül álló kérdést. A Magyar Tudományos Akadémiá­nak ehhez nincsen szava. A tény az, hogy ha véletlenül volna is elegendő vizünk, az rossz lesz. El- mangánosodott. íme, a természet örök rendje: — nemcsak az emberekre tör­nek rá új járványok, hanem az ele­mekre is. Elemi csapások sújtják az elemeket. Lehet, hogy — ha ezt a mangános vizet a németek fúrás út­ján találták volna meg, — öles pla­kátokon hirdetnék, mjnt J új fajta gyógyvizet és mi drága pénzen ho­zatnánk. Mondám, hogy kávéházi tréfákkal nem j utunk ki a vízből, ami ez egy­szer ma.ngánosan zúdul a nyakunkba. Csakhogy néha a rossz tréfa jó ötle­tet termel ki. Vízszakértők előtt folyt il’yen szó játszma fejtette ki azt az egészséges eszmét, hogy tulajdonkép­pen ezt a várost, ahol naponkint 50— 60 millió liter pompás ásványvíz és gyógyforrás vize ömlik felhasználat­lanul a Dunába, — ezt a jó vízben oly gazdag, de ivóvízben oly szegény várost, — micsoda ellentmondás — ásványvízzel is lehetne ellátni. Ott van a 23 fokos, kitűnő ízű, rá­diumtartalmú Római-fürdő az ő öt forrásával és mérhetetlen vízbőségé- | vei. Egész Budapestet, de föltétlenül Budát ellátná a legkitűnőbb ivóvízzel. Buda vízügyét különben is el kell vá­lasztani Pest vízügyétől, mert a víz­nek itt más célja és hivatása is van. A pesti homoknál sokkal alkalmasabb kertgazdaságra a budai hegyvidék és a budai síkság, mert földje jó és csak éppen vize nincs. No lám, éppen Bu­dának, ahol még a vízszegény hegy­vidéken is gyógyforrások törnek elő a pincékben és mélyebben leásott ház­falak tövén. Ide nem kell a mangános pesti víz. Vagy ha igen, jó lesz lo­csolásra, öntözésre. Nemcsak Budának, de Pestnek is életkérdés, hogy nagy arányokban és legintenzívebben induljon meg Buda­pesten a kerti gazdálkodás, a zöldség és a gyümölcs termelése. Fontos az élelmiszerellátás miatt, a B. listások BUDAI FAMÍLIÁK Az Oeffner-család: 1775—1930 A Mária Terézia kora Budájának neves lakat jártó * mestere: Oeffner János négy fiából Buda nagynevű „Lateiner3’-jei Tettek Ferenc király- császár idejére. Históriájukat leve­lesládájuk adja.-* 1771 augusztus 19-én szerzett földbirtok alapján budavárosi pol­gárjogot nyer a Tanácstól Nemes Horváth Ferenc uram. Mivel nemesi jogait a Városban érvényesíteni nem akarja, illetőleg azokról hallgatagon lemond: beleolvad a német, kispol­gári Budába, „Burger” leszen. 1775 augusztus 4-én a budai Tanács ugyanilyen városi polgárjogot (Buer­ger rechth) ad a család hagyomá­nyai szerint a tiroli Marienthalból Budára bevándorolt Oeffner (Oef- ner, Öffner, Öfner) János lakatos­mesternek, ki ezáltal „Buerger ondt schlosser meijster”, másképpen „buer- gerlicher schlosser meijster”, vagyis „\polgári lakatjártó mester” lesz, be­fogadja az Érdemes Céh, kap városi privilégiumot (szabadalmat),, immu­nitást (nemesi hatóságoktól való füg­getlenséget) és előjogot (Praeroga- tiva Jura: „vorgnadung”). Oeffner uram hamarosan asszony után néz, mit tennie a Tanács és a Céh is elő­írja. (Nemes Vollenhoffer Ignác budai mészárosmestert a Céh ugyan­ebben az időben egy hónapon belül való megházasodásra „ítéli” bizonyos szoknyakörüli illetlen legyeskedések miatt, különben széke becsukatik: „sunsten wirdt dero Fleisch bankh zo gespöhret”). 1775 nov. 8-án há­zassági kontraktust köt Nemes Hor­váth Ferenc uram és hitestársa, Hatalma Asszonyság erényes haja­don leányával (mit der tugendt sam- men jungli fraw) Anna Mária leány­zóval. A vőlegény a menyasszonynak jóféle körmöci dukátaranyokban 300 forintokat és lakatosi mívhelyét „móringolja”, a vőlegénynek a meny­asszony „móringol” 3Ö0 forintokat. Tanúik jelvényes pecsétnyomóikkal pecsételik meg a kontraktust. Oeff­ner uram eímerszerű jelvénye: re­mekben vésett szárnyas, koronás grif- fusákat, mancsaiban tollával felfelé fordult kulcs; Ráth József és Sá­muel takácsmestereké (alkalmasint a híres Ráth-család ősei): két szemben? fordult oroszlán vetélőt markol; Hu­bait er József szabómester címere: olló szárai közötti gombostő, Staghern Sámuel sövegjártómesteré: két orosz­lánok áltál koronázott háromszögű, „pofoncsapött” kalap: a 18. századi katonaember által is hordott „Drey- spitz”. Olyan, mint a gyermekkorunk­ban még élénken megcsodált söveg- jártócégér a régi Kalap- és Leopold- utcák sarkán. (A kilencvenes évek­ben Vcici-utcává és Irányi Dániel- utcává utcakeresztelősdizték a pesti várostörténet eme egyik utolsó em­lékroncsait. Az utca neve egyébként „blechene hűt gasse”: „Bácíogkalap­——— ................................. utcája” volt.) Horváth Ferenc uram, az após, gazdag ember, nagy szőlős­telkei vannak a Szent Rókus Hegyén, a Szent Pál Völgyén, a Németek Völgyén, háza a Várban, de a „Vizi Városon” is (in Aquatiea Civitate). Szívesen adott tisztes kamatra köl­csön sok pénzt szorgos derék vejé- nek, ki ezeket nagy iparosi vállalko­zásaiba fekteti. 1778 június 1-én a nemes Cholnoky-esalád csolnoki ud- vartnráj ától, Hányák Ferenc uram­tól is felvesz 1000 rénes forintokat, melyeket 1786-ra „interest”- jökkel, vagyis kamatjaikkal együtt már meg is fizet. Közben házat, telkeket és szőlőt vesz. Házát 1788 január 1-én építi apósa urától vett 800 forint kölcsönön. 1788-ban a Helytartó Ta­nács épülete lakatosmunkáit végzi. Munka jegyzékei a 18. századi ma­rtar ipartörténet érdekességei. 1809 december 12-én Johann Ferdinand Sax uram, az Országos Építő Fő­igazgatóság („Land°s Ober Bau Di­rection”: a Kereskedelmi Miniszté­rium és a Közmunkák Tanácsa őse) remek bizonyítványban igazolja., hogy az öregedő mester 25 éven át híven dolgozott kincstári építkezéseken. 1780 február 7-éu végrendplk°zik n.nvósa, Horváth Ferenené, Katalin asszonyság. Rendeli, hogv a. ..Kar­melita Skanulárénak Testvéri Gyüle­kezete” (..Karmeliter Scapulrir Bru­derschafft”) vigve holt tetemét a vizvárosi temetőkertbe, vonuljanak ki gyászlobogóval (Labarum), két misét mondassanak a vízivárosi Fe­rencesek templomának mellékoltárá­hadak emlékére emelendő emlékmű; innen messze ellátszanék, emelné a budai hegyek romantikáját és rövi­desen bizonyára époly kedves kirán­dulópontja volna Budának, mint a Gellérthegy orma. Egy megfelelően méretezett kilátótorony, melynek alsó csarnokában pihenő és frissítő helyi­ségek is volnának, legjobban meg­felelne a célnak. Ha pedig az emlék­mű kivilágításáról is gondoskodnék a város, nagyobb ünnepségek estéin fényével hatványozná a varázst, ame­lyet eddig csak a kivilágított Cita­della, a Halászbástya és a Jánoshegy kilátótornya kölcsönzött fényével az ősi Buda ünnepi éjszakáinak. C. R. Városi és nemzeti szempontból mindig fontos, ha a társadalom olyan része, mely vagyonilag fö­lötte áll az átlagnak és vezetője a produktiv munkát végző társa­dalmi osztályoknak, — tömörülve, egyesített erővel törekszik meg­oldani a város vagy a nemzet vala­mely függő kérdését. Ma az egyik, figyelemre kevéssé méltatott kérdés — a nyaralás kérdése. Ez nem a fényűzés kér­dése, ez az egészség, a munkabírás lehetőségének a kérdése. Nagy- Magyarország természetadta nya­ralóhelyeit elsodorta tőlünk egy­előre a végzet és ennek a világ­városnak elfáradt, lecsüggedt népe nem találja meg nyári pihenésé­nek szokott helyeit. Űj nyaraló­telepek létesítése vált a nemzet- gazdaság egyik fontos kérdésévé. Ez adja meg a különös fontossá­got a Svábhegyi Egyesület köz­gyűlésének, amely hegy a modern nyaralótelepek típusa Magyar- országon és fejlődését Budapest egyik volt kiváló polgármestere, dr. Bódy Tivadar irányítja. Nagy számban jelentek meg a tagok a Pannónia szálloda különter­mében e hó 28-án este, ahol a Sváb­hegyi Egyesület tartotta ezévi köz- I gyűlését, amelyet választmányi ülés előzött meg, mely hivatva volt a köz­gyűlés anyagát megvitatni és az új tagokat fölvenni. Megjelentek a közgyűlésen: dr. nál. Pénzt hagy a Szent Anna temp­lomára, a Kapucinusokra, a „Bur­ger spitálra”, a Szegények Házára. Tanúi Stögmayer Antal, Gamel Ist­ván, Boskárovits Tamás, Hubauer József, Kaufmann András és Stein­häuser Fülöp polgárok. Oeffner Já­nos folyton gyarapszik. 1793 június 18-án Nemes Sztankovits János úrtól hatalmas szőlőt vesz a Sashegyen. De van szőlője a Gellérthegyen, sőt a Várhegy krisztinavárosi oldalán is (Burg Berg). Háza a mai Honvé­delmi Minisztérium helyén volt, az 1883 táján elbontott sikátorban. Al­kalmasint már ő szerezte a mai For- tuna-utca 21. számú házat, melynek kapuboltja ívén ott búsúl az egy- korúan divatos barokkori, turbányos török fő. (Azon búsúl, mert őt néme­lyek török idejéből valónak tartják, pedig ő szegény feje nem más, mint a reneszánsz óta divatos kapuívet záró oroszlános vagy „Vademberes”, óriásfejes vagy Meduzás kő, bécsi- budai szokás szerint török fejjé félreértve, illetőleg helyileg színesít­ve.) A szorgos lakatosmester fiai egy nemzedék alatt elhagyták az apai kézmívet: Egyetemet végzett „Latei­ner” lettek. János budai patikus, Antal (t 1849 febr. 22) városi levél­tárnok. Ferenc a legmagasabb polgári méltóságra emelkedik: budai polaár- mester, József budai városi főphv- sieus: tisztifőorvos. Anna Mária (* 1786 márc. 30) Lissiac János dr. bu­dai orvos felesége, Katalin (Karpff- né) fia Karpf — később magyarosí­tott nevén — Karvassy Ágoston, Buda területe tízezemégyszáztizen- hét hektár, amiből az í. kerületre 5.864, a II. kerületre 907 és a III. kerületre 3646 hektár esik. Érdekes, hogy az I. kerületben csak az utcák összterülete (405 hektár) négyszer nagyobb, mint az egész IV. kerület, melynek területe 96 hektár. De az utcaterület még a Józsefvárosnál is nagyobb, mert az csak 333 hektár. A III. kerület területe ötször nagyobb az V. kerületénél, mert az csak 753 hektár. A VII. és IX. kerületnél is háromszor nagyobb a III. kerület; az előbbi 1163, az utóbbi pedig 1236 hektár. A fejlődés területei tehát Bu­dán vannak. Bócly Tivadar elnök, Bálint Sándor, Bercsényi Antal igazgató, Bódy Fló­rián, Cservenka István, Deutsch Ernő, Deutsch Gábor, Dukás D. Ar­nold, Engel Ármin, dr. Farkas La­jos, dr. Farkas Samu, dr. Förstner Gyula, Gergely Tódor, Glück Frigyes, dr. Glückstahl Samu, dr. Györki Béla, dr. Jakab László, Kovács A. Ödön, dr. Kenéz Béla, Kér pel Vilmos, Krem- pelsz József, Langfelder Károly, Ma- jorossy Géza, Mikus István pénztá­ros, dr. Miszner István, Orbán Jenő, Pálmai Sándor, Paunez Sándor, Rá­kosi Jakab, Rudas Gyula, Reimann Gyula, Sajó Jenő, Sándor Károly, dr. Spannberger Alajos, Seligmann Zsigmond, Stem Alfréd, Stern Imre, Stern Leó, dr. Stem Sándor, dr. Szécsi Ernő, Szenthe Lajos, dr. Szőts László, baranyavári, Ullmann Béla titkár, dr. Vándor Mihály, Vér­tes Gyula, Viraág Béla szerkesztő, Wiener Lajos, dr. Wladarczyk József. Dr. BODY TIVADAR elnök nyitotta meg a választmányi ülést és üdvözölve a megjelenteket, áttért a tárgysorozatra. A jelentkező új tago­kat egyhangúlag fölvették. Ezek: Perl Gyula, Szende Péter Pál, Vér­tes Gyula, dr. Gál Andor, dr. Berger Sándor, Minkus Riehárd, Földes Béla, dr. Tass Antal, Mikié Károly, Berger Jenő, Lichtinger Sándor, dr. Marko- vits Sámuel, Kovács Ödön, dr. Guss- mann József, dr. Lánczy Géza, Tho- man Sándor, Árvái Henrik, Sztehló Kornél, Balló Alfréd, Pálmai Andor és Széchenyi-Wolkenstein Ernő gróf. Ezzel a tagok száma 178-ra szapo­rodott. Kegyelettel emlékezett meg az elnök az év folyamán elhunyt Bálint pesti egyetemi jogtanár. (E sorok írója őrzi jogi könyveit: még atyja tanult belőlük jogász korában.) Róza férje Szvirák Antal budai mészáros­mester. Ennek gyermekeiben érdeke­sen kapcsolódik bele az Oeffncr- esalád történetébe a lánchídépítő Adam Clark angol mérnök és az Áldássy-e salád. Erről alkalmilag írunk. A család legnevezetesebb tagja a lakatosmester József fia. Orvosdok­tori diplomáját 1802 január 8-án adja ki a pesti Egyetem Rector Mag- ni£eus-a, Markovits Mátyás Antal, Schraud Ferenc, a kari Dékán, kir. tanácsos, a törvényszéki orvostan professzora, a pestisügyek igazgatója és Rátz Sámuel, a „Hét Szabad Mű­vészetek mestere”, a filozófia és me­dicina kalpagos tudora, az élettan professzora. Oeffner József dr. Tol­nai gróf Festetics György költségén Becsben tanul Frank professzornál, ezután a keszthelyi gazdasági főisko­lán, a nemes'gróf által alapított „Georgilcon”-on az összes tennészet- tudományok és az állatgyógyászat ta­nára, az intézet egyik igazgatója („Archon”), himlőoltással foglalko­zik, az állatorvoslás egyik magyar úttörője, szegények barátja, 1806— 1812-ben Zala vármegye, majd Buda főorvosa. A budai szőlőfajtákról írott jegyzetei, tudós orvosokkal folytatott levelezései igazán érdekes és értékes adalékai lehetnének a magyar állat­orvoslás, növénykísérlet és szőlőgaz­dálkodás történetének. 1841 október 29-én halt meg Budán. Koporsóját 30 forintért csinálta Weisz János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom