Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-03-30 / 991. szám

XXVII. évfolyam. 991. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre^ 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bcrs-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA EE Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 március 30. ü polgári egység ünnepe Ripka Ferenc szózata l Rz ú| pártok célja: — Bauernfängerei 2 A Budai Társaskör Buda vezérkaszinója, mely irányt szabni van hivatva a pol­gári egység zászlaja alatt küzdő tábornak, — ahonnan a polgári gondolat és a polgári erőknek együttes munkában való össze­fogásának gondolata diadalmas útjára elindult, az országos vezér, gróf Bethlen István hat cv előtti programbeszéde alapján, — e hó 25-én tartotta Vl-ik rendes évi közgyűlését, még a Felsőkrisztina­városi Kaszinóból átöröklött ha­gyomány szerint, # Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. A közgyűlést, amelyen a kör tagjai nagy számmal jelentek meg, Dr. RIPKA FERENC főpolgármester, a Társaskör elnöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelente­ket, — mint a Budai Társaskör VI. közgyűlését, amelynek eseményeiről az elmnlt esztendőben a jelentések fognak megemlékezni. A társadalmi életet állandóan figyel­ve, illetékesnek érzi magát arra, hogy olyan szempontokat emeljen ki, ame­lyek a Budai Társaskör erkölcsi je­lentőségét bizonyítják Budapest társadalmi és politikai életében. Elfogulatlanul és a . saját mértéke szerint mérve az eseményeket kell, hogy visszaemlékezzen a hat év előtti alakulásra, amikor a fémjelzést a magyar közélet vezére, Bethlen István gróf (lel­kes éljenzés) ütötte rá, amellyel elindult útjára, és ennek jel­legét viseli azóta is és viselni fogja a jövőben is. A Budai Társaskört nemcsak a politikai és társadalmi, hanem a történelmi szükség teremtette meg. Az alapítók még emlékeznek arra a siralmas képre, amelyet az akkori vi­szonyok tükrözhettek vissza. Ezzel BUDAI FAMÍLIÁK síi. A Nemes Mayerffy-GsaSád A család a 18. század közepén ván­dorolt be Bajorországból Budára és Pestre, tisztes munkával rendkívül gazdagságra tett szert, magyar nemes­séget nyert, német neve magyarossá válik, átveszi a lovaglás magyar eré­nyeket; majdnem minden tagja ka- 'tona, akiknek ősi vagyonát azonban hadbíró kobozza el a szabadságharc után. Mire a börtönökből kikerülnek, az ősi — nehezen visszaszerzett — földbii’tok már roncsa a múltnak. Budai patriciusi nevük — megirat- lanul — benne van az ország-s a két város művelődésének és gazdaság- történetének minden rezzenésében. A bécsi politika Buda és Pest elnéme- tesítését várta tőlük: rebellis magya­rok lettek. Történetük iskolapéldája a magyar kenyéren, magyarrá lett tisztes bajor fajnak: olyanok, mint a Staffenb ergerek, akikről legközelebb írunk. Életük szabadságharckori budai magyar tragédiává lett magyar alkotás. A család fiúágon máig él. * A 18. század közepén jelenik meg Pesten, illetőleg Budán a bajor sör­főzőmester, a landskroni születésű Herr Franz Mayer. Tekintélyes tőkét hoz magával, hamar Buda egyik legnagyobb sashegyi szőlőbirtokosa, Pest legelső sörfőzője, magyar nemes­séget nyer. A II. József alatti dél­vidéki török hadjáratra hadisegede- lemül eleséggel — főleg sörrel teté­zett kilenc gályát ajándékozott. 1796 július 1-én ezért részesítette a pol­gári erényeket kedvelő Ferenc csá­szár-király magyar nemességben. Rendkívül érdekes, hogy Franz Ma­szembeállítva a mai helyzetet, annál értékesebbnek látja a jelent. Akkor a főváros légkörét a gyűlölködés telí­tette. Mindenki gyűlölt mindent: — egymást, osztályt, társadalmat, a fa­lut és — viszont. Beteg állapotok uralkodtak itt az országban. És e lelki betegség idején alakult meg a Budai Társaskör, hog'y e romboló kör­útját állja, mely a fővárosi társada­lom életét pusztulással fenyegette. Emelt fővel és nagy reményekkel alakítottuk meg hat évvel ezelőtt a Budai Társaskört, azóta itt folytat­juk a társadalom megmentése érdeké­ben a. munkát. Ez a megmozdulás oda vezetett, hogy e fémjelzéssel ellátott Társaskör, mintha varázsvesszővel érintették volna, amelynek nyomán forrás fakadt, úgy táplálja tiszta élő­vízzel a polgárságot, sőt megduzzadt ez a forrás, folyammá vált, sok patak táplálja és ezen az élővizén úszik a főváros hajója, amely hajónak kor­mánya ma is annak a kezében van, akit ez a kör kitermelt. Régi hagyomány és betartja a Budai Társaskör is, hogy közgyűlését Gyümölcsoltó Boldogasszony napján üli, amely ünnep a szent megterméke- nyülést jelenti. Budapest társadalmi életének megtermékenyítését látja ő a Társaskör elindulása óta. Buda pol­gárságát sem kímélte meg a megala­kulás előtti fagyos szél, amely leper­zselte a polgárerények lombozatát és csonkává tette ezt az öreg fát, amelybe a hat év előtti tavasz kertészmunkája oltotta be az új ágat és így vált egész Budapest gyümölcsös fájává. A Budai Társaskör hatévi mun­kájával tökéletesen és a remé­nyeknek megfelelően tölti be szerepét, amit a kételkedőkkel szemben kíván leszögezni. Teljesítette békét teremtő hivatását és most az őrtálló szerepét tölti be, hogy a régi irány tisztán fennmaradjon. Szándékosan vetette fel ezt a gon­dolatot, mert olyan idők felé hala­dunk, amelyekben e tiszta forrás ki lesz téve a beszennyeződésnek. tJj pár­yer akkor, amikor magyar nemes lett, nevét is azonnal megmagyarította: a nemesi levélben már „Mayerffy” néven szerepel. Így a névmagyarosí­tás egyik ősének kívánjuk tekinteni. A középkori magyar Farkasfi, Drágffg, Abaffy nevek barokkos ana­lógiájára ekkor és innen kezdve ke­letkeztek az Adler—Adlerffy, Nagler —Szegffy, Schwanfelder—Hattyuffy, Rosner—Rózsaffy családnevek. A család címere a nemességszerző élete legendája: négyeit pajzs első és negyedik mezeje aranyban ezüst vizen vitorlás dereglye (a török hadjárati hadisegedelem); második kék mezejé­ben csillag és hold alatt kéményes, kapus, kerítéses ház: sernevelőház; harmadik kék mezejében zöld pázsi­ton fehér mén (a csörögi pusztára való utalás); sisakdísz: derékból ki­növő veresdolmányos vitéz, marká­ban görbe magyar szablya, két kék­arany böségszarú között. A nemessé­get felesége Viemer Teréz és gyerme­keik: József, Xavért Ferenc, 4-1 ajós, Károly, Szeráfi Ferenc, Mária Anna és Terézia nyerték. Az öreg Mayerffy Ferenc 1805 augusztus 26-án halt meg. Fiai közül a legidősebb, Xavért Ferenc (1776— 1845 szept. 6) Budán élt. Az ő tulaj­dona volt a Sashegy egész tabáni ol­dala, illetőleg az a szőlő is, amelynek Buda ostroma alatti 1849-i neves sze­repéről alább írunk. Budai fölövész- mester volt, képét a budai Lövőház őrzi, övé volt az alább említett budai ház a hajóhíddal szemben, híres lovas, ő hozza be Magyarországra a merinói jufajtát, gazdálkodik Gödön és Csö- rögpusztán, apja sörfőzőüzemeinek folytatója. Vagyonát — mivel gyer­mektelen volt — testvérei öröklik. Nagy alapítványt tett a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Ludoviceum tok alakulnak, melyek a már bevált politikai irányzatot igyekeznek alá­ásná Új Szabadelvű Párt van alaku­lóban és Budán egy új „Keresztény” Ellenzéki Párt alakul a régi kérész- j tény párt gyengítésére. A Budai Tár­saskör feladata, hog'y a maga tiszta forrását ne engedje „elmangánosod- ni”. Budapest tiszta, ivóvizét egy „trianoni gátnak” nevezett új dunai gát iszaposítja el, amely iszap ellepte a kutakat és egészen bizonyos, hogy ilyen iszapok) gátakat igyekeznek a polgárság életébe beépíteni, hogy ez­zel megfertőzzék a közélet tiszta vi­zét. Mire kell itt egy új szabadelvű irányzat1? mintha nem volnánk mind­nyájan a tiszta, nemes demokrácia hívei! A demokrácia érvényesülését bizonyítja ő, aki egy szegény erdész árva fiaként kezdte a pályáját és iga­zolja. az egyik nagynevű miniszter, aki szintén szegény sorsból küzdötte fel magát a legmagasabb helyre. Ezek az új jelszavak röviden az­zal jellemezhetők és céljuk sem más, mint: — Bauerfängerei! Az új ellenzéki keresztény párt ala­kulása kiváltotta itt Budán azt a kérdést, bőgj’ nem vagyunk-e eléggé keresztények1? Mi megalakulásunk óta hirdettük azt az igéi, hogy: — sze­resd felebarátodat, de hirdettük ezt becsületesen és vallottuk becsületesen. A keresztény vallás nagy erde­jéből nem a husángokat hoztuk el, hanem az építő fát, hogy új­ból felépítsük a régi nagy Ma­gyarországot. Mi megyünk a magunk egyenes út­ján, kitűzött célunk felé, mely a pol­gári társadalom megértő és összefogó munkája, mert csakis a polgári munka hozza meg e város boldogabb jövőjét. Amikor üdvözli a megjelenteket, ezt a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe jegyében teszi, mely az égi napsugár és az anyaföld eljegyzése a közös munkára és életre, hogy annak gyümölcsét learathassuk a társadalmi és gazdasági élet terén. Megbűnhőd- tük már a múltát és bízva a Minden­hatóban, látja annak a jobb jövőnek jeleit, amely még ebben az esztendő­ben megnyilatkozik. Adja Isten, hogy így legyen! Lelkes éljen és zajos taps fogadta a beszédet, a tagok felállva ünnepel­ték és rendkívüli ovációban részesítet­ték az elnököt. Ezután letárgyalta a közgyűlés a és a Széchenyi István-féle Lovaregylet megalakulásakor. (Nevét Rezek Ro­mán is megemlíti a Lovaregylettel kapcsolatban. A merino juhró 1 Ro- diczky Jenő írt.) A másik fiú Alajos (1779—1811 ápr. 20) is fiú utód nélkül halt el. 0 már nem gyarapítja a vagyont. Budai szőlőbirtokos, az utolsó nemesi in- surreetio huszáralezredese. Remek­művű ámpir sírköve alatt nyugszik a tabáni temetőben és sírfelirata így kezdődik: „A legkedvesebb testvér, Nemes Mayerffy Alajosnak, a Magyar Ne­mesi Felkelés viceóbesterének. Meg­halt -1811 április 29-én, 32 esztendős koráiban.” A harmadik fiú, Szeráfi Ferenc is utód nélkül hunyt el (1788—1810 febr. 8) és fivére, a huszáralezredes mellett nyugszik: sírköve a budai kő- faragóművesség egyik legjellegzete­sebb ámpiros emléke és sírkőirata így kezdődik: „A leggyöngédebb fivérnek, Ne­mes Mayerffy Ferencnek, a Magyar Nemesi Felkelés Felhadnagyának. Meghalt 1810 február 8-án, 22 esz­tendős korában.” József, a negyedik fiú (neje Speck- ner Antónia) örökölte Fei’enc vagyo­nát, Fia, Ferenc „Privat-Cadet” volt az EszterháZy Regementben, vagyis a 32-eseknél. “(1804—1824 okt. “l6). Bátalionja Pádovában „feküdt” vagyis „lóg er olt”, mint kedves, régi bakanyelven mondták egykor. Az akkori „szénégető” (Carbonaro) sza­badságpáholyok egyik rajongója, egy velencei kirándulás alkalmával, a Ponte di Rialto karfájára támasz­kodó, talán a lagúnán csillogó budai holdat nézegető ifjút orozva leszúrta. Az olaszok (kegyetlenkedéseikért) ha­lálosan gyűlölték az osztrákokat. A napirendet, meghallgatta és 'elismerés­sel honorálta a Szombatiig Kálmán által gondosan megszerkesztett évi jelentést, amelyért az elnök indítvá­nyára őszinte köszönetét is szavazott. A kedvező zárószámadást Csohay Géza főpénztáros terjesztette elő, Fuchs István számvizsgáló jelentése szerint pedig a pénztári kezelést a legszigorúbb rendben találták. Ezért viszont Csohay Gézának mondtak kö­szönetét. Faller Mihály indítványára köszö­netét szavazott a közgyűlés az egész tisztikarnak. Csohay Géza előterjesz­tette még az 1930. évi költségelőirány­zatot, amelynél HoQr-Tempis Mórit,/, dr. emelni kívánta a könyvtár dotá­cióját s a közgyűlés ezt el is hatá­rozta. A jelentések sorát Major Ist­ván. könyvtáros jelentése fejezte be. Ezután a választásra került a sor. Oszoly Kálmán indítványára lelkes ünnepléssel elnöknek újból dr. Ripka Ferencet választották meg. Társelnö­kök lettek: Ziegler Géza, Hoór-Tem- pis Mór dr., Fejér József, Kun Gyula. Ügyvezető alelnök: Szombathy Kál­mán. Alelnökök: Baránszky Gyula dr., Hennyey Vilmos dr., Hiesz Károly dr., Hódy Lajos dr., Hubert Vilmos, Kapeza Imre, Okolicsányi Kuthv De­zső dr., Zboray János. — Számvizs­gálóbizottság: Fuchs István, Flegedüs István, Horváth Károly, Kornya Dö­me, Ring Béla. — Uj választmányi tagok: Aigner Ottó, Bakonyi János, Balthazar Zoltán dr., Becsey Antal, Dudás Kálmán, Geszti Andor, Hank József, Ivanieh Ferenc, Juhász Jenő dr., Kaufmann Ignác, Ledovszky Bé­la, Loósy Viktor, Merényi Riehárd, Pogány Sándor, Prinner Ede, Reis­sig Adolf, Székely Vladimir, Szen- tes.y József, Tímár Sándor, Vajda Gyula, Viola Lajos, Weigand István; —- póttagok: Jámbor József, Milder Gusztáv dr., Plalwa Sándor, Szibin- kits György, Kunstädter Andor, He­gedűs István, Bucsányi Gyula dr., Ti- már József dr., Schwartz Brúnó, Pásztély Vilmos, Roskovetz Antal, Krebsz Géza, Gyurótsik Emil, Koma- niczky Gyula, Szitár Endre dr., Rá- ner János, Berényi Ignác, Wagner Julián, Bikkal Rezső, Gábriel Tibor, Uim László, Gombos János. A közfelkiáltással és egy tömegben való felállással történt választást dr. Riplca Ferenc köszönte meg, de külön megemlékezett Kapeza Imre, a volt ügyvezető alelnök működéséről, aki régi, közéleti harcosa- Budának, első­sorban az I. kerület társadalmi éle­tének. Mint dolgozó, buzdító, lelkes, mindig abszolúte korrekt és hűséges bajtárs, méltán rászolgált a köztiszte­letre és szeretekre, mely őt környezi. Ugybuzgó működéséért mondja neki a közgyűlés nevében ezt a külön kö­szönetét. Kapcza Imre egyszeri! szó­val mondott ez elismerésért hálás kö­szönetét és visszalépését azzal okolta meg, hogy a küszöbön álló nehéz har­cok fiatalabb erőket követelnek, aki­ket az öregek teljes erőből támogat­nak majd. Berekesztés előtt Riplca Ferenc dr. még a tagok figyelmébe ajánlotta az április hó 10-én megtartandó TAGAVATO VACSORÁT, amikor az új tagok egész tömegét avatja a Társaskör. A Budai Vigadó­ban tervezett vacsora a Polgári Egy­ség ünnepélyes megnyilatkozása lesz. Ezzel az ülést be is rekesztette a tagok lelkes ovációja közepette. A közgyűlés és a társasvaesora kö­zötti szünetben a, választmány tartott rövid ülést dr. Ripka Ferenc elnöklé- sével, amelyen egyhangúlag megvá­lasztották a tisztikart. Háznagy: Oszoly Kálmán, főtitkár és ügyész: Krivoss Árpád dr., pénz­táros: Csohay Géza, gazdák: Aigner Ottó, Kadnár Károly, Komaniczky Gyula, Morbitzer Dezső, Tlioma Jó­zsef, titkárok: Márky Béla, Szitár Endre dr., könyvtáros: Major István, orvos: Dobák Ferenc. Krivoss Árpád dr. az új főtitkár mondott a megnyilatkozott bizalomért köszönetét a választmánynak. Uj tagokul egyhangúlag felvétettek: Alrnásy Dezső, Adám József, Bern­hard József, Biró Róbert, Biró Vil­mos, dr. Burchard Bélavári Rezső, Confides Donát, Deutsch Géza, Den­man Harry, dr. Dobokay Lajos, Du- nay Bertalan, Emmer Jenő, ifj. Érezhegyi Géza, Faczuna Pál, dr. Fábry György, Gleich Ferenc, v. Go- rondv István, dr. Hegedűs Kálmán, Heinrich Antal, dr. Heyduck Ödön, Jámbor József, Hegymegi-Kiss Áron, Kmetykó Lajos, Kollár Gábor, dr. Körének József, Marsovszky Miklós, Munzár Gusztáv, ifj. Müller Károly, Neumann Andor, Obrmayer Kornél, Palásthy Béla, Sándor Jenő, Sebe­déi Andor, Schedel Emil, dr. Schmidt István, Schmidt János, dr. Schober Tosco, szövege is ennek emlékét őrzi. Pellico Silvio gróf és Fallonghieri hercegnő éppen ezekben az időkben szenvedett a brünni Spielberg „olasz osztályán”. A rajongó nem tudta, hogy magyar tiszt a kis kadét és le­szúrta. Schutek János Regements- páter — bizonyára utasításra — „rosszindulatú ideg és rothasztó láz” jelzést írt a halottas levélbe. A fiatal­ember csakugyan vérmérgezésben halt meg, de tőrtől, vagy talán szélpuská­ból lőtt szögtől. Fivére Sándor (1809-ben született) mint nádor- huszárfőhadnagy kviétált, a honvéd­ség 1848-ban mint huszárkapitányt vette át, majd a 72. honvédzászlóalj parancsnoka volt, a bánáti guerilla- harcokban két rác ágyút fogott, Bem alatt ott volt a Piski1 melletti hídnál és Szeben ostrománál, sebesülten Gyöngyös térparancsnoka, volt, ült kétszer a Nájgebájban, mert golyó­ütötte kardja rejtőhelyét egy cselédje elárulta a zsandárnak. Gyöngyös- vidéki birtoka a hosszú fogság alatt pusztult el. Utolsó vagyona volt a híres sas­hegyi Mayerffy szőlő: egyrésze a mai Csörsz- és Sirály-utca sarkán levő meneteles domboldal. A szabad­ságharckori hivatalos „Közlöny” egy 1849 május 16-ról keltezett „harctéri riportja” (tényleg az, sőt a magyar harctéri tudósí tó jelentések őse) meg­írta, hogy a Budát ostromzároló vo­nalon Nagysándor József tábornok hadiszállása a „Mayerffy telken” volt. A közelben lakó aggastyánkorú szőlőbirtokos, Bosnyákovits Mátyás úr (ősei a háza közelében levő tabáni temetőben n'yugosznak, egykori tabáni rác utódok) még emlékezett Mayerffy Sándorra, akit gyermekkorában még gyakran látott erre lovagolni. „Nagy úr volt, gazdag úr volt, jólelkű em­ber volt!” — mondotta e sorok írójá­nak, (most öt éve, mikor a nevezeti hadiszállás helyét térképek s egyéb adatok alapján megállapítottuk Bos­nyákovits úr közlései nyomán) meg­mutatva a kúriaszerű Mayerffy-házat is, mely ma a Saxlehner családé. A telken épült Borovszky-féle kocsinál a Hadtörténelmi Múzeum, illetőleg igazgatója, Vitéz Aggházy Kamii ez­redes a kilátás ostromkori pontjait megjelölő táblával látta el, Battvai Zsillé Kálmán festőművész — e sorok írója elképzelése alapján — cégért festett a kocsma számára (honvéd - markotányosnét vén tüzérkáplárral, dobon ülő huszárral és honvédbaká­val). A kocsmái 1927 május 21-én avatták fel, ott volt „egész Buda” és jól érezte magát, ugyanakkor több helyütt megírtuk a hely történetére vonatkozó apró kutatásainkat és összeköttetésbe kerültünk a Mayerffy- esaláddal. Az öreg Ferenc ötödik fia, Károly, tápiósápi birtokos. Háza a mai Lipót­városi Casinó helyén állott, másik háza a Zöldkert- (ma Reáltanoda-) utcában volt, az Irányi pék háza. Fia, Károly, különc ember volt. A szabadságharcot mint gyalogfőhad­nagy verekedte végig. Amikor am­nesztiát kapott Josef stadtban, ott­maradt saját költségén a börtönben 1864-ig. Itt ugyanis békében élhetett kissé túlságosan tűzről pattant s né­mileg felfokozottan pergőnyelvű ked­ves hitestársától. (Ma már nincsenek ily gyíksárkányok Budán, amit a Nyájas Olvasó bizonyára igazoland- hat.) Legnagyobb bánatára 1864-ben erőszakkal küldték haza a börtönből (ahol pompásan érezte magát) ked­ves hitvese karjaiba. Országszerte híres volt a Vác és Göd melletti csörögpusztai gazdaság, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom