Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-03-23 / 990. szám

XXVII. évfolyam. 990. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., tíors-utca 24. Délután 5— 7-ig. Telefon : 502—96.

Felelős szerkesztő :

VIRAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1930

március

23.

Adjunk vize! u MI hegyvidéknek

írta: PÁVAI VAJMA FESEMC dr. m. főbárayatanácsos, fögeológus

Húsz esztendeje mindig ugyanazt a panaszt hallom Budán: — nincs víz a hegyvidéken. Nincs vizük különösen a hűvösvölgyieknek, zugligetieknek. Mit ér a szép, gyönyörű vidék, a jó budai levegő, az isteni kilátás Pestre a a kanyargó Dunára, ki a végtelenbe nyúló Alföldre, ha kisülnek a hegyoldal és a kert virágai, belepi a por a bokrokat, a fák zöldjét, ha még egy rongyos strandfürdőt sem lehet csinálni a Zugligetben, a Pasaréten, Hűvösvölgyben |

Mindéin évben jönnek hozzám jótakaró emberek, budaiak-pestiek vegyesen, tavaly s az idén i,s meg- másztuk a remek Guggerhegy környékét inert a Hűvösvölgy felőli oldalán van, egy kis vízgyűjtő- medence s abban régesrégen kutat is ástak, ma is meg van — eltemetve. Lehet, hogy adna is ez a vízgyűjtő talán meleg nyáron is annyi-amennyi vizet, ,sőt talán szö- kőkutat is,

de ezt ki kellene próbálni, s meg' kellene csinálni egy bizony költséges vízgyűjtő galériát s a vezetékét a reáliskola környékéig, ami munkát, időt és pénzt jelent.

Hanem olyankor, amikor a hüJ vösvölgyieknek, zugligetieknek évente kedvük jön fürdőt csinálni, vagy legalább víz után kutatni, mindig elalszik a dolog. Kisütötték, hogy a budai hegyek dolomitjában, mészkövében nincsen víz s a víziszonyban szenvedők minden évben elriasztják az akarástól azokat, akiknek volna bátorságuk meggyőződni arról, hogy

hátha még sem szaladt el az a sok hévvíz. ami a harmadkor végén s a negyedkorban is olyan nagyon átalakította, porítottá, lilára-vörösre festette a dolomitot és más köveket, amely annyi féle ásványt, kalcitot, baritot, fluori- tot, pyritet rakott le a hegyek repedéseibe, üregeibe. Magam is azt mondom, hogy nem is olyan egyszerű ezeknek a hajdani hévvizeknek a megkeresése, különösen, ha mint Lillafüreden, a bátorsággal együtt a pénz is elfogy a félidőn s még olyan mélyre sem mernek lefúrni a hegyekben, mint a mélyebb Alföldön, vagy a Városligetben, de most valami egyébre hívnám föl az érdekeltek és víziszonyban szenvedő — de stigis quae non sunt — ellen harcolók figyelmét. Köztudomású, hogy a budai és esztergomvidéki hegyek szénbányászatának óriási veszedelme éppen az a víz, ami ezeknek a hegyeknek a dolomitjában, mészköveiben van.

Ha véletlenül bányászat közben megütik ezt az úgynevezett „triászvizet”, bizony sokszor annyi víz tört már be a bányákba, hogy nemcsak a munkahelyeket öntötte cl, de még az aknák száján is kifolyt. Aki nem hiszi, járjon utána, hogy vájjon nem ilyen óriási artézi kút lett-e a tokodi „Köralma” 1898-ban.

A bányászok tudják, hogy az esztergomvidéki bányákban ennek a rengetek triászvíznek a nívója a

tenger színe felett átlag 126 méternél van, Pilisvörösvár vidékén 132 méterben, a tatai szénvidéken 139.5 méterben s Felsőgallán a bánya egyszerűen úgy látta el Tatabányát nagyszerű ivóvízzel, hogy a triászmészkő legmélyebb kibúvásán 39.5 méter mély aknát mé- lyesztett s ebből a kőzet repedésekre keresztben 130 méter hosszú folyosót hajtottak.

Találtak minden 10—20 méterre vizetadó repedéseket, úgy, hogy percenként több mint 2000 liter víz folyt össze.

Azóta innen a 39 méter mély aknából szivattyúzzák fel azt a vizet, amely egyike a legállandóbb víz- mennyiségeknek. Ennek azután nem árt a szárazság! A peremar- toni robbanószergyár ugyancsak száraz felszínű dolomiton épült, de abban a dolomitban S—10 m mélyen már annyi a víz a kutakban, hogy sohasem tudják elfogyasztani s milyen jó tiszta vizek ezek! Most hallottam éppen a napokban, hogy ilyen kőbevájt kutak látják el a gánti aluminium-ércbányát is, csak le kellett menni a triász víz nívója alá. Rudat)anyán is ilyenféle vízfakasztás látja el az egyetlen vasbányánkat.

Ezek után én azt mondom, mert tudom, hogy ha a pilisvörösvári hegyekben 132 m tengerszínfeletti mélységen alul víz van a dolomitban, mészkövekben, egy völggyel idább a Hűvös- völgyben, a Eugligetben is kell legyen víz ugyanebben a dolomitban,

hogy nézzük már meg egyszer, igaz-e a triászvíz gyakorlatilag olyan sokszor igazolt elmélete itt a legközelebbi budai hegyekben is f Miről van szó? Az a hely, ahol strandfürdőt akarnak létesíteni 150 m magasan fekszik a tenger színe felett s a triászvíz nívója 130 m körül kell legyen. A környező hegyek triászdolomitból — mészkőből és óharmatkori mészkövekből épültek föl. Ezek triászvízhor- dozók. A Pasarétről valószínűleg még idáig is benyúlik az óharmad- kori kiscellá agyag, de ha megvan a fiatal völgy kitöltés alatt, nem lehet túlságosan vastag s ha vastag lenne is, itt az egykori part közelében lehetnek benne homokos vízvezető rétegek. Mindenesetre ez alatt mészkövek, vagy dolomit következik. 20 méterrel á felszín alatt azonban már belejutunk a budai hegyek triászvizének felső határrégiójába. Ez úgyebár nem nagy mélység?

Láttuk az elmondottakból, hogy másfelől, ha a triászvíz nívójában vágatokat hajtottak, a mészkövekben sok vizet tártaié fel. Ez azonban aránylag költséges munka, de vájjon nem tudhatunk-e vízvezető repedéseket, töréseket — ilyen rengeteg van a budai he,gyekben — ha- rántolni ha tovább fúrunk a kőben?

Nohát, én azt mondom, hog3r igen. Mi a teendő: le kell fúrni a dolomitban — mészkövekben először is a triászvíz nívójáig, — ahol az nincsen túlságosan mélyen s ahonnan még aránylag könnyen és olcsón fel lehet szivatni a vizet — s ha ott még nem volna triászvíz, 100—150 métert alá jafúrunk, hogy vízvezető repedéseket keresztezzünk s a víz beömölhessen a f úrólyukba. Ez a víz fel kell jöjjön a triász víz nívójára s

ha elég sok repedést csapoltunk meg annyi vizet kell adjon, amennyit normális használatra ki tudunk szivatni.

Ha igaz a triászvíz teóriája — éspedig igaznak látszik — s van közlekedő edények törvénye — éspedig van — akkor csak egy baj lehet, hogy a fúrás nem harántol kőzetrepedéseket és azért nem. kapunk vizet, ez pedig annak, aki ismeri a budai hegyek ezerbetört, össze-vissza üreges kőzeteit, nem tú Is ág osan való szí nü.

Egy azonban égészen bizonyos és ez az, hogy ha minden évben ! akarunk vizet szerezni a vizet szomjazó budai hegyvidéknek, de sohasem jutunk odáig, ahol a munka, bátorság és fúró feleletet adhatnak, sohasem lesz még hidegvize sem, nemhogy meleget találhatnánk,

de ha legalább 1—2 fúrás belenyúlna az ismeretlenbe s valamelyik mégis meghozná az eredményt, az új ismerete alapján új elet kezdődne Budám.

Én hiszem,, hogy sokan fúratná- nak a Hűvösvölgy—Zugliget mélyebb helyein s megoldódna sok ma vajúdó fürdő- és növénytermesztési probléma, amire a „Budai Napló” legutóbbi száma is célzott.

Évek óta agitálok, sürgetem a budai hegyvidék altalajának megfúrását,

már ideje lenne, hogy egyszer itt is felfedezze valaki, ha nem is a meleg, de legalább a hideg források fakasztásának lehetőségét, —• s mit tesz Isten — majd megtaláljuk helyette a meleg vizet. Úgy szokott az lenni, de ha semmit sem csinálunk, akkor nem is találhatunk semmit, pedig abból már éppen elegünk van, majdnem any- nyi, mint a jó igyekezet elrontói- ból.

Az óbudai hidat valószínűleg csak a Horthy Miklós-híd megépítése után építik majd, amely hír élénk visszahatást keltett nemcsak a III. kerületben, hanem a felső dunavidék lakosságában is, mert ez a híd hivatott a főváros közlekedési anomáliáján segíteni s lehetőséget nyújtani a gyorsvasúti hálózat megalkotására. Kétségkívül nagy és fontos hivatás vár majd a kormányzó nevét viselő lágymányosi hídra is, mert a Gellérthegy déli lejtőjénél elterülő városrészt és a ma szinte elszigetelten álló Kelenföldi pályaudvart lesz hivatva egy befűzni a főváros egyik legfőbb ütőerével, a Boráros- térbe torkolló Nagy-kőrúttal, de még csak nem is vitatható, hogy az óbudai híd megépítése kevésbé fontos lenne a főváros gazdasági élete szempontjából. Ha a lojalitás meg is követeli a Boráros-téri híd mielőbbi megépítését, az említett okok azonban feltétlenül megkövetelik, hogy az óbudai híd megépítését semmi esetre sem szabad elhalasztani a lágymányosi híd miatt, hanem — ha másként nem

lehe.séges — egyidőben kell megkezdeni mind a két hídnak a megalkotását. A III. kerületben mozgalom indult, hogy monstre nép- gyűlés foglalkozzon az elodázás kérdéseivel és pártközi értekzlet megbízta Andréka Károly, dr. Botzenhárdt János, dr. Vörösváry Miklós bizottsági tagokat ennek előkészítésére.

A Batthyiny-téri cÉscrcsarnok um

A Víziváros fontos kérdésévé vált a Batthyány-téri vásárcsarnok ügye, mert annak környéke előbb-utóbb mégis csak fölépül és így a csarnokra okvetlenül szükség lesz. Erőszakosan ideterelni a piaci forgalmat nem igen lehet, — de ha az amúgyis üres csarnokban egyideig nem szednének helypénzt és a bérleteket a minimumra redu- • kálnák, mégis csak megindulna ott az élet. Az elmaradt jövedelmet pótolni lehetne más úton, ahogy arra nagyon helyesen rámutat dr. Molnár Hugóné úrnő hozzánk intézett alábbi levele:

Ezt a csarnokot a bölcs előrelátás a legjobb helyre építette, ha ez a városrész modern bérpalotákkal kiépül, a lakosság nagy száma mellett egyike lesz a leglátogatottabb árucsarnoknak. Kis átalakítással a Markovics Iván-nteai fronton utcai üzlethelyiségeket lehetne nyitni. A vásárcsarnok épületében, a tér felőli oldalon most is minden üzlethelyiség bérbe van adva. A Markovics Iván-utcában bérházba van elhelyezve a községi élelmiszerüzlet. Ennek a bérösszegét is megtakaríthatná a város, ha a szemben levő vásárcsarnok épületének utcai frontjára tenné át. Közelben van, szintén bérházban, a rendőrőrszoba. A másik ház félemeletén Budapest őrszemélyzetének főparancsnoksága, erre is alkalmas volna a szomszédos csarnok utcai, földszinti része. A vásárcsarnok utcai része egész különálló jelleggel bír — még a közelben bérházba elhelyezett temetkezési vállalat is szép sarokhelyiséget kaphatna, ha a sarki poreellános a Markovics Iván-utcai fronton kapna helyiséget. Az átalakítás vékony, ideiglenes válaszfalakkal, kis költséggel megépíthető. Alapozni nem kell és a mennyezetet az erkélyvasba épített alap adja. Az utcáról csak egynéhány ajtóbejáratot kell az üzletek részére beállítani. Szép magas helyiségek lennének. A csarnok belső részén a húsárusokat az erkély szélességébe épített új falhoz kell elhelyezni, míg a zöldséget árulók szintén a csarnok közepe felé helyezhetők el. Még így is nagy befogadó térségit a csarnok, miután az egész erkély megmarad. Az így nyert üzletek számottevő bérösszeget hozhatnak, mely a csarnok jövedelmét szaporítja.

Más, talán alkalmasabb megoldás foglalkoztatja a Víziváros intéző köreit, ahol örömmel fogadták

Dr. KOZMA JENŐNEK

azt az egészséges tervét, hogy ezt a hatalmas, de üresen álló csarnokot a sport céljaira kell kihasználni, mint

FEDETT VERSENYPÁLYÁT.

Még footballmecseket is lehetne ott rendezni, de föltétlenül alkalmas vívó1-, box- és tornaversenyekre. A csarnok kevés költséggel átalakítható ilyen célokra, ami azzal az előnnyel is jár, hogy a csarnok körül fekvő városrész modern kiépítése után ismét a vásárcsarnok céljaira lehet fölhasználni ezt a külsőleg is mutatós épületet. A sportnak ilyen központosítása föltétlenül lendületet adna a Víziváros fejlődésének.

Égetően sürgős a vásárcsarnok sorsának mielőbbi meghatározása, de meg kellene mozdulnia a Víziváros polgárságának is, hogy ezzel alátámassza képviselőjének közérdekű tervét.

Szent Imre herceg szobra, mely a Horthy Miklós-köröndön fog ál Inni, már elkészült. Kisfáludy-Strobl Zsig- mond most mintázza a szobor két mellékcsoportját. Mindkét bronzcsoport három-három életnagyságon fölüli alakból fog állani. Az alakok a Szent Imre szellemében élő magyar ifjúság egy-egy típusát: egyetemi hallgatót, leventét, cserkészt fogják reprezentálni.

Meg’ kell hosszabbítani a 27-es jelzésű villamoskocsik járatát a Villányi-úti végállomástól néhány 100 m. sín lefektetésével a németvölgyi temető árka mellett a Nagy- hídhoz, hogy onnan igen csekély emelkedéssel bekapcsolódhasson a farkasréti vonalba. E néhány 100 méter sín l efektetésével a kelen- föld—lágymányosiak fele idő alatt jutnának ki a Farkasrétre és ezáltal a Farkasrétre utazók egy része megosztana és így c vonal zsúfoltsága is csökkenne. E meghosz- szabbítással elérhető az is, hogy a 75-ös jelzésű villamoskocsik a németvölgyi temető mellett elhaladva a Villányi-úti vonalba kapcsolódnának és így körforgalom létesülne a 27-es kocsikkal is. Ily módon a Böszörményi-út és környéke lakói úgy a Margithíd, mint a Ferenc József-híd felé a legrövidebb úton átszállás nélkül jutnának el.

Siker vagy kudarc!

Kezdetben csak a színes ötlet, majd a komoly meggondolás bírt rá, hogy Budavára visszavétele 250. évfordulójának egy világünnep keretében való megülése eszméjét felvessem. Buda érdemes krónikása — a Budai Napló — vendégszeretően fogadta vonatkozó laikus cikkeimet, — elvégre „in mag- nis et voluisse laus...”

Igaz örömmel töltött el és tölt el az a körülmény, hogy laikus kezdemé- i nyezésem hozzáértők tetszésére is * talált, amit igazol a Budai Napló-ban megjelent hozzászólásuk.

Ügy érzem, megjött az ideje, hogy a csírázó mozgalom hivatásos kertész kezébe kerüljön, magyarán, hogy „legális” útra terelődjék. A mozgalom további irányítását a székesfőváros vezetőségének kell kezébe vennie; csak így lehet az eszméből és az eszmecseréből tett.

A még kihasználható, hátralévő hat esztendő nem is oly nagy idő, amint első pülanatra látszik. Eltekintve a „Világünnep” pénzügyi részétől, sok gondos előtanulmány, sok részletkérdés tisztázása, sok ellentétes felfogás kiegyenlítése, végre megfelelő kapcsolatok és céltudatos propaganda megteremtése nélkül könnyen kudarccal járhat az egész mozgalom. A székes- főváros vezetőségének már most kellene valami nagy előkészítő bizottság összehívását napirendre tűznie, amely bizottság azután albizottságokban, illetve szakosztályokban készítené elő az ünnepet. Bizonyos mértékben kapóra jött a „Világ- iinnep”-nek az idei Szent Imre-év, amelynek előkészítése minden jel szerint példás. Az idei Szent Imre-év mintegy tűz- és teherpróbája lesz annak, —■ tudunk-e még Csonka-Ma- gyarországon „világünnep ”-et rendezni, mert hiszen ilyennek indul Szent Imre idei emlékünnepe. „Errare humánum est;” — kikerülhetetlenül lesznek az idei ,,világünnep”-nek is a kivitel részleteiben kisebb-nagyobb nehézségei és hiánya, de épezért nagyon célszerű volna, ha a székesfőváros vezetősége már most gondolna 1936-ra és már most megnyerné az idei „világünnep” előkészítőit 1936 előkészítésében való részvételre, hogy bő és érett tapasztalatukat az 1936-os