Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-03-16 / 989. szám
XXVII. évfolyam. 989. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő ; VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. K hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 március 16. Királyok útja Budapest lakossága számára új nyár aló telepet kell keresni az elszakított. felvidéki nyaralótelepek pótlására. * Pannónia.tartomány, a mai Dunántúl volt ennek a Kárpátok övezte országnak a civilizált része. Téglával kirakott országutak vezettek Kóma felé mindenfelől. A Duna volt a határ és ennél erősebb várfalat még a rómaiak sem tudtak volna állítani az Itália felé özönlő barbárok ellen. Az Ázsiában túlszaporodott turáni népek elözönlötték Dél-Oroszor- szágot. és onnan is továbbszorítva, ereszkedtek a Duna-Tisza völgyébe, ahonnan már könnyen elérhették az örök tavasz országát, mesés Itáliát és kincses Rómát. Sok nép elvérzett ezen az úton és talán az etruskok Voltak az egyedüliek, akik hazát, tudtak alapítani Itália földjén, a többi belepusztult ebbe a vállalkozásba. A magyar nép volt az egyetlen, mely a Duna- Tisza között állapodott meg, ahol már számos turáni nép töredéke élt és ezeket egyesítve, államot alkotott, felismerve ennek a földnek földrajzi egységét. A magyar királyok tudták, hogy akié Pannónia, azé az ország és székhelyüket a Dunán túl állították föl. Székesfehérvár. Buda, Visegrád — az egyházfejedelmei pedig Esztergomban székeltek. A rómaiak egyik nagy útja Székesfehérvárról vezet Óbudára. De valószmű, hogy a Duna könyöke mentén a határvédelem érdekében országutat építettek Visegrádnak, Esztergomnak és Győrnek vezetőt. Az Árpád-házi királyok Székesfehérvárról Budára tették át széküket, de az Anjouk biztosabb helyen, a bevehetetlennek látszó Visegrádon tartottak udvart. De azért kapcsolatokat tartottak fenn Budával s így minden valószínűség szerint ‘jókarban tartották a rómaiak által épített utat. Mátyás király és édesatyja, János, a kormán3'‘zó, is nagy szeretettel viseltettek a pilisi hegyvidék iránt, ahol vadász- kastélyaik és vadásztelepeik voltak. Ezt biszonyítja többek között Solymár község neve is, ahol a solymárok éltek. Különben Mátyás, a nagy stratéga, föltétlenül megbecsülte és értékelte a rómaiak stratégiai útjait. Utána azonban pusztulásnak indult minden . . . ... Szántóvető emberek, házat építő új telepesek, Szentendre és a Római-fürdő között, a termő föld alatt néha ráakadnak e római út egyes részleteire és kiemelik azokat a kétezeresztendős téglákat, amelyeken rajta van a légiók száma. Nagy történelmi idők néma tanúi ezek. Büszke, fejedelmi paripák patkói taposták őket, idegen országok követei, a magyar föld egyes részeinek kis királyai, zászlós urak járták ezt az utat: — a krályok útját. A Duna áradásai Mohács után be- iszapolták, behordták kaviccsal és eltemették ezt az utat is, mint ahogy eltemették a régi, szép magyar dicsőséget.. . Nagy Lajos alatt még három tenger mosta ennek az országnak a határát, magyar szó járta még az ukrán, a kisorosz úri családok között és most ismét ott vagyunk, mint Mohács után, négy részre törött az ország és várnia kell, amíg megsegíti a nemzetek sorsát intéző nagy Isten, mint ahogy megsegítette Lengyelországot és megsegített már egyszer minket is. Nemcsak erdőket, nemcsak bányákat, nemcsak földet és népet vesztettünk el, de elvesztettük a modern élet olyan tényezőit is, amelyek egyike gyógyítja a felzaklatott idegeket, a munkában felőrlődött testet, elvesztettük a szép Felvidék pihenőhelyeit, ahol a városi ember tölthette a nyarat. Budapest népe számára nem marad más, mint a Bakonynak a Dunáig húzódó hegyvidéke, a pilisi hegyvidék. Romantikus szépségű tájak ezek és talán ennek a nagy csapásnak kellett ránktörnie, hogy fölfigyeljünk rá és megtaláljuk benne azokat a kincseket, amiktől megfosztott bennünket az. új harcokkal terhelt béke. A Budapesthez kötött polgárok számára megbecsülhetetlen értéket képvisel ennek a hegyvidéknek a Dunához ereszkedő része, melyet maga a természet jelölt ki a nyaraló Budapest üdülésére. Ezeket a lejtőket sűrű, öreg erdő borítja, a kelő nap sugara aranyozza és az erdők ózondús illata teszi gyógyhellyé. A legforróbb nyárban sem tikkasztó a hősége, mert állandó mozgásban tartja levegőjét a Dunán úszó levegőoszlop és telíti párával. A hegyek lábánál vonult hajdan Visegrád felé a királyok útja és ma is arra visz az országútja, mely ha felépül, a legszebb autóutak egyike lesz Magyarországon. Ha megindul majd az áramlás Budapestről e hegyvidék felé és villa villa mellé épül a hegyek lábánál, szegélyezve az országutat: — föl kell majd építeni a lejtős hegyhát közepén a második országutat, mely a solymári völgynél kúszna föl a magasba és végigfutna száz-százötven méter magasságban Szentendrétől Visegrá- dig, a legszebb kilátást nyújtva, mint Közép-Európának egyik leggyönyörűbb, panorámás autó- stradája. Ennek mentén is megindulna az építkezés a maga szállodáival, szórakozóhelyeivel, kilátótornyaival és adná a „nyári Budapestet”. Alakulnának új hegyvidéki községek, jólétben élő polgársággal, amelyek ellátnák a nyaralókat és alkalmat adnának a szegényebb nép nyaralására. Ez nem a jövendő fantáziája, ez a reális élet követelménye, következménye, ennek így kell történnie és a 'hatóságoknak nincs más teendőjük, mint ezt a folyamatot megindítani, egészséges mederbe terelni és akkor a föld alá süllyedt királyok útja felett fölépül a magyar jólét útja, — ott, ahol ma csak lelkes túristák boly onganak, — ott, ahol egykor királyok, fejedelmek vadásztak és szórakoztak és ahol ezentúl a magyar polgárság találja meg a szebb jövőnek biztos útját. Üdvözlöm mindazokat, akik ma ennek a hegyvidéknek a jövendő sorsát úgy vélik intézhetni, hogy a nyomtatott betű erejével igyekeznek hozzáférni, igyekeznek megtörni a hegyvidéken élők közönyét és fölébreszteni, erre az áldott vidékre irányítani a kényelmes, kedves, közeli nyaralha- tásra vágyó polgárság figyelmét. Nekünk, akik tollal szolgáljuk Budának és a Budát környező hegyvidéknek az érdekeit, itt Budán és környékén, — nekünk ebben a ránk nézve háládatlan, de a polgárságra nézve hálás munkában össze kell fognunk, hogy ismét megindujon a polgári jólét a — királyok ősi, nagy útján! Viraág Béla. A világ közepe, már ha nem is a nagyvilág, de a magyar világ közepe mégis csak Budán van, a Lánchídfőnél. A Hungária Magyar Automobil Club — nyert engedély alapján — tavasszal díszes és a Széchenyi-lánchíd eredeti ró- maias ampir stílusával egyező modorú táblát helyez el a budai hídfő déli lámpaoszlopa talapzatán. Itt vagy ugyanis a „0”-sal jelzett kiindulópontja az összes mai magyar országutaknak. A díszes tábla mintegy a római Forum Traja- mun egykori aranyozott mérföldmutatókövének budai analógiája lesz. Ami helyes is, mert a Lánc- híd-utca is a Római-út, egyik szakasza. Buda újra gazdagodik egy, a saját históriáé stílusát kifejező érdekességgel. Vizet a hegyeknek Félszázados tudományos megállapítás, hogy a budai hegyvidék vízszegény. Viszont háromszáz év óta a Budán-Pesten élő, gazdálkodó emberek Budán igyekeznek megtelepedni, hogy itt folytassák kertgazdaságukat, nemcsak a maguk, hanem a polgártársaik ellátására is. A gyümölcsfa-termeléssel gyönyörű eredményt tudnának elérni, ha egyforma típusra törekednének valamely központi szervezet útmutatása révén, mert az agyagos talaj fölszív annyi vizet, hogy a mélyebben járó gyökereket kellően táplálja. A baj csak az, hogy a híres és csodálnivalóan szép budai őszibarack-termésből nem lehet összeszedni még egy vagónravalót sem az egyforma nagyságú és ízű barackokból. Tehát nem exportképes. Ami pedig a kertiveteményeket illeti, nincs elegendő öntözővíz. Ez pedig a kertgazdaság halála. A Vízművek igazgatósága nagy befektetéssel újítja meg és alakítja át vízmüveit és a lefolytatott tanácskozások alkalmából mindenre kiterjed a bizottságok figyelme; szóba került minden sablonosán ismert hiba és hiány, csak éppen — a hegyvidék vízhiányáról nem esett szó. Addig pedig a budai hegyvidék fellendítéséről, benépesítéséről és fejlesztéséről szó sem lehet, amíg Budán olyan hegyvidékek is lesznek, ahol még egyáltalában nincs vízvezeték. A víz hiánya tűzveszélyessé teszi az építkezést, károsan befolyásolja az egészséget és lehetetlenné teszi a kerti gazdálkodást. Budán óriási területek feküsznek parlagon a kultúra számára, holott Budapest ellátása kerti veteményekkel úgy biztosítható a legjobban, ha itt a város közvetlen környékén fejlődik ki az oly magas fokon álló kerti kultúra, amely feleslegessé tenné nagyrészben a behozatalt. A mai nagy kényértclenség idején sok faluról került ember szívesen adná magát a kertes gazdálkodásra, ha arra módot adnának nekik a Vízmüvek. Ez talán még a fürdőügynél és idegenforgalomnál is fontosabb kérdés és érdemes a befektetésre. A lefektetett vízcső mentén kultúra támad, amely táplálja a szegényt és gazdagot egyaránt, mert ennek munkát ad, amannak élelmet. Még pártpolitikának is beválna ez a kérdés, mert tömegesen állna annak a pártnak a zászlaja alá a budai hegyvidék polgársága, amely párt elhozná a száraz, sovány budai hegyvidék számára a megváltó, életadó — vizet! Buda és a nemzetközi autóforgalom új stációhoz jutott. Az ősrégi római úton, annak Döbrentei-téri szakaszán hatalmas sárga lakkos táblát szögeztek ki, rajta araszos kék betűkkel: „Balaton, Zagreb, Pécs, Graz” és egy délfelé mutató rőfnyi hosszú nyíl. Kitűnő új ítás autósok — külföldiek — számára. Erre jöttek Padová- ból tavaly az olasz autósok s erre jönnek májusban újra. A Döbrentei- tér egy csapásra nagyvilági, színt nyert. Dunapasioráma Feledhetetlen kép rajzolódik minden ember leikébe, aki a sötétség beálltával a Margithídról néz a Lánchíd felé vagy végigsétál a Margit-rakparton. Ügy érzi, mintha egy nagy tó partján állana, amelyben ezer és ezer lámpa fénye tükröződik vissza úgy, ahogy a házak ablakában, emelet - ről-emeletre és azon túl, a nagy tavat körülölelő hegyekre föl, két- három toronymagasságban is csillog a sötét éjszakában. De nemcsak este szép a Dunának ez a része, hanem délután is. A lemenő nap erős fényben világítja meg a pesti part épületeit, amelyek így erős színekben tükröződnek vissza a Dunába. A Vízivárosnak egyebe sincsen, mint a Dunapanorámát mutogató Dunapartja, amely nyáron már délután hűvös árnyékba kerül és így a képzelhető legszebb sétány — volna, ha a Városházán megszívlelnék KOZMA JENŐ dr. budai országgyűlési képviselő előterjesztését, amelyben ennek a Dunapartnak a parkírozását kérte — többek között — a várostól. Siváran szomorú kép az, amit ez a széles Dunapart mutat, amelyik ezzel a szélességével van a pesti parttal szemben előnyben. Ma elhagyatott, néptelen vidék, ahol csak elvétve akad sétáló ember. Parkírozva viszont gyűjtőhelye volna a jó levegőre, szép kilátásra vágyó emberek számára, A felső hévízi fürdők és az alsó, a gellérthegyi hévízi fürdők között ez a sétatérré átalakított Dunapart volna a természetes kapocs, mely hivatva volna új életet vinni a Víziváros pangó életébe. A Dunának a Margithíd és Lánchíd közötti részére kellene áttelepíteni az evezős egyesületek csónakházait és ezt tenni meg a magyar evezőssport központjává. Innen el kellene távolítani a csepeli kikötőbe az összes parti raktárakat és hajózási lerakodó helyeket, hogy így ez a terület tisztára az evezősök játékterévé tétessék. Állandó és nagy nézőközönsége volna, amely gyönyörködnék a vizisport okban és a sport keretéül szolgáló dunai panorámában. Horthy Miklós bástyasétány Pesttel szemben, a Duna felett, a Bécsi kaputól a Halászbástyáig felszabadítandó, a mai előkertek kisajátításából nyerendő, sétálóhelyszerüen kiképezendő útvonalat Magyarország Kormányzójának nevéről fogják elnevezni. Kérdés azonban, hogy mi lesz a nagy névhez valóban méltó szépségű részlet pontos és névadójához méltó neve? Mert „Horthy Mildós- bástya“ csakis egy bástyának lehet a neve. „Bástya“ azonban nem azt jelenti, amit a köztudat annak hisz, vagyis nem falszakaszt, hanem a falból kiugró, jó régi magyar néven kiszögellő építményt jelent. Hogy ez a „szögcllet“ sokszögű vagy körívalakú-e, az mindegy. Két bástya között függöny, illetve fal van. Helyes tehát csakis az lehetne, ha a Bécsi kaputól a Halászbástyáig menő részt „Horthy Miklós-bástyasétány“-nak neveznék el. Helyelnevezéseknél azonban nem szabad — bár lehet, sőt szokás — a nyelv ellen azért véteni, mert a hozzáértők esetleg véletlenül elfelejtenek tiltakozni egy tévedés ellen, vagy mert foga- dalian prókátort szavukat hallatlanná is lehet tenni. Bástya például a Hunfalvy-utca feletti „Szent József Bástyája“: régi német nevén „Jbsephi-Bastei“. Ami azonban ettől délre, a Halászbástyáig van az nem bástya, hanem fal. Két-két bástya között nem bástya van,, hanem fal. Ugyanezért furcsa dolog a „Prímás- bástya“ elnevezés is, hiszen ősrégi bástyaelnevezéseket szüntet meg. Helyes volna, ha a Bécsi kaputól a Nádor-bástya sarkáig menő részt ugyanígy Prímás Bástyasétánynak neveznék s a régi bástyák megkapnák ősi neveiket, mint mindenütt az egész világon. Vitéz Agg- házy Kamii ezredes helyesen keresett ugyanilyen megoldást. A török „Gorum Kuleszi“, vagyis „Esztergom Bástyája“ megmaradna, a sétány azonban lehetne „Prímás Bástyasétány“. így a Horthy Miklós-bástyasétánynál is a „Bástya“ megmaradna „Szent József Bástyája“ néven az egész résznek a sétálóhellyel együtt azonban „Horthy Miklós Bástyasétány“ lenne a neve. Ugyanekkor azonban végre valahára arról is lehetne szó', hogy köztereinknek magyarul adnánk magyar nevet. Nincs tudo- I másunk róla, hogy magyarul kik — mikor írtak — mondottak olyan furcsát, hogy „Halászbástya” vagy „Primásbástya“. Magyarul tudniillik ez annyit tészen, hogy a bástya halász, illetőleg prímás. Ilyet nem hallottunk. Bástyák nem szoktak halászni, sem primás- kodni. Ezt magyarul úgy mondják, hogy: „Halászok bástyája, Esztergomi Érsek Bástyája“. Halászbástya: rossz fordítás: „Fischerbastei”. Ugyanolyan német név, mint a „Főherceg Sándorul ca“. Magyarul ez „Sándor főherceg utcaja“ vagy: Sándor főherceg-utca. „Ferenciek tere“: véletlenül megmaradt jó magyar név. Ezek után javalljuk,. hogy a hely szépsége, Magyarország Kormányzója nagy neve méltó, jó magyarságéi és jelképes megörökítése céljából tervezett szakasz, ne „sétány“ legyen, hanem esetleg:
