Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-02-10 / 984. szám

XXVII. évfolyam. 984. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96.

Felelős szerkesztő :

V1RAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. R hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1930

február

10.

Budapest súlypontja

A dunamenti kerületek viszonya

Útban, van az új székesfővárosi törvény, amely egyebek közt a kerületek számát is szaporítja és beosztásukat módosítja. Talán nem lesz érdekesség nélkül, ha visszapillantunk az 1920-as népszámlálás adatai alapján arra, hogy a mostani kerületek közt miként oszlott meg 1920-ban a székesfőváros lakossága lélekszám szerint és egyben Buda jövőbeni szerepét is kutatjuk.

A mostani 10 kerületből 30%, azaz három kerület esik Budára. 1920-ban Budapest 928.996 főnyi lélekszámából 21.2% jutott Budára, azaz pontosan 196.478 lakos. Ugyanakkor a hái’om dunamenti pesti kerület, tehát a mostani 10 kerületnek ugyancsak 30%-át alkotó V., IV. és IX. kerület, együttesen csak 20.6%-át képviselte Budapest lakosságának, pontosan 191.583 lakossal. Volt pedig a három duna- menti budai kerületnek és pedig:

a, III. kerületnek 51.164 lakosa, a II. „ 48.705 „

az I. „ 96.609 ,, viszont

a három dunamenti pesti kerületnek és pedig:

az V. kerületnek 72.149 lakosa, a IV. „ 28.306 „

a. IX. „ 91.128 „

Az eddigi 10 kerületnek 60%-át alkotó hat dunamenti kerületre tehát összesen 388.061 lélek esett, azaz az összlakosságnak 41.8%-a.

A Duna mentén elterülő három budai kerület lakossága 4895 lélekkel múlta felül a három dunamenti pesti kerület, azaz a Lipótváros, a Belváros és a Ferencváros lakosságát.

Vájjon mennyit áldozott' és áldoz az állam és a székesfőváros a bárom budai és mennyit a három pesti dunamenti kerületre ?

A többi négy kerület 540.935 lakost számlált és így a székesfőváros lakosságának 58.2%-át ölelte fel. Sőt a VI., VII. és VIII. kerület együtt a maga 482.090 lakosával a lakosság 51.9%-át, azaz valamivel több, mint felét képviselte. A népességi súlypont tehát kitolódott a Duna mellől, sőt kitolódott a belső kör-, illetve sugár- utaktól keletre eső területre. Még szembeötlőbb az eltolódás, ha Budát számításon kívül hagyjuk és csak azt vesszük figyelembe, hogy Pest 732.518 lakosából csak 191.583 lakott a három dunamenti kerületben, míg 540.935 a többi négy kerületére esett. A nagy nemzetközi folyam, a Duna mellől egyre távolodik a székesfőváros népességi súlypontja.

A súlypont lassú visszatolódását csak Buda fejlesztésével lehet elérni. Eddig a hidak és a közlekedési eszközök hiányossága visszavetette Budát fejlődésében. Nagy, 1sík területek fe- küsznek beépítetlenül és kihasználatlanul Budán közel a Dunához, szemben a három dunamenti pesti kerülettel. Óbuda, a Víziváros, a Tabán, a Lágymányos, Kelenföld, — csupa ki nem használt lehetőség. Az óbudai és « lágymányosi lúd megépítésével nem v.olna szabad egy percnyit sem késni. A rákosi homokból a Duna és a budai hegyek közt etlerülő kiesebb, egészségesebb és jobban tagolt Budára az óbudai és a lágymányos-kelen- íökli medencékbe kell átterelni a népesség áramlását. Ideje volna a Víziváros fejlődése érdekében egy Batthyány-téri híd problémájával is foglalkozni.

Buda fejlődése már csak a megépítendő két-három új híd révén is a három dunamenti pesti kerületnek is érdeke. Hä Buda fejlődik, ha 'a Duna jobbpartja kiépül és felvirág- zik, ennek a Duna balbartján fekvő három kerület is hasznát látja a forgalom megélénkülésével, a javak élénkebb cseréje folytán.

Az új székesfővárosi törvény 14-re szaporítja a kerületek számát, Budára öt kerület jut, azaz a kerületek 35.7 százaléka. Budára viszont a lakosság- Tioir 21.2%-a esik. Miután a városi politikában1 a ’kerületeknek egyenlő szavuk lesz, a 196.478 budai lakos szavának annyi súlya lesz, mintha 135.306 lélekkel több, azaz 331.784 lakosa volna már Budának. A meglevő 196.478 budai azonban ne ' abban lássa feladatát, bogy most már magának igyekezzék mértéken felül előnyöket biztosítani nagyobb politikai súlyánál 1 fogva, hanem abban, hogy kvártélycsináló ja legyen ama még hiányos 135.306 léleknek, amely most valahol a rákosi homokban vagy azon is túl bolyong és nem talált még otthont Budán, mert Buda eddig még nem tudott vagy nem akart a talpára állni.

Keresztes Rezső.

Az adminisztráció abszurduma,

mely most oly heves csatákra adott alkalmat a városházán a rendkívüli közgyűlés összehívásának kérdésében, amiről érdekes dolgokat írt „Elsüly- lyesztett rendelet” címen Payr Hugó a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában. Magva a következő:

„ . .. A közigazgatási bíróság szenzációs ítélete ugyanis egy olyan 25 év előtti, belügyminiszteri rendeletre hivatkozik, melyet az illetékes tényezőle közül senki sem ismert, amelyről nem tudott a főpolgármester, nem tudott a polgármester és nem tudtak a pártvezérek. Az 1872-ik évi fővárosi törvény megalkotása után a közgyűlés meg akarta szerezni 30 tagjának azt a jogot, hogy a rendkívüli ülést összehívhassa-. Ámde ehhez Szapáry Gyula belügyminiszter, a törvény alkotója, nem járult hozzá, mert ez a törvény szellemével nem egyezett. Amikor 1901-ben új szabályrendelet készült, Sümegi Vilmos indítványára újból kérte a törvény- hatósági bizottság az összehívás jogát. Khuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszter 1903-ban ezt a kérést is elutasította. A közgyűlés újabb feliratára, 1904-ben azonban az akkori belügyminiszter, Tisza István gróf, hozzájárult e kéréshez és leiratban értesítette a fővárost, miszerint a közgyűlés 40 tag kívánságára összehívandó.

Tény, hogy Tisza így rendelkezett, s az erre vonatkozó leirat lekerült a fővároshoz. Itt azonban — „irattárba tétetett”. Az adminisztráció, úgylátszik, már akkor sem volt zökkenésmentes, mert a város hatalmas apparátusa elfelejtette az ügyrendnél a változtatást keresztülvezetni. Erről a rendeletről nem tudott senki. Ez nem volt mellékelve az ügyrendhez. Sem pótlás, sem kiegészítés nem volt benne feltüntetve. Azóta van tehát egy ügyrend, amelynek szövege a főpolgármster eljárásának ad igazat — s a közgyűlést évtizedek óta eszerint az ügyrend szerint vezették — és van egy ismeretlen miniszteri rendelet...”

_ Az autóbuszvonalak beszüntetését tervezik, s ezek között volna a 17-es rózsadombi vonal is. Erre nézve Scheuer Róbert, aki. nemcsak a városnak, de az autóbusznak is egyik atyja, mégpedig gondos atyja, a következőkben nyilatkozott: — A rózsadombi vonalat is azok között a relációk között emlegetik, amelyek nem eléggé rentábilisak. Ezt a tényt a kalauzok táskájából állapítják meg, pedig ezek az adatok semmit sem bizonyítanak. A Rózsadombra ugyanis mindenki átszálló jeggyel utazik, hiszen a 12-es vagy a 15-ös vonalról szállanak át erre, a 17-es vonalra. Visszafelé pedig a legtöbb ember | gyalog jön, minthogy a hegyről lefelé jönni kevésbé fárasztó. Amint a rózsadombi autóbuszvonal rentabilitásának megítélésénél is ilyen speciális szempontokra kell tekintettel lenni, úgyanúgy más vonalaknál is csak alapos vizsgálat után lehet megállapításokat tenni.

Fontos útja a Kelenföldnek a Ma- gyarádi-út, mely a Fehérvári-utat köti össze a Délivasúttal és már most is nagy forgalmat bonyolít le, oly rossz állapotban van, hogy az érdekelt ház- és telektulajdonosok memorandumban kértek segítséget a székesfőváros Tanácsától, amelyben egyúttal az út kellő világítását is kérik.

Túristák panasza, hogy az óbudai hegyvidéken a donáti kápolnától vezető, úgynevezett „Testvérhegyi középút”, melly a Budapesti Túrista- egyesiilet Csúcshegyi menedékházához vezet, járhatatlan. Az erősen fejlődő túrisztika erdőkében ezen a bajon sürgősen segíteni kell.

Mi lesz velünk?

Baj van Budán 1

Ne haragítsák ránk

Szilágyi Lajost ;

Tulajdonképpen az nem is olyan nagy baj, ha valaki mindenáron főpolgármester akar lenni. Az ilyen törekvésnek meg van a jogosultsága. Meg is lehet ezt beszélni, még a miniszterelnök úrral is, sőt talán még magasabb helyen is. A baj tulajdonképpen az, hogy az, aki a főpolgármesteri székben ül, nem teszi meg azt a szívességet, hogy erre a szerény előterjesztésre fölkel és otthagyja a főpolgármesteri széket. Pedig akadt olyan ember is, aki elhitte, hogy Szilágyi Lajos lesz a főpolgármester, mert volt olyan ember is, aki azt mondotta, hogy ^Szilágyi ,Lajos maga mondotta, hogy ő lesz a főpolgármester. Már pedig azt mindenki tudja, hogy Szilágyi Lajos szavahihető ember, aki, ha mondotta, 1 hogy ő akar főpolgármester lenni, akkor bizonyosan akart is. És mért is ne lehetne ő főpolgármester? vagy esetleg miniszterelnök? Ha ő mondja. Csak az a Ripka ne volna olyan makacs ember. És ne állná el az ember útját az a Kozma Jenő!

V annak emberek, akik sehogy sem emlékeznek jól a nevekre és vannak megint más emberek, akik a dátumokkal állanak hadilábon. Feledékenyek. Csakis így történhetett, hogy Szilágyi Lajos azt mondotta, — pedig ő szavahihető ember — hogy ő már akkor régen beretty óúj falusi képviselő volt (egyhangúlag megválasztva), amikor felsőbb kívánságra hozzákéredzkedett a Ripkd-párt. Bizonyára a budai választásra szóló plakátok kiragasztásának napját gondolta Szilágyi Lajos és valószínűleg úgy is történt, hogy reggel 9 órakor kéredzkedett hozzá a Ripka-párt és ő kegyesen megengedte, hogy 11 órakor kiragasszák boldogan a plakátokat az ő nevével. Mert enél- kül kár lett volna egy lépést is tenni. Előtte való napon pedig megválasztották Szilágyit Berettyódjfalun, ahol véletlenül az öccse főszolgabíró.

Történt pedig ez bizonyára és föltétlenül így, mert — először is úgy szokás, hogy reggel kéredzkedik a párt a jelölthöz és délben kiragasztják a plakátokat az ő nevével, — másodszor pedig azért, mert Szilágyi Lajos ,azt mondotta, hogy ő hozza a Községi Polgári Párt táborába a hajógyári szigetet pereputtyostól. A választáshoz mozgósította, a mi öreg’ szerkesztőnk a szerkesztőség minden épkézláb tagját és e sorok írójának jutott — pont — a hajógyári sziget. Ott eleinte örömrivalgással fogadták a hírt, hogy Szilágyi lett a "jelölt és csak az keltett némi aggodalmat, hogy Lajos és nem Károly. Mert a Károlyt azt ismerik — valami holdkóros rajongója az óbudai hegyvidéknek, — de a Lajos, az ... bizonyosan valami „előkelő idegen”. És ezek a jó óbudaiak olyan elfogult emberek és azon az állásponton is állanak, hogy: — was der Bauer nicht kennt, das ist er nicht! — és nem jöttek ei szavazni a Kozma Jenő táborába. Hát ilyenek ezek az óbudaiak! Pedig volt, aki mondta, hogy Szilágyi Lajos mondotta, hogy ő hozza a hajógyáriakat, mint vezérürü a n'yájat. Pedig Szilágyi Lajos szavahihető ember.

Még hozzá Szilágyi Lajos kitűnő szónok is. Még az arcjátéka is erre van berendezve. Látszik kérem az arcán, bogy mit mond és bogy kinek mondja. Vannak részletek a beszédében, amikor az arcának jobbik fele haragos, a balfele pedig mosolyog. Éppen Óbudán történt, ahol a Koronavigadó egyik hosszú lapos termében jött össze a választói nagygyűlés. A mindig pontos zsidóság előbb érkezett és hogy helyet csináljon a később jövőknek, megtöltötte a

terem baloldalát. A keresztény közönség később szállingózott és a terem jobb oldalán helyezkedett el. A középen szónokló Szilágyi azután aszerint rendezte be az arcát, hogy amikor a liberális eszméket fejtegette, akkor a bal arca mosolygott -a zsidóság felé, a jobb arca pedig haragosan integetett a keresztények felé. Így bizony, mert kitűnő szónok. Gyűlés után össze is vesztek ezen a különböző vallású választók, mert mindegyik a maga igazát vitatta a Szilágyi-féle arcjáték alapján.

Azután praktikus ember is Szilágyi Lajos. Szerinte ! mindenkinek meg kell adni azt, ami őt megilleti. A parlamentnek kellett egy kis szenzáció, fővárosi . törvény, főpolgármester olajba főzve, Kozma Jenő karóba húzva és más — Szilágyi megcsinálta. Amikor azután két úr a Kozma Jenő nevében fölkereste és azt kérdezte tőle, hogy miképpen is tetszett / azt mondani, akkor azonban már megvolt a parlamenti siker s így Szilágyi Lajos szívesen adott meg minden elégtételt |(szóbelileg), amit ez a két úr tőle kívánt. Mert, bogy okosan kell kezelni a világot. Minek az az örökös veszekedés és gyűlölködés! Éljünk békességben. Ö, aki sohasem bánt senkit, — ’ő aki a megtestesült békeangyal !

De azéi*f csak vigyázzon magúra az a Kozma Jenő, mert meg egyházi átok alá kerülhet. Ha ! Szilágyi szól a Pápának? . . . Ha előterjeszti...

És éppen ezért nagyon csodáljuk, hogy I ez a bölcs ember, ez a nagyrahivatott politikus, ez a kitűnő szónok ez a Szilágyi Lajos elkövette azt az icike-picike kis taktikai hibát, hogy a miniszterelnök űr mellett még a Kormányzó úr őfőméltósága személyére is tett célzást. Hát ezt nem jól tette. Mert ha folytak is bizonyos megbeszélések felsőbb helyeken, ahol Szilágyi Lajos a maga honmentő, neAzetvédő, bizonyára magasröptű terveit előterjesztette, — akár úgy, hogy őt nem hívták, akár úgy, hogy ő maga jelentkezett audienciára, — az ilyen előterjesztésekre — a mi egyszerű polgári felfogásunk szerint — nyilváAz amerikai magyarok látogatása j alkalmával élvezettel gyönyörködtem a Gellértfürdő terraszán a hullámfürdő medencéjének vízitündérekhez méltó kivilágításában. Különösen megragadta figyelmemet az a felejthetetlen látvány, amikor a csillagos ég alatt, a sejtelmesen homályos környezetben, minden, ami építészetileg szép, sötétbe borult s csak a medence vize tündöklött kékes-zöld fényben, a fenéken és az oldalakon ügyesen elrejtett villanylámpák hatása alatt.

Eszembe jutott a múltba vesző ifjúság hőskorszaka, amikor a karcsú test víz alatt siklott, hogy a tengerfenék rejtelmeit felkutassa és felszínre hozza a csodálatos Neptunor- szág különös világát. A mozgásplasztika és lélekjelenlét legtökéletesebb szín játéka az, amely a búvárúszás szemlélőjét gyönyörködteti. .. órák- I hosszat nézték a partról, amikor néhai tanárommal, Matisz Jánossal a Quarnero flóráját és faunáját gyűjtöttük, hogy szemléltető tanszert készítsünk azoknak, akik még sosem láttak tengert.

Az évek hosszú során át folytatott gyakorlat olyan mestert nevelt belőlem, hogy az abbáziai búvárversen’ye- ken mindig első voltam és nem egyszer siklottam át egy szabadtengeren veszteglő hajó teste alatt... ma, itt a hegyen, langyosra fűtött szobában, borzadva gondolok mindarra.

Pedig mi napfény mellett dolgoztunk, amikor a szemlélőt a külvilág teljes érvényesülése eltereli a nehezen látható víztömeg mélységeitől. — Mily szédítően nagyszerű látvány ennek a fordítottja, amikor az egész világ titokzatos homályba borul és a kékesen rezgő vízben megjelennek a vízisten hódolói, hogy szebbnél-szebb

nos gyűléseken hivatkozni legalább is nem szokás. Azonban ki tudja? iTalán Szilágyi Lajosnak még azt is szabad. Neki — ahogy látjuk — sok mindent szabad. Dübonai Pál.

Titokzatos kincsek, valóságos szenzációk azok a földalatti barlangok, folyosók és pincék, amelyek néha több emeletnyi magasságban — jobban mondva mélységben — futnak el egymás alatt a budai várban és föltétlenül lát - ványosságszámba mennének, ha nálunk az idegenforgalom már komoly iparrá fejlődött volna. Most egy új terv kísért, mely kajícsolatos azzal a régi tervvel, hogy a Vám-utca folytatásában új alagutat fúrjanak a budai várhegy alatt, mely a Báthory-utca folytatásában tervezett Dunahíd forgalmát bonyolítaná lo és ennek az új hídnak a budai hídfőjét kötné össze az Alkotás-utca elejével. Ez az új alagút, arra is hivatva volna, hogy abból több följáró vezetne a, várbeli földalatti, titokzatos pincékhez és különféle folyosókhoz. Nem volna idegen, aki ittartózkodásának egyik napját ne szánná szívesen arra, hogy ezeket a földalatti börtönöket, lakóosztályokat meg ne nézze. Azt egy kissé ügyesen dekorálni is lehet az ott talált háromszáz- esztendős koponyákkal és csontvázakkal és kedves meséket lehet fűzni a sziklafalakról lógó vaskarikákhoz és egyéb kínzóeszközöknek is beillő berendezésekhez és szerszámokhoz. Egy jól megszerkesztett idegent vezető füzet, ügyesen feltálalt rémmesékkel, képekkel mindig megtenné a maga , hatását.

mozdulatokkal, mutatványokkal szórakoztassák a földi halandókat.

A szabad, ritmikus mozdulatoktól, a búvármunkától, nagyon hatásos vízalatti mutatványokig, mint például: autogramírás a fenéken elhelyezett viaszkostáblácskára (római módra stílussal), azután egész színdarabok előadása, ú. m.: „A velencei doge eljegyzi a tengert”, „Polikra- tesz gyűrűje” stb. rendkívül szórakoztatnák a közönséget s amellett úttörő munkát végezne a fürdőigazgatóság, mert Európában, sőt még másutt sincs ez az edző sportág bevezetve. Ezt csak némileg űzi az amerikai ifjúság a Csendes óceán egynémely szigetén, amiről a múltkor egy gyönyörű filmfelvételt láttam.

Az egészhez — mint befektetés —< nem kell más, mint egy tucatnyi teljes trikó, amely alkalmas arra, hogy különböző emberi és halalakokat utánozzon és ugyanannyi búvár-ssem- üveg, ami még emeli a misztikus hatást. (Sose használtam szemüveget a sós vízben.) Ami pedig a búvárúszást illeti, az oktatást, a tréninget azt én vállalhatom.

Mindenesetre érdemes a dologgal foglalkozni és no feledjük, hogy víz felett máris világhírű lett a magyar. Itt az ideje, hogy a víz alatt is eny- nyire vigyük, — ámbár mi átöröklés útján nem bírunk oly szervi berendezéssel, mint azok, akiknek elődei gyöngyhalászok, vagy szivacsgyüjtők, — hogy aztán végre mi is azt moird- hassuk nyugodt lélekkel, hogy: kint vagyunk a vízből! Ezt ajánlom a Szent Gellértfürdő érdemes vezér- igazgatójának, Bánlalcy Géza úrnak, akinek különös érzéke van minden olyasmi iránt, ami a vezetésére bízott fürdő értékét emeli.

Látványos sport o hullámfürdőben

A búvárúszás felújítása fräas GRÓF BERÉNY9 JÁNOS