Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-11-30 / 1017. szám

Budapest, 1930 november 30.

Budai Napló

3

Önök gentlemamokat!” Ez lesz a garancia arra, hogy meg lesz az Önök kiválasztottjaiban az, ami a legfontosabb, a felelősség érzete, hogy nyílt

szemmel és tekintettel állhatnak bármikor a számonkérés elé, mert nem ígérgetnek, hanem cselekednek.

A harmadik programmpont

a közéleti tisztaság.

és ez a sorsdöntő kérdés, mert újra beteljesedni látszik rajtunk

a magyar átok: a széthúzás.

Valósággal gyülöletoTSzac/ba/n elünk}

foglalkozási ágak, felekezetek szerint bomlik szét társadalmunk

és újabban nemzeti megújhodásunk és jövőnk alapját, reményét és büszkeségét,, az ifjúságot is mintha — de | remélem ez csak látszat — szembe akarnák helyezni az idősebbekkel.

Én, aki az arra termett ifjúság gyakorlati érvénysülésének fanatikus híve vagyok

■és pedig annál is inkább, mert hivatásomból kifolyólag nap-nap mellett, sőt szinte óráról-órára látom azokat a rettenetes nehézségeket, amelyekkel , ennek az ifjúságnak a mai helyzetben meg kell küzdenie, — mégis megliük- I kenek, ha a komolyság színezetével j akarják életkor szerint is felosztani a J társadalmat a harmincévesekig, har- j mictól "negyvenig, negyventől hat- | vauig és talán — hogy egy keserűen ! rossz élcet mondjak — hatvantól Mis- j kolcicj! Hát mélyen tisztelt Polgártársak, én úgy érzem,, hogy ezt a szét- I

húzást mi nem engedhetjük meg magunknak és különösen nem engedhetjük meg magunknak a mai időben. Nekünk kölcsönös összetartással és szeretettel meg kell erősítenünk, — sajnos, — szinte azt mondhatnám, —

meg kell teremtenünk a polgárságot,

amely ezer gondtól küzködve a maga leghatalmasabb érdekei iránt alig bír érzékkel és

közömbösségével, tunyaságával és az összetartás hiányával a maga sírját ássa meg.

Sok jó és rossz élcet hallhattak mostanában egy plakáttal kapcsolatban a mentőhajóról. Hogy is állunk ezzel a mentőhajóval °l Semmiesetre sem állunk úgy, mint az az — egy más tréfában szereplő — ember, aki Amerikába utaztában hajótörést szenvedett s akit elmerülése előtt az utolsó pillanatban megmentett egy hajó, de amikor kérdésére megtudta, hogy az nem Amerikába,, hanem Hamburgba megy, állítólag azt felelte: — akkor köszönöm, leszállók! Mi — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim — nem cselekedhetünk így. Mi nem kérdezhetjük, hogy az egységes polgárság

hajóján csak bizonyos foglalkozási ághoz, csak bizonyos vallásfelekezethez, vagy csak bizonyos életkorhoz tartozó emberek hajóznak-e; nekünk örülnünk kell, hogy van ilyen hajó és hogy azon minél több tisztességes szándékú hazafias polgár van, akikkel egyetértve meg tudunk menekülni a hajótöréstől.

Nem győzőm ismételni, hogy ezek nem szólamok, hanem ez

a polgárság számára a létnek

vagy nemlétnek hamleti kérdését jelenti

és ezért arra kérem Önöket, hogy feledkezzenek meg ebből a szempontból arról, hogy bevezetőleg azt hirdettem, hogy csak a józan gyakorlatiasság a legelső feladat. Nem! A polgári ösz- szetartás kérdésében legyünk idealisták, sőt legyünk a naivságig menően optimisták és hittől duzzadok, mert

létünk és jövőnk ezen áll vagy bukik:

„Vagy bolondok vagyunk és elveszünk egy^szálig, vagy ez a mi hitünk valóságra válik”. De ez Önöktől függ, teljesítsék tehát polgári kötelességüket! (Hosszantartó viharos taps és éljenzés.)

Fabinyi Tihamér nagysikerű szavai után a választóközönség

KOZMA JENŐT

kívánta hallani.

Kozma Jenő dr. programmbeszéde

— A választóközönség türelmét — mondotta — hosszabb idő óta próbára teszik azok, akik azt hangoztatják, hogy tönkretették a városházát s a tönkretevők egyike én vagyok! Itt állok önök előtt, mint a II. kerület tönkretevője! (Nevetés, élénk ellentmondások, éljenzés, hosszantartó taps.)

Én állom a harcot,, én szemébe nézek a vádaskodóknak és a polgárságnak meg van az a bölcs ítélőképessége, hogy meglássa, mi volt itt 10 év -előtt,

mi volt akkor, amikor ők hatalmon voltak és mit alkottunk mi, amióta a városházát irányítjuk.

Tudják azt, hogy mit tettünk és ezért szeretnék most a kezünkből kicsavarni a fegyvert. Nézzük, hogy azok, akik fennen hirdetik és reklámozzák magukat,

csodálatosképpen uralmon voltak annak előtte, uralmon voltak az októbristák, a szocialisták, a kommunisták, a bosszúállók, uralmon volt mindenki és senki sem korlátozta őket, hogy alkossanak

•és mégis a népakarat elütötte őket úgy, mintha sosem lettek volna.

Most, az öt esztendős konszolidáció ideje alatt,

amikor történt a főváros polgársága érdekében sok minden, amikor látják, hogy az uralmuk alatt lerongyolódott 1 főváros ismét fejlődili, jelentkeznek újra, mert azt hiszik, hogy talán elfelejtette a polgárság már azt, hogy i annak idején mit csináltak ők. Emlékezzünk! Voltak idők, amikor

a polgár nem mert kimenni az utcára, amikor atrocitásokba, piszokba, munkátlanságba fulladt majdnem minden.

Hozzá sem nyúltak semmihez, úgy hagytak mindent. Ez volt az ő működésük. Ha most körülnézünk, akkor látjuk a fejlődést. Elismerem, hogy a haladásnak még sok akadálya van, de dolgozunk és hogy dolgozni tudjunk,

megalkottuk a fővárosi törvényt, amely a polgárság akaratának az érvényesülését teszi lehetővé.

Előbb szólott egy várospolitikus, aki Ismertette, hogy mért kellett az új törvény — azután hallottunk egy gazdasági programmot felelős helyről, úttól, aki az egyik vezetője az ország legnagyobb ipari vállalatának. Mint a pártvezére, ilyen embereket állítok csatasorba, a. lista élére, akik segíteni fognak Önökön. Mi a komoly polgári munkának az alapjait rögzítjük meg olyképpen, hogy a

városházára, a felelősség érzetét behoztuk.

Ebből a törvényből a demagógia nem meríthet.

A múltban senki sem vállata a felelősséget azért, ami történt, nem volt semminek gazdája. Most, a polgár- mesteri felelősség beállításával száz százalékig megtalálom azt, aki valamely helyes, vagy helytelen cselekedetért felelős. Hogy nem tudtunk any- nyit tenni, mint amennyit szerettünk volna, egyik oka az európai hitelkrízis. Tőkeszegény ország vagyunk, de

éppen a mi kis tőkénkre vigyázni kell, mert megindul a bankóprés,

ha a deficites költségvetés mellett munkanélküli segélyt adnánk, ez még a megmaradt filléreket is kivenné a zsebekből.

A világkrízis akadályait most a választások során a mi terhűnkre akarják írni. Nagyon is átlátszó kortesfogás ez! Éppen olyan átlátszó, mint az a fogásuk, hogy a Községi Takarékpénztárat, mint a saját alkotásukat akarják odaállítani,

amellyel a főváros pénzügyeit rendezni kívánják. Ahogy minden célravezető ügyet elleneztek, csak azért, mert nem ők csinálják, úgy

a Fővárosi Közs. Takarékpénztárt is megobstruálta a baloldal.

Nem engedem, hogy azok, akik ennek az intézménynek létesítését minden eszközzel gátolni akarták, most maguknak vindikálják azt az érdemet, hogy ez az intézmény,, amely kitűnően működik, elsőnek hozta be az olcsó külföldi tőkét és a főváros pénzügyeinek lebonyolítási, és szabályozási kérdéseit is éppen könnyebb mozgásánál fogva elősegíti.

Az Egységes Községi Polgári Párt alkotott a közlekedés terén és európai színvonalra emelte a forgalmat.

A villamosvasutak talán Európa legszebb villamosai.

Az Autóbuszüzem lendületet adott Budának

és lendületet adott az egész környéknek. (Zajos éljenzés és taps.) Folyamatban van a tranzitó-vásáresarnok építése, amely azt jelenti, hogy Budapest élelmezése olcsóbb, rendszeresebb és jobb lesz. Tíz évvel ezelőtt az utak teljesen el voltak hanyagolva, rendbehoztuk,

számtalan új út épült főleg Budán és a város e téren is óriásit fejlődött.

A közegészségügy, közoktatásügy terén igen sok történt. Kórházainkat fejlesztettük. Ahol azelőtt papírral kötözték a betegeket, modem műszerekkel és gyógyszerekkel szereltük fel a kórházakat. Fürdőinket, az Állatkertet újjáépítettük. Kifejlesztettük azokat az intézményeket, amelyek az idegenre is vonzó hatást gyakorolnak.

A polgárság hitelellátása tekintetében fontos tevékenységünk volt, hogy a

KISIPARI HITELINTÉZETET

igen erősen dotáltuk.

Kállay Miklós államtitkár is hathatósan támogatta a kisiparnak ezt a kívánságát. Leépítettünk igen sok üzemet, amely a magángazdálkodással konkurál. Rendbehoztuk a Gázüzemet, a villanyszolgáltatást annyira fejlesztettük, hogy a négyszeresét tudja szolgáltatni az eddiginek. Nagy beruházási programot készítettünk és az erre biztosított kölcsönből már munkában van a Vízművek rekonstrukciója. Láthatjuk tehát, hogyha valaki azt mondja, hogy a városházán nem történt semmi, azt kell a szemébe vágni, hogy nem mond igazat. (Zajos éljeznés és taps.) Sok történt a polgárság érdekében és még többnek kell történnie.

Itt van az idegenforgalom fejlesztése. Hallatlan kincs van birtokunkban, Buda gyógyforrásai, amelyek nincsenek kihasználva.

Eddig nem vették komolyan Buda- pest-Fürdővárost, pedig meg kell állapítani, hogy

a fővárosnak ez egyik legfontosabb problémája.

Olyan rádióaktív forrásaink vannak, mint sehol a világon, mégpedig itt a főváros kellős közepén. Sajnos, nem alakítottuk még át a főváros i/legen- befogadását, úgyhogy penziórendszerben, olcsó szállodákban találjanak elhelyezkedést az idegenek. Orvosainknak is sokkal behatóbban kellene foglalkozniok ezzel a problémával, mert

az a jövedelem, amelyet az idegenforgalomból nyerünk, olyan valutáris értéket jelent, amely semmilyen más beruházástól nem várható.

(Zajos éljenzés és taps.)

Aki Budapest utcáin jár, egy nagy plakáterdőn halad keresztül. Nem csodálom, ha ebben a plakáterdőben a közönség eltéved. Hamis jelzőtáblákat láthat minden sarkon, amelyek szakadékba vezetnek.

A vörös bacillus újra be akarja lopni magát a főváros szervezetébe,

amely talán nem mindig vörös színben, lehet, hogy szürke

ebédjegyek alakjában is megjelenik,

a szociáldemokraták az ebédjegyekre ráütik bélyegzőjüket, pedig ezek a polgárság pénzéből erednek. Szakadékok vannak, melyekbe, egyszer már belebuktunk. Ebben a szakadékban ott látjuk a forradalom áldozatait, a kommunizmus vértanúit, elkárhozott kommunistákat s a megfertőzötteket. Vigyázni kell, hogy ez a bacillus ne fertőzze meg ismét Budapest polgárFABINYI TIHAMÉR Dr.

egy. m. tanár, a Ganz-gyár igazgatója

ságát, mert ez egy újabb lázrohamot nem bír el.

Kozma Jenő szavait sűrűn szakította félbe a tetszés és a helyeslés minden megnyilvánulása, beszéde végén pedig szűnni nem akaró ovációval vették körül a polgárság népszerű vezérét.

Világos üdvözlet

Elekor előlépett a közönség sorából egy szőke szépség, Petró Lujzika, Petró János köztiszteletben álló iparos leánya, aki Budán végezte a pre- pairandiát és hatalmas virágcsokrot nyújtott át Kozma Jenő dr.-nak az egybegyűlt közönség lelkes ovációja és az alábbi kívánság kíséretében: „Engedje meg Méltóságos Uram, hogy az egész párt őszinte, szívből- jövő jókivánatait tolmácsoljam s Isten áldását kérjem ahhoz a nehéz és fáradságos munkához, melynek végső célja Magyarország újjáalkotása, a romokból való felépítése, — mert Magyarország nem volt, hanem lesz! Isten éltesse Buda javára!”

Az ünneplő közönség éljenzésekor kondult meg a déli harangszó és harangzúgás közben fogadott hűséget Kozma Jenőnek Buda polgársága.

KÁLLAY MIKLÓS

államtitkár

állott fel most szólásra a hallgatóság sűrű tapsai között:

Törvény a kisipar védelmére

Köszönetét mondott először az Egységes Községi Polgári Párt polgári szervezete vezetőségének, hogy alkalmat adtak neki ezen impozáns nagygyűlésen felszólalásra. Ezt a kitüntetést remélem nem annak a címnek köszönöm, hogy politikai államtitkár vagyok, hanem inkább annak, hogy olyan fórum tisztviselője vagyok, amely az iparral s kereskedelemmel foglalkozik. Amikor én iparról és kereskedelemről beszélek, nem szeretem hozzátenni a „politikai” jelzőt, mert az iparosnak s kereskedőnek sok baja van és egy a főbaj, hogy éppen csak a politikából nyújtanak neki eleget. Az iparos nem a politikából nem kap eleget, hanem ott nem talál kielégülést,, ahol megélhetését keresi. Amikor államtitkára vagyok az iparnak s a kereskedelemnek, az iparosnak s kereskedőnek akarok segíteni és támogatója lenni s a politikát a magyar emberre bízom önmagára, a magyar polgárnak intuitív megérző öntudatára. Csodálattal látja — mondotta — hogy a választási agitációban állandóan a nagy politika kérdéseit, a választójogtól kezdve külpolitikai kérdésekig vonják be egyesek és

a kommunális politikára egyáltalán súlyt nem helyeznek.

Bethlen ankarai, útját és berlini útját megvitatják, de

a városi polgár védelmét figyelmen kívül hagyják.

Pedig a polgár a fővárosban a maga megszervezésének, fejlődésének problémáit keresi és kívánja megoldani, a polgári keresetnek, megélhetésnek, gyermeknevelésnek, a fejlődés lehetőségének problémáját, nem pedig a nagy politikai kérdéseket, amelynek megoldása nem ide tartozik.

A fővárosban ki kell domborítani a polgári gondolat szükségét

és minden polgár, tisztviselő, kereskedő,. iparos, bármely tagja a közép- osztálynak, fel kell hogy ismerje ennek a g’ondolatnak öncélúságát és bátran kell hogy vallja a gondolat érvényesítésének elsőrangú fontosságát. Ha elvész a polgári öntudat, elvész a polgárság és ezzel együtt mindaz, amit a nemzetfenntartó elem fenntartani, képes. (Zajos helyeslés és taps.) Nagyon sok dolgot el tudok képzelni, ami megoldható a polgárság nélkül. El tudok képzelni olcsóságot, amelyből kikapcsolom a kereskedőt s iparost. El tudok képzelni olcsó tejet, melyből kikapcsolom a boltost s olcsó kenyeret, melyből kikapcsolok 4000 kereskedőt. De nem tudok elképzelni nemzetet polgárság nélkül s a polgárság érdeke felette van annak, ami olyan tényezőket kapcsolna ki, amelyek kikapcsolása egyúttal a polgárságot megöli. Ha elvész a polgár, lehet olcsóbb 2 fillérrel a kenyér, de akkor elveszett a szabadság,, mert szabad ember csak a polgár lehet. Minden rendszer, ami a világon uralomra vágyik, nevezzük szo- ciálistának, vagy bárminek, az egyének, a polgárik s velük együtt a szabadság megsemmisítésére tör. Minden uralom, amely a városházára bejutna ily irányelveket tűz ki, a budapesti polgár megsemmisítésére tör s a városháza sohasem lesz a szabadság városházája, pedig annak a városházának nem szabad sem kapitalistának, sem konzervatívnak lenni, hanem a szabad polgárok gyülekezetének kell lennie. (Úgy van, úgy van, taps.)

Teljesen igazat adok Kozma Jenőnek, aki azt mondja, hogy nem az

országos politika kérdéseivel, hanem a városházával, a polgárok érdekeivel kell foglalkozni. Igazat adok abban, hogy

a közüzemek kérdésével behatóan kell foglalkozni, mert ennek az intézménynek megszüntetését csak a szabad polgárok városházájától várunk.

Azok, akik a szocializmus jelszavát hangoztatják,

nem lehetnek ellenségei a közüzemnek,

mert hiszen minden teóriájukban benne van az üzemesítés és az, hogy ki kell venni az ellátást az egyéni munkakörből és olyan üzemekbe terelni, amely tulajdonképpen nem más, mint közüzem. Feljogosítva érzem magam, hogy a közüzemek kérdésében fontos kijelentést tegyek. A kérdést rendeleti úton megoldani nem lehet és éppen ezért

még ebben az évben törvényhozási úton fogjuk rendezni az üzemek kérdését.

(Zajos éljenzés és taps.)

Az idegenforgalom

keideseiol beszelt ezután. — "Valóban ebben a kérdésben latom — mondotta —

Budapest jövő programját.

A város vezetőségét pedig kérem, űogy a legnagyobb intenzivitással foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Budapest szépsége, megkapó varázsa ide- vonzza az embereket. Látjuk, hogy hazánk divatba jön, vétek lenne a külföldnek ezt az érdeklődését ki nem használni és 'in igyekezni azt fokozni. Mert semmi krajcár, semmi közmunka nem jut oly közvetlenül a budai polgárhoz, mint az, amit idegenek hagynak itt. A közmunkák lehetnek hasznosak s nem egészen hasznosak, de mindenkor meg kell azokat valakinek fizetnie, az adózók fillérét veszik ki a polgárság zsebéből, elsősorban mégis saját vérünkből adunk, sokszor elkerülhetetlen szükségből adunk,

de amit idegen hoz, az nyereség.

Ez az a gazdasági program, amit Budapest megvalósíthat s ezzel Budapest fejlődésének alapját vetheti meg. Én be is fejezem azt, amit mondani akartam; jnem fogok napi bajokról beszélni, ne méltóztassanak azt hinni, hogy azért nem, mert nem ismerem. Az a program, amelyet itt hangoztattak^ nem áll ellentétben az ország fejlődésének tendenciájával, ennek megvalósításával minden egyes polgár Budapest fejlődésének nagy alapjait rakja le. Ne kívánják, hogy bajokról beszéljek, amelyeket mindennap hallanak és ne higyje senki, hogy a kormány nem ismeri ezeket a bajokat. Mi abban a szomorú helyzetben^ vagyunk, hogy mindenkinek a baját ismerjük és a segítség is sokszor^ megtörtént. Sajnos azonban a sajtó a bajokat öles cikkekben duruzsolja mindennap a fülünkbe, de ha az orvoslás megtörténik, még egy kétsoros hírt sem szentel ennek. így pl. a forgalmi adó fázisrendszeréről,, annak követeléséről folyton írnak. De amikor különböző helyeken behozzák ezt a rendszert, nem emlékeznek meg róla. Panaszkodnak, hogy az iparos nem kapja vissza a bánatpénzt. Már egy fél év előtt elrendeltük, hogy

azonnal vissza kell szolgáltatni a bánatpénzt azoknak, akik nem nyerték el a pályázatot még a felülvizsgálat előtt. A számlák gyors kiutalására is megtettük az intézkedést.

Nem elismerést kérünk ezért, csak az ellen kell tiltakoznom, hogy a kritikának megvan a nagy akusztikája, de a teljesített munka a legkisebb rezonanciát kapja.

Beszéde végén felhívta a polgárságot, hogy a maga uralmát csak úgy tudja biztosítani, ha öntudatosan, saját érdekeit figyelembe véve választja ki azokat, akik eddigi munkájukkal is megérdemelték a bizalmat és azok, akik ezen nagygyűlésen, mint a polgárság vezetői kifejtették programjukat, bizalommal kell követnie, hogy a polgári uralmat biztosítsák Budapesten.

Minden kormányzat azon bukott meg, hogy igyekeztek a bizalmat megsemmisíteni a polgár lelkében, pedig a kormányzat lerántásával, bemocs- kolásával, gyalázásával lehet egy tendenciát szolgálni, de uralkodni nem nem lehet,, mert kiírtódok a polgárságból az öntudat, a polgári erénynek az a foka, amit aztán megtagad a vezetőségtől is és sorozatos bukást jön a kormányzatoknak, mert a legnagyobb értéket, a polgári bizalmat semmisítik meg. Érezze meg a polgár ezek szükségességét, bízza reá jövendőjét, de akkor azután teljes bizalommal s önmagába vetett hittel s azzal az öntudattal, hogy a magyar polgárnak, ;a főváros polgárainak, a bu-