Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-11-17 / 1015. szám
XXVII. évfolyam. 1015. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5 7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő ; V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Í930 november 17 Örömtüzeket gyújtok és szeretném egy percre megállítani a napot. Egy rövid percre, amíg gondolatom végigszalad azon a múlton, mely ott kezdődött az egykori „Egyetértés” hasábjain, ahol Csávolszky Lajos szerkesztő engedelmével először írtam az idegenforgalom kifejlesztésének szükségéről, 1886-ban. Osztön- szerűen mondottam akkor, hogy jöhetnek e nemzetre nehéz napok, amikor nagy szüksége lesz arra a jövedelemre, amit a világot járó idegenek hagynak itt, megcsodálva e város szépségeit és az ország természeti kincseit. Akkor még nem épült volt fel a mai Paralament és a Várhegyen a mai királyi palota helyett, a gödöllői kastélyhoz hasonló palota állott. Akkor történt, hogy kedvesemlékű Rózsavölgyi Gyula, akihez felesége révén rokonság fűzött, mint városi főtisztviselő meghívott magához és arra kért, hogy ne nagyon csalogassuk ide az idegent, mert nem tudunk neki mást mutatni, mint a Vágóhidat és a Margitszigetet. Ezt az idegen- forgalmi propagandát tegyük félre egy évtizedre, — mondotta — amikor fölépülnek azok a világvárosi és építészeti nagy alkotások, amelyek lekötik az idegenek figyelmét. Teleki Géza gróf, az elhunyt belügyminiszternek panaszoltam el, hogy megfogta a kezemet a város és a nemes gróf által belém plántált idegenforgalmi eszmét nem szolgálhatom úgy,, ahogy szeretném. Nincs, amit megmutassunk az idegeneknek. Hát ai gyógyforrásainkf És elmagyarázta az ő jóságos bölcsességével, világlátott tapasztalataival, hogy a mi gyógyforrásainknak nincsen párja a világon. Ily sokféle, pozitív hatású, annyi betegséget gyógyító forrás, mint Budán, ilyen környezetben és ilyen nagyváros belső területén — nem található sehol a föld kerekségén. Igen, — igen, — a gyógyforrások! Éj távlatok nyíltak előttem, új képek a boldogabb jövőből! Pedig akkor Budapest volt talán a leggazdagabb város Európában. Minden költségvetésbeli bevételét megduplázta, talán megháromszorozta a rohamosan fejlődő, a világváros felé amerikai lépésekkel haladó Budapest. A régi képviselőház háznagyi irodájában ültünk sokszor boldogult Dessewffy Arisztid szobájában és hallgattuk Teleki Géza gróf érdekes fejtegtéseit Svájc idegenforgalmáról, a nyomában járó fejlődésről és az én lelkem mindig megtelt új gondolatokkal, amiket akkor — bizonyára — mosolyogva olvasott a közönség. Ki hitte volna el, hogy a látogatóba érkező idegen hasznot hozhat ebbe a vendégszerető-gazda országba, ahol mindenkit tej be-vajba fürösztöttünk, sok költséggel dédelgettünk, nehogy megszóljanak minket odakint. A vidéki magyarok a rokonokhoz szálltak és onnan jártak a Sárosfürdőbe, beteg testüket gyógyítani. A Császárfürdő Anna-báljára napokig utaztak felvidéki kisasszonyaink és mint nagymamák is emlegették még a fürdő platános udvarát. Táncolni járt ide az ország és nem gyógyulni. A ! vidéki gyógyforrások közül, ott volt j nyáron csak élet, ahol az ásványvíz ; jól párosult a borral. Ott nyaraltak a j magyarok. j Nehéz volt itt elhitetni akárkivel, J hogy ezeknek a gyógyforrásoknak más a hivatása. A múlt század közepén a zugligeti Szarvas-vendéglő mellett, vagy talán a helyén,, kénes melegfürdő volt sok káddal, emeletes gyógyszállóval és amikor meleg, kénes; forrása valami földcsuszamlások révén elkódorgott, senki sem ment azt megkeresni, és elhagyott rommá lett a fürdő, amíg azt is el nem hordták a szomszédok az építkezésekhez. Alig tudunk ma róla valamit. Ki törődött itt a gyógyforrásokkal1? Plarminc év előtt ide vetett a sors, az angolkórra hajlamos gyermekeim egészsége miatti aggodalom felhajtott a Rózsadombra minket, — és a többi úgy jött, mint másnál. Nem tudtunk többet visszaköltözni Pestre, nem tudtunk megválni Budától. Itt bolyongtam az aranynál is értékesebb természetadta kincsek között. Az arany elgurul, de azok az Istenáldotta források nem apadnak el soha. És két kézzel fogták meg újból a lelkemet. Nem bántott a lekicsinylő mosoly, nem kedvetlenített el a küzdelem sikertelensége és egyenkint is igyekeztem meggyőzni az embereket. Keserves munka volt. ... Huszonhét évi küzdelem után, most szerdán, a Hollós Mátyás Társaság egyik rajongója, Kapcza Imre felolvasta tanulmányát a fürdőügyről és az idegenforgalomról a Budai Társaskörben. Meleg érdeklődéssel hallgatták. Utána társasvacsorára maradtunk, hogy megvitassuk ezt a különös témát, de a vacsoránál elnyomta ezt a kérdést a politika. A mindent megzabáló politika! Csüggedten néztem, hogy ez a jól indult est, hogy fullad bele a politika posványába. És akkor váratlanul megtörtént a csoda. A mindent elborító politikát maga ^ alá gyűrte ez a nagy kérdés. A gyógyforrások csodás nagy ereje, a földadta őserő legyűrte a politikát. Az én örökké áldott vezérem, aki sokszor jósággal, bölcs szóval megbiztatott, amikor szárnyaszegetten, elernyedten álltam ki a gyógyforrásokért folytatott küzdelemből, •— Ripka Ferenc tört lándzsát az idegen- forgalmat biztosan megteremtő gyógyvizek mellett és vezérlő helyre állította ezt a kérdést a várospolitika most kialakuló jövője számára. Az egyetlen biztos tényező, mely ezt a várost megmenti! Úgy szólt, mint az apostol. Oly ragyogó színekkel rajzolta meg a fürdőügy és az idegenforgalom révén gazdaggá, naggyá lett Budát és Pestet, hogy a könnyem hullott felém nyújtott kezére. És fölállott Pávai Vájná Ferenc, a föld mélységes titkainak tudója és színezte tovább ezt a képet, a füst- és koromnélküi fürdőváros gyönyörű képét. Valami különös ihlet szállta meg mindnyájunk lelkét, ahogy ez csak nagy történeti események idején történik. Kevesen voltunk, azt sajnáltam. Másnap ültük Jenő napját. Négyszázan jöttünk össze, hogy Kozma Jenőt ünnepeljük. Sírt a lelkem, hogy nem itt történt a főpolgármester kinyilatkoztatása. De a nemzetet óvó Gondviselés, mely a világot minden részében sújtó, szörnyűséges elemi csapásokat — mintegy vigasztalásul — eddig elhárította felőlünk, ezen az estén a politikust szólaltatta meg és Kozma Jenő, az ország követe, forró hitvallást tett amellett, hogy megorganizálja Buda- pest—Világfürdő eddig lemosolygott ideáját, mert ő is ebben látja azt a kezünkben levő kincset, azt az észrevétlenül lábbal taposott aranyat, mely megváltja szenvedéseitől ezt a várost és a magyarság szent szimbólumát: — Budát! Köszönöm Neked, Kapcza Imre, hogy kiváltottad a város vezéreiből ezt a kinyilatkoztatást! Ősz fejjel, hanyatló erővel, de megértem ezt a két napot és köszönöm, neked, mennybeli szent Atyám, hogy — nem éltem hiába! Viraág Béla. Uj gyógyfürdő a Jánoshegy ei Nem less párja Európában Külön rendszere a városnak, hogy mindig féllábon, sántán kullog az élet után, ahelyett, hogy elölj árva, utat mutatna, irányt szabna a fejlődő városnak. Legalább tíz esztendeje, hogy a közönség divatba hozta és nagy arányokban ki is fejlesztette azt a szokást, hogy vasár- és ünnepnapokon ellepi a budai hegyvidék ligetes részeit és tízezrével tanyáz a Normafa és a jánoshegyi kilátó környékén. Amíg -szórványosan jártak ki az emberek, addig a vízhiány nem okozott különös bajt, mert minden villában szívesen megengedték a kirándulóknak, hogy megüresedett üvegjeiket a vízvezeték csapjánál, vagy a kútnál megtöltsék. A kirándulók rohamosan fejlődő tömege tűrhetetlen csapássá vált és a villalakók lelakatoltál? az utcára nyíló ajtókat, hogy megszabaduljanak a villakerteket tömegesen ellepő közönség tolakodásától. Az utóbbi években már vandál módon követelt vizet a közönség és sok helyen betörték a kerítéseket, hogy a kutakhoz, vagy a vízvezetékcsapokhoz hozzáférhessenek. Vo#t olyan vasárnap, amikor a Golfpályát, fönt a Normafa közelében, annyira megrongálták, ledöntve a kerítéseit, hogy számbamenő nagy károkat okoztak a sportegyletnek. A rendőri följelentések és a százféle panasz dacára a város elnézte a közönség garázdálkodását, vagy, hogy találóbban kifejezzük magunkat, — nem törődött vele. A tűrhetetlen helyzet arra bírta a Svábhegyi Egyesület nagynevű elnökét Dr. BODY TIVADART, hogy a vízhiány kérdését magáévá tegye és az ő nagy tekintélye révén sikerült elérnie, hogy három évvel ezelőtt a város megszavazta a Svábhegy felső részének és a Jánoshegy környékének vízellátására az új víztelepet 150.000 pengő költséggel, amelynek megépítésével évenkint 50.000 pengő részleteket utaltak át e 1 célra. 1929-ben és 30-ban befolyt I 100.000 pengő rendelkezésre áll és most, amikor már az építésre került volna a sor, -—• valami téves információ alapján — a belügyminiszter úr azzal a megokolással tagadta meg a vízművek építésére szükséges költség kiutalását, hogy azon a területen oly csekély a vízfogyasztás, hogy a bevétel nem amortizálná ezt a nagy befektetést. A tévedés mindenesetre ott van, hogy a legfelsőbb hatóság előtt nem igen volt más látható fogyasztó, mint a jánoshegyi Erzsébet-kilátó alatt épült vendéglő. Pedig ez a vízmű főleg a Svábhegy felső részét látta volna el vízzel és szolgált volna annak a tízezrekre menő közönségnek az üdülésére, amely a nyári hónapok alatt ide szokott kirándulni és szomjúságában garázdálkodásra ragadtatja el magát. De szolgált volna egyébre is. A Jánoshegy teteje a leggyönyörűbb kilátást nyújtja. Tiszta időben jó távcsővel a pozsonyi vár is kivehető onnan. Talán innen a régi neve: —Pozsonyi hegy. Keletnek fordulva pedig ott van a világváros ragyogó képe és a mennybolttal összefolyó rónaság. E hely levegője füstmentes és „Buda világfürdő” jómódú betegei szívesen élnének a Jánoshegyen, ha ott megfelelő szanatóriumok, penziók és szállodák épülnének. A városnak nagy érdeke, hogy ott egy új klimatikus gyógyfürdő-telep létesüljön,^ amely külső formáiban, modem építkezésében lehetőleg túlhaladná a külföld ilyen telepeit. Ezt víz nélkül megcsinálni nem lehet. Nemcsak vízvezetéki víz kell ide, hanem föl kell ide vezetni a budai gyógyforrások ivókúrára alkalmas vizét is, sőt — föltétlenül — a keserűvíz gyógyforrások gyógyvizét is, hogy versenyre kelhessünk Karlsbaddal és Európa több magaslati fürdőhelyével. De föltétlenül kell a víz annak a sok-sok ezer embernek, akinek nincs más üdülőhelye, más kirándulóhelye, mint a budai hegyek erdős, ligetes ! része, ahova nagy költséggel erdőt termelt a város, hogy alkalmat adjon , ezekre a kirándulásokra, amely azon- 1 ban üdülés helyett kínlódássá lesz, j ha szomjúság gyötri ott az embert í és a gyermeket. Ha a siető élet mögött sántikáló ! város nemcsak nyáron, de télen Is körülnézne, itt a jánoshegyi kilátó környékén, meglátná ott ennek a kérdésnek a másik oldalát is, ha meggyőződne róla, hogy micsoda hatalmas téli sportélet folyik ma már itt a budai hegyek között, — és nem várná be, amíg ismét ököllel dörömböl a szükség a városház kapuin, hanem már jóelőre gondját viselné oda- fönt a különféle hósportok között, a sí-sportnak. A télisport különféle sportpályákat kíván, amiket gondosan meg kell építeni, hogy azok világhírre tegyenek szert és így a jánoshegyi új St. Moritz méltó versenytársa legyen a másik St. Moritznak, meid a. mienknek az volna a nagy előnye, hogy a téli sport mellé adná egy világváros minden téli szórakozását, — és egy világfürdő minden gyógymódját. Olvassuk a hírt, hogy külföldi élelmes vállalkozók keresnek rá kedvező módot, mely lehetővé tenné ott fönt a Jánoshegy tetején alkalmas gyógyszállók építését és olvassuk, hogy az egyik budapesti nagyarányú szállodaérdekeltség hasonló tervekkel foglalkozik. A városnak minden ilyen vállalkozást elő kell segítenie, még áldozatok árán is s ezek között első helyen áll a vízműtelep megépítése. Lehetetlennek tartjuk, hogy a jól informált belügyminiszter ne változtatná meg a rosszul informált belügyminiszter határozatát és tenné így lehetővé a sürgős építkezést. Szászhalmi József. Végre! „A pénzügyminiszter leírt a polgár- mesterhez és közölte azt, hogy a Földtani Intézet a legközelebbi jövőben Budapest környékén földgázt és olajat fog keresni.” Közölte jól informált helyről a napi sajtó. Máshelyen azt is tudni vélik, hogy a fővárosi gázgyár erre a célra ötvenezer pengőt irányzott előre. —• Végre! — Engedjen meg a jól értesült hely, de mi ebben a hírben már nam tudunk komolyan hinni. Nem hiszünk, mert a pesti lapokban, a mi hasábjainkon s a Hollós Mátyás Társaságban annyiszor sürgettük Becsei/ Antal és Pávai Vájná Ferenc főgeológus kezdeményezésére a fővároskörnyéki földgázkutatásokat s annyiszor nem volt foganatja, hogy már igazán nem tudunk hinni a szó* meinknek. Olyan nagy megtakarítást jelentene az, ha csak részben földgázzal pótolhatnék a fővárosi gázgyár gázszükségletét, hogy nem hiszünk annak a megvalósulásában. Nem tudunk hinni abban, hogy no külföldet kelljen hizlalnunk a gázgyártáshoz szükséges szén árával, nem tudunk hinni abban, hogy annyi ezer köbméter füsttel és olyan sok vágón korommal kevesebb fogja piszkítani Budapest „fürdőváros” levegőjét. Ugyan, ugyan, ki hiszi el, hogy a fővárosi és miniszteriális urak, akik eddig nem hallották meg Becsey sok sürgetését és nem látták meg Pávay sok errevonatkozó cikkeit, beadványát, most egyszerre csupa szem és fül lettek s megtanulták, hogy a városligeti kútban már hatvan év előtt megfigyelte a földgázt a fúrásáért agyonkínozott, ma jdnem őrületbe hajszolt Zsigmondy Vilmos, hogy a nem messze Veresegyházán még a világháború előtt hatalmas fáklyaként égett az ottani fúrás földgáza. Sokszor hallottuk, olvastuk már, hogy Isaszegen, Rákoscsabán, és Csornádon volna olyan hely, ahol még több ilyen olcsó energiát lehetne megcsapolni, de az a hang, az az írás nem jutott el az illetékes fülekhez, az illetékes szemekhez s most egyszerre megindul a fővároskörnyéki földgázkutatás. Végre! De miért ilyen későn? Talán csak nem azért, mert — ? Tudnánk egy-két okot, de inkább hallgatunk vele, mert még felzúdul az irigység és az elmaradó haszon- részesedés s megint csak tovább okádják a gázgyárak a füstöt s a koromesőt. Budapest fürdőváros jöjjön el a te országod s légyen egyszer a mi akaratunk is, talán végre az unokáink még azt is megérik, hogy természetes forró vízzel fűtik az Akadémiát s mire másfelé már a légkör elektromosságával melegednek, nálunk is felhasználják a föld belső melegét, amin mi Ofenpesten bambán sétáltunk ezer esztendeig. Vagy talán kevés ez a kis idő? Dubonai Pál ül nagy eszméket v@f fel a választás H várospolitika vezéreszméje m ffürddügy és idegenforgalom Kozma Jenő dr. névüiíisegse A Vigadó kistermében tervezték és a nagy étteremben kellett teríteni, hogy a meghívás nélkül is jelentkező vendégek helyhez jussanak. Ez a különös eset egymaga is érdekessé tette a Pénteki Borgazdatársaság és a Budai Polgári Kör estjét,, amelyen szű- kebb családi körben szerette volna megülni kedves, magyaros áldomás keretében elnöke: — dr. Kozma Jenő névünnepét. Csakhogy — nem oda Buda! Az estnek híre ment és a régi barátság címén, meghívás nélkül is kivételképen, sőt némi nehezteléssel, de biztosan bejelentette megjelenését Kozma Jenő sok-sok barátja, híve, tisztelője és lekötelezettje, köztük olyan dignitáriusok, mint Ripka Ferenc főpolgármester, Józan Miklós unitárius püspök, Bezzeg-Huszágh főkapitány, Ugrón Gábor v. miniszter, Gaár Vilmos, Papp József, az ügyvédi kamara elnöke és — ki tudná őket felsorolni — sokan, többen, mint ahogy fértek. A zsongó zajban elköltött vacsora után Fináczy Béla dr. ny. min. tanácsos, mint a kör társelnöke üdvözölte kedvesen csengő szavakkal Kozma Jenőt és családját. Utána Zboray Gyula dr. ügyvéd, a Pénteki Borgazda Társaság örökös jegyzője és mindenese üdvözölte a vendégeket, névszerint is dr. Ripka Ferencet, nem mint főpolgármestert, hanem mint budai polgárt, dr. Papp Józsefet, Józan Miklós püspököt, Bezzeg-Huszágh Miklós főkapitányt és a törvényhatósági bizottság tagjait. Sajnálta, hogy Molnár László apát kimentette magát, de kimentőlevele bizonyítja hűséges barátságát. Azután szólásra emelkedett Gaár Vilmos dr., akinek szava úgy hat, mint a görög bölcseké. Olyan csendes nyugalommal mondja gondolatterhes beszédeit, amelyekből kiesendül az igazság, mint a harangszó. Jellemzi Kozma közéleti útját: — a polgári egység gondolatával indult harcba és tiszteletet szerzett az igazságnak, amellyel szolgálta a főváros javát. Megtervezte, megalkotta az új fővárosi törvényt olyatí alapon, hogy akkor, amikor mi már
