Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-01-26 / 982. szám

XXVII. évfolyam. 982. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 január 26. ■ Tehát a Tabán nagy kérdése is sorra került vég­re. Megokolt, hogy a Szabad­polgári Kör igyekszik ezt a kér­dést. ébrentartani, mert okosan és .jogosan ez a .Kör volt az, amely a Tabán kisajátítását és lebontá­sát sürgette s így sürgetnie keli a felépítést is. Talán nem a leg­szerencsésebben kezdte. Az elked­vetlenítés nem a legcélravezetőbb út. Taktikának jobb lett volna, ■előbb megszólaltatni a hivatalos és félhivatalos tényezőket és az­után jönni a kritikával. De nem lett volna szabad a Tabánt tisz­tán mint fürdőügyi kérdést be­állítani, mert nem az. Buda für­dőváros nemzeti nagy. elgondolá­sának csak az egyik és bizonyára a kisebbik része. A fürdőváros az Erzsébet sósfürdő es a keserűvíz­forrásoknál kezdődik délen és a Római-fürdőnél végződik. Egyik stációja a Tabán. Volt a Tabánnak grandi ózu- sabb megoldása is, amikor a na­gyobb koncepciójú emberek a ki­rályi palota hátterébe akarták felépíteni az egész régi Nagy- Magyaro'rszágtft. Az volt a cél, hogy a kormány és a főváros hív­ja fel az akkori Magyarország minden törvényhatóságát, hogy Magyarország térképéinek elren­dezése alapján építse meg minden törvényhatóság itt a maga szék- házát, amelyben lakást kapott volna az illető megye vagy város vezetősége budapesti tartózkodása idején, azután valahol a felsőbb emeleten ingyen lakás állott vol­na rendelkezésre a törvényható­ság szegény.,, de kiváló diákjai számára. A földszinten árultak volna a törvényhatóság területén dívó különlegességet akár élelmi­szerben, akár iparcikkben és a ka­puban őrt állott volna annak a vidéknek nemzeti viseletében a portás. Egész Magyarország itt állott volna a királyi palota ke­rete pvanánt és még Trianon el­len is bizonyítékot szolgáltatott volna. Másfél évtizedes elgondo­lás ez, de mert nem született a városházán, nem is kelthetett ott visszhangot, Elmúlt, Budapest alpolgármestere elég szigorú hangon tiltakozott ellene, hogy a Tabán szabályozása címén a fürdőkórház lehetetlen elhelye­zését lehessen propagálni és az egész előadásból csak a Gellért­hegyre vezető, a városházán már gyakran megvitatott, a Horgony­utca és a Hadnagy-utcán át ve­zető szerpentínszerű utat fogadta el szívesen. A Lánchidat már nem lehet lebontani, még ha rossz helyre épült is, — <az Alagutat sem lehet betömni, bár sötét és piszkos — a Margithíd sem tol­ható délfelé háromszáz méterrel s — a Népszínház-utcának a Ba­zilikáig való meghosszabbítása utópisztikus álom. A közmunkatanács régi tervei­be belekötni ma, a megváltozott közlekedési viszonyok mellett, — nem nehéz, de nem is hálás do­log, mert azok a tervek nagy gonddal készültek és értékesek, a Tabán szabályozásának alap­jául pedig elfogadták. A Tabán rendezésére nincs ele­gendő pénze a városnak és azt a völgykatlant csak azzal a pénzzel tudja majd rendezni, ha fölépítik az Attila-körút és a tabáni új körút közötti házsort. De minél későbben rendezik a felső része­ket, annál szebben rendezik majd, de erről a Tabán rendezése címén tartott előadáson alig esett szó. A Gellérthegy északi lábánál fakadó gyógyforrások, amelyek pokoli látványossággal kavarog­nak a sziklás barlangokban és e hévizekhez tartozó kornyéknek rendezésére R'vpka Ferenc főpol­gármesternek van életrevaló ter­ve. Részletei még nem kerültek a nyilvánosság elé, de a Tabán rendezésének kérdése ott kezdődik el majd tulajdonképpen, amikor ideális el/gandolásban, reális ala­pon azok bontják ki terveiket, akik azok megoldására, hivatot-, tak. A mai kor. a mai' rendszer még mindig csak bont, de nem /épít. Dubonai Pál. Afféktált faszeretet. A Város-’ major parkjáról réges-régen és igen sokszor megírtuk, hogy ad-' dig, amíg az abnormisan sűrűn' ültetett fák között a megázott ta-: laj nem tud felszáradni, mertj nem érheti a napsugár, — addig' a Városmajor nem. üdülőhelye lesz az emberiségnek, hanem ma-' láriás veszedelme a gyermekek­nek. Mert fürdőváros akarunk-e. lenni, vagy nem. Köszöni szépen az a beteg, aki a reumájából sze- j rencsésen felgyógyult, itt Budán, de a Városmajorban olyan mo- csárlázt szerez, hogy attól rázza a hideg holtáig. Hiába csatornázzák a Városmajort, hiába töltögetik kanalanként rá a földet, — a Vá­rosmajornak napsugár kell. Es most, amikor végre jobb belátásra jutott a parkokra felügyelő ügy­osztály és megengedte a székesfő­város kertészeti hivatalának, hogy a Városmajor tülsürün ültetett fasorait és erdős részletéit a szük­séghez mérten ritkítsa és a fa­gyöngyöt termő, száz évnél is idő­sebb, régen korhadó, már csak itt- ott zöldelő fáit is kivágja, —- min­dig akad olyan egyoldalú okos­kodó ember, aki afféktált szeretet­tel védi azokat a fákat, amelyek betegséggel fenyegetik a gyerme­keit, gátolják a többi fát a növés­ben és gátolják a napsugarat, hogy felszárítsa ezt a mélységes mélyen átfértőzöt.t, rothadó, pe- nészedő talajt. Szitkozódva, fe­nyegetőzve állanak vitába ezek a jó urak a fákat kivágó munkások­kal és bolsevista módon szidják a hatóságot akkor, amikor ott min­denki azt a szent kötelességét tel­jesíti, amellyel embertársainak és Buda fürdővárosnak tartozik. A közélet tövise. Azt mondják, hogy nincsen rózsa tövis nélkül és ha a közéleti szereplés néha rózsásnak is mondható, ezek a rózsák nincsenek arányban a velejáró tövisekkel. Főleg ilyen lerombolt gazdasági viszonyok mellett, amikor minden ember élet- i pályát akar cserélni, abban a hitben, | hogy talán a másikon boldogul. Ami­kor a család minden tagjának mun­kát kellene vállalnia, hogy valahogy megéljen, de munka sehol sem kap­ható. Ilyenkor aztán mindenkinek eszébe jut, hogy valamikor réges-ré­gen aláírt egy ajánlási ívet, vagy hogy ott volt az „egyletben”, amikor a közéleti férfiút elnöknek megválasz­tották. Már ez is elegendő jogcím ah­hoz, hogy a jó ember elmenjen ama bizonyos közéleti férfiúhoz és a pro­tekcióját kérje fia, lánya, menye, húga, sógora és minden pereputtya számára. Amíg ezek a kérelmek szór­ványosok voltak, addig dr. Kozma Jenő országgyűlési képviselő az ügy­védi irodájában fogadta ezeket a fe­leket, akiknek száma az idők folya­méin azonban rendkívül felsza­porodott, úgy, hogy kénytelen volt ezt a fogadó napját át­tenni a Budai Polgári Körbe, ahol pénteken két terem állott rendelke­zésére, amely helyiség azonban rövid időn belül szintén szűknek bizonyult. Ezen a bajon viszont úgy segítettelv, hogy anost már nemcsak pénteken, ha­nem kedden is fogad. Valami különös emberszoretet, valami veleszületett gyöngédség az emberi bajok iránt kell hozza, hogy ennek a százféle em­bernek -százféle bajával valaki oly kitartó türelemmel >és odaadással tud­jon foglalkozni, mint ahogy azt. Kozma Jenő teszi. Külön, irodát tart e célra, ahol a s©k mindenféle kér­dést kezelik, iktatják, szórtálj ák, ahol leveleznek, adatokat gyűjtenek, bizo- .rryítványokat szereznek be és visznek minden ügyet a maga útján előre, le­hetőleg mindig eredménnyel. Illusz­trálja ezt a munkát, hogy a legutóbbi fogadónapon száztizerihatam fordultak különböző ügyekben Kozma Jenőhöz és kérték pártfogását. Még végighall­gatni is kínos. Neki pedig mindenki­hez van bíztató szava, mindenki szá­mára van tanácsa, minden ügyet a magáévá tesz és keresi a hozzávaló megoldást. Aki csak nézi is ezt a nyüzsgést, zsibong tőle a feje és kü­lönös tréning kell hozzá, hogy valaki meg is birkózzék vele. A legkülönö­sebb, hogy Kozma Jenő dr. képvise­lőt nem az ügyek sokfélesége, halmo­zódása fárasztja el, hanem az emberi nyomorúság sok, sötét színben való megnyilatkozása van rá elszomorító hatással és gyakran megtörténik, hogy ilyen napokon elkerüli régi, vidám társaságát, íihol szívesen töltött min­dig egy-egy órát, mert túlságosan a szívébe markolt a sokféle nyomorú­ság. Ilyenkor hazahajtat,, hogy családi körében keressen megnyugvást. A Várszínház kérdése írta^ CHRISTIAN REZSŐ dr. amelynek megvalósításával a Vár és vele Buda visszakapná régi, híres teátrumát, ezt az elveszett értéket, a réginél is értékesebb keretben és tar­talommal. Az 1936-os budai világiinnepre játszania kell a Várszínháznak; benne kell, hogy lezajlódjék az ünnepségek egy része, színpadján kell megeleve­nedni az elmúlt kor lelkivilágának magyar írók elképzelésében, szavában és zenéjében. Elfalazott kilátások. Valahány- szor szó esett a Várról, mindany- nyiszor hangoztattuk, hogy ez Budapesten a legnehezebb kérdés. Most patrónusa akadt. JRakovszky Iván személyében, aki mint a Közmunka Tanács elnöke, hiva­tott őre a Várnak. Akik előtte avatatlan kézzel hozzányúltak a várbeli kérdésekhez, balkézzel nyúltak hozzá. Idegeneknek tűnik föl, hogy a Levéltárnak, bent a Várban, nincsen semmiféle látó- képe. A Bécsikapu-tér sokkal ki­sebb ahhoz, a Fortuna-utcát pe­dig, mely az Iskola-térről nyitna 'perspektívát a főhomlokzat felé — elfalazták.' Az elég széles For- tuna-utcába csaknem a közepére építettek bele egy iskolát, amelyet egy jobbízlésű utókor kénytelen lesz lebontani. Más városokban, — ha véletlenül ócska, házakat bontanak le, hogy azok helyére újakat építsenek és e bontás kö­vetkeztében, valami újszerű szép látkép adódik — már az új kilá­tás kedvéért is, megszerzi a vá­ros a lebontott területet és utcát nyit annak helyén, hogy a felfede­zett látképet megmentse. Nálunk a meglévőt is elfalazzák. A budai Vál-színházban évek óta nem játszanak. Színháznak, ügy mondják, nem rentábilis. Rossz he­lyen fekszik, kevés közönséget tud befogadni, a magasabb helyárakat a közönség meg nem fizetné, inkább «olcsóbb pesti színházba jár. Sok rezsi kevés bevétel, — deficit és csőd. így hát nem játszik a Várszínház; — „bánkódik, mint a puszta vár” és várja a nagy csodát, hogy ismét életre keltsék. Közben néha-néüa ra is gondolnak az illetékesek és a nem-illetékesek is. Egyszer múzeumnak szánjak, máskor templomnak kérik ezt az elátkozott kastélynak indult ódon, sárga épüle­tet. Csak arra nem gondolnak, hogy miként lehetne belőle isrftét táblás házzal játszó teátrumot csinálni. Azzal legyünk tisztában, hogy pesti kaptafára nem szabad játék­tervét szabnunk. Budára és még hozzá a Várba, nem azért jönnek az embe­rek, hogy itt azt, amit pesti kőszín­házban is játszanak, kisebbített ki­adásában Budán is megnézzék. A Várszínháznak tehát valami különle­gest kell nyújtani, ha azt akarja, hogy a pesti kőszínházak mellett és ellenére is boldoguljon. Mi lehetne ez a különlegesség, amely magasabb helyárak mellett is még a Várba vonzaná nemcsak Buda, de Pest közönségét is 1 A válasz nem oly könnyű, főleg amikor a gazda, sőt igen sok gazda nélkül kell a számadást megcsinálni. Számításba jöhetnének oly kisebb színdarabok és operák, amelyek kevés rezsivel előadhatók, de oly magas művészi belső értékkel bírnak, hogy Budapest műértő közönségének színe- java azokat minden áron megnézné és napról-naprá megtöltené a szín­ház nézőterét. Színművészeti fala­tozó, — talán ez lehetne a jelige. De másra is gondolhatunk. Legyen a Várszínház az a színház, amelyben a beérkezettek időnként egy-egy új színdarabjukat bemutatják ennek a műértő közönségnek. Hány írónk van, aki Budán lakik, Budán él, a budai levegőben és csöndben írja da­rabjait. És ezeknek ne legyen kedves Buda akkor is, amikor arról van szó, hogy a régi, híres budai teátrum kedvéért egy kis áldozatot hozzanak1? Noblesse oblige! Vájjon ha egy Bethlen Margit grófnő, egy LIerczeg Ferenc, egy Ilubay Jenő, — hogy másokat ne is említsünk, — azt mondaná, hogy ír­tam egy darabot isteni ihlettel, amely a Várszínház keretébe beleillik és azt ott is fogom bemutatni, — vájjon nem volna-e a Várszínházban heteken át táblás ház*? A Várszínház tehát ilyen falatozó és bemutató színházként megállaná a helyét a pesti kőszínházak mellett és ellenére is, mert valami különle­gest, valami különlegesen budait nyújtana, — a műértőknek örök­becsű csemegéket és primőröket, a beérkezetteknek pedig azt az intim és mással nem pótolható keretet, amelyet ma Budapesten már csak a Várszínház tudna nyújtani. A Várszínház problémája minden­képpen érdekes. Ideje volna, hogy Buda társadalma foglalkozzék vele, mert erős budai társadalmi megmoz­dulás nélkül a Várszínház ügyét meg­oldani nem lehet. Ma nemesak sikló jár a Várba, de autóbusz is. Az Alagúton és a Lánc­hídon át autóbuszok száguldanak. A budai Vár megszűnt kültelek lenni és bekapcsolódott szervesen a székesfő­város forgalmába. Talán legcélszerűbb volna, ha a Hollós Mátyás Társaság, a budai írók, művészek és tudósok nagyra- hivatott egyesülete felkarolná a Vár­színház ügyét és a többi budai tár­saskörrel karöltve kidolgozna és pro­pagálna egy oly életrevaló tervezetet, dyöngyélet Kelenföldön Buda Alsóvárosi Egyesület ülése feines csatorna, nincs út, nincs fa Népes ülésre jöttek össze a- Kelen­föld polgárai, hogy a maguk ügyes­bajos dolgait megvitassák és meg­keressék azokat a módokat, amelyek kedvesebbé tennék életüket, tűrhe- tőbbé anyagi (helyzetüket. Nagyrészt háztulajdonosok, de — ne értse félre senki — nem hatalmas bérpaloták tulajdonosai, hanem nagyobbrészt apró esaládiházak urai, amiket nehe­zen összekuporgatott garasokból épí­tettek föl, abban a hitben, hogy en­nek a világvárosnak minden intéző tényezője azon lesz, hogy életük so­rán könnyítsen. Valamikor kedves re­ménységgel vásárolták telkeiket a ke­lenföldi nagy medencében, a Fehér- vári-út mentén, a Sósfürdő környé­kén, mert emberi előrelátás szerint ez a gyönyörű sík és terjedelmes völgy van hivatva arra, hogy a pesti oldal külső részeinek nyomása alatt itt ta­láljon elhelyezkedést a pesti belső városrészek dolgozó népe. Ezt az özönlést volt hivatva Budára átve­zetni a Ferenc József- és a Boráros- téri híd. Okosan számítottak azok, akik ezen a vidéken szereztek telke­ket és építették föl családi fészkei­ket, mert már a Sósfürdő, a keserű- víz-források és a talajt mindenütt át­itató glaubersós vizek ezt a síkságot predesztinálják keleten a kereskede­lem és ipar, nyugaton pedig a fiirdő- ügy számára. A Sashegy évezredek óta málló szikláinak törmeléke töl­tötte meg itt a Duna által kimosott völgyet és tette volna minden világ­városban az ígéret földjévé. Sajnos, nálunk a múltban nem a város járt elől és irányította öntudatosan a fej­lődést, hanem fordítva a városháza kullogott mindig a fejlődés nyo­mában. A Buda Alsóvárosi Egyesület bár­mely választmányi ülését kellene vé­gighallgatnia illetékes tényezőknek, bog}' fogalmat alkossanak arról, mi­lyen primitív, elmaradott viszonyok uralkodnak a Kelenföldön és hova jutnának, ha az Alsóvárosi Egyesület nem tartaná állandóan napirenden, nem sürgetné hétrőlhétre, napról- napra, sőt talán óráról-órára, azok­nak az egyszerű kérdéseknek a meg­oldását, amelyekről a belső részeken még csak sejtelme sincsen a rende­zett városi viszonyok közt élő polgár­ságnak. Az egyesület élén mint a csüggedő sereg lelkes zászlótartója jár biztos célkitűzéssel BECSEY ANTAL patmás Slakja és nyomában, az ő lelkesedésén felbuzdulva, egész lelki energiáját harcba vetve Gömöry Győző, akiről a Kelenföldön fogják megmintázni a munka szobrát. Ónfel- áldozóan gázol a városház nagy akta­gyárában Sinkó Pál alelnök és lel­kesen végzi közmunkát jelentő köte­lesség-ét nemcsak minden tisztviselője az egyesületnek, hanem a tagok is. Szülte példátlan eset, hogy ilyen sze­rény anyagi körülmények között élő egyesület ezer pengőt meghaladó tő­kével rendelkezzék'. A választmányi ülésre eljött min­den ép kéz láb lévő tag és figyelem­mel hallgatta az ülést megnyitó elnök, Becsey Antal szavait, aki szeretette] üdvözölte az egyesületet az újév al­kalmából és az új tagokat is köztük Horváth Viktort, az új albertfalvai telek gondnokát. Évzáró ülésnek is nevezhetnénk ezt a választmányi ülést, — mondotta az elnök, — aki azután beszámolt a múlt év eredmé­nyeiről, amely beszámolónak tengelye a HÉV-vel való küzdelem volt. Gö­möry Győző ügyv. elnök köszönte meg az elnök üdvözlését, abban az erős hit­ben, hogy az 1930. év lesz a siker éve. Majd Horváth ATiktor számolt be a HÉV ügyében tett eljárásokról. Az-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom