Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-07-22 / 1003. szám
s\ XXVII. évfolyam. 1003. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőig és kiadóhivatal I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy haib széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint, fi hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 július 22. Dadakocsi és Autó Számok — összehasonlítások írta: HORVÁTH KÁROLY fővárosa bizottsági tag olyan eszköze, mely az állami rend biztosító talpköve. És minő feláldozással végzi hivatását ! Az ókori egymilliós császári Rómának 7000 rendőre volt, Athénnek 4000 szkitha rabszolgája, New Yorkban 18.000 rendőr szolgál, Budapesten 4000! És Pest-Budán rend van s a messze Nyugaton? Nézzünk egy kis bemutatót ! A tengeren túl 13.000 befejezett rendőri nyomozásból 500 jut az esküdtszék elé s ebből is alig 200 nyer ítélettel befejezést! Érthető, — azaz kényszerűségből ért- * hető — hogy Amerikában minden 3 óra alatt 4 embert gyilkolnak meg. Hogy 400.000 bűnös van letartóztatásban, de 1,000.000 szabadlábon veszélyezteti a társadalmi rendet. Amerika évi költségvetése 30 milliárd pengő. Ugyanennyi az évi kivitele (export) is. Mótoripa- rának, mely az összes iparok között az első helyen áll, évi termelése ugyanennyi. Képzeljük el ezután, mit jelent az, hogy Amerikában a bűnözés költsége majdnem ugyanannyi, mint az előbb említett 3 tételé együttvéve! Amerikában mit rabolnak el maponta? 30.000 dollárt munkás bérekből, 60.000 dollár értékű ékszert, 90.000 dollárt pénzemberektől, 200.000 dollárt küldöncöktől és 1,000.000 dollárt szállítmányozóktól! Pedig Amerikának összesen 90.000 törvénye van. De rendőrsége — az csak papíron. Hát ezért ne bántsuk, de szeressük mi a rendőrségünket! # Végül egy kérdés. Miért tartom én a világ legnagyobb emberének Napóleont? Mert a lipcsei csata napján (!) ezt a kérdést intézte pénzügyminiszteréhez: „Miért emelkedett Strassbourg vidékén 1 souval a sónak az ára?“ Két városa van a világnak, ame- i lyekről joggal elmondható, hogy j kellő előrelátás nélkül épültek fel: j New York és Budapest. Ennek j következményeit érzi is mind a \ kettő, főként a közlekedés terén. Csakhogy míg New York gondos előrelátással még idejében jóvátenni készül a múlt hibáit, addig j Budapest — nem is ölbe, de j zsebbe tett kezekkel — szótlanul nézi és tűri a napról-napra két- ségbeejtőbb helyzetet: hogy a Múzeum-kőrúttól a Rákóczi-úton át a Baross-térig több időt nyeljen el az út, mint Londonból Párizsba és hogy a Mártonhegyi-úton két dada tolta gyermekkocsi ne tudjon egymásnak kitérni. New Yorkban már sutba dobják az alig néhány éves, de 700.000 pengőbe került forgalomszabályozó tornyokat, nálunk pedig pi- ros-sárga-zöld laterna magicával kísérleteznek. Odakint közel 5000 utcakeresztezésnél fényjelző és 3000 forgalmi rendőr irányítja a közlekedést, nálunk még mindig piros zászlóval integetnek a villanyos-gyerekek. De ami a legfontosabb: New York közlekedési tervezetet készít 35 évre előre s megállapítja már ma úgy az építkezési, mint közlekedési fejlődésnek arányait és ha- tárait azzal az elgondolással, hogy e szabályozási terv a majdan 15.000 km2-en elterülő (a mai Csonkaország egyhatod része!) közel 500 községet magába záró és 20 millió lakossal rendelkezni fogó jövőbeni Nagy New York részére készül! Hát Mártonhegyi-út dada-ko-1 esi ja most szólalj meg! 1 természetesen e tervben ki vf -rak jelölve a gyors- és fővas- j utakr, a főutak, parkok, hidak, j alagűtak, játék- és sportterek, te- j herkörütak (!), pályaudvarok, repülőkikötők stb., úgyhogy majd akkor, ha a mai 1,000.000 darab .és New York utcáin futó autók száma a csillagászati számokat éri is el, zavar nem lesz, az út szabad, a forgalom halad! És Pest-Budán? Alighanem lóvasutat építenek a — Hármashatárhegyre! * A bánhidai centrálé, vagy röviden Talbot—Deutsch, vagy még rövidebben: ésszerűség-önfejűség harcát még mindig zajlani halljuk elektromos berkeinkben. Közben a városi villamosvasút részben már bánhidai árammal szalad, a messze nyugaton fejlődik a villamosélet, de nálunk? No, mingyárt elmondom. Az Egyesült Államokban gombamódra szaporodnak a villamos- centrálék, lévén odakint az áram- termelés és elosztás a legfontosabb és ennek megfelelően a leggondosabb kezelést érdemlő köz- gazdasági kérdés. Az új centrálék már 1,000.000 kilowatt kapacitásra készülnek, mert odakint 20,000.000 háztartás /már 5 milliárd kilowattórát fogyaszt! De hogyan ! ? { 15 millió villany vasaló, 5—5 millió porszívó, mosógép, pörkölő, ventillátor s további 1—1 millió jégszekrény és varrógép eszi az áramot. Miért? | Mert a vállalat törődik a fogyasztóval ! Minden 2500 fogyasztónak van egy központi tisztviselője, akinek egyetlen feladata a felek látogatása* panaszaik, kívánságaik átvétele és az elektromosipar legújabb találmányainak ismertetése. De ezenkívül az áramvásárlók részére a vállalatok külön klubokat tartanak fenn csak azért, hogy a fogyasztókat tanítsák, oktassák, miként kell az elektromos energiát gazdaságosan felhasználni! S itthon? Az elektromos művek büntetéspénzt szabnak azokra, akik sok áramot mernek fogyasztani, a vezérigazgató pedig vitatkozik — veszekszik: Talbot, nem Talbot. Hát így néz ki ez az ügy. A Talbot élőiről és a Talbot hátulról. Az utóbbi napokban sok baj volt az autókkal s az „úrvezetőkkel“. Vélemények pro és kontra hangzottak el. Engem nem érdekelnek a vélemények s csak egy kérésem van: Ne bántsák a rendőrséget! Az egyik valami, amivel méltán dicsekedhetünk, a fővárosi rendőrség! Párját lehet keresni, de nehezen találni. Oka ennek pedig nagyon egyszerű: a rendőrség a céljának él s a kormányzásnak Jl HiM&ai Eifel torony Magaslaté parlc a Gellérthegy Irta: FÁBIÁN GÁSPÁR dr. Ha a Gellérthegy a fővárosnak nagy és egyedülálló kincse, aminő kevés világvárosnak van így a szívében, akkor ezt a kincset nem sajátíthatják ki egyesek önző módon, nem zárhatják el az üdülőle, a sétálók elől a közlekedést, amint az ma történik. A Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete kijárta azt, hogy a hegy túlságos beépítéssel el ne proletária- síttassék és ezért a fővárosi Közmunkák Tanácsa 600 négyszögölben állapította meg a telkek nagyságát. Megvallom, nem tudok túlságosan lelkesedni e nagy számnak, mert 300—400 négyszögöl teljesen elég, ha meggondoljuk, hogy a hegy nem oly nagy, hogy a 600 öles telkekben bővelkednék és hogy az a pár 600 öles telkesgazda nem sajátíthatja ki magának Budapest legszebb üdülőhelyét. De egyéb baj is fenyeget. Kik azok, akik ma a Gellérthegyen 600 öles telkeket vásárolhatnak, mely megközelítőleg százezer pengős vételárat jelent? Ennek a megkötésnek az eredménye az lesz, hogy a régi törzslakosság a hegyről ki fog vonulni és nem az, hogy az ő társadalmi rétegükből valók (ma ezek nagyrészt egyetemi tanárok és magasabbrangú köztisztviselők stb.) fognak ott telkeket vásárolni. A Szent Hegy rövidesen gazdát fog cserélni. Ez a világos prognózisunk. És itt még egy meggondolást kell tennünk. Ha már megállapították a telekminimumot, úgy tessék a maximális teleknagyságot is megállapítani. Mert nem kell messzire menni (1. Batthyány-kertet), ha példát akarunk felhozni. Jön egy idegen, pl egy amerikai pénzkirály és megveszi az egész Gellérthegyet cakumpakk. A mi legdrágább kincsünket. És mi a kerítésen át gyönyörködhetünk benne. Ez pedig nem rémlátás. Szabad-e oly óriási területeket egy magánkézben meghagyni, mint pl a Batthyány-kert és a Gellérthegy déli oldalán több hasonló nagyságú terület? Közülük nem egy megközelíthetetlen, kulturát- lan, elhagyatott, méltatlan állapotban lévő és éppen itt, a város közepén! Bocsánatot, de ehhez a főváros közönségének is van hozzászólása, kell, hogy legyen! ^ A székesfőváros a sziklatemplom környékét gyönyörűen parkírozta, példát mutatva arra, hogy milyennek kellene lennie az egész Gellérthegynek. De tessék a Gvopár-út végéről kiindulni a hegyen felfelé és balfelől a magánkézen levő hegyoldal teljes elhagyatottságát megnézni. Be kell látnia mindenkinek, hogy ezt mégsem volna szabad tűmi a főváros szívében. Csak egy-két példát mondok az óriási telektömbök által megközelítketetlenné tett területek járhatóbbá tételére. így a Ménesi-út elején a j Mányoki-út torkolatánál, a Ménesi-út — gyalogjáró alakjában — a Bat- thyány-kerten keresztül tovább vezethető volna a Ivelenhegyirútra, még térszínkülönbség sincs, sőt ez az út meg is van, csak le van zárva és senki által nem használható: a főváros szívében. — Vagy a Kertészeti Tanintézet mellett a Szüret-utca meghosz- szabbításában, a Somlói-útra egy lép- esőnek kellene felvezetni, hogy a publikumnak ne kelljen a kocsiút hosszú szerpentinjén át néhány száz métert feleslegesen megtennie, hogy pl az Iglói-útra feljusson! Tessék sorba megnézni azokat a parallel nagy utakat összekötő kis meredek gyalogutakat, melyek a főközlekedést vannak hivatva szolgálni, hiszen a Gellérthegy lakóinak zöme végre is gyalogos. Így a Kovách-lép- csőt, a Batthyány-lépcsőt, a Kelen- hegyi- és a Somlyói-út közötti lépcsőt a Búsuló Juhász mellett és előtt stb. Ezek valósággal botrányosak, életveszélyesek. Sárban, hóban megközelít- hetetlenek, szép Budapestünkhöz méltatlan módon vannak Összeeszkábálva. A minap egy este hazafelé tértem- temben egy urinőt szabadítottam ki. a Batthányi-kert lelógó tüskés drótjai közül. Mindig megremegek, ha arra gondolok, hogy itt járnak kis gyermekeim iskolába és szemüket a lógó, rongyos tüskésdrótok állandóan veszélyeztetik. Vagy tessék a ITimfy-utcában egy sétát tenni. A főváros előkelő helye, a Szent Gellérthegy déli lejtőjének kapuja. Tessék végignézni az ott levő kerítéseket. Van szabály arra, hogy tüskés drótkerítés a főváros területén nem alkalmazható. Tessék megnézni a Himfy-utcát! Talán ez az a bizonyos kivétel a szabály alól? Felháborító, szinte az idegekre menő az, hogy pl a Himfy-utca elején levő kert kerítése egy olyan tüskés növényzet, mely a gyalog-úttestre egy méter szélességben benyúlik, telve ; ujjnyi nagy, sűrű, veszedelmes tüs- j kékkel és csak a jó Isten a megmondhatója, mennyi kárnak lehetett ez már az okozója ruhákban, ha nem emberi szemek megsértésében. Ilyen kerítés lehet az erdőben, a dúvadak ellen, de nem Budapest szívében, az előkelő Gellérthegy lábánál. Hát ezt nem látja meg senki? Hogy újból kedvenc helyemet, a Batthyány-kertet említsem, irt a járda a Ménesi-útón nyáron járhatatlan, mert egy pompás délszaki növény, a falusi líceum, teljesen benyúlik a gyalogúira, azt oly módon elfoglalván, úgy, hogy a járókelőknek a kocsiútra kell kimemúök, amely itt lejtős és keskeny és állandó autóközlekedés miatt veszélyes. Más alkalommal felhívom majd a figyelmet azokra a jóerkölcsökbe vágó dolgokra is, melyek a Gellérthegy lank ás lejtőjén folynak. Rá kell mutatnom még az úgynevezett mély-árok közbiztonsági állapotára is. Ez a vízlevezető árok a Somlói-út és Batthyány-lcert között van. Járhatatlan. Természetesen a betörők részére jó búvóhely és menekülési alkalmatosság. Kertem egyik oldala mellett húzódik el. Minden évben betörtek, kiraboltak, soha nem akadt semmi nyomra a rendőrség. Amióta egy nagy farkaskutyát tartok, a betörések megszűntek. Ez természetes. Most — amint hallom — a Gellérthegy kutyaugatást nem tűrő lakói a kutyáknak a kiirtását óhajtják a hegyről. Jó, szívesen bcleme- gyek. De akkor tessék a mély-árok utat járhatóvá tenni, oda rendőrőrszemet helyezni, mert én meg akkor nem tudok aludni, ha a betörőktől kell félnem. A Gellérthegyet sürgősen rendezni kell. A nagy területeket parcellázni, ami nem nagy munka, — a szükséges közműveket megépíteni, — hogy^ mielőbb ez legyen Budapest belső részének dísze, a fürdőváros magaslati park j au _______ ' Ge rinc-strada (R. L.) Buda jövendő beállításának lehetőségeire az elgondolások változatos sorozata vonult elénk a Budai Napló ezredik számában. Szinte kínálkozik az alkalom annak a keresésére, hogy a sok terv és ötlet közül a kivitelben melyiknek jár az elsőség. . , Nem kétes és nem vitas a latok es felelősen gondolkodók előtt, hogy Budának és vele Pestnek, ennek^ a Bethlen gróf mondása szerint, „Vízfej ”-nek életmegoldása Buda természeti tőkéjének legintenzívebb hasz<- nosítása lehet csupán, mert ennek révén egyszerre hasznothajtó, kamatozó befektetéssé, ezrek és tízezrek kereseti alkalmává válnak a koldus voltunk használatára túlméretezett gyógyító, művészeti, tudományos, kereskedelmi, ipari intézményeink, valamint nagy vonzóerővel bíró európai valutát jelentő sportbeli készségünk, sőt speciális etnográfiái különösségünk érdekessége is. Alig pár napja éppen, hogy a B. H. hasábjain „Idegencsalogatás” címmel Bakovszky Iván dr. vezércikkbe préselve az országgyűlés vitájára és határozatára érdemes expozét adott erről a kérdésről, „amelyben egynéhányan bizonyos vakmerő reménységgel merünk gondolkozni”. Milyen kár, hogy nálunk az ilyen nagy közgazdasági jelentőségű megnyilatkozás is a hitelt vesztett politikai nyilatkozatok tiszavirág sorsára jut: — végigéli a sajtótermék rohanó életfolyamatát, hogy céltalanul és haszon nélkül belebukjék a közöny semmijébe. Fórumot Budának! Buda és Pest létkérdésének: a „Fürdőváros”-nak fórumot! —• amely előtt a hivatottak kikövetelhetik a szó után köteles tetteket. Hivatottakat mondanak és nem hivatalosakat, mert évtizedeken átláttuk és látjuk egyre, hogy a hivatal, akár miniszterekről, akár polgármesr.~4an terekről essék szó — az a „Dumpfes Ehebett, amelyből alkotások kisarjadni nem szoktak, mert nem tudnak. Lesújtó, hogy ilyen Rakovszky- féle, a főváros létét, milliónyi lakosának életlehetőségét érintő gazdasági, magasabbrendű megállapítások, megfelelő- alkotásra képes fórum hiányában, egyszerűen a légbe szánjanak és elpukkadjanak, mint ama festett ballonszerű politikai nyilatkozatok, amelyeknek feleresztése még a politikát sem tudja szolgálni. Életmentő állomást kérünk hát az értelmetlenség és a közöny fojtó légkörébe kerülő, nagyhorderejű Ra- kovszky-féle gondolatok számára! Fórumot, akár a Közmunkák Tanácsa, akár a Fürdő-bizottság, akár az Idegenforgalmi Tanács, akár állami vagy városi ügyosztály, akár kormánybiztos képében — de fórumot ! A Budai Napló ezredik számában felsorakozó elképzelések között ilyen fórumot követelő és fórumot érdemlő gondolat a budai hegyeket körülfutó és a pesti oldal szívébe, a Belvárosba befutó kilátásos út. A gondolatot Harrer Ferenc dr. adta, ez az erős városszabályozó fej, aki. nem a vonalzóból és körzőből préseli ki a szabályozás egyeneseit és görbéit, hanem akit ösztönösen keresnek fel és kísérnek a budai hegyek között átélt gyerekkorától kezdve a város szabályozás nagystílű álomképei. Bizonyos, hogy Buda értéke és kincse a forrásai után vagy mellett — mert együttes értékük hatványozott — a Duna mellett húzódó hegysorában van. A hegyeket a Harrer-féle kilátásos utakkal bele kell kapcsolni az egész Budapest, a Dunát sohasem felejtve, szabályozásába, különösen a jövendő fürdőink elhelyezésébe. Hegyvidékes Hinterland nélkül világnívós gyógyfürdőhely — aminek
