Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-07-05 / 1002. szám
XXVII. évfolyam. 1002. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőig és kiadóhivatal; I. Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 július 5. i Pusztuló remények A gyászjelentés szerint: — „a 60 éves Székesfővárosi Tanács rövid betegség után jobblétrc szenderíilt... “ A Tanács meghalt és a halottakról vagy jót, vagy semmit. A jót elmondotta könnyes szemekkel Budapest polgármestere, azzal, hogy ez a város a Tanácsnak köszönhette fojlődé- séti Ez a váratlan kijelentés azt bizonyítja, hogy a városházán valami különös magábazárkózott életet élnek e szerencsétlen város urai és nem kísérik figyelemmel azt az érdekes háborút sem, amely most folyik a nagynémet sajtóban és azzal jellemezhető, hogy ez a természetesen fejlődött és a mesterségesen fejlesztett városok harca. Hamburg, Nürnberg, Frankfurt, Breslau és a többi ősnémet város, mely fejlődését a maga különleges földrajzi fekvésének köszönheti, harcol itt Berlin város ellen, amelyet mesterségesen fejlesztenek világvárossá. E sajtóháború jelszava, hogy Berlinnek se lelke, se jellege nincs és minél jobban fejlődik, annál kevésbé német. Budapest, városházát érdekelhetné ez a háború, mert ebben a városban csodálatosképpen találkozik és egyesül a természetesen fejlődött és a mesterségesen fejlesztett város. Kiváló német városgazdászok és közgazdászok, politikusok és tudósok írják és vívják ezt a harcot Németországban, ahol bizonyára nagyon megcsodálták volna Budapest polgármesterének azt a kijelentését, hogy Budapest a fejlődését a Tanácsnak köszönheti, mert — ne essék zokon, ha kijelentjük, hogy — ha ez a város fejlődött — akkor a Tanács dacára fejlődött. Ami itt a természeti adottság és szépség mellett rosszul van megcsinálva, azt a Tanács csinálta. Nem á mostani, sem az azelőtti, — nem az első és nem az utolsó, hanem az állandó, a folyton élő Tanács, amely az élet nagy követelményeinek csak szatócsmódra tudott megfelelni. Minden nagy alkotás, amit a nemzet, az állam, a kormány, a Közmunka Tanács kezdeményezett, vagy végrehajtott, éppen csak e Tanács miatt nem tudta betölteni hivatását, mint ahogy befejezetlenül torkol a Vilmos császár- útba az Andrássy-út, minden folytatás, minden befejezés nélkül, épül a budai körúton raktár, fedett vásárpiac, — áll e városrész közepén díszül egy 20 holdas kaszálórét, — futnak hegynek a hidak, — mind ahogy fut céltalanul sok-sok millió liter csodáserejű gyógyvíz a Dunába. A boldogult Tanács igazán „vizet hordott a Dunába.“ Kétezer esztendővel ezelőtt az aquincumi forrásokhoz járt beteg testét gyógyítani Keleteurópa minden gazdag ura és gyönyörködött, az aquincumi cirkusz mutatványaiban. Aquincum vásáraira hordta drága prémjeit az észak minden vadászó népe és ide hozta kincseit minden délvidéki kalmár. Hol vagyunk ma ettől! Az a régi, nagy idegenforgalom ma hatalmas rúgó ja volna e város fejlődésének, a polgárság gazdagodásának és ezt az: idegen- forgalmat ma már mesterséges eszközökkel sem tudjuk olyan fokra emelni, hogy e város életében számottevő tényezővé váljék. Még az Idegenforgalmi Tanács, amelyhez oly nagy reménységet fűztünk mindnyájan, sem tudott e téren megfelelő lendületet teremteni. Ein Tittel ohne Mittel. Ebbe a tanácsba beleválaszthatták a legkitűnőbb embereket, pénz nélkül ezek sem tudnak tojást festeni és ostort fonni. A Budai Napló a fürdőüggyel foglalkozók előtt az egyetlen újság, mely az idegenforgalom és fürdőügy kérdéseivel, nemcsak negatív módon foglalkozik és mond kritikát, de pozitív módon rámutat a helyes utakra, megoldásokra, kiváló szakemberek közreműködésére. És nem egyszer ért bennünket — nem meglepetésszerűen — az a kérdés, levélben vagy cikkben, hogy mi is tulajdonképpen az Idegenforgalmi Tanács célja, feladata, hivatása. Általában kialakult az a nézet, hogy aki ennek a tanácsnak a tagjai közül méltán kelt reményeket a közönség körében, az rendszerint annyira túlterhelt már munkával, hogy az Idegenforgalmi Tanáccsal való foglalkozása csak — jámbor óhajtás. Pedig minden intézmény csak úgy válhat a számára kijelölt téren döntő tényezővé, ha az arra hivatott vezetőférfiak teljes munkaerejüket szentelik a kitűzött kérdések megoldásának — és ha kellő anyagi eszközök állanak rendelkezésére. Az Idegenforgalmi Tanács élete: — anyagi tengődés, gyakorlati működése: — fáradt emberek teóriája. Egyetlen egy olyan egyéniség kellene ide, aki egész idejét, kipróbált tudását ennek az ügynek szentelné, a nagy célnak megfelelő hatalmas programmal. Már pedig ennek a városnak a jövőjét egyetlen egy kérdés oldja meg, ahogyan a Sósfürdőben mondott hatalmas beszédében kifejtette Ripka Ferenc főpolgármester és az a fürdőüggyel kapcsolatos idegenforgalom. Amíg a gyógyforrások ügyét a csatornákkal együtt kezelik és e csodatevő forrásvizek a bürokráciának csak lábvízül szolgálnak, de nem tudjuk azokat világüzemi pénzforrássá változtatni, — amíg e város erdészetét fejlett nagy hivatal intézi, de gyógyforrásaihoz még forrásszakértőt sem állit, — addig ebben a városban fürdőügyről beszélni, idegenforgalomat hangoztatni, triviális gúny ... Az Istenben boldogult Tanács 60 év óta nem tudott ezzel a kérdéssel megbirkózni, mert — vagy olyan kicsinynek látta, hogy nem érdemes túlságosan komolyan venni, — vagy olyan nagynak látta, hogy nem mert hozzányúlni, — és így ma is ott vagyunk, ahol egy félszázad előtt, mert abszolúte nem jelent fejlődést ezen a téren az a körülmény, hogy azóta két nagyszabású fürdő épült fel a régi ki sarán yú fürdők helyén. Ez I Pest városa Buda nélkül is lüktető kereskedelmi és ipari élettel bíró, nagyforgalmú világváros volna ugyan, hatalmas házsorokkal, pompás középületekkel, de egyébként sivár és minden különösebb vonzerőt nélkülözne. Belső részeiben, alkalmatlan talaja és forró, fülledt, levegője miatt a főváros kitűnő kertészete is csak a legnagyobb raffmériával tud némi növényzetet elővarázsolni. Budának köszönheti a székesfőváros a természet alkotta változatos terepviszonyai és erdőkoszorúzta gyönyörű hegyekkel ékes fekvése révén ragyogó és minden idegen utas által is megbámult és felmagasztalt szépségét, egészségét, gyógy-forrásvizekben való gazdagságát, valamint páratlan fekvésű, monumentális királyi palotájával székvárosi jellegét. Távol áll tőlem Budának a kereskedelem és a kisipar fejlesztésére való alkalmasságát kétségbe vonni vagy lekicsinyelni, sőt magam is követem azt a nagyon ajánlatos jelszót, hogy vásároljunk Budán, ahol ma már minden elképzelhető árucikk, a legjobb minőségben és legszebb kivitelben beszerezhető a legjutányosabb áron, de mégis azt tartom, hogy Budán a kereskedelmet lehetőleg a belső részekre és útvonalakra kell koncentrálni, a külső részeket pedig meg kell hagyni annak, amire hivatva vannak: i— a székesfőváros tüdejének, kertvárosnak. El kell tehát kerülni a jövőben azt a múltban elkövetett sok megbotrárikoztató hibát, hogy a pazar nyaralókkal teleszórt gyönyörű dombjainkat és a vár látképét eltakarjuk stílszerűtlen öt-hatemeletes monstruózus háztömbökkel. Ha Buda a székesfőváros koronája, úgy a vár e koronának legértékesebb ékköve. A várnak minden történelmi, és műtörténelmi értékét a leggondosabban meg kell óvni az enyészettől és sárkánymódra kell őrködnünk afecsak azt bizonyítja, hogy rossz sorsunk megjavításának útmutató jeleként újabb és újabb gyógyforrásokat tár felénk a Gondviselés és csak a mi hitvány kicsiségünkön múlott, hogy nem értettük meg az Isten szavát. (V. B.) lett, hogy a telekspekuláció, a hozzá- nemértés és a tudatlanság ne rombolhasson és ne ronthasson rajta elhibázott szabályozásokkal vagy oda nem való építkezésekkel. — A legnagyobb elismeréssel kell tehát adóznunk a Közmunkatanácsnak bölcs intézkedéséért, amellyel a székesfővárossal karöltve, a főváros építési szabályzatába újabban a vár jellegének szigorú megőrzése céljából valóban drákói új rendelkezéseket vett fel. Ezek az új intézkedések teljesen elrejtették a régebben tervezett szabályozási vonalakat, amelyek a várat történelmi jellegétől teljesen megfosztották volna. Szabályozták azt is, hogy minden átalakításnak, tatarozásnak, esetleg ne- taláni kivételes építkezésnek — amelynek soha kétemeletesnél magasabbnak lenni nem szabad — szigorúan a régi látképhez kell alkalmazkodnia. Ezzel szemben nem oszthattam soha azt a nézetet, hogy a várnak közvetlen környezetét, a bástyasétányokat, régi sivár mivoltukban kell meghagyni. Ellenkezőleg, mindig azt vallottam és minden erőmmel odahatottam, hogy ezt a drágakövet megfelelő keretbe kell foglalni.. Oda kellett hatni tehát, hogy a teljesen elhanyagolt felső és alsó bástyasétányok és a várba vezető lépcsők, a történelmi jelleg minden sérelme nélkül, megfelelően átalakíttassanak, ami a székesfőváros kiváló műszaki osztályának, kitűnő kertészetének önfeláldozó munkájával meg is történt, úgy hogy most a várat nyugatról és északról valóságos édenkertek veszik körül, amelyeknek központjában áll a nagy hozzáértéssel, az egyszerű laktanyából átalakított pompás Hadtörténelmi Múzeum. Hátra van még a keleti (dunai.) bástyán futó és a kormányzó úr Ö főméltósága nevéről Horthy Miklós bástyasétánynak elnevezett rész létesítése, amelynek előmunkálatai máris megindultak és remélhetőleg gyors tempóban tovább haladnak. Ennek Meg kell óvni a budai várat! írta: LAMPEL VILMOS a székesfőváros törvényhatósági bizottsága tagja Katona lel&e A Budai Napló eredeti tárcája Irta: KISS MENYHÉRT Történik Kecskeméten, 1930. évben, a Bánk bán ünnepi előadása után, a színpadon. Játszák: Pálházy Ferenc hősszerel- 1 mes, Zarándy Anna drámai, szende, a Színigazgató, ifj. Katóim József középiskolás diák, az Öltöztető, a Kellékes. Mikor a függöny felmegy, Pálházy (Petur bán megszemélyesítője) díszmagyarban alszik két összetett fotőj- ben, rendetlenül. A színpad üres. Öltöztető: Pálházy úr, reggel van, ébredés! (Rázza.) Bezárjam ide [éjszakára? Pálházy: Nem. Gyilkos, jobb lettvón [álmodni tovább! Szaraz a torkom, add, hogy [locsolom — Öltöztető (odaadja az üveget): Megöntözi, borral hát a sikert, Irigylem ma, aki tud ■— Pálházy: Egy ember, aki engem [irigyel, Mondd, elment Anna, egyedül? [Kivel? Öltöztető: Az öltözője fényárban [úszik. Pálházy'. A lelkem meg fekete [éjszaka —r Öltöztető: Éppen kilép — Pálházy'. Eredj egy pillanatra — (Öltöztető el.) Pálházy (elébemegy, s mjntegy útját állja): Könyörgöm, Anna, ma [maradj velem. Anna: Minek zavarsz? Egy gazdag [birtokos Autóját küldte értem. És megyek—- Pálházy: Szeretlek, Anna és megörülök — Anna: „Szeretlek” ebből nem öltöz[ hetem, „Szeretlek” e szó lakbért sem [jelent, S ha a pincérnek fizetés helyett Azt mondom, hogy „szeretlek”, [kinevet; Ne kínozz hát, a két koldus[ tarisznyát Őrültség volna egybevarrni. Pálházy: Ne, ne folytasd, halálom e [közöny Anna: Mi csak játszunk halált, [elvünk az egy: Megalkuvás és hasznos gyávaság! Pálházy: Az arcod mennybolt, ajkad, [jaj, mocsár Szavad megannyi bűzös, rút [varangy — Mely lelkem kék vizébe hull, [könyörgöm (letérdepel) Ne menj el tőlem, meglásd Isten is Segíti, a szerelmes szíveket Boldog leszel mellettem, esküszöm... Anna: Boldog, nem, inkább irigyelt [legyek, Kit megcsudálnak és nem értenek, Kit megdöbbenve emleget a lúr, S pirulva mondd tovább a suttogó Hozzád egy szende hentesné való, Nem Satanella,. pá, pólyás baba! (Kacagva el.) Pálházy: Mily ártatlan a szeme! És [szaván Szégyenkeznek a pokol szörnyei; Azért születtem e világra, hogy Éltem mécsét ö oltsa ki, s minél Mélyebbre lök, csak jobban [szeretem.. t (Sétál, mintha keresne valamit.) Szenzációt akarsz, pokol leánya, Halálom híre még jobban fokozná A versengőket: tégedet ölelni.. . (Megtalálja s megtölti revolverét.) Anna, az én drámám ma véget ér, Öltöztető, hol vagy? Öltöztető (polgári ruháit hozza) : Itt [vannak a ruhák, Siessen, mert a bankett véget ér, Pedig Petur a legszebb tósztra [méltó. Igazgató (sietve belép): Apám, [kereslek mindenütt, kezed Szeretném megszorítani, oly remek Voltál, hogy Pesten sem lehet [különb — (Az öltöztetőhöz:) András, hagyjon magunkra egy r [kicsit. (Öltöztető el.) Ne haragudj, Feri... a dráma [rossz Üzlet, revü, s a táncos operett, Kell a csődjén kesergőknek, te meg Foxtrottra, dzsiggre nem adod [magad — Elküldelek . . . Erényed a hibád, Szavalsz, mint Isten, mint egy [ókori Szobor, mint Cézár szobra úgy [mozogsz, Holott ha selypítnél, avagy pöszén Pötyögnél vagy dadognál, a tömeg Rajongana érted . . . Pálházy: a fülemüle Lehet károgó varjú, úgy hiszed? Igazgató: Derekad, lábad tátrai fenyő, Holott egy kissé csámpás, görbe [lábbal Lehet ropni a néger tipegőt; — Pálházy: Prokrustes-ágyba zúznál [össze, mi? Igazgató: Stradivári.us-hegedű [szavad — Pálházy: Üvöltő szamarat s nem [büszke mént Kötnél kordádhoz ? [Istenemre, Igazgató: Suttogó, rekedt, Hanghoz való a szaxofon, a dob — Ha horpasz, c-ingár volnál, Fityegne bárkirály-módra frakkod S a görlökkel csábtáncot lejtenél; így önmagát látná korod, s [ujjongana, De e kerek mell, e Kinizsi-nyak Pálházy: Elég! Szaladj előlem jó [kupéé, Mert ezt az asztalt rád Hobom, [bitang! Igazgató'. A véred látom, több, mint [agyvelőd! (El.) Kellékes: Pálházy úr, egy köpcös [kis magyar Bebocsátást kér, beengedhetem? Pálházy'. Küldd el, s elém ma senkit [se bocsáss, Nem érdekel e hódoló, se más Kellékes: Küldtem, de nem megy Ifjú Katona József (belép egy nagy dobozzal): Megbocsásson, egy Katona-sarj egy percet kér [csupán — A tűzoltók is elvonultak, s Bánk Ottóval, a -meráni fattyúval Felváltva, holt Melinda karjai [közt — A nagy hotelben, a bankett után Vígan járják a néger táncokat... Csak Petur úr, a bihari főispán Várat soká magára. Pálházy: Mit kívánsz? Ifj. Katona József: Egy autogram- [mot s cserébe ezt A régi, prémes, smukkos dolmányt [küldi Anyám, s néném egy szál piros [virágot A felső Á-ba járó bakfisoknak Pálházy úr az álmodott lovag! Pálházy: Gyermek, én a halálba [készülök... A színpadon Ottó pribékje ölt meg, Elébb egy nő sebzett halálra, majd Pályám ívét törték kerékbe itt — Jobb a halál. Ifj. Katona József: Ha a trombiták [szólnak, úgy igen Egy ingatag nő árulása a Hadak útján nem olthat csillagot; S az út tövise nem sebezhet úgy, Hogy érte eldobjunk egy életet!
