Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-03-24 / 947. szám

Budai Napló XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter 1929 sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. évfolyam. 947. sz. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztdség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. március 24. Los von Pest! Az új kiállítási területet elviszik Budáról — Féltik Pest idegenforgalmát Nem mi budaiak választjuk el egymástól a^cét várost, hanem maga — Péíözviiktálja azt a tem­pót, mely ahcálópérhez vezet. A Nemzetközi Vásár szigorúan el­különíti Pest érdekeit a budai ér­dekektől és azok fölé helyezi a pestiekét. Sőt a Kereskedelmi és Iparkamara is ellenünk fordult. Legutóbb tartott értekezletén el­határozta, hogy inkább lemond a lágymányosi feltöltetlen terület­ről és azt strandfürdőnek engedi át szívesen, ha módot adnak neki, hogy a nagy költséggel fővárosi parkká fejlesztett és már teljesen parkirozott Városligetet részben beépítse és túlterjeszkedve a Hun- gária-úton is, az ügjetőpályának fennmaradó részét is beépíthesse kiállítási épületekkel, az And- rássy-út folytatásaképen tervezett nagy út mentén. Tehát parkok ellen, Buda el­len ! Érdekes a Kamara megokolása — ahogy azt a jól értesült „Esti Kurir”-ban olvassuk — mely sze­rint „.... az állandó kiállítási területnek a Lágymányoson való elhelyezését az érdekelt körök teljeseb. alkalmatlan­nak tartják, mert ha ott épülnek fel az állandó kiállí­tási házak, a külföldi láto­gatók Kelenföldön szállnak ki, budai szállodákban he­lyezkednének el és Budapes­tet meg sem tekintenék, ha­nem a vásárról egyenesen visszautaznának. Budapest idegenforgalma szempontjá­ból is kivánatos tehát, hogy az állandó kiállítási terület a Városliget Iparcsarnok-beli részénél induljon ki...” íme — jó budaiak — ez csak világosan és pestiesen „van meg­mondva”: — Budapest idegen- forgalma csak akkor bír értékkel, ha Pesten forgalmaz, mert ha Budán forgalmaz, az nixnuc! — az nem idegenforgalom. Buda pusztuljon el, Buda vesszen éhen, ha a mellett meghízik Pest! Mindent Pest intéz, még az autóbuszforgalmunk is teljesen Pesttől függ, amire élő példa, hogy Budáról autóbusszal a Mar­gitszigetre csak úgy juthat el a budai, hogy az autóbusszal át­megy a Margit-hídon és — mert a híd közepén autóbusznak tilos a megállás — Pesten kell át- szállni a szigeti autóbuszra és visszajönni a hídra. Tehát Budá­ról, a Budához tartozó Margitszi­getre is csak Pesten juthat el a budai polgár. Csodálatos önvallomások ezek a kamarai elmefuttatások, szinte szemérmetlen módon még Buda­pestnek sem tekintik Budát, ha­nem csak valami kellemetlen kül­városnak, ahova az idegent még beereszteni sem szabad, mert az idegenforgalom is csak úgy buda­pesti, ha kizárólag és egészen csak pesti. A budai idegenforga­lomhoz Pestnek e szerint semmi köze nincsen, azt nem tűri és azt minden áron meg kell akadá­lyoznia. Ezt a felfogást megkö­szöni szépen a Gellértfürdő szál­loda, de megköszönik az összes fürdők és köszönettel vesszük tu­domásul mi budaiak is, akik előtt most már egészen világos, hogy mit várhatunk azoktól a pestiek­től, akiknek lelkesen odaadtunk mindent, amink volt: — törté­nelmi hagyományainkat, a dia­dalmas múltat, csodás gyógyfor­rásainkat és — ami nekik legfon­tosabb — odaadjuk az adónkat, amelyeknek segítségével, tehát a mi pénzünkön fejlesztik a saját idegenforgalmukat és megaicadá- lyózzák az idegenforgalom fejlesz­tését Budán. Szeretnénk ezt a budai városi bizottsági tagok fülébe súgni, de nem szeretünk borsót hányni a falra, mert egy-kettő kivételével mindannyian budapestiekké vál­tak már és — amint látni méltóz- tatik — áld budapesti, az már megszűnt budainak lenni. De van még valami, amit meg kell súgnunk nekik, amit a budai polgárság üzen nékik, hogy man­dátumra itt Budán ne számítson ezentúl senki olyan, aki némán eltűri Budának ilyen nyegle meg­aláztatását. Budán, IQ2Q március 23 A fürdővárossá alakulás helyes útját az igazság reflektorával vi­lágította meg dr. Gerlóczy Zsig- mond, a Közegészségügyi Tanács elnöke, az országgyűlés felsőházá­nak tagja, a felsőház március 14- iki ülésén. Megdönthetetlen érvek­kel bizonyította nagyszabású be­szédében, a Budai Napló huszon­ötéves álláspontja mellé állva, hogy a mai fürdőpolitika nem jár egészen a helyes úton, mert a má­nak nem az idegenek idecsődítése a feladata, hanem az idegenfor­galom előfeltételének a megterem­tése, mivel ezek ma még teljesen hiányoznak. Egyenesen veszedel­mesnek találja, ha az idegenek idevonzása céljából csinálnánk most reklámot, mert az idegenek csak elmaradottságunkat látják ma és nem a mi sok, gazdag érté­künket. Idegenforgalomról egye­lőre csak Budapesttel kapcsolat­ban lehet szó, de már a balatoni fürdők ebbe nem kapcsolhatók be. Éppen a balatoni kultúrnap mu­tatta meg, hogy a Balaton men­tén nincsen kultúra s a görögtü­zes kivilágításnál az illetékesek is meglátták, hogy a fejlesztés érde­kében mi minden hiányzik még. A falatom hajó is csak háromszor hetenkint indul és háromszor hozza vissza a kirándulókat. Ilyen helyiközlekedés mellett igazán kár volna blamálni a szép Bala­tont. Az árvíz réme erősen kísért s legjobban félnek a római part csónak- ház tulajdonosai, akiknek faalkotmá­nyait megsemmisítéssel fenyegeti a jégzajlással járó áradás, ök maguk most nekiálltak s rögtönzött jégtö­rőkkel próbálják a veszélyt csökken­teni. A villamos mizériákat a farkas­réti temetőnél, memorandumba fog­lalta a környék lakossága és sok száz aláírással eljuttatta minden illetékes tényezőnek, kérve, hogy a Hóvirág-út mentőn messze meghosszabbított te­metőhöz a villamos vasutat is hosz- szabbítsák meg a Torbágyi-úton, ahol a Közmunkák Tanácsa a Svábhegyre akarja felvinni a farkasréti villamost. A szegények sorsát nem viseli szívén a főváros szociálpolitikai osztálya akkor, amikor egy négy évvel ezelőtt beadott kérvényt, a Svábhegyen építendő kislakásos bérház megépítését — többszöri sürgetés dacára sem viszi dűlőre. Rettenetes teher a Svábhegyen állandóan elfoglalt szegény em­bereknek, rendőrök, postások, al­tisztek, utcaseprők stb.-elmek a városból való feljárás, A fogas­kerekűn nem járhatnak, mert nem telik a fizetésből s ha gyalog járnak fel, energiájuk nagy ré­szét elpazarolják, mire felérnek. Postahivatalt kér a Krisztina- térre a kereskedelemügyi minisztertől a Budai Polgári Kaszinó. Mi, a ma­gunk részéről is már több ízben sür­gettük ezt és remélhető, hogy végre megoldják ezt a kérdést. Utca, ahol járni nem lehet több is van Budán, de a jár hatlanságban a rekordot az óbudai Zápor-utca tartja, amelyet nem is annyira a zá­por bánt, mint az illetékes hatóság közönye. Ott a páratlan oldalon egy­általán nem lehet a járdán a lakások­hoz eljutni, mert egyrészt a 65. számú ház előtt a gyalogjáró az úttestig ki­tolt kerítés által teljesen el van zárva, másrészt, mert az embermagasságig felhordott és otthagyott hóhegyek ol­vadása következtébe?, bokáig érő hóié, valamint az ősz óta el nem takarított trágya és egyéb piszokkal és sárral van az úttest tele. Az ottani lakók pa­naszos levelükben a „hivatalos urak­nak” kívánják, hogy arra kelljen na­ponta négyszer memiiök. Az óbudai új piacot március 21- én, a hivatalos tavasz első napján nyitották meg a közönség, de főkép­pen a gyermeksereg nagy érdeklődése mellett, de — vásárlás nélkül. A pa­vilion rendszerű, ügyesen megépített, egészségügyileg kifogástalannak látszó fedett piacon 141 árusító fülke van, melyeket nagyrészt a Flórián-téri és Tavasz-utcai piac árusítói bérelték — igen magas áron. A piacon napon­kint reggel hat órától este hétig, szombaton este nyolcig, vasárnap pe­dig reggel héttől tíz óráig árusítanak. Az iinnepies megnyitás - csak husvét után lesz, a rossz nyelvek szerint azért, mert a közvetlen környék még mindig tele van törmelékkel, hulla­dékkal, szemétdombokkal. Közben le­bontották a temető volt kápolnáját* s így a beígért restaurálás elmarad s a temetőnek, amelyben a ma élők ősei a piac alatt is ott porladnak — teljesen nyoma vész, a kegyeletes ér­zés teljes megcsúfolásával. Az új fogaskerekű már muto­gatja fogait és kerekeit, — seré­nyen próbálgatva a járatokat. A tetszetős szerkezetű, praktikus és kényelmes kocsik simán végzik út­jukat. Az első próbameneten részt vett Paulini Alfréd igazgató és a Beszkárt részéről Tóbiás Károly igazgató, a vonatot pedig a kikül­dött svájci mérnök vezette és föl­ment a Széchenyi-hegyig, onnan pedig visszatért. Nagy nézőközön­sége volt az egész útján, mely mindenütt örömmel fogadta a szép külsejű szerelvényt. A közeli meg­nyitásra való tekintettel, a Sváb­hegyi Egyesület elnöke, Bódy Ti­vadar, most sürgősen megkereste a szkfv. tanácsot, hogy a Léderer- telep és Orgonás megállókhoz megfelelő gyalogutakat építtessen s a többit hozassa rendbe. A svábhegyi autóbusz a Kékgolyó­utcán át a Németvölgyi-, Orbánhegyi-, Istenhegyi-út érintésével jut fel a hegyre, de az Orbánhegyi-út még most sincs rendezve. A Svábhegyi Egyesület az I. kerületi elöljáróság­tól sürgősen kéri az út jókarba he­lyezését. A fővárosi törvény revíziója ötvenhét éves lucaszék, amelyen folyton dolgoznak, do sohasem készül el. 1872. évi december hó 22-én szentesítették a törvényt, de már ugyanabban az esztendő­ben a revízióját követelték, 1879- ben pedig Steiger Gyula és Bus­bach Péter már teljes reformja­vaslatot is készítettek. Azóta min­den öt esztendőben és minden új kormány idején lázas készülődés­sel ígérték be a nagy reformot. Most azonban a törvény legkésőbb júniusban tető alá kerül s így a főváros még 1929-ben új közgyű­lést kap. De csak akkor, ha a régi választójog alapján szavaz a fő­város közönsége. Ha azonban a községi választójognak új krité­riumokat szab a reform, előbb össze kell állítani az új választó­jog alapján készített névjegyzé­ket. Ez a munka hosszabb időt igényel és így aligha lehetne szó arról, hogy a jövő év tavaszánál előbb az urnák elé járulhassanak a fővárosi választók. A TAGOK NÉVSORÁT és a jövő évi közmunkaprogramot kéri sürgősen a hegyvidéki egyesüle­tektől a Szövetkezett Budalicgy- vidéki Egyesületek központi iro­dája (cím: Bercsényi Antal igaz­gató I., Költő-u. 16.), hogy az egyesülés folyamatos munkájában fennakadás ne legyen. A Rózsadomb tövisei A Rózsadomb jövőjét előkészítő választmányi ülés A város belső területén áll a Rózsadomb Nagy számmal jöttek össze a vá- j lasztmány tagjai a Rózsadomb és Yi- : dóké Egyesület ezidei első választ- ' mányi ülésén, amelyen lelkesen meg- j emlékeztek a márciusi nagy napokról. ; A választmányi ülést e hó 15-én tar­tották az Áldás-utcai elemi iskola ta­nácstermében, dr. Bárczy István v. miniszter és főpolgármester elnök­lete alatt. Megjelentek az ülésen Al­mást Balogh Lóránd és Weimess Ma­rian alelnökök, Hoffmann Károly pénztáros és az egyesület nagy agili- tású főtitkára, dr. Nádas Béla. A vá­lasztmányi tagok közül ott voltak: Gerenday Tivadar, Skrovina János, dr. Winchkler István, Pétery János, Fáber Fiilöp, Auer Róbert, Medek Béla, Ruttkay Aladár, Bársony Osz­kár, dr. Szegő Elemér, Schack Béla, dr. Horcher Ödön, Gelczer Andor, Politzer Sándor, Domokos Ferenc, Réti Zsigmond, dr. Némethy Kál­mán, Németh Ferenc, dr. Jónás Géza, Pláner Gyula,, Róna Márk, dr. Tholt József, Liszka Károly, Rudas József, Kulmann Károly, dr. Leó György, Lusnay Mihály és mások. Bárczy István dr. nyitotta meg az ülést és üdvözölte a megjelenteket. Nádas Béla dr. főtitkár tette meg ezután sorozatos jelentését, mely ki­terjedt a Rózsadomb minden függő kérdésére, sérelmére és hiányára. Ter­mészetes, hogy az ülés legfontosabb tárgya az autóbusz-kérdés ( volt, amelynek mai állapotát részlete­sen ismertette Nádas Béla, beje­lentve, hogy a közlekedési bizottság határozata szerint a közlekedés ápri­lis végén megindul az úgynevezett 17. számú vonalon. Ez azonban nem elégíti ki a rózsadombiak igényét mindenben. Örömmel fogadták a Zár­da-utca felső végég tervezett út­irányt, csakhogy onnan nem balra a Szemlőhegy-utcán át a Mareibányi- tér felé, mert így nem lesz rentábilis, — hanem jobbra kell fordulnia, hogy érinthesse a felső, sűrűn lakott "és jobban kiépült részeket, a Vérhalom- utcán át az Észter-utcáig és vissza. Külön vonal volna a Szemlőhegy-ut­cán balra a Mész-utcán és Ribáry- utcán át a Marcibányi-térre s így a Dékány-utcába, de vissza is. Elénk ellenzést és tiltakozást ki­váltó felszólalás után új előterjesz­tés megtételét határozták el a régi határozat alapján. Megokolja ezt a kirándulók kívánsága is, akik a hegy tetejére igyekeznek. A tervezett öt kocsi elegendő volna ez útirányok el­látására. A főtitkár következő jelentése fog­lalkozott Gülbaba sírja és környékének rendezésével és kiala­kításával, s ez ügyben az elnökség eljárt a tanácsnál is. Fontos e kérdés a keletről várható idegenforgalom ér­dekében. A kérdés körül élénk vita fejlődött ki, amelyben résztvettek: Bársony Oszkár, Weimess Marian, Schack Béla, Bárczy István és má­sok. Ezzel kapcsolatosan megvitat­ták a Veronika-kápolna környékének rendezését és a Rózsa­dombi régi művészi kálvária rekonstru­álása kérdését is, amelynek tervei meg­vannak Végh Gyula műszaki főtaná­csosnál, de Alpár is megtervezte s azt Kotál Henrik építész díjtalanul felajánlotta. Bársony Oszkár pedig bejelentette, hogy ezek kedvéért szí­vesen irányítja az IBUSZ autóbusz- járatait a Rózsadombra. Nagy érdeklődést váltott ki a fiú reálgimnázium ügye, amelyben úgy a kultuszminisz­tériumban, mint a szkfv. tanácsnál eljártak. A tanács nem engedheti át az Áldás-utcai elemi iskola most fel­szabadult termeit, mert arra szük­sége van, — a kultuszból pedig sta­tisztikai adatokat kértek s azért most a rózsadombiak a premontreiek rend­jét kéri fel, hogy ott fiúinternátussal egybekötött reálgimnáziumot állítson. Régi panasza a rózsadombiaknak, hogy nincsen piac a hegyen, nincs községi élelmiszer­árusító üzem és nincs zöldséges bódé. A piacot a Bogár-, Eszter-, Vérha- lom-utcák és a 13 öles út között ter­vezik és kérelmükre Vájná\ Ede ^ta­nácsnok kíséretével dec. 7-én bejárta a helyet, de a köd és rossz idő miatt ez ügyben új bejárást tűzött ki, de e fontos kérdés most már napirenden van. A jelentések során tárgyalták a Mész-utca rendezését, amelyre tavaly szavazta meg a költ­séget a közgyűlés, de Schulek György és Kail József, a 3. és 9. számú^ tel­kek tulajdonosai nem engedik át a szükséges területet s így a rendezés elmaradt, sőt a főcsatorna folytatóla­gos építése is. Sérelmezték többen, hogy a legerő­sebb fagy idején bontották ki a víz­művek óraleolvasói a jól bebugyolált és letakart vízcsapokat anélkül, hogy újból letakarták volna. így a csapok befagytak. A jövőre ezt el kell ke­rülni s enyhébb időre hagyni. Több rendőr kell a Rózsadombra, ahol most néhány be­törés történt. Szaporítani kell az őr­szemeket és őrjáratokat és ne vezé­nyeljék el más szolgálatra az odaren­delt legénységet. Ä főkapitányságon belátják ezt, de nincs megfelelő le­génységük. Ezután, belső ügyeket tárgyalt a választmány. Rózsa Márk és Kull- mann László indítványa után elhatá­rozták Németh Ferenc indítványára, hogy a gyümölcsfák gondozására szakértőt szerződtetnek. Megalakítottak három bizottságot, mégpedig: Weimess Marian elnöklete alatt a műszaki, Almási-Bálogh Lo- ránd alatt a kulturális és szépészeti és dr. Voly Ernő vezetésével a társa­dalmi és gazdasági bizottságot 10— 10 taggal. Letárgyalták a Szövetkezett Hegy­vidéki Egyesületek átiratát a tag-

Next

/
Oldalképek
Tartalom