Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-02-10 / 941. szám

XXVI.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság.

Felelős szerkesztő :

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm.

1929

évfolyam.

Előfizetése egy évre 20 pengő', félévre J© pengő.

magas hirdetés 5 pengő.* Szövegsor ára 4 pengő.

február

Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ;

V1RAAG BÉLA

Közgazdasági közlemények megállapodás szerint.

10.

941. sz.

I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96.----------- MIMII

A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

Los von Pest!

Buda megégne saját kincseiből — Mines semmiféle programra 2

A Városházán ma nem városi politikát csinálnak, hanem Városházi politikát. Olyan alárendelt kérdések foglalják el a tanácsot és a közgyűlést, amelyek egyáltalában nem érdekelnek a városban senkit. Egészen mellékes, hogy Nagy Péternél, vagy Kis Jolánt választják-e meg óvónőnek, — mellékes, hogy melyik tanácsjegyzőből lesz főjegyző, vagy melyik káplánból lesz plébános. Budapest népe szorongva lesi, hogy hol nyílnak meg új munkaalkalmak, miképen olcsóbbodik az élet, mert senki sem tud megküzdeni a nehéz viszonyokkal. Iparos, kereskedő. ügyvéd, orvos, festő, író, szobrász itt megélni nem tud. A kishivatalnokok ^ légiója kis fizetéseke]! tengődik, a munkás aggódva várja a szombatot minden héten, mert tudja, hogy a gyár csak raktárra dolgozik.

És nincs senki, aki komolyan foglalkoznék ezekkel a kérdésekkel azokon a helyeken, ahonnan segítséget vár a gyötrődő polgárság. A város tanácsának per- manenciábao kellene lennie-, hogy a budapesti nép nagy problémáinak megoldását keresse. Nem az üzemek révén. Nagy gazdasági átalakuláson kell átesnie Pestnek, új energiák beállításával, új gazdasági rendszer mellett. A régi csizma elkopott, amelyben eddig jártunk és nagy is ennek a kisíábú nemzedéknek, nem tud benne járni. Üj csizma kell és nincs hozzá kellő csizmadia. Vágy hogy sok is van.

Minden párt csak uralkodni akar a tömegeken, nem pedig

szolgálni a tömegek érdekeit. Nem a város polgársága, hanem a pártokon belül faragnak bálványokat, amelyek csak áldozatokat követelnek, csak a nyomort növelik, de enyhülést nem hoznak. A sárban járó pártpolitika apró pozíciókért harcol, ahelyett, hogy nagyvonalú koncepciókat vitatna meg. A kormány felépítette a kikötőt, amelyhez fogható alig van Európában és a város, mint a csiga mászik a nagy eszme nyomán, mint aki évtizedekig ráér leszedni annak gyümölcsét. A budai gyógyforrások melegvize elfolyik a Dunába ahelyett, hogy egy csatornába fogva táplálná az új nagy téli kikötőt, ahol jégmentes menedéket találna minden dunai hajó Regeüsburgtól Gáláéig. Negyven év óta rágódik a Gellérthegyre vivő lift kérdésén ez a város, mert nem tudta megérteni a Gellérthegy jelentőségét, amelyben a Városházán j nem látnak mást, mint egy | iromba sziklát, amellyel nem tud- I nak mit elkezdeni. A föld méhe I itt a hegyek alján dús ab ban ontja gyógyító kincseit, mint bárhol a világon és a mi gazdasági sebeink mégsem tudnak sehogy sem begyógyulni tőle. Más élelmes városok külföldön aranyra váltják fel gyógyforrásaik minden cseppjét. Mi még ott tartunk, hogy nem víz kell a magyarnak, hanem bor, aminek ékes bizonysága volt a híres Vi- nárium borüzem, amelyről soha senki sem tudta meg, hogy honnan szerzi a borát, ki issza meg azt, csak az bizonyság, hogy ennyi tudománya minden kis parasztnak van a falun, nem is kell, hogy bíró legyen.

A Városháznak úgylátszik teher a budai hegyvidék, amelynek adósa maradhat a város, amit eléggé bizonyít Polkusházy alpolgármester klasszikus nyilatkozata, mely szerint a város évtizedek óta milliárdokkal tartozik a hegyvidéknek. Mivé fejlődhetett volna a várost amphi- teatrumszerüen körülfogó hegyvidék, amely a városháza dacára is fejlődésnek indult, nem a, rendes úton belülről kifelé, hanem megfordítva, kívülről befelé. A Városházán nem tudták összeházasítani a várost a hegyekkel, mert soha senki ezzel nem foglalkozott. Ha á jó Isten nem szeretné ezt a népet és ezi a várost, a tanács bölcsességétől ma is a régi nagy falu volna' Baross Gábornak kellett jönnie, aki tíz ex- pressvonat központjává tudta tenni Budapestet és olyan tarifát tudott alkotni, amelynek révén az egész ország vérkeringésének központjává, szivévé vált Budapest.

Ez a szív ma vérszegény. De ahogy Baross Gehör központtá tudta tenni Budapestet, úgy kellene, hogy a megdagadt város tanácsa éltetni tudja, mielőtt sor- i vadasnak indul.

Mindent csak programmsze- rűen lehet jól megcsinálni, de Budapestnek éppen ez a bibije: — nincsen semmiféle pro- grammja. Elsősorban is nincs városfejlesztő programmja és éppen ezért nem. lehet általános város- rendező terve sem. Nincs fürdő- programmja, tehát nem válhat életadó közkinccsé a fürdőügy. Nincs gazdasági programmja s így nem tudja megtölteni Európa legnagyobb belföldi ki- ■ kötőjének nagyarányú kereteit.

Ügy látszik, ennek a városnak nincs más programmja, mint az üzemi pepecselés.

Budapesten mindig csak egymillió lakossal számolnak, holott ennek a városnak másfélmilliónál több lakosa van, mert éppen csak a munkaprogramm hiánya, az azzal járó nyomorúság kergeti a szomszédos községekbe éjszakai hálásra azokat, akik egész napjukat Budapesten töltik. Nagyon együgyű, nagyon kicsinyes felfogás, a struecra emlékeztető politika, hogy a szomszédos községek, amelyek összenőttek Budapesttel, olyannyira, hogy idegen ember nem tudná megmondani, hol van tulajdonképpen Budapest határa, — nem kapcsoltattak még törvényesen Budapesthez, amelynek mégis másfélmillió ember megélhetésének kell gondját viselnie, holott csak egymillióval számol.

Bethlen István miniszterelnök bizonyára nem azért keres új formát ’ Budapest kormányzására, mert a régi rendszer jól bevált, hanem azért, mert itt rendszer sohasem volt, a mai viszonyok mellett nem is fejlődhet ki és végre is ötletekkel másfél- millió embert az orránál fogva vezetni nem lehet.

Ilyen ötlet a ligettelki dűlőn a Stadion és ilyen ötlet az új gázgyár. Mindenki tudja, hogy a fát leverte a szén, a szenet leveri az olaj, az olajat a földgáz és mindeneket le fogja verni a földgőz, az a mérhetetlen mennyiségű forró víz, mely túlhevített állapotban tengert alkot a magyar Alföld alatt. Ez a gőzzé váló túlhevített víz, a jövő nagy és kifogyhatatlan energiája, amelyet már megtaláltak Alaskában, megtaláltak Kaliforniában és —

hála a magyarok Istenének megtalálták Magyarországon is. Nem új gázgyár kell nekünk, hanem újabb mélyfúrások, le a forró, a túlhevített vízig, a mely- lyel fűteni fogjuk ezt a várost, hajtani Ingjuk a közlekedés minden eszközét, hajtani fogjuk a vizet és világítani fogjuk nemcsak ezt a sötét sorsnak elél>e- néző várost, hanem azokat az agyvelőket is, amelyek megengedik, hogy ebben a sötétségben tapogntódzunk tovább, keresve a kivezető utat ebből a ránk zúduló nyomo íróságból.

Mi Budán ezt így csinálnánk, ha nem volnánk kötőfékkel odakötve Budapest szekerének sa- raglyájához, amelyből régen kiettük a régi. abrakot és a mi mostoha gazdánk nem vet elénk újat.

—- l.ns von Pesti

Dubonai Pál

Lucián, 1Q2Q. február q

A t. Közgyűlésből. A régi közmondást: .,hallgatni arany” túl- szigorúan értelmezik a budai városatyák s így ritkán nyílik alkalmunk, hogy a főváros közgyűlésén Buda érdekében elmondott gondolataikat. eszméiket lapunk hasábjain továbbítsuk Buda +á riadalmához. Február 6-án ez a csend megszűnt,, mert Bozóky Ádám dr. erélyes hangon követelte a Margit-körút középvilágí- tását, a Fői-,. Hattyú-, Batthyánv- utcák aszfaltozását és a budai Dunaparton több pad elhelyezését. Orova Zsigmond dr. a budai körvasút második vágányának kiépítését és Vörösváríj Miklós dr. a külső bécsi-úti villamos létesítését, sürgette, erősen támadva a tanácsot, hogy a közgyűlés által már régebben elhatározott villamos megépítését nem hajtja végre.

Htjaim - isii«

TAUSZ BÉLA DR. előadásából a H. M. T. értekezletén. I

Budapest őséről a. régi földrajzok is megemlékeznek. A régi kelta város helyén épült a Kr. sz. utáni első században a rómaiak erőssége, az Ak- 'vinkum, amelynek 50—60 ezer főnyi volt a lakossága s akárcsak mint ma Budapest, tíz kerületre volt osztva. Pannonónia fővárosává 193 körül lett. Legkiválóbb épülete a praetorium volt, a mai hajógyári .sziget területén, amely akkor még nem választotta el a Duna Óbudától, ép úgy, mint a Margitsziget és feredő sziget; sem, amelyek összefüggő földrészt alkottak egymással és Óbudával. A piactér iámba a lakott a császár helytartója, később a konsul. Ennek egy része a mai óbudai parton, a másik része a Gyárszigeten volt több más középülettel együtt, melyekről később lesz szó. A Gyársziget akkori keleti részéből indult ki az alkalmi hajóhíd és később az állan- I dó híd is, mely a pesti oldalra vezetett s melynek pilléreit 1864-ben Zsigmondy fedezte.fel.

■ A híd Acinkumot a Duna halpartján lévő Trans-Acincummal kötötte össze, mely előretolt erősség volt s már a barbárok földjén feküdt.

Maga az Akvinkum szó 114-beu fordul elő először egy katonai feliraton, a 3. századtól fogva azonban elég sűrűn találkozunk vele. 452-től fogva. 1300 éven keresztül sehol sem találjuk Akvinkumot felemlítve és Schönwisnernek köszönhetjük, hogy az 1780-as években fölfedezte Akvinkumot és vele együtt régi nevét.

Mindaddig Sykambriának hívták, —• teljesen jogtalanul.

A1 praetóriumtól és kaszárnyáktól nyugatra feküdt a tulajdonképeni polgári város, amely észak felé kb. a mai Krempl-malomig, délfelé valószínűleg a Határ-utcáig terjedt.

A városban állottak a római, valamint külföldi, főleg keleti istenségek templomai. Az utóbbiak közül a nap- istenségnek szentelt templomot: a

Mythraeumot, majdnem teljes épségben sikerült kiásni.

Itt volt továbbá a katonai főiskola, melybe a szomszédos erősségek tisztjei és altisztjei jártak. Biztos tudomásunk van arról, hogy felsőbb iskola: egyetem is volt itt, hová mesz- sze vidékről jöttek a hallgatók (scho- lestici).

Kitűnő színházai, eirkusa volt a bennszülöttek és idegenek szórakoztatására.

Az Akvinkum végváros volt a szó legszorosabb értelmében. Fekvése megfelelt egy kör negyedének, míg a kör három negyedét a körülötte lakó barbárok lakták.

Északra laktak a, quadok és markoma unok, nyugatra és délre a ja- zygok. Vagy háborban állottak a rómaiakkal, vagy kereskedelmi viszonyban. Ennek megfelelően Akvinkum idegenforgalma háromféle volt:

1. Katonai idegenforgalom,

2. kereskedelmi és ipari idegen- forgalom és

3. szórakozók vagy üdülők idegen- forgalma.

Ami az elsőt illeti, Akvinkum elsőrangú katonai város volt, hol nemcsak a II. légió adjutrix állomásozott, hanem más légiók csapatai is és szoros összeköttetést tartottak fenn a tőle északra és délre sűrűn egymás

mellett épített erősségekkel (castru- mokkal). A III. és IV. századiam Kr. után úgyszólván nem volt császár, vagy nevesebb hadvezér, aki ne lakott volna ezen a vidéken, vagy többször meg ne látogatta volna. Sőt a III. és IV. század császárai főleg a Pannóniában tartózkodó légiók vezéreiből kerültek ki. Császárrá, válasz- tatásuk után Akvinkumot kegyeikkel és kiváltságokkal halmozták el. Hadrianus municipiumává emelte Akvinkumot, Septimius Severus pedig kolóniává. Gyakran indult ki Akvin- kumból a római hadsereg a barbárok elleni háborúba s gyakran fogadta itt a császár az ellenségek békeköveteit.

Ami a kereskedelmi és ipari idegenforgalmat illeti, Akvinkum hajdanta virágzó kereskedelmi város volt, az akkori tranzitó kereskedelem egyik legfőbb gócpontja. Mint határváros,, mélyen benyúlt a barbárok földjébe. Itt találkozott Európa délnyugati része Európa északi és keleti részével, valamint Ázsiával.

Mi az oka annak, hogy ma, mii dőn a régi Akvinkum helyén épült modern Budapest vasúti, kulturális, gyáripari központ és épúgy élvezi gyönyörű természeti fekvésének istenadta előnyeit, mint akkor, miért nem fejlődött a keleti és nyugati tran zi tóforgalomnak gócpontjává, amint hajdanta Akvinkum?

Igen érdekes Akvinkumnak az Európa északi részével űzött akkori kereskedelme, főleg a Keleti-tenger partján élő nemzetekkel, Krakkón és a Kárpátokon keresztül igen élénk volt az összeköttetés. A barbárok a fényűzési cikkeket keresték, míg a rómaiak a borostyánkövet nagy meny- nyiségben importálták; egyrészt ékszernek használtak, másrészt elégetve adta a híres ambrát, mely a rómaiak

vallási és magán életében oly nagy szerepet játszott.

A keleti kereskedelem fő útvonalai háromfelé irányultak: 1) Akvinkum— Szeged felé, 2) Akvinkum—Hatvan— Tokaj—Szamos és 3) Akvinkum— ipoly—sajói vonal. Ptolomeus Kr. u. 140—160 között írt Geográfiája megemlíti e vonalak mentén fekvő városokat is: Pession = Nagykőrös, Kandekon = Monor vagy Nagykáta, Parka = Aszód, Trisson = Gyöngyös, Abienon — Losonc, Borma- non = Fülek, Uskenon = Balassagyarmat stb. E vonalakon kívül a Duna—Tisza köze mocsaras volt s rendes utazásra abban az időben alkalmatlan.

Akvinkum kereskedelmi specialitása volt: az itt készített agyagedények és az égetett agyagból készült sokféle tárgy, továbbá a bőrpajzs, amelynek neve is világszerte seutariae Aein- censés volt. Fenmaradt az akvinkumi kereskedők céhének neve: collegium negotiantium, a szabók, csizmadiák, szűcsök céhe: collegium centonario- ruin, az építészek, ügyvédek, színészek stb. céhe: col. mimariorum. Szóval Akvinkum Kr. u. a 3: és 4. században virágzó város volt, nevezetes ipara, kereskedelme és nagy tranzitóforgalma fejlesztette.

Ami az idegenforgalom harmadik tényezőjét illeti, kétségtelen, hogy a város szép fekvése és thermái is vonzották az idegent. Erről tanúskodik egy 350-ből vagy 353-ból névtelenül ránk maradt földrajznak egyik passzusa is, amelyet eddig seholsem találtam megemlítve: Deinde Pannóniáé regio, terra dives in omnibus non solum fructibus et jumentis sed et negotiis et mancipiis, in qua semper imperatorum est habitatio delectabilis.

Tehát kedvenc tartózkodóhelye volt a római császároknak s vele az egész császári udvartartásnak.

Vonzották az idegeneket az itteni fürdők is. Sehol a világon nem találjuk annyi fürdő romjait, mint ahányat eddig is Akvinkumban kiástak. A Margithídtól a Császárfürdőig 3 nyilvános nagy fürdő s több a lakóházakhoz tartozó magánfürdő került napvilágra. Ásatások révén a katonai fürdőkön kívül eddig 7 kisebb-nagyobb nyilvános fürdőt ismerünk, amelyek a következők: az előbb említett három Akvinkum északi táján, a híres Laconicum; egy másik a régi vám mellett, a mai Óbuda | területén és kettő a Gyárszigeten. Dtóbbiák közüL az első már az 1854- ben megkezdett ásatásokból ismeretes, a másodikat — lia szabad e kifejezéssel élnem — magam fedeztem fel. 1928 tavaszán vizsgálódásaim és elgondolásom alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Gyár- sziget északi részén is kellett egy fürdőnek állni. Elmentem a Gyársziget igazgatójához: Schultze úrhoz s engedélyt kértem tőle, hogy a Gyársziget északi részét megvizsgálhassam. Az igazgató úr azon kérdésére, hogy milyen célból óhajtom ezt tenni, elmondottam, hogy véleményem szerint ott egy római fürdő állott valamikor s ennek nyomait keresem. Kérdezte, hogy kb. mily távolságra. gondolom, milyen helyen a fürd őt.. Kife j t ettem.

— Önnek igaza van, —- válaszolta —^ csak kissé feljebb állott. (Mint utólag kiderült, 20 méterrel tévedtem.)

Majd lányit ja Íróasztalának egyik elzárt fiókját, elérnbe tesz ólom- és agyagcsöveket, mozaik padlózat darabjait s egyéb fűtőtesteket s elmondja, hogy pár évvel ezelőtt tech-