Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-01-07 / 936. szám
VI BUDAI NAPLÓ Budapest, 1929 január T. Rongyos pályaudvarok Semmi sem jellegzi jobban a várost, mint a pályaudvara. Három hatalmas pályaudvar fekszik itt, melyek közül egyik világvárosi jellegű, a kelenföldi (pályaudvar. Nyár szakán azonban a másik kettő, a déli vasúti és a Pálffy-téri is óriási forgalmú. A déli-vasút végállomásáról nem írok. Mert amily kedves, vonzó hely volt ez két évtizeddel ezelőtt még, a megnövekedett forgalom folytán oly életveszélyessé vált itt a beszállás az utóbbi években, hogy inkább nem utazom, semhogy ide kijöjjek végigszenvedni egy vonatindulás izgalmait. Igaz, hogy most bővítették, de ez édes keveset segít, mert a rendszer maradt a régi, mely a kétségbeesett zsúfoltságot szüli. A kelenföldi világvárosi pályaudvarról azonban illik bővebben megemlékezni itt. Ha egy idegen Budapestre jön és itt talál kiszállni, hát nem csodálom, ha az első benyomása a legsötétebb balkáni állapotokra emlékezteti. Egy pályaudvar, melynél szűkebb, piszkosabb, rendetlenebb nem lehet Magyarország legutolsó falujának állomása sem, mert mindenütt van ily legkisebb állomáson is mindenekelőtt egy kedves szabad térség a sínpárok és az állomásépület között, de van mindenütt legalább egy másod- osztású váróterem a jobb utasok számára. Kelenföld óriási forgalom állomása már évek óta itt sunyit, mint egy milliomos ravasz paraszt, aki mikor kérnek tőle valamit, úgy tett, mintha bamba lenne. Itt sunyit —• mondhatná csunyít — ez a kedves pályaudvar a világforgalom közepén egyetlenegy harmadosztályú váróteremmel, mely egyszersmind átjáróul szolgál a perronra. Az előcsarnokról, jegyváltásról egy balatoni vonat idején — most ne beszéljünk. Az ember csak a fejét csóválja. Ekkora elmaradottságot semmiféle háborúval megmagyarázni nem lehet. Itt csak szégyenkezni lehet. Ez a pályaudvar pompás tükre Budának. Ez Buda. Ez 9z amit mi folyton rebesgetünk. Budának minden jó. Budával nem törődik, de senki. De menjünk ki a perronra. Egy alig két méter szűk, sötét járda ez. Rideg, piszkos, szűk, kellemetlen. Nincs egy pad, egy állvány utasnak, ^csomagnak. Minek? Aki utazni akar, ne kényelmeskedjék. Ázsiai állapotok. Az érkező utasok egy alig méteres ajtón tolongnak kifelé. Boldog az, aki kijutó tf innen épségbe. Ám még nem lesz boldog, ott a villamos végállomás. Vonatérkezéskor soha sincs villamos itt, mert nehéz ám ezt kiszámítani. Azt a tülekedést leírni, mely egy nagynehezen előgördülő villamos ajtaja körül folyik, meg se kisérlem. Mindnyájan tudjuk, mi budaiak. Az óbudai pályaudvar, csak vidéki állomás egyelőre. Ám menjünk tovább. Menjünk el üdülni a dunaparti kies nyaralóhelyekre. A szentendrei vasút óránkint indul zsúfoltan és ugyanígy érkezik. Egy ilyen jól frekventált vonal végállomása másutt impozáns megjelenésű volna. Gyönyörű park, várócsarnokok, büffék miegymás jeleznék a fürdővonatok végállomását. És ami a fő, a Pálffy-tér megoldható lenne pompásan egy ily végállomás számára. De ne ábrándozzunk. Váltsunk jegyet. Hol? Egy bérház saroküzletében van egy piszkos kis odú, ha húsz ember elfér benne. Itt szorong, piheg, izzad a szerencsétlen budai polgár (no pesti is elég akad) míg jegyéhez jut, ugyanazon egyszárnyú ajtón kell kitolakodni, ahol százával befelé iparkodnak. Ebbe a rettenetes odúba még egy ujságárusbódét is beerőltettek, hogy a hely még több legyen. Vem megvetendők a falakon látható ingatlan reklámtáblák, melyek a vasútállomás vezetőjének nagyszerű üzleti képességeiről tanúskodnak. Budán vagyunk. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a rengeteg utas számára egyetlen illemhely sem áll rendelkezésre — még a közelben sem. tlát ne folytassuk. Amit itt leírtunk, mindannyian jól ismerjük. Évek óta tűrjük, legfeljebb dohogunk kissé magunkba — aztán belenyugszunk. De valamikép a fővárosnak nem volna szabad belenyugodnia. Mert ha fürdő-világvárosról ábrándoznak, legalább a mai rettenetes állapotokat iparkodjanak kissé enyhíteni. Hej, messze út vezet még azután a fürdővárosig. Szegény Budám! Nem fogod te azt megérni soha. Gr. Fábián Gáspár. (1921 szeptember 3.) Bycfa aranykora Mátyás király halálával alko- nynlni kezdett, Az a remény, hogy Mátyás trónját Korvin János örökölje, nem teljesült, minek nagy- részben ő maga volt az oka, mert annyi kincs birtokában, mint amennyije neki volt — kivált ha meggondoljuk, hogy ő lakott a királyi palotában s a koronát is kézhez vehette — ügyét, ha nem lett volna oly szerény, megnyerhette volna. Dóczi Orbán egri püspök segítségével, aki ágyúkat szegeztetett a királyi palota ellen, a magával tehetetlen II. Ulászló lett a király, aki 1490 augusztus havában el is foglalta a palotát. Ettől az időtől kezdve, 36 év alatt, tizenkét országgyűlést tartottak Budán, ami a város tekintélyének emelését előmozdította. Főbb nemesek, főpapok, ha nem is volt itt mindegyiknek háza, de legalább itt szállásolták el magukat, Ez a körülmény a kereskedésnek nagy lendületet adott. Számos fényűzési cikknek a kincses Buda lett a főpiaca, pénzváltással foglalkozó olasz, német és zsidó bankároknak huzamosabb tartózkodási helye. Ennyi idegennek élelemmel, ruházattal stb. ellátása kitűnő keresetet adott a város lakóinak, akik közül néhány polgári család abban az időben a főran- gúak sorába emelkedett. — Itt van a jólétet teremtő idegenforgalom első bizonyítéka. Ma a hanyatló budai polgárságon nem segíthet más, minthogy a fürdők és az idegenforgalom révén teremt új jövedelemforrásokat. Ennek kell köztudattá válnia Budán, ezt kell követelnie mindazoktól, akiket akár a képviselőházba, akár a városi közgyűlésbe küld választás útján a budai polgárság. (1917. okt, 22.) Nyaraló központtá kell megtenni Budát, hozzácsatolva az egész környéket, mely a nyaralásra alkalmas, elsősorban a Duna- partot Visegrádiig. Régi terv ez, mely gazdaságilag is előmozdítaná Buda érdekeit. Vitázni lehetne, felette, hogy a dunamenti nyaraló- telepekre vivő szentendrei vonat végállomása hova épüljön, de nem ez a fontos, hanem az, hogy kiépüljön ez a helyi érdekű vaséit Visegrádig. Erre vonatkozólag arról értesülünk, hogy a vaséit kiépítése már elhatározott tény és sietünk ezt örömmel bejelenteni: a Szent-Endre Visegrád közötti gyönyörű fekvésű dunaparti nyaralótelepek ía közel jövőben vas- éitat kapnak. A magyar államvasutak a közúti villamos vasúttársasággal karöltve lázasan dolgoznak az élj vasútvonal kiépítésén, mely talán már a legközelebbi fürdőszezonra a közönség rendelkezésére fog állani. Az új vonal előmunkálatai teljesen készek és a kivitel is teljes erővel kezdetét vette. A vaséitépítést Fábián József máv. főmérnök, jeles vaséitépítő mérnök irányítja, akinek szakértelme elég garanciát nyújt, hogy a reánk, budaiakra nézve oly nagy horderejű új vasútvonal kiépítése teljes sikerrel járjon. 1919. nov. 23. Forftn kézi® Nagy beteg a mi fürdőügyünk és sajnos, most is csak kuruzslás- sal igyekszünk meggyógyítani a beteget. Tudtommal már negyven éve próbálgatjuk talpraállítani és közeli rokonai gyakran ültek ösz- sze konzíliumra, de a speciálista tanárok tanácsát sohasem kérte ki senki. A fürdőügyet minden érdekelt fél másnak látja, mindenki más szempontból nézi s a többi szempontok egyáltalán nem érdeklik. Azért nem sikerült negyven év óta egy lépéssel is odább vinni ezt az országos ügyet. Ha a szállodások Minek 'össze, akkor ők az egész ügyben nem latnak mást, mint ■— szálló-vendégeket. A gyógyfürdő-tulajdonosok viszont csak betegeket látnak. A város urait csak az idegenforgalmi szempontok vezérlik, a kereskedők jópénzű vásárló közönséget várnak, akik lehetnek betegek is, de nem érdekli őket, hogy hol laknak azok majd. A színházak nem törődnek az egész üggyel, mert a betegek nem járnak se színházba, se hangversenyre. — a festők tudják, hogy a beteget csak az egészsége érdekli. És így tovább ... Negyven év előtt az én nagysza- kállú tót barátom, Schmialovsky Valér képviselő, utóbb Trencsén vármegye főispánja, nagy apparátussal, törvénykészítéssel, rendeletekkel igyekezett a fürdőügyet megoldás elé vinni. De nála a fürdő Rajec-Teplicnél kezdődött. Ez volt a magyar fürdővilág közepe. Nem tudtunk egymással semmire se menni. Akkor aztán ösz- szefogtunk Karvinszky Gusztávval, a llerkules-fürdő igazgatójával, tehát éppen az ellenkező pólóson, de az viszont Temesvárnál nem látott tovább. Egy ottani takarékpénztár bérelte a fürdőt s a vicc az volt: vasárnap minél több embert csalni Temesvárról Mehádiára. A kilencvenes évek közepétől kezdve tíz éven át magam is próbálkoztam belefolyni az irányításba mindenféle fürdőügyi kiadványokkal és ennek a szolgálatába állítottam akkor a Fővárosi La- pok-at, utóbb a Park-Club hivatalos lapját, míg egy szép napon rájöttem, hogy rossz úton, rossz irányban, hamis föltevésekből kiindulva, kezd haladni minden mozgalom e téren. Nem a vezető emberek jóakaratán múlt. Csakhogy mindenki beleesett ugyanabba a hibába, amiből elődei nem tudtak kilábolni! Ugyanazon a rossz úton, ugyanabban a rossz irányban indul el minden újabb és újabb mozgalom, holott oly sokszor beigazolódott, hogy azok tévesek. Amint azt jól méltóztatott tudni, nálunk mindent fordítva csinálnak s így a fürdőváros létesítését is. Mi mindig csak azt néztük, hogy nekünk mi volna jó és sohasem azt, hogy az idegennek mi kell. Mi a színházat mindig a nézőtérről néztük és fogalmunk sem volt arról, hogy a színpadon miképpen csinálják azt, hogy az nekünk tessen. Mi sohasem néztük meg hátulról a kulisszákat s azért nem tudtuk a magyar fürdőügy látványos színdarabját úgy rendezni, hogy az az idegent is idevonzza és lekösse. Mi tapsolunk a svájciaknak^ mi tapsolunk az olaszoknak, de mi magunk nem tudjuk ezt a színdarabot eljátszani. Nálunk az egész; fürdőügy egy elhibázott teória.' Mi csak hisszük azt, hogy jóB rendezzük és hogy vonzó az előadás, pedig hát — nem jól rendezzük és rettenetesen unalmas. Csak egy apróságot említek. A gyorsan utazó, hamar mindent látni akaró idegennek vezető- kellene. Először is nincs. Aztán félnapi hajsza után akad valaki, de- az nem tud svédül, pedig az ides’611 — Pont — svéd. Külföldön egy szemhunyorításra nyolc cicerone áll az idegen elé. Választhat, Nálunk azok, akiknek kezén az: érkezett idegen megfordul, nem tudnak semmit. Absolute nem: tudják, hogy az idegennel mit kell csinálni. A fürdőinkbe jött beteg elpusztul addig, amíg valahogyan, elhelyezkedik s akkor is érzi, hogy elhagyatva áll. Ez pedig onnan van, hogy azt az egyetlen eszközt, amely az idegent, a beteget hozza, dajkálja,, gondozza, helyette veszekszik a ■ hordárokkal és kocsisokkal. helyette revideálja a szálloda túlzott számláját, előre megvizsgálja a szobáját, órára-percre kinyitja előtte az orvos ajtaját, csak megbízható helyen étkezteti, mindent megmutat neki, mindent megmagyaráz neki és képviseli előtte azt a látható, erős fonalat, mely őt az idegenben is az otthonához fűzi, —- ezt az egyetlen eszközt ellöktük, magunktól. Mielőtt a fürdőügyi mozgalmak, megindultak nálunk, itt volt a, Cook-iroda, az egész világot behálózó, mozgatni tudó idegenforgalmi iroda és nagyobb volt az idegenforgalmunk 30 év előtt, mint most. Mi a világfürdő-propJgandát azzal kezdtük, hogy ezt a pompásan bevált intézményt kizártuk az: országból és csináltunk helyette- egy kezdetleges, tájékozatlan idegenforgalmi vállalatot, amely végül simplex menet jegyirodává zsugorodott össze. Cook-ék pedig bojkottálnak minket. Kizártak bennünket az idegenforgalomból. így kezdtük. ( V. B.) (1925 november 28.)? Milyen város is vagyunk ? A dolgozó nép városa! Ismét egy új frázis. Mert nem volt elég belőlük. Belevetették a közhangulatba, hogy „...nem akarok katonát látni” s azóta a szűz szent magyar földet .minden zsebrák fajzat marcangolja. A polgármester amikor elfoglalta a polgármesteri” széket, azt jelentette ki, hogy „Budapest nem lesz, hanem van”, és mi erre ölbe tettük a kezeinket és dicsértük egymást és a napot, mely felettünk ragyog, — most jött a harmadik kijelentés, mely szerint -.Budapest nem lett fürdőváros, nem lett világváros, hanem a dolgozó nép városa lett. Dolgozó nép városa! Hát hűk- voltunk eddig? Hát volt Európában még egy város, hol oly őrült iramú munka folyt volna, mint Budapesten? Igaz csak voltunk. Mert ma nem akar dolgozni senki. Nosza hát! Elő egy frázissal. Talán attól észbe kap a nép. Nem uraim! maradjunk csak a régi jelszónál, mert Budapest fürdőváros! — nem Bárczy, hanem a jó Isten kegyelméből és e természettől ingyen kapott kincsünket ne dobjuk, a szemétre. Azután meg bizony kulturvárossá, világvárossá is kell lennünk. És végül legyen elég a frázisokból és — kezdődjék a munka. Fábián Gáspár. (1918. dec. 8.) A diákváros szépen összeegyeztethető a fürdővárossal és mindenki előtt tisztán áll a tény, hogy diákság számára sokkal alkalmatosabb hely Buda mint Pest. Belátta a város ezt akkor, amikor a hűvösvölgyi diák- telepet létesítette. A csendesebb, szolidabb diákélet minden felétele megvan Budán. A levegőn kezdve minden életkérdésen keresztül. S ami fő, megvan hozzá a diákság is, a műegyetemi hallgatókban. Idővel okvetlenül ide kerül a tudomány-egyetem minden fakultása, kivéve az orvosit, melyet a kórházak kötnek Pesthez. Maga a tanács mond lesújtó ítéletet Pest felett e téren, amikor előterjesztésében azt mondja, hogy: „A lakás- viszonyok fokozatos megromlásával az albérleti viszonyok is nagy mértékben alkalmatlanná váltak arra, hogy a vidékről felkerülő férfi és egyre több női főiskolai hallgató, anyagi viszonyainak megfelelő és e mellett testi-lelki érdekeit nem sértő módon jussanak az albérletben lakáshoz. Az idevonatkozó felvételek igazolták, hogy a diákság egyike ama lakórétegeknek, amely szerény anyagi helyzeténél fogva a legegészségtelc- nebb lakásalkalmatosságokat is ki- bérli és gyakran többedmagával olyan zsúfoltságban és illetve olyan erkölcsi környezetben is él, amelyet a nemzet jövendő vezető rétegének fejlődése szempontjából egyenesen veszedelmesnek kell mondani.” — Budán ma még lehetne öntudatosan megfelelő diákvárost létesíteni egyetemmel akár a Vízivárosban is. De elő kellene segíteni azzal is, hogy a közelben építendő házakban minden lakáshoz külön bejáratú szobák is épüljenek, akár a diákok, akár a szegényebb fürdővendégek számára. (1918. aug. 4.) Budapest a bódéváros, mondotta Joanovich Pál és megrajzolta azt a sivár képet, mely elcsúfítja Budát is, Pestet is azokkal a bódécsoportokkal, amiket savanyúvizes ládákból, kátránylemezekből és öreg kosarakból tákolnak össze az árusok. Tagadhatatlan, hogy van ebben valami pitoreszk vonás és ahogy Glückstahl Samu mondja: — „Éz az élet!” — de azért egy fürdőváros mégsem tűrheti meg ezt a bódérendszert, mely piszkot termel és nappal is künn sétáló patkányokat. Bódé generálisnak mondja önmagát Joanovich Pál, akinek sem nappala, sem éjjele nincs a bódék miatt, mert érzi, hogy szükség van rájuk, de látja, hogy így tarthatatlan az állapot. Á poloskák városa nevet is megkapta Budapest a pénzügyi vitában, ahol nekünk Szolgáltattak igazságot, mert akadt bizottsági tag, akinek Drezdában panaszkodtak arról, hogy Budapesten a poloskák agyoncsípték. Az egyik indítványozó szerint a fertőtlenítő intézetnek nagyon megfelelő feladatát képezné, ha meg- bizatnék azzal, hogy iparkodjék tőle telhetőén arra, hogy a lakásokat fertőtlenítse a poloskáktól is, mert tinijük nagyon jól, hogy ezek az élősdiek mindenféle betegséget hurcolnak át egyik emberről a másikra. Nemeth Béla azt kívánta Budapest jó híre érdekében, hogy legalább ne hirdessük ezt a poloskajárványt ilyen hangosan. Volt olyan városatya, aki a tüdővész rohamos terjedését is a poloskáknak tulajdonítja, mire Budapestet egy új jelzővel látták el: — a tüdőbetegek városa. (1927 október 29.) Ürge vár os Budapest, mondotta a közjótékonysági bizottság ülésén dr. Végh János tiszti főorvos, mely közegészségi szempontból Európa legszerencsétlenebb városa. Mindenütt pincelakásokat csináltak, hol jobban terem a gümőkór, mint a szarvasgomba. Húsz év alatt ezeket beszüntették s most a lakásínség újból megnyitja azokat, holott manzard-lakásokat kellett volna építeni. Ezt a keserű vallomást a városházán megtakaríthatták volna, ha komolyan veszik Becsey Antal múlt évi indítványát, amelyben sürgette a man- zard-lakások építését az alkalmas padlásokon. Ha akkor hozzáfognak, ma már nem volna lakáshiány és vagón- lakó. A város most is elősegíthetné ezt azzal, hogy pincelakások kiadására: csak akkor ad engedélyt, ha a háziúr kötelezi magát, hogy egy éven belül manzard-lakásokat épít es oda telepíti át a. pincelakókat. (1921 szeptember 19.) A poloska-város. Azt mondják,, hogy Budapesten, a Nemzeti Múzeumban van a világ legtökéletesebb po- loskagyíijteménye. Természetes. Mert az egész világon 99 fajta poloskát ismernek, de Budapesten 101 fajta tenyésztődbe. Csakhogy ilyen tökéletes gyűjtemény nemcsak a múzeumban, van, hanem minden második házban. Legutóbb e tárgyról írott cikkünkre most Borsodi Vilmos, a 2S év előtt Amerikába költözött, most visszatért,, de 28 év múlva ismét visszamenni készülő újságíró barátunk szellemes levélben reflektál és azt írja többek között, hogy: „ . - • Poloskát irtani lehet, de idegenforgalmat teremteni nem lehet, mert az idegenforgalom a kultúra és a jólét következménye, tehát ezt a kettőt kell megteremteni. De" a poloska kiirtása mégis fontos: 50 évvel ezelőtt Berlinben is volt poloska, 40 év óta alig van; Newyork- ban még 35 évvel ezelőtt elegendő volt, 32 év óta kevés van: 2 év alatt kiirtották: megtanítottak minden asz- szonyt a kiirtására és annak fontosságára, nem a poloskairtó vállalatokra bízták, hogy így azok kapjanak poloskaforgalmi adót.” (1927. szept. 18.)
