Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-05-05 / 953. szám

XXVI. évfolyam, 953. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 május 5. jtlftár Kiváló budai polgár volt. Buda szomorú sorsának megértője. Bu­dai szemmel, a Rózsadombról nézte ezt a világvárost Alpár Ignác. * Három napos emlékünnepet rendezett egy év előtt elhunyt vezére és elnöke kegyeletes emlé­kezetére a Budapesti Építőmeste­rek Ipartest iilete. Az első napon gyászistentisztelet volt reggel a jaáki kápolnában a városligeti tó szigetén,, — a második napon le­leplezték és megkoszorúzták sír­emlékét a kerepesi temetőben, — harmadnapon pedig, április 30-án este a Magyar Építőmesterek Házá-nak földszinti dísztermében emlékünnepre gyűltek a tagok és a vendégek s ez alkalommal ZIEGLER GÉZA építőmester, kormányfőtanácsos mondott az elhunyt építőművész nagyságához méltó emlékbeszédet. Pucker István ipartestületi elnök, építész, kormányfőtanácsos üdvö­zölte a nagyszámban megjelent vendégeket és tagokat s néhány meleg, kegyeletes szóval bevezette az ünnepélyt, amelyet a dalárda „Hiszekegy ”-e nyitott meg. Ziegler Géza beszédében kiemelte, hogy Alpár Ignác jelleme nemességé­től ragyogó egyénisége ezután mar csak mint a műit emléke és mint kö­vetendő példa lebeg a magyar építő­művészet, az építőmesteri társadalom előtt. Megrajzolta életének fényképét: —- Példája volt az építőmesteri szerzett jogok védelmezőjének; ' az építőmesterség ügyeit ápolni, tekin­télyét, nívóját emelni, alkotta egyik életcélját. 0 volt az a rajongó építő­mester, aki az építőipar, az építő­művészetért nem csupán lelkesedni, az ipar és művészi munka ügyeit nem csupán támogatni, hanem azokat meg­becsülni is tudta. Egész iskolát léte­sített az ifjú építésznemzedék szá­mára. Kiváló, régi, közismert, de lé­lekben is előkelő polgára volt az or­szág fővárosának, a főváros törvény- hatósági tagja, a József műegyetem tanára, az építőmesteri vizsgáló bi­zottság és sok más testület élén állt. De politikával nem szívesen foglal­kozott. Munkatársainak nemcsak mes­terük, vezérük, de igaz barátjuk is volt. 1 lyennek ismerte őt 35 évvel ez­előtt már mint tanítványa és később mint irodájának egykori vezetője. Alpár Ignác munkás élete delén túl az utazáshoz tért vissza, beutazta Afrikát, Ázsiát és utóbb Amerikát. Ifjú kora. óta a gyakorlati építőmes­terség embere volt. Az 18/5. evben Berlinbe került a Bauakadémiára, amint maga is mondotta, ott püfölte a, németeket, sorra elnyerte előlük a pályadíjakat. Résztvett a magdeburgi, frankfurti színházak és a berlini Central Hotel építésében. Olaszor­szági tanulmányútja után Budapestre került és mint tanársegéd elhelyezke­dett a József műegyetemen. Rövid idő alatt népszerű architektikus lett Budapesten. A budapesti tőzsde pá­lyázatánál két tervvel pályázott, az I. és II. díjat nyerte el terveivel. Ő tervezte Herkűlesfürdőn az új fürdő­házat, Segesvár, Diesőszentmárton, Déva, Nagyenyed, Kolozsvárt és Nyír­egyházán a megyeházakat. Brassó, Segesvár, Szászrégen, Piski, Abrud- bánya templomai az ő művészetét di­csérik. Ő építette a kolozsvári tudo­mányegyetem egy részét és a nyír­egyházai színházat. Három hadapród­iskolát is tervezett. Budapesten az Osztrák-Magyar Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank, a tőzsdepalota és az ezeréves kiállítás történelmi csoportja az ő alkotásai. Számos kitüntetés érte itthon és a külföldről. Legutóbbi munkája volt a gellérthegyi Cita­della átalakítási tervezete, az ott ren­dezendő kiállítási területtel való össz­hangba hozatalával és a Magyar Kál­vária tervezete, amelyeket Kólái Hen­rik régi munkatársával együtt készí­tett. Meleg búcsúszóval fejezte be emlékbeszédét Ziegler Géza, akit lel­kes ovációban részesítettek a vendé­gek, kartársai és megköszönte azt az elnök. Az emlékbeszédet társasvacsora követte. * „A Rózsadomb és Vidéke Egyesü­let kiildöttségileg résztvett volt elnö­kének, Alpár Ignácnak a Budapesti Építőmesterek Ipartestiilete által áp­rilis 28-án rendezett síremlékének le­leplezésén és április 30-án rendezett emlékünnepélyén. A küldöttség tagjai voltak: dr. Bárczy István elnök, al- mási Balogh Lóránt, dr. Vály Ernő és Weimess Marian alelnökök, dr. Nádas Béla titkár, Hoffmann Károly pénztáros, Dulien Ferenc, Faber Fiilöp és Zelovich Kornél választ­mányi tagok. Az egyesület koszorú­ját dr. Bárczy István elnök helyezte el a. síremléken kegyeletes szavak kí­séretében.“ Budán, IQ2Q. május 4 Buda arányosabb felosztása kell, hogy az új fővárosi törvény­ben is helyet kapjon, mert az ötvenhat évvel ezelőtti méreteket régen túlhaladta a fejlődés. Lehe­tetlen, hogy Buda kétszázezren feletti lakosságát három központ: három elöljáróság adminisztráció­jába sűrítsék — a közérdek és a közönség súlyos megterhelésével. Legalább hat kerület legyen Bu­dából ! Az első kerület százkétezer lakosával tulajdonképen két, illet­ve három önálló várost képvisel, mert például Salzburgnak csak 38.000, Klagenfurt 27.500. Gotha 42.000, Innsbruck 56.300, AVeimar 46.000, Jenának 54.000 lakosa van. Tehát feltétlenül három ke­rületre kell a jelenlegi elsőt fel­osztani. Az ríj kerületek a követ­kezők lennének: I. kerület a Vár a jelenlegi Vízivárossal, mert a Vár lakossága inkább a Viziváros, mint a Krisztinaváros felé közle­kedik. Ezzel a Viziváros senyvedő ipara és kereskedelme is fellen­dülne. A második kerület legyen a Krisztinaváros, Tabán, Német­völgy és Farkasrét, amelynek a Krisztina-tér fölött kellene elől- járósági épületet emelni. Harma­dik kerület, amely természetileg is teljesen különvált a többiektől, Kelenföld, Lágymányos és a Gel­lérthegy, amelynek elöljárósága a Villányi-éit környékén lenne. A negyedik kerület a budai heg3r- vidék: Svábhegy, Zugliget, Hű­vösvölgy, Lipótmező, Kéitvölgy, Virányos, Pasarét, Törökvész. Ezt már mint önálló egészet a törvény- hatósági választások alkalmával így csoportosították, mint a har­madik választókerületet. Ötödik kerület a Rózsadomb Újlakkal, melynek elöljáróságát a Zsigmond- és Kavics-utca környékén kellene felépíteni. A hatodik kerület lenne Óbuda, Aquincum és Rómaifürdő, melyet azonban teljesen történel­mi keretben kellene újjáépíteni és mint Budapest ősét különleges el­bánásban részesíteni. Kollár Lajos arcképét leplez­ték le e hó 27-én a Budai Polgári Körben, a közgyűlés alkalmából. Kozma Jenő dr. orszgy. képviselő, a kaszinó elnöke, mondotta az ünnepi beszédet, méltatva a II. kerület nagy vezéralakjának ér­demeit a közügyek terén, ismer­tette tanulságos élettörténetét, meghajtotta a kegyelet lobogóját puritán élete és altruista tényke­dése előtt. Kiemelte nagy jogi tu­dását, hűséges barátságát és csa­ládja iránti odaadó szeretetét. A nagyhatású beszéd mélyen érin­tette a jelen voltak at. — A köz­gyűlés különben elfogadta a záró­számadást, megadta a felment- vényt, és megválasztotta a kilé­pett választmányi tagok helyére kandidáló bizottság jelöltjeit. Az elnökségben és tisztikarban nem történt változás. — A közgyűlést népes társasvacsora követte, ame­lyen felszólaltak jZboray Gyula dr. ügyvéd, Kozma Jenő dr. és Szalay József dr. min. tanácsos. /hzitóhussz-l3aj®l£ A budai autóbuszvonalak csak kísérletezésszámbamenő járatok, amiket a főváros csak úgy — tessék-lássék módon — juttat Budának. Mindig panasz van el­lenük. Ahol a legfontosabb lenne egy-egy autóbuszvonal, ott ép­pen nincs, míg ellenben oda di­rigálnak autóbuszt az ócskább fajtából, ahol az nem rentábilis s így ráfogják Budára, hogy még nem érett meg az autóbusz­közlekedésre. Legutóbb is a köz­lekedési bizottság ülésén Kos- salka János tette szóvá a 4-es vonal helytelenségeit. Ezt a vona­lat sokkal okosabb lenne a mai rendszertől élté men a Ferry Oszkár-útról a villamos síneken keresztül a Németvölgyi-útra terelni s onnan a Királyhágó-, Márvány-, Koronaőr-, Mészáros­utcán át a Krisztina-térre visz- szahozni. Ezzel egy igen nagy, eddig elhanyagolt területet von­nának be a sűrű forgalomba. Az új 21-es vonalat úgy tervez­ték, hogy a Villányi-útról a Bu- daörsi-útra, a tabáni temetőt megkerülve jönne vissza a Vil­lány i-útra. Ehelyett jobb lenne a következő két járat: az egyik a Budaörsi-útról átmenne a Győri-útra, Márvány-utcába, Mé­száros-utcán át a Krisztina-térre; a másik járat pedig a Mészáros­utcán és a Csend-utcán át ve­zetne a Krisztina-térre. Ilyen formán a Villányi-útról egyene­sen a Krisztina-térre tudnának menni és viszont az utasok, a Mészáros-utcának pedig meg volna az autóbusza a jövőben is. A 10-es vonallal js baj van. Ez ma a Szent Gellért-térről indul a Budafoki-úton át a Hengerma­lomig, pedig az Andor-utcáig kellene járnia, ahol több a gyár s elég nagy lenne az utasforga­lom. De e vonal belső végállomá­sát a Szent Gellért-térről a Fő- vám-térre kell áthelyezni. A Villányi-úti beigért villa­mosvonal megépítésével a 21-es autóbusz felszabadul. Ezzel kap­csolatban Kossalka János beje­lenti az összes gellérthegyi lako­sok igényét, hogy amennyiben ez a vonal felszabadul, a megfe­lelő kocsikat használják fel a Kelenhegyi-út, Somlói-út, Had­nagy-utca, új szerpentin-út al­kotta új vonalra, mely az Erzsé- bet-hídig terjedne. Ismeretes, hogy tervbe van véve a Had­nagy-utcából kiágazó szerpentin- út. A fővárosnak szándékában van még ebben az évben az útat megépíteni. Ha ez a terv valóra válik, akkor semmi akadálya a jelzett autóbuszvonalnak. Ami­kor a Rózsadomb és a Vár is autóbuszt kap, ez a legrégebben megtelepült vidék, a Gellérthegy is megkívánhatja az autóbusz forgalmát. A 21-est tehát ne vi­gyék el máshová, hanem marad­jon meg a Gellérthegy számára. Baj van a Várban is az autó­busszal, amit Lampel Vilmos tett szóvá. Ez lenne a 16-os vonal, amit eredetileg a Fortuna-utcá- ban akartak járatni. Ezért a be­szakadással fenyegető csatorná­kat is újjáépítették. Most nagy meglepetésre mégis az Ország- ház-utca és Nándor-utca van a tervezetbe felvéve, mint for­galmi út. Tehát ezt az autóbuszt megint olyan utcán akarják ke­resztülvezetni, ahol a nehézsége­ket még nem eliminálták. A leg­jobb mégis a vonalat a Fortuna- utcán és az Iskola-téren keresz­tülvezetni, mert ezek igen széle­sek és csak egyemeletes házak vannak ott, tehát az autóbusz nem tud nagyobb rombolásokat véghez vinni. Ellenben az Ország- ház-utca nagyon szűk. Vájjon meghallgatják-e a jótanácsokat ? Kellemetlen félreértés lehet csak az a határozat, melyet a belügymi­niszter nemrég küldött le a főváros­hoz, melyben a düledező Rudas régi gépház és igazgatói lakást adó épü­letet, illetve ormótlan tűzfalának le­bontását nem engedélyezi. A főváros közgyűlése már egy évvel ezelőtt egy­hangúan a lebontás mellett döntött, annál is inkább, mert előzőén már a közmunkák tanácsa és a legfőbb esz­tétikai fórumok is felhívták a fővá­ros figyelmét a Gellért-szobor és Er- zsébethíd egyébként gyönyörű kör­nyékét elcsúfító és a gyógyforrást lelapító ormótlan tűzfal tarthatatlan voltára. Mindenki örült a közgyűlési határozatnak és már régen el is tün­tették volna a csákányok a patkány­fúrta öreg házat,, ha az egyik demok­rata párti bizottsági tag meg nem felebbezi a belügyminiszterhez a ha­tározatot, tiltakozva a lebontás ellen. Ezt akkor nem is vették komolyan, de hogy az akta egy évig feküdt a minisztériumban, már furcsa volt és még furcsább, hogy a lebontást sem engedélyezik. Fekete a Svábhegy attól a pernyétől, amivel télen át a város behintette a gyalogjárdákat, ho­mok, kavics, fűrészpor vagy murva helyett. Ez a pernye most a földdel együtt felszáradt és száll. . . száll... belepve a kerte­ket, a villákat, az egész Hegyvidé­ket, de különösen a Svábhegyet, így panaszolja ezt nekünk több svábhegyi előfizetőnk, akik sehogy sem tudják hogy így miképen lesz ebből fürdőváros? Fekete- pernyés fürdőváros! A magyar kálvária tervének érté­kes ismertetése Herczeg Ferenc nagy művészettel megírt, megjelení­tett előszavával, néhai A 1 p á r Ignác tervező-gondolataival és a kápolnák rajzával most jelent meg. A Szent Gellért-hegynek ez az ékessége Tria­non óta ez lesz az első üzenet, ame­lyet mindenki meg fog ismerni.. Ter­vezői Alpár Ignác és K o t á 1 Henrik. Az európai kereskedelem kapuja hajdanta Buda volt, mert itt volt a külföldi, keletről jövő kereskedelem­nek gócpontja. A keleti cikkeket Kon­stantinápolyból génuaiak szállították a Duna torkolatához és ezek előbb érintették Budát, mint Bécset — írja egyik érdekes tanulmányában dr. Purébl Győző fővárosi tanácsnok. Óriási terjedelmű, valóságos kis mé­nesekkel vontatott járművek voltak a híres brassói szekerek, amelyek szára­zon hozták át a keleti cikkeket s a budai révészek hajóra rakva, azokat a lovakkal együtt, a vízen vontatták felfelé — egy-egy darabon az ország­úton, — néha egészen Amsterdamig. A külföldi kereskedelem hathatós tá­mogatása mellett, nem feledkeztek meg azonban a hatóságok a belföldi kereskedelemről sem, mert hiszen a városi polgárság főfoglalkozását az ipar és a kereskedelem képezte, amely igen fejlett és élénk volt, már a leg­régibb századokban. Az iparos céhek szinte beleolvadtak a városi közigaz­gatás életébe. A városi tanács tagjai túlnyomórészt az iparosok sorából ke­rültek ki. A céhtagság egyenlő volt a polgárjoggal és a céhmesterség a vá­rosi igazgatás előiskolája. Sőt a ta­nácsban való részvétel és a bírói tisztség csak ilyen előfeltételek után járt. Á céhek tisztújítását egyidőben tartották a városi tisztújítással, ami­ből látszik, hogy a céhek élete és a város élete teljesen összeforrott. A céhek befolyása, tagjainak hatalma igen erős volt a budai közéletben is. Megtörtént, hogy kasztrendszerűen építették ki a céheket egyidőben, úgy, hogy valóságos „tanácsképes nemzet­ségek” fejlődtek ki, amelyek teljesen hatalmukban tartották a várost. A városi tanács olyan erősen fogta az uralom gyeplőjét, hogy csak az tu­dott valamire jutni, aki előkelő pol­gárcsalád tagja volt, vagy ilyennek a védelme alatt állott. A kisebb ipa­rosok a városi arisztokráciát tevő céhbeliekkel szemben, teljesen függő viszonyban voltak s külön pártfogó­val, „Mundmann”-nal érintkeztek az előkelőbbekkel. Újabb városi bérházak épül­nek Budán, a Németvölgyi-útón. Az I. számú házban már a lakha­tási engedélyt is kiadta most má­jus elsejére az I. kér. elöljáróság. A Il-ik számú ház is elkészül augusztusra, a Il.I-ik számú ház építkezését pedig megkezdték már Medgyaszay István műépítész ter­vei szerint, Littke és Tóth építési vállalkozók. Novemberre ez is lak­ható lesz. Madárvédelem megszervezését sürgeti dr. Eperjessy István a budai hegyid dék szépségé­nek, gazdagításának rajongója, mert a hegyvidék gyümölcsösleinek ez az egyetlen megmentő je, a milliószámra felszaporodott hernyók ellen. Különö­sen az idei tél nagy hidege pusztí­totta igen nagy mértékben a hasznos, éneklő madarakat, melyeknek segít­ségére kell sietnie az embernek is, madáretetők és fészekoduk felállítá­sával, ha a budai gyümölcstermést meg akarjuk menteni. Az énekes ma­darak szaporításának tervét a Perczel Béla kormányfőtanácsos elnöklete alatt működő Virányos-Kútvölgyi Egyesület tagjai felkarolták és igen szép számmal állítottak fel fészek- odúkat és madáretetőket, sőt a Virá­nyoson ma már számos mintaszerűen berendezett madárvédelmi telep van. Az egyesület tagjai a madárvédelem minél tökéletesebbé tétele végett ta­nulmányi kirándulást rendeztek a m. kir. madártani múzeumba is, ahol dr. Görgey Titusz a múzeum igazgatója az egyesület tagjait útbaigazításokkal, tanácsokkal látta el és kilátásba he­lyezte, hogy a budai hegyvidéken a villatulajdonosok által felállított ösz- szes madárvédelmi telepeket fel fogja keresni és a helyszínén fogja az eset­leges hibák kijavítására az utasításo­kat megadni. De pusztítják a nehezen meghonosodott énekes madarakat a nagyszámú kóbor macskák és a kirán­dulók is, akik kővel hajigálják, gumi­puskával lövik. Ezt a pusztítást meg­akadályozni kívánta az elmúlt év nya­rán a dr. Manning er Vilmos m. kir. egészségügyi főtanácsos, egyet, tanár elnöklete alatt működő Zugligeti Egyesület és a Virányos-Kútvölgyi Egyesület azzal, hogy a kóbor macs­kák sürgős kiirtását kérte. Ily módon elérhető, hogy miként Velencében a Szent Márk-téren a galambok a járó­kelők kezéből esznek, vállukra száll­nak, miként Grázban a parkokban a sétálók a vígan ugrándozó mókusokat nem zavarják játékukban, úgy nálunk a hegyvidékre érkező utasokat az éne­kes madarak százainak vidám dala fogja fogadni és ezzel a madárdaltól hangos budai hegyvidék Buda-fiirdő- város egyik látványosságát fogja ké­pezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom