Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-03-31 / 948. szám

XXVI. évfolyam. 948. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 1 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96.

Felelős szerkesztő :

VIRAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1929

március

31.

H mini'ii iiiiiiiiiiii'iiii i'iiin n ■—iBBMM—1mb——mb—

HÚSVÉTI GONDOLATOK

Irta: dr. JÓZSEF FERENC főherceg, királyi herceg,

a ffeSsőlaás tagja

Sokszor megyek ki a budai hegyek közé. Kora délutáni órákban, amikor a legtöbb ember elvégezte délelőtti munkáját.

Mindannyiszor új örömök érnek engem, mert valahogyan tisztid- takb magasságokból látom a szép várost. A Gellérthegytől kezdve, folytatva- a Sashegyen, átmenve a Svábhegyre, végig a Jánoshegyiig, a Ilűvösvölgyön keresztülhaladva

— ezt az utat nem szoktam megtenni, mert legalább egy fél napi idő kellene hozzá és nekem ilyen hosszú kirándulásokra nincs időm,

— szóval átmenve a IIüvösvöl- gyón, a Guggerhegyi platón végighaladva, kies vidékeken keresz- tülmenve, fölérve a Hármashatár- hegy tetejére: ez mind összevéve egy nagy kilátóid, mert ennek a hosszú útnak minden egyes pontjáról a város más-más, mindig új és meglepő szépségeit láthatja meg az ember. Ez a kép nappal meglepő, éjjel pedig olyan, mint hogyha két égbolt közt lebegne az ember, a földi és égi csillagok sokasága között. TI a volna egy gyönyörű automobilút és egy idegenekkel megrakott autóbusz, amely naponta tenné meg ezt az utat, akkor sok idegent, rövid idő alatt

— és pedig átutazó idegeneket — igen jól tudnánk ezzel mulattatni. Én ennek a városnak az arcát, a körülötte lévő hegyeken járva,

majdnem naponta csodálom és mindig jobbam megszeretem. Nincs olyan hely talán még Európában, amely olyan egyszerűen oldhatná meg a lakásnak szociális problémáját. Budapestet három részre lehetne tagolni:

I. Budapest gyár- és iparváros, ez Csepel és vidéke.

II. Budapest fürdőváros, ez Buda az összes fürdőivel.

III. Budapest kertváros, ez a Gellérthegy, a Rózsadomb, a Svábhegy és mint gyönyörű botanikus hely, az egész Hármashatárhegy vidéke.

A kertvárosban, amely az egész hegyvidéken helyezkedne el, lakást találhatna tisztviselő, munkás, bankár, szóval minden rendű és rangú ember. Budapestet szociális mintavárossá lehetne átalakítani. És ezért érdemes volna eg)i százéves tervet kidolgozni, amelyből, ha akármilyen keveset is, de minden évben valamit megválás'- tanúnk a társadalom és a kormány együ ttműködésével.

Magyarország a vágyaknak és gondolatoknak országa, de sokszor a vágyakból és gondolatokból csak álmok lesznek, meri a valóság az embereket sokszor nagyon fölösleges módon eltereli a megvalósítás akaratától. A százéves programúinak nem luxus programúinak kellene lennie, hanem a megélhetés

szükségének programmja kell, hogy legyen. Az egész programmot csak akkor lehetne megállapítani, ha az országnak minden okos és valamirevaló feje — amint az a nagy szavazásnál szokás •— leadná gondolatát. Ezekből a gondolatokból lehetne valószínűleg az egészséges tervet kiépíteni.

Az átutazó idegenek nagyon jó hírvivők. Ezekre kellene elsősorban ráfeküdnünk, akarásunkkal, ügyességünkkel, hogy — a magyarokból sohasem hiányzó leleményes ötletekkel — megmutassuk nekik városunk előnyeit, szépségeit. Ilyen ügyesen kieszelt ízelítőkkel kitűnő propagandát tudnánk kifejteni. Beszéltetni kell magunkról az egész világon, de ne belső incidenseinkről beszéljen a világ, hanem meglévő belső gazdasági értékeinkről.

A húsvéti ünnep napjait éljük most, a tavaszi reménykedés órái ezek, amikor mindenki, akármilyen szomorú a helyzete, valahogy a tavaszi növek^Vsben leli reményét és reményei kielégülésének látszatát.

Szép az első húsvéti harangszó, magyar sorsunkra emlékeztet engem, mert úgy hallatszik előttem, mint sok elhangzott szép beszéd és cikk -— a nemzetnek harangszavai ezek, — de hol marad a feltámadás ?

napirenden tartják és ezzel sürgetik azokat, akik jót akarnak és leszerelik azokat, akik a fejlődést akadályozzák.

Bnda dombjai régen arravalók voltak, hogy bástyákat emeljenek rájuk és visszaverjék az idegent, aki azért jött ide, hogy az országot megfossza javaitól. Ma a bástyákat lerombolta az idő és a

dombokon majd barátságos házak épülnek, ahol nem űzik el az idegent, sőt szívesen látják, mert most nem azért jön majd ide az idegen, hogy szegénnyé tegyen, hanem hogy meggazdagítson.

Buda jövője és fejlődése abban a kultúrában van, amellyel természeti kincseit be tudja mutatni a világnak.

Végzetes iiMH q Nrdlü! körül

GERLÓCZY ZSKGtóOND dr.

egyetemi tanár, igazgató-főorvos, a feisöház fogja

Buda fejlődése

Irta: dr. RIPKA FERENC főpolgármester,

a felsőház tagja

A budai közönség íérthető türelmetlenséggel várja, hogy tervszerű munka induljon meg azoknak az értékeknek megbecsülésére és felhasználására, amik Budán találhatók és várják a kulturális fejlesztést.

Egyetlen nagy városnak sincs ilyen természeti szépsége közvetlen közelében. Jó közlekedési eszközök mellett a székesfőváros szivéből igen rövid idő alatt el kellene jutni a budai hegyvidék pompás levegőjébe és csendjébe. De amíg Budapest a keleti homok- sivatagok felé széles hullámokban terjed, addig

a budai hegyvidék fejlődése olyan lassan halad, mintha nem is volna egy milliós város közvetlen közelében,

hanem valahol távol a kultúrától, valami elhagyott vidéken.

Azért érthető 'az a türelmetlenség, amivel a budai közönség várja, hogy Budapest kellő figyelemre méltassa Budát és gyönyörű vidékét, amely a pesti oldalnak olyan szerencsés kiegészítése, hogy az egész főváros fejlődése megkívánja, miszerint az itt rejlő lehetőségek felhasználtassanak. Mert Pest hatalmas ipari fejlődéséhez itt van közel a hely, ahol széles területek kínálkoznak egészséges,

nyugalmas lakások számára, ahol a tiszta, jó levegőben pihenést talál a dolgozó és egészséges fejlődést a család és a gyermekek.

De nemcsak a föld felett vannak ilyen áldott természeti kincsei Budának, hanem a föld alatt is. Évszázadok óta ismeretesek azok a kitűnő gyógyító források, amelyek távoli országokból is idehoznák az embereket, ha Budának e természeti kincsei úgy körül volnának véve a kultúra berendezésével, hogy itt a különböző vagyoni viszonyoknak megfelelő elhelyezkedést, jó és megfelelő ellátást kaphatna a beteg, az üdülő és a turista.

Ezek a kedvező adottságok sokáig hevertek parlagon, de ma már az a helyzet, hogy minden tényező figyelme rá van irányítva erre a fontos kérdésre.

Meggyőződésem, hogy rövid idő alatt megindul az a nagy fejlődés, mely valóra váltja a reményeket

és Buda fejlesztésének tervei nem lesznek már sokáig csak papíron.

Hatalmas lendületet adott ennek a mozgalomnak József Ferenc dr. királyi herceg, aki célul tűzte ki maga elé, hogy az Alpár Ignác által tervezett nagyméretű és a Gellértheggyel kapcsolatos városrendezést a lehetőség szerint keresztülviszi. Az eredeti tervet nehéz mindenben keresztülvinni, de

eszel a tervvel megindult az akarat kiváltása, hogy a természet drága kincseit értékesíteni kell

még pedig nemcsak a helyi érdekeltség javára, hanem az egész emberiség érdekében.

Ma már úgy a székesfőváros, mint a kormány a legnagyobb megértéssel kezeli ezt a kérdést: — Buda fejlődését. Wekerle pénzügyminiszter házadómentessége itt is fellendíti majd az építő kedvet és a budai fürdőváros építkezése kezdetét jelenti majd egy nagy terv megvalósulásának.

Buda fejlesztésének kérdése az előtérbe került. Mert gazdasági életünk fejlődését csak az biztosíthatja, ha meglevő értékeinket kiművelve, azoknak nagyobb termelési erőt biztosítunk.

Itt pedig rengeteg olyan érték fekszik kiműveletlenül, ami a kultúra színvonalára emelve, bőven kamatoztatja a belefektetett munkát és tőkét.

De azért a budaiak ne nézzék tétlenül a fejleményeket. Jól teszik, ha ezt a kérdést állandóan

A magyar fürdőknek nagy rS- sze elveszett és pedig elvesztek éppen azok a fürdők, amelyek kulturális szempontból véve, majdnem azt lehet mondani, hogy a világfürdő mértékét megütötték. Elveszítettük Pöstyént, Tren- csénteplicet, Herkulesfürdőt, Ko- ritnicát, Szliácsot, a tátrai fürdőket, de még mindig maradt nekünk egy pár olyan kincsünk, amelyeket nem szabad elhanyagolnunk és amelyeknél azoknak megtartására, sőt fejlesztésére minden igyekezetünkkel törekednünk kell. Ezeknek a hely elmek a sorában elsősorban Budapestet kell megemlíteni.

Budapest az egyetlen olyan fürdő, amely valóban rendelkezik azokkal az előfeltételekkel, hogy egy kis körültekintéssel, egy kissé nagyobb igyekezettel itt valóban külföldi idegenforgalmat is lehet teremteni. A természet megadta a lehető legszebb keretet Budapest számára. Fekvése gyönyörű, páratlan, hegyektől övezve, a Duna átszeli a fővárost. S mégis itt óriási hibákat követtek el a múltban, amelyeket ma már jóformán nem is lehet reparálni. Mert Budapest fejlesztését nem tekintették olyan messzelátó szemmel, hogy megóvták volna pl. azokat a budai fürdőket, amelyeket ma eláraszt a nyugati szélirányból jövő por, korom és füst, értve ezalatt a Császárfürdőt, Lukácsfürdőt, amelyeken ma már — sajnos — segíteni nem igen lehet.

De elhibáztak sok mindenfélét és elhibáznak még most is sok mindent.

Ma is vannak olyan gondolatok, amelyek megint azt a szűk látókört bizonyítják, amelytől pedig meg kell óvnunk a fővárost. Itt van elsőnek a nemzeti stadion ügye. Azért, mert a székesfővárosnak van egy telke kint a Zuglóban, általában poros helyen, olyan helyen, amely a szélirány következtében a legkedvezőtlenebb, a szél odaviszi a port, a füstöt, azért nem szabad már most hangulatot kelteni a nemzeti stadionnak ezen a zuglói területen való felállítása mellett. Egyedül és kizárólag Buda jöhet itt tekintetbe. A budai oldal minden tekintetben megfelel arra, hogy ott egy nemzeti stadion épüljön. Ott van különösen Óbuda, amelynek területe a lehető legalkalmasabb erre, mert ott egyben a vízisportnak, az úszósportnak is helyet lehetne teremteni. És utóvégre mi ne arra gondoljunk, hogy három-négy éven belül építsük fel azt a nemzeti stadiont. Legyen esetleg egy kissé hosszabb az időtartam, de gondoljunk a messze jövőre. Már most hangulatot kell teremteni a

' nemzeti stadion megépítésére abban a tekintetben, hogy az kizáró- ! lag és egyedül csak Budára jöhet I és pedig a budai hegyek között is | legalkalmasabb területre, Óbudára, az úgynevezett Kaszás-rétre, amely területen ugyan ma még rosszak a közlekedési viszonyok, de hiszen meg fog épülni, nagyon rövid ‘ időn belül meg kell, hogy épüljön az úgynevezett Hungária-híd, amely megnyitja az egész közlekedést Óbuda felé a Lipótvárossal kapcsolatosan és épen ezért már most lehet, sőt kell gondoskodnunk arról, hogy a nemzeti stadion annak idején ott épüljön fel.

I A budai oldal frekventálása és | előtérbe helyezése elsőrangú elő- | feltétele annak, hogy Budapest valóban fürdővárossá legyen. Mert ez a szó, amely most már kezd általános tudatba is átmenni, hogy Budapest fürdőváros, amit körülbelül 30—40 esztendővel ezelőtt néhány lelkes orvos agitáció ja ve- ; tett fel, hogy Budapest fürdővá- 1 ros jellege kidomboríttassék, csak | akkor válik valóvá, Budapest akkor válik igazán fürdővárossá, ha megteremtődik minden olyan helyzet, amely alkalmas arra, hogy Budapest ügyét a természetadta szépségeken kívül az ember akarata is előbbrevigye.

Itt írnom kell mindjárt a Svábhegyről. A Svábhegy elismerten kiválóan alkalmas hely arra, hogy klimatikus gyógyhely legyen. A Svábhegy sincs ilyen módon kellőképpen kihasználva, a Svábhegyet sem értékelték ebben az értelemben. Most kezdenek nagyobb súlyt helyezni az ottani érdekeltségek a Svábhegyi Egyesület mozgolódása következtében, arra, hogy a Svábhegy valóban olyan jelegű legyen, amely azután Budapest fürdőváros értékét lesz hivatva növelni.

Amikor arról van szó, hogy a mai Magyarországnak 42 fürdőhelye van, szemben Nagy-Magyar- ország 202 fürdőhelyével és e 42 fürdőhely közül csak 19 a gyógyításra alkalmas, holott az azelőtti 202-ből 175 volt gyógyításra alkalmas fürdő, akkor nekünk igazán minden lehetőt el kell követnünk arra vonatkozólag, hogy meglévő értékeinket fejlesszük és azokat a helyeket, ahol már van valami, fejlesszük olyan értelemben, hogy azok fürdő jellegüket teljesen megkapják.

Elsősorban például a még megmaradt 13 vármegyénk nagyon jó szolgálatot tehetne azzal, ha bizonyos összeget áldozna olyan sza- j natóriumféle, vagyis inkább így I mondanám: fürdőkórház létesíté- í sére, amelyben törpebirtokosok, 'kisgazdák nyernének elhelyezést, a