Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-12-22 / 978. szám

IV BUDAI NAPLÓ Budai szonettek Halászbástya Micsoda szépség ... megrendülve nézem, Ezeregy éjszalca meséje ez — Tornyok, kupolák feszülnek merészen, S meghalt századok lelke lengedez ... Az éj bársonyán patyolat tündérálom, Sápadó arcával csodálja a hold, S a csillagok, mint gyöngyök rózsa­szálon, Csilingelik: be szép az, ami volt... Idegenek susogják: csudaszép, S ki megalkotta: remek az a nép, Lángol a szív, az ész itt, győz a kar: S míg a hiúság mámoros a szavaktól, A fényeket eloltják pitymallatkor, S kint és bent árvul, pusztul a magyar... Citadella Hogy izzik:, tündököl, ragyog az a fal, Mintha vakító sugaraival Az égre írna új pitymallatot: Hogy hajnallik, s az örök éj halott... Miért e fény? Tán Mátyás ünnepel, S e csillogókkal ékes fénylepel Korvinátíró barátnak vüágol? Lajos tért meg Dalmáciából? Vagy máglyát gyújtott jó Kossuth apánk, Hogy minden láncot faljon föl a láng, S vűágszabadság himnusza e fény? Vagy e vár nem rom, húsvér katonák Árpád nagy álmát álmodják tovább? Hazudj csak éj és biztassál Kemény! Bp. 929. dec. 14. Kiss Menyhért. Apróságok nagy művészedről Világhírű hazánkfia, Veesey Fe­renc egy hangverseny-kőrútján az Egyesült-Államok egyik északi váro­sában hódolni akart az ott szokásos korcsolyasportnak, de pechje volt: többször elcsúszott a jégen. Egy öreg úr segítségére sietett és amidőn a nagy művész megköszönte az előzé­kenységet, az öreg bácsi így szólt: — Ott voltam a hangversenyén és hallottam önt játszani, mister Veesey. Azt azonban jegyezze meg magának: a korcsolyázást meg kell tanulni. Az nem olyan egyszerű, mint a hege- dülés!-* Mikor Wagner Richard Bécsiben egy ízben az „Eroica“-szimfóniát ve­zényelte, egy kényes scherzónál meg­esett Levy kürtművésszel, hogy „gixerezett”, vagyis, hogy a hang megbicsaklott. Mikor Mauthner víg­játékíró, aki az első sorban ült, efe­lett elkezdett nevetni, Wagner a vele baráti viszonyban levő Mauthnert figyelmeztette, milyen nehéz dolog egészen tisztán fújni a kürtöt, szóval véde'mébe vette Levyt. A kürtös azután maga is odalépett a vígjáték­íróhoz és így szólt hozzá: — Valóban nem volt szép öntől, hogy nevetett és azonkívül — hálát­lanságra mutat; mert lássa: én vé­gighallgattam az ön összes vígjáté- kait és egyetlen egyszer sem — ne­vettem ! * Palmer angol színész hagyatékában művészi működéséről a következő ér­dekes feljegyzéseket találták: „45 évig állottam a színház szol­gálatában. 1112 különféle darabban és szerepben 9991-szer léptem fel. Emellett 2827-szer jegyeztem el ma­gam és 887-szer nősültem meg. 1731 kedves gyermekem volt és pedig 1421 leányom és 310 fiam. 231 esetben örö­költem és 37-szer ütöttem meg a fő­nyereményt.. 89-szer kellett esődbe kerülnöm. 119- szer kellett megszöknöm a reám bí­zott pénztárral, 501-szer kellett egyéb gaztetteket, pl. végrendelet- és váltó­hamisításokat stb. elkövetnem, vagy abban résztvennem. 12.831 hivatásos csókot kellett adnom és éppen annyit elfogadnom, 486 különféle kivitelű gyilkosságot, 1116 tolvajlást, betörést és utcai rablótámadást kellett vég- üezvinnctn, azonkívül 44 gyújtogatást és 253 hazaárulást kellett elkövetnem. 31-szer kellett magamat a vízbe öl­nöm, de csak 17-szcr kellett magam felakasztanom, 132-szer ájultam el. Csak 3 izbén voltam vak, 19-szer sü­ket, 16-szor néma, 10-szer süketnéma, 464-szer áldottak meg, 571-szer át­koztak el. _ 118-szor voltam császár, 455-ször király, 101-szer herceg, 511-szer elő­kelő nemesember, 4-szer szultán, 241- szer kísértet, jó vagy rossz szellem, 302-szer bíró, ügyvéd, orvos, pap, polgármester, tanító, 226-szor költő, festő, szobrász, 14-szer akrobata, 1888-szor kereskedő vagy másféle iparos, 414-szcr paraszt, erdész, va­dász, 83-szor vadorzó, 929-szer szá­razföldi vagy tengerésztiszt, 333-szor katona vagy matróz, 15-ször hajós, 118-szor koldus, 75-ször titokzatos is­meretlen, 24-szer hóhér, 39-szer bör­tönőr, 17-szer kínzólegény. 117-szer haltam meg mérgezés kö­vetkeztében, 211-szer öltek meg tőr­rel és karddal, 252-szer lőttek agyon. Börtönbe vetettek 1714-szer, kivégez­tek 155-ször, egyáltalában erőszakos módon 1095-ször távolítottak el az árny ékvilágból. Természetes halállal, t. i. végelgyengülésben csak 9-szer haltam meg — a színpadon”. Mindezeket a színházi rémdolgokat Palmer jó egészségben szenvedhette végig, mert nagy életkort ért el. Leoncavallo olasz zeneszerző egy napon dél-olaszországi városba ér­kezett s a hirdetési oszlopon látta, hogy az ő operáját, a „Bajazzók“-at adják. Elhatározta, hogy az előadáson „inkognito“ jelen lesz és az esti pénztárnál vásárolt magának egy földszinti ülőhelyet. Mellette egy csi­nos, fiatal hölgy ült, akinek mihamar feltűnt az, hogy szomszédja nem vesz részt az általános tapsban, hanem nyugodtan ül a helyén. Egy idő múlva a hölgy e szavakkal for­dult a komponistához: •—• Miért nem tapsol ön? Nem tet­szik önnek ez a dalmű? Leoncavallo, aki jól mulatott eze­ken a kérdéseken, így felelt: — Őszintén szólva: nem. Sőt ki kell jelentenem, hogy bennem vissza­tetszést kelt. Ez az opera nyilván­valóan egy kezdő műve, hogy rosz- szabbat ne mondjak. — Ha ön ezt állítja uram, akkor önnek fogalma sincsen a zenéről. — Lássa kérem, — kezdte úji'a a zeneköltő és egy rövid dallamot kez­dett dúdolgatni — ez a melódia Mozartból van lopva, ez Bizettől, ez pedig Beethovenből. Szóval az egész operát darabokra tépte. Szomszédnője fürkésző pillantással méregette, azután így szólt: — Az, amit ön itt mondott, tény­leg az ön őszinte véleménye? —’Ez a legszentebb meggyőződésem. —- Helyes. — És ezzel a hölgy gúnyos mosollyal elhagyta a szín­házat. Mikor az operaszerző másnap át­futotta a helybeli reggeli lapot, szeme megakadt egy cikken, amelyiknek ez volt a címe: „Leoncavallo a Bajazzók- ról”. Nagy csodálkozására a cikkben megtalálta mindazt, amit színházi szomszédnőjének előző este saját mű­véről mondott. Az a hölgy, aki őt azonnal felismerte, azzal volt meg­bízva, hogy az operáról kritikát írjon. Fligl József. A József nádor céh Az utolsó években mindinkább előtérbe nyomult Budán az az általá­nos óhaj, hogy egy olyan társadalmi egyesülés létesüljön, amely Buda mű­emlékeinek kultuszát, a társadalom helytörténeti és helykegyeleti érzéké­nek fejlesztését propagálja s ilyké- pen a „Műemlékek Országos Bizott­ságának” és a „Székesfőváros Mű­emlékekre Felügyelő Bizottságának” munkáját társadalmi úton támo­gatja. Ez az óhaj testesült be 1927 május 28-án, amikor a „Buda­pesti József nádor céh” megalakult. Már az egyesület neve is a tradíciók ápolásának jegyében született, ami­kor magát céhnek nevezte és a nagy József nádor emlékét megörökítve, egyúttal programmot is . hirdetett. Mindenki tudja, hogy mit akart Jó­zsef nádor? Szép Budapestet akart, ahol a művészi feltételek mellett a tradíciókat is megbecsülik. Ezt a tra­díciót a eéh elsősorban azzal kívánta hangsúlyozni, hogy fővédnökéül József királyi herceg tábornagyot, a nádor unokáját és helyetteséül dr. József Ferenc királyi herceget, a dédunokát kérte föl. A védnökök sorában a kultuszminiszter, a honvé­delmi miniszter, a belügyminiszter,, a főpolgármester, a polgármester és a székesfővárosi Közmunkák Tanácsá­nak elnöke foglalt helyet. Más jelen­tékeny társadalmi és hiyatali méltó­ságok pártfogókul és választmányi tagokul választattak, köztük Lampel Vilmos ny. min. tan., s.zfőv. biz. tag, aki oly sokat tett a eéh érdekében. Az elnökség a következőképen ala­kult meg: elnök: gróf Festetich Pál, ügyvezető alelnök: vitéz Aggházy Kamill, a Hadimúzeum igazgatója., főtitkár: Bevilaqua Béla dr., jegyző: Thurner Géza, pénztáros: Karny Rezső dr., ellenőr: Sacelláry Pál, ügyész: Szász Andor dr. Az elnök­séget az előadók egész sora,, köztük Lux Kálmán dr., Lechner Jenő dr., Siklóssy László dr., Nagy Lajos dr., Szahlya Frischauf Ferenc, Enyváry Jenő dr., Gárdonyi Albert dr., Rexa Dezső, Glatz Oszkár, stb. támogat­ták. Az alakuló közgyűlés által jóvá­hagyott és a belügyminiszter által megerősített alapszabályokat végre 1929 június havában a céh vezetősége megkapta. A céh vezetősége leküzdve az összes felmerült akadályokat, most végre hozzájuthat ahhoz, hogy a maga elé kitűzött célok megvalósí­tásához fogjon. Erről ad hírt a kö­vetkező meghívó: „A József királyi herceg tábor­nagy Úr Őfensége fővédnöksége és vitéz dr. József Ferenc királyi herceg Űr Őfensége helyettes fővédnöksége alatt álló „Budapesti József nádor céh”, valamint az ennek kebelében megalakult Budavári Helytörténeti Bizottság rendes évi közgyűlését 1929 dec. hó 28-án délelőtt 11 órakor tartja Budán, I. Bástyasétány 40. szám alatt, Hadtörténelmi Múzeum épülete. A közgyűlésre az érdeklődő­ket is meghívják. Ezzel a közgyűléssel remélhetően kezdetét veszi a rég sóvárgott mun­kálkodás korszaka. Ebben nagy segít­ségére lesz a céhnek az, hogy a Had­történelmi Múzeum épületében állandó helyiséget kap, annak könyvtárát s különösen ennek budapesti vonatko­zású anyagát, tervrajzait, metszeteit stb. használhatja. Közvetlenül vehet részt a múzeiun által Budavárában és másutt kezdeményezett emléktábla­akciókban. Egyik legközelebbi pro­grampontja a céhnek, a Budai Napló által kezdeményezett akciónak előre- mozdítása, ugyanis a Budavára 1686. évi visszafoglalásának 1936-ban ren­dezendő 250 éves évfordulójának nemcsak ünnepségekben, hanem ma­radandó alkotásokban való előkészí­tése, mint a Bécsikapú helyreállítása, a Vár keleti vagyis dunai oldalán a Vár sétányának folytatása és a többi. A Zugligeti Egyesület december hó 15-én tartotta dr. Manninger Vil­mos m. kir. egészségügyi főtanácsos, egyetemi m. tanár, elnök vezetése alatt választmányi ülését, amelyen dr. Zerkovitz Imre ügyvéd, alelnök, dr. Walkó Lóránt m. kir. kormányfőta­nácsos, Sigray István mérnök, dr. Vi­rág Gyula ügyvéd, Govag Fackh Jó­zsef, Langer Lajos mérnök, dr. Wla- darzyk József főorvos, Füredy Jenő, a Budapesti Gazdálkodók Egyesüle- ! tének főtitkára, dr.j Eperjessy István tanács jegyző és még számosán vettek részt. Manninger Vilmos dr. elnök a folyó ügyek elintézése után a zugli­getiek súlyos panaszát ismertette. Kertjükben levő vízmedencéket nem használhatják, mert a vízművek igaz­gatósága azoknak vízzel való megtöl­tését nem engedi. A Szilasy-úton le­vő dr. Preisich-féle gyermekszanató­riumban az üdülésre szoruló gyerme­kek fürdésre a szabadban levő víz­medencét egész éven át nem használ­hatták, mert a vízművek igazgató­sága annak használatba vételét nem engedélyezte. Kiemelte, hogy egész Zugligetben egyetlen strandfürdő nincs, úgyhogy a fürdés kérdése csak magánmedencék létesítésével oldható meg. Eperjessy István dr. rámutatott arra, hogy különösen a magasabban fekvő részekben a kánikula ideje alatt sokszor 15 percre is megakad a víz­szolgáltatás. Ha ilyenkor a legkisebb tűz ütne ki, anút néhány vödör víz­zel el lehetne oltani, víz hiányában a tűz oltása lehetetlen. Manninger Vil­mos dr. ismertette azután, hogyan le­het a medencében levő, hosszabb idő óta állott, poshadásnak induló vizet rézgálic hozzáadásával állandóan tisz- tántartani. Ezzel a kezeléssel a víz gyönyörű kék színt kap, az egészségre nem ártalmas és az egyszer megtöl­tött medencében csak az elpárolgott vizet kell pótolni. Halak azonban ebben a vízben nem élnek meg, de a kecskebéka szívesen tanyázik és sza­porodik benne. A választmány elhatá­rozta, hogy a jövő év elején hangver­sennyel kapcsolatban gazdasági irá­nyú előadásokat rendez, melyek a gyü­mölcsösök fejlesztésével és a rózsater­mesztéssel foglalkoznak. Gülbaba ide­jén Buda rózsákért volt, annak feltá­masztása kívánatos lenne most újra. Füredy Jenő a növényvédelem fon­tosságát emelte ki és hogy a rovarok és gombák irtása csak egységesen történhet. A Budapesti Gazdálkodók Egyesületének növényvédelmi osztálya (Központi városháza 287. számú mel­lékállomás) akár telefonon, akár le­vélben, bárkinek készségesen ad felvi­lágosítást növényvédelmi ügyekben és gyümölcsös kertek gondozását, perme­tezését, a fák visszavágását önköltségi árban vállalja, csupán az elhasznált anyag árát és a felmerült munkabért számítja fel. Wladárzyk József dr. főorvos felpanaszolta, hogy egyesek gyümölcsfáikat egyáltalában nem gon­dozzák és így a szomszédjuk gondo­zott fáit újból ellepik a férgek és a gombák. Füredy Jenő felvilágosítása szerint a törvény módot ad arra, hogy azokat a kerteket, ahol a férgek ir­tása- nem történik meg, a telektulaj­donos költségén a főváros végeztesse el az irtást. Eperjessy István dr. ta­nács jegyző féregírtás szempontjából kiemelte a madárvédelem fontosságát. Egy-egy cinke testsúlyának megfelelő mennyiségű rovart pusztít el naponta és elsősorban a gondozatlan férges fákat keresi fel. Javasolta, hogy kör­levélben kérje fel az egyesület összes tagjait, hogy állítsanak fel minél több fészekodút és a téli időben madár- i etetőket. Régi utcanevek. Kocsmák is adtak nevet sok budai utcának hajdanában, amikor nem voltak még olyan közéleti nagyságok, akikre a nép és Buda város tanácsa az utcakereszteléseknél gondolhatott, így az „Attilához” nevű kocsma az Attila-utcának, a „Borzhoz” címzett a várbeli Borz-utcának, a „Baltához” nevű étkezőnek a Balta-köznek (Haekl), a „Kékgolyóhoz” nevű kocsma a Kékgolyó-utcának, az „Arany Szarvashoz” címzett kávéház a Szarvas-térnek, a „Három Nyúlhoz” nevű kocsma a későbbi kaszárnyának és utcának, a „Fortunához” címzett vendéglő és kávéház a hasonló nevű utcának, a „Fekete Medvéhez” nevű fűszerkereskedés a Medve-utcának, az „Öt Pacsirtához” címzett vízi­városi kocsma a hasonló nevű utcá­nak, az „Aranyhajóhoz” nevű kocsma a budai Hajó-utcának stb. Családi névről a XVIII. században csak egy utca volt elnevezve a Várban, a Heusler-ntca, így nevezve egy sarok- ház után, melynek tulajdonosa Heus- ler Donát heidersheimi gróf és tá­bornok volt. Ez az utca a Szenthá­romság-utcának felel meg az TJri- utca és Bástya-sétány között. Budán a testvérvárosok egyesítése előtt a családnevek nem vergődhettek zöldágra, minek okát abban találjuk, hogy a törökök távozása után a te­lepülő gyarmatosok kész külső Vá­rosrészeket találtak, ezeknek utcáit a volt budai kamara-igazgatóság látta el névvel s minthogy Buda további fejlődése Pesthez képest nem emel­kedhetett, nem is volt szükség a pol­gárság birtokában volt nagyobb te­rületek feldarabolására. Hivatalosan elismert és családnevű utcát csak hetet említhetünk meg, t. i. a Nieder- mayer-utcát, melynek elnevezése kö­rülijeiül 1830 ra vihető vissza s nevet ennek Niederma'yer Ferenc ácsmes­ter feldarabolt szőlőtelkei adtak. A Schwarczer-uteát, melyet Schwarezer Ferenc dr. intézetéről neveztek s mely később Hárs-köz lett, majd újra visszakeresztelték. A Schwarezel- utcát, mely nevét Sehwarczel N. bu­dai polgár házától kapván, 1879 óta két részre van felosztva, az egyik rész a Franklin-utca, a másik az Ilona-lépcső. A Teleki-utca, amely­nek Teleki gróf palotája adott nevet — utolsó -neve Lovarda-utca. A We- gerer—utcát, Wegerer Károly háza után lett elnevezve, 1879-ben átke­resztelték Vándor-utcára. Megemlít­jük még a Schrecker-utcát, a mai Orom-utcát, ezt azonban nem merjük határozottan a családi nevet viselő utcák közé sorolni. Családneveket viselő, érdemekre emlékeztető, de a fentemlítettek közé nem sorolható utcák voltak a Várban a Batthyány - utca, a mai Uri-utca és a Kossuth- utea, a mai Verbőczy-utca, melyeket 1849-ben felsőbb parancsra régi ne­vükre vissza kellett keresztelni . . . A Batthyány-utca Batthyány Lajos­nak, a Kossuth-utca Kossutfi Lajos­nak nevét viselte. Kis emberek, nagy hegyek Akik szeretik a csöndet, az erdőt, a budai hegyek csodálatos világát, azok sokszor találkoznak a város apró emberkéivel, amint nagy hátizsákkal, szöges bakancsban fölfelé szuszog­nak a hegyi ösvényeken. A cserkészek és kiránduló diákok mosolygós arca ma már hozzá­tartozik a mi hegyeink életéhez. Az ő kacagásuk, játékuk az új Magyar- ország életre fakadása. Mert minden óra, amelyben a hegyek tiszta levegő­jét szívják, erősebbé teszi kis tüdejü­ket, ellenállóbbakká teszi őket a vá­ros és a magyarság közös nagy vesze­delme, a tuberkulózis ellen. Akik jártak a boldog nyugati né­pek országaiban, azok tudják, meny­nyire megbecsülik ott künn az ifjú­ságot. Játszóterek, játékvezetők van­nak a városi parkokban. És ezeken a megjelölt játékhelyeken nem tilos a' fűre lépni. A német ifjúság keresztesvitéz moz­galma a Majna legszebb pontjain lovagvárakat kapott barátaitól. És kell-e mondanunk, hogy . a rekon­struált középkori élet, amely az új germánságot teljesen kiszakítja h mo­dern Németország gyártelepei, mun­káslakásai közül, — okosabb, százezer­szer lelkesebb védekezés a baeillus- hordák ellen, mint akár tucatnyi gyermekszanatórium. A vasfejűnek mondott németek eltalálták, hogy elő­ször a lelkét kell meggyógyítani a ma zaklatott idegéletű ifjúságának és akkor már meggyógyul a fizi­kuma is. — Ez külföld! nem felel meg a magyar pszichének az idegen eszme­körökbe kapcsolódás —• szokták ilyen­kor mondani azok, akik soha ilyen ifjúság-tömeggondozást kitalálni nem fognak. Ami a speciális magyar psziché kö­vetelményeit illeti, erre megvan a magunk megjegyzése. A magyar kö­zépkori életnek is vannak emlékei. Rekonstruálni lehetne Visegrád, Dré­gely, Nyitra és a többi históriai he­lyek magyar váréletét. A lányok ré­szére a Margitszigeten fölépíthetnénk az árpádkori kolostort. Igaz, ez nem volna üzlet, csak nagy-nagy erkölcsi tőkebefektetese a magyarságnak. De erről talán máskor. Mi védekezni akarunk a legirtóza­tosabb népbetegség ellen és egyik hegyünkre tilos lépni, mert az ma­gántulajdon. Máshol tilos letérni az erdei útról. Ahol tenyérnyi tisztás van, ott kitűzték a táblát: Labdázni tilos! Valamelyik szegény diák a Széche- nyi-hegyről szeretne a Farkasvölgybe menni. Tilos. Mert a Magyar Golf Klub megszerzett magának egy pél­dátlanul nagy telket és azon átjárást nem enged. Most az új zárdától a Víztoronyig övé a Farkasvölgy felé eső hegyrész. És a Golf Klub folyton terjeszkedik. Legközelebb neknndul valaki a hegynek és a Diana-út alján szembetalálkozik a táblával: Magyar Golf Klub Az átjárás veszélyes és tilos! Ez nem telekpolitika és nem ifjú­ságpolitika. A CIE Budapesten tartott augusz­tusi világkongresszusán a Svábhegyre kiránduló egyik francia delegátus- mondotta kísérőjének: — Ha miénk volna ez a hegy, ne­künk nem volnának tüdőbetegeink. Finom célzás arra, hogy a buda­pesti egyetemi ifjúság ötven száza­léka tuberkulotikus. Amikor valahol szóbakerül az ifjú­ság, mindig úgy beszélnek róla,, mintha a kor szelleme megölte volna, fogékonyságát a nagy nemzeti célok iránt. Sokan rásütik, hogy züllött.. Pedig ez az ifjság tud tisztán érezni,, tud nagyot akarni, tud revizionista lenni utolsó csepp vére odaadásával.. A szenvedések, a háború, a szegény­ség leghősibb katonáivá avatták ezt az új magyarságot. De sápadt arccal, behorpadt mel­lel, ziháló tüdővel nem lehet revíziót csinálni. Sok-sok tiszta levegőt akar ez az ifjúság. Életet akar, napsugaras bol­dog életet, amelyhez inkább van joga, mint más nemzet ifjúságának. Akikkel mi találkozunk a kanyargó hegyi ösvényeken, azok csak előőrsei a város bogárszemű ifjúságának. Meg kell nyitnunk, föl kell tárnunk meg­felelő propagandával, helyes intéz­ményekkel és intézkedésekkel a budai hegyek nagyszerű panorámáját min­den fővárosi fiatal lélek előtt, — ak­kor majd megszaporodnak a nagy hegyek kis vándorai és a vasárnap délutáni madárcsicsergésre vissza fog feleselni a legkedvesebb muzsika: apró magyarok ép tüdőből jövő kaca­gása. Magyar József. M Kóssödoml) és közvetlen környékének lassú fej­lődésében jelentős lépés történt: el­készült a gróf Mailáth-féle hatalmas szálloda-b'érház, amely iegy csapásfa megváltoztatta a Statisztika körüli vidék egész eddigi karakterét. A csendes kisvárosi élet eltűnt és helyét eleven, pezsgő mozgalmasság váltja fel. Lassan benépesednek a háztömh üzlethelyiségei, melyek mind arra^ hi­vatottak, hogy a környék lakosságá­nak olyan régen nélkülözött kényel­mét mindenben kielégítsék. Megnyílt a modern úri és hölgyfodrász, az ele­gánsan berendezett cukrászda, rövid időn belül megnyílik a gyógyszertár s karácsony előtt megnyitja kapuit a rózsadombi kávéház és étterem is. Szerencsés gondolatot valósított meg Lakatos József, amikor számolva a rózsadombi előkelő villatulaj donosok- kal és a környék előrelátható hatal­mas arányú fejlődésével ■— diszkrét, finom és intim kávéházat és éttermei rendezett be. Lakatos József neve egészen újcsengésű e szakmában, de Buda előkelő társadalma, az ariszto­krácia annál inkább ismeri őt. Tíz éven át a kormányzóság konyha- főnöke volt, arisztokrata családok konyháit vezette és hosszú éveket töl­tött Párizsban,, a modem? konyha- művészet Mekkájában. Az idén érdeme elismeréséül Őf Öméltósága a IV. osztályú érdemkereszttel tün­tette ki Lakatos Józsefet, aki szerény modorával, közvetlenségével és tehet­ségével meg fogja nyc v.a budai úri közönség bizalmát és sz^r!tétét. A kávéházat Lakatos -József sze­mélyesen vezeti, míg az éttermet öccse vezeti, aki szintén elsőrendű szakember, munkatársai: a cukrász és főszakács szintén a legjobb erők. A kávéház építkezése rövidesen be­fejeződik s akkor alkalmunk nyílik annak bővebb ismertetésére. lOTTjjpg közvetlen be- JL hozatal, a termelő ■BnDBmiBm eredeti csomagolása. Nagyban és kicsinyben BOZÓ gyógytár, I., Alkotás-utca 34. sz. Laptulajdonos: V1RAÁG és TÁRSA. Kiadásért felelős: Viraárr Béla. — Nyomatott a Révai Irodalmi Intézet Nvomdáiában. Bnest V. Ücrvnök-u. 8. — (Nvomdaierazerato: Linzer M.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom