Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-12-02 / 976. szám

XXVI. évfolyam. 976. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 december 2. Zára város öt kát ja Mert, hogy Zára városának autonómiáját is súlyosan meg­sértette egy alkalommal az oszt­rák kormány. Zára városának is olyan volt a vízgyüj tőrendszere, mint Velencé­nek. A főtér alatt hatalmas, fa­lazott medence állott, megtöltve színültig' kaviccsal. Ebbe a me­dencébe folyt össze a háztetőkről leesurgó esővíz és a kavicsrétegen átszivárogva, úgy ahogy megtisz­tult. Azért mégis csak egészség­telen, rossz víz volt. A záraiak azonban itták és a medence fölé épített öt kút körül folyt le év­századokon át Zára társadalmi élete is. Mindenki személyesen jött a kúthoz, cifra kancsóval a kezében, asszonyok, férfiak egy­aránt, a cselédek hozták a nagy puttonyokat. Vízmerítés közben letárgyalták, megbeszélték Zára város minden ügyét. Az asszo­nyok pedig trécseltek. Az atyai gondoskodáséi osztrák kormány, amely különös, szere­tetteljes elbánásban részesítette a tőlünk erőszakkal elvett Dalmá­ciát, — gondoskodni kívánt atyai- lag a jó záraiak egészségéről is és elhatározta, hogy külön vízve­zetéket, épít a hegyek közül, kris­tálytiszta források mellől Zára városának. A vízvezeték meg is épült és amikor a régi kutak mel­lett új vízcsapok ontották már a kristálytiszta vizet, a kormány lezáratta a régi öt kutat, abban a szent hitben, hogy a záraiak e császári jótétemény láttára hálá­san térdrehullanak majd. Ám, mi történt? Zárában is voltak ál-podesta- jelöltek, akiknek zilált anyagi helyzetét rendkívül megjavította volna egy kis podestaválság, akik | aztán az esti vízhordásnál kiál­lottak a piacra és kétségbeejtő szemforgatással hirdették, hogy — íme — az osztrák kormány a podesta tudtával gáládul meg­sértette — az autonómiát! Négy­százesztendős tradíciókhoz nyúl­tak könyörtelen kézzel és megtá­madták a polgárságnak azt a jo- "gát, hogy mindenki olyan vizet igyék, aminő akar és aminőt az ősei ittak. Az elzárt kutak körül trécselő emberek megbotránkozva hallgatták a nagy sérelem hírét n,és így sikerült megbolygatni Zá­rában a békét. Bécsben már Zára város forradalmáról beszéltek és a megijedt osztrák kormány igye­kezett megbékíteni a forrongó polgárságot, még pedig a követ­kező osztrák módon: — a Zára város piaca alatti nagy meden­cébe beleeresztették az új vízve­zeték vizét és megnyitották újból az elzárt öt kutat, Ezzel az autonómia sérelme megszűnt, az autonómia meg volt mentve. .Száz év előtt még elhitték az emberek, hogy az autonómia, mely pénzbe!ileg megszorult feje­delmekből pénzzel kicsikart elő­jogok, tehát mások rovására ka­pott, előnyökből tákolódott össze áz idők folyamán, hogy ez az autonómia valami különös, szent és sérthetetlen joga néhány ki­vé 11.ságos városnak, amelyhez nyúlni tilos. Zsigmond király idejéig Pestnek nem volt autonó­miája. Történt azonban, hogy az örökös pénzzavarokkal küzdő Zsigmond király kérelmét megta­gadta Buda városnak már meg- esontosodott önkormányzata, il­letve a már kifejlődött tanácsi diktatúrája, amit ügyesen hasz­náltak fel a pesti polgárok és az önállósítás fejében szívesen fel­ajánlották a szükséges pénzt Zsigmond királynak. Így jutott Pest autonómiához. Amíg az volt az autonómia célja, hogy a polgárság okos, mél­tányos, szükséges kívánságai tel­jesedjenek, — nem is volt, baj az autonómiával, csakhogy az auto­nómián belül mindenütt kifejlő­dött a tanácsdiktatúra, amelynek riasztó példáját, adta Velence, a tízek vérengző, kegyetlen tanácsa és amely elvezetett a polgár sza­badságától a Sóhajok hídján át az. ólombörtönökig. Az autonómia nálunk ősi intéz­mény és a vármegyékben élte ki magát, ahol az idegen uralkodók­kal szemben a nemzeti lét pajzsa volt. Ez az autonómia a múlt szá­zad elején élte fénykorát, de 'a nemzet demokratizálódása révén lassanként elvesztette jelentősé­gét s ma már csak adminisztratív eszköze az állami közigazgatás­nak. Budapest autonómiájának szeny- nyesvizü öt kútját most készül bezárni, lelakatolni a kormány, nehogy ezeknek a kutaknak A Bécsi-kaput a budai várban rekonstruált at ja a kormány. Egv műemlékkel gazdagabbak leszünk, az idegenforgalom számára új látképet nyerünk. Ebbe most. csúnyán beleköpött az autonómia, Buda és Pest összes polgárai ‘ egyhangúlag követelték a város­házától, hogy a Bécsi-kapu kör­nyékét minden elképzelhető esz­közzel csúfítsa el. Hát igaz ez? De mégis megtörtént, hogy va­lami váro&házi rendelkezés alap­ján a B.ecsi-kapn külső oldalán az odatorkoló várfal alatt valami idétlenséget készül elkövetni a város. Állítólag valami, villamos- transzformátor számára építenek oda valami kunyhót a vár örök díszére. Most állították föl a szál­fákat, ássák a fundamentumokat, sziklákat robbantanak, hogy — pont — a várfal alá, a legexpo­náltabb helyre transzformátort építsenek a Bécsi-kapuhoz tor­koló utcák elektromos világítása részére. Az egész domboldalon sehol sem találtak alkalmasabb helyet, nem tudták lesüllyeszteni a föld alá, csak éppen a Bécsi­kapu melletti kis tér volt az egyetlen egy pont. az egész kör­nyéken, ahol a világ csúfjára ezt a kalibát állítják. Mert a városházán az autonó­miát sehogy sem akarják úgy ér­telmezni, hogy ilyen esetekben meghallgassák a polgárság intéz­ményeit: — az Országos Műem­szennyes vize tovább fertőzze a lakosság egészségét. Az ál-podes- ták itt is rögtön kiállottak a piacra és fennen hirdetik, hogy sérelem érte az autonómiát! — mert ezentúl a városnak nem lesz 300 képviselője, hanem csak 200, — mert a csizmadiák helyett nagy in- t el 1 igenei á jú szakembereket visz a közgyűlésbe a kormány, — mert a város érdekében egy életen á1 nagy közmun­kát kifejtett érdemes polgá­rokat azzal tiszteli meg, bogy örökös tagoknak nevezi ki, — mert a kerületek ósdi be­osztását, amiken túlnőtt ez a világváros, egészségesebb egy­ségekre osztja a könnyebb adminisztrálás végett, — mert a tisztviselői kart fel­oldja a megalázó kilincselés cs protekcióhajhászás alól, — — mert kényszeríteni akarja a fővárost, hogy világhírű gyógyforrásait olymódon hasz­nálja ki, hogy ezzel könnyít­sen a polgárság adóterhein, — mert jobb, egészségesebb, tisz­tább vizet adó kutakat nyit —és követelik ezért a podesta fejét, követelik a kormány fejét , és titokban otthon a markukba rö­högnek, hogy a kutak körül tré- cselő polgárságok sikerült f el­ültetniük. Zára város híres öt. kútját az­óta már régen skartba tették és egészséges vizű vezeték ontja él­tető vizét minden lakásba. Buda­pesten még mindig az öt szennyes kút vizénél tartunk. Dubonai Pál. nelmi Múzeumot, mely most köl­tözött a várba és most igyekszik a romlásnak indult Nándor-bás- tyát megmenteni, restaurálni és ezzel a budai vár szépségét emel­ni, — megkérdezzék a nemrégen éppen a célból alakult. Helytör­téneti Bizottságot, — vagy a Hol­lós Mátyás-Társaságot, mely 10 éve őrködik Buda emlékei és szépségei fölött. Van ember, aki egy életet szentelt a budai vár­nak, Lam pel Vilmos miniszteri tanácsos, aki városi bizottsági tag is és aki hervadhatlan érdemeket szerzett a budai vár közvetlen környékének szépítése körül, — aki fáradságot nem ismer s így bizonyára szívesen állt volna a városháza rendelkezésére egész tu­dásával. Nem tudjuk föltételezni, hogy ezek a tényezők, — ha tudtak volna erről a merényletről, — nem követtek volna el mindent, hogy megakadályozzák a város­házát ebben a merényletben. A Hadtörténelmi Múzeumnak tulaj­donképpen nem ez a hivatása, de annak élén is olyan egyéniségek állanak, akiknek európai művelt­sége, finomult egyéni ízlése mél­tán fölháborodott volna ennek láttára. Ma még csak lyukakat, ásnak a vár alá, ma még csak gerendák ] hirdetik, hogy ott merénylet ké­szül, de lehetséges, hogy mire e sorok a nyilvánosság elé kerül­nek, már késő lesz és hiába kon­mét magunkra maradunk ebben a küzdelemben, amit Budáért folytatunk egy negyedszázad óta. A városházán kimondották, hogy az alantas kultúrájú oláh nemzetre emlékeztető zászlószíne­ket megváltoztatják, ezt. a pol­gárság követelte, ezt a tudomány követelte, ezt mindnyájunk nem­zeti érzése követelte, — ez azon­ban csak külső forma és ez a vá­ros az oláh kultúrnívó alá süly- lyed, ha ilyen barbármódon teszi csúffá a műemlékeit. A kormány és a fürdő-ügy Nemcsak érdekes, hanem nagy horderejű lesz a Budapest. Fürdő­város Egyesület december hó 17-ére tervezett közgyűlése, amc­Annak az eszmének, annak a megdönthetetlen igazságnak átütő erejét, — hogy Budát csak gyógy­forrásainak olyan irányú kihasz­nálása mentheti meg, mely Budát világfürdővé téve, idegenforgalmát olyan arányokban felfokozza, hogy abból az iparosnak és kereskedő­nek, de minden budai polgárnak anyagi haszna, a városnak pedig olyan jövedelme legyen,, amely le­hetővé teszi a súlyos adóterhek lé­nyeges könnyítését, -—- az bizo­nyítja legjobban, hogy ma már egymásután sorakoznak ezért az eszméért küzdő hadseregbe, mint új zászlóaljak azok a régi nagyte­kintélyű budai egyesületek, ame­lyek a társadalom vezetésére hiva­tottak. A Budai Polgári Kör kebelében alakult Pénteki Bor gazdatár saság igazán nem a borban éli ki létjo­gosultságát, hanem szolgálja azo­kat. a vezérelveket, amelyek Buda jövendő nagyságát alapozzák meg. Ennek a bor gazda társaságnak egyetlen egy tisztviselője van, a jegyző: —Zboray Gyula dr. ügy­véd, aki fáradhat],an lelkiismere­tességgel és ügybuzgalommal ren­dez, agitál, szervez és ezzel nem­csak a barátságot erősíti e bor- gazdatársaság és annak ven­dégei között, hanem szolgálja Buda nagy múltjához méltó, nagy jövő­jének eszméjét is. Mintegy százan jöttek össze pénteken, amikor Zbo­ray Gyula volt a borgazda, aki a vendégeket és borgazdatársait üd­vözölve, az est tengelyébe vetette a budai fürdőügy nagy gondola­tát az alábbiakban: Az elmúlt őszön Budapesten megtartotta balneológiái kon­gresszus egyhangú határozattal állapította meg, hogy a mi hő­forrásaink gyógy hatásra nézve egyenrangúak a világfürdő híré­ben álló nagy gyógyhelyek for­rásvizeivel s hogy ezekre a hő­forrásokra világhírű gyógyhelyet lehet építeni! Kívánatos, 'hogy itt. tudományos, klinikaszerű reuma- fürdökórház épüljön s ezzel Bu­dapest Európa balneológiái köz­pontjává tehető. Ebben az elgondolásban üdvö­zölte elsősorban Kipka Ferenc dr. főpolgármestert, azután — Kozma Jenő dr.-t, mint országgyűlési kép­viselőt, akik tekintélyükkel ennek a kérdésnek megvalósítását érhet­lyen Búd János kereskedelem­ügyi miniszter kifejti program­ját, amelyben nyilatkozik abban a nagyfontosságú kérdésben, hogy Budapest gyógyforrásainak m i- lyen a jelentősége az ipar és a ke­reskedelem szempontjából. .V köz­gyűlés után este társasvacsora lesz a Gcllért-szíálló éttermében, amelyen rendkívüli meleg ünne- peltetésben készülnek részesíteni dr. József Ferenc főherceget öt­éves érdemdús működése elisme­réséül. A fürdőügy iránt érdek­lődő budai társadalom keresi, a. formát, hogy a maga részéről is ünnepelhesse a budai polgárság jövendő boldogulása érdekében oly nagy munkát kifejtő királyi her­ceget. nék cl; — Viraág Bélát, mint ennek az ügynek lelkes bajno­kát —- és dr. Szviezsényi Zol­tánt. Üdvözölte továbbá Pap Jó­zsef dr. felsőházi tagot s a Buda­pesti Ügyvédi Kamara elnökét, — a megjelent ügyvédeket, — a fővárosi törvényhatósági bizott­sági tagokat s Csillén/ Béla, pénz­ügyigazgatót, aki most üli 25-ik szolgálati évi jubileumát, és ezek egészségére ürítette poharát. Rokonszenves egyénisége és a nagy tetszéssel fogadott új vezér- gondolat révén lelkes ünneplésben volt része Zboray Gyulának. Fo­kozta ezt Kozma Jenő dr. orszgy. képv., körelnök kedves tréfákkal átszőtt beszéde, amelyben nemcsak a borgazdát, de lehetőleg minden­kit egy kissé megcsipkedett, egy kissé megsimogatott, meleg barát­sággal köszöntve és éltetve Zbo- rayt és Papp József dr.-t, nem­csak mint az ügyvédi kamara elnö­két, hanem egyik leánya révén mint budait. Utána dr. Papp Jó­zsef kamarai elnök mondott nagy­hatású beszédet a baráti összetar­tásról és a kaszinó nagy hivatásá­ról. Az éljenzés csillapultával Vi­raág Béla szerkesztő Zára városá­nak öt kút járói,, azokkal kapcsola­tosan az új fővárosi törvényről, viszont ezzel kapcsolatosan a für­dőügyről mondott el olyan adato­kat és eszméket, amelyek ma talán ellenkeznek az idegenforgalmat és fürdőügyet irányító körök gondo­latmenetével, de talán hivatottab- bak a fürdőügy és idegenforgalom föllendítésére,, mint a ma divatos, de már többször sikertelennek bi­zonyult próbálgatások. Azután meghajtotta Buda lobo­góját a fürdőügy vezére, dr. Fe- rencz József kir. herceg, a „Buda­pest Fürdőváros Egyesület“ el­nöke előtt, aki nem igényli illusz­tris személyének kijáró meg­különböztetett ' bánásmódot, ha­nem mint egyszerű polgára e nemzetnek állandóan küzd és dol­gozik a fürdőügy érdekében itt­hon és aikülföldön. A társaság felállva éljenezte a népszerű főherceget. Csiliér y Béla dr. köszönte meg kellemes, kedves szóval az őt ért ünnepeltetést 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából, amit szíve­sen honorált az egész társaság. Pumm József egy keresztrejtvényt Lljabb merénylet a budai vár ellen Megöl a város minden romantikát, minden szépséget lékek Bizottságát, — a Hadtörté- i gattuk meg a vészharangot, is­ÚJ zászlóalj állott sorba a fürdővárosért küzdő hadseregbe A Pénteki Borgazda Társaság nagy estje

Next

/
Oldalképek
Tartalom