Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-11-23 / 975. szám
XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. 1929 évfolyam. 975. sz. Előfizetése egy évre 24 pengő', félévre S 2 pengő. Egy szám 5© fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. V1RAÁO BÉLA magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. november 23. ——mb Megbukott a diktatúra Nagy ez a központi városháza, rettenetesen nagy, valamikor invalidusok lakták és a rossz nyelvek azt mondják, hogy most is. A városházutcai fronton olyan egyenes hosszú folyosók futnak, hogy nem látni a végét. Aki azon végiglát, messzire lát. De csak bent, a városházán belül. Ennek a városháznak (olyan vastagok a falai, mint valami várnak. Akik benne ülnek, úgy érezhetik magukat, mint akiket semmi veszedelem nem fenyegethet. Ezt a várat hiába ostromolná a polgárság. Igaz;, hogy ezeken a vastag falakon nem tud áthatolni a polgárság sóhajtása sem.. A régi magyar oligarchák magasJ sziklavárakban, hatalmas falak mögött éltek, de a várból elláttak messzire és így fejlődött ki a lelkűk, így tanultak meg uralkodni, mert lábuk (előtt feküdt az ország egy része. A városházán csak a folyosón látni messzire, a várost nem látni onnan. így is fejlődött ki a városi urak imenta- litása, mert nem látják a várost. A régi fővárosi törvény alapján ki kellett fejlődnie az autonómiával szemben a tanácsi diktatúrának. Nem is gonosz szándékkal, mert a tanácsnak kiváló tagiéi vannak. Csakhogy mégis diktatúra, mert nem tartozik senkinek felelősséggel. Korlátlan úr. A közgyűlés határozataival szemben is. Tehát diktatúra. Az autonómia fogalma tág, mindenki a saját szemszögletéből nézi, mindenki a saját mentalitása szerint magyarázza. Beszéltem öreg városházi bajvívókkal és mindegyik másképpen értelmezi. Beszéltem különféle pártálláséi városi politikusokkal és mindegyik mást vár az autonómiától. Mindig csak azt láttam, hogy az autonómia csak szó, valami olyan „bájital“ féle, amely minden sebet meggyógyít, de minden javasasszony másból és másképpen keveri. Ha ezzel szemben azt nézem, hogy mi történik Budapesten, akkor a leghatározottabban megállapíthatom, hogy kizárólag és egyedül az, amit a Tanács határoz. Legtöbbször azt, ami homlokegyenest ellenkezik a polgárság kívánalmaival és szükségleteivel. A polgárság, főleg itt Budán, meg van győződve, hogy folyton romló anyagi helyzetén, folyton gyengülő teherbírásán nem segíthet más, mint a ^gyógyforrások olyan arányú kihasználása, amely nemcsak a terheket csökkentené, de jövedelműhez juttatná a kereskedelmet, az ipart, a munkanélkülieket, a háztulajdonosokat és a lakókat, — és a Tanács szerencsésen elgáncsolta a fürdőügyi kiállítást, de még csak kísérletet sem tesz, hogy a különböző fürdőket egy kézbe véve, hasznothajtó,, egészséges fürdőpolitikát folytasson. Talán, ha majd arról lesz szó', hogyvegy új fürdőüzemet létesítsen és mesebeli jövedelemmel a tanácsbeli urak egyike beleülhet, talán akkor megindul majd ez irányba is az akarás és alkotás. A kispolgárságnak az a megbízható része, mely garast garashoz téve gyűjti kis tőkéjét, hogy megépítse saját otthonát, kénytelen a szomszéd községekbe vándorolni, ahol olyan nagyságú telket vásárolhat, aminőt, a tőkéje enged, de Budapesten kimérték a telkeket a térképen és abból a Tanács nem enged. Pusztuljon innen, ha nincs elég pénze. Akadna itt vállalkozó szellem, aki a város külső részein építkezni is merne, hogy tisztességes hajlék alá jusson az a 6000 lakásnélküli család, de ki mer ott, építkezni, ahol a városszabályozó tervek hiánya miatt csak föltételesen adnak építési engedélyt és néhány év múlva, esetleg lebonthatja a házát a koldusbotra jutott vállalkozó. Mert ezt a Tanács így akarja. A kormány és a józan város- politikusok sürgetik azoknak az üzemeknek a beszüntetését, amelyek az adófizető iparost és kereskedőt károsítják, — de a Tanács mégis fenntartja ezeket az üzemeket. A közönség sürgeti a gáz, a villany, a közlekedés olcsóbbá tételét, de a városháza vastag falain át nem jut el a tanácsterembe a polgárságnak ez a kívánsága. A közgyűlésen 37 év előtt vetették föl a Gellérthegyre vezető lift kérdését, azóta Páris fölépítette vasból a magaslati gyógyhelyét,, az Eiffel-tornyot, ám a Gellérthegyre a gyöngetüdejű budapesti ember ma sem tud feljutni. Volna a városnak ilyen klimatikus gyógyhelye a Svábhegy ölén, a védett Farkasréten, csakhogy oda a Tanács határozata alapján csak akkor jut, el a beteg, ha előbb meghal. E város népe egy forró tenger fölött jár, vékony acélcsövek felszínre hoznák ezt a gyógyerejű forró vizet, hogy olcsón, füstmentesen lehessen fűteni a lakásokat és ezzel az emberi nyomor szolgálatába állítanák,, hogy tüdejét ne rontsa a kormos füst, mely előbb- utóbb ' eljuttatja a klimatikus gyógytemetőbe. Ám a Tanácsnak mindenre vannak milliói, csak a mélyfúrásokra nincsenek. És ez a Tanács áll szemben az autonómiával. És ez a Tanács most az autonómiára hivatkozva igyekszik meghosszabbítani a maga diktatúráját. Ebben a harcban a Tanács nem számíthat a polgárság támogatására. Ezt a harcot mosolyogva nézi a polgárság és mi itt Budán kacagunk rajta. A diktatúra megbukott. Dubonai Pál. Rakovszky Ivánná! is,/ akik meg is biztatták őket. A küldöttségben resztvettek közül Lugmayer József dr., az óbudaiak és az akvmkiunbeliek vezérembere, a Hollós Mátyás Társaság tagja, aki alapos ismerője az ottani viszonyoknak és aki erősen a kezébe vette ennek a se város, se falu, se tanyavilágnak kuszáit, rendezetlen, hogy úgy mondjuk csak „föltételesen létező” polgárságának ügyét. A felső budai medence szerencsés és egészséges kialakulása képezi az ottani kertes fürdőváros létesítésének az alapját. A Mi csonirohggy A badacsonyiak háborognak és keseregnek — írja Ilerczeg Ferenc egyik cikkében — de minden hiábavaló, tehetetlenül kell nézniük, a kapzsiság, mint valami szégyenletes betegség, hogyan marja, hogyan csonkítja és gyalázza meg a badacsonyi hegy arcát. Azt az isteni sziklaarcot, melynek nemes vonalai évszázadok óta benne élnek a magyarság lelkében. A királyi palota tetején sok a réz meg az ólom, de ha valaki ott ércet akarna bányászni, a bolondok házába küldenék. Nemcsak ilyen műremeket, hanem az ócska falakat is megvédi a törvény, ha valahogyan rá lehet sütni, hogy műemlék. Elképzelhetetlen, hogy a fölháborodásnak mekkora vihara rázná meg Németországot, ha valaki ott szót akarná repeszteni a Kyffhäuser-hogyet, vagy el akarná talicskázni a rajnaparti Loreley-sziklát. Mi magyarok azonban tompán, legfölebb valami tehetetlen keserűséggel a szívünkben nézzük, ha a magánérdek úgy gázol végig a nemzeten, mint a bivaly a virágos kertben. Nekünk budaiaknak is megvan a magunk Badacsonya, a KIS-SVÁB- IIEGY, mely ha talán nem is oly szép, mint a Badacsony, de szívünkhöz közel áll, mert a miénk. A mi Badacsonyunknak, a Kissvábliegynek az oldalát és éppen a városfelőli oldalát is kikezdte az emberi haszonlesés és nem bazaltért, hanem silányabb, olcsóbb kőanyagért tönkretette! az ott nyitott kőbányákkal a hegynek egész képét. Végső ideje volt, hogy a múlt században nyitott ottani bányák üzemét beszüntették és ma már a hegyet tovább nem csonkítják, azonban a kőbányák mai állapotúiéban is bántják a Pasarét, Uj Szent János-kórház felől a kilátásban gyönyörködök szemét. Talán épületek emelésével, de főleg a kőbánya területének bef ásításával, kertészeti kiképzésével el lehetne tüntetni vagy legalább csökkenteni a Kissvábhegy oldalán ezt a szemet- bántó szépséghibát. Eperjessy István dr. A budai nagy család ünnepelte dr. KOZMA JENÖT névnapján A pcfitikát száműzték ezen az estén Budán, IQ2Q november 22 A római part. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy akvinkumi part, vagy még helyesebben a Római fürdő Dunapartja. Pia szavazásra kerülne a sor, hogy ennek a partnak mi legyen a neve,, bizonyára volnának sokan, akik a Szabadevezősók partjának 'neveznék el, holott tulajdonképpen a Szabad strandolok partja. Megsürgettük már régen, hogy ezt a partot valahogy rendezni kell. A természet is strandfürdőnek teremtette, bársonyos, fövenyes talajjal, amelyet folyton tisztára mos a Duna. Csak a partja csúf, rendezetlen, szakadozott, amilyenek az ilyen homokos partok lenni szoktak. A Városházán úgy 'határoztak, hogy ebből a partból ötven méter széles partmenti csíkot biztosítanak a strandolóknak. Ezt a terüle- tet a partmenti telektulajdonosok telkeiből sajátítja ki a város négyszög- ölenkint 5 pengőért. Hát biz 'ez nem sok, megér hatszor annyit is a városnak. Igaz, hogy a telkek fennmaradt értéké erősen gyarapodik Azzal, hogy & P^fot rendezik. Ebben az ügyben küldöttség is járt a polgármesternél és a Közmunka Tanács elnökénél, Hatvan vendégre számítottak a Budai Polgári Körben és háromszázan jöttek el. A Polgári kör belső termeiben készültek ,a vacsorához és a Vigadó nagy éttermében kellett este teríteni. Senkinek meghívót nem küldöttek, csak a kör tagjainak és alig van számottevőbb egyesülete Budának, amely ne követelt volna néhány tagja számára helyet. De eljöttek azok is, akik- politikai párthoz nem tartoznak és tisztelettel hódolnak meg a közmunka terén szerzett érdemek előtt. Eljöttek azok is, akik nem politikából szeretik Kozma Jenőt, hanem szeretik benne az önzetlen jóbarátot és a segíteni kész embert. Különös társaság gyűlt össze erre a névnapi áldomásra és a í nagy köztisztségeket viselő dig- ! nitáriusok mellett ott ültek a kis- j iparosok és a polgári osztály min- ! den rendű és rangú tagja. Köz- j vetlen, meleg hangulat ömlött el J a teremben, ahol háromszáznál j több, egymást ismerő, egymást megbecsülő, egymás munkáját segítő, budai magyar találkozott, hogy keresetlen szóval, barátságos, meleg kézszorítással, megülje az ízig-vérig ős budai származású polgártársának névnapi áldomását, akit saját kiváló képességei és a nemietek életét intéző .sors vezetőhelyre állított a magyarság ősi bástyáján: — Budán. A családi körre emlékeztető barátságos zsongásból hirtelen fölcsattant Fináczy Béla min. tan., a Budai Polgári Kör társelnökének érces hangja s a bekövetkező csendben üdvözölte a családi körben megjelent vendégeket. Nem a párt, nem a Polgári Ivör ünnepe ez — mondotta — hanem a lelkek ünnepe, amely lelkek együtt éreznek Kozma Jenő leikével. Kívánja, hogy ezek az esték ismétlődjenek meg minél gyakrabban. Nem került volna semmiféle erőfeszítésbe és akár kétezer embert is összegyüjthettek volna, ha nem az lett volna a kimondott cél, hogy lehetőleg szűkebb családi körben üljék meg Kozma Jenő elnöknek a névünnepét. Ürítette poharát Kozma Jenő egészségére és azt kívánta, hogy még sokszor legyen alkalma ezt a napot ilyen közvetlen, meleg szeretettől áthatott, családias körben eltölteni. A nagy vendégtábor lelkesen megéljenezte Kozma Jenőt is, a szónokot is. Utána Zboray Gyula dr., mint a Pénteki Borgazdatársaságnak 27 év óta egyetlen tisztviselője, jegyzője szólalt fel, amely társaság ennek az ünnepi estnek a Budai Polgári Körrel közösen rendezője s amely két társaság a mai estére szerelmi házasságot kötött. A soros borgazda ezen az estén Kozma Jenő dr., őt illetné az első szó, de eltekint ettől a Budai Polgári Kör kedvéért és plfogadja a sorrendet, hogy előbb azok szólaljanak föl, akik szeretik Kozma Jenőt. Ö is elsősorban üdvözli Kozma Jenőt és rajta kívül minden megjelent Jenőt. Kozma Jenő kimagasló egyénisége megköveteli, hogy vele külön foglalkozzon ez a két társaság, mert Darányi óta a Vizivárosnak nem volt ilyen kiváló vezérembere. Érdemei közismertek. Nemcsak Budán, de az egész fővárosban ezer és ezer ember viseltetik hálával iránta, mert jogos érdekeit elősegítette. A köznek tett nagy szolgálatokért, a városért és hazáért kifejtett működéséért, biztosítja őt a budaiak szereteté- ről és ragaszkodásáról (szűnni nem akaró taps) és emeli a társaság ünnepi serlegét, amelyet Neuschloss Kornél 1905-ben ajándékozott a társaságnak, Kozma egészségére. Zboray Gyula dr.-t úgy a körben, mint a Borgazda Társaságban mindenki szereti, ő az esték ügybuzgó rendezője, mindenkinek a titkára, mindennek a gondnoka és így köszöntője alatt sokan évődtek vele, amit ő szellemesen, kedvesen viszonzott. A Borgazda Társaság tagjai körül- özönlötték Kozma Jenőt, akikhez egyenkint is sok-sok esztendős barátság, iskolatársi pajtáskodás fűzi Kozmát. De hirtelen elcsendesedett a pohárcsengés, a megindult társalgás, mert szólásra emelkedett Ripka Ferenc dr., főpolgármester. Kedvesen hatott már a megszólítás is: — „Budai Testvéreim!” Ha végignéz ezen az értékes társaságon, azt látja, hogy baráti körben ünnepel egész Buda, és boldogan vesz részt azon ő maga is. Hálásan köszöni a „Budai Polgári Kör”-nek és a „Pénteki Borgazda Társaságinak, hogy ezt a névünnepet .ilyen bizalmas jellegű családi körben üli meg, mint ahogy Ferenc napját is ilyen szűkebi) körben ünnepelte a Budai Társaskör. De Kozma Jenőnek és a vezetése alatt álló pártnak nincs is arra semmi szüksége, hogy különösebb biztatással, nagy keretek közt ünnepeljen, ahogy mondani szokták „seregszemlét tartson”, mert már Fináczy Béla megmondotta, hogy ez az est a rokonlelkek találkozása. Hivatkozik Proliászka püspök szavaira, aki 60-ik születése napján azt mondotta, hogy nagy sikert ért el az az ember, aki 60 év alatt hat hű barátot tudott szerezni. Kozma Jenő pedig sokszor „hat barátot” szerzett és biztosított magának és ez az ő életének és működésének legszebb eredménye. Méltatta ezután azt a rendkívüli munkát, amit Kozma Jenő végez Budapest közéletében, hogy az Egységes Polgári Pártot nagy hivatása nívóján megtartsa és erősítse, amit kevesen tudnak, kevesen látnak, de ő látja és azért meghatottsággal kell beszélnie erről az áldozatkész, önfeláldozó munkáról, amit Kozma és még néhány vezértársa végez. A most napirenden lévő új fővárosi törvény tervezése, átdolgozása és dűlőre vitele oly áldozatos munkát követel Kozma Jenőtől és barátaitól, amelyért a polgárság csak hálás lehet nekik, itt Budán. Mint pártvezér nehezebb, bölcsebb, nagyobb körültekintést igénylő munkát végez, mint azok, akik egyszerűen összecsapnak ellenfelükkel, mert ő vállalta azt a nehéz feladatot, hogy az eltérő véleményeket összeegyeztesse, gyűlölet szítása nélkül és az eredmények bizonyítják elért nagy sikerét. Mélységes háláját fejezi ki neki ezért a munkáért. Baráti kéz- szorítással pecsételik meg ezt a szövetséget a jövő nagy küzdelmeihez. A budai polgárság legszebb erénye a hála és kívánja, hogy ebben Kozma Jenő sohase csalódjon. A (jelenvoltak lelkes ovációja közt azzal fejezte be beszédét, hogy a jó Isten tartsa meg Kozmát abban a jó erőben, amelyben van és éltesse őt soká! Mindenki koccintani akart a főpolgármesterrel és az iinnepelttel és megmozdult így az egész terem. Az ováció befejeztével Exner Kornél dr., ny. államtitkár szólalt föl. Ha Zboray Gyula 27 éves tagságára hivatkozik, akkor őt, aki 35 éve tagja a társaskörnek, az ancie- nitás jogán illeti meg a szó és a Hollós Mátyás Társaság nevében üdvözli Kozmát, aki éppen úgy zászlajára írta Buda fölvirágoztatását és fürdőinek világhírré tételét, mint a Hollós Mátyás Társaság. Már a szülők barátsága is összefűzné őket, ha nem volna meg közöttük is a régi barátság. Kozma Jenő egyénisége régen túlnőtt a Budai Polgári Kör keretein, pedig ez az a bűvös „krétakör”, ahonnan erőt merít, ez az ő igaz barátainak köre, ez az ő igazi otthona. Országra szóló nagy eredményt ért el most, amikor az Óbuda— Hungária-úti híd építéséhez kezdik lerakni a keszonokat a Dunába és megépül az a híd, amelyért oly régen küzd, ahol 800 munkás talál kenyeret és munkát. A Lánchíd építésénél mondotta a nagy Széchenyi, hogy Budát és Pestet a Duna nem hogy elválasztaná, hanem összeköti. Ez a baráti nagy tábor is bizonyítja, hogy Kozma Jenő már erős hidakat vert az ő meleg szívétől barátai szívéhez és ezeken a hidakon utat talál majd annak a 800 munkásnak a szívéhez, akik a zord télben kenyéradó munkát találnak a hídépítésnél. Élteti őt azért, hogy a Hollós Mátyás Társasággal együtt világfürdővé akarja emelni Budát és e nemes törekvésért meghajtja előtte a Hollós Mátyás Társaság zászlaját. Azzal fejezte be szavait, hogy — „Ebből a körből indult el Kozma Jenő s az új hídon át tér majd a halhatatlanság útjára.” A komoly és tartalmas beszéd mély hatást tett a jelenvoltakra. Oszoly Kálmán a Budai Társaskör üdvözletét hozta el ebbe a családi körbe, mert mind a két helyen azonosak az érzések, de úgy ő,
