Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-11-05 / 973. szám
XXVI. évfolyam. 973. sz. a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal : 1., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 november 5. A bemázolt szobor A Városházán divat és átment a közéletbe is, hogy Budapestet valami különös öntudattal szeretjük odaállítani Párizs mellé, Berlin mellé, sőt abban a kedves hitben ringatjuk magunkat, hogy Budapest a világ legszebb városa, mert így mondják vendéglátó bankettjeinken az idegenek, mind ahogy ugyanazt mondják Stockholmban, Oslóban, Varsóban, sőt talán Belgrádban is. Pedig ebben a városban egy évtized óta semmit sem tettek a város szépítéséért azok, akik uralkodnak e város felett. Az a módszer, amellyel uralkodnak, nem vall sem Párizsra, sem Berlinre és ha szabad hasonlítani valamihez, talán legközelebb találnánk — Fancsal községet. Fancsal ? A régi budai vesztőhelyen, a fogaskerekű vasút végállomása és az Uj Szent János-kórház között, a Budakeszi út mentén áll egy Jézus-szobor, mintegy kiengeszteléséül annak a sok bűnnek, amely ott lelt emberi megtorlást. Ez a Jézus-szobor nem valami művészi alkotás, de kőbe vésve a maga szürkeségében valahogy megfelelne talán, ha Budapest urai nem találták volna célszerűnek, hogy azt festékkel bemázoltassák, — a la Fancsal. Három-négy évvel ezelőtt megbíztak valami szegény mázolómestert, hogy ezt a régi, romladozó szobrot mázolja be, annak pedig nem volt meg minden színnek a festéke, de ami volt, busásan rámázolta. A képzeletünkben, áhíta- tos hitünkben szőke, kékszemű, jóságos Jézus haját, szakállát koromfeketére, ruházatát pedig kékre, sárgára mázolta, mint valami oláh menyecskét. Azóta a festék lemállott róla és most aztán valami eszmei pályázat alapján új piktornak adták ki, aki enyhített a sötét színeken és a szakállt is, hajat is a legsötétebb barnára fogta és Krisztus urunk nyakába egy olyan piros köpönyeget mázolt, hogy azt még a bolsik sem vallják magukénak. ' Lehetetlen és képtelen rendszer az, amelyik ilyen kicsi kérdést is, csak ilyen groteszkül tud megoldani. Mit várhatunk ilyen kormányzattól világraszóló nagy kérdésekben? Szerencsére Budapesten kilenc év alatt nem történt semmi. Holott törénhetett volna. Kínálkozott sok alkalom, és ha csak azt az egyet, a fürdőváros kérdését vesszük, akkor is csak azt a bizonytalan tapogatódzást, azt a kertelést, azt a határozatlanságot- látjuk, amely e városnak örökösen a kárára szolgált. Még csak hozzányúlni sem tudtak a kérdéshez és éppen ezért úgy csináltak, mintha ez a kérdés nem is létezett volna. A rettenetes lakáshiányon csak úgy lehetne segíteni, ha Budapest székesfőváros, mely a világ leggazdagabb fővárosa, maga veszi kezébe a lakásépítést. Kezébe is vette, de olyan fancsali módon, mind ahogy a vesztőhelyi Jézust bemázolták. Építettek is lakásokat,— aber fraget nur nicht wie! — Lehetetlen helyeken lehetetlen házakat, lehetetlen lakúikkal, amiknek az árát a bérlők megfizetni nem tudják. Valahol a Gel- lért-hegy mögött, a külső Kerepesi úton, hegyoldalból kivájt szurdé- kokban, a maglódi pusztaságban, mind olyan helyen, ahol a város fejlesztését egy lépéssel se vitték előbbre, csak éppen hogy fokozták az új házak lakóinak ezer baját. Parkokat is építettek, — de bocsásd meg bűneiket, Te bemázolt Jézus — építették azokat víz nélkül, föld nélkül, napsugár nélkül. Példa rá a Városmajor. Két év óta parkírozzák és most utólag építik hozzá a vízvezetéket, rakják le a csatornacsöveket, a gázt, a villanyt. Minden úgy épült itt, mintha mindezt igen ügyes fogorvosok, jóhiszemű néptanítók és becsületes mázolómesterek csinálták volna. Veszedelmesen közeledtünk a fancsali nívóhoz. Építettünk templomokat is, mind ahogy illett, de azt hiszem, hogy Fancsal községben is lázongana a nép, ha olyan templomokkal boldogítanák őket, mint bennünket itt Budán. Budapestnek díszéül szolgáltak a népiskolái, — és most... ? Útépítésünk teljesen csődöt mondott, amiatt a garasos gazdálkodás miatt, amellyel sem utat építeni, sem utat fenntartani nem lehet, Csupa kísérlet, csupa próba, csupa haszontalan pénzpocsékolás, amely végre is az útépítés csődje elé vitte a várost. Ennek a kiskorú, hogy enyhe szóval éljünk — naiv gazdálkodásnak nem lehetett más vége, mint az, hogy az országot vezérlő egyéniségek szemét felnyissa, hogy azok behatóbban nézzenek bele, a magyarság büszke metropolisának gazdálkodásába. Mert Budapest ma is még világszép város, oly szép, hogy tíz év alatt semmiféle rendszer sem tudná azt szépségéből kivetkőztetni, de ha tovább folyt volna ez a gazdálkodás, végre mégis csak Fancsal sorsára jutunk. Törvény kell ide, szigorú törvény, amely véget vet ennek a vétkes diletantizmusnak, mely inkább csak külső mázolásában volt az, aminek vallotta magát és Budapest néhány év alatt olyan sorsra jutott volna, mint a budai vesztőhely bemázolt Jézusszobra. Dubonai Pál. Budán, 1Q2Q november 4 Új emlékművek Budán. Agg- házy Kamii ezredes, a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója értekezletre hívta október 24-én az új múzeumba az illetékes tényezőket és az arra hivatottakat, hogy megalakítsák a „Budavári helytörténeti bízottságot”, amely főleg a budai vár helytörténeti adatait gyűj lené össze és a történeti helyeken új emlékműveket és emléktáblákat állítana fel, de igyekeznék a Vár történeti stílusát is helyreállítani. A megalakult bizottság elnökévé egyhangúlag Csánky Dezső történettudóst, ügyvezető elnökévé Aggházy Kamii ezredes-igazgatót, titkárnak Tliur- ner Gézát választotta meg. Buda lelkes barátait hívta meg bizalmas megbeszélésre Becsey Antal szkfv. biz. tag, hogy ott a mi kedves Budánk kultúrák , művészeti, városszabályozási, idegenforgalmi és fürdővárosi közeli kérdéseit megbeszéljék és a konkrét indítványokat az aktuális munka- programmba bekapcsolják. Ott voltak többek között: Harrer Ferenc, Kiss Menyhért, Szviezsényi Zoltán, Sülé Ferenc, akik lelkesen fogadták Bccsey előterjesztését és elhatározták, hogy ezt a .mozgalmat a Hollós Mátyás Társasággal kapcsolatosan fejlesztik tovább. Jenő napját üli meg családias keretekben a „Budai Polgári Kör“ november hó 15-én, pénteken, este nyolc és fél órakor saját helyiségeiben és elnökének, Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőnek tiszteletére társasvacsorát rendez. iKvínüuiiü uízcsep Mint valami elátkozott mesebeli város tengődik az aquinkumi réten, a Filatori-gáton túli terület, Óbuda régi szérűskertje. Nincs ott semmi, se templom, se piac, se csatorna, só víz, se gáz — pedig ott van mellette a gázgyár. Az elektromos művek európaibb vezetősége megkönyörült az ejt fuldokló emberek — rendes adófizető polgárok! — nyomorúságos sorsán és odavezette nekik a világosságot, hogy jobban meglássák a többi nyomorúságot. Sárba süllyedő lehetetlen utakon, nagyárkok mentén épült, szűk töltéseken vezető, szédületes gyalogösvényeken járnak ott messziről ezek a szerencsétlen számkivetettek, akik ott építettek maguknak családi házakat és nem mentek a megyeri határba. Itt aztán fizetik a vízadót, de vizük nincs. Ami van, az — olajos. Ihatatlan any- nyira, hogy van ember, aki most ás at a telkén kutat. Mert hogy mégis van ott vízvezeték. Ezt onnan tudják, mert fizetik az adóját és itt-ott kiáll egy-egy csap a földből, ahol víz is kapható. De a lakásokba hiába akarnák bevezetni. Olyan nincs. Ujjnyi vastag csöveken vezettek oda a vizet és ahhoz elágazó vezetéket nem lehet kapcsolni, mert akkor elfogyna a közkutak vize. Az otthoni fürdésről ott lemondtak még azok is, akik fürdőszobát is építettek maguknak, elég könnyelműen, de abban a hitben, hogy ők „budapesti“ polgárok. Adófizetők. Kétezer év előtt a római légiók számára hatalmas vízvezetéket építettek az „öt forrás“ bőséges gyógyvize számára és mint a nagymult csodás kultúráját járnak megbámulni, az afrikai néger falvakra emlékeztető telep kultúrát nélkülöző lakói annak a kétezeresztendős vízvezetéknek megmaradt pilléreit. Nem rösteli ezt a főváros? Méltó ez a fancsali állapot Budapest világvároshoz? Szabad ezt a gazdálkodást tovább tűrni? A Filatori-gáttól az óbudai vasútállomásig kitűnő föld, termékeny talaj húzódik és egy kis gondoskodással ez lehetne a főváros kertes paradicsoma, ha nem volna ilyen lehetetlen telek- politikája, — ha törődnének a városházán a polgárok sorsával, — ha nem űznének ilyen porhintő, szemkitörlő taktikázást, amely olyan vízvezetéket épít, ami nem ad vizet. Ezt hívják ma Budapesten „autonómiának!“ A „zöld füzet”, Friedrich István zöld mezbe öltöztetett programul ja megjárta a nagy utat a városban, amelynek nyomán most a kereszténységet megbontva, szervezkedik a keresztény ellenzék. A központ az I. kerületben, még pedig a Várkert- kioszkban van, ahol Perczel Béla és Draskóczy M. László lettek az elnökök. A II. kerületi csoport a Budai Vigadó vendéglőjében rendezte be irodáját s ennek élére Sármezei) Endre álott. 0 ugyan tulaj dónk épen I. kerületi, de úgylátszik még nem találtak más elnököt a II. kerületben. A III. kerületi szervezet megalakítását egy tíztagú előkészítő bizottság intézi az Esplanade-szálló külön szobájában, de ennek a bízott-‘ ságnak a névsorát még nem közlik, bár a többi szervezeteknél mindenhol és mindenkit pontosan megnevez az ríj ellenzéki párt. Mivel a III. kerületiek névsorát nem hozták nyilvánosságra, erősen gyanítható, hogy ez a bizottság olyan óvatos emberekből alakult, akik csak siker esetén emelik fel a sisakrostélyukat. Még nyílnak a kertben az őszi virágok, de a városházán már előrevetette árnyékát a tél. Komoly tanácskozás folyt ugyanis a napokban afölött, hogy a székesfőváros tanácsa az idei téli időszakban a budai hegyvidéki utak és egyéb közterületek közül melyeken engedélyezze a sportolók részére a ródlizást és a síelést. És az illetékes közoktatásügyi ügyosztálynak testnevelési alosztálya — nagyon helyesen —- ez értekezletre meghívta az összes budai hegyvidéki egyesületeknek egy-egy kiküldöttjét, továbbá az I., II. és III. kerületi elöljáróságokat s kapitányságokat, valamint a köztisztasági hivatalt, a tűzoltóságot és a mentőket is. Rövidesen meg fog jelenni a tanács hirdetése, amely falragaszokon közölni fogja a sportoló közönséggel, hogy az idei téli időszakban a budai hegyekben melyek a ródlizasra hasznaiható utak és a síelésre alkalmas közterületek. A hirdetésben fel nem sorolt utakon és közterületeken való ródlizást s síelést a rendőri közegek feltétlenül meg fogják akadályozni. Szigorúan meghagyja a kibocsátandó hirdetés azt is, hogy a sportoló közönség tartozik a Tanács által kirendelt és jelvénnyel ellátott, székesfővárosi, téli sportfelügyelők utasításainak engedelmeskedni, akik a renitensekkel szemben azonnali rendőri karhatalom igénybevételére is jogosultak. A hirdetés külömbséget tesz a csak gyermekek, továbbá csak felnőttek s végül a felnőttek s gyermekek részére együttesen használható utak és közterületek között azzal, hogy a felnőttek részére is engedélyezett útvonalakon gyermekek csak abban az esetben ródlizhatnak vagy siethetnek, ha felnőtt kísérővel jelennek meg. Az értekezlet — az érdekeltségek értékes hozzászólásával — a legnagyobb körültekintéssel állapította meg, hogy melyek azok a budai ■ hegyi utak és közterületek, amelyeken ezen téli sportok hívei legkevésbé zavarják a forgalom, tűzrendészet és egyéb közszempontok érdekeit s amelyeken egyben legkevésbé veszélyeztetik a saját s sportoló társaik testi épségét. . Szóval most már jöhet a tél, eshetik a hó, a budai hegyvidék csodaszép tájai felkészülve várják a ródlizók és síelők jókedvű csapatát, egyre több hívet szerezve ez egészséges sportoknak, ^ a Budán könnyen elérhető s olcsón megszerezhető, alpesi élvezeteknek. Virágos Buda. Japán kert, mexikói kert és budai kert lesz a roppant érdekes attrakciója a szombaton megnyíló világkiállításnak, amely hivatva, van közkedveltté tenni a „Virágos Buda“ jelszót, amely iránt oly nagy ro- konszenvet tudott kelteni már eddig is Manninger Vilmos dr. Vár őstörténeti múzeumot Budának Budavára visszavétele 250. évfordulójának ünnepét nem is tudjuk elképzelni anélkül, hogy erre az alkalomra a székesfőváros a budai Várban, alkalmas helyiségekben kiállítja a birtokában lévő mindazon muzeális tárgyakat, amelyek Buda múltját tük- röztetik vissza. A Városligetben lévő Székesfővárosi Múzeum, de a székesfőváros egyéb gyűjteményei is gazdagok Buda múltjára vonatkozó muzeális tárgyakban és ezek között is különösen az 1686-os ostrom emlékeiben. Kívánatos volna, hogy ez alkalommal mások is, akik a budai múltra vonatkozó muzeális értékeket őriznek, a kiállítás tartamára azokat a székesfővárosnak átengedjék. Hogy ezt a kiállítást csak a Várban lehet stilszerűen megrendezni, ebben, aki helyes pszichológiai érzékkel bír, nem kételkedlie- tik. Mi pedig nem kételkedünk abban, hogy ha egyszer a budai múzeális anyagot a Várban össze- hordták, elrendezték és kiállították, azt onnan a székesfőváros valaha el is vigye, sőt inkább gondoskodik arról, hogy az mint állandó, télen-nyáron nyitva álló külön budai múzeum fenntartas- sék. Ma a helyzet az, hogy aki megtekinti a Várat, csak a jelent látja és csak megsejti a múltat anélkül, hogy azt, még a Várban, amikor arra pszichikailag legfogékonyabbá vált, egy budavári hely- történeti múzeum gazdag gyűjteményeivel eléje varázsolná. Egy másutt elhelyezett budai muzeális gyűjtemény, kiragadva a még ma is hangulatos miliőből, a varázs kiváltására alkalmatlan. — Hat denn das alt ehrwürdige Buda kein stadthistorisches Museum? — kérdezte tőlem a napokban a Várban egy világjáró öreg német, aki a jelen szépségei után a múlt romantikáját is kereste. És ebben a kérdésben nemcsak érdeklődés volt, de vád is. Az 1872 után megindult egyesítés, egységesítés és központosítás hevében bizony néha-néha túllőtt a székesfőváros vezetősége a célon; Pestre központosította úgy a pesti, mint a budai várostörténeti muzeális árgyakat, megfeledkezvén arról, hogy bár Budapest jövője csak egy lehet, de Buda és Pest múltja más és más; előre egyesült erővel kell törnünk, de múltat nem szabad egy fazékba dobnunk. A budai múlt és a pesti múlt külön-külön érdekesség és érték; nem irigyeljük Pesttől múltját, de visszakérjük Budának a magáét. A budai múlt muzeális anyagának Budára való visszakozása nemcsak Budának érdeke, de a vele „indivisibiliter ae insepera- biliter” egyesíett Pesté is, mert annak Budán való elhelyezése és kiállítása az egyetlen módja annak, hogy ezzel új, vonzó és hatásos értékkel gyarapítsuk városunkat. Az 1936-os emlékünnepre ne felejtsük el megépíteni a Várban az alterehrwürdig Buda stadthistorisch múzeumát. G. R.
