Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-08-30 / 966. szám
I XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tárFelelős szerkesztő : sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. évfolyam. 966. sz. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 augusztus 30. Fanyar nyár volt az idei. Valami különös utóíze volt mindennek, mintj a meggynek. Jónak jó ... de ... Mindennek a végén ott. volt az a bizonyos — de! Mindennek. Az idegenjárás talán nagyobb volt az idén, mint az elmúlt esztendőkben, de — olyan erő- telen, olyan szegényes volt ez az idegenforgalom. Csupa kiszámított pénzű, filléreket olvasó idegen. Többe kerültek, mint amennyit hoztak. A nyár nagy ütőkártyája, a Szent István-hét. talán sohasem vonzott annyi embert, mint az idén, a gazdasági nagy pangás dacára, de — valami hivatlan, balkezű aprószentek mindenfelé torzképeket fintorgattak a fel- csődült vidéknek. A valódi falusiaknak műfalut mutattak és a nagy világégés után, az eddig vívott háborúk között, a soha nem vélt nagy világháború után, amelyből minden épkézláb ember kivette a maga részét, egy kassí- rozott isaszegi csatát adtunk a volt katonáknak. Valami strandfiirdŐ-építő láz vett erőt mindenkin, de — egyetlen új strandfürdő nem épült és belefulladt az egész a lágymányosi pocsolyába. Nagyobbszabású magánépítkezések megindulása biztatott mindenkit, de — a legtöbb vállalkozás már a fundamentum ásásánál csődbe jutott. Félbenmaradt építkezések a budai főutakon fintorítanak felénk. Az építőipar rettenetes pangása sürgette a nagyszabású közmunkák megindítását, amit alátámasztott a lakásdrágaság is. így érlelődött meg a hatszáz kerti ház építésének terve Albertfalva alatt, de — azt is mocsaras he,- lyen, egy sorvadó bank túlhízla- lásával, félezer nyomorgó építész, száz fuldokló építési vállalkozó mellőzésével tudták csak megindítani. A népjóléti minisztérium elérte sürgős célját, mert az építőmunkások nagy tömege munkához jutott, de — az építőipar többi érdekeltségének — fanyar a szája íze. A budai központi nagy vásár- csarnok számára sajátított ki a város a Délivasút mellett hatalmas telket, mely lenyúlik a körútra. Boldog emlékezetű város- rendezőnk, nagyeszű és keménynyakú Warga László főtanácsos a vásárcsarnok világcsodáját rajzolta elénk, de — Budát mégis csúffá teszi, nagy kőrútján örör kös szépséghibának épül ez a fedett vásári bódé. Autóbusz túltengésbe jutottunk. Több az autóbuszunk, mint ahogy kellene. Jutott mindenhová, még Budára is néhány, de — valami olyan különös, agyafúrt útvonalakon járnak itt, hogy a boldoggá tett körzetekben több a bosszúság, mint az öröm. (Lásd a rózsadombi és a Csend-utcai vonalakat.) Nagy kórházépítő prograrry mot dolgoztak ki a városházán, de — azokat nem a gyógyforrások mellé tervezik, hanem füstokádó vasúti állomások, temetők mellé, nem az üde levegőjű hegyek alá, hanem a rákosi futóhomok közé. Fölismertük a Duna roppant jelentőségét, külön Duna-bizot.t- ság alakult, de — hajó nem jár a Dunán s a tömegszállító helyi hajók helyett apró motoros csónakok cikáznak a nagy Dunán, mint a vízipókok. Nagy, országos mozgalom indult a magyar fürdők felkarolása érdekében, de azért — mindenki külföldre utazott üdülni, fürödni. És lassan mindenki hazajött most már és szidja a magyar fürdőket, hogy így mentse a maga kis honárulását. Hazajött mindenki, mert Budapesten oly szép az ősz. Szeptember e város legszebb hónapja és elveszi talán ennek a nyárnak fanyar ízét. Dubonai Pál. Budán, 1Q2Q augusztus 2Q Az utolsó szatócs is gondját viseli, hogy a kirakóablakban mutasson valamit, ha már odabent amúgy is sivár képe van a boltnak. Ezt már megtanulhatta volna tőle Budapest székesfőváros tanácsa, amelynek olyan sok a kirakóablaka, de csak egynéhány van szépen elrendezve, pedig hát maga a bolt odabent sem olyan silány. Nagykereskedés ez kérem, és minden kirakatának káprázatosnak kellene lennie. A jobboldali kirakóablak: Buda, sehogy sem pászol ehhez a nagykereskedéshez. Pedig tulajdonképpen itt vannak a nagykereskedés kincsei. A Déli vasúttal érkező idegen — földszintes, vidéki pályaudvaron érkezik s alig száz lépésnyire nagy térre jut, ahova hét út torkollik és ez a tér olyan, hogy falun sem lehetne rendezetlenebb, sőt még neve sincs. A Krisztina-körút mentén, a Koronaőr-utca, az Alkotás-utca, a Sehwartzer Ferenc-utca,' a Kékgolyó- és Városmajor-utca be- torkolásánál kialakult tér a város egyik kirakóablaka, de igazán nem kirakatba illő városrészlet. A Városmajor-utca két sarkát díszítő ócska putri egyikének még a házteteje is rongyos. Érthetetlen okokból tűri ezt a város. Az érkező idegen bizonyára hamis fogalmat alkot magának a tanács gondosságáról, ha megkérdezi, hogy mi a neve ennek a térségnek. Pedig hát ez igazán kirakatrészlet. És ilyen van Budán sok. A svábhegyi utak rendezése ügyében, a Svábhegyi Egyesület elnöke, losonci Bódy Tivadar dr. az alábbi felhívást intézte a svábhegyi villatulaj honosokhoz: A Svábhegyi Egyesület, a Svábhegy központi útjait bitumenezett gyalogjárdákkal óhajtja a hatóság- részéről elkészíttetni. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha az érdekelt villatulajdonosok telkük utcai' kerítésén belül árnyékot adó fákat ültetnek, mert az utcán levő fasorokat a gyalogjáró megépítésére el kell távolítani. Kérjük a mellékelt nyilatkozat aláírását és postára való feladását. Végre megindult augusztus hó 21-én, egy szép szerdai napon reggel a 17-es számú autóbusz a RÓZSADOMBRA vivő szerpentin- útón, hogy a Zárda-utcánál lekanyarodjon a Marcibányi-tér felé, amit a Rózsadomb bal oldalú bizonyára örömmel fogadott, de annál több keserűséget váltott ki a jobb oldalon, mely ugyancsak messze esik az autóbuszvonaltól, holott ez a Rózsadomb nagyobb része. Ezért viharosnak ígérkezik a Rózsadomb és Vidéke Egyesület legközelebbi közgyűlése, mert hát... adtál uram esőt, de nincs benne köszönet. Hála Istennek, hogy nálunk Budapesten az adminisztráció egyik szerve, a mérnöki kar, mindig pontosan, lelki- ismeretesen és a legjobban oldja meg a reá bízott feladatokat. Eperjessy Béla műszaki főtanácsos, a Hollós Mátyás Társaság tagja, a II. kerületi mérnöki osztály vezetője az autóbusz érdekében egészen átépítette a rózsadombi szer- pentin-út testét és tette azt az útvonalat a főváros legmodernebb, tökéletes autó-útjává. Most van átépítés alatt a Mész-utca és a Ri- báry-utca. E két úttal a Rózsadomb pompás két felvezető utat kapott keletről és nyugatról. Budai Szahara Kedves meglepetésül új, illusztris munkatárs állott a Budai Napló régi gárdája sorába Mi- hailovits Kornél ny. alispán személyében, aki, mint budai lakos meggyőződött azokról az igazságokról, amelyek rávilágítanak azokra a bűnökre, amikkel ezt a másodrendű várost nyomorgat- ják. Az alábbiakban közöljük levelének a nyilvánosság elé szánt részét: Mindenekelőtt meg kellene szüntetni a Szaharát,, mely terjedelemben ugyan nem vetek;-, ik az afrikaival, de bizonyos szélirány mellett oly számumot produkál a Pálffy-tér és Császárfürdő közötti tereken, utcákon és rakpartokon, hogy abból bőven jut még a pesti oldalon lévő Rudolf-tér- nek és a Lipót-körút tájékának is. Miért van ez így? Mert a Margit-híd budai hídfője felett egész a Szt. Lukács-fürdőig a kotrógép homokhegyeket rak le, amelyeket kocsikkal szállítanak el a felső és nem az alsó rakparton a Pálffy-tér irányában, elhullatva bőven a rakomány egy ré- -szét. Erre persze az illetékesek azt mondják, hogy ez nem lehet baj, mert az utat tavaly felszórták, hengereltették és olajoztatták, az idén pedig a homokot összeszedették és újból olajoztatták. Ez utóbbira nézve az a szerény megjegyzésünk, hogy a Margit-rakparton a Pálffy-tér és Margit-híd között az arasznyi port és homokot csak részben gyűjtötték ösz- sze kúpokba, melyek most is a járda mellett várják a szétterítésükre alkalmas szelet, az össze nem gyűjtött — sokkal nagyobb mennyiségű s még mindig tenyérnyi vastagságú — homokrétegre jött azután az olaj, mely azt lekötni nem képes, de arra mindenesetre kiválóan alkalmas, hogy a Szentendrei helyi érdekűvel jövő és induló utasok ruházatát és a járdákat beszennyezze. Ezen művelet semmi esetre sem mondható a köztisztaság érdekében lévőnek, ennek helyes elnevezése: pénzkidobás, melyet csak úgy lehet megszüntetni, ha a homokrakodót a hídfőtől áthelyezik és a Pálffy-térig e rövid útvonalat aszfaltvagy más alkalmas burkolattal látják el és a teherforgalmat az alsó rakpartra irányítják. A gesstenyefa csődje. Régi tapasztalat, hogy a gesztenyefa meleg nyárban elsőnek sárgul. Már júliusban zörög az utcákon és a sétányokon a lehullott sárga gesztenyefalevél, — augusztusban legtöbbjén már alig van zöld levél és csak a nagy tereken, parkokban tartja magát szeptemberig. A városi kertészet eleinte szilfával kísérletezett, de ennek vagy az éghajlat nem felel meg egészen, vagy a kezelése körül van valami baj, de alig van egy pár szilfánk, amelyik dús koronát hajtana. Néhány helyen, mint például- a Déli vasút étkező terraszának szegélyén, valami különös akácfával kísérleteznek, mely nálunk augusztusban virágzik, dús lombozató és eddig legalkalmasabbnak bizonyult az utcák fásítására. Ezzel kellene pótolni a pusztuló gesztenyefákat, de addig is szigorú városi rendelettel szorítani kellene a | háztulajdonosokat és főleg a házmestereket, hogy a forró nyári napokban a házak előtt álló fák tövét he- tenkint háromszor öntözzék este, hogy ezzel is megakadályozzák a gesztenyefák korai sárgulását. ,,Az elhanyagolt Mária-Remete” cím alatt megjelent cikkünk nyomán a „Mária-Remete Boldogasszony-Kápolna Egylet“ folyó hó 8-án délután a helyszínén, Mária-Remetén, a felsorolt panaszok esetleges gyors orvoslása végett, az összes érdekeltek meghívásával bizalmas értekezletet tartott. A magas színvonalú értekezleten, amelyen P. Casari M. József szervitarendi tartományi főnök és néhány közéleti kiválóság is részt- vett, több nagyértékű felszólalás és javaslat hangzott el, melyeket egy szűkebbkörű bizottság vesz tárgyalás alá. Az értekezletről csak Pesthideg- kut község elöljárósága, a „Mária- remete Kertvárosi Polgári Kör elnöksége és az autóbusz tulajdonosok maradtak távol, akik — úgylátszik — a mai helyzettel teljesen meg vannak elégedve. Sehogy sem illik a sokat hangoztatott, világmegváltó jelszavakhoz az a lassúság, amellyel nálunk ezeknek a jelszavaknak az előfeltételeit igyekeznek megteremteni. A legdivatosabb jelszavunk: — „a fürdőváros”. Már pedig fürdővárost elképzelni sem lehet parkok nélkül, sétányok nélkül, kihasználva minden kínálkozó utcarészletet, minden parkot, minden teret. Még a Vár utcáinak sivárságát is enyhíteni kellene mesterségesen tenyésztett fákkal és bokrokkal. És mindenhova padok kellenek, padok és újból padok — és jól ápolt utak. Már pedig a budai parkokban nagyon kevés a jó pad és nagyon sok a rossz út, ahol pedig mégis van pad, az nagyobbrészt rossz helyen van, holott egy kis körültekintéssel meg lehetne állapítani, hogy a közönség hol tartózkodik szívesen és hová kívánna újabb padokat. A Vízivárossal bántak el parkok tekintetében a legmostohábban, mert természetes parkja a széles Duna- part volna, csakhogy ott pázsit és virág helyett gőzölgő aszfalt terem. Ügy tudjuk, hogy Kozma Jenő dr. városfejlesztő programmjába fölvette a Margit-rakpart parkírozását, amit évek óta sürgetünk mi is, ami egy csapásra megoldaná a Vizivárosban ezt a tűrhetetlen helyzetet. Egyetlen nagy parkja a belső résznek a Sta- tisztikai-park, amelynek azonban az a nagy baja, hogy gödörben fekszik, fülledt a levegője, nem eléggé ápoltak az útjai és kevés a padja. Elmorzsolódik egyik nagy értékünk Kétsoros hírt közölt a „Fővárosi Közlöny“, mely szerint „Sósfürdő- és Forrásvállalat Rt.-ról Lubaja István és nejére (I., Kelenföld) 3497/12. hrsz. 19.504 pengő 80 fillérért.“ Egészen jelentéktelen hírnek látszik, két sor az egész az Ingatlan- forgalom című rovatban, mégis mérgezett tőrszúrás ez a kis hír mindazok számára, akiknek szent meggyőződésük az, hogy Budán, sőt Budapesten, annak minden válságán csakis az segíthet, ha valóra tudjuk váltani azt a sokat hangoztatott jelszót: Budapest Fürdőváros. Bürokratikus szempontból talán ellenszenves ez a jelszó, mert új nagy munkakört jelent a Városházán, amelynek ma még nincsenek meg a keretei és nincsen meg a hivatott vezére, aminek már száz év előtt meg kellett volna lennie. Ma még csak mint közeli lehetőségekről beszélnek arról, hogy a fürdőket, mint külön városi nagy üzemet egy kézben összpontosítsák és Bérezel Jenő alpolgármestert emlegetik, mint ennek leendő vezetőjét. Do o tervezgetések mellett, minden fürdőügyi értékünk stagnál, egyes hivatott vezető egyéniségek rettenetes erőkifejtése dacára, vagy pedig elmorzsolódik, mint ahogy azt a fentebb idézett kétsoros hír bizonyítja. Az Erzsébet Sósfürdőhöz tartozó egységes telektömb valamikor mintegy hetvenezer négyszögöl területet egyesített önmagában és alkalmas objektum volt arra, hogy ezt az Európában talán egyedülálló és világszerte megbecsült gyógyforrást a vele kapcsolatos keserűvizekkel együtt a budai fürdőkérdés tengelyévé tegye, mert az egész kelenföldi medence, gyűlőhelye a különféle gyógyhatású keserűsóknak. Franzensbad és Karlsbad gyógytényezői együtt vannak és kizárt dolog, hogy mesterséges fúrásokkal no találnák meg e hideg gyógyvizek mellé a forróvizű gyógyforrásokat is. És ezt a ma megmérhetetlen, felbecsülhetetlen értéket ez a gyámoltalan város nem tudta felhasználni, holott régebben krajcárokért, potom pénzen megszerezhette volna az egész területet, amely marhalegeltetésre sem volt alkalmas, mert még a fű is keserű volt, ami ott termett és elhajtotta a tehén tejét. Megszerezték egyes családok, magántulajdonba került és a Sósfürdő tulajdonosai szerencsés kézzel gyarapították a fürdő területét. Azután jöttek szerencsétlen spekulációk, jött egy kétmilliós hollandi kölcsön, azután egy rövid ideig tartó rablógazdálkodás és végül most megszerezte a végrehajtásokkal és csődökkel küzdő vállalatot a „Bohuniczky Bank“. Nagy erőfejtéssel szanálta a gyógyfürdő beteg anyagi helyzetét, de kénytelen lesz parcellázni a fürdő külterületét, talán a belső területet is, hogy rendezhesse ennek a nagyhírű gyógyforrásnak anyagi viszonyait. Környékén már megindult az eladott parcellákon az építkezés és ez a nagy érték ilyen módon lassan elmorzsolódik. Ahogy e sorok elején a Fővárosi Közlöny hírét közöltük, most ismét lehullott a nagy érték egy morzsája és lassan megszűnik a lehetősége annak, hogy a Sósfürdő világfürdővé lehessen. Későbbi nemzedékek pedig különös fogalmakat alkothatnak maguknak a város mai gazdálkodásáról, kicsinyes felfogásáról, szűk lát- köréről. Európa gyöngye — kiáltott fel elragadtatásában a napokban két ^bajor pap, amikor a Halászbástyáról eléjük táruló budapesti panorámát meglátták. S a Várban sétálva egyik ámulatból a másikba estek, amint a sok érdekességet, kincseinket megszemlélték. De a királyi szertartás- termek megtekintésekor ugyancsak ámulatba esett az őket önkéntesen, hazafias buzgóságból kalauzoló Dvorzsák Ferenc óbudai tekintélyes polgár is, amikor a teremőr kihirdette harsány hangon, hogy: — a külföldiek egy pengő ötven fillért, a helybeliek ötven fillér belépődíjat fizetnek. — Kissé furcsa, hogy az idejövő idegen zsebét hivatalos helyeken is megdézsmálják, különbséget téve magyar és idegen között, amikor pedig az volna a főcél, hogy az idegent minél többször idecsalogassuk.
