Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-06-09 / 958. szám

Budai Napló

Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉRA.

I„ Bors-utca 24. Xeleíon: Aut. 502—96.

MELLÉKLET A 958. SZÁMHOZ.

Kozma Jenő dr. beszámolója

1929. június hó 6-án a Budai Társaskörben

Öt évvel ezelőtt, 1924. év májusában, itt, ebben a kerthelyiségben hívtak életre Budán egy pártot és ennek ő az első szerény gyümölcse. Kötelessége, hogy kedves barátai előtt beszámoljon arról, hogy a beléje helyezett bizalommal miként sáfárkodott.

— Első sorban arról kell tanúságot tennem — mondotta — hogy megvan-e a belső megelégedés, a belső megnyugvás a tekintetben, hogy megtettünk mindent., amit az adott helyzetekben a közönségnek reánk bízott érdekében tenni kellett,, — másrészt meg kell állapítanunk, hogy meg vannak-e a megnyugtató külső ismérvei annak, amit a közönség érdekében tettünk, — várhatunk-e a közönség részéről elismerést? Vannak-e olyan külső megnyilvánulások, amelyek bennünket választóközönségünk további bizalmára érdemesítenek.

— El akarom mondani, hogy milyennek látom a jelent, mit várok a jövőtől és mit várhatnak tőlünk polgártársaink. Felhívjuk az objektiv kritikát és útbaigazítást kérünk, ha netán tévedtünk.

— A jelenről és a jövőről kívánok csak beszélni, de nem szólok a múltról, amelyet eltemettünk. Működésünk, melyet a választópolgárság bizalmából fejtünk ki, két irányú:

’ országos politikai,

mely szigorúan Bethlen István miniszterelnök úr elgondolásai alapján áll, benne bízik, mert látja benne a jó szándékot, látja a jó törekvések támogatását, — és várospolitikai,

mely az országos politikai elgondolás alapján állva, Bethlen István gróf miniszterelnököt támogatva, viszont

az ő támogatásával kívánja

a polgárság érdekeit képviselni.

— A bel- és külpolitikáról szólva: Törhetetlen a bizalmam

Bethlen István törekvései iránt! A belpolitikában törvények alkotásával támogatjuk a konszolidációs törekvéseket., de szent a hitem,

hogy csak Trianon letörésével lehet helyes belpolitikát folytatni, — a külpolitikában csak az utólagos kritika jogát gyakorolhatjuk, de határtalan bizalommal tudjuk, érezzük és látjuk, hogy Bethlen Istvánnak igenis vannak koncepciói, amelyeknek végsői célja egyéb nem lehet,, mint hogy a vissza sóvárgott nagy magyar határokat visszaszerezze . ..

(A Déli vasút állomásáról akkor robogott ki a vonat, amelynek közönsége a vonatból hallgatta Kozma Jenő beszédét és hangos — „Éljen Nagy- Magyarország! — kiáltással búcsúzott a szónoktól.)

— Nem ismerjük a külpolitika finoman szőtt szálait, s így csak bíznunk kell és bíznunk lehet abban, hogy Bethlen István gróf kellő időben, kellő helyen és kellő módon megtesz mindent, ami bennünket a cél eléréséhez közelebb visz.

— Néhány esztendővel ezelőtt egyik régi, nagytekintélyű, de sokszor balkezes politikusunk, gróf Bethlen István külpolitikáját azzal vádolta, hogy a mi vezérünknek nincs külpolitikai koncepciója azért, mert Olasz- és Lengyelország felé kellene orientálódnunk, és hogy Bethlen István ezeket a lehetőségeket elmulasztja ! Amikor az olasz barátsági szerződés meg volt kötve, újból beszéltem vele és megkockáztattam azt a kijelentést, hogy íme: ■— előzetes dobverés nélkül sikerült a vezérnek az olasz jóindulatot megszereznie! A válasz mindössze az volt, hogy: — rosszul csinálta, mert előbb a lengyelekkel kellett volna megegyezni!? Így vagyunk minden felelőtlen kritikával. Kívülről, az ügyek teljes ismerete nélkül külpolitikát iniciálni nem lehet és nem is szabad!

•—- Avatatlan kézzel sok kritika tárgyává tétetett az is, hogy a m. kir kormány nem kellő eréllyel képviseli

a revízió kérdését és kicsinyes pártpolitikai szempontok még ROTHERMERE nagyszerű akcióját is megbénítani igyekeztek akkor,

amidőn az ő elgondolásait szembe kívánták állítani a kormány szándékával és az ilyen, általuk előidézni vélt és elképzelt súrlódásból keletkező tűzben akarták megsütni, belpolitikai pecsenyéjüket! Örömmel és megnyugvással látjuk, hogy a két egymástól teljesen független ténjmző, a m. kir. kormány és az előkelő külföldi lord, — bár helyesen — de

külön utakon, egy cél felé törekszenek,

hogy azokat a végtelen nagy igazságtalanságokat, amelyeket a mi ismeretlen mi voltunk Trianonnál okozott, — megszüntessék!

— A magyar külpolitika eddigi egyetlen pozitív törekvése csak az lehetett, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanság helyrehozas- sék, hogy megismertessük ezt az igazságtalanságot és hogy a külföld tudja és lássa, hogy

Trianon nálunk 4 új Elszászt teremtett,

sokkalta durvább módon, mint annak idején a régi Elszászban, ahol nem is egy szellemileg és kulturai- lag sokkal alsóbbrendű, hanem egyenrangú nemzet jutott uralomra, míg nálunk

az elcsatolt magas kultúrájú magyar területek balkanizá- lódtak.

— Külpolitikánk aktivitását bizakodással látjuk, és talán már elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor igazságunk felismerve, hatalmas idegen államok velünk is számolnak.

— A külpolitikai helyzet és az, hogy Trianon falai omladozni látszanak, belpolitikánkat is nyu- godtabb helyzetbe fogja hozni, mert

belpolitikánk megoldási kulcsa a gazdasági politika, ennek helyes és kedvező kifejlődése pedig Trianon bukásától remélhető.

— Belpolitikánk ilymódon szorosan összefügg a külpolitikával és sajnálatosan kell tapasztalnunk, hogy egyes politikai osztályok és pártok a Trianon által okozta gazdasági krízist, az általános gazdasági pangást akarják felhasználni arra, hogy a mi Trianon által megsanyargatott, leszegényedett népünket a szélsőséges táborokba hajszolják, — mintha addig, amíg Trianon fennáll,, amíg Magyar- ország budget j ének 52%-át az államra reászorulók, — aktiv és nyugdíjas tisztviselők igényei kötik le, — amíg nyersanyagok hiányában sok munkáskéz ez okból kihasználatlanul és tétlenül sorvad, — ők az állapotokon segíthetnének !

— A mai gazdasági pangás világjelenség, — és sújtja a győztes országokat is, — de a legjobban bennünket, éppen Trianon miatt, mert a megélhetés lehetőségei,, a munkálkodás lehetősége vonatott meg.

— Nem a kormány felelős a búza árának csökkenéséért, mely világjelenség — és a magyar kormány nem kényszerítheti a bennünket körülvevő piacokat, hogy tőlünk a búzát drágábban vásárolják, mint ahogy azt, másutt kapják; — jóhiszeműen — a magyar kormányt nem tehetem felelőssé az idei kemény tél által okozott fagykárokért, mely károk egész országrészeket fosztottak meg idei jövedelmüktől, — a magyar kormányt csak akkor hibáztathatnám, ha az összes szükségletek ismerete mellett, a maga részéről nem tenne meg mindent, hogy a jövedelmek, a javak helyesen oszoljanak meg és erőihez mérten, nem sietne segíteni a reászorxdtakon.

— A magyar kormányt nem

tehetem felelőssé azért a világ- pénzkrizisért, amely lehetetlenné teszi a hitel olcsóbbodását és ezzel a gazdasági fellendülést.

— Ne tévesszük szem elől, hogy a mai megcsonkított Magyarországaiig nagyobb, mint egy német fejedelemség. Ilyen területi egység pedig — ellenségektől körülvéve — egymaga nem szüntetheti meg a világjelenségeket, nem diktálhatja a gabonaárat, nem csökkentheti a kamatlábat, nem tüntetheti el a nagy nyugdíj terhet, amely a gazdasági aktivitást rettenetesen csökkenti.

— A mi kis országunk olyan, mint egy, az árral úszó hajó, amely hajón egytől-cgyig mind rajta vagyunk, és a hajó parancsnokának addig, amíg- sík vizekre nem érünk, amíg Trianon revízióját ki nem verekedt.ük, egyedüli kötelessége, hogy a sok Scilla és Caribdis között, a hajót erős kézzel kormányozza és mindenkit, aki a hajón van és a hajó kormányát kézbe szeretné venni, erős kézzel lekössön, mert ez a hajó nem dobható oda experimentálásoknak, ezen a hajón nem válhatik úrrá a fegyelmezetlenség, amely a hajó elsüllyedését is okozhatja.

— A kormány jóindulatú törekvései kétségtelenek, látjuk

az adózás terén nyújtott könnyítéseket,

látjuk a beruházásokat, amelyek munkaalkalmat adnak, — látjuk a forgalom javulását, a forgalmi eszközök,

a vasutak teljes jókarba ho- zatalát,

vizi útjaink fejlesztését, az útépítkezéseket, látjuk a nagy szociális alkotásokat, intézményeket, amelyek a tőke nélküli közönségnek juttatnak betegség, baleset, elaggottság és munkaképtelenség esetére segítséget, látjuk a legnagyobb szellemi tőkénk: a kul- turfölény fenntartására irányuló törekvéseket és alkotásokat, látjuk a kormánynak törekvését, hogy

adómentesség nyújtásával az

építési tevékenységet fokozza

és ha lehet, munkára serkentsen^ látjuk azokat a törekvéseket, amelyek mezőgazdasági termelésünket igyekeznek fokozni és a termelt minőséget igyekeznek javítani, hogy a terményeket verseny- képessé tegyük, látjuk a törekvést, hogy

iparunkat vámokkal, állami

kedvezményekkel igyekszik megerősíteni,

látjuk a törekvést, hogy kereskedelmi szerződésekkel igyekszik

a kiviteli lehetőségeket megteremteni

és nem a kormányon múlik, hogy még velünk együtt küzdött, irántunk barátságos érzelemmel viseltető államok sem kötnek olyan kereskedelmi szerződést, amely nekünk nagyobb hasznunkra lenne. A sok jóindulatú ténykedés mellett bizony nem húnyhatjuk be szemünket olyan gazdasági jelenségek és ténykedések előtt sem, amelyek a jogos kritikát kihívják és amely kérdésekben gyökeres változásokat kívánunk. A vámvédelem csak addig a határig indokolt, amely az itteni megélhetést könnyebbé teszi, amely mellett az itteni életképes ipar nyer serkentést és támogatást. Nem tartom megengedhetőnek, hogy olyan ipar fejlesztését forszírozzuk, amelyhez felkészültségünk nincsen és amely olyan cikkeket tart feleslegesen távol, amelyeknek nagyobb mérvű behozatala nem kárral, hanem hoszonnal járna. Nem tartom például helyesnek, sőt érthetetlennek, hogy

miért terheli az autóalkatrészeket még egyszer akkora vám, mint a kész autókat,

amikor az alkatrészek még itteni iparosok munkájával használhatók csak fel s így azok beépítése kereseti lehetőséget biztosít az itteni iparnak. Vannak olyan területek, amelyeken helyes intézkedéseket várunk. Kívánatos, hogy az iparfejlesztési politika revi- deáltassék, ne akadályozzuk meg, hogy egyes olyan iparágak, amelyek külföldön már a kulminációt elérték, nálunk letelepedhessenek és az itt gyártott

olcsó árúval a nagyközönség érdekeit szolgálják.

— Fontosnak tartom

az ipari termelés decentralizációját, a házi- és középiparnak a faluba való telepítését.

Fontosnak tartom egy

országos textilipari szakiskola

sürgős kifejlesztését és valamelyik vidéki városba való telepítését, mert a textilgyártásra itten is minden előfeltétel megvan. Sürgősnek tartom

az országos energiatörvény megalkotását,

hogy az egész ország — úgy mint Anglia — egységesen és olcsón legyen energiával ellátható. Szükségesnek tartom a középiskolai és felsőoktatásnak praktikus és köz- gazdasági irányban való kimélyítését. Sürgősnek tartom

az országos úthálózatnak erőteljesebb kiépítését, az autóadó jövedelemre baziro- zott nagy kölcsön révén. Szükségesnek tartom a gazdasági kérdésekkel foglalkozó kormányhatóságok egységes összműködésének biztosítását. Szükségesnek tartom az ipari exportnak számlahitel nyújtása mellett való támogatását.

— A gazdasági kérdések megoldásánál

a legfontosabb szerep a székesfővárosnak jut,

mert a főváros nagy szervezete, a főváros lakosságának nagy száma, az az inteligencia, amely a fővárosban összpontosul, a fővárosban központosított vállalkozások, az itt koncentrált tőke, arra vannak hivatva, hogy jó irányba terelve, az egész ország gazdasági helyzetét megjavítsák.

— A székesfőváros földrajzi fekvése és ama berendezések tömegénél fogva, amelyek az ipar és kereskedelem fejlődésének előfeltételei, a vasúti hálózatnak itten való csatlakozása, a Dunának kikötőkkel való kiépítése révén a magyar gazdaságban olyan előkelő helyet foglal el, hogy a kormánynak minden gondja az kell hogy legyen, miszerint elsősorban a fővárost tegye fogyasztóképessé, itt gondoskodjék a lüktető életről és olyan létfeltételek megteremtéséről, melyek a főváros kereskedelmét, iparát fejlesztik és a népességnek megélhetést biztosítanak.

— A főváros intézményei voltak talán a legelsők, amelyek a háború és forradalmak, infláció bénító kövekezményeit kiheverték. A főváros nagy tőke- és gazdasági ereje parancsolóan írja elő a város vezetőségének, hogy olyan gazdasági politikát folytasson, amely az adott helyzetben is és a Trianoni nyomorúság dacára meg tudja erősíteni a magángazdaságot, fejleszti az ipart és kereskedelmet.

— Mint az egyik fővárosi párt vezetőjének, elsősorban a városi politika, a városi gazdasági poliKozma Jenő dr. beszéde

Kun G37ula, dr. Krivoss Árpád, Mor- bitzer Dezső, Oszoly Kálmán, Szom- bathy Kálmán, Thoma József, Ziegler Géza.

A tagok közül ott voltak: Balás Farkas, Faller Mihály, György Lajos, dr. Juhász Jenő, Loósy József Viktor, Marik Ernő, Mód Lajos, Pász- télyi Vilmos, Szibinkits György, dr. Szitár Endre, dr. Tanoss Rezső, Weit- ner Béla és sokan mások, mintegy kétszázan.

A társasvacsora befejeztével

OSZOLY KÁLMÁN háznagy

üdvözölte a megjelenteket és összehasonlítva a tegnapot a mával, azt kérdezte, hogy ugyan ki kívánná visz- sza a tegnapot. Méltatta azt a munkát, mely majd lehetővé teszi, hogy7 elérhessük a dicsőséges holnapot! Üdvözölte elsőnek dr. Kozma Jenőt, azután Ripka Ferenc dr. főpolgármestex-t, végül pedig a képviselőház és a törvényhatóság tagjait.

Utána felszólalt

HOOR-TEMPIS MÓRIC dr. társelnök.

Öt évvel ezelőtt ő üdvözölte itt Kozma Jenőt, aki ma este azért jött el ismét, hogy beszámoljon az országos és a városi politikáról. Számos kérdés fog itt felmerülni, de van néhány olyan kérdés is, mely bennünket itt Budán különösen érdekel. Ilyen kérdés fog itt felmerülni, de van né- dse és ebben a főváros útjainak és a város szabályozásának a terve. Mert nem látjuk a kívánatos gyorsaságot e kérdések megoldásánál és attól tart, hogy a lassúság miatt lemaradunk a nagy versenyben. De ilyen az ipar- fejlesztés nagy kérdése, mely együtt jár az agrártermelés fejlesztésével. Arra kéri Kozma Jenőt, hogy e kérdésekre is kitérve, mondja el beszá- ' mólój át.

Régen látott ily nagy cs előkelő társaságot a Delivasut ettermenek magasan az utca szintje felett álló, pompás kerthelyisége, mint most csütörtökön este, — Kozma Jenő ^ dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének politikai beszámolója alkalmával, amelyet az I. kerület vezérkaszinója: a BUDAI TÁRSASKÖR rendezett.

Már az esti szürkületkor érkeztek illusztris vendégek Buda minden részéből, a végekről és a nagyarányú terrasz lassan megtelt, majd szűknek bizonyult. A gondos rendezés lehetővé tette; hogy mindenki hamar megtalálta a helyét és zsongott a terrasz_ a megindult eszmecserétől, amibe néha-néha beleszólt a szomszédos vágányokon álló vonat mozdonyának sípja.

Ripka Ferenc dr. főpolgármester korán érkezett és az ő közvetlen modorával nagy udvart gyűjtött maga köré. Valamivel 8 óra után érkezett meg Kozma Jenő dr. több képviselő •kíséretében, akit az asztalok körül már elhelyezkedett társaság éljenzéssel fogadott.

Mint vendégek megjelentek: And- réka Károly, dr. Bart'nos Andor, Be- csey Antal, dr. Désy Géza, Dinich Vidor, Dorner Gyula, Ereky Károly, Fejér Ottó, Fáber Fülöp, dr. Gaár Vilmos, Görgey István, dr. Gündiscli Guidó, Haffner Károly, Havas István, Kemény Lajos, Moser Ernő, dr. Nádas Béla, dr. Neuschloss Knüsli Kornél, Nagyőszi Ferenc, dr. Orbók József) dr. Orova Zsigmond, Sándor Ferenc,, dr. Pávai Vájná Ferenc, Rezső Antal, dr. Rose Henrik, Rudas József, dr. Spanberger Alajos, dr. Szabó Sándor, Szalay József, Túrj7 Zoltán, dr Véssei Ede.

Az elnökség és a tisztikar részéről jelen voltak: dr. Baránszky Gyula, Fejér József, Gamauf Károly, dr. Hódy Lajos, dr. Hoor-Tempis Móric, Hubert Vilmos, Kapcza Imre,