Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-03-11 / 905. szám

Budapest, 1928. március 11. BUDAI NAPLÓ 3 SZEMEIMG9ÖG9F0RDÖ a modem orvosi tudomány min­den eszközével és es külön­bőz* gyógy eljárásokhoz szükséges fölszerelé­sekkel ellátom, A város minden pontjától könnyén megközelítheti. Amikor a jó Isten azt látta, hogy szép Magyarorszá­gon kezdenek elszaporodni az em­berek, újból osztályozta őket. Ti vagytok a „halevők“, ti a Balaton­hoz mentek lakni, ti vagytok a „rákevők“, ti pedig a Zala part­jára. A „borivókat“ Tokaj vidékén telepítette le és a „keserüvíz- ivókat“ — Budán. Távol legyen tőlünk, hogy a gondviselés nagy áldását kitévö keserű víz-forráso­kat tréfa tárgyává tegyük, de tény a tény, hogy itt Budán még a víz is keserűbb, mint odaát Pes­ten. Odaát legalább egy kis hu­morral édesítik egymás életét, így kezelve az ügyeket, mondjuk pl. a közlekedés ügyét és amikor Új­pestről, meg a Külső Váci-útról deputáció ment a BSzKRT-hoz és a Külső Váci-útón sűrűbb járatot kért, mert hogy ott akkor csak az 1-es járt; a BSzKRT-nál hamar megnyugtatták őket azzal, hogy majd szaporítják 10-zel és rövid terminust szabtak neki,— két he­tet, — hogy meg is lesz. Két hét múlva aztán az 1-es helyett já­ratták — a 11-est! Nekünk itt Budán még jó tréfa sem jut. Különféle testületek va­lami járványszerű ábrándozásban élnek és autóbuszokat remélnek, holott egy pár villamos vonallal hamar segíthetnének az illetéke­sek mindenféle bajunkon addig is, amíg lesz autóbusz. Egy icike- picike, néhány méteres sínpár le­fektetésével — ahogy azt már többször megírtuk — össze le­hetne kötni a Délivasutat a Nyu­gati és a Keleti pályaudvarral. A Délivasut érkezésétől elindulna a 46-os és egyenesen menne a Margithídon át a Nyugotihoz és onnan — ahogy most is jár — to­vább menne a Keletihez. Nem kell hozzá egyéb, mint egy hurokvá­gány a Délivasut érkezési oldalán és 25 méter hosszú sínpár fekte­tése a Kriszitina-köruton, az Al­kotás-utca sarkán. Idővel aztán, ha jól megy a BSzKRT-nak, csi­náltatna a kézipodgyásszal utazó emberek számára olyan kocsikat, ahol az ülések fölött háló volna a podgyász számára, amivel ezer meg ezer szegény embert kímél­ne meg nagy költségtől, kötelezne nagy hálára. Ennél költségesebb, de egy­úttal két célt is szolgálna az az alig másfél kilométernyi vonal, -mely a Farkasréti temetőtől, kevés emelkedéssel fölvinne a Sváb­hegy tetejére, esetleg tovább a János-hegyig. A vérszegény pestiek előtt is megnyitnák ezzel az ózóndús budai hegyvidéket és belekapcsolnák azt Budapest vér­keringésébe. Annál a társaságnál, amely meg tudta építeni a hű­vösvölgyi vonalat, nem képezhet gondot egy ilyen másfél kilomé­teres vonal fölépítése. Ha pedig van még rajtam kívül olyan ember Budán, aki a „Buda világfürdő“ álmát álmodja néha, az sehogy sem tudja máskép el­képzelni Budát mint világfürdőt, csakis úgy, hogy ezeket a gyö­nyörű hegyeket sokkal de sokkal közelebb hozzuk a városhoz, egé­szen odaállítjuk a fürdővendégek elé. Van nekem egy kedves pátro- nusom, akiben én a hegyek meg­váltóját látom. Nemcsak én, ha­nem ennek a hegyvidéknek min­den lakója. Ösztönszerűen tör­tént, hogy eleinte Óbudán álltak össze a különféle hegyvidéki egyesületek és megtalálták vezé­rüket Szilágyi Károly személyé­ben. Viszont a Svábhegy a maga gazdag villatulajdonosaival szin­tén kereste az alkalmas vezért és megtalálta azt Bódy Tivadar sze­mélyében. A déli hegyvidék Becsey Antalban lelt pátronusra. A hegyek segítségére siettek a völgyek. A rohamosan fejlődő Pasaréten Kozma Jenő dr., a Zugligetben Manninger Vilmos dr., a Sashegy táján és az Ürsödi völgyben Saxlehner Kálmán, az óbudai síkon Andréka Károly, a nagyjövőjű Rózsadombon Alpár Ignác és sokan mások, akik végül is ezt az egész hegyvidéket egy szövetségbe fogták és pajzsra emelték dr. Bódy Tivadart, mint olyant, akinek a nagy ké­pességeken kívül meg van a nagyvárosi rutinja is, csaknem egy évtizeden át mint polgármes­ter állott e nagy város élén és megtanulta ennek a városnak minden búját, baját hiányát. Ma Bódy Tivadar felé tekint aggódó szeretettel, ébredő biza­lommal sokezer szem: — a szö­vetségben tömörült huszon­egy budai hegyvidéki és villa- területbéli egyesület minden tagja. Ez a hatalmas szövetség most, március hónap 12-én meg­tartja programmkészítő nagy­gyűlését. Történelmi nagy forduló nap ez a budai hegyvidék történeté­ben. Ha a magyarok Istene is úgy akarja, ettől kezdve még a víz is édesebb lesz itt Budán! ____ (V. B.) A RibiceR__ ha zárdabbak, mint a játékosok, akár kártyáról, akár politikáról van szó. Akár úgy, hogy mint kibicek beszél­nek bele a játékba, akár úgy, hogy őket ülteti a játékos a maga helyére helyettesül. A partiban mindenki sze­retne résztvenni, de mert a játékosok száma .meg van állapítva, a legtöb­ben csak kibicelhetnek. Mégis min­dig kellemetlenek és feleslegesek a kibicek. A játékos unja őket, a bele­szólásukat, a tanácsukat, a grima­szaikat és mindazt, amivel ők észre- vétetni akarják magukat. A játékos az úr. Mert egészen más az játszani, eev merész hívással zavarbahozni az ellenfelet, — és egészen más megbe­szélni előre a játszmát a kibicekkel. Amikor megkeverik a kártyákat, akár a partiban, akár a pártéletben, — a kibicek elkezdenek nyugtalankodni, mozognak és odaállnak a játékosok hátamögé. Mindegyik a magáé mögé. Mindegyik szeretne belenézni a játé­kosa kártyáiba, sőt még a szomszéd kártyáiba is. Minden kibicnek meg­van a maga terve, amellyel a játékot meg lehetne nyerni és aggódva lesi hogy mit hív ki a játékosa. A kibic soha sincs megelégedve a játékkal és gyakran örülne, ha az ő játékosa vesztené el a partit, mert nem úgy hívott ki, nem úgy játszott, ahogy ő szerette volna. A játékos nem tehet eleget minden kibicnek és roppantul unja a kibic minden beavatkozását. Azzal sincs segítve a bajon, ha új, másik partit szerveznek, mert a ki­bic ott szeretne játszani, ahol a nagy játékosok játszanak, ahol nagy té­tekbe megy a játék. Egymás között játszva a kibicek rögtön összevesz­nek. Ha a nagy játékba kell beugra- niok véletlenül vagy váratlanul, ak­kor vagy megijednek, vagy túlhazár- dck. Mindenféle nagy politikus törte már a fejét azon, hogy a kibiceket miképen lehetne leszerelni. Tisza Kálmán úgy segített ezen, hogy min­dennap egy más kibicet vett bele a tarokkpartiba és az a szegény kibic azt hitte, hogy most már ő is csi­nálja az országos politikát. Ezentúl nem állt többé a kibicek sorába, mert ő is játékosnak tartotta magát. Azért ment föl Tisza Kálmán minden este a pártkörbe, hogy így leszerelje a vérmes kibiceket. És Tisza Kálmán okos ember volt, aki 15 évig tudott miniszterelnök maradni. Minden ki- bicre föltétlenül számíthatott, mert mindegyik azt hitte, hogv ő is játékos, holott csak egyszer, egyetlenegyszer vett részt a partiban. Mindezt pedig csak azért mondottuk el, mert Budán is nagyon sokan vannak — a kibicek. — GERÓNÉ*­I., Krisztina-krt. 8-10. — Anna udvar A Budai kath. Kör március hó 14-én, szerdán este 7 órakor tartja rendes évi közgyűlését, s az esetben, ha e napon a közgyű­lés nem volna határozatképes, azt március hó 28-án este 7 órakor tartják meg a megjelent tagok számára való tekintet nélkül. — A közgyűlést este 6 órakor vá­lasztmányi ülés előzi meg. A főkapitány megrótta a fővá­ros közigazgatási bizottságához beterjesztett jelentésében köztisz­tasági szempontból a kelenföldi teherpályaudvar, a Duna—Száva —Adria (Déli) Vasút teherpálya­udvar előtti tereket, valamint az egész III. kerület közegészség­ügyi állapotát. Meghalt a ..százados úr.“ Meghalt Holtzsp-aoh Nándor mérnök, akit becézve „százados úr“-nak szólítot­tak, mert daliás alakja civilben is századosként festett, amelv rangot a világháborúban nyerte el mindkét Signum Laudíssal s a német V3£- kereszttei. Mint volt főhadnagy, ön­ként jelentkezett ötvenéves korában s az első huszárezredben oktató tiszt lett. A lovaglásban tanítványai vol­tak: Rakovszk v Iván a későbbi belügyminiszter, a gyászos emlékű Károlyi Mihály gróf. V é c s e y Miklós báró, T eleky József gróf és még számos ősimért egyéniség. Ré­gebben tevékenyen vett részt Holtz- spachék építkezési vállalataiban (Or­szágház, Központi Vásárcsarnok, Elevátor, Tiszaszabályozás, 85-iki kiállítás iparcsarnoka stb.), majd alapítója lesz a Hűvösvölgyi Üdülő- telep-nek. melyet Aurél fivérével elsőrangú szanatóriummá varázsolt. A „százados úr“ a Holtzspach-iidülő szórakoztató estélyeinek őseredeti- humorú lelke volt: remekül szavalt komolyat és kacagtatóan vígat, s el­maradhatatlan lovaglópálcájával való­ságos századosként — a gavalléria és jókedv századosaként — járt a vendégek között. Ezek az esték ma­radandó emlékűók a résztvevők előtt, s a százados úr: Holtz- spach Nándor neve. emléke meg­marad a legderekabb budapesti pol­gárok névsorában. A Budai Vigadót a fővárosi Viga­dók gondnoksága (Deák Ferenc-u. 2) adja ki, még pedig hangversenyek, előadások alkalmával 175 P, tánc- mulatságok céljaira 500 P, szombati napon 650 P-ért. Hangversenyek al­kalmával 666 ülőhely rendezhető be, bálok esetén két kisterem csatolásá­val 1600 személy képes táncolni. Külföldön arat sikert Buda nagy zongoraművésznője, dr. Bárdoss- n é Weisz Margit, a körülrajongott Mozart interpretátor. aki finom játé­kával, nagy tehetségével legutóbb Milánó és Nizza koncertközönségét hódította meg. Rossz fát tett a tűzre, úgy látszik, Óbuda, hogy büntetésből megfosztot­ták az egyetlen nyilvános órától a Flórián-téren. Cudar büntetés, de re­mélhető javulás esetén úira felállít­ják a Telefon Hírmondó időmutató­ját, a zálogba csapott órák tulajdo­nosainak örömére. Vizdos Géza dr., a II. kér. vízi­városi kér. községi párt és kér. gaz­dasági és szociális párt elnökének névünnepét ülték meg m. hó 25-én a Pálffy-étteremben, ahol számos tisz­telője jelent meg. XXIII. évi rendes közgyűlését tartja a „Budapesti II. kér. Iparos­kor“ e hó 18-án, vasárnap délután 4 órakor saját helyiségében: II. kér., Batthyány-tér 4. Ez alkalommal ün­nepük a március 15-ikének évfor­dulóját. Stern József dr. királyi közjegyzőt Óbudán nagy részvét mellett temet­ték. Hatvannyolc évvel ezelőtt szü­letett Felsőmagyarországon. Egye­temi tanulmányainak elvégzése után Óbudára került és mint ügyvédjelölt Végh János irodájában praktizált. Végh abban az időben az óbudai po­litikai mozgalmak irányítója volt. Majd ügyvédi irodát nyitott és csak­hamar jelentős pozíciót vívott ki ma­gának. Az óbudai ellenzéket ő szer­vezte meg és annak jelöltjét, Hor­váth Gyulát, a képviselőház későbbi alelnökét ő juttatta mandátumhoz Apponyi-párti programmal. Ez a vá­lasztás emlékezetes marad Óbudán, mert heves küzdelem után 7 szava­zattal győzött az ellenzék. Stern dr. alapította meg 41 évvel ezelőtt a III. kér. Torna- és Vívóegyletet és külö­nös játéka a sorsnak, hogy a 41. évi közgyűlés napján halt meg. Az ő munkájának volt eredménye a III. kér. polgári kör és az óbudai Kaszinó fúziója. Az így létesült egyesület hosszú évtizedeken keresztül irányí­totta Óbuda társadalmi és politikai életét. Ma a III. kér. Egyesült Pol­gári Társaskör, a Ripka Ferenc által megteremtett irányzat klubjának Stern egyik díszelnöke volt. Érdekes, hogy mindkét ma működő egyesület­nek Andréka Károly ma az el­nöke. A nemzeti párt felbomlása után Stern belépett a Tisza-pártba és ha­láláig törhetetlen híve volt a szabad­elvű kormányzati politikának. Min­den képviselőválasztásnál ő volt a választási elnök. Több mint három évtizeden keresztül bizottsági tag volt. A III. kér. bizottsági tagok tes­Kilétének ö volt az elnöke, ö alapí­totta az Óbuda—Újlaki Takarékpénz­tárt. melynek i«az>ratósákri elnöke volt. 1898-ban az izr. hitközség elöl­járója. 1908-ban pedig elnöke lett és az maradt 1919 tavaszáig. Akkor újból megválasztották, de a forra­dalmi időkre való tekintettel a meg­választatást nem fogadta el. Munkás életének febr. 26-án vetett véget a halál. Szívbaja ölte meg. Temetésén ott volt egész Óbuda valláskülönbség nélkül és Budapest előkelőségei kö­zül: Ripka főpolgármester. Benedek Sándor a közigazgatási bíróság má­sodelnöke. Glücksthal Samu dr. fel­sőházi tag. Koy'ma .lenő dr„ Sándor Pál orsz,, "wiselők. dr. Lázár Ferenc V*l;WaK- ^r- Pai\ Józcsef az ügyV^/L óKí3 elnöke, dr. Su- meghy í'?7 kir. közjegyző, Andréka Karoly főkapitányhelyettes, Mettelka frigyes. Botzenhardt János föv. biz. tagok. stb. stb. A gyászház­ból a hitközség elöljárói vállukon vit­ték a Koporsót a templom uöKarára'. Ott dr. Neumann József óbudai és Edelstein Bertalan újlaki főrabbi bú­csúztatták. dr. Orom gmond hitk. atelnök a hitközség ,’levében beszélt. A temetőbe^ finály Zsigmond a Chevra Kadischa nevében, Rcisinger Gyula a I linker, polg. társaskör ne­vében, Szilágyi Károly az Óbuda— Újlaki Takarékpénztár nevében. Tóth István a Torna és Vívóegylet nevé­ben és G.venes Ede a felekezeti egy- lettek nevében búcsúztatták. Azután a családi sírboltba helyezték el a megboldogultat. A bolgár Trianon éppen ötven éve volt, azután, hogy a St. Stefanoi békekötést 1878 márc. 3-án teljesen orosz befolyás alatt I megkötötték. E béke hatalmas terü­letet: a Fekete tengertől az Égéi ten­gerig terjedő részt juttatta Bulgáriá­nak, amely háromszorosan megha­ladta Szerbia nagyságát. A Balkán egyensúlya szempontjából ezt Ausztria-Magyarország nem nézte jó szemmel — félvén az orosz befolyás­tól és a berlini kongresszuson kivitte, hogy az egységes Bulgáriát szét­szabdalták. megnyirbálva a béke- szerződést s megalapítva a hűbéres bolgár fejedelemséget és a szultán közvetlen fennhatósága alá tartozó Kelet-Ruméliát. Azonban, mint sem­miféle Trianon, úgy ez sem tarthatta magát: a néprajzi viszonyok és nem­zeti érzés erősebb volt a papirosha­tározatoknál és a két állam egyesült minden zavaró incidens nélkül. Szer­bia azonban erre felfigyelt, féltette a Balkánon hatalmi helyzetét és hábo­rút kezdett, de vereséget szenvedett. Európa pedig meghajolt a bevégzett tények előtt. De Bulgária erős nem­zeti érzése rövidesen lerázta az orosz igát is magáról, Battenberg Sándor fejedelem kifejlesztette a nemzeti öntudatot, amiért az oro­szok összeesküvést szőttek ellene és lemondásra kényszerítették. Ekkor állott Magyarország testvéri érzés­sel Bulgária mellé és Tisza Kálmán nagy beszéddel tiltakozott Orosz­ország beavatkozása ellen, amely illetéktelen Bulgária belügyeiben. A monarchia és Oroszország között erre nagy politikai feszültség támadt de végre is Oroszország vissza­vonult. Bulgária jelenlegi társadalma teljesen demokrata, ott osztály- különbség nincs, a tehetségek sza­badon érvényesülnek, nincsen nagy- va^vonu ember, de szegénység sincs. A bolgár ember iellemes. kedélyes, a családi élete tiszta s pompásan ért a gazdasági és a pénzügyi kérdések­hez, hiszen a külkereskedelme tel­jesen aktiv. A múlt évben például 550 millió kiviteli többlete volt: min­den bevitt 100 lewa értékkel szem­ben 109 lewa értéket exportált. Bul­gária nagy rokonszenvvel van a ma­gyarok iránt, versenytárgyalásokon legtöbbször a magyaroknak adnak előnyt s így a gazdasági kapcsolatot bulgárok és magyarok között a leg­melegebben kell fejleszteni. A ma­gyarok iránti kedvező hangulatot a dinasztia ápolia a legmelegebben s a jelenlegi uralkodó most már a má­sodik. aki folyékonyan beszéli a ma­gyar nyelvet s sugározza a szerete- tet Magyarország iránt. Mindezeket lebilincselő közvet­lenséggel, tudása bőségével, szónoki készséggel mondotta el a Budán re- metéskedő nagy keleti tudós STRAUSZ ADOLF Dr.. a Keleti Akadémia ny. tanára, Fer- dinánd bolgár király bizalmasa, a szegedi Kereskedelmi és Iparkama­rában február 25-én. a jelenlevő nagy és előkelő közönség tetszése, sok tapsa s ünneplése közben. LORGNON Zibrinyinél, I., Attila-u. 12. A csatornázási munkálatokat a III. kér. San-Marco- és Záoor-utca kö­zötti szakaszon Ámon Antal és fiai cégnek adta ki a főváros tanácsa 11.220 pengő 22 fillérért. A ..menyország kapujáért“, amely a régi Mátyás-templom déli oldalá­nak bejárata volt, most erős harc folyik. A kapu Strobl Alajos szob­rászművész birtokában volt, aki a műemléket, bizonyára a restaurálás után mentett meg az elpusztulástól teljes egészében az Epreskertben ál­lított fel. Strobl halála után a neve­zetes templomkaput majdnem elárve­rezték a többi dolgokkal együtt, de az utolsó pillanatban mégis meg­mentették a kalapács alól és to­vábbra is az Epreskertben maradt. A főváros tanácsa erről értesült s kérte a képzőművészeti főiskolától, hogy engedje át a „Menvország ka­puját“ a Fővárosi Múzeumnak. A fő­iskola vezetősége most közölte a fő­várossal. hogv a műemléket nem en­gedi át a fővárosnak, egyrészt azért, mert Stróbl Alajos azt még életében a főiskola gondozására bízta, más­részt azért sem. mert ha a templom­kaput lebontanák és elszállítanák, az értékes műemléket könnyén a pusz­tulás "veszC-^l0^ fenyegetné. Berényi János gróf írót'• 3 -buda­pesti órásipartestület dísztagjává vá­lasztotta azokért az érdemekért, amelyeket mint az ipartestületi szak­lap munkatársa szerzett. A Postás évköny huszonegyedik évfolyama pompás kiállításban, gaz­dag szépirodalmi és tanulságos tar­talommal Peterdy Sándor író, a Hollós Mátyás Társaság titkárának kiváló szerkesztésében és az Orszá­gos Postás Kulturegyesület áldozatos kiadásában megjelent. Gyász. Nemes Márkus Gábor nyug. műszaki főtanácsos munkás­élete 68. évében hosszas szenvedés után meghalt. A kiterjedt rokonság, a Vass-. Nagy-. Józsa-. Jakab-, Mayer-, Csobánczy-. Juhász-, Bán-, Eperjessy-családok — köztük dr. Eperjessy István főv. tanács­jegyző gyászolja. A tisztelők nagy serege kísérte nagy részvéttel utolsó útjára febr. 10-én a farkasréti te­metőben. Új gyógyivó-csarnok épül a szent gellérthegyi barlang mellett, ahol a múlt évben kutat fúrtak az­zal a céllal, hogy olyan meleg for­rásokat tárjanak fel, amelyekkel megoldhatják a Qellért-szálló és fürdő fűtési nehézségeit. A fúrá­sok azonban nem jártak a várt eredménnyel, mert találtak ugyan meleg forrásokat, de azok 48u-nál nem voltak melegebbek. Az új ku­tat egyelőre elzárták, de a tanács elhatározta, hogy az újonnan fel­tárt kút fölé díszesebb ivó-csar­nokot építtet, ahol a közönség a nap minden szakában meleg gyógyvizet ihat. Egyúttal rende­zik a Gellért-hegy e kiugró csücs­két és közvetlen környékét, mely ma eléggé csúfságos ott, ahol oly sok idegen megfordul. Talán gá­tat vet a tanács annak a hisztéri­kus pemecselésnek is, mely a Gel­lért-hegy nagy arányaihoz nem méltó módon, apró keresztekkel, imazsámolyokkal, perselyekkel ki­csinyes, a nagy keresztény val­lást lekicsinylő módon tobzódik ott eléggé el nem ítélhető ízléste­lenséggel. Drágább kávét kaphat bárhol, de jobbat, mint nálam — sehol. Schmidkunz L. III. Kórház u.i7 Pöttöm tündérek, piciny matrózok, és mindenféle nációk képében lej­tették a budai kisleánykák és fiúcs­kák a táncot Vogl tata iskolájá­ban a február 25-iki pompásan sike­rült záróvizsgán. A kiváló tánc­pedagógus növendékei olyan nagy­szerű tudásról tettek tanúságot, hogy minden táncszám után viharos tap­sok. köszöntötték a mestert és szé­pen bemutatkozó tanítványait. Vogl Imre igazi büszkesége a tánctanárok­nak, mert mint a magyar tánc apos­tola, a mai időkben szinte páratlanul küzd a magyarosságért. Ezeket az érdemeket jutalmazta meg a „Falu Szövetség“, amikor gyönyörű okle­véllel és ezüstéremmel tüntette ki abból az alkalomból, hogy Rákos- palotai Ifjak Otthona táncestéjén a leggyönyörűbb magyar táncokat s közöttük a díszpalotás udvari táncot tanította be és rendezte a szívet- lelket-szemet gyönyörködtető magyar estét. A Rákospalotai Ifjak nagy ün­neplés közben adták Vogl Imrének a ritka kitüntetést. Buda polgársága örül, hogy újra budai ember, még­pedig a kedvelt „Vogl tata“ vitte el a babért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom