Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-02-12 / 902. szám

2 BUDAI NAPLÓ Budapest 1928. február 12. Andréka Károly főkapitányhelyettest, a 111. kér. Egyesült Polgári Társaskör elnökét részesítették ovációkban a kör tagjai egy nagyon látogatott társasvacsora keretében, abból az alkalomból, hogy a kormányzó a II. osztályú polgári érdemrenddel tiintette ki, mely egyike a legritkább kitüntetéseknek. A kör elnöke Reisinger Gyula köszöntötte és üdvözölte elsőnek a kitüntetett elnököt, mert nemcsak a lelkiismere- tes, nagyképességű tisztviselőt tün­tette ki a kormányzó, hanem egyúttal az ő közéleti munkásságát is jutal­mazta. A szép, tartalmas és lendüle­tes beszédet hatalmas éljen követte, amelynek csillapultával, Tóth István tanár a MOJESz üdvözletét tolmá­csolta és elhozta a III. kér. Torna és Vívó Egylet köszöntését, amely­nek Andréka Károly szintén elnöke. Dr. Orova Zsigmond szellemes for­dulattal Andréka Károlynét éltette. Majd Szilágyi Károly, a rokonszenves szónok, aki mestere a szónak, mon­dott lelkes hazafias beszédet. Ezt Rezső Antalnak a tisztikar nevében mondott köszöntője követte. Viraág Béla, a Hollós Mátyás Társaság ün­neplő üzenetét mondotta el, majd Móra István mondott poétikus szép gondolatokat a kis Kupcsik esetéből, annak jó kabátjáról, amellyel And- rékáék ruházták fel. Sturdza Károly vendéglős talpraesett jó ízű üdvöz­lete és Kemény Lajos őszinte ragasz­kodásáról tanúskodó szavai után ANDRÉKA KÁROLY köszönte meg ezt a spontán megem­lékezést. Rátért minden felszólaló be­szédére és kedves fogadalmat tett Óbuda és Újlak érdekeinejk további gondos ápolása és fejlesztése mellett. Kedves együtflét után éjfél felé osz­lott szét a társaság, ünnepies hangu­latban. LORGNON Zibrinyinél, I., Attila-u. 12. A párhuzamos utat Óbudán a Lajos-utcával és a Zsigmond- utcával a Gyáriparosok Országos Szövetsége is kéri már, mert a nagyszámú óbudai gyár nem tudja óriási forgalmát lebonyolí­tani a lehetetlenül szűk egyetlen útvonalon s ezért a Dunapart ki­építését sürgetik. Rerrich Béla. a kiváló építész nyerte a szegedi fogadalmi templom körül építendő tér tervpályázatán az első díjat, ________________________ Kö zelednek a hegyek Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek Ismerkedő Estélye Távol esnek tőlünk a szép budai he­gyek! Szomorúan néznek egymásra a vén GELLERT és a büszke JÁNOS. Mesz- sziről barátságosan integet feléjük a határról a HÁRMAS: — a budai hegyvidék három leláncolt ura. Ősidőktől nézik egymást, de nem tudtak közelebb jutni sem egymáshoz, sem hozzánk. A megkoronázott János úr. akit a „pozsonyi“ előnévvel tisztelnek, már küldené az ö dédelgetett fiát, a „Sváb“-ot. — az ország címerét is díszítő „Hármas", deli rokonát, a „Mátyást“. — a vértanú „Gell ért" is a báty iát, a „Sast“, — hej! de évtize­dekbe telik, amíg egyet lépnek. Buda népe. jöjj! — toljuk, össze őket kedves találkozásra, barátságos kézfogásra. Hozzuk el egymásnak a hegyek üzenetét! És jöjjenek el mind, az öreg he­gyek ifjú leányai: — Gülbuba bűbá­jos szerelme Rózsainál, a dombról. — a Zug-ban élő, gyöngykoszorúzta Li­get, — Kelen vitéz bús arája a lágy­mányosi tájról, — a Pasák rétjén tán­coló bűbájos odaliszk — és Rómá­nak öt könnyet hullató, abban fürdő rabnője: Akking. Lesz dal, zene, tánc. Buda szülte nóta, amely ott termett a hegyek kö­zött, az árnyas völgyeikben. Hozza lelke szép gyöngyeit: Dohnányi, Hu- bay, Kerntler. Kodály, Tarnay, füle­müleszavát: Dulicn Ella. hegyi ma­nók tréfáit: Vaszary Piri, tündérek táncát: Viraág Has, visszhangok zen­gését: Győry Pál, Koncz János, Hó­dúin István, erdők zúgásét: Ker- pely—Waldbauer, és a múzsák csók­ját: Zilahy Gyula, Jertek el mindnyájan. Szeretettel vár benneteket a Sváb-hegy helytar­tója: BÓDY TIVADAR s a Zugliget éles pengéjű, kulcsos vitéze: MÄN­NIN GER VILMOS. Ahogy mondja a szétküldött írás és ahogy írom nektek én, vén Buda öreg íródeákja VIRAÁG BÉLA. Ezzel az elősőzóval adta ki meg­hívóját az a 31 társaskör és egyesü­let, mely ,,Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek“ néven igyekszik fej­leszteni az elhanyagolt budai hegy­vidéket. Az „Ismerkedő Estély“ feb­ruár 20-án, hétfőn este lesz a Bellevue-szálló termeiben és pont fél 8 órakor hangversennyel kezdő­dik, amelyen budai mesterek: Dohná­nyi, Kerntler, Hubay, Kodály, Tar­nay müveit adják elő: Dulien Ella, dr. Győri Pál, Koncz János. dr. Kernt­ler Jenő, Hodula István és a Wald- bauer—Kerpeiy vonós négyes. A va­csora utáni tánc szünetében fél II órakor kabarét rendez Zilahy Gyula (Zsül), amelyen résztvesznek: Vaszary Piroska, a Nemzeti Színház tagja, Viraág Ilus orchesztikai mű­vésznő, S. Schack Manká, Gergely- ffy Gábor és Ruttkay Aladár. Az Ismerkedő Estély védnökségét elfogadta és vállalták József Ferenc főherceg és fenséges neje, díszelnöke dr. Ripka Ferenc főpolgármester, el­nöke losonczi dr. Bódy Tivadar ny. polgármester és a Svábhegyi Egyesü­let elnöke, a rendező-bizottság élén pedig rendkívüli agilitással a nép­szerű orvosprofesszor dr. Manninger Vilmos egyetemi tanár áll. A meg­hívót a 21 szövetkezett egyesület el­nökei és delegáltjai jegyzik. Csupa ismert, nagy név. Fontos tudnivalók, hogy a részvé­teli járulék, illetve a vacsorajegy (ital nélkül) 4 P, amely a belépéskor fizetendő. Az előzetes bejelentés azonban kötelező, miért is kérjük az estélyen résztvevőket, hogy a becsa­tolt válasz-levelezőlap felhasználásá­val jelentsék be, hány személlyel óhajtanak az estélyen résztvenni és azt postafordultával, de legkésőbb e hó 17-ig küldjék be. Öltözet férfiak­nak: szmoking, vagy sötét utcai ruha. Meghívók iránt forduljanak az igény­lők a rendező-bizottság irodájához: L, Bors-utca 24'. Telefon: Krisztina 502—96. (Budai Napló.) Kakukíojáspoliiika, Rossz hited él néha az ember és aztán fáj, ha csa­lódik. — „Negyvenkét év előtt jártam először a parlamentben — írja la­punknak egy régi ujságíróiársunk — és akkor ott arról folyt a vita, hogy a megválasztott képviselő szó nélkül otthagyhatja-e pártját s átmehet-e a másik pártra? Nagy tekintélyek vitat­koztak efelett s végül leszűrték azt az etikai igazságot, hogy a képviselő köteles előbb lemondani s azután új választásnak veti alá magát, hogy választói szintén helyeslik-e a Pál fordulást? Ha igen, átmehet. De azt, hogy bárki az egyik párt szavazói, költségei, szervezkedése és lelkese­dése révén bejut a parlamentbe vagy a városházára s aztán szó nélkül át­megy az ellenpártra... az járja ta­lán a kakukkok között, lehet igen ügyes kakiiktojáspolitik'a1. de itt Bu­dán nem nagyon rokonszenves.“ — Ezzel szemben csak azt jegyezzük meg, hogy az eset meglepetést nem keltett, mert ezt mindenki előre sej­tette, várta és — örült neki. Exner Kornél dr. volt államtitkár, a Hollós Mátyás Társaság társ­elnöke, a kiváló egyetemi tanár, a Cobden szövetség felkérésére a Ke- reskedejmi Csarnok nagytermében a Grossg'iocknerre tett kirándulásáról tartott előadást. Ez adta meg azt az eredeti ötletet, hogy — mintegy a hegyóriás'sal folytatott intervjjat — mondja el nagy készültségre valló véleményét „Az emberiség jövőjéről“. Az érdekes előadást lehetőleg bő ki­vonatban legközelebb közöljük, Az előkelő és nagyszámú hallgatóság élénk tetszésnyilvánítással kísérte és fogadta a szokatlan gondolatokat éb­resztő eőadást. az előadó tiszteletére adott társasvacsora követte, amelyen számos hölgy is résztveü. Divatba jött e télen a Bellevue- szálló jazz-bandja, mely ma hang- szerelése és ének kísérete révén első helyen áll. Csupa művész. A karnagy dr. Köblös Ferenc, aki most jött haza Németországból, ahol a zenészed fő­iskolát végezte. — Konka az első piszton-művész ma az országban. Az örökké mosolygó Varsányi hozta ide és terjesztette el a fűrészt és négy do­bot kezel, mint hangszert. — Matyók Péter 28 év óta járja a világot. Japánt, Kínát, Londont, egy eredeti néger hangszerrel, a „banjó“-val, — Fried szintén ismert név, mint a Népopera volt karmestere. A zenét az operaház négy tagja énekkel kíséri és esténkint előadják az összes népszerű dalokat, csupa izgató, lábalá való nótát. jubiláns bált rendez a Bellevue szálló termeiben évszázados jubi­leuma alkalmából a Nemzeti Színház s ez alkalomból közöljük vonal alatt a magyar színészet történetét Rexa Dezső hivatott tollából. A báli szezon Budán. Február hó folyamán a következő bálokat ren­dezik: A BUDAI VIGADÓBAN február 11-én: Görögkatolikus Bál. 12-én: Sváb Bál. 18-án: Magyar Tanítók Otthona Bálja. 25-én: Budai Izr. Hit­község Bálja. Március 10-én: Grafi­kai Munkások Bálja. A GELLÉRT-SZÁLLÓBAN február 11-én: Szabómesterek Országos Szö­vetségének Bálja. 18-án: Felvidéki Egyesületek Szövetsége Bálja. 19-én: Egészségügyi Alkalmazottak Bálja. 25-én: MÁV Menetjegyiroda Bálja. A BELLEVUE SZÁLLODÁBAN február 13-án: Clotild Bál. 16-án: ..Bellevue“ álarcos farsangi-estély. 20-án: Ismerkedő estély, a Szövetke­zett Hegyvidéki Egyesületek műsoros estje. 27-én: Kultúr-est. 28-án: Budai Nők Köre, tánccal egybekötött társas- vacsorája. Báli fényképek. A báli szezon alatt pompás farsangi felvételeket készít Blahos Rudolf, a kiváló fényképész a II., Fő-utca 18. II. emeleten levő mű­termében. Hat művészi lap ára 10 pengő. Blahos Rudolf fényképén a legmagasabb kitüntetési diplomát kapta 1918-ban a sajtó hadiszálláson. Bécsi, párizsi, berlini első műtermek­ben volt Operateur s mint önálló festő és fényképész több kiállításon díjakat nyert. A régi, jóhírű Elbl és Pietsch udvari fényképész utóda. A budapesti Fényképészeik Ipartársula­tának elő’ljárósági tagja, a Mária- remete kegyhely kizárólagos fény­képésze s minden jó ügynek becsü­letes munkatársa. Rudas-fürdő A budai forráscsoport leg- rádioaktivabb hőforrása A török hódoltság idejében épült s teljes eredetiségében fennálló kényelmes, gőzfürdő — Kádfürdők Fedett téli uszécsarnok GUNDEIt Szent Gellért ÉTTERMEI Délután és este zene tánc IlLVflTQR SÖR Páiífysiái a PáSfSy téren Ä b u d a \ KÉMÉNYSEPRŐ VENDÉGLŐ L, Pauler-a. 3. (A budai Színkörrel szemben) tulajdoKOs: PUNTÓL MÁRTON Családok és egyesületek szolid talál­kozó helye. Teljesen újjáalakítva. Minden kényes igényeket kielé­gít. Régi, hires magyar konyhája sajátszüretelísű borainak kiváló­sága közismert. Minden pénteken halászié. Szombaton disznótoros vacsora. BBaBaBawaa« KáLXHáS! Béres Márton !., LOGGDI-U. 19. Te!.: L. 972-33. Minden e szakmába vágó munka ügyében forduljon bizalommal e régi jóhirü céghez. A budai színjátszó társaság* Kassai Énekes Nemzeti Szín­játszó Társaság. E címen Abauj vármegye támogatott egy igen jeles színtársulatot, melyet az igazgatóság 1833 októberében Ko­lozsvárra küldött. A társulat Er­délyt nem kívánó tagjai amazok­tól elválva, Rozsnyón, Vácon át Budára érnek, ahol a játékszínt — a mai Várszínházát — éppen üresen találják, ennek kibérléséne lépéseket tesznek. A lelkes aktorok azonban belátván, hogy a főváros­ban aligha állhatnak meg Protek­tor nélkül s a fennállásra egyedül nemes Pest vármegye pártfogása adhat erőt, nyomorságot, az el­szakadtak négy vezértagja: Pály Elek, a nagy zenei tehetségű éne­kes-színész, Bartha János, a tra­gikus, Megyeri Károly, a jeles jel­lemszínész és komikus, Telepy György, a színházi ezermester, az egész társaság nevében esedezést nyújtanak a vármegyéhez, mely­ben jelentik, hogy „sz. kir. Buda ns. Fővárosában, mely azon álta­lunk hálával említendő válaszát adta alázatos folyamodásunkra, hogy a következő 1834,-béli Hús­* Szerzőnek sajtó alatt tevő s még e hóban megjelenő ..A Nemzeti Szín­ház megnyitásának története“ című műveinek egjyik részlete. vétig ingyen vehetjük hasznát já­tékszínének ‘s egyszersmind könyv- és ruhatárának,“ ,,’s tar­tós meggyökerezhetés végett bá­torkodnak alázatos mély tisztelet­tel ns. Pest vármegye Tek. Karai­nak és Rendelnek elibe járúlni — méltóztatnának a nemzeti ügyek ’s az által a’ társaságot bölcs el­rendeléseik szerint hathatós párt­fogásuk alá venni.“ Az esedezést a vármegye 1833. évi augusztus 28-ikán tartott köz­gyűlésén felolvasták, ahhoz a me­gye akkori másodalispánja, Ber- nátfalvi Földváry Gábor hazafiúi , lelkes beszéddel hozzá szólván, a j rendek az ügyet magukévá tették } s erről 4042 közgyűlési szám j alatt határozatot is hoztak, mely- j ben a színházi ügyek vezetésére J egy commissiót s a társaság igaz- j gatására Fáy András és Döbren- í tey Gábor táblabírákat kiküldötte. 1833 július 7-én kezdik meg előadásaikat a Kotzebue Ubatdo- jából magyarosított Bocskay Ist­ván című drámával. E naptól kezdve változó anyagiadé egyre növekedő szellemi sikerrel ját­szottak. A közönség egyre mosto­hább a kitűnő társulattal szemben, utóvégre már hetenként négyszer játszanak, akkor is kong a szín­ház, majd az előadások kezdetét is áttették 6 óráról 7-re, hátha ak­kor szívesebben jön közönség, de — minden hiába. Utóbb már a pénz­szerzés céljából a vármegye tánc­mulatságot is rendez, — hála Is­tennek! — a köjzönség szívesen táncol és a 739 forint 48 krajcár- nyi tiszta jövedelem mégis csak kenyeret jelentett a társulatnak. (1837 íebr. 1.) Ez év március 18-án tartják utolsó színielőadásukait, hogy 19- én még egy egyveleget hirdetnek s a csekély számú közönséghez a társaság egyik vezértagjai, Fán- csy Lajos, búcsúbeszédet mond s aztán elhagyják Budát, azzal a biztos tudattal, hogy nyár dere­kán visszatérnek már az állandó pesti magyar színházba. Döbrentey, az egyik igazgató, Berzsenyi Dánielhez terjedelmes levelet ír direktorságáról 1835 ja­nuár 21-én. amelyet kivonatosan közlünk: Az én feladatom édesíteni a nézőséget, amiben támogat Föld­váry Gábor alispán, Mérey László táblabíró, Sárközy Imre, Szent­királyi Móric főjegyző, NyáryPál aljegyző. Bajlódunk, de tréfával is győzzük, Bécsből hozattam három táncosnőt s az itteniekkel együtt kis balettet adunk, előtte pedig egy-egy rövid színművet, így színházunk német polgárság­gal vegyest zsúfoltan tele van s a majgyar művészséggel is meg­barátkozik. Nyáron könnyebben dalolunk, mert „Kántörné gyújt, Megyeri csődít, Bartha hevít!“ — De azért soha annyi baj, amennyi színházigazgatósággal jár, mert önszereitetnek sehol sincs annyi összetengelyezése. S annyi fele­más, embert együvé szabályoz­ni ! ...“ Érdekes még Fáy András levele is, akit Pest vármegye bízott meg 1833. év nyár végén az igazgatás­sal, de mivel Pesten lakott, Döb­rentey Gábort kérte maga mellé, aki budait lakos volt. Az össze­gyűjtött pénz mindinkább fogyott, mert a kis pénztár erejét főkép a bécsi táncosnők csökkentették, akikkel pedig nem sokra mentek, mert sem balettmester, sem zené­szek, sem táncdarabok nem va- lának. Az igazgatástól Fáy 1834 októ­ber 15-én, a mindig kelemetlen- kedő Döbrentey cselszövése kö­vetkeztében lemondott, mire a Fáyt rajongva szerető színészek az alispán előtt nyilatkoztak, hogy Döbrentey alatt semmi esetre sem fognak szolgálni, mire Döbrentey kijelentette, hogy 1835 végén, I „meddigre az igazgatói tisztet 1833-ban elvállalta“, lemond, ez megtörténvén, a társaság igazga­tója Simoncsics János főszolga­bíró lett. Fáy ezután is érdeklődik a tár­sulat iránt s 1836. év elején körül­belül ezer váltó forintot gyűjt a már igen megszorult tagok ré­szére a rendek és főrendek táb­láján. De ezidétt már emelkedőben voltak a pesti magyar színház falai, már a reménységek valóra- válása nem volt többé hiú ábránd s a társaság sorsa egyre rosszabb és rosszabb lett. Erről az elszo­morító sorsról szemléletes képet nyújt az utolsó, 1837-ik esztendő januárjának és februárjának havi bevételéről és kiadásairól szóló kimutatás. Eltekintve a bevételek­től, melyek 525 forint körül jár­tak. az előadások jövedelme így festett: Január hónapban 15 előadásból maradt 10 frt. 17 kr. — és 203 fi t. 33 kr. deficit, — a havi kiadás volt: 2909 frt. 20 kr. Február hónapban 15 előadás­ból maradt 12 frt. 55 kr. és 157 frt. 3 kr. deficit -— a havi kiadás volt: 2915 frt. 10 kr. Sajnos, a március havi kimuta­tás sincsen meg a vármegyei le­véltár rendkívül becses színészet- történeti anyagában. De a fenteb­biek után az tisztán látható. Le kellett számolni tehát a hely­zettel és ki kellett tűzni az utolsó előadást, amely néma ábrázolat­tal végződött s már csak a szoká­sos búcsúbeszéd volt hátra, ame­lyet Fáncsy mondott. A beszéd búcsúzás volt Budá­tól és csupa reménykedés Pest felé s hála Pest vármegye iránt, mely úgy bocsátja most Thália hű szolgáit szélnek, hogy pár hó múlva visszavárja mindannyiját egy meleg, szép, új otthonba . . . Ezzel végződött az a színész- történeti időszak, amely a ván­dorszínészeiből átvezet — még pedig Budán át — az állandó szí­nészet korszakába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom