Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-08-05 / 918. szám
XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1928 évfolyam. 918. sz. Előfizetése egy évre 20 pengő', félévre 10 pengő'. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 19 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. augusztus 5. Üzemdiktatura A városi adminisztráció túlélte magát. Először is rettenetesen drága. Nápoly, városának egész adminisztrációs költsége nem tesz ki annyit, mint, amennyit nálunk egy alpolgármester keres, beleértve összes üzemi mellékjövedelmeit. Pedig Nápolynak 800 ezernél több lakosa van. Ha jól tudom, Krausz Simon bankvezér volt az, aki Bárczy István polgármesternek azt az ajánlatot tette, hogy bankalapon szervezze meg az adminisztrációt, a személyzet egy- tized részével, egy tizedrésznyi helyen, úgy intézi el az adminisztrációt, hogy egyik hétről a másikra nem marad restancia. Vállalta pedig a mai költség ötven százalékáért. És Krausz Simon bizonyára jó üzletet csinált volna, ami pedig a legfőbb dolog, jól járt volna e város közönsége, mert a bankoknál nagyon udvariasan bánnak a közönséggel. Budapest adminisztrációját az üzemek rontják. Nemcsak rontják, de korrumpálják is. Nem a közüzemek, amelyek a vízellátást, közlekedést, világítást, az ipari erők fejlesztését, vagy a piaci élelmiszerárak szabályozását szolgálják. A vízellátás a nagy városok egyik legfontosabb kérdése, a közlekedés városfejlesztő céljait idegenekre bízni nem lehet. A világítást, mint a legnagyobb fogyasztó, nem adhatja ki kezéből a város és talán ennek köszönhető, hogy ma nálunk a legolcsóbb a villanyszolgáltatás. Az élelmi- szerárúsítás elejét veszi az élelmi uzsorának. A gáz ma ipari, főleg kisipari célokat szolgál. Ezek közszükségletek, ezeket a közérdek követeli. Ezen az ötön kívül van azonban száz olyan, amelyek nem mél- 1 tók a városhoz és szülte régebben a jólét, nagyra hizlalta a háború és sehogy sem bír vele most a nyomorúság, szívja a polgárság vérét, mint a fagyöngy a fáét. Ez pedig egészen természetes következménye, annak a rendszernek, mely ezt a sok apró üzemet megteremtette és tartja fenn, tisztán és kizárólag abból a céltól, hogy a rendszer embereit jól elláthassa. A közönség úgy képzeli, hogy az a szerencsétlen tisztviselő, akit 55 éves korában utolér az a szerencse, hogy megválasztják a székesfőváros tanácsnokának, tudja azt, hogy legfeljebb négy-öt évig élvezheti ezt a stallumot. Annyit pedig már nem tud keresni, hogy nyugdíjas korára vagyont tehetne félre rendes körülmények között. Ezen a bajon segít azután a házi melléküzem. Alig van tanácsnok, aki alá ne tartozna egy-két Ilyen üzem és emberileg megbocsátható ha a tanácsnok úr kiválaszt ezek közül egyet, ahol nyugdíjaztatása esetén elhelyezkedni kíván. A még hátralévő négy-öt esztendő alatt ezt a felesleges üzemet fejleszti és mindent elkövet, hogy biztosítsa magának nyugdíjaztatása esetén az ilyen melléküzem vezetését. A polgárság tehát azt következteti, hogy az ügyosztálynál sokkal fontosabb nekik az üzem, amely öreg napjaira megadja neki a nyugdíj-kenyér mellé az üzemi pecsenyét. Ügy mondják, hogy ez .ma Budapesten megengedett és ejfogadott felfogás. Csakhogy ez a felfogás vezet ahhoz az üzemdiktaturához, amely hátráltatja Budapest fejlődését. Ezzel a rákfenével a kormány is csak úgy tud megbirkózni, ha az egész városi autonómiát s vele együtt az adminisztrációt, átszervezi és új alapokra helyezi. ❖ Ezt az tizemdiktaturát nagyon megsínylették Buda polgárai és elkeseredésükben ma már eljutottak a ,,Los von Pest“ jelszóhoz. Ma már nincsenek Budán emberek, mint ahogy voltak ötven év előtt, akik egyáltalában nem mennek át Pestre. Akik pedig Pestre járnak, azok látják az óriási különbséget és teljesen érthető az elkeseredésük. Nem mindig a nagy dolgok keserítik az embereket. Azt már megszoktuk, hogy közvetlen a Belváros mellett fekvő Tabán utálatos romhalmaz, — a Viziváros északi része, az Országút nem főváros, hanem apró viskók tömege, ahol elvétve áll egy-egy emeletes ház, — Óbuda az elmaradt falu, ahol az utcán folydogál a trágyalé. Ezek a lehanyatlott Buda nyomorúságának nagy freskói. Nyílt nagy sebhelyek, amikre a mai törpe városháza — az ő üzemi nagy elfoglaltsága mellett nem tud írt keresni. Szemünk, lelkünk, szívünk, úgy megszokta ezeket, mint a félszemű ember, azt, hogy csak félszemmel lát. Az a tövis azonban, amelybe mindennap belelépünk, amely mindenriap emlékezetet mostoha sorsunkra, az nagyon gyakori itt Budán, mert odaszórja a sors eflénk, arra az útna, amelyre mindennap járnunk kell. Azt mondják, hogy: V— Attila-körút. Én azt ihszem, hogy e szó hallatára a városházán, az illetékes szakosztályon, nevetve összesúgnak az emberek. Attila-körút? ... Hát ez is körút, ahová olyan utcák nyílnak, mint a Piski-köz, — a legutóbb épült modern paloták közt a Hadúr utca, a Krisztina- körútra nyíló Fonal utca, a haladó „névtelen ucca“ és végül az új postapalota raktártelepe a Vérmező-út és Krisztina-körút sarkán. Alig hihető, hogy rövid egy kilométernyi úton ilyen sok elmaradottság volna lehetséges olyan városban, amelynek kétszázezernél Több lakosa van és maga intézi a sorsát. Budának két nagy temetője van, de mindegyik túl esik a vámon s amíg az egyik megfojtja a legszebb hegyvidékünket és mint valami falánk polip házakkal. villákkal, gyümölcsöskertekkel táplálkozik mohón, -— addig a másik megközelíthetetlen távolságban van, ahová csak nagy áldozatok árán juthat el a gyászoló közönség és azt a félkilométeres villamos vasutat is sajnálta tőle a város. Ki törődjék ezekkel a kérdésekkel. Nem tartoznak egyik üzem keretéhez sem, nincs, aki foglalkozna velük. A kertészet sem hasznot- hajtó üzem, ezért nem tud parkká válni a Városmajor, — azért nem sürgeti a város a Vérmező kérdésének végleges megoldását, hogy megkezdhesse annak a fürdő-parknak az építését, amely nélkül Budát, mint fürdővárost, elképzelni sem lehet. Azért maradt aszfaltsivatag továbbra is a Margit-rakpart, mert így mégis csak marad itt üzemi kérdés, holott, ha parkíroznák, elveszne az üzemi diktatúra befolyása. Azért kellett megbuknia a fürdőügyi kiállításnak, mert rendezni kellett volna a Gellérthegyet és környékéit, ami csak áldozatokat ró a városra, de üzemi szempontból nem értékes kérdés. Nem üzem a s po r t sem s így valószínű, hogy a Széna-térrel kiszorítja a Budai Torna Egylet sporttelepét valamelyik üzem, a legjobb esetben egy vásárcsarnok. Azért jó Stadionnak a Liget- telki dűlő, túl Kőbányán, túl a téglagyárak rettenetes gödrein, ahová még utat sem tud építeni a város, mert a Közmunkák Tanácsának véleménye szerint száz esztendőbe telik, amíg ezeket a gödröket feltöltik. A sportnak ezt az akadémiáját föltétlenül a Rómaifürdő medencéjébe kell helyezni, Óbudán, már csak a közlekedés kérdése miatt is, mely itt legbiztosabban intézhető. Az esztergomi vasút, a helyiérdekű, az Óbudáról kiépített villamos, az autó és — ami a legfőbb — a hajó innen egy órán belül akár 50 ezer j embert is el tud szállítani. Itt volna elegendő hely, volna hozzá olyan történelmi háttér és keret, aminőt mesterségesen előállítani nem lehet. És ott van a Rómaifürdő, amely egy tőkeerős vállalat kezében a világ egyik legszebb fürdőjévé válhat. ... Különben kár mindezt elmondanom újból és századszor, mert a városi üzemdiktatúra nem hajlik a szép szóra. A művészet sem üzemképes. Amit okvetlenül meg kell csinálni, amit a nemzet imponáló ereje egyhangúlag követel, azt megcsinálják úgy ahogy, mint pl. a Kossuth szobrot. Nagyobb látkörű elődök teret szántak a Rákóczi szobornak, de elfeledték megcsinálni a Rákóczi üzemet s így szegény jó Rákóczi szobortalan marad. Ami szép kutunk volt a régi agyonszabályzott piacokon, azt mind lomtárba tette a város és nincs is rá reménység, hogy ilyeneket állítson. Ha már ilyen sivár a város belseje, milyen lehet se, mikor fog sor kerülni a budai hegyvidéken valami művészi kiképzésekre. Művészi szempontból tekét, a lehető legsivárabb és sehol annak nyoma nincs, hogy itt akár épitészeti, akár szobrászati művekkel emelni akarják a természet szépségét. A városháza üzemileg berendezett gondolatmenete ezekre a területekre nem téved soha. A polgárság pedig, amelyet elnyomott az a sok házi üzem. mely a cipőfolfo- zásnál kezdődik és — végiggázolva minden iparágon —> munkától, jövedelemtől, jóléttől fosztja meg ezt a dolgozó, adófizető, mindenről lemondó polgárságot, iparost és kereskedőt egyaránt, amely nem nisztrálásában, de hogy egy világfestő, ha építész, — csak önmagának és önmagában él, mint a fagyöngy a fán, mely akkor pusztítja el a fát, amikor az a legszebben virágzik. Bizonyos fokú üzleti érzék okvetlenül szükséges a város admi- n'sztrálásában, da hogy egy világváros életét kizárólag kalmár- szellemmel kormányozhassanak, azt a városházán is tagadják, de azért — csinálják. Párizsnak nincs önkormányzata és mégis betölti szerepét, mint a világ egyik fővárosa. Most, hogy kivételes szerep jutott Budapestnek Csonkamagyarországon, szakítani kell azzal a régi renddel, moly wlválasztotta egymástól a fővárost és az országot, Budapestet és a vidéket és ha kell, — a hírhedtté vált autonómia föláhdo- zásával teremtsük meg a magyar nemzet élén haladó, nagy és hatalmas, művészileg szép, szociális intézményeiben modern fővárosát Kelet-Európának. Európa számára itt keljen fel a nap! Dubonai Pál Budán, 1928. augtisstus 4 Nehogy feledésbe merüljön, leszögezzük azt a szép gondolatot, amit a Fürdőváros Egyesület egyik ülésén József Ferenc dr. főherceg mondott volt: „A világhatalmak a háború után elvettek tőlünk mindent és mi viszonzásul meggyógyítjuk a világháború minden rokkantját.“ Ezt a szép mondást akkor tette a főherceg, amikor még szentül hitte és Budán oly sokan, hogy a Gellérthegyen megépül a fürdőügyi kiállítás, at mi majd a mi gyógyvizeink felé fordítja a világ szemét és ezzel alkalmuk nyílik meggyógyíthatni a világháború rokkantjait. Csakhogy a városházán nem élnek ilyen samaritánus felfogásban — és egyszerűen törülték a kiállítást a napirendből. Kozma Jenő Kuffsteinban. A múlt évszázad derekán divat volt Magyar- országon. hogy a magyar kiválóságok néhány esztendőt a kuffsteini várban töltsenek, ahová nagyrészt a szabadságharc idején való hazafias ténykedésük miatt kerültek, nem annyira üdülés céljából, mint inkább rabságba. Most július 23-án ide jutott el dr. Kozma. Jenő országgyűlési képviselő is. aki a világutak építését tanulmányozza és megnézhette ennek a, híres osztrák börtönnek azt a celláját, ahol nagyanyja fivére: bersi Elekes József, mint volt vörössipkás, honvédhuszárfőhadnagy hét évig tilt politikai rabságban. Innen autóútja a svájci Hoch-Engadin-ba, onnan Bol- zans-ba és topább a Dolomitokba visz. Rossz mederben fejlődő útépítésünk, főleg a hegyvidéken, bizonvárp sokat köszönhet majd Kozma Jenő tanulmányújának. Jubilál a Svábhegyi Egyesület, mely ebben az esztendőben üli alapítása 40-ik évfordulóját. A jubiláló ünnepségeket őszkor rendezik, amikor az egyesület tagjai is Budapesten tartózkodnak. Anna-bál a Sváb-hegyen. A Svábhegyi Egyesület július 28-ikán tartotta hagyományos Anna.-bálját. A Sváb-hegyen az első Anna-bált tudvalevőleg báró Wesselényi István rendezte. A bál teljesen zártkörű volt, úgyhogy azon csakis a Sváb-hegy legelőkelőbb körei vettek részt. A bált a Nagyszálló összes termeiben tartották meg, Veres Károly cigányprímás zenéje mellett. Az estélyt, miként annak idején sok évtized előtt, a ..Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs“ című régi magyar csárdással kezdették meg. Egyáltalában a bálon kevés volt a modern tánc, a svábhegyiek legszívesebben csárdást táncoltak. Az éjfélutáni csárdás majdnm két óra hosszat tartott. A bál elnöke Bercsényi Antal főtanácsos, az Egyesület ügyvezető igazgatója volt. akit bc- léutekor a svábhegyi hölgyek küldöttsége hatalmas virágcsokorral fogadott. A bál elnökét a svábhegyi társaság nevében baranyavári Ullmann Béla, az „Újság“ belső munkatársa üdvözölje. A rendezőség élén Mikus István _állampénztári tanácsos, dr. Bernhardt Andor ügyvéd, BÓíli Flórián tanár, Bodor István az ismert sportférfiú, dr. Reimann Andor autógyári igazgató és Ullmann Béla hírlapíró állottak. A mulatság a késő reggeli órákban ért véget. Üdvösletet küldőit a „Hollós Mátyás Társaságnak“ Rei- chenhallból dr. Ripka Ecrenc főpolgármester. válaszul azokra az üdvözlő sorokra, amikkel a társaság tisztelte meg elnökét. Maga a tény lehetne pusztán udvariasság is, de ebben az esetben, nemcsak az. A Hollós Mátyás Társaságot szoros kapcsok fűzik Ripka Ferenc elnökhöz, aki már a társaság megalakulásakor belátta azt, hogy Budának szüksége van oly politikamentes, intcllektuel társaságra, amely minden érdek kizárásával igyekszik befolyásolni Buda közvéleményét olyan ügyekben, amelyek Buda történelmi jellegét, hagyományait és ezekkel kapcsolatosan a város fejlődését, polgárainak jólétét szolgálják. Vannak kérdések, .amelyeknek halála vo.lna a politika, amiket megölne a pártkeretek burkolása. Viszont vannak kérdések, amelyekben a párt határozata elé vág a tisztán művészi, irodalmi vagy tudományos alapon létrejött határozat és pártok kénytelenek ennek deferálni. Négy-öt éve annak, hogy a Hollós Mátyás Társaság sorozatos ülését ankétjén tárgyalta éppen dr. Ripka Ferenc elnöklete alatt Buda fürdőváros gyógyforrásait. áttekintő képet nyújtva arról, amink van, arról is, hogy mivé lehet fejleszteni és arról is, hogy hol történtek súlyos mulasztások. Az ankéten résztvettek a város és a kormány kiküldöttein kívül az érdekeltségek is és következményei voltak a Budapest Fürdőváros Egyesület, az Idegenforgalmi Szövetség és a Duna- szövetség mega’akulása, amit most az Idegenforgalmi Tanács megalakítása követett _____ Manninger V ilmos dr. egyetemi tanárt ünnepelte e hó 4-én,. szombaton este a Zugligeti Egyesület a ,,Fáczán“-ban rendezett társasvacsoráján, az elnököt ért felsőbb kitüntetés alkalmából. A vacsorán a zugligeti előkelőségek is résztvettek: Köztük Török Miklós főtanácsos és :neje, Wagner Ferenc egészségügyi főtanácsos és neje, dr. Wladárczek ’József főorvos és neje, Hrabovszky József főmérnök igazgató, dr. Bozóky Ádám ügyvéd és városi biz. tag, aki melegen üdvözölte Manninger elnököt, aki nejével jelent meg és méltatta azt a kitüntetést, mely a nagynevű orvostanárt érte. amikor egészségügyi főtanácsosnak nevezték ki. Az ünnepelt az ő egyszerű, sze.rény modorában köszönte meg az ünneplést és az őt elhalmozó jó kívánságokat . A társaság a legjobb hangulatban éjfélig maradt együtt. Borest. A „Pénteki Borgazdatársa- ság" a Róna-féle „Veropika“ vendéglőben (I., Hidegkuti-út 20.) augusztus hó 3-án. pénteken este 8 órakor nyári összejövetelt rendezett, amikor a borgazdai tisztet a vendégek sorából dr. Balta Béla. Buday Gyula, Eper- jessy Béla. dr. Gábriel Ferenc, Go- rove István, dr. Gutfi Ferenc, dr. Gut- mann Zsigmond, Lohr József, és dr. Vadász Mihály töltötték be. A bor- gazdatársaságot meghívta dr. Krivoss Árpád Fonyódra, aug. 26-ra. így írja nekünk hazafias üdvözlettel dr. Zboray Gyula, Ramzes fáraó által kinevezett jegyzője a Pénteki Borgazdatársa- ságnak. *
