Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-09-16 / 921. szám
XXV. évfolyam. 921. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor*, egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 szeptember 16. ISMSaSHHSfc:' Óbuda jövője Félszázados mostoha sors után, amely idő alatt Óbuda visszafejlődött, most olyan jelenségek keretébe került, amelyek e városrész fejlődésében új korszakot jelentenek. Az óbudai hid közeli felépítése ma már befejezett tény, mert a hídfőhöz vezető utak kisajátítására szükséges ingatlanokat is megszerezte már a közmunkák tanácsa. Láttuk a Ferenc József- híd építését követő rohamos fejlődést a Kelenföldön és nincs rá ok, hogy hasonló fejlődés ne következzék be Óbudán is. Ennek a hídnak nagyobb a hivatása, mint ahogy Óbudán sokan hiszik. Föltétlenül tehermentesíti majd a Lajos- és Zsigmond-utcát a nagy forgalom alól és könnyít a fennmaradó forgalmon'is, mert a Margithíd és az óbudai híd között kiépül a Zsigmond- és Lajos-utca. Az építkezéssel járó szabályozás pedig ki fogja szélesíteni olyany- nyira, hogy a mai forgalmat is bírná. Egyedül a Császárfürdőnél j lesz baj addig, amíg a Császár- j fürdő átépül és az út előtte kiszé- j lesíthető. Az óbudai közlekedésnek ez a darabka útvonal — a Lukácsfürdő a Kavics-utca között — szorítja most a torkát, itt torlódik minden és ezen egyelőre segíteni másképen nem lehet, mint azzal, hogy a Margithíd budai fejétől a Lukács- és Császárfürdők kertjén át, az újlaki és tovább az óbudai Dunapartra széles autóutat sajátít ki a város. Ezt az új útvonalat minél előbb munkába kell venni, mert úgy az újlaki mint az óbudai rakpartot sürgősen rendezni kell. Nem úgy, nem a régi pesti rendszer szerint, ahogy a Belváros és Lipótváros Dunapartját rendezte a város, hogy a természetadta Dunapartot, mely a Mária Valéria- utcáig és az Akadémia-utcáig terjedt, kapszli módon beépítette és ma a Hungária-szálló előtt kocsival közlekedni egyáltalán nem is ■lehat, — hanem világvárosi! módon, harminc-negyven öles Duna- parttal, ahol a villamosított helyiérdekű vasúton kívül jusson hely a széles autóstrádá- nak és a házak mentén megfelelő korzónak. Óbuda és Újlak jövőjéről van szó, amely városrészek teljesen rá vannak utalva a Dunára és így itt krajcároskodni nem lehet. Azokat a háromezeresztendős műtörténelmi kincseket, skartba tett történelmi emlékeket, Akvin- kum romjait és fürdőjét nem lehet tovább véka alatt tartani, mert e városrész számára életkérdés, hogy az idegenforgalom ezek révén ide irányíttassék, ezek a kincsek a város kirakatába kerüljenek és megindítsák a felső budai medence méltó kifejlődését, mely kiinduló pontja lesz annak a világszép útnak, amely Szentendrén túl Esztergomig húzódik a Duna partján, ahol a villák hosszú sora épül, vasút közlekedik, hajó jár és a Dunán érkező idegen már Vise- grádnál ízelítőt kap Kelet-Európa hatalmas metropolisának fényéből és ragyogásából. Óbuda szegényedő polgárságát valóságos lázba hozta az a biztató tudat, hogy végre állam és város összefognak a pusztulásnak indult polgárság megmentésére és lerakják a jövendő boldogulás alapköveit. E napokben ezt a korszakalkotó témát tárgyalta Andréka Károly elnöklete alatt a III. kerületi Egyesült Polgári Kör választmánya is, ahol híven tükröződik vissza az óbudai közélet hangulata. Napirendre vetette ezeket a kérdéseket az a nagy változás, amely az óbudai Dunapart Máv. vasútvonalán beállott, ahol az esztergomi vasút szárnyvonala az óbudai állomástól a Császárfiir- dőig fut, hogy lebonyolítsa Buda iparvállalatainak teherszállítását, amely évenkint megközelíti a százezer vagont. Az itt közlekedő gőzvasút a maga füstjével, zakatolásával elkeserítette a Császár- és Lukácsfürdő beteg lakóit és a vasútmentén lakó polgárság életét, mert befutott egészen a Mar- git-körútra, hogy a Gázgyár és a Ganzgyár szükségleteit kielégítse. Igaz, hogy ezt a forgalmat éjfél után két órakor bonyolították le és ha nem is zavarták így az utca életét nappal, megzavarták vele a polgárság éjjeli pihenését, mert a rekkenö hőségben sem lehetett nyiívahagyni az ablakokat, el kellett zárkózni a fojtó füst elől és a vonat okozta lárma elől. Az út mentén lakók valóságos ostrom alá fogták a városházát, úgy hogy végre is magáévá tette ezt az ügyet a tanács és a kormány segítségét kérte e visszás állapot rendezésére. A kormány jóakarattal kereste most már a másik elmérgesedett kérdés megoldását is, mely Óbuda számára szintén rendkívül fontos. Ez a helyiérdekű vasutak közlekedési lehetősége. Az óbudai Főtértől és a Filatori- gáttól kezdve Csillaghegyig budapesti polgárok laknak és élnek, akiknek egyetlen közlekedési eszközük a szentendrei HÉV. A MÁV nagy teherforgalma mellett kínos beosztással csak óran- kint való közlekedést tudott lehetővé tenni a HÉV számára és így a HÉV is hosszú vonatokat volt kénytelen járatni, hogy a forgalmat lebonyolítsa. Ez is fokozta a vasút okozta lármát, főleg a Császárfürdő környékén, ahol a betegeknek nem volt tőle nyugtuk sem éjjel, sem nappal. A Rómaifürdőn túl fekvő községek Szentendréig, sőt azontúl Leányfaluig örökké zúgolódtak az óránkint való közlekedés ellen. Képviselőjük, Almássy László, minden követ megmozgatott választói érdekében és mindennek nyomása alatt már 1912-ben elektriükálta a HÉV a maga vasútját. Ellenben a MÁV még ma is gőzmozdonyokat járat. Most, hogy a kormány utasította az államvasutakat, hogy közlekedési lehetőségeket teremtsenek a közönség számára, aminek első föltétele volt a kettős sínpár lefektetése a Dunaparton végig. A MÁV azonban húzódott az előrelátható nagy befektetési költségektől, viszont Bódy Tivadar, a HÉV vezérigazgatója, a közönség és a NOVA nagy tervei érdekében, de főleg a műszaki igazgató Szél Árpád sürgette a közlekedés sűrítését, — aminek azonban útját állta a folyton növekvő teherforgalom. Hosszas tárgyalások után az a megállapodás jött létre, hogy a HÉV megépíti a második sínpárt, vállalja az egész teherforgalom lebonyolítását, és lehetővé teszi a tízperces közlekedést. A vérmes emberek Óbudán ebben sérelmet látnak és az Óbuda Újlaki Dunapart kiépítését vasút nélkül óhajtják. Bizonyos, hogy a legideálisabb állapot az volna, ha a Dunaparton egyáltalában nem közlekedne vasút. Csak hogy a városrendezést nem egyedül a kényelmes és kedves szempontok vezérlik, hanem sokszor ezek fölé kerekednek fontos gazdasági érdekek, mint amilyenek például ennél a vasútnál a teherszállításon kívül a főváros élelmezése. A HÉV. hajnali vonatjai ezer meg ezer élelmiszer árust hoznak Budapestre, mert szerencsésen kapcsoltak bele nagy termelő vidékeket Budapestnek élelmiszerrel való ellátásába, mint ahogy a helyiérdekű vasútnak minden terjeszkedése újabb és újabb termelő területeket csatol Budapesthez és emeli az élelmiszer forgalmat. Szerencsétlen a helyzet, hogy ezt a vasutat más utón nem tudjuk Budára behozni. de okvetetlenül be kell hozni. A negyven öl széles óbuda-ujlaki Dunapart ezt lehetővé teszi. Napközben tízpercenkint 1—2 kocsiból álló vonatok járnak majd és bonyolítják le a személyforgalmat ójfólután pedig hosszú vonatok, amelyek elektrifikált szerkezete füst nélküli és zajtalanabb. Széles Dunapart mellett ezeket a kérdéseket a mérnöki tudomány ma már mind meg tudja oldani. És meg is kell oldani, mert ettől a megoldástól függ Óbuda jövője. A jövő képe ragyogó. A Bécs. felől este érkező hajó már Visegrádinál villamos lámpákkal világított Dunapartot lát és minden völgytorkolásnál ragyogó telepeket, strandfürdőket, fényárban úszó hoteleket. Minél közelebb érkezik Budapesthez, a Dunapart annál ragyogóbb, a hajó közlekedés sűrűbb, a vadregényes hegyek alján a Dunaparton egymást érik a fényesszemű villamoskocsik, —- a szentendrei sziget déli csúcsánál kibontakozik a fényözönben élő Rómaifürdő, — a háromezeresztendős Aquincum — a nagyszabású Stadion — és már látszik, mint a hajnali derengés, a megvilágított égbolton visz- szatiikröződő száz és százezer lámpa fénye, a vízfénytől csillogó Dunát átívelő hatalmas hidak, a káprázatosai! szép fehér tündöklő Halászbástya, az ország gótikus palotája, a királyi vár. S mire befut a hajó, itt áll az idegen a turáni népek hatalmas UR városában, amelyet mi magyarok hoztunk el Ázsiából ide Európába, hogy megkápráztassuk a nyugati népek fonnyadt kultúráját, a mi hatezeresztendős, legősibb kultúránkkal. V. B. Budán, IQ2S szeptember iß Szép esték csendes, poétikus, összhangzatos esték, a Hollós Mátyás Társasán hétfő esti vacsorái a Császárfürdő hagyományos platánjai alatt. Aini legkedvesebb bennök, az, hogy politikamentesek. Ideálisan barátságos érintkezés, amelynek kedves színt ad az ezer színben felcsillámló humor, a müvészlelkek bájos naivitása és az elégedetlenek halk dorombolása. És a társalgás örökös tárgya Buda. Ezer változatban. A dicső múltat, az örökszép hagyományokat, a bűbájos regékek amiket átsző a poéták csiszoltan színes fantáziája, — a keserves jelen, amelyben ezer ötlet, gondolat kíván segíteni, — s a ragyogónak festett jövendő, mely ólomlábon jár, de jön, jön, mintahogy a legsötétebb éjszakára is megjön u rózsa'ujjú hajnal... A társaságban ott él minden. Az építészet, a föltalálás, a szobrászat, a festő, a tudós, az író és mindenki rakja ki a maga szép lelke kincseit, teszi oda Buda oltárára, áldozatnak, szent tűznek, — arra az oltárra, ahová a magyar vitéz leghübb pajtása, szép fehér lova szívét tette. Csendben hallgatja mindezt sok szép-' asszony, okos szemű, kedves leány, amíg lassan, de mindig hangosabban megindul a szavuk és végül úrrá lesz mindenek felett a nő, a gyönyörű budai nő. Szép lelkűk teleszívja magát az izgalmas képekkel, lelkűkre rátapad, mint a virágpor a szálló fantázia ragyogó aranya, hogy ott csillogjon tovább az eljövendő generáció lelkében, mint Buda szeretetének örök tüze. Kidőli egy ember a budai sorból, a budai gárdából, — eltemettük Cordon Róbertét. A túlfeszített munka leverte erősnek látszó szervezetét, de az első csapásra nem tudta leütni. Kétszer sujtott hozzá és a második csapást már nem bírta el. Temetésén ezernél többen jelentek meg: — barátai, tisztelői, munkatársai, — az a nagy tábor, amely benne látta vezetőjét, kenyéradóját, istápolóját. Budai, őszinte, meleg részvét kísérte utolsó útján. Óbuda keserveit tárgyalta a III. kér. Egyesült Polgári Társaskör Andréka Károly elnöklete alatt e hó 11-én tartott választmányi ülésén, ahol először az óbudai piac hosszan vajúdó ügyét, azután az újlaki piac bővítésének, esetleg áthelyezésének kérdését, amelynek ügyében Rezső Antal indítványát terjesztik Vájná tanácsnok elé. A kirándulásod újbóli rendezését határozták el s ezt a Dunaparton lefektetendő kettős sínpár és ezzel kapcsolatosan az egész óbuda- ujlaki Dunapart szabályozása feletti vita követte. Majd pedig a Bécsi-úti autóbuszközlekedés mizériáit tárták fel. Kovácshegyi Kálmán, Martin Gyula, Kemény Lajos, újlaki dr. Müller Pál és Gergelyt Ernő érdemleges felszólalása után a jelenvoltak társasvacsorához ültek. A választmányi ülésen részt vettek: Andréka Károly, Szepessi Ágoston, vitéz Bátorffy Vilmos, Bárczy Lajos, Martin Gyula, i Kozma Gyula, Kápolnai Gyula, Tóth Ferenc, Szedlacsek József, Kovács Dávid, Kemény József, dr. Gergelyi Ernő, Kemény Lajos, Lesch György, Gittinger György, Ronga Sándor, dr. Orova Zsigmond, Günther Béla, Rezső Antal, Kovácshegyi Kálmán, Bartók Béla, újlaki dr. Müller Pál, Móra István, dr. Unger Manó, dr. Szemkó Barna, Deutsch Adolf, Székely Sala- i mon, Duschák Andor és Bodó Rezső. Merénylet a budai fürdők elien Dalmady Zolién dr. iebecsméríi a mi gyógyforrásaikkal Vannak érthetetlen dolgok, amiket az ideggyógyászok az őrület egyik nemével szoktak jelezni, mert rendes észjárású ember még csak sejteni sem képes, hogy ilyen esetek miképen adhatják magukat. Tudtunkkal az idei balneológiái nemzetközi kongresszuson, amelyet Londonban tartanak, a magyarországi Balneológiái Egyesületet dr. Dalmady Zoltán rkv. egyetemi tanár, a Balneológiái Egyesület főtitkára és a Margitsziget főorvosa képviseli és ott is, mint ahogy a baleset elleni kongresszuson a múlt héten itt Budapesten tette, osztogatni fogja három nyelven: magyarul, németül és franciául közzétett írásait a budapesti fürdőkről. Komoly helyen, a népjóléti minisztérium kiadásában megjelenő Népegészségügy című folyóiratban jelentek azok meg s nagy feltűnést keltettek. Nem is annyira feltűnést, mint nagy és keserű felháborodást. Még ha csak magyarul írta volna mindezeket a bölcseségeket dr. Dalmady Zoltán úr, magyarázni lehetne az eljárását, de így, két idegen világnyelven téve azokat közzé és osztogatva azokat az érdekelteknek, se nem menthető, se nem magyarázható, csakis a legsúlyosabban elitélhető. A budapesti törvényhatóság egyik tekintélyes tagja Scheuer Róbert, aki. nekünk már azért is nagyon kedves, mert pesti ember létére, jóakaró, meleg érdeklődéssel viseltetik Buda iránt, hívta föl a figyelmünket erre a merényletre, amit nem csak a budai fürdők ellen, hanem elsősorban Buda szegényedő őspolgársága ellen intézett dr. Dalmady Zoltán. Külön tanulmányt írt a budai fürdőkről és abban a következőket mondja többek között: „. . . Budapest fürdőváros hévizei egyáltalán nem sorozhatok az ásányvíztani ritkaságok közé. A forrástan ezreit ismeri a hasonló chémiai és phisikai tulajdonságú hévizeknek“ ............ „a budapesti thermák nem bírnak semmiféle olyan elméletileg vagy gyakorlatilag igazolt tulajdonsággal, amely őket minden verseny fölé emelné és unikummá tenné.“ Ezeket hirdeti, ezekkel fog a londoni balneológiái kongresszuson propagandát kifejteni Dalmady Zoltán dr. a jövő esztendőben Budapesten tartandó balneológiái kongresszus érdekében. Hogy ehhez mit szólnak az illetékes körök, nem tudjuk, de hogy ez a tudományos cikk rettenetes felháborodást váltott ki nemcsak Budán, hanem Pesten is, az holt bizonyos. De ne értsük félre a
