Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-01-17 / 900. szám

yy J / XXIV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1928 évfolyam. 900. sz. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő'. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. január 17. I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. Lo§ von Fest! Irta: Marik Ernő, 'kormányfőtanácsos. Két dolgot nem vitathatok el a Budai Napló-tó\: az egyik, hogy most egy éve egyik napilapunk­ban megjelent s az új Duna-hidak- ról szóló fetjegetéseim miatt ala­posan nekem rontott; a másik, hogy állandóan s félelem nélküli harcosa Buda fejlesztésének. S hogy végezetül magam is ennek érdekében fogtam tollat, ha mind­járt nem is abban az irányban, mely a hidak kérdésében azonos lenne a Budai Napló álláspontjá­val, azt azóta úgy felelős szer­kesztője, Viraág Béla barátom, mint hozzá közel álló főmunka­társa, Dubonai Pál is belátta. Pe­dig hogy kikaptam akkor, mert azt mertem állítani, hogy egész Buda annyira el van hanyagolva kevés kivétellel, hogy helyenkint csak vidéki városka benyomását kelti, sok helyütt meg pláne nagy faluként mutatkozik Pest világ­várossal szemben. Azóta hasonló megállapítást olvashattunk magá­ban a Budai Napló-ban is, Dubo­nai tollából. S tán még abban is igazam lesz, hogy a legközelebbi választások is megint az új Duna- hidak jelében és jegyében fognak lezajlani. Nagy érdeklődéssel olvastuk mindnyájan, akik a Budai Napló olvasótáborához tartozunk, annak legutóbbi számában Tury Zoltán dr. vezércikkét, melyben Buda visszamaradásával népesedési szempontból s azzal is foglalko­zott, hogy a lakosság lélekszámá- hoz mérten Budának a városi bi­zottsági választásoknál öt hellyel több is jutott, mint a mennyi ezen az alapon tulajdonkép megilletné, nehézményezi azonban, hogy vi­szont 10 oly bizottsági tagot vá­lasztottunk meg, akik nem budai lakosok. Nagyon igaz, ez a lokál­patriotizmus némi hiánya s budai ember könnyebben ismeri fel, hol szorítja a budaiakat a pesti „stiefli“. De hát vájjon megfelelt-e a többi 48 városatya, budai gyö­kere ellenére is 100%-ig azoknak a feladatoknak, melyeket tőlük joggal, méltányosan várhatunk? avagy ezzel szemben elhanya- golta-e a 10 „pesti“ budai bizott­sági tag Buda dolgait? Én tehát nem helyezném oda az emeltyűt, hogy „Budát a budaiaknak“, ha­nem nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy kiket választunk meg jövőre; mennyire rátermettek erre a köz- szereplésre s mennyire várhatjuk, hogy Buda és a budaiaknak eré­lyes és megalkuvás nélküli szó­szólói legyenek. Igaz, hogy ebben meglehetős akadály a szerencsét­len lista-választás, mellyel úgy vagyunk, hogy egyik-másik rajta levő kedvencünk miatt vagy le kell nyelnünk meggyőződésünk el­lenére a pártvezetőség akaratából rákerült oly jelölteket is, kik ép­penséggel nincsenek ínyünkre, vagy pedig cserben kell hagynunk ugyancsak jobb meggyőződésünk ellenére azokat is, kiket érdemes­nek tartunk arra, hogy a város­házára vagy parlamentbe bevonul­janak. Régebben ez nem így volt. Ha az embernek nem tetszett a je­lölt, egyszerűen nem szavazott rá; ment a másikhoz, esetleg har­madikhoz. De ettől eltekintve, szeretném a Budai Napló által ismét előkerült „Los von Pest“ jelszó alatt még egypár budai „esetre“ felhívni, nem a budai, hanem a pesti város­atyák figyelmét. Mert a budaiak ismerik azokat. Itt a világítás ügye. Míg Pesten 7—800 lámpával ja­vítják a világítást, az Andrássy- utat meg fényárba mártják, mely vetekszik a párizsi Place de la Concorde világításával, addig Bu­dán még a fővonalakon is vak sö­tétség uralkodik. Mellékutcákról nem is szólva. Pedig van olyan is, hol csak két gázlámpatartó van, de lámpa nincs. 1926-ban 251 darab 200—500 wattos új villanylámpa szereltetett fel; ezekből mindössze 20 drb került Budára, az Erzsébet- hídfőhöz. Ezek is csak a 200 wat­tosokból. Tavaly vagy 700 új vil­lanylámpából talán, ha 50 jutott Budára. 342 petróleumlámpából még 202 „világít“ Budán, való­színűen, hogy Hollós Mátyás ide­jébe varázsolva érezzük magun­kat. A budai Dunapart világításá­ról — csak a Lánchíd és Erzsé- bethíd közti részre gondolok — meg jobb nem szólani. Ott még mindig lámpa nélkül díszeleg min­den második gázlámpa. Ha semmi sem, ez egymaga mutatja azt a nemtörődömséget, mely a város­házán Budával szemben uralkodik. Pedig mily könnyen és gyorsan lehetne ezen segíteni! S ha már itt tartunk, meginvitálom a polgár- mester urat alpolgármesterestül, jöjjenek el egyszer s nézzenek a budai Margithídfő alá, arra, amerre az út a propellertől a Margit- parkhoz vezet s ámuljon, micsoda Ázsia van itt a Margit-körút tövé­ben; s aztán feljebb kissé, a Lu­kács- és Császárfürdők felé. Hjah! Ez Budapest fürdőváros! Szeren­cse, hogy erről nem készül plakát a külföld számára. A városházi urak csupa tanács­kozás miatt nem jutnak hozzá, hogy magát a várost lássák, ök csak aktákat látnak, de nem az életet. Pedig volna Budán sok látni­való számukra. Olyan, ami, saj­nos, van, s olyan, ami sajna, nincs. De lehetne. A „Los von Pest“ cím pedig azért jó, — ha egyébként szó sincs a kettéválás szándékáról 54 éves együttlét után, — hogy a pestiek kissé gondolkodóba essenek. Mint a férj, aki feleségét elhanyagolja. S ekkor önagysága időnkint pedzi a válást. Budán, IQ28. január ló. Ahol unatkoznak! Nem szabad fia­talon nyugdíjba küldeni iaz embere­ket még ha miniszterek is. mert bajt okoznak. Még él bennük valami tett­vágy. még eszükbe jut néha a régi szerep. Keresnek hozzá valami új miliőt, ismerik a világszínpad csapó­ajtóinak titkos rugóit s ott bukkan­nak fel. ahol a rendező legkevésibbé várta. Ez a meglepetés, ez a hatás. De kell. mert hogy rettenetesen unatkoznak! Amíg a miniszter bent ül a hivatalában, mindenki őt szóra­koztatja. —• ha nyugdíjba megv. ő untat mindenkit. Azért kell a csat­tanó. Minden szerepet vállalnak. Nyugdíjba is görögtűz mellett men­nek. Valami különlegesség kell ne­kik. Nagy Emil például egv régi kő­bányában építtetett magának házat a Kis Svábhegyen és oda vonult visz- sza. Ez a csoda is csak három napig tartott. Ott is mátkozott s azt is megunták az emberek. Mást kere­sett! Mást! Ám akkor jött épen Ro- thermere lord. Kapóra. Minden jól ment. Ügy látszott, hogy sikerült megmenteniük Magyarországot. Ro­the nmi mák és Nagy Emilnek. De in­kább Rothermirnek. Nagy Emil erre is. meg arra is rájött, hogy őt itthon csak statisztának nézik és nem hon­mentőnek. A világpolitika konyhá­ján pedig, ahol ezt a levest főzik, Rothermir a szakács. Nagy Emil csak a kukta. Vaev talán még az sem. Tyüh. iaz áldóiát. ezen változ­tatni kell. okvetlenül változtatni .kell és meg kell tudnia ország-világnak, hogy Rothermir lord az övé. csak az övé. Sőt Rothermir talán nincs is. csak Nagy Emil van. És Erdélvt vagv ő menti meg. vagy elvész örökre. A levest ő főzi és nem a lord. S hogv ezt el is higyjék Nagy Emilnek, fogta magát, föltépte a régen behegedt se­beket. és — beleköpött a levesbe. Nesztek magyarok, egyétek meg! (D. P.) Nász a főpolgármester családjában Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ter, udv. tanácsos harmadik leá­nyát — Babát (Ludovika) augusz­tus hó folyamán Fonyódon elje­gyezte Kürthy László dr., a Ko­rányi-klinika tanársegéde és most január hó 23-án esküsznek egy­másnak örök hűséget. Délelőtt történik a polgári, este 6 órakor pedig az egyházi frigykötés a krisztinavárosi templomban, mely­hez külön meghívókat bocsátott ki a két család. Az esketési szer­tartást Vass József dr. népjóléti miniszter végzi, akihez régi ba­rátság fűzi a főpolgármestert és családját. Esküvő után az ifjú pár külföldre utazik nászútra. Andréka Károly magy. kir. állami rendőrségi rendőrfőkapitányhelyettes­nek sokévi közszolgálata és kiváló érdemei elismeréséül a II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta kormányzó. — Ugyanitt közöljük, hogy az új főkapitány január 8-án kelt második napiparancsában állandó helyetteséül Andréka Károly főkapi­tányhelyettest jelölte ki. A megbízás a testület tagjai között osztatlan örö­met keltett, mert Andréka Károly dr. egyike a legképzettebb rendőrfőtiszt- viselőknek, aki már mint detektív- főnök és a bűnügyi osztály vezetője számos tanujelét adtla kivételes ké­pességeinek és rátermettségének. De sok pénzünk van!... itt sze­gény Budapesten, 'ami csak akkor látszik ha valami görögtüzet gyúj­tanak. így van ez a 1 i g e 11 e 1 k i Stadion-nal is. 1'20 holdat ad a város a kőbányai téglagyárak mellett a Stadion céljaira s ott fölépül a me­sebeli s p o r t li g e t. Lesz ott min­den, sőt még ennél is több. Csak­hogy hányát nem esett ettől D i- n i c h Vidor, akinek nagy része van a Stadionért folytatott küzdelemben s aki — legjobb tudomásunk szerint —- annak a tervnek volt lelkes híve. hogy ez a Stadion a Duma mellett. Budán, a Kelenföldön épüljön fel. ő is megszédült, amikor a Stadion egy­szeribe 120 holdat kapott és kellő sportligetet. Ha aztán bárki megnézi Budapest térképét és bölcsen elgon­dolja, hogy ez a terület épen a 1 e g- alkalmatlanabb erre a célra, hogy egyik oldaláról megközelíthe­tetlen. mert ott 300 méter mélyen ki­ásták a jó agyagos földet a téglagyá­rak és hogy oda úi utakat, úi vas­utat és sok más minden újat kell épí­teni és akkor is nagyon messze esik. — akkor rájött Din ich Vidor is. hogy jó — jó! — köszöni szépen ezt a mesés ajándékot, de adjanak hozzá még ezer m biliárdot, hogy mindazt föl lehessen építeni, ami e sportligethez és a Stadion­hoz szükséges. Ezer milliárd! Nyolcvan millió pengő. Rettenetes pénz... rettenetes... rettenet . . . rette... ret.,. Eláll a szavunk.meg­áll a toll. Sümeghi László dr. kir. körjegyző kormányfőtanácsos néhány heti üdü­lésre Badembe utazott. Pest adósa Budának, még pedig milliárdokkak ahogyan Folkus- liázy Imre alpolgármester a köz­gyűlésen hivatalosan kijelentette, ami nekünk itt Budán nagyon kedves és szeretnénk is már ezt a követelést valahogy betáblázni Pest terhére, nehogy ez utóbb vita tárgyává té­tessék és a pesti többség visszaszívia azt. Különös módon jutottunk ezek­hez a milliárdokhoz, mint valami amerikai örökséghez. A közgyűlésen az egyik bankvezér, aki éber figye­lemmel kísér minden Buda javára fölvett tételt, fölmeszelt, amikor 16 ezer pengőt kért az előadó a jános­hegyi kilátó vendéglője terraszának 'beüvegezésére és —• ahogy a jó „Fő­városi Közlöny“ írja — „a már una­lomig hangoztatott takarékossági szempontokra való tekintettel“ meg­tagadta ezt a tételt. Amikor ez a famózus elszólás egv Budához közelálló párt tagja részéről meg­történt, az elnöklő alpolgármester úr egyszeribe Buda és hegyvidéke lel­kes hívének csapott fel és sietve ki­jelentette (40 évi szolgálata utolsó hónapjában), hogy a főváros köteles a fejét törni azon. hogy mi módon járhat a lakosság kedvében, mert ez a hatóság feladata. A jánoshegyi vendéglő terraszát télen két méter magasságban befújja a hó. oda em­ber r.em teheti be a lábát. A sporto­lók a konyha körül ülnek le. mint ,az állatok; ródlival. sível a földön kény­telenek ülni és enni. Méltó ez a fővá­roshoz? — Igaz. szent igiaz. hogy nem méltó, és csak épen az a külö­nös, hogy két évtizeden át méltó volt és a hatóság egyik feje csak most jött rá erre az igaz­ságra. amit megtoldott azzal a — nekiirtk aranyat 50 milliárdot érő — kijelentéssel, hogy: ..— Nekünk mil- liárdokaí kellene felvinni^ a budai ‘negyviuékbe. nem pedig tíkeuhatezer pengőket. Mi ötvenéves hátra­lékban vagyunk a hudai hegyvidé­künkkel szemben.“ — Éljen! Éven- kint csak egy milliárdot számítva, ötven milliárd a budai hegyvidék ja­vára. Hol volnánk mi már ilyen be­ruházás mellett! És csak az a kár, hogy a város urai mindig a 40 éves szolgálat végén jönnek rá. hogy mit kellett volna tenniök Budáért! Teaestéi rendezett e hó 7-én a III. kér. Egyesült Polgári Társaskör, me­leg ovációban részesítve Andréka Károly elnököt, kitüntetése alkalmá­ból. aki azt meleg köszönettel viszo­nozta, Az estét dr. O r o v & Zsigmond í ügyvéd szellemes konferálása ve­zette be. Móra István a nagyváros életéből vett képeket olvasott fel. Krausz Sándor zongoraművész né­hány nehéz darabot játszott, vitéz C s i a Séndor dr. irredenta verseket szavalt Gyula diáktól és befejezte a műsort Orováné B o d ó Klári operaénekesnő több szép áriával és Rózsa Zsigmond zeneszerző né­hány sikerült dalával. Minden sze­replőt szeretette! és elismeréssel tapsolt meg a társaság, mely tea után táncra perdült. A Hollós Mátyás Társaság leg­utóbbi választmányi ülésén tagjai sorába beválasztotta dr. Túry Zoltán közigazgatási bírót, aki az adóügyi szakirodalomnak egyik legjelesebb művelője. A Tásraság minden hétfőn este 6 órakor ta­lálkozik a Császár-fürdő ven­déglő különtermében. Február hó 6-án este 8 órakor külön társas­estélyt rendez tagjai és azok csa­ládtagjai részére „Mátyás király 7 lustája“ emlékére. A liba — és a mélyvasuf. Talán nyolcvan esztendeje, hogy a pesti 'lóvasúttársaság kérte az engedélyt, hogy Üj- Pestre kiépíthesse lóvasútját, ami akkoriban nagy aggodalmat kel­tett Újpesten is, de főleg a külső Váczi-úton, nemcsak azért, hogy a sínek között pocsolyának meg­áll az esővíz, de legfőképpen azért hogy elgázolja a — libákat! Abban a téves hitben éltünk, hogy ezek a libák már régen ki­pusztultak s most — hogy a mélyvasút tervét vetette föl Be- csey Antal, Ereky Károly és ennek létesítése érdekében, bje- mutatták Schiffer Miksa vállal­kozót a polgármesternek, mely vasút terve ma még nagyon mé­lyen van a föld alatt, — most újra hangos gágogással vannak 1 a libák. A pesti kereskedők egyik bölcse, kategorikusan kinyilat­koztatta egy nagyon komoly pesti tőzsdei lapban, hogy a mélyvas- utat egyáltalán nem szabad meg­építeni, mert tönkre megy az egész pesti kereskedelem. Sze­rinte a közönség most egyebet nem csinál a villamoson, mint a pesti boltok kirakatát nézi és ahol valami szépet meglát —• hopp! — leugrik a robogó villa­mosról és vásárolni rohan. De mi lesz a szegény kereskedők­ből, ha ez a villamos 15 méter mélységben fog száguldani? — Kedves gunár úr, kérdezze meg a londoni és newyorki kereske­dőket, hogy tönkre mentek-e attól, hogy ott három mélyvasút is jár egymás alatt? — Zombor- ban is azért ellenezték a Fe­renc-csatornának a város mel­lett való vezetését, mert, hogy belefulladnak a gyerekek, és valahol Szatmáron vagy Nagy­károlyban azért ellenezték a ka­szárnya építését, mert hogy sok törvénytelen gyerek születik. Tudja Isten, de úgy látszik, hogy e sirámok mögött más rejlik. Mert ha a galucsnyitól nem men­tek tönkre a schuszterek, — ha a táviró miatt nem szűnt meg a levélposta, — akkor talán a mélyvasút miatt sem megy tönkre a kereskedelem. Sőt, aki ma Szentlőrincről, Erzsébetfalvá- ról s más ilyen távolabbi helyek­ről azért nem jön Pestre vásá­rolni, mert — másfél óra ide, másfél óra vissza — ezt a három órát sajnálja elutazni, — föltét­lenül bejön, ha ezt az utat 10—12 perc alatt bejárja. Más lesz a libagágogás oka. Valami nagy, a mai fogalmakat túlhaladó üzle­tet lát e vállalkozásban mindenki és sajnálja azoktól, akik e nagy­szabású vállalathoz megtalálták az alkalmas vállalkozót. Ezeknek a gúnároknak mindegy, hogy itt nagy munkával, nagy kockázat­tal, félszázadra terjedő időben, legitim úton keresik a pénzt, mert ha ilyen három okos ember összeáll, akkor föltétlenül ke­resni fognak és — és — itt van a bibi. Tisztességes vállalkozás­sal itt pénzt keresni tilos! Ez összeférhetetlen még a városatya- sággal is. Még nincs is bent a mélyvasútban szegény jó Ereky, és már is azt kiabálják utána, hogy: — gyere ki!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom