Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-04-08 / 908. szám
XXV. évfolyam. 908. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K. 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Pí hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 április 8. A keresztre feszített nemzet, az öt halálos seben kívül attól a tövíisköszoriitól is vérzik, .amit halálát váró szomszédai vontak homloka körül. Az öt halálos seb mindegyike elegendő, hogy elfolyjon rajta az élet vére és belepusztuljon a nemzet. A középosztály pusztulása, a tisztviselői kar nyomorúsága, az iparos 'és (kereskedő tengődése sorvasztja az államot. A rettenetes szegénység! A határokon túlról véreink följajdulása: — a pusztuló, a fogyó magyarság halálhörgése. A midiién magyart összefoglaló, magábazáró, szent korona ma csak a kripta mécse és nem az ország éltető napja. Hiányzik belőle az élet. Pártokra oszlik miatta az ország, és mégis mindenki a koronában bizakodik. Véges ésszel nehéz a jövőbe látni. Nemzetmentő országot védő, történelmi tények bölcs beállítására gyönge az emberi agy. Talán a történelem, a nemzeti nagy hagyományok adnak útmutatást. A mohácsi nemzetölő csata után, a diadalmasan Európára törő félhold ellen segélyt keresve, nagy letörtségében a nemzet oltalmat keresett a nyugaton, amelyet saját testével védett meg. őseink államalkotó nagy bölcsesége nem akart, nem tudott behódolni — e nagy szerencsétlenség idején sem — más nemzetnek és kereste azt a kapcsot, mely mégis biztosítja számára, más erős nagy államok támogatását és‘-oltalmát. A legböi- csebb megoldás volt a nagy történelmi. hivatottsággal élő, nagy világi hatalmat reprezentáló Habsburg-családnak ajánlani fel az országot, megmentve így annak függetlenségét. Akkor a Habsburg-család egymagában hatalmasabb volt, mint Európának bármely nemzete. Magyarország a családnak hódolt be. A trianoni vész után ez az ország újból pátrónust keres, csakhogy a helyzet ma súlyosabb, a megoldás nehezebb. A Habsburg-család, úgy látszik, betöltötte történelmi hivatását és királyi család Európában soha többé olyan hatalomra, mint volt négyszáz év előtt a Habsburgoké, szert tenni nem fog. A királyi családok élete véges, a nemzeteké végtelen. A több ezerévre visszatekintő ősi magyar nemzet életében csak jelenség volt a Habsburgok uralkodása. Olyan, mint az Anjou-család, mint a Hu- nyadyak. A nemzet életét egy család történetéhez kapcsolni, ellenkeznék az államalkotó ősöknek a világrendbe illeszkedő gondolat- eszményével. Azok az ősök, akik 4000 évvel ezelőtt meghódították Egyiptomot és 600 éven át gula- építő fáraókat adtak a Nílus völgyének, — akik az asszírok világuralma elől Tibetbe vitték a nemzetet, hogy a nehéz vérveszteséget kiheverje és megostromolták a kínai falat, hogy ezeréves dinasztiát adjanak a csin népeknek — kétezer évvel ezelőtt visszatértek a Fekete-tenger környékére, nagy államot alkotva, északról-délről körülfogva azt, — ezer éven át megkíizdöttek a római brodalommal és közben meghódították fél Indiát, — bölcsője itt volt az egyisten vallásnak — és ezer év előtt visz- szatértek őseik birtokára: a Kárpátok védte Duna—Tisza völgyébe, — ilyen világkoncepciós ősökkel bíró nemzet nem áldozhatja fel jövőjét, sem hagyományos ábrándoknak, sem örökölt előítéleteknek, sem fejedelmi asszonyok cselszövésének. Ezek fölött oly magasan áll a nemzet: jövője és hivatása, mint a Kárpát havas bérce a tiszamenti nádas felett. A történelem már elvégezte a munkáját. Mi, kicsiny emberek, a hétköznapokkal viaskodó hangyái a nagy magyar hangyabolymak, mi ezt nem látjuk és csak azt tudjuk, hogy a világokat intéző sors felrúgta a hangyabolyt, amelynek legfelsőbb üregében be- gubózott bábtól, nem várhatjuk a h a n g y aibio 1 y föl é p í tés ét. Lehet, hogy a sors ismét a Habsburgok valamely hivatott utódát jelöli ki, hogy a változott világrendben, megváltoztatott világfelfogással kormányozzák a nemzetet, de ezt nem ők döntik el ma, hanem a nemzet sokezeréves bölcsessége. A nemzet őserejéből fakadó küldetés, a nemzet sorsát intéző hivatottság nem adatott meg a nemzet minden fiának. A gondviselés kiválasztja azokat, akikkel útjait építteti, amelyeken továbbvezeti a nemzetet. Hadúr kardját csak az az egy Attila találhatta meg, hogy legyőzze vele az egész világot. Más ember kezén hitvány rozsdás darab vassá vált volna. Az anyaföld kiforrja magából a tűzhányó hegyet, a forróvízű forrást, — a nemzet méhe a vezért: Nimródot, Balambért, Attilát, Árpádot, Hunyady Jánost, Mátyást, Rákóczit, Széchenyit, Kossuthot, Apponyit, Bethlent. Ki tudná megmondani, hogy a vajdahunyadi várban fog megszületni a legnagyobb magyar király, és horvát Zrn várából jön-e meg a legönzetlenebb magyar vezér anyja, Zrínyi Ilona. A végzet tudja mért virágzik évszázadok óta a Bethlenek hatalmas fája és minden században meghozza gyümölcsét. Nem mi apró emberek mondjuk meg, hogy ki a kiválasztott, ki az Isten küldöttje, ki a nemzet vezére? Mi nem is sejtjük az utat, amelyen haladnunk kell a történelem parancsára. Nekünk mennünk kell a vezér után, szótlanul, zúgolódás nélkül, ahogy Kisázsiá- ból, a Fekete,tenger mellől, Ur városából, vagy Országhalom székéből elindultak, véresen, komoran, letörten a mi őseink I i- betbe. Ahogy jöttek onnan diadalmasan, ragyogóan vissza az Etelközbe. Ne keressük mi a királyt, mi kicsinyek, mi senkik, — ne öljük egymást olyanért, amit nem reánk bízott a sors, — és ami jönni fog, amit elvégezett már a népek sorsát intéző Gondviselés, — ami tündöklőén bekövetkezik, mint a feltámadás! Ne vérezzünk ebből a sebből és könnyebben viseljük majd a trianoni Golgotha kínját. Az igazság, ha megfeszítik is, — föltárnád! Budán, IQ2S. április 7 Fenyeget a hidvám, ahogy azt a múlt hetekben már jelentettük, Nem is olyan régen, azzal büntették a hidakon át Budára, a másodrendű városrészbe menőket, hogy kétkrajcárokat kellett ki- guberálniok a pesti hídfőknél. Ezt az igazságtalan, megszégyenítő vámot azután eltörölték, de most híre jár, hogy a hidak fentartásá- nak vitája kapcsán, mely a főváros és a minisztériumok között folyik, a hidvám újból való szedése lesz a végső megoldás. Ripka Ferenc főpolgármester útján közvetlenül Budapest közönségéhez felszólítást intézett a belügyminiszter, hogy a főváros járuljon hozzá a hidak fentartásához. Azt mondja a leirat, hogy annak idején, mikor a tanács a hidakról tárgyalt a kereskedelmi miniszterrel, megígérték a tanácsbeliek, hogy a hídpénzszedés1 megszüntetése ellenében a főváros hajlandó a hidak fentartási költségeihez hozzájárulni. A tanács ezt az Ígéretet később visszavonta, mert nem volt erre fedezete s temé- szetesen most sincsen. A miniszter most azt követeli, hogy ezt a témát sürgősen tűzzék napirendre a városházán, mert az állam nem hajlandó egyedül viselni továbbra is az újabb fentartási költségeket. A főváros tanácsa erre azt felelte, hogy 1921 óta 123.000 pengőbe került a hidak tisztogatása és csaknem 69.000 pengőbe került a hidak világítása. Ezt az összeget tehát a főváros valorizálva követeli vissza az államtól. E vitának terhét bizonyára a főváros közönsége fogja viselni, mert legközelebb a körutak és az Andrássy-út kivilágítási és seper- tetési díjait is az államtól fogja kérni a főváros. A cserjés-bosőt a kültelki utcák legkedveltebb dekorációja Budapestnek. Főleg árkok mentén, vízmosások partján, de ezek nélkül is, tenyészti sűrűn a város itt, szép Budán. Alkalmas búvóhelyek ezek télen a menyét és más hasonló kis ragadozók, —- nyáron a csirkefogók számára. Az ápolt kertek minden ellensége itt tanyázik. Mezőőrök, erdőkerülők külön vigyáznak ezekre. De csak a város tulajdonában lévőkre, mert magánembert szigorú plakátok fenyegetik, ha nem irtja a cserjét, a bozótot és a kárttevő férget. Minden elöljáróság kiragasztja ezeket a plakátokat, de a város mégsem jár elől jó példával. Egyszerűen nem tesz semmit. Pedig ezeket a dzsungeleket rettenetesen irtani kellene. Ilyenkor tavasszal végig- fáklyázni, hogy a most kikelő féreg ne terjedjen át a kertekre, ahol hiába irt hernyót, petét a magántulajdonos, ha a város el- tetvesíti azzal, hogy nem irtat. A budai hegyvidék eminens érdeke, nemcsak a városi területeken elburjánzott bozót és cserje irtása, férgek pusztítása, hanem a megművelés alatt nem álló magántelkeken való irtás is, mert ezek is minden kerti betegségnek a fészkei. Szigorú ellenőrzés alá kell venni ezeket a telkeket; bírsággal, büntetéssel szorítani a tulajdonosokat arra, hogy telkeiket gyepesítsék és rendben tartsák. Persze, a városnak kell jó példával előljárnia. Amíg az ő telkei, cserjés bozótjai tetvesek, lisztharmatosak, férgesek, addig nem kívánhatja mástól, hogy a telkét ápolja, mert így minden munka és költség kárba vész. A legértékesebb műemlék, a főváros egyik legnagyobb művészi dísze a miniszterelnökségi palota, amelyet Sándor Móric gróf. a regényes életű főár építtetett 1806-ban Pollák Mi; hály. a Nemzeti Múzeum építőiével s akinek a neoklasszikus épület barokk-stílusa legpompásabb alkotása. A palota dombormüvei: Kirch- mayer alkotásai szintén finom és _elrag adó műemlékok. A Szent György téri palota később a miniszterelnökök rezidenciája lett. A palota régi helyiségei ma már annyira szőkék a hivatalos szobák számára, hogy kénytelenek átalakítást végezni benne anélkül, hogy a külső szépségeken bármi változás is történnék. Az átalakítás Hikisch Rezső műépítész tervei alapján történik, még pedig a nyár folyamán. A folyosót a palota közepére helyezik, több új hivatali helyiséget építenek, a miniszterelnök lakosztályában felfrissítik a stukkódíszítést. központi fűtést vezetnek be. A tervek szerint a minisztereink lakosztályában csak kisebb restaurálásokat végeznek és a munkálatok legfőbb célja az. hogy a régi szép palotát a modern hivatali élet számára alkalmassabbá tegyék. A miniszterelnök lakásának termeit pedig méltóvá ahhoz a nagy tisztséghez, amelyet lakója betölt. A városírom 1849 május liavában túlnyomórészt a Krisztina felől folyt és a Werbőczy gimnázium mellett, a hegyrevivő Sarlóutca sarkán, melyet akkor Freud- heits Gassének (Barátság-utca) neveztek, esett el május 19-én Kleinheinz Oszkár vezérkari őrnagy, Nagy Sándor vezérkari főnöke. Ezt a helyet emléktáblával jelöli meg ez évben a Hadtörténelmi Múzeum s így okvetlenül rendezni kell ezt a kis utcát is, amely a Szentjános-térről vezet a Váralja-utcába. Csakhogy kevés kilátás van rá, hogy a Városházán ezt a kérdést kivételesen a kegyeletnek megfelelően kezeljék. A Svábhegy jövője Furcsa helyzet a főváros és Beszkárt között — Két millió pengőbe kerül az eiektrifikáiás — Lesz gáz, lesz víz! Nagy és előkelő társaság gyűlt össze április hó első hétfőjén a Pa/i- nónia-szálló külön éttermében, hogy részjegyen a SVÁBHEGYI EGYESÜLET havi társasvacsoráján, mely ez alkalommal különös fontosságot nyert azzal, hogy a Svábhegy legégetőbb kérdéseit: a Fogaskereküvasút eji^k- trifikálását és a gázvezeték kiépítését kiváló szakemberek előadása alapján tárgyalhatták. Vacsora után BÖDY TIVADAR elnök üdvözölte a megjelenteket és igazoltnak látta a Svábhegy rendezésére vonatkozó törekvéseket abban, hogy az első szép napon sok-sok ezer ember rándult ki a Svábhegyre, de ez a nagy tömeg ma még kénytelen volt megküzdeni a nehézkes közlekedéssel és a vízhiánnyal. A vízvezetéket építik már, de a további kérdések megoldását megakasztotta most a városház közgyűlési termében folyó obstrukció. Szívesen üdvözölte Tóbiás Károlyt, a BESzKÁRT igazgatóját és Huber Lipótot. a Gázgyár igazgatóját, akik e két fontos kérdésben mint autentikus szakértők hajlandók megadni a szükséges felvilágosításokat. Ezt megelőzőleg az elnök bejelentette, hogy e hó közepén elkezdik az Istenhegyi-út veszedelmes kanyarulatainak átvágását és addig is kiépítik a Nógrádi-utat, amelynek lejtése kisebb, hogy a közlekedést ott lebonyolíthassák. A gázra vonatkozólag tudomására adta az egybegyűlt társaságnak, hogy a gáz díját — arra való tekintettel, hogy a villalakók azt csak négy hónapig használják — 20 fillér helyett 35 fillérbe számítja a gázgyár. A főcsőtől való vezeték folyóméterenkint 14 pengő, de az részletekben is törleszthető. A belső berendezés (rezsó, eporherd) költsége 24 hónap alatti törleszthető részletekben. Ez ügyben kérdőíveket küld szét a gázgyár megfelelő nyilatkozattal s ezeket kitöltve, aláírva mielőbb be kell küldeni, Ezzel megvalósul az ő elnöki előde — Székely Ferenc — elérhetetlennek gondolt vágya, melyet külön is a szívére kötött utódának,- amikor az elnökséget vállalta. Ami a fogaskerekű vasút elektrt- fikátását illeti, örömmel jelenti, hogy a munkálatok már megindultak és a Svábhegy főterén már lebontották azt a hodályt, amely végállomásul szolgál s ezzel a Hollós-út mégegy- szer oly szélesre bővíthető. Magát a teret is rendezik, megtisztítják a bódéktól. sőt új vonzó erővel gyarapodik a Svábhegy, amennyiben dr. Jakab László, a szanatórium igazgatója kijelentette, hogy a Gellértíürdöbeli hullámfürdőt megközelítő uszodát létesít strandfürdővel és sportteleppel. Néhány évre szóló, előre befizetett bérlet biztosítaná ezt a lehetőséget. Sajnálatos esemény azonban az, hogy a Diana-úti iskolát építő vállalkozó csődbe került, mert a tetőt lehordta a szél és ennek következmé- 1 nye, hogy csak a tűzoltó laktanya volt fölállítható, de a kertészek és a köztisztasági munkások számára tervezett férőhelyek nem épülhettek fel. A vízmű igazgatóságnak milliós beruházó programmia van a Svábhegy számára, új medencéket építenek és ezzel örökre megszűnnek a vízmizériák a Svábhegyen. Ezután fölkérte az elnök a betegen fekvő Langfelder Károly igazgató fiát, hogy édesatyja helyett ismertesse a fogaskerekű vasút elektri- fikálásának ügyét, aki ennek készségesen tett eleget és tervrajzokban is bemutatta a három kitérővel építendő 3750 méter hosszú vasút vágányterveit, a tervezett kocsikat és mozdonyokat. Bódy Tivadar megköszönte az előadást, de célszerűnek vélné, ha megszüntetnék a II. és III. osztályú rendszert. Ezután fölkérte Tóbiás Károly igazgatót,'hogy a BESzKÁRT részéről ..adja elő azt, ami a nagyközönséget ,ez ügyben érdekli. TÓBIÁS KÁROLY elsősorban azt a különös viszonyt ismertette, mely szerint a főváros nyakába szakadt fogaskerekű egyszerűen átadta a BESzKÁRT-nak és ezzel megszabadult az eddig fizetett szubvenciótól. Kimutatta, hogy 1926 őszétőf 1927 őszéig 184.000 pengőt fizetett rá a BESzKÁRT. A fogaskerekű tehát beteg üzlet. Bevallja, hogy a vasút átvételénél s a tervezett elektrifikálásnál tanácstalanul állottak, mert tulajdonképen
