Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-03-25 / 906. szám

XXV. évfolyam. 906. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengd, félévre 8 pengd. Egy szám 40 fillér. Szerkesztdség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 március 25. aki lud is és mer is szembeszál- lani azzal a pesti felfogással, mely a nagy terveknél mindig mellőzi Budát. A Stadion ügyéről már volt alkalmunk megírni, hogy a liget­telki dűlőkön e célra kiutalt 120 hold terület olyan ajándék, amely­nek bizonyára megörült néhány ember, de sírva fogja emlegetni Budapest egész polgársága. Di- nicli Vidor kormányfőtanácsos ha­mar kiábrándult ebből az ajándék­ból, mert kiszámította, hogy kö­rülbelül ezermilliárd koronára van szükség, hogy a ligettelki dűlőn felépíthessék a Sportligetet és ab­ban a Stadiont. Legutóbb a pénz­ügyi bizottság ülésén NÉMETH BÉLA dr. a Községi Polgári Párt oszlopos tagja tiltakozott e terv ellen és fölvetette a kérdést, hogy helyes-e egyetlen egy hatalmas sporttele­pet létesíteni és ezt egy ma még — az előterjesztés szerint is — kopár és kietlen területén megépí­teni. Szerinte a sport centralizá­lása egyébként is helytelen. Nem lehet kívánni, hogy a pesti ifjúság egy része és az egész budai, spor­tot kedvelő ifjúság a külső Kere- pesi-útra járjon sportolni, ahová egy órai utazás után, fáradtan és ellankadva érkezik meg. Budapes­ten legalább is két nagy sporttele­pet kell létesíteni. Egyet Budán, egyet Pesten. Németh Béla haj­landó volna föláldozni még a für­dőparknak szánt Vérmezőt is a Stadion céljaira, hogy az központi fekvésű legyen, de rámutat egy­úttal a két legalkalmasabb terü­letre: — a Belvárossal csaknem szemben fekvő Kelenföldre és — az akvinkumi medencére, mely a kelenföldihez hasonlóan, Buda északi részén egyesíti magában a városfejlesztés minden kellékét. A Stadion építésénél semmi szín alatt sem szabad mellőzni a Dunát. Bu­dapest a dunai centrum. Végre is szakítani kell azzal az átkozott hagyománnyal, hogy ezt a várost, amelyet ketté szel a Duna, a Duna „ellen“ építsék. A sportnak nagy része vizisport és ez a Duna után kiállt. És követeli a maga számára a Római-fürdő elfolyó melegvizét. A Duna segít megoldani a Stadion­hoz szolgáló közlekedést, amely kérdés minden eddig a külföldön épült új Stadionnál megbosszulta magát. A Duna módot ad rá ne­künk, hogy a nagy vasút, a helyi­érdekű vasút, a villamos és az au­tóbusz mellé hozzácsatolhatjuk a hajóközlekedést. A ligettelki dűlőre utazni — emberkínzás; hajókázni a Kelenföldre vagy Akvinkumba már maga is gyönyörűség. De vá­rosrendezési szempontból is fontos, hogy ezt a külterjes városfejlesz­tési módszert beszüntessük, mert állandóan megoldhatatlan felada­tok elé állítja a fővárost. Kőbá­nyán túli kopár területeket vonni bele az építkezési övezetbe kár ak­kor, amikor Németh Béla kimu­tatja, hogy úgy a Belvárosban, mint a Krisztina-köruton, meg a Margit-köruton és azok környékén még kiépítetlen a belső város. De nem szabad kitenni a város vezető­ségét sem annak a lappangó gya­núnak, hogy ezt a lehetetlen sta­diontervet néhány hívének a jutal­mazására szánta, mert a közvéle­mény már kutatja, hogy kiknek vannak ott értéktelen telkeik, kik­nek érdeke, hogy Budapestet újból, megnyomorítsák. A pénzügyi bi­zottság ülését követő napon Né­meth Béla elkeseredett cikket írt a Pesti Hirlap-nak, amelyben ki­jelenti, hogy — „voltak ugyan a budai oldalnak kiváló képviselői a városházán és volt a városnak ki­tűnő vezetősége, csakhogy valami káros egyoldalúság vett erőt raj­tuk. A városi közigazgatás bár­mely ágát vesszük, látnunk kell, hogy a budai polgárok — noha egyformán viselik a befektetés ter­heit — óriási hátrányban vannak. Mi tagadás, a budai polgárok a székesfőváros mostoha gyerme­kei“. Belátja ő is, hogy a múlt hi­báit a mai súlyos gazdasági hely­zetben nehéz pótolni, de — semmi esetre sem szabad azokat foly­tatni. Pedig ezt csinálják az autó- buszközlekedésnél is. A hiányos budai közlekedés megkívánná, hogy itt legyen a legélénkebb autóbuszközlekedés, a valóság pe­dig az, hogy az autóbuszközleke­dés terén Buda a legutolsó helyen áll. Németh Béla ügyvéd, kormány­főtanácsos, a föv. biz. tagja, akit vagyoni viszonyai teljesen függet­lenítenek minden befolyástól. Pest­tel szemben ma ő is a Budai Napló irányával teljesen azonos állás­ponton áll és cikkét következmé­nyeiben a legsúlyosabb kijelentés­sel fejezi be: „Ügy érzem, hogy itt valami rendszerváltozásnak kellene tör történnie, valamely intézményes megoldásra van szükség, hisz az, akinek Isten nyitott szemet adott, jól látja, jói tudja, hogy országos és nemzeti szempon­tokból nem szabad Buda histó­riai nevezetességét és termé­szeti szépségeit parlagon hever- tetni“. Végre egy ember, aki ezt bátran merte kimondani! Dubonai Pál. Budán, 1928. március 24 A Kozma-telep, mely az Ördög­árkon túl a Budakeszi- és Pasa- réti-út között, a Julia-utca és az Ákos-utcák által határolt terüle­tet fogja felölelni, — lesz az új m ű v é s z t e 1 e p, az új Epres­kert. A Pasarét patrónusa, dr. Kozma Jenő, Buda országgyű­lési képviselője és a Községi Pol­gári Párt elnöke, mint a Pasaréti Egyesület elnöke, egész befolyá­sát latba vetette, hogy itt a budai hegyek között, új művésztelepet létesítsen a város, mert az Epres­kert már nem alkalmas hely mű­vészi elmélyedésre, a Ménes-úti művészház sem felel meg teljesen a kívánt céloknak. Művész körök­ben e hírre erős mozgolódás indult meg, sőt a Külső Kerepesi-út men­tén létesített Százados-úti mű- vésztelep lakói is szívesen tennék át műtermeiket Budára, a hegyek közé. A régi budai városháza. Meg kell osztani az I. kerület légvonalban ti­zennégy, kilométer hosszú területét, amelynek lélekszáma a százezret meg­haladja. Régen vajúdik ez a kérdés, de most már sokáig nem halasztható. Természetes, hogy a felosztás csak különös gonddal történhetik, nem le­het ötletszerűen meghuzgált vonalak­kal két. avagy három részre vágni a kerületet, a mi ellen mi Is több ízben tiltakoztunk. Aktualitást ad a kérdés­nek az az új terv, amely a legmeg­felelőbb beosztást úgy remélné elérni, hogyha egész Budát, az I. ,11. és 111. kerület felosztását együttesen, egészen új alapokon intéznék. Budát magát 10 kerületre kell osztani, mert a mai hármas beosztás teljesen tart­hatatlan. Ennek a megoldásnak azon­ban, politikai nehézségei vannak. Any- nyi bizonyos, hogyha kettéválasztják az I. kerületet, vigyázni kell arra, hogy a kerület székháza megfelelő he­lyen legyen. Ha a Vár, Hűvösvölgy és Svábhegy területe együttesen al­kot majd külön kerületet, akkor a központot a Délivasút és Mészáros­utca között lévő részre kell helyezni, — mondja Badál Ede, az I. kerület érdemes elöljárója. A másik kerület központja csak a Horthy Miklós-úton lehet. Arról is szó volt, hogy külön hegyvidéki kerületet létesítsen a fővá­ros, ez azonban nem jó idea, mert hátrányos, ha a közigazgatás ennyire megoszlik. A kerület szétosztására legnagyobb valószínűség szerint az új fővárosi törvénnyel kapcsolatban kerül a sor s ha az új törvény ősszel érvénybe lép, ezzel együtt valószí­nűen a kerület szétosztása is megtör­ténik. Már most szükséges aznoban leszögezni, hogy a jelenlegi elöljáró­sági épületeket az átköltözés után idétlenül fenn kell tartani, még pedig muzeális célokra, mert ez az épület műemlék, ez volt a régi budai város­háza. Az autotaxi hiányról, a földalatti vasútról, az autóbusz forgalomról, az uj vízvezetékről nyilatkozik: dr. Hoor-Terrspis Mór Budapest közlekedési problémáit mindaddig nem lehet megoldani, amíg végleges közlekedési, telepítési és városrendezési-programm nem készül el. E három részletes és végleges programmnak természetesen teljes összhangban kell készülnie. Budapest közlekedése nehéz probléma, mert itt minden talpalatnyi helyet beépítettek, nincsenek tágas terek és annak idején nem gondoltak a hídfők kiképzésére. Nincs végleges csatornázási terv. A rövidesen szükségessé váló új vízvezetéknek még az előmunká­latait sem kezdték el. A BSzKRT-nak sincs fejlesztési programmja. Nagy baj. hogy a régi városi és közúti vasút között még ma sincs szerves összefüggés, ami van, az csak formai. A tanács hibás mind­ezekért annyiban, mert műszaki szak­kérdésekben sohasem hallgat meg külső szakértőket. Ezeket az említett prograinmokat és terveket sok évre terjedő alapos munkával lehet csak elvégezni, amihez már most hozzá kell fogni. A BSzKRT és az autóbusz- üzem egyesítését már az üzemvizs- gáló-bizottság is tárgyalta annakide­jén és megállapította, hogy e kettőt egyesíteni nem lehet. Műszaki keze­lés és technikai tekintetben a kettő teljesen heterogén. Az egyesítés nem fogja dőbbrevinni a feladatok megol­dását. viszont azt eredményezi, való­színűleg, hogy egyik, vagy másik ág elsorvad, illetve stagnál a másik ro­vására. A közlekedési Programm el­készítésénél tekintettel kell lenni arra, hogy az útcaszinten ma már a közle­kedést közúti vasutakkal lebo­nyolítani nem lehet. A jövő fejlődésprogrammia az, hogy a perifériákon a földalatti gyorsvasút, a belterületeken pedig kizárólag az autóbuszforgalom fejleszthető. Rámu­tatott még arra is, hogy Budapesten kevés az autótaxi. Brüsszelben minden soffőr kaphat taxi-igazolványt, akinek az állampol­gársága rendben van és lefizet 1000 belga frankot. Ott olcsó is a bérautó, mert ezeknek az embereknek kevés a rezsijük. Az engedélyek kiadásánál mi se féljünk a kisemberektől. A bal­eseti kártérítések kérdését biztosítás­sal könnyen meg lehet oldani. Rómá­ban 8000 bérautó van. pedig a város­nak csak 850.000 a lakosa és a terü­lete is kisebb, mint Budapestté. Becsey Antal kormányfőtanácsos és neje kétheti olaszországi htjukról a legjobb egészségben e hó 18-án visszatértek. Régi terve a Hollós Mátyás Társa­ságnak, hogy Buda múltját, műemlé­keit, szépségeit, jelenét s boldogabb jövendőjének az útját a budai közön­séggel, a főváros, de az egész ország- polgárságával is megismertesse. El­sősorban a tanuló ifjúság lelkét kí­vánja megnyerni, hogy az Budát meg­ismerve, annak régi fényét, Mátyás király idejének jólétét újra megte­remtse. E célból 1924-ben kiadta Budai Almanach címen Budát ismer­tető első kötetet. A súlyos viszonyok tették lehetetlenné a régen várt többi kötetek megjelenését. Kedves gondo­lattal támogatja e célt most a II. kér. iskolaszék, amely Tary Zoltán köz- igazgatási bíró, a Hollós Mátyás Tár­saság tagja s az iskolaszék elnöke javaslatára a serdülő tanuló ifjúság részére ' jutöí0mkönyvfckben óhajtja továbbplántálni a Buda iránti szere- tetet az utódokban. A többi budai is- kolaszéki elnökök bevonásával leg­utóbb értekezlet volt, amelyen Schau- schek Emil műegyetemi tanár, dr. Morvay Győző a H. M. T. elnöke és Metfelka Frigyes kir. tan. felszólalása után elhatározták, hogy a Budát nép­szerűsítő akciót még ebebn az iskolai évben megindítják. Visszatartotta a főváros tanácsa szeptember 1-ig Hilbert Rezső állat­kerti igazgatót és Lindenbach Ká­rolyt, a jobbparti temetők nagyérdemű igazgatóját. Hilbert Rezső 66 éves és 39 éve szolgálja a fővárost, míg Lin­denbach Károly 67 éves és 43 éve áll fővárosi szolgálatban. Tiszteletbeli tagjává választotta meg V i r a á g Béla szerkesztőt február hó 12-én tartott közgyűlésén a III. kér. Törekvő Dalkör. Egyeí gondolt József császár ezelőtt 130 esz­tendővel, amikor áthelyezte a kan­celláriát Pozsonyból Budára, még pedig azt gondolta, hogy a pozso­nyi híres „Au“ helyett csinál egy még szebb budai ligetet a kancel­lária tisztviselői számára, amihez Buda 1 városa szívesen átengedte nekik a majorját. Ez lett volna a pozsonyi ligetet pótló „Városma­jor-parkahol a császár intéz­kedésére az Ördögárok mindkét partján hosszú fasorokat ültettek. Aztán fordult a világ, jött a napó­leoni nagy háború, azután jött 48, jött a Bach-korszak, megtörtént a kiegyezés, megtörtént minden, csak éppen a parkot nem építették fel. Egyesítették a két várost, vi­lágváros is lettünk, világfürdőnek készülődünk és végre 130 esztendő után, amikor József császár cse- mejtéi már tízöles fákká nőttek, szánta rá magát a város, hogy ezt a 130 év előtt megalapozott par­kot kiépíti. Egy kissé lassan megy ez az építés és úgy tudjuk, hogy a városmajori érdekeltség, a parkot szegélyező villák és bérházak tu­lajdonosai, még e nyár folyamán egyesületbe tömörülnek, hogy megsürgessék a Klára-utca kiépí­tését. A jövő esztendőben, sikeres küldöttségjárás után talán kiesz- közlik a Maros-utca folytatólagos építését és valahogy így, újabb 130 esztendő alatt majd csak megépül a Városmajor parkja is!... És van naív ember, aki azt hiszi, hogy 1929-re, e város segítségével föl lehet építeni a gellérthegyi ki­állítást! Hatvan melegforrást a Duna fe­nekére süllyesztettek, valami bal­kezes folyamszabályozás alkalmá­val. Mert volt még egy szigetünk a Margit-szigeten kívül és közvet­lenül felette északnak, amely hosszan, keskenyen nyújtózott el a Dunában, mint zátony. Az 525 méter hosszú és 126 méter széles sziget Buda felőli oldalán nem kevesebb, mint hatvan melegfor­rást számláltak meg. A szabályo­zás kotrógépe 1874-ben a zátonyt a Duna fenekével egyenlővé tette (úgy látszik, már akkor is fürdő­város-ellenes volt még a kotrógép is!) s a rajta volt források a Du­na fenekén buzognak azóta. En­nek a fordított városnak a története azt bizonyítja, hogy a magisztrátus a neki kényelmetlen, erejét felül­múló dolgokat a Duna fenekére siilyeszti, vagy legalább is oda kí­vánja. Szávay Gyula borestje, melyet mint a pénteki borgazda társaság tagja e hó 16-án rendezett, a humor jegyé­ben folyt le. Kedves tréfával üdvözölte vendégeit és borgazda társait, amit folytatott a társaság jegyzője, dr. Zboray Gyula. S z a 1 a y József vi­szont lapunk szerkesztőjét üdvözölte abból az alkalomból, hogy a Budai Napló jubiláló huszonötödik eszten­dejét éli. mire Viraág Béla azzal felelt, hogy sok kedves apróságot mondott el újságírói életéből és főleg a Puskás Tivadarral közösen alapított Telefon Hírmondó első éveinek törté­netéből-. A vendégül megjelent P e- terdy Sándor irót dr. F i n á c z y Béla üdvözölte, aki azt szellemes be­szédben köszönte meg. Az estét dr. Lendl Adolf fejezte be a Marosáról elmondott vidám ifjúkori élményével. Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete március hó 25-én, vasár­nap délelőtt 11 órakor tartja VII. évi rendes kögyülését a Szt. Gellért- szálló I. emeleti hangversenytermé­ben. A tárgysorozat előtt dr. Vidéky Emil műegy. m. tanár: ..Séta a mull, a jelen és különösen a Szent Gellért­hegy parkjaiban“ címmel és Rapaich Raymond főis.k. tanár: ..A Szent Gel­lérthegy és az újabb növényhonosí­tások“ címmel előadást tartanak, amelyre vendégeket és a tagtársak hozzátartozóit tisztelettel meghívja az Egyesület nevében: Saxlehner Kálmán elnök. — Az Egyesület vá­lasztmánya a közgyűlést megelőzően 10 órakor választmányi ülést tart. — Tagjainkat felkérjük, hogy teljes számban megjelenni méltóztassa- na. — A meghívó belépőjegyül is szolgál, együtt érkezők számára kö­zös érvénnyel. Botzenhardt János dr. főv. biz. ta­got. az óbudai érdekek érdemes, régi munkását márc. 3-án nagy ünneplés­ben részesítették. Az Óbudai Torna Egylet leleplezte ez alkalommal arc­képét hatalmas arányú bankett ke­retében, amelyen jelen volt az óbudai , társadalom minden jelentő­sebb képviselője. Ott volt Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság má­sodelnöke, Sagmüller József apát- plébános, Vájná Ede főv. tanácsnok, Andréka Károly főkapitányhelyet­tes, Morvay Győző dr. főigazgató. Miettelka Frigyes kir. tan., Gajda Béla fögimn. igazgató, Szokolay An­tal újlaki esperes, Schmiedkuncz La­jos nagykereskedő, Stercz István igazgató. Rezső Antal főfelügyelő, Morvay Szilárd mérnök és sokan mások. A közgyűlések hónapja a március s a sok egyesület az ibolyás tavasz friss életet hozó hónapját választja beszámolásra, új élet indulásra. A bpesti I. kér. Iparosok és Ke­reskedők Köre is márc. 25-én d. e. 11 órakor tartja rendes évi köz­gyűlését a rendes tárgysorozattal ű j helyiségében: Krisztina-körút 61. szám (Anna söröző különterme) bejárat a kapu alatt. Végre egy ember

Next

/
Oldalképek
Tartalom