Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-12-23 / 934. szám
XXV. évfolyam. 934. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet éá sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 0 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor. egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegkor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 december 23. UjloK-UizofoSó Újlak polgárai még az ősszel oldalakra írott panaszokkal fordultak a Tanácshoz levegőt kórve és hozzáférést az örök Dunához, mert úgy mondották: az újlaki part mégis csak Újlaké és az ő hegyeié, nem pedig a malmoké, a vasúté, a gyáraké és kavics-, rakodóké. A Lipótváros telekbirtokosai, építészei és vállalkozói meg deputáeió- val indultak a Közmunkák Tanácsához, hogy végre határozzon a pesti Dunapart sorsáról, mert ott és a parallel utcákon nem adnak ki építési engedélyt addig, amig a Dunapart- jára tervezett park helyét meg nem talál j'ák. A két városrész pedig ösztönösen a Dunát keresi, amely a Margitszigeten keresztül a természet jó voltából összeköti, ámde a hatóságok rendelkezései szerint szétválasztja őket egymástól. A most épülő Uj-Lipótváros fekvésénél, újságánál, komótos és helyes szabályozásánál fogva hamarosan a főváros legsűrűbben és legkomfortosabban lakott kerülete, a kereső polgári osztály tömött negyede lesz, amelyik magához szívja a városligetet és vele az Újpestig terjedő területet, hogy aztán önkéntelenül szinte a gra- vitátió erejével és kényszerűségével a Duna vize ás Újlak hegyei felé hajoljon; viszont az újlaki parttal kezdődő hegyvidék ösztönösen oda kínálkozik nyári üdülő gyanánt a zsúfolt új városrész felé. A pesti oldal sík; igy hát a dunapart bármelyik pontja egyformán alkalmas a parkkepzosic. A bucin—újlaki oldal ellenben hegyvidék, amelynek magaslati hullámvonalai az újlaki partot, hol szűkítik, hol tágítják úgy, hogy a köz park helye itt „adott pont”, annál is inkább, mert egy jövő hidra való tekintettel is a pesti park helyét csak Újlakon kell keresni és megtalálni. Nem lehet kétséges, hogy megjön az idő, amikor a Margithid és a közel jövőben épülő Hungária-hid között a Margitszigeten keresztül egy harmadik, mondjuk luxus-hid — alkalmasint a vasbeton teknika valami csodája — fog épülni, amivel a Margitsziget a legelőkelőbb lakott díszváros- negyeddó fog fejlődni. És itt nem szabad megismétlődnie annak a végzetes hibának, ami a Margithid és Lánchíd közötti kilométeres távban egy újabb lúd elhelyezését örök időkre lehetetlenné tette. Ennek az „Ujlak-lipótváros”-i reménybeli hídnak budai feje csakis a Szépvölgy-ucca Dunába szakadó alsó részére kerülhet. Ez a Szépvölgy-ucca, fim elv már most felkúszik a hármas határhegy legtetejére és belekapcsolódik az egész budai hegyvidékbe, .egyenes _ hídösszeköttetést követel a Margitszigetre és azon keresztül a most épülő „új-Lipótváros”-hoz vagy régi szép nevén, a „Vizafogó”-hoz. A Szépvölgy-ucca dunaparti végződése ^ határozza meg tehát az Uj- Lipótváros ^hídfejének és közparkjának a helyet; és ez a hely logikusan csakis a Szépvölgyuccával szemben a Vág-ucea környékére tehető, annál is inkább, mert itt a közpark és a pesti hídfő folyamatos összeköttetést kaphat az ívszerű hajlású Aréna-úthoz, VI. és VTI. kerület forgalmi ütő-eréhez. Szinte bizonyosra vesszük, hogy a Közmunkák Tanácsának nagy látkörü és jövőbbe néző elnöke és kiváló műszaki gárdája már meg is találta azt a megoldást, amelyik a Lipótvárosok biztosítja^ az új építkezések lehetőségét;^ az újlaki polgárságnak új irányt és egy új hidra reményt ad; a Margitszigetnek a budai hegyek felé új^ perspektívát tár; a „Buda- i ürdőváros” Lukács-Császárfürdői csoportjának pedig a smaragdos Mar- gitszigetet és az „Uj-Lipótváros” dunai részét a budai hegyek mellé további „gyógyhelyi Hinterland” gyanánt ajánlja fel. Az elet a lehetőségeken épül; a kész lehetőségeket óva fentartani és bölcs előrelátással újakkal szaporítani a város-szabályozás legfőbb és legszebb feladata. Dr. R. L. Budán, IQ2S december 22 Jubiláris számát nem most karácsonykor adja a Budai Napló, hanem újévkor. A nagy napilapok terjedelmes karácsonyi szamai mellett eltörpülne a mi szerény, budai méretekben tartott karácsonyi számunk és ezért tettük el új esztendőre. Budát szerető /embereknek kedves; lejsz majd ez a jubiláris lapszám, mert egy negyedszázadra visszamenőleg igazoljuk, hogy mindaz, ami ma a budai polgárok lelkét betölti: —- vágy, kívánság, követelés, — minden terv, mely Buda fejlődését, szépségét, polgárainak gazdagságát szolgálja, minden gondolat és eszme, mely ma már kifejletten él a budai polgárság öntudatában, — miképen született, hogyan fejlődött és alakult át hatalmas törekvésekké, amelyek elől ma már nem térhet ki a város. Idézzük szúról-szóra. közöljük dátum szerint azokat a híreket és cikkeket, ahogy azok a negyedszázados múlt folyamán a Budai Napló-ban megjelentek, főleg attól az időponttól, amikor a Budai Szemle átalakult Budai Napló-vá. Érdekes képe ez egy elhanyagolt, elszegényedett, hanyatló város küzdelmének, amelyet hagyományai, történelmi nagy múltja, természetadta kincsei az egész világ első városává avathatnák, de a testvéri egyesülés révén mostoha sorsba jutva, mindenki által cserben hagyva, magára maradt polgársága, abban a múltban keres vigasztalást, amikor a húnkirályok idején, vagy az Árpád-ház jogara alatt nagy és virágzó volt, sőt Európa központjává tette Hollós Mátyás király, amikor ebben a virágzó városban jólétben élt a művelt polgárság és messze világított keletre és nyugatra innen a tudomány . . . Erős akarattal, öntudatos elhatározással és a testvér- város megértő segítségével még visszaszerezheti Buda régi fényét, polgárainak gazdagságát, a tudományok ragyogását, ha erős kézzel, bölcs aggyal, hazafias szívvel és méltányosan osztó igazsággal kormányozzák ezentúl ezt a nagy várost, melynek megvan minden föltétele, hogy Kelet-Európának gazdasági és kulturális központjává legyen, ahol a világ minden betege gyógyulást talál és boldogan "él minden polgára, a magyar nemzet örök dicsőségére. Fenyöerdöué változott a város minden piaca, minden tere és szinte elképzelhetetlen, hogy azt az ezer meg ezer szép fiatal fenyőfát hol vágják. Valamikor régen nem tűnt fel senkinek, mert Nagymagyarország egyharmad részét erdő borította. Fent a Tótföldön fenyőerdők. De talán akkor sem volt Budapest piacán ilyen töméntelen sok fa, mint most, amikor fenyvesünk alig van már. Nekünk, öregeknek karácsonyi ihletet, gyönyörű gyermekkori emlékeket jelent az örökzöld fenyő, de megrontja illúzióját sok apró gyermeknek, aki így látja, hogy a karácsonyfát nem is a Jézuska hozza. Az új nemzedék egy szép legendával, egy kedves illúzióval szegényebbé vált és mi öregek könnyes szemmel számolgatjuk, hogy a karácsonyfa révén milyen nagy összegek vándorolnak a cseh zsebekbe. A karácsonyi örömünket is megrontja a trianoni békeszerződés, mely még a karácsonyfától is megfosztotta ezt a szegény országot, ezt a magárama radt, árva népet. A KARÁCSONY szó maga nem tartozik az ősi nmgyar szókincshez, mert hiszen pogány őseink nem ismerhették ezt a szói, mint ahogy nem ismerték ezt az ünnepet sem, amikor még pogány vallásuk istenségeinek hódoltak. Az európai nemzetek mind más szóval jelzik _ ezt az ünnepet s egyik sem hasonlít a magyar karácsony szóhoz. Németül Weihnachten, angolul Christmas, franciául Noéi, olaszul natale jelenti a karácsonyt. Csak egyedül egyes szláv népek nyelvében találjuk meg a karácsony szót, sőt már ott is kiveszőben van. Régebben a. karácsony szót nálunk karácson alakban használták. A keleti szláv népek nyelvével közösen van meg a mi karácsony szavunk s eredeti szláv alakjában így hangzik: kraesun, vagy karacsun, ami vezért, vezér- ünnepet jelent, aki egyedül volt jogosult, hogy a kerecsen szárnyát viselje fejedelmi díszül. A honfoglalás , után őseink egy századig még pogá- nyok voltak Majdnem 300 év kellett, hogy a pogány vallás teljesen megszűnjön. Az idegen térítő papok munkáján kívül a itt élő keresztény szlá- } vokkal való mindennapi érintkezésnek nagy fontossága volt. Az egyházi életre vonatkozó, szavaink legnagyobb része közös a szlávokkal. S ilyen a, karáegi nv szavunk is és eredetileg talán szlávul téli napfordulatot jelentett és a szó maga a szlávban ma már haldokló emléke az egykor közös pogány vallásnak. A karácsonyi népszokások legbájosabb formája a karácsonyi ünnepkör idején a Betlebemes játék, ma már csak serdülő fiuk házaló játéka, valamikor .ragyogó középkori pompával megjátszott drámai előadás, a korai középkor misztériumai és mirákulumai, amik lassan a marionettebe, a bábjátékokba folytak át, innen pedig a máig élő formájú Betlehemezésbe. A mai Betlehem tisztán felismerhetően hordja magán a bábszínházi eredetét. III. Jenő pápa a XIY. század elején kiűzi az elvilágiasodott templomi karácsonyi drámát a templom udvarból. A városok is kitiltják a városház előtti térről. A városi céhbeli mesterlegó- nyek kezéből vándor, komédiások: cse- piirágók, kardnyelők, kötéltáncosok, golyó haj igái ók vándornépe kezébe megy át s hamarosan bábszínházzá alakul. Ennek a főszemélye Mária, ezért a bábjáték neve Marionette, ami kicsi Máriát jelent. A Betlehem ezután mozdulatlan, bábús szekrénnyé merevedik, amelyet ma is végighordanak Buda utcáin. LUCA NAPJAK dec.. 13-án, nagy varázslatok történnek faluhelyen, pedig Luca vértanúnak, aki előkelő görög szirakuzai családból származott, mint hajadon igazán nem vétett boszorkányos dolgokkal a jó erkölcs ellen, azonban a mitológia, legenda, babona nem ismer kíméletet, összekever mindent, ami az ősi szokásokból 'fennmaradt. Már e héten kezdik, különösen Göcsej vidékén, faragni szent Luca (magyarul Fényeskedő) székét. Ez a Luca széke öt nagy A betű körbe összerakva, ami ötszögű csillagot ad s amint azt dr. Bevilakva-Borsody Béla írja — ez a boszorkányszög’ az ősrégi idők óta varázsló, boszoi-ká- nyos, bűvölő-bájoló erejűnek hitt pentagramma, amelyet ősidők óta titkos szekták, Napoleonkori diák- bursák, „Jakobinus”-páholyok és a mai orosz bolsevik-ok misztikus jelvénye. A Luca székét karácsony estéjére kell megfaragni: úgy hogy mindennap faragnak egy kicsit rajta s utolsó napra lesz készen. Ezért mondják, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke!” Aki erre a karácsonyi éjféli misén ráül, vagy rááll, felismeri a falu összes „szömmel verő” boszorkányait. Ez az ó-római „verés”-ből lett máig is hihetetlenül elterjedt olasz babona rokona. — Még tavaly is Duna- szekcsőn (délbaranyai sváb falu) úgy december elején Lueamenetet tartottak. A rezesbandás lakodalmasmenet előtt táncolt a lófarkas Ördög, mellette táncolt a (törökösen) lefátyolozott arcú seprős Luca. Luca seprőjével Göcsej vidékén megveri az asszonyokat és a „kotyoló”, idősebb, házasodó legény apró gyerekekkel (termékenység) lopott hasábfával (virgács, démon- tuskó) belopódzik a konyhába. Leül a liasábfára tréfás-dévaj-pajzán mondókában bőséges szaporaságot kíván a gazdasszony tehenének, tyúkjainak, csibéinek, kecskéinek, mire a háziasszony vizet locsol rájuk. íme: a kéményseprő vesszője, melyről a budai kávéházakban „szerencsét hozandó” ágat szokás törni, a „termékenység” szimbólumát jelentő malac fülét szokás megfogni. Újévkor malacot szokás enni, ó-évkor hajnalig tartó mulatságot szokás csapni: modern, világvárosi tavaszváró baehanáliaesöke- vényt járni. így szövődik össze néphit, babona és a mai kulturember ősi mivoltába való vágyakozása a természet. rendjével és a való élettel. SCHEUER RÓBERT a törvényhatósági bizottságnak ama ritka tagjai közé tartozik, aki nem politikát csinál a városházán, hanem közlekedést a városban. Teljesen önálló programmot dolgozott ki a maga számára, gondos tanulmány tárgyává téve Budapestet és — ami nekünk budaiaknak oly annyira fontos — különös megértéssel viseltetik Buda lehetetlen közlekedési viszonyai iránt. Pedig nem budai városatya, hanem pesti. Az állandó foglalkozás a közlekedésügy kérdésével kiérlelt benne olyan alapigazságokat, amelyek ma már minden tervét oly erősen alátámasztják, hogy szinte egyhangúlag szavazza meg azokat a közlekedésügyi bizottság’. Felosztotta a közlekedés kérdéseit két csoportra, az egyik csoport szolgálja a mai nap szükségleteit, a másik csoport előkészíti a jövőt. Egyelőre az autóbuszt a villamos vasút kiegészítőjeként kezeli, hogy addig is, amíg a villamos megépül, autóbusz bonyolítsa le. a közlekedést, amely könnyen vihető át más területre, ha megépül a villamos. A közlekedés javítása érdekében most három problémát igyekszik megoldani Budán. Az egyik a Tabán közlekedésének a kérdése, hogy a Villányi-útról, vagy az Erzsébet-híd felől autóbusz járatot biztosítson a Kereszt-térnek, Hadnagyutcának, Csend-utcának, mert e városrész lakossága maga előtt látja ugyan a Belvárost, de mégis rettentő gyaloglásába kerül, amíg olyan közlekedési eszközhöz juthat, amely oda elviszi. Ugyanennek a vidéknek a közlekedését javítaná a Villányi-út— Alkotás-utcai vonal addig is, amíg ott a villamos felépül. A harmadik nagy kérdés Óbuda külső részeinek közlekedése, amelyet a külső Bécsi- útón vezetett s a Római-fürdő felé kanyarodó s a Dunapart mentén Óbudára visszatérő villamosvasút kiépítésével legjobban vél elérhetni. Az alsó részeken a Kelenföldön sürgeti' a megegyezést a Helyiérdekű vasutakkal és érdekes terve van arra nézve, hogy a szomszédos községekkel való érintkezés miképen volna megoldandó oly módon, hogy ne Budapest adózó polgárságát terhelje kizárólag annak az újpesti polgárnak olcsó utazási lehetősége, aki Újpestről —- Kőbányára óhajt olcsón utazni. Viszont Kelenföldön az ősz- szekötő Ind töltése mentén lakó budapesti polgár aránytalanul drágábban utazik ezen a — néhány állomást kitevő — úton, ha a központi vásárcsarnokban akar bevásárolni, vagy valamely budai gyógyfürdőben fürdőt használni. Húszfilléres egységes jegyet tervez egész Budapest számára, amit a szomszédos községek is élvezhetnének, de oly módon, hogy az. illető érdekelt községek ezt, a budapesti. közúti vasút fenntartásához való hozzájárulással szolgálnák meg. Most, amikor a Katholik us Körben elhangzott a nagy vád, hogy Buda képviselői nem igen törődnek Buda érdekeivel, ami így általánosságban talán mégse állja meg a helyét és inkább csak a fürdőügyre vonatkozhat, alkalomszerűnek véltük rámutatni Scheuer Róbert céltudatos működésére, mely azt bizonyítja, hogy még a pesti városatyák is sokat tehetnek Budáért, ha lelkiismeretesen és politikamentesen, clfogulatlanúl, de okosan felelnek meg hivatásuknak. Ä budai hegyvidék forrásai a Hollós Mátyás Társaság II—ik értekezlete tír. Mádai Lajos előadása Mint az ;első alkalommal, úgy most is e hó 17-én este nagy és előkelő társaság gyűlt össze a Császárfürdő „Hollós Mátyás” __ termében, hogy meghallgassa dr. Mádai Lajos | forrásszakértő előadását a ^ budai hegyvidék geológiai alakulásáról es ezzel kapcsolatosan ott kialakult forrás rendszerről. Jelen voltak: Dr. Andriska Viktor, Bánlaky Géza, dr. Baránszky Gyula, dr. Bárdos György) Beesey Antal, Békey Imre Gábor, dr. Crabalay Kálmán, özv. dr. Czölder Lajosné, Czölder Dezső, dr. Czölder Pál, dr. Emszt Kálmán, dr. Eperjessy István és neje, dr. Henyei Vilmos, Hajós Antal, dr. Haspel Ferenc, Hlinka Béla, di\ Hódy Lajos, dr. Hoor—- Tempis Mór, Horusitzky Henrik, dr. Horcher Márton, Hubert Vilmos, Istók János, Kampis János* Kapcza Imre, dr. Kollár Károly és neje, Krieger János és Poldi, Lantay Lajos, László Domonkos, dr. Lugmayer József, dr. Mádai Lajos, Marik Ernő, dr. Morva,y Győző és neje, Mura h ü- löp, Morbitzer Dezső) Oszoly Kálmán, dr. Pávai-Vajna Ferenc, Pe- terdy Sándor és neje, Polakoyits Zsigmond, dr. Reiner Ede, Réw Sándor és neje, dr. Ringer János, ttr. Ringer Lajos, Sós Endre, dr. Szalay Sándor, Szávay Gyula, Szalma Béla és neje, dr. Tausz Béla, dr. Tury Zoltán, Vasváry János, Viraág Béla^ és neje, dr. Zboray Gyula, Ziegler Gera. A megjelenteket dr. Morvay Győző elnök üdvözölte és fölkérte az előadót, hogy előadását kezdje meg. Dr. MADAI LAJOS oki. mérnök, forrásszakértő, geológus Budapest fürdőváros geológiáját ismertette komoly tanulmányában a tudós elmélyedésével, feszült figyelem mellett. Megállapította a budai karszt (sziklás) hegység és £ hévforrások keletkezését és kimutatta azok pontos hőfokát és napi vízmennyiségét saját mérései szerint. | A Józsefhegyi forráscsoport (Csórsz ár, sz. Lukács, Királyfürdő) 63° C. és a sz. Gellérthegyi forráscsoport (Rác, Rudas, sz. Gellért-fürdő) 43° C. hévvizeinek hőfok differenciáját az, okozza, hogy a Gellérthegy alján erősebb a hidegvíz hozzákeveredés:; ugyanis először ezen a helyen, a talaj- felszini hőszigetelő budai márgatakaró hiányzik, ezért a hidegebb vizek közelebb jutnak a dunai főtörési vonalhoz; másodszor a pesti víztartó hatalmas kiscelli agyagtakarója, a Duna közepén, ezen a környéken már elmarad és most a Duna vize veszi át a takaró szerepét, amennyiben a fedetlen törési vonalon felszökő melegvíznek kilépését meggátolja, azt a budai oldalra szorítja, hogy ott a formális fotörési vonalon lépjen ki. Budapest fürdőváros geológiájának és hydrológiájának megismerése után nézzük meg, hogy mennyi az egyes fürdők forrásainak vízhozama 24 óra alatt. A Szent Gellérthegyi csoport, amelynek tagjai a Szt. Gellert, Rudas- és Rác-fürdő forrásai 24 óra alatt 3638 m:í, azaz 3,638.000 liter átlagosan 43° C hévvizet szolgáltatnak. A József-hegyi csoportja tartozó Király-, Szt. Lukács- és Császárfürdő forrásai 40373, azaz 4,037.000 liter 61° C és 15.000 m:i, azaz 15 millió liter 27° C hévvizet adnak naponta. A Szent Margitsziget artézi kútja 24 óra alatt, 12.000 m:t = 12 millió liter 42.4° C hőfokú hévvizet termel. A Széchényi artézi kútja naponta 73.4° C hőfokú 735.000 liter vizet ad le. A fővárosnak határain fekvő Kerékmalom, Római-fürdő, csillaghegyi /
