Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-02-12 / 902. szám
XXV. évfolyam. 902. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, íélévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn : K. 502—96. Feleló’s szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 február 12. vésse, mint a félszázados fogaskerekű sem. Ezzel szemben egyikmásik pesti lap már egy év előtt liiresztelte, hogy már épül a Várhegy vérmezői oldalán is egy felvonó, az Erzsébet-híd folytatásában pedig már kezdik fúrni a második alagutat, mely a Gellért mögötti városrészt hozza közvetlen kapcsolatba a Belvárossal s amelyből kiindul a Gellérthegy tetejére épülő 80 személyes lift is. Így hirdették a sikló modernizálását külföldi tanulmányút alapián s a fogaskerekű villamosítását ily tanulmányút nélkül. De persze ez mindcsak amolyan hortobágyi délibáb, melyet csak a helyzettel nem ismerős vett komolyan. Ugy- látszik, a budaiakat elegendő hírlapi kacsákkal jóllakatni, mellékes, vájjon azokat magán a Városházán, vagy csak a redukciókban költik ki. Viszont mi budaiak már meg- csömörlöttiink e sok „kacsától“. Se rendes piacunk, se rendes közlekedésünk, se jó világításunk, se jó utaink; hegyvidékünk elhanyagolva, nagyrészt megközelíthetetlen ; Dunapartunk ép a fürdők előtt kietlen pusztaság. Ellenben van lerombolt Tabánunk és szépséges kábel raktárunk a — Ivrisz- tina-köruton. Buda kétségtelenül elmaradt Pest mögött a vele történt öszeházasítás óta. Hogy ez min múlik? Ugylátszik azon, hogy minoritásban vannak a budai városi bizottsági tagok s a minoritásoknak rendesen az a sorsa, részvénytársaságoknál, kis-ententenál s városi közigazgatásoknál egyaránt, hogy elnyomják őket. A némileg a mi húsunkból is való tekintetes Tanács, mely ugyanúgy vér is a mi, szinte már fehérvérűséggel határos budai vérszegénységünkből sem leli módját jószándékai megvalósításához s a pesti városatyák kevésbé érzik Buda jogos sérelmeit s örülnek, ha sikerül valamit saját kerületük bajaiból megszüntetni. Ezért volnék amondó: vegyük mi budaiak magunk kezébe Buda ügyeinek előmozdítását. Tartsunk gyűléseket; hol kerületenkint, hol együttesen,' hogy azokon részt- vehessenek Kelenföldtől Óbudáig az összes egyesületek, kaszinók. Mondjuk el bajainkat, sérelmeinket s kívánságainkat és csináljunk programmot, sorrendet Buda fejlesztésében. Kérjük fel a két — határozottan polgári — pártnak látható fejeit s vezetőit, hogy pártolják ezt a mozgalmat, hogy annak progr.ammja folytatólagosan megvalósulhasson Buda előnyére, Pest örömére! Sorakozzunk mögéjük pártkülönbség nélkül s győzzük meg a pestieket, hogy Buda fejlesztése nemcsak budai, hanem budapesti, sőt országos érdek. És kérjük: álljanak Buda mellé ugyancsak pártkülönbség nélkül a megválasztott vagy még csak megválasztandó budai városatyák és honatyák is. Lehetetlen dolog, hogy niég oly kézenfekvő sérelem, mint az, hogy a Vár és a Rózsadomb évek sora óta várják az autóbuszt, még akkor is csak Kozma Jenőnek erélyes fellépésére s néhány más közlekedési bizottsági tag támogatásával lesznek ezek a vonalak megvalósítva. De akkor is megelőzi ezeket a minden közlekedési eszköz nélküli, nehezen hozzáférhető városrészeket rangsorban egy csomó oly pesti reláció, melyeket villamoson is könnyűszerrel lehet elérni. Tehát fogjunk össze budaiak. Mutassuk meg. hogy élünk, ha rosszul is és élni akarunk ezentúl is, még hozzá jobban. Ez nemcsak jogunk, de kötelességünk is; önmagunk s Buda iránt! Mutassuk meg, a budai ősi német nevű és német nyelvű magyarokkal együtt, hogy „Él magyar — áll Buda még“! Budán, IQ2S. február ii Szó esik Budáról. Budának ezer bajáról, mindenféle nyomorúságáról, sötét, sáros utcáiról, e hó 16-án csütörtökön este fél 7 órakor a Délivasút épületében, a Budai Társaskörben. Akit érdekel jöjjön el. Ott lesznek kerületi vezéreink, hogy megvitassák azokat a mindenkit fojtogató — keserítő várospolitikai kérdéseket: — rossz világítás, hiányos közlekedés, sáros utcák rendezése, parkok építése, Buda szépítése. — nagy kérdéseit. Gordon Róbert a Dunagőzhajózási társaság elnökét, a Délivasutt társaság egykori vezérigazgatóját meleg ünneplésben részesítette a Balneolo- giai Szövetség, a Balatoni Szövetség és az Idegenforgalmi Szövetség február 1-én, önfeláldozó közéleti munkásságának elismeréséül. A minden szépért, nemesért lelkesedő s kiváló munkaerejét is áldozatos módon rendelkezésre bocsátó elnököt általánosan tisztelik nemcsak hivatali működésében, hanem társadalmi működése révén is. A három szövetség ezt~kívánta némileg honorálni, amikor Barta Ernő festőművésszel gyö- nyörű díszoklevelet terveztetett, amelyet a Balncologiai Szövetség részéről Vámossy Zoltán egyetemi tanár és Balázs Ferenc, a Balatoni Szövetség részéről Batthyány Lajos gróf és Óváry Ferenc felsőházi tagok. az Idegenforgalmi Szövetség részéről pedig Némethy Károly titkos tanácsos és Glück Frigyes írt alá s nyújtott át neki a szeretet, megbecsülés és köszönet lelkes szavaival. Nagy ünnepe volt most a családnak, amikor február 7-én Gordon Róbert leányát, Evelynt oltárhoz vezette nagyvásonyi Kultsár István dr. min. titkár az egyetemi templomban, ahol nagy és előkelő társaság jelenlétében Breyer István államtitkár pápai prelátus eskette őket tanuk voltak gróf Klebelsberg Kunó miniszter és Sarnarjay Lajos Máv. ein. igazgató. A barokk és empir építészet emlékeit, a Vár romantikáját védi meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egy újabb építési szabályzattal. A régi rend lehetővé tette, hogy a barokk vagy empir egyemeletes, vagy legfeljebb kétemeletes palotácskák közé három, sőt négyemeletes bérkaszárnyákat építettek. Például az 1. kerületi elöljáróságnak történelmileg és stílustisztaság tekintetében is pompás épülete mellett egy ízléstelen háromemeletes bérkaszárnya épült fel, mert a szabályzat ezt lehetővé tette. Most azonban a Várban létesítendő minden egyes épületet nem önmagában, hanem a szomszédokkal és a környezettel együttesen bírál el majd ezentúl a Közmunkák Tanácsa. Ebből kifolyóan már az építési engedélykérvényhez mellékelni kell az egész környezet fényképét és legalább a két szomszédos épület homlokzatát is és ebbe a keretbe kell berajzolni magát a tervet, ami által az építész keze már kötve van úgy stílus, mint magasságok és vonalak tekintetében. De tilos a Vár területén reklámszerü, nagyobbsza- bású hirdetéseket is alkalmazni. Boltkapuzatot, címtáblát, cégjelzőt is csak olyan méretekkel és módon szabad alkalmazni, hogy az épület homlokzatának jellegét, valamint az utca- és városképet károsan ne befolyásolja. A Szentháromság-tér déli oldalát lezáró, még beépítetlen telek beépítésére nézve még azt állapították meg, hogy ezt a telket csak íelosztha- tatlan egészben, egy egységes épülettel szabad beépíteni s hogy az épület magasságának, valamint kiképzésének meghatározása az építési hatóság különleges rendelkezésének van fentartva. Casiiglíoni Henrik, a Corso mozi igazgatóját, a Hollós Mátyás Társaság jeles tagját a .kereskedelemügyi miniszter 1928-tól 1933-ig tartó működési időre a Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság tagjává nevezte ki s ezzel a kinevezéssel kereskedelmi tanácsos lett. Kibújt a szög a zsákból s Pest újra megmutatta, hogy Budát, ahol csak lehet megrövidíti, elnyomja. A közoktatásügyi bizottság legutóbbi ülésén Petrovácz Gyula VI. kerületi bizottsági tag, aki egy lemondott budai, illetőleg óbudai biz. tag helyét foglalta el, már ennél fogva illo- yálisan neki támadt Budának az új iskolák kijelölésekor s azt mondta, hogy nem tartja megengedhetőnek, hogy az újonnan tervezett iskolák legnagyobb része Budán legyen. Itt a pesti igényeket meglehetősen háttérbe szorították. Bizonyos paritást kívánnak, még pedig k é t h a r- m a d paritást Pest javára. Nem szeretné Budát úgy előtérbe engedni, hogy a négy új iskola közül hármat Budán építsenek meg. Pintér Jenő tankerületi főigazgató erélyes hangon védte meg Budát, kifejtve, hogy 25 évi elhanyagolás után kötelesség most már Buda érdekeit kielégíteni. S végre több budai felszólalás után a Lenke-úti, rómaifürdői és farkasréti iskolák megépítését határozták el. A budai autóbuszok megszaporodtak s legkésőbb március 24-ig a következő járatok lesznek a már meglévőkkel együtt forgalomban 3-as reláció: Krisztina-tér —• Andrássy-út Oktogon, ezt a járatot az Attila-utca és Csaba-utcán át egyelőre nem lehet meghosszabbítani, mert erre a távolságra kevés volna a kocsi, illetve csak 15—20 perces sűrűség volna biztosítható, de igen elhanyagolt állapotban van az Attila-utca burkolata is. 4-es: Krisztina-tér — Csend-utca Győri-úti körforgalom. 5-ös: Vörös- marty-tér—Fö-utca—Retek-utca kö- rönd. (Mi ez?) 7-es: Óbudai új temető. 8-as, az ötös szárnyvonala: Széna-tér — Marcibányi-tér.. 9-es: Krisztina-tér — Böszörményi-út — Délivasut érk. p. u. (7 perces járat.) 10-es: Gellért-szálló — Hengermalomutca. 11-es: Török-utca—Rózsadomb Vérhalom-utca. A Rózsadombi járaton négy kocsi fogja lebonyolítani a forgalmat a Szemlőhegy-utca és Zárda-utcán át. 13-as: Clark Adám- tér — Hunyadi János-út — Tárnok- utca - Országház-utca — Várfokutca—Retek-utcai burok és vissza. F viszonylaton 4 kocsi közlekedik 9 percenként. Az autóbuszközlekedés- sel kapcsolatban Pompéry Elemér az Egységes Községi Polgári Párt legutóbbi értekezletén azt kívánta, hogy a Budára indított kocsikat feltűnőbben jelöljék meg. — Itt említjük meg, hogy a várbeli autóbuszjárattal kapcsolatos azt a félelmet, hogy az Or- szágház-utca és Hunyadi János-út alatt lévő barlangüregek esetleg beomolnak, nagy szerencsétlenséget okozva — nem áll fenn, mert külön szakértőbizottság vizsgálta az utat s ügy találta, hogyha 10 tonnás teherkocsik alatt nem szakad be az úttest, akkor a hattonás autóbuszt is elbírják majd valahogy. Új garnitúra keii nekünk itt Budán, mert a régit, a szépet, a díszeset átvitték a szalonba, a budapesti közgyűlés szalonjába. Fájó szívvel tapasztaljuk és nézzük azt a különös folyamatot, amelyen mindazok átesnek, akiket jól fölvértezve a szent, nagy, budai érdekek megvédésére átküldünk Pestre, a városi parlamentbe. Derék vitézek ezek, vezérszerepre teremtve s éppen ez a baj. Odaát Pesten is értékelik őket, vezérszerephez jutnak és a budai érdekek mellé odakerülnek a nagy egyetemes budapesti érdekek. A közügyek iránti érdeklődésből ezentúl már csak alig 30 százalék jut Budának. Láttuk, hogy a nagy pesti'kérdések miatt elvesznek a kis budai érdekek. Budapest nagy budgetjében például nem jut hely és fedezet a Jánoshegyi kilátó vendéglő-terraszának beüvegezésére. Ilyenkor olcsó diadalt arat az ellenfél. Mindez azonban érthető. Aki nagy uradalmat intéz, nem fordíthat elég gondot a lakása előtti kis kertre. Nekünk azonban mégis csak ez a kis kert a drága. Talán jó is, hogy budai egyéniségek járnak elöl a nagy úton, amely átvisz Budapestre és tovább föl az ország kormányzásáig. Ezek a vezérek mégis csak érdeklődnek Buda iránt és nem vész kárba az a szeretet, amely magasra emelte őket. De azért a mi budai szalonunk mégis csak garnitúra nélkül maradt és gondoskodni kell az új garnitúráról, amelyben talán csak mégis akad olyan bútor, amelyet nem vesznek el tőlünk. Szívesen kell, hogy lássák a régi vezérek is, hogy Budán az idők folyamán új vezérkar alakul, mely az ő nyomukban jár és igyekszünk megoldani a hadviselésnek legnehezebb kérdését, — az utánpótlást. Az elmúlt néhány esztendő közéleti harcaiban feltűnt néhány keményvágású legény, újoncok voltak, sarzsik lettek, ma már a tisztikarban vannak és a jövő választásokon már belekerülnek a vezérkarba. A budai polgárság saját jól felfogott érdekeit szolgálja, amikor gondosan megmustrálja mindazokat, akik a közélet porondjára lépnek, akik megütik a mértéket, akik kellően — így — megmérve elég súlyosnak találtattak. Budának rendkívüli életbevágó, nagy érdekei forognak kockán, a polgárság jóléte, boldogulása azon múlhat, hogy jól megnézi-e mielőtt szalonjába állítja — az új garnitúrát. t Néhány hónappal ezelőtt egyik fővárosi napilapunk kezdeményezésemre karolta fel szinte naponta fönti cím alatt Buda elhanyagolt érdekeinek istápolását. Legjelesebb íróink egyike, Simányi Miklós írt lelkesítő cikkeket az ügy érdekében, melyekben sorra mutatott rá a főváros jobboldali részének természetadta szépségeire s azokra a fejlesztési lehetőségekre, melyek szinte kiabálnak a megvalósulás után; nemkülönben arra a sok érthetetlen mulasztásra, elhanyagolásra, melyben Budának Pesttel történt egyesítése óta része van. Rajta kívül más íróemberek is szólaltak meg abban a napilapban heteken keresztül — néha szószerint is idézve a Budai Napló régebbi számaiból. Így akartam segítségére lenni a Budai Naplónak, mely majd negyedszázad óta küzd Buda érdekében. S mivel ezt csak hetenkint egyszer teheti, gondoltam: legyen segítőtársa a napisajtó is s igen megörültem, mikor propozicióm- nak napilapjaink egyikénél lelkes felkarolásban volt része. De már azt nem tudtam elérni, hogy maguk a budaiak is anyagot szolgáltatva, ébrentartották volna a Budáról való cikkezést, rámutatva a maguk részéről a bajokra s azok kiküszöbölésére. Már pedig a legjobb tollú szerkesztő, legyen az még oly lelkes szószólója ügyünknek, kell, hogy belefáradjon a munkába, ha még a cikkezéshez szükséges témához sem segítjük. Utóvégre egy napilap sem küldheti folyvást munkatársait Budára, hogy szimatolja ki, hol s mi fáj nekünk. Segítségül felkértem budai társadalmi egyesületeink egyikét-másikát is, azzal, hogy szolgáltatnának adatokat a lapnak, de ez se használt. így aztán persze nem csoda, ha a cikkezés abbamaradt s ismét egyedül a Budai Napló-ra hárult a feladat, hogy Buda kátyúba rekedt szekerét valahogy kirántsa. A nagyközségi milieuből a világváros felé. Vagy lehet-e kétségbevonni, hogy Buda egyes, nem túlnagy kerületrészek kivételével ma is csak egy villanyvilágítással, vízvezetékkel és — ott ahol — csatornázással bíró vidéki város? S ez így is fog maradni, míg Budára nagyobb ügyet nem vetünk elsősorban jó magunk! Ne adjanak Budára minisztériumokat. Ezekből már a paritásnál is többet kaptunk. Abból, hogy a Népjóléti kiszorítja a Lánchíd- utcai lakóház lakóit, egyetlen környékbeli fűszeresnek vagy kereskedőnek sincs haszna. A budai hat minisztérium nagyszámú tisztviselői kara a .budai kereskedelem szempontjából alig számít, aminthogy a Vár is csak a délelőtt egykét órájára élénkül meg az ottani közhivatalok feleinek forgalma révén. De már 2 óra után ismét..kihalt az egész Vár. Nyáron majd úgy, mint télen. Pedig ennek nem kellene így lennie. Hogy így van, annak legfőbb oka. a közlekedés hiánya. Mert a 60 éves sikló manapság közlekedési eszköznek talán még se számít; ép oly keFedezzük föl Budát! Irfa: Marik fcrnö kormányfötanácsos
