Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-11-25 / 930. szám

Budapest, 1928 november 25. BUDAI NAPLÓ 3 SZÉCHEK9I Q9ÖG9F0SDŐ ! ■ m modem orvosi tudomány min den esnkOxével 6» a külön­böző gyógy eljár áuokhaa szükséges fölsaerelé­1 sekkel ellátón A város minden pontjától könnyen megteli me lit hété SZEMÉLYI HÍREK: Bődy Tivadar dr. udvari tanácsost, Baránszky Gyula dr. kormányfőta- snácsost és Neuschloss-Knüsli Kornél -építésztanárt a belügyminiszter a mentés terén 25 év óta kifejtett ér­demes munkásságukért díszéremmel tüntette ki. Tury Zoltán dr. közigazgatási bíró tiszteletére a Budai Klub, mint újonnan megválasztott alelnökcnek, nov. 22-én társasvacsorát rendezett. A Margit-körúti modem szellemű új társaskör zsúfolásig megtelt eme a kedves alkalomra, amelyen Buda színe-java jelen volt. Bárczy István •dr., a Klub elnöke üdvözölte meleg szavakkal az ünnepeltet, aki lelkes köszönő beszédében hitvallást tett Buda társaséletének fejlesztése és egybekapcsolása mellett. Székely Vladimir dr. főkapitány­helyettes e hó 27-én este fél 9 órakor az I. kér. Iparosok és Kereskedők Körében, e hó 29-én este 7 órakor a Budai Társaskörben tart előadást. Kresz Károly dr.-t, a TÉBE igaz­gatóját kedves családi öröm érte az­zal, hogy neje, szül. Sztojanovics Lili, a nagynevű hargversenyéne- Jkesnő e napokban egészséges leány- gyermeknek adott életet. Pásztélyi Vilmost, az Atlantica igazgatóját különös módon érte sze­rencsétlenség. (Nejének első házasságá­tól származott és Rómában férjnél levő leányától múlt szombaton dél­után vidám levél érkezett és két óra múlva táviratot kaptak, hogy hirte­len elhúnyt. Kuzsinszky Bálint dr.-t, a Fővá­rosi- és Akvinkumi Múzeum tudós igazgatóját a főváros múzeumi bi­zottsága meleg ünneplésben részesí­tette a fővárosnál betöltött negyve­nedik szolgálati éve alkalmából. UrV mm ,1 man ■ ,Sopro n-O y 6 rl* VE ■ mert a <s legiobb és I CJC I y legmegbízhatóbb Twte? ia iroda . Sopron-, Ovőr- <?• Vaamcgyc Rt L r eh érvári-ut 27 Tel |. I«U>' Nagy háborúság dúl a Városmajor Szanatóriumért, amelyet 1920-ban egy Biró Dániel nevű fiumei hajós­vállalkozó két millió koronás — ma több milliárdot kitevő hagyatékából az örökösök alapíványképen adták át az ortodox zsidó hitközségnek. A hit­község és az összes szentegyletek ülé­sén az elhúnyt bátyja, Braun Ber- nát, öccse halála napján letette a nagy összeget s abban állapodtak meg, hogy a hitközség lesz a vevő, de a kórházat a fentebbi alakulatok elölj áx'óságából szervezett bizottság kezelje. Braun Bernát fenntar­totta magának a jogot, hogy a kór­ház fontosabb ügyeinek intézésében maga is részt vegyen. A hitközség azonban nemcsak a kijelölt vezetősé­get, de magát Braun Bernátot is mellőzte az ügyek intézésénél s a kórházat eredeti rendeltetésétől elté­rően nem szegény betegek kezelésére, hanem gazdag ortodoxok számára rendezte be, ami nagyon jó üzletnek bizonyult. Braun Bernát pedig hiába várta az alapítvány létesítését. Mi­kor már türelme elfogyott, 1925 de­cember havában kiállította az ala­pító-levelet, amelynek értelmében néhai testvóröccse emlékére alapít­ványt létesít s ennek vágyóimul a hitközség kezén levő ingatlant jelölte ki. Ezt az alapítólevelet a népjóléti miniszter jóváhagyta s egyúttal uta­sította a felügyelő gyanánt kirendelt dr. Schwartz Ignác budapesti ügyvé­det, hogy az alapítvány vagyonát vegye birtokába. A kapott megbízás alapján az ügyvéd felszólította a hitközséget, hogy az alapítvány va­gyonát adja át; a hitközség ezt a kérést megtagadta azzal az indoko­lással, hogy Braun Bernát a 2 millió koronát neki ajándékozta kórház cél­jaira, de ez nem az alapítványé, nem is tartozik tehát odaadni. Az érdekes per végigjárta a törvényszéket és Ítélőtáblát s most van a Kúria előtt. Az ortodox hitközséget ott Nagy Emil v. igazságügyminiszter védi. Ős fazekas telepet, mely valószínű­leg a római korból származik, ástak ki az óbudai Kiscelli-utcában. Nász. Huber Lajos tabáni tem­plomgondnok Mária leánya, aki a tabáni r. k. Egyházközség irodai tisztviselője, a tabáni templomban házasságra lépett Szremácz György- gyel, a fővárosi elektromos művek hivatalnokával. Az esketést dr. An­gyal Kálmán apátplébános végezte, áld megható beszédet mondott a boldog házasságról. Külön szenzációja Budapest mo­numentalitásának a Duna. Hogy nála nagyobb folyót láthassunk Eu­rópában, egész a Volgáig kell menni és a legtöbb európai ember a Dunát hordja emlékében, mint az általa lá­tott legnagyobb folyót. A Duna azon­ban ^ csak itt Magyarországon lesz igazán hatalmas folyóvá. Utolsóelőtti nagy munkáját, a visegrádi szoros átszakítását elvégezve, keletről dél­nek kanyarodik s mint diadalmas Herkules érkezik Budapestre. Észak felé nem esik le a horizonton, hanem a Margitsziget szép dekorációját öleli körül s dél felé útját a budafoki plató kiemelkedő körvonala hatá­rolja. A folyó szélessége is a legará­nyosabban alkalmazkodik környeze­téhez. amikor Újpestnél belép a vá­ros határába, még 900 méter széles és fokozatosan szűkül a Gellért­hegyig^ A 235 méter magas Gellert 138 méterrel emelkedik a Duna színe fölé; oly hirtelen emelkedik ki a Duna medréből, mint egy óriás felhő­karcoló. A Gellérthegynél a Duna 2G0 méter széles, tehát éppen annyi, hogy a hegy a túlsó oldalról a legimpozán- sabban érvényesülhet, viszont a tá­volság még nem csökkenti magassá­gát. A Várhegy pedig, mely nem olyan meredek és szélesebben terül el — a legjobban érvényesül a 350 mé­ter széles Dunameder túlsó oldaláról. A víz mélysége, sebessége itt sokkal több életet mutat, sokkal több játéka van, mint annak a lomha alföldi fo­lyamnak, amilyenné a Duna Buda­pest után átváltozik. SZEMÜVEG Zibrinyinél, I , Attila-«. 12 Jellemzi viszonyainkat, hogy min­den jó gondolatnak milyen nagy idő kell, amíg megérik. A „Magyar Hét” eszméjét is 17 évvel ezelőtt vetette föl „Az Üzlet” című közgazdasági lapjában a lapnak nagytehetségű szerkesztője, dr. Radványi László és koncepciós elgondolással küzdött az­óta is ennek a tervnek a megvalósí­tásáért, amíg most, csaknem húsz év múlva, sikerre vitte. Alig egy éve dr. Ferenczy Izsó h. államtitkár vetette föl egy előadásában újból a „Magyar Hét” eszméjét és ezen az alapon al­kalma nyílt Radványi Lászlónak is­mét, hogy nagyarányú sajtópropa­gandával az eszmét valóra váltsa. — Budán ez nekünk nem is újság, mert a Budai Napló múltja bizonyítja, hogy a Magyar Hétnél sokkal kisebb, de föltétlenül szükséges tervek és eszmék megvalósításához egy-két év­tized kellett. Sxinfoltots. a üudtai mozi vásznán Egyedül áll Budán a maga kedves «estjeivel a „Hollós Mátyás Társa­ság”, amelynek minden tagja tud valami különös téren olyan szórakoz­tatással szolgálni az egybegyűlt tár­saságnak, amit más körben nem le­het megtalálni. írók, művészek és tudósok budai egyesülete ez, mely a saját erejéből tartja fenn magát és minden hétfőn este találkozik & Császárfürdő vendéglőjének külön „Mátyás tenné ”-ben, ahol valami különös szórakoztatást nyújt minden összejövetel. Most hétfőn este is úgy alakult a helyzet hogy Andor Endre, az új poétageneráció e rokon­szenves tagja néhány hangulatos, szép költeményét olvasta fel. Az így keletkezett hangulatban D a r ó c z y Zoltánná ült a zongorához és az ő klasszikus fütty-művészetével gyö­nyörködtette a társaságot. Fokozta a hangulatot V i r a á g Ilonka né­hány bravúros szavalata teljes test­mozdulattal, amely módszert egye­dül ő kultiválja most, mert ez kü­lönös gyakorlatot és graciózus, klasz- szikus mozdulatművészetet követel. Mindezek hatása alatt idegen téli­kabátban és idegen kalappal sietett haza hegedűjéért Tury Zoltán, aki sajátságos művészetével, lelke mélyéig átérzett különös előadó mo­dorával ragadta el a nagyrészt höl­gyekből alakult, megilletődött társa­ságot. K a p c z a Imre énekelt azután néhányat a saját dalai közül, egy­szerűen, kedvesen, Túry kíséretével és befejezte az estét P e t e r d y Sándor a „Hét fátyol” című pom­pás történetének felolvasásával. Viraág Béla háznagy konferált. Szilágyi Erzsébet emlékét ünne­pelte a hasonnevű budai leánygimná­zium a Vigadóban szombaton rende­zett estélyén, amelynek sikerét bizto­sította Hollósy Béla főigazgató, Bó- nisné Wallon Emma, Böhmnc Sztoja- novics Adél és Wéber Edith tanárnők gondos rendezése. A silver ült estét vasárnap megismételték. Diákok a Svábhegyen. A tanuló- ifjúság svábhegyi kirándulására a Tanács a múlt évben az összes isko­lák vezetőségének körlevelet bocsá­tott ki, melynek alapján a múlt tan­évben közel hétezer gyermek nézte meg a Svábhegyet. Most a Svábhegyi Egyesület arra kérte a Tanácsot, hogy ezt a körlevelet adja ki újból és tegye, közzé a „Főváros^ Közlöny’- ben is, mert ezzel népszerűsíti a bu­dai hegyvidéket. Lekopogtatott gondolatok, — amikor ez a budai film pereg. — Széljegy­zetek a budai krónika margójára. * A Budai Napló egy augusztus havi számában bizonyos elégtétellel hívta fel a vidéki szülők figyelmét arra a tényre, hogy fiaikat megnyugvással küldhetik Budára iskoláztatás céljá­ból, mert Buda szolid erkölcsű város s annak egész területén nem találha­tók — nyilvános házak. Ugyanaz a Budai Napló egyik legutóbbi számában csodálkozik és bosszankodik azon, hogy a politiká­ban, főleg azonban a fővárosi poli­tikában akadnak nyilvános — fér­fiak. * Az ominózus 500 autótaxi még mindig nem szaporítja Budapest bérautóinak számát. Ez a bántó in­cidens is mutatja, hogy a jelenleg érvényben levő fővárosi törvény nem szolgálja a lakosság érdekeit. A fő­városi Tanács, amely Budapest bor­sát intézi, láthatatlan és elérhetet­len. A nyilvánosság teljes kizárásá­val — mint a velencei tizek — hozza kétes értékű határozatait. Ezekért a határozatokért, ha a gyakorlatban be nem válnak és károsaknak bizonyul­nak, — senkit felesőssé tenni nem lehet. Az osztályvezetők egyszerűen hivatkoznak a Tanács megdönthetet­len határozatára. A Tanács pedig mint olyan, a törvény értelmében fe­lelősségre nem vonható. * A pesti oldalon erre bizonyára azt mondanák: „Ezért is nézünk így ki.” Mi budaiak azonban már nem­igen bolygatjuk a múltat, amely ne­künk az évtizedek hosszú során csak mellőztetést és csalódást hozott. Buda bizalommal néz a jövőbe, amely kár­pótolni fogja a múltak sérelmeiért. Az új fővárosi törvény remélhető­leg el fogja törölni a fővárosi Ta­nács balkezű intézményét. A tanács­nok urak csak referensei lesznek a város vezetőjének. S az a reményünk is megvan, hogy ezt a vezető állást budai ember foglalja el. Az a pro- videnciális férfiú, akit a főváros pol­gársága már ma is vezérének tekint, aki nagyképességű, nagylátkörű a főváros ügyvezetését alaposan is­merő férfiú, aki megértő és jólelkű ember, akit mi budaiak már régen a szívünkbe zártunk. ‘Magas pozí­ciója éppenséggel nem akadályozza abban, hogy a budai nyárspolgárok egyszerű, puritán és józan életét élje. Erkölcsi integritásához még a gyanú árnyéka sem férhet. Egyéni érdekeiket féltő, alacso­nyan járó emberek támadása őt el nem érheti, útját nem állhatja^JBuda türelmetlenül várja eljövetelét. A fővárosnak ezt a vidéki várossá deg­radált felét elégtétel, kárpótlás és jóvátétel illeti meg. Semmi kétség, — Buda mindezt meg is fogja kapni! * A jénai ütközetben a nagy Napo­leon a szó szoros értelmében meg­semmisítette az akkori Poroszország haderejét. A franciák hatalmas csá­szárja az ütközet után Erfurtba ho­zatta el udvarát, hogy Poroszország­gal és a német államokkal személye­sen folytathassa a tárgyalásokat. Európa minden uralkodója megje­lent a virágkultuszáról már akkor is híres Erfurtban, hogy hódolatát mu­tathassa be a diadalmas császárnak. Fehér Oroszország uralkodója, a ra­gyogó I. Sándor cár nyitotta meg a hódoló fejedelmek sorozatát. Utolsó­nak a porig megalázott Poroszország királya volt kiszemelve. A porosz kormány azonban nem igen bízott III. Frigyes Vilmos király szellemi képességeiben s helyette feleségét, a bájos, okos és tapintatos Lujza ki­rálynét j áruitatta a hatalma delelő­pontján álló császár elé. Napoleon a nagy fogadóterem kö­zepén állva várta a szerencsétlen Poroszország királynéjának megje­lenését. Alig hogy kitárult az ajtó, a hirtelenharagú korzikai, nagyot dob­bantott lábával s indulattól remegő hangon kiáltott a megdöbbent ki­rályné felé: — Madame, hogy merészeltek Önök engem megtámadni gyenge hadere j ükkel 9 A megbántott szép királyné csen­des, de önérzetes hangon eképpen válaszolt: — Sire, túlságosan bíztunk Isten­ben és saját erőnkben. A hazáját képviselő királyné e ha­tásos válaszának köszönhette Porosz- ország, hogy Napoleon nem törölte az államok sorából. Gyakran gondoltam már arra, váj­jon kiben és miben bízhatik oly ren­dületlenül a fővárosi Tanács 9 ( AgiszJ Autóbuszt a Rózsadombra A Rózsadomb és Vidéke Egye­sület nagyarányú mozgalma Nehéz és hosszantartó küzdelem folyik, erős hírlapi polémiákkal erő­sítve a rózsadombi autóbusz megva­lósítása érdekében. Minden hivatalos tényező megígérte az autóbuszt, de az még igen sokáig nem fog járni. Ezt az ominózus ügyet tárgyalta igen hevesen a Rózsadomb és Vidéke Egyesület legutóbbi közgyűlésén, ahol dr. Nádas Béla titkár, mint az autó­buszért indított harcban megedzett autószakértő ismertette a helyzetet. A rózsadombi járathoz 5—(i drb hegyitipusu kocsi kell. Ezt februárra Till Antal, az autóbuszüzem igazga­tója beigérte. Azonban a jelentéstevő biztos tudomása szerint a mai napig csak 3 próba alváz került ki a Ma­gyar állami vas, acél és gépgyárból karosszálás céljából. Azonban az al­vázakra a különleges fékberendezés tekintetében még mai napig sem jött létre megegyezés a német törzsgyár, a Mavág, az autóbusz-üzem és az Országos Automobil szakértő bizott­ság között. Ilyen körülmények kö­zött, mivel a karosszálás legkevesebb 4—5 hónapot vesz igénybe, így alig lesz februárban autóbuszforgalom a Rózsadombon. Ezért indítványozza, hogy monstre-küldöttség keresse fel Riplca Ferenc dr. főpolgármestert és Sipöcz Jenő dr. polgármestert, kérve őket, hogy gyorssegélyként átmeneti­leg gondoskodjék a főváros más, olcsó közlekedésről. De küldöttséget kíván meneszteni a belügyi és keres­kedelemügyi miniszterhez, hogy min­den soviniszta érzésük mellett, vám­mentesen és haladéktalanúi 5—6 drb hegyitipusu kocsit engedjen behozni külföldről. Ha ez nem lehetséges, ak­kor ideiglenes megoldásként állapod­jék meg a főváros Tanácsa a Martha vállalattal, hogy a budai Margit-híd- főtől „Rózsadomb” jelzéssel öt^ nagy taxi álljon rendelkezésre olcsó és sze­mélyenkénti vitel díj mellett.^ Vagy adja fel a főváros közlekedési mo­nopóliumát s adjon autóbusz enge­délyt a Rózsadomb és Vidéke Egye­sületnek, vagy más vállalkozónak. A vonal rentabilitása szempontjá­ból legfontosabb az útirány. A rózsa­dombiak a legrövidebb útirányt kí­vánják: a Margit-hídon át. A pesti végállomás a Jókai-téren legyen és a Gyár-utcán jöjjön fel, a Zárda­utcán a Rózsadombra. Itt ellentétes irányú körforgalmat kíván az Egye­sület: jobbra a Szemlőhegy-utcán át az Észter-utcáig s azután lefele az Áldás-utcán át a Zárda-utcáig és megfordítva. Másodsorban a Széna-térrel kell kapcsolatot teremteni. Itt az útirány a Marcibányi-térről a Ribáry-utcán s Mész-utcai áttörésen át a Rózsa­dombra s azután a Bimbó-, Szemlő- hegy-, Zárda-, Szerpentin-úton, Mar- git-körúton. Keleti Károly-, vagy Lövőház-utcán át a Marcibányi-térre és megfordítva. Ezeket a járatokat azonban csak jó utakon lehet meg­valósítani s így a küldöttség ezirány- ban is terjesszen sürgős kérést a fő­polgármesterhez, de a belügyminisz­terhez is a Mész-utcai kisajátítások érdekében, a makacs háztulajdonosok ellen. A rózsadombiak különben szívesen látják az adhéziós villamos vonal- vezetést, de ennek beigérésével nem engedik összekuszálni, esetleg elgán­csolni az autóbusz ügyet. A rózsadombi autóbusz megvalósí­tása érdekében 'dicséretes munkássá­got fejt ki a sajtó is s dr. Nádas Béla itt meleg köszönetét tolmácsolta a Budai Napló-nak, amelyik elsőnek s a leglelkesebben állt a mozgalom szolgálatába. _____ Az i paros író Gubiczá Lázár színművét, az annak idején szép si­kert aratott' „Fehér szegfű”-t de^ más címen, mint „Szentmiklóssy bíró lá­nya”, névvel hozta színre a „Budai Iparos és Kereskedő Ifjak Kultur- Egyesülete” a Városmajor-utcai elemi iskola tornatermében, amelyhez a tanács jóvoltából színpadot építtetett a főváros. A szorgalmas műkedvelő gárda, amely évek óta kulturális missziót teljesít, gondos betanulással hozta színre a darabot és az előadók közül kiváltak: Hardek Lonci, Ku- biatkó József né, P. Ligety Mária, Kain Ilus, Mányai Nelly, Szeidler Aranka, Grosz Manci, Herceg Gi­zella, Bodor Mariska, Joó Eszti, Vér­tes Elemér, Schwarz Lóránd, Makó Vilmos, Bányai Mihály, Tamay An­tal és Pesznekker Károly, aki Se- gesdy Józseffel és Lettner "V il mossál ügyesen rendezte a darabot. Sok buz- gósággal, jó igyekezettel, de talán egy kissé túlzásba vitte a két cigány szerepét Horváth János és Keller Antal. A terem megtelt hálás közön­séggel, amelynek sorában ott volt Krivoss Árpád és neje, Máthé István főv. biz. tag. Sógor József építész és a környékből sokan. Gubicza Lázár szerzőt sokszor hívták a lámpák elé és elhalmozták virágokkal, koszo­rúkkal. November 25-én, vasárnap d. u. 5 órakor színre kerül Földes Imre víg­játéka: Pántlika: KIRÁLY-FÜRDŐ Építette 1556-ban KARA MUSTAFA budai baaa. Budán, II., Fő-utca 84. szám. ír f I szénsava» nátront, fln TlWnQ szénsavas meszet, lU lUIXUO szénsavas klómátrlumot és magnéziumot tartalmazó hóvvlz küszviny, csuz-, bír- és csont betegségek, fim mérgezés, máj-, lép-, méh-, húgyhoíyagbán­ta Imák, gvomorhurut és alhosi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon ét. CArMrdlt . férfiaknak .... reggel 5—1 óráig bOZHIlüO . „fjének hétköznap délután 2 _7 óráig !! IVÓ KURAÜ Nagy fejlődés a magyar zongoragyártás torán A „Musica” gyártmányai lassanként kiszorítják nálunk a külföldi közép­márkájú zongorákat A magyar zongoragyártás a leg­utóbbi években hatalmas lendülettel fejlődött, ami leginkább nrra vezet­hető vissza, hogy gyártmányaink erős vámvédelemben részesülnek. A vám­tétel meglehetősen nagy, amennyiben egy 300 kilogrammos kurrens zon­gora után 300 aranykoronát kell fizetni. Ezekről a kérdésekről és általában a zongorapiac helyzetéről és ezen a piacon megnyilvánuló jelenségekről a Musica Zongora és Hangszerkeres­kedelmi Részvénytársaságról a követ­kező információkat szereztük be. A hazai zongoragyártás ma már annyira fejlett, hogy külföldről kizá­rólag a rezonancfenék és a mechani­kus billentyűzet behozatalára szorul. Ezeket a cikkeket azonban majdnem valamennyi európai ország zongora- gyárai importálják a speciálisan ev­vel foglalkozó német és egyéb or­szágbeli gyárakból, mert hiszen a zongora nem tömegcikk és így ezen alkatrészek gyártása nem volna ren­tábilis. Exportálásra egyelőre nem gondol a Musica, mert igen meg van elégedve már azzal is, hogyha a belföldi kur­rens zonjgorák iránti keresetet ki fogja tudni) elégíteni. Ä Musica Zongora- és Hangszer­kereskedelmi Rt.-ot a Magyar Álta­lános Hitelbank érdekkörébe tartozó yJHermes” Magyar Általános Váltó­üzlet Rt. 1909-ben alapította néhány bécsi hangszergyáros, valamint a bank ügyfeleiből alakult érdekképviselet ibevonásával, a célból, hogy úgy a magyarországi, mint az ausztriai pi­acon hosszabb időre való hitelek nyújtása révén a középosztály ré­szére is lehetővé tegye zongorák és pianinók megvételét. A vállalat a kö­zönség körében, minthogy csakis el­sőrangú hangszereket hozott forga­lomba, csakhamar közkedveltségnek örvendett és már aránylag rövid idő múlva, 1914. évben, a háború kitö­résekor igen nagy kiterjedésű vevő­köre volt. A háborút követő időkben a Musica a bérletüzletet is felvette üzletkörébe, egyben pianino, majd röviddel utóbb angol ismétlő szerke­zetű zongorák gyártására is rátért. E saját készítményű hangszerek már a gyártás kezdeti stádiumában is ko­moly zenei szakkörök véleménye sze­rint a külföldi középmárkákat úgy hangban, mint játszóképességük pon­tosságát és könnyű billentésüket te­PROF. GÁZFÜHDŐKALfHál M A L^G'OBB ÉS LEGMEGBÍZ­HATÓBB VILÁGHÍRŰ MELEG­VÍZTERMELO KÉSZÜLÉKEK L, ORBANHEGYI-UT 6. SZ. eíefora; Automata 534—11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom