Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-11-18 / 929. szám

i Napló XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1928 évfolyam. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre iO pengő. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. november 929. sz. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 18. Mi I&&3 a fiivés3l£Gríí&l ? Az egyeíieu znegtclelő fiely a NátítorReri Egy kissé mégis különös, hogy most azok támadják a várost és a tanácsot a szükséglakások épí­tése miatt, amiket valami szeszélyes kedvében olyan lehetetlen helyekre épített a város, hogy a józan embe­reknek leesik az álluk, — hogy éppen azok támadják, akik ezeknek az exo- tikus helyeknek kiválasztásakor döntő befolyást gyakoroltak a várospoliti­kára. Az ilyenfajta városi építkezés­nek céltudatosan kell történnie. A legelső szempont a városfejlesztés. A város legkülsőbb területén történt építkezés ezt legkevésbbé sem szol­gálja. Mérvadó szempont lehet az is, hogy a proletáriátus által lakott te­rületeket megkeverik az ilyen helyen épült új házak polgári elemével. A kevésbbé lakott külső területeken ezt a célt is rosszul szolgálják az új há­zak. A harmadik szempont az lett volna, hogy a lakásínségen segítse­nek. Ez némikép sikerült ugyan, de nincs benne nagy köszönet. Az így a külső részekre számkivetett tisztvi­selő és más lateiner ember, oly mész- szire esik a munkahelyétől, hogy- pénzben, időben duplájába kerül neki a lakás. Egyes városrészek mint pél­dául a Víziváros északi része, a Batthyányi-utea és a Margit-körut között, ahol vannak ugyan most is lakások, de azok egyike sem felel meg a mai kor igényeinek — ócska viskókban pusztulásba menő odúk, — ezek a részek nem jutottak egy tisztességes új, a kispolgárnak is al­kalmas, egyszerű, de egészséges, az elkerülhetetlenül szükséges világítási és egészségügyi berendezésekkel ren­delkező lakásokhoz. A városnak ez a része pedig elég központi fekvésű, a Margithidon és Lánchídon át Pestnek minden része könnyen és gyorsan el­érhető és ezeken kívül el van látva minden olyan kulturális tényezővel, mint például templomokkal, iskolák­kal, fürdőkkel és közlekedéssel, ame­lyek a külső részeken gyakran hiány­zanak. De itt él sok iparos és keres­kedő is, aki sehogy sem tud megfelelő lakáshoz jutni, pedig a kenyere, mű­helye, boltja ideköti, régi vevői kö­rébe. — Amikor a Keresztény Községi Polgári Párt vezére most dörgedel­mes fiilippikákkal ostorozza a várost, a külső részeken történt céltalan épít­kezések miatt — egy kissé különös­nek kell azt találnunk, mert e lapok hasábjain sokan, a várospolitikához értő budai vezéremberek tiltakoztak az ellen, hogy hegyoldalokba vájt, mesterségesen előkészített területeken, vagy megközelíthetetlen, hegymögötti vidékeken építsen a város nagy bér­kaszárnyákat, a lehető legrosszabb be­osztású lakásokkal, Ízléstelen külső­vel. A Keresztény Községi Párt ve­zéremberei ott ültek az építkezést in­téző bizottságokban és ha nem lettek volna oly annyira laikusok a város- rendezés és városfejlesztés terén, bizo­nyára nem engedték volna meg, hogy erről a tájékozatlanságukról négy- emeletes dokumentumokat építsenek a városban élő szegény-emberek szá­mára a kiránduló helyeken. A Köz­ségi Polgári Párt, amikor még segít­hetett volna ezeken, kevés befolyás­sal bírt a városházán és mire befo­lyása megnövekedett, már átvette volt a várostól a lakásépítés feladatát a magánvállalkozás. Azért tartjuk igen különösnek, amikor a Wolff-párt ve­zére támadja a várost és úgy tűnteti föl a dolgok állását, mintha ezeknél az elhibázott építkezéseknél más pár­tot is terhelne a felelősség, mint az övét. A Polgári Párt ott vétette el, hogy utólag nem tette szigorú kritika tár­gyává úgy a kiválasztott helyeket, ’ mint pedig az építészeti terveket. Sok házat épített a város abban az idő­ben, amikor okos beavatkozással meg­gátolhatta volna azokat a szerencsét­len lakásbeosztásokat, amelyek lakha­tatlanná teszik ezeket az új lakáso­kat, — és megkímélhette volna ezt a szép várost azoktól a csúf, ormótlan, idétlen külső díszítésektől a különben '■ is elrontott házakon, amely díszítések már kétszáz év előtt is ízléstelenek voltak. Saját reputációja érdekében kellett volna a sarkára állania a Pol­gári Pártnak, mert — úti figura do- eet — most tarthatja a hátát. Nem puszta véletlen, hogy éppen a kertészek országos kong­resszusa idején nyilatkozik a fii- vészkert ügyében Tuzson János dr. egyetemi tanár és sürgeti a kérdés megoldását Fontos ez nemzeti szempontból is, mert mint növénytermelő ország, éppen a növénytermelés révén az Alföld kopár térségeinek, szike­seinek és mocsaras területeinek gondos felhasználásával elérhet­nénk, hogy itt nem volna munka- nélküliség, nem adna gondot a B. listások és menekültek elhelyezése s hasznos foglalkoztatása. Fontos volna Buda szempontjá­ból, mert mint fürdővárosnak egyik vonzó sétáló helye is volna, amely érdekelné az idegeneket is. A nagynevű egyetemi tanár nyilatkozatából közöljük a követ­kező részeket: Tudvalevő, hogy ma, az Ullői-út végén elterült régi 28 hold kiterje­désű kert, öt holdnyi területre van összeszorítva. A kertben, a szabad­ban és az üvegházakban, kereken öt­ezer növényfaj van, összesen mintegy 15.000 példányban. Közismert dolog, hogy 1886-ban, amikor a mai klinikai épületek épí­tését a női klinikával megkezdték és az akkori 28 hold területből, az épít­kezéshez szükséges területeket szuk- cesszive 1903-ig igénybe vették, arról hogy a kert területe máshol biztosít­tassák, nem történt gondoskodás. Ez­zel szemben 1908 novemberében a képviselőház megszavazta azt, hogy a Margitsziget József főhercegtől meg­vásároltassák és a füvészkert ezen lé- tesíttessék — 22 hold területen. Hosszadalmas volna leírni a Mar­gitsziget ügyében ezután lejátszódott eseményeket, csupán ezek befejezését akarom megemlíteni. 1910-ben Lukács László miniszterelnök az átadást be­szüntette és ezzel újabb megoldás elé állította a füvészkert kérdését, ami abban a formában következett aztán be, hogy az 1908. évi fent idézett tör- vényeikk novellárisan odamódosítta­tott, hogy az Országos Füvészkert a Lágymányosnak ma még víz által bo­rított területén létesíttessék. — Ezzel megint nyugvópontra jutott a kert kérdése, de ez sem tartott sokáig, mert a főváros a lágymányosi terü­letre nézve egyebet gondolt és fel­ajánlotta, hogy cserébe megvenné az összekötő vasúti híd alatti Nádorker­tet, ha ezt alkalmasnak találnék. Me­gint tanácskozások, helyszíni szemlék stb. vették kezdetüket. Végül megál­lapítottuk, hogy a Nádorkert alkal­mas és a főváros a területet füvész­kert céljára megvásárolta. Ahelyett, hogy itt most már komolyan megin­dult volna a füvészkert létesítése, me­gint csak bonyodalom következett. A főváros azt az álláspontot foglalta el, hogy úgy értelmezi a Nádorkert átadását, hogy előbb az állam töltesse fel a főváros céljaira a Lágymányos vizét, mert enélkiil ezt nem használ­hatja. Ekkor 1926. április 26-án tet­tem előterjesztést a kultuszminiszté­riumhoz, hogy ha a főváros most már csak feltöltött állapotában hajlandó a lágymányosi területét a Nádorkerttel felcserélni, akkor felesleges a csere. Ebben az esetben előnyösebb a köze­lebbi Lágymányos területén maradni a kerttel. Ezóta nem történt semmi lényeges, csupán ülésezés és vita. Az utóbbiak során megfordult a kalapács nyele es roost a kultuszminisztérium kivánja a fővárostól a Lágymányos feltöltését természettudományi telep és füvész­kert céljára, vagyis a „Magyar Dah­lem” céljaira. Ez a fővárosnak mint­egy 10 éven át, évi 800.000 pengőbe kerülő munkálatot jelentene, amitől természetesen a főváros húzódozik és fog is azt hiszem mindig húzódozni. Ilyenformán 40 év óta nincs Buda­pestnek olyan 'füvészkertje, amely megfelelne a követelményeknek. Legfőbb ideje, hogy az új fü­vészkert ügyét a kormány ki­vegye a folytonos tanácskozás és politizálás hínárjából s végre egy határozott lépés történjék a mielőbbi megoldás felé. Át kellene telepíteni a füvészkertet a régi, Üllői-Úti területéről, mert az ezer kéményből kiáramló kénoxidos füst, az épületekről visszasugárzó, tikkasztó levegő, ma már úgyis alkal­matlanná tette a füvészkert céljára e területet. En jobbat az előadott ja­vaslatnál nem tudok és hangsúlyoz­nom kell ismételten, hogy a Nádorkert területén a feladat aránylag a legjobban, a legki­sebb költséggel és leghamarabb oldható meg és a megoldás már nagyon kívánatos volna. Budán, IQ28 november 77 A középosztály felsegítését te­kinti legközelebbi feladatának az Egységes Községi Polgári Párt, amelynek elnöke dr. Kozma Jenő orszgy. képviselő kijelentette, miszerint a párt abban a hely­zetben van, hogy egy hatalmas, nagyjelentőségű, komoly akciót indítson és már a jövő héten rendkívüli közgyűlést hív össze, amelynek egyetlen tárgya a fő­városi középosztály helyzetének megvizsgálása és a segítőeszkö­zök megválogatása lesz. Az akció kiterjed Budapest egész társa­dalmának a helyzetére és meg­vizsgálja azokat az okokat, ame­lyek miatt a fővárosi polgárság­nak a helyzete napról napra romlik. Ezt a kérdést eddig tel­jesen elhanyagolták, ezt föl kell karolni és a közgyűlésen ez ügy­ben az előadói tisztet Glücksthal Samu vállalta. Virágos Buda szép gondolatát igyekszik feleleveníteni a „Kertészeti Lapok” legujabb száma, amely töb­bek között azt írja, hogy Budapest székesfőváros minden szépért és ne­mesért lelkesülő főpolgármestere, dr. Ripka Ferenc bizonyára készséggel áll az ilyen mozgalom élére és az ő — páratlan és pártatlanul közbecsü- lésben álló egyénisége biztosítaná a sikert. A főváros példáját követnék a vidéki városok s ezzel föl lehetne lendíteni a nagy válsággal küzdő vi­rágtermelést és kereskedelmet. E szak­újság tervéhez mi is szívesen csatla­kozunk, mert Buda fürdőváros nem is lehet másmilyen, mint csak „virá­gos Buda”. Kegyelettel adózott kiváló tagjai­nak az őket ért súlyos csapások, éle­tüket gyötrő körülmények miatt, leg­utóbbi ülésén, a HOLLÓS MÁTYÁS TÁRSASÁG. Mélységes fájdalommal és részvéttel volt Exner Kornél iránt, aki most temette el harmadik, az utolsó fiát. Mind a hárman nagy re­ményekre jogosító, a férfikor elején álló és nagy tudással, kiváló képessé­gekkel az életnek induló, kész embe­rek voltak. Megrázó tragédia ez, amely elpusztítaná a hétköznapi em­bert és rendkívüli nagy lelkierő kell hozzá, hogy ezt olyan megadással vi­selje valaki, mint Exner Kornél. Sajnálattal vette tudomásul a tár­saság Rákosi Jenőnek megbetegedé­sét, amely aggodalommal töltötte el nemcsak a hozzá közelállókat, hanem az egész magyar társadalmat és mély­séges sajnálkozást váltott ki a Hollós Mátyás Társaság tagjai körében is, amely társaság iránt oly sok rokon- szenvvel viseltetett eddig a magyar írástudás nesztora. Assisi szent Ferenc életét a fe­rencrendi plébánia rendezésében nov. 21. és 22-én mutatja be a Helios- mozgó. Pusztuló értékek. Nagy gondat­lanság és figyelmetlenség mellett foly­nak a főváros részéről a csatornázási munkálatok s ennek folytán igen je­lentős értékek mennek veszendőbe, így legutóbb is az óbudai Berend-utca csatornázásánál egy értékes római feliratos sírkő került elő, amelyet a munkások erősen megrongáltak és csak ezután került az akvinkumi mú­zeumba. A főváros tanácsa most ren­deletét adott ki, hogy minden értékes leletet azonnal be kell jelenteni az illetékes múzeumnak, hogy a székes- főváros történelmének és építéstörté­netének emlékeit megóvják a pusztu­lástól. Különösen a Várban s a hoz­zácsatlakozó területeken és Óbuda egész területén könnyen bukkanhat­nak történeti szempontból értékes épí­tészeti leletre, falak romjaira, kőtöre­dékekre, sírokra vagy más tárgyakra. Ezért utasítja a tanács az össszes il­letékes ügyosztályokat és elöljárósá­gokat, hogy azonnal telefonon érte­sítsék egy-egy lelet feltalálásakor a fővárosi múzeumot és az akvinkumi múzeumot. A Krisztina-téri piac építésé­nek az ügyében október végén le­érkezett a fővároshoz a belügy­miniszter jóváhagyása s a mun­kák végrehajtására az intézkedés megtörtént. A Rózsadomb és Vidéke Egye­sület nov. 19-én este fél hétkor tartja közgyűlését a Lövészegyesület Marcibányi-téri házában, amelyen Szűk volt a Vigadó nagyterme, meg kellett nyitni a két mellék­termet is és' amikor ezek is meg­teltek, ki kellett nyitni a Polgári Kör termeit, ahol szintén terítet­tek a későbben érkezettek szá­mára. Házi ünnepre készült most csü­törtökön este a Víziváros és a Polgári Kör, de a vendégek szét­nyomták ezeket a pátriabeli ke­reteket és ezt az estét az egész főváros ünnepévé avatták. Fo­kozta az est iránt az érdeklődést az a hír, hogy a budai polgárság felhasználja ezt a kedves alkal­mat és meleg ovációval bizonyítja ragaszkodását és tiszteletét Ripka Ferenc köztiszteletben álló sze­mélye iránt, az őt ért alaptalan támadással szemben. A vacsorához elhelyezkedett közönség éljenzéssel fogadta Kozma Jenőt a terembe lépésekor, mire he­lyet foglalt a társaság és vacso­rához látott, amit a Pálffy ét­teremből tálaltak. Az asztalfőn helyet foglaltak: Andréka Károly, Bacsinszky Vla­dimir, Battenberg Lajos, Bánlaky Géza, Bárdos György, Becsey An­tal, Bérezel Jenő, Benedek Sándor, Bibithi Horváth János, Bittner Já­nos, Bódy Tivadar, Borsos Endre, Borvendég Ferenc, Bolin József, Csécsi Nagy Miklós, Csilléry Béla., Désy Géza, Dormándy Géza, Édes Endre, Fejér József, Fejér Ottó, Fináczy Béla, Gaár Vilmos, Gamauf Géza, Geszti Andor, Harrer Ferenc, Hiesz Károly, Hoor-Tempis Móritz, Hódy Lajos, Hubert Vilmos, Kernt- ler Kálmán, Krieszhaber Adolf, Krivoss Árpád, Lamotte Károly, Lengyel Zsolt, Lieber Endre, Lob- mayer József, Manninger Vilmos, Marik Ernő, Melba Armand, Moser Ernő, Németh Béla, Neuschloss- Knüsli Kornél, Orova Zsigmond, Papanek Ernő, báró Perénvi Zsig­mond, Pompéry Elemér, Rittinger Imre, Rumbach Dezső, Róze Henrik, Solty Lajos, Stark Lipót, Sümeghi László, Szabó Imre, Szalay József, Szalay Sándor, Szentirmay Imréné, Széli Jenő, Szombathy Kálmán, Te­József Ferenc dr. királyi herceg is megjelenik. A rendes közgyűlési tárgysorozaton kívül fontos tárgy az elnökválasztás, Balogh Lóránt em­lékbeszéde Alpár Ignácról és a rózsa- dombi autóbuszkérdés. Utána társas­vacsora. Az elnöki tisztet Bárczy Istvánnak ajánlották fel. A Klotild Szeretetház oktatóse­gélye címén a főváros 14.060 s még külön nyolezer pengőt utalványoz a fenntartó Egyesületnek. A világhírű budai őszibarack vi­rágjában a Gellérthegy legszebb dísze, mely az utóbbi időben teljesen kive­szett, újra virágozni fog, mert a Bu­dapesti Gazdálkodók Egyesülete ma­gáévá tette März Károly indítványát, hogy a régi híres baracktermelést ho­nosítsa meg a budai hegyvidéken, egyidőben beérő, egyfajta őszibarack­fákkal. A cél érdekében a kertes gaz­dák között széleskörű propagandát indítanak, mert a talajvizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a budai hegy­vidék a legkitűnőbb őszibaracktermő­talaj egész Európában. Szentendrétől Érdig, végig a budai hegyvidéken, ahol a pompás budai szőlő termett, most negyvenezer őszibarackfát fog­nak elültetni. Ezzel lehetővé válik, hogy Buda újabb jövedelemhez jut, mert vaggontételekben hatalmas gyü­mölcs exportot tud majd lebonyolí­tani. A díszfák helyett gyümölcsfák fognak virágozni, vagyonosodást hozva Budára és ezzel Buda olyan gyümölcskereskedelmi gócpont lehet, mint Kecskemét, vagy Nagykőrös. Jó­létének ez is lehet egyik alapja. mesváry Imre, Tury Zoltán, Usetty Béla, Vájná Ede, Végh Kálmán, Ziegler Géza — és a többi asztalnál eloszolva: Aigner Ottó, Anda Géza, Bakonyi János, Bárdos György, Barsi Jenő, Balkányi Kálmán, Bánó Dezső, Barsi Jenő, almási Balogh Lóránd, Baitrock József, Blahos Rudolf, Bucsánszky Bertalan, Cso- haj Géza, Dán Leó, Enywáry Jenő, Eperjessy Béla, Érczhegyi István, Frommer Zsigmond, Gallina Fri­gyes, Gabriel Ferenc, Gazdy Jenő, Gorka Gyula, Groffits Dezső, Grosch Károly, Guth Ferenc, Ulyefalvi La­jos, Jalsoviczky Károly, Juhász Jenő, Kaclnár Károly, Kemény La­jos, Kiss Dezső, Klemm Árpád, Koffler Adolf, Kun Gyula, Kulcsár Richárd, Lohr József, Martin Gyula, Major István, Méhn Antal, Morbit- zer Dezső, Morbitzer Nándor, Mos- dóssy Imre, Mód Lajos, Nádas Béla, Nagyőszi Ferenc, Nagy Pál, Ostián Antal, Oszoly Kálmán, Pénzes Mi­hály, Péter János, Poieh Félix, Po- gonyi Nándor, Rezső Antal, Ring Béla, Hernád István, Schlachter József, Szántó Jenő, Szepessy Re­zső, Szepesi Ágoston, Szibinkits György, Szitár Endre, Szlávik Fe­renc, Thoma József, Tisza Béla, Tímár József, Váli Gábor, Vecseklói József, Vértessy Károly, Weimesz Marián, Zboray Gyula, zilahi Balogh Gyula, Zilahy-Kiss László, Zimka Gergely, Zverkó János és sokszázan mások, akiknek nevét a nagy soka­ságban nem állott módunkban föl­jegyezni. Elmaradásukat kimentették: Beth­len István miniszterelnök, Vass Jó­zsef, Herrmann Miksa, Scitovszky Béla, Klebeisberg Kuno gróf és Walkó Lajos miniszterek, Dréhr Imre, Sztranyavszkv Sándor és Petri Pál államtitkárok és még sokan. A társasvacsora befejeztével Fináczy Béla a Polgári Kör elnöke emelte poharát a Kormányzó Ö főméltósága egészsé­gére, azután üdvözölte Kozma Je­nőt, továbbá névszerint a megjelent közéleti vezérférfiakat és végül fel­sorolta és üdvözölte mindazokat az egyesületeket, amelyek kiküldöttei az estén megjelentek. Ezután Ripka Ferenc dr. főpolgáimester szólalt fel, de perce­kig nem jutott szóhoz a viharosan megismétlődő éljenzéstől és megújuló orkánszerű tapsolástól. Oly viharos lelkesedéssel tört ki a jelenlévőkből a Kozma Jenőt ünnepelték. Ripka Ferenc rendkívüli ovációban részesült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom