Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-11-04 / 927. szám

*# XXV. évfolyam. 927. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 november 4. Színházat Budának írta: d-r. Szaiay Sándor m. kir. kormányfőtanácsos Kozma Jenő Szülőföldjén, nehezen lesz apostollá valaki cs ha mégis azzá tud lenni, ak­kor küldetése van. Tisza. Kálmán idején, a régi szabadelvű pártban nőt­tek így a fiatalok szemmelláthatólag az öregek fölé, amikor még értéke volt a tehetségnek és az előadókból lettek az államtitkárok. De a tehet­ségek érvényesültek. Érdemes ^ volt dolgozni. Kozma Jenő azok közé tar­tozik, akik fiatalon sodródtak a köz­életbe és a munkát szívesen rakták vállaira az öregek. Nyílt ésszel, nyílt szemmel, rettenetes szorgalommal és törhetetlen akarattal küzdötte föl magát a nélkülözhetetlenek sorába, ott is az elsők közé. Politikusnak ter­mett ember, aki a célnak alárendeli az eszközt, államférfinak, mert min­den eszközt fel tud használni a cél ér­dekében. Életét önmagára alapította. Nem vállalt hivatalt, hanem ügyvédi irodát nyitott és megalapozta anyagi függetlenségét. Ezzel biztosítja politi­kai függetlenségét. Van bátorsága új ösvényre lépni, van ereje visszalépni. Öt nem sodorja az ár, ő gátat tud ál­lítani az áradatnak. Mer elindulni, tud megállani. Bethlen István gróf kibontotta a Polgári Párt zászlóját, Ripka Fe­renc magasra emelte — Kozma Jenő hadsereget toborzott a zászló alá. „ ... Nem minden büszkeség nél­kül mondom, hogy szűkebb pártom­ban, Budán, a Vízivárosban, a válasz­tók felekezet- és osztálykülönbség nélkül tömörültek a polgári fron­ton ...” Ennek a polgári hadseregnek ma már Kozma Jenő a vezérkari főnöke. A Polgári Egység Klubja, mely^ a budapesti kerületi községi Polgári Pártok központja, egyhangúlag és lelkesedéssel dr. Kozma Jenőt vá­lasztotta meg elnökének. Amikor ezt megköszönte, programmot is adott, kemény szavakat mondott. Ahogy ő nevezte: — egyszerű tőmondatokat. Az elnökválság oka: — hogy a polgárság érdeklődésének homlokte­rébe a városi politika lépett. Az or­szág gondját Bethlen István viseli. A világpolitikát az ő általa hivatot­tak intézik. De a főváros polgárságát kenyérgondok gyötrik. Megélhetési problémák, a mindennapi életért folytatott élet-halál küzdelem lehető­ségei és kérdései izgatják és e bajok legnagyobb részét a főváros admi­nisztrációjának elavult és idejét múlt rendszere okozza:, ' Egv éven belül meg fogják kérdezni a főváros pol­gárságát, hogyan, miképpen és kik által kivánja felépíteni az új Buda­pestet. Arról lesz szó hogy milyen legyen a mi fővárosunk külső for­mája és milyen legyen belső struk­túrája? Mindennek előfeltétele az új fővárosi törvény, melynek módot kell adnia, hogy a polgárság akarata do­mináljon. A Községi ^ Polgári Párt nem használhat demagóg jelszavakat, nem agitálhat szélsőséges eszközök­kel. Nem kergethet ábrándokat, mert azokat 'keserű csalódássá érlelte az idő, a frázisok pedig csak könnyeket fakasztó hazugságoknak bizonyultak. Eredményeket mindig csak reálpoli­tikával lehet elérni. Az egyszerű tő­mondatok politikáját hirdeti, mely azt követeli, hogy hosszú programm- beszédek és fantasztikus tervek kidol­gozása helyett egyszerűsítsük __ le a problémákat a maguk lényegére és beszéljünk .azokról őszintén, világo­san, frázisok nélkül. Mi tudjuk, hogy a közönséget ezer gond, baj és nyo­morúság sújtja, de azokat csak a kormány segítségével lehet orvo­solni. Soha még városi párt nem tu­dott komoly eredményeket elérni, ha nem támaszkodhatott a kormány jó­akaratára. A: kiskereskedői hitelt a mi kérésünkre szavazta meg a kor­mány, aminthogy a lakbéreket is a főpolgármester iniciativájára stabili­zálta és ugyancsak kilátásba helyezte a pénzügyminiszter a forgalmi adój nak egyfázisúvá való tételét, továbbá a jövedelmi adó-kulcsnak a leszállí­tását és a többi tervbevett pénzügyi könnyítéseket. Ez a reálpolitika szo­katlanul rövid idő alatt növelte naggyá a pártot, amelynek ma a vá­rosházán sorsdöntő szerepe van ...” Budán mindenki tudja, hogy mind­ezekben oroszlánrésze van Kozma Jenőnek. Azzal a hírünkkel kapcsolato­san, hogy a Fő-utca és a Kiraly- hegy-utca sarkán felszabadul a hatalmas Ganz-féle gyártelek, ahová Szalay Sándor dr., a II. kér. érdemes elöljárója, a budai állandó színházat tervezi, közöl­jük az illusztris tervező megoko- íását, hogy miért kell Budának állandó téli színház. (A szerlc.) A pesti oldalnak kilenc állandó színházával szemben, a jobbpart ez időszerűit egyetlen működésben levő érdemes színházzal sem ren­delkezik; mintha csak a szépséges budai Dunapart palotáiból, a Vár patinás főúri kastélyaiból, a Ró­zsadomb és a többi hegyvidék bá­jos villasoraiból hiányoznék az ér­zék és a vágyódás a szépművésze­tek e része után. Pedig Buda va­lóságban természeti fekvésében és lakosságának összetételében külö­nösen is a magyar nemzet művé­szeti készségének nemcsak szolgá­latára, de egyenesen kitermelésére van hivatva. Színjátszás tekinte­tében a jobbpart valóságos függ­vénye a balpartnak, mintha csak a jobbpart negyedmillió lakossága művészeti kiskorúságban élné napjait. A pesti oldal, a gazdasági és ipari, a kereskedelmi élet mozgal­mas légkörében él; a budai oldal, a munka utáni pihenés, a csendes családi otthonok világa; ahol az élet versenye után, szinte kíván­kozik a lélek, az eszmény, az ideálok,, a művészetek emelkedet- tebb sférájába. Addig míg Budá­nak, „lakóvárossá“ való kifejlő­dése meg nem történt,, könnyen érthető volt a balpart művészeti téren való túlsúlya; de ma, midőn ez már a közlekedési viszonyok és a hegyoldali kertesváros létesülése teljesen kialakult a helyzet, — nincs sem pénzügyi, sem kulturá­lis akadálya annak, hogy az állan­dóan Budán lakó, tetemesen meg­sokasodott művelt társadalom ne itt, hanem a balpartra vqló esti vándorlással elégítse ki művészi igényeit. Ismerjük a mai nehéz közgaz­dasági viszonyokat, de merjük vi­tatni, hogy a budai színházláto­gató társadalom évi közlekedési kiadása a balparti színházakba ju­tással előálló többlete, meghaladja annak a tökének kamatát, amelv- lyel a budai állandó színház fel­építhető. Tudjuk azt is, hogy a m. kir. operának nincs meg az állandó rendes kamara színháza, a Nem­zeti színháznak is csak a legújab­ban; pedig a művész nevelés és az erők kihasználása érdekében, en­nek szüksége és állandósítása mindenki előtt nyilvánvaló. Bu­dán kipróbált valóság. B két nagyszerű intézményünk: a Nem­zeti színház és az Opera fel­váltva láthatnák el a budai szín­ház, mint kamara színház szín- művészeti feladatait, ami által a jobbpart közönsége igazságosan osztoznék nagy művészeink által szétszórt alkotó gazdagságban. Magának a budai állandó szín­háznak létesítése tehát érdemes áldozat a nemzeti művelés esz­ményi oltárán, építése, fenntar­tása munkaalkalmat, működése sok hivatott író és művésznek ál­landó foglalkozást biztosít; a kí­vánt anyagi eszközöket pedig Buda megértő társadalma, erős, egységes és helyes megszervezésé­vel és egyetemes összefogással bizonyára képes előteremteni. * A közölt értékes gondolat meg­érdemli, hogy a budai társadalom érdeklődésének központjóiba he­lyeztessék, ezért kérjük m. t. ol­vasóinkat, hogy minél kimerítőb­ben szóljanak hozzá, hogy így mielőbb tisztázódjék a színház he­lyének nehéz kérdése is. A szerkesztő. Meí@len Megdöbbenve állott meg egy percre az élet zavaros forgataga, amikor a vészhír belehörögte a i város ziháló zajába, hogy Bethlen István gróf váratlanul vészes be­tegségbe esett és álig van remény a meggyógyulásra. Megállt a szó a beszélők ajkán, rettenetes döb­benettel, összecsuklott emberek néztek egymásra ijedt szemmel, mintha megremegett volna a föld alattunk . . . Nem... az embert, nem a miniszterelnököt féltették, ha­nem az ország sorsát. Olyan na­gyon kicsinyek lettünk. Olyan nagynak láttuk őt magunk felett. És nem láttunk mást, csak öt. Éreztük, hogy itt szerteszét hull minden, amit oly nehezen rak­tunk egymás mellé. Éreztük, hogy itt fölszabadul mindaz a szenvedelem, amit olyan nehezen gyűrtünk le. Láttuk, hogy ismét labdává lesz ez az ország gonosz . játékosok kezén. Láttuk a vigyor- j gást a letűnt miniszterek arcán, ahogy megnyílt előttük az egyet­len lehetőség. Ők, akiket elejtett az erős, igazságos kéz, mert meg­mérettek és nem találtattak elég súlyosaknak. Ő, aki olyan, mint a tölgy, mely elhullatja megsár­gult leveleit. A szellő tova fújja az átszeli árokba, a bokor aljára, egy halomra. Szétszórja az avaron, amíg nyomuk vész. Az a szellő, amely meg nem rezegteti a töl­gyet, amely áll rendíthetetlenül, magasan, mint az ős fa az erdőn, mint a nemzet ősfája. Csak a viUám sújthatná. Áll erőben, villám nem érte. A BUBÁI TÁRSASKÖR november hó 8-án, csütörtökön délután pontban 7 órakor a Kör nagytermében tartja rendkívüli közgyűlését, amelynek tárgysoro­zata: 1. A közgyűlés megnyitása. 2. Előterjesztés a belügyminiszter 174.000/1928. sz. rendelete alap­ján keresztülviendő alapszabály- módosításról és határozat. 3. Eset­leges indítványok. Tisztelettel kéri az elnökség, hogy a tagok a közgyűlésen okvet­lenül megjelenni szíveskedjenek. Amennyiben a közgyűlés nem volna határozatképes, az alapsza­bályok értelmében november hó 22-én minden külön értesítés nél­kül, este 6 órai kezdettel a Kör nagytermében tartják meg e rend­kívüli közgyűlést, amely a meg­jelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. Az indít­ványok legalább 15 nappal a köz­gyűlést megelőzőleg, tehát legké­sőbb október hó 24-ig nyújtandók be az elnökséghez címezve, „Indít­vány ’ ’ megjelöléssel. A közgyűlés után társasvacso­rára gyűlnek a tagok, amelyre írásban, vagy telefonon (Aut. 539—13.) november hó 6-ig kell jelentkezni. A közgyűlés előtt 6 órakor választmányi ülés lesz. Uj elnököt választott okt. 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén a „Pol­gári Egység Klubja“ dr. Kozma Jenő kormányfőtanácsos, országgy. képvi­selő személyében. Becsey Antal kormányfőtanácsos, törvényhatósági bizottsági tagot a Kézműiparosok és Kiskereskedők Or­szágos Szövetsége díszelnökévé vá­lasztotta. Ebből az alkalomból a Kékosz helyiségében ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére, amelyen a köz­élet, az ipar és kereskedelem képvise­lői nagy számban vettek részt. Lati- nák Jenő üdvözölte a vendégeket és rámutatott arra, bogy a magyar köz- gazdasági élet fontos érdeke, hogy Becsey Antal kerüljön a magyar kéz­műiparosság élére. Reményének adott kifejezést, hogy Becsey Antal rövide­sen az egész magyar kézműiparosság vezető elnöke lesz. Becsey Antal meg- hatottan mondott köszönetét az ün­neplésért és megígérte, hogy mindig és mindenkor készséges harcosa lesz a magyar ipar érdekeinek. I. Budapest Fürdőváros: — Részvény­társaság. A Budapest Fürdőváros Részvény- társaság, ha jól emlégszünk, 1,200.000 pengő alaptőkével a .MÁV, az Égisz- Parkváros, Nova és HÉV. részvételé­vel arra alakult, hogy 1929-ben a Gel­lérthegyen Alpár Ignác mester ter­vei szerint nagy stílusban átépített citadellában nemzetközi balneológiái és idegenforgalmi kongresszusokkal kapcsolatos, nemzetközi balneológiái és idegenforgalmi kiállítást rendez­zen, ennek lezajlása után pedig az átalakított helyiségeket ünnepségek, előadások, koncertek és egyéb szóra­koztató berendezések Révén haszno­sítsa — olyan termet kapjon, ahol öt­ezer ember is elfér — emellett a cita­della egy részében nemzetközi érdekű balneológiái múzeumot és könyvtárt rendezzen be és végül — ami az egész tervnek előfeltétele lett volna — hogy az Erzsébethíd budai fejénél ki­induló tömegliftet építsen a citadel­lához. A város is, állam is nagyobb szub­venciót ígért be, dr. József Ferenc ő fensége, egy bizottsággal az oldalán a kiállítás propagandájával beutazta a kontinens államait, érintkezést ke­resett és talált a resszort tényezőkkel és szerencsésen és ügyesen 16 államot lekötött a részvételhez. A főváros feladata maradt termé­szetesen a Gellérthegy méltó rende­zése és a citadellához vezető autó- és- autóbusz-út kiépítése. A megvalósulás küszöbén, a kész tervezés és beharangozás után a fő­városnak fájt kiadni kezéből a 40 éves lift-koncessziót, az államnak meg fájt megapasztani a beígért segély erejéig a pénztartalékát. Úgy aztán! Budapest Fürdőváros részvénytársasági keret lett és beál­lott a többi részvénytársasági keretek szomorú és egyre hosszabbodó sorába. II. Budapest Fürdőváros: —Egyesület. A Gellórt-szálló termeibe összehí­vott választmányi üléseken, működé­sük tartományaiból, mint lelkes feu­dális lovagok vonultak fel a bizakodó és nagytudású dr. József Ferenc őfensége elnök körül az orvosprofesz- szorok, a műépítészek, táj kertészek, a közlekedés vezetői, fürdőigazgatók, gyárosok, képviselők, felsőházi tagok, írók, művészek, magas városi és ál­lami tisztviselők, hogy összehordják tudásukat, szándékaikat és lehelvez- zék tanácsaikban a lelkűk közös aka­ratát a Budapest Fürdőváros Egye­sület célkitűzéséhez. Ez a cél Budapestnek fürdővárossá való avatása volt! A főváros költségvetése az 1929. évre a következőképpen ala­kul: bevétel 212 millió 363 ezer 798 pengő; kiadás 212 millió 362 c-zer 327 pengő, tehát a felesleg 1471 pengő. Szilágyi Károly elnök névnapját ünnepli az Óbudai Hegyvidéki Szö­vetség összes tagjainak részvét étiével c hó 5-én este 9 órakor az óbudai Korona Vigadó ban. — Az ősz beálltá­val választmányi üléseit a szövetség ismét a Felsőmezőgazdasági Iskola tanácstermében III., Kiskorona-u. 10. sz. a. tartja, minden hónap első hétfő­jén este 7 órakor. A legközelebbi vá­lasztmányi ülés november hó 5-én este 7 órakor lesz. Kéri az elnökség a vá­lasztmány tagjainak az ülésen való pontos megjelenését, hogy 9 órára át­vonulhassunk a Korona Vigadóba tartandó névünnepi társasvacsorához. Teríték ára 2 P 40 f. Tagtársi üdvöz­lettel: Szervei György főtitkár, Kar- czag Vilmos alelnök, Läufer József társelnök. Domborművű térkép lesz az Erzsébet kilátó és a Hármashatár- hegyi menedékház mellett, amely az onnan látható vidéket mutatja, a látogatók teljes útbaigazítása céljából. Ez szintén egy lépés a fürdőváros felé. Az elnöki székben éreztük a ná­dor-család öröklött városépítő és szé­pítő erejének presztízsét, az ifjú fő­herceg képében; — hallottuk a nagy célért megszólalni gróf Apponyi Al­bertet, Rakovszky Ivánt, Ripka Fe­rencet, Korányi Sándor bárót, Né- methy Károly v. b. t. tanácsost, Wargha Lászlót, a főváros fejlődé­sének egyetlen irányítóját, Bérezel Jenő tanácsnokot, fürdőügyünk kép­zett szakértőjét, Alpár Ignác épí­tészt és hosszú sorban a főváros eu­rópai fejlesztésének többi elismert té­nyezőit. A főváros barátainak ilyen szeren­csés tömörülésétől főleg a f Duna jobbpartjának, mint fürdővárosnak nagyvonalú megoldását reméltük és vártuk. ■Am helyesen vagy helytelenül, en­nek az illusztris egyesületnek a veze­tősége lekötötte magát a gellérthegyi fürdőkiállításhoz, az ott rendezendő­kongresszusokhoz és a citadella-lift­hez. Ezek bármelyike is érdemes ügy, de még valamennyi együttvéve sem — Budapest fürdőváros. És sajnálattal kell látnunk, hogy a Budapest fürdőváros gondolatának ez az egyetlen hivatott szerve — a részvénytársaság és a kiállítás kudar­cától — kedveszegetten szinte elejteni látszik magát a nagy célt. Kétségtelenül a Gellérthegy kikép­zése, akkor amikor a lábánál a Gel- lért-, a Rudas-, a Rác-fürdő, ez a há­rom dúsan adó hőforrásokra támasz­kodó telep várja a maga „táj-megol­dását” — ami minden gyógyfürdőnek velejárója — „sine qua non”-ja, mert hiszen a fürdőnek a Hinterlandja a hozzá kapcsolódó tájék — fontos és kivívásra méltó, de annyira mégse menjünk, hogy vele elejtsük az igazi célt. Mert a hegykiképzés egyáltalán nem hátráltatja, nem gátolja a kiállí­tási terület berendezését a Lágymá­nyoson. Hiszen a Gellérthegynek sok más helyes és talán még megfelelőbb meg­oldása képzelhető, amik a fürdőcso­port táj beli hátterét csakúgy, vagy még illőbben ’megoldják, mint a ci­tadella ilyen átépítése. Már hallottunk a citadella helyére emelendő Pantheonról, hősök emléké­ről, országos gyászt és örömet jelző kampaniléről, legutóbb Bárczy István egy cikkében egy emléktoronyról, a legtetején a világító Szent István ko- ronáváb ami összefogó szimbóluma lenne a régi Hazának, Nagymagyar- országnak. íme, megoldás kínálkozik több is, csak legyen, aki a legigazibbat kiválasztja és felfogja és ha fel­fogta, keresztül is törjön vele tekintélye súlyával és lendületével —• VáltoxatobL

Next

/
Oldalképek
Tartalom