Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-10-24 / 926. szám
II alkalmas, elég kényelmes és jól párnázott ülésekkel ellátott nyitott vállalati autóbuszon, a többi utast pedig négy rendes ötíiléses bér-autón helyezték el. A két autóbuszon az utasokon kívül a csak „civilben öltözött“ soffőrökön kívül a vállalat egy- egy i— jelvény vagy \ kar szalag nélküli — fiatal tisztviselője foglalt helyet, akik az autó-kör járaton mint vezetők „Interpreteu- rök“ szerepeltek. Ezen tapasztalatom alapján célszerűnek vélném, ha a vállalati autóbuszok soffőrjei, amint azt külföldi városban is láthatjuk, megfelelő egyszerű egyenruhával látattnának el; a vezetők pedig, hogy az utasok a meglátogatás! helyeken azonnal megismerjék szolgálatuk közben okvetlenül díszesebb „Ibusz“, „Interpretern'“ karszalaggal ellátva tennék meg szolgálatukat. Megnyugvásukra felemlítem, hogy például a vasúti szolgálatban, avagy a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség tisztviselői és főtisztviselői, esetleg már miniszteri tanácsosi rangban levők is, ha a közönséggel érintkezve tesznek vasúton vagy hajókon rendes szolgálatot avagy ellenőrzési külszolgálatot, mindig kötelesek az előírt ,,Ibusz“ tisztviselői karszalagot viselni. Ne felejtsék el az érdekeltek, hogy „tisztességes munka végzése sohasem dehowestáló, hanem ellen-, kezően nemesítő dolog“, amire nézve a hírneves, már elhunyt svéd regényírónő: Marie Sophie Schwarz találó szavait idézem: „Arbeit adelt den Mann“, vagyis „a munka nemesíti a férfit“. Az előzők felemlítésével megjegyzem, hogy a vezető kérésemre engem a 24 személyes autóbuszon közvetlenül a soffőr mögött, a négy üléses sorok egyik sarok ülésére utalt, még pedig a már ott ülő „fiatal ember mellett“ szavakkal. i Hogy miért hagsúlyozom a kedves modorú vezető ezen szavait, azt majd a következőkben leírt felette érdekes „utikalandból“ ki fog tűnni. Őszintén mondván, az utóbuszba való beszállásomnál jobban szerettem volna, ha egy „fiatal úr fi“ helyett egy kedves nőd személyiség mellé kerülök, lett légyen az bármely nemzetbeli. Kényelmesen elhelyezkedve a soffőr mögötti ülésemen, még elindulás előtt szemügyre vettem a mellettem ülő, kalap nélküli, egész rövidre nyit hajú, felöltőben burkolt, mintegy 18 évesnek, éppen érettségi vizsgán átesettnek látszó és igen szerény viselkedésű úrfit, aki a balról mellette ülő s apjának látszó idősebb úrral beszélve, azonnal megtudtam, hogy németek és hogy talán az apa sikerült vizsga jutalmául utazásra vitte. Az üléssoromban a negyedik utas egy bájos szőke leány volt, akiről később megtudtam, hogy szintén német; igazán sajnáltam, hogy nem én kerültem melléje, hanem egy öregebb bácsi. Az előttem levő sorban a jól tápláltan kinéző igen fess soffőr mellett e9y körülbelül 45—50 éves és aggszüz- nek látszó hölgy telepedett le, aki mellett pedig egy,, a hölgy szomszédjával nem törődő előkelő külsejű úr ült; valószínűleg én is hasonló negatív álláspontra helyezkedtem volna a nyakon fehér zsebkendővel átkötött idősebb úri hölggyel szemben. A mögöttem levő utas-társak és társnők vegyesen angolok, németek és egy idősebb hollandus házaspár volt, továbbá egy élénk fekete szemű fiatalabb japán úr, notesz-könyvvel a kezében, aki már az elindulás előtt jegyezgetett könyvecskéjébe. Biztosan ő is tanulmányozás céljából vett részt a körjáraton. Végre szeivény-vizumon is átesve, megindult a néző közönség, de főképpen az utasok nagy örömére az autó-karaván a 24 személyes autóbusszal az élén; elég gyorsasági menetben a Deák Fe- renc-utca, Vörösmarty-téren, Do- rottya-utcán, Ferenc József-téren és a Zrinyi-utcán áthaladva az első megállás, illetve az első kiszállással kapcsolatos megtekintés a Szent István nagy-templomnál volt. Háromnegyed 9 órakor érkeztünk ide és az utasok kiszállva, derék vezetőnk német és angol nyelvű rövid, de igen jó magyarázata mellett megtekintették belülről is a gyönyörű építkezésű és berendezésű Bazilikánkat. Tizenöt perc múlva már ismét helyükön ültek az utasok. A Bazilikától a Vilmos császár- útón át a gépkocsi-karaván az Andrássy-útra élénk sebességgel kanyarodott be. A Bazilika megtekintése után kölcsönösen bemutatkoztunk a velem egy sorban és a „fiatal úr fi“ mellett ülő idősebb úrral; a bemutatkozás részemről azért is történt, hogy megtudjam tőle, mint idegentől, a látottakról való őszinte véleményét. Nem elozsokat avagy dicshimnuszokat akartam tőle hallami fővárosunkra nézve, hanem az esetleges hiányokra voltam kíváncsi és pedig közvetlenül az idegenektől megtudni és e hiányokat cikkem útján az érdekelteknek jóindula- túlag tudomására hozni, hogy azok kiküszöböltessenek, illetőleg a helyeselhető kívánságok telj esit- tessenek. Az említett bemutatkozás révén megtudtam, hogy az illető Kart Frenck műépítész a Rajna melletti Cöln-Deutz-ből való volt, tehát nagy szerencsémre véletlen- ségből jobb szakértőre nem tehettem volna szert. Ezután jött azonban egy nem sejtett meglepetés és erre vonatkozólag Fedák Sári írói kifejezését használva: néhány pillanatra „Krach“ érzések támadtak agyamban, de ezzel egyidejűleg szívemben, tőzsdei kifejezéssel élve, irányváltozás, „hausse“ állott be a közvetlenül mellettem ülő „fiatal úrfivál“ szemben. Nevezetesen a műépítész bemutatta azután nekem a köztünk ülőt: „Carola Franck meine Tochter“, röviden mondva a „fiatal úrfi“, akit eddigi utunk alatt mindig per Jun- germann szólítottam meg, egyszerre lánnyá „gnädiges fraulein- re“ vedlett át. Most újból tapasztaltam életemben, hogy mily fura az ember természete; ugyanazon lény, áld iránt egy másodperc előtt teljesen indifferens érzelmekkel voltam, most külsejének változtatása nélkül, amely külső az autóbuszunk interpreteurjét és engem, s valószínűleg másokat is félrevezetett, most már némi vonzalmat éreztem. Ezen felette érdekes intermezzo közelebb hozott engem — nem a mellettem ülő és kedvesen csevegő, most már „gnädiges fraulein-hez“ — hanem édes apjához, a hozzá intézett fent említett kérdésemre a szomszédnőm azonnal adott választ. Meg kell még jegyeznem, hogy ő nem 18, hanem 21 éves és Cölnben a „Társadalomtudományi (sociologiai) Akadémia“ harmadéves hallgatója volt. A kedves úri | hölgy kifogásolta ugyanis, még pedig véleményem szerint is teljesen indokoltan, hogy a budapesti utca névtáblák néhány újabb utca és tér kivételével túl magasan, sokszor eldugottan és gyakran kevés számúnk és hogy felírásuk kicsi, úgy hogy idegenek igen nehezen tájékozódhatnak a fővárosunkban való, esetleg térkép utáni járká- lásuk közben. Ezen beszélgetésünk alatt auto- boszunk softőrjének elővigyázó és higgadt vezetése mellett, sajnos, kissé túl gyors sebességgel haladt az Andrássy-úton; úgy hogy gépkocsink igen kiváló és 6 nyelvet beszélő interpretőrje Delej János „Ibusz“ tisztviselője rövid, de tartalmas és jól tájékoztató német és angol nyelvű ismertető szavai: ez a kir. operaház, itt áll Jókai Mór szobra stb. még a magyarázó szavak kiejtése közben már elhaladt az illető dolog előtt. Ezért célszerűnek vélném, ha a körjárati- autók menetsebessége a kör járatok alatt már a kiindulástól kezdve a Vigadó-térre való visszaérkezéséig okvetlenül csökkentetnék-, inkább egy félórával később térjen vissza, de ne rontassék el a kör járat célszerűsége. Felemlítendőnek tartom, hogy kedves szomszédnőm, a cölni akadémiai hallgatónő a Jókai szobor mellett elrobogva, nem tudta ki volt Jókai! Ezen annál is inkább csodálkoztam, mert tudvalevőleg Jókainak jóformán minden regénye német fordításban is megjelent és Németországban gyakori meggyőződtem, hogy az idősebb németek ismerik Jókainak nagy jelentőségét és regényeit. Az Andrássy-úton végig haladva, a „Millenium-szobor csopor- tozat“ előtt volt a körjárat 2-ik megállása; itt a gépkocsikban a résztvevők ülve maradva hallgathatták az „Interpretőrünk“ jó, tartalmas és rövid magyarázatait. Innen elsietve, tízóra tizenhárom perckor már a „Szépművészeti Múzeum“ megtekintésére a 3-ik állomásukhoz jutottunk. Itt a ki- és beszállást is beleértve negyven perc után a társaság ismét a gépkocsikon ült és a Stefánia-úton, a Korcsolyázó-csarnok, a Washington én Rudolf trónörökös szobrok mellett elrobogva, a Mil- leniumi kiállítási körútra fordult be, hol a Közlekedésügyi Múzeum előtt és az Iparcsarnok háta mögött elrobogva, a 4-ik kisszállással kapcsolatos megálláshoz, a Széchenyi-fürdőhöz érkezett; innen az, autóink tíz perc után a Wurstli es az Állatkert cirkusz melletti bejáró mellett elhaladva, az Állat- kert főbejáratához jutott. Az Állatkertben 21 percig időztek a már kifáradt társaság tagjai; én is már némi utazási energia-csökkenést, a gyomrom és torkomban pedig erősebb táplálkozási szükségességet diagnostikáltam. Ezért oly céból is, hogy autóbuszom intelligens soffőrjével zavartalanul beszélgethessek, nem mentem az utasokkal az Állatkertbe, hanem ezen idő alatt a soffőrt meghíva, betértünk a szomszédos, — a világhírű „Gundel“ vendég- lőbe. Itt sajnos, csak egy-egy pohár kitűnő udvari sör és néhány ropogós sóskifli gyors elfogyasztása közben kiegészítettem az autó- járatokra vonatkozó néhány még hézagos ismereteimet. Az Állatkertnek cirkusz melletti bejárójánál az utasok újból az autókra szálltak, tehát egy útszakaszon kétszer áthaladva, a Mezőgazdasági Múzeum megtekintésére a 6-ik és utolsó állomásunkhoz értünk, ahol az autó-ikarván eddigi példás rendje már a 24-063. számú gépkocsi igen fiatal soffőr- jének oktondisága miatt felbomlott és két gépkocsi oda se jutott a múzeumhoz. Autóbuszom és három kis gépkocsi utasai 20 perc múlva ismét a kocsijaikon ültek anélkül, hogy boldogult Alpár Ignácz műépítészünk gyönyörű koncepciójú épület-csoportj át megtekinthették és élvezhették volna. Ezután a Fasoron, Király-utcán, Erzsébet körúton, a Nemzeti Színházat megkerülve, a Rákóczi-, a Kossuth Lajos-, Eskü-, Váczi- és Deák Ferenc- utakon szintén gyors menetsebességgel visszatértünk fél egykor a Vigadó-térre, ahol az összes utasok igen fáradtan kiszálltak. Egyik idősebb hölgyet férje egy másik utas segítségével fáradtsága folytán autóbuszunkról jóformán leemelni voltak kénytelenek. A mi most már az autóbuszon volt huszonhárom külföldi utastól a megtekintett látványosságokra nézve elhangzott nézetnyilvánításokat illeti, a már felemlített utcák és terek névtábláinak hiányosságain kívül, csak még kettőt hallottam. Az egyik a kör járati autók túl gyors menetsebességére több oldalról elhangzott kifogás, a másik pedig, hogy a kör járati utasoknak a kör járat alatt sehol sem adtak alkalmat, hogy tízpereznyi rövid tartózkodással az utasok egy pohár vizet, avagy pedig egyéb felfrissítő italt ihassanak, egy kis sonkás kenyeret, a németeknél közkedvelt „belegtes Brödchent“ elfogyaszthassanak. Erre a mi kőrútunknál pedig kitűnő alkalom nyilott volna az Állatkerttel szomszédos „Gundel“ vendéglő, avagy pedig az Áliatkertben az oltani vendéglő rövid idei felkeresésére. Ezen cikkemnek nem célja a külföldiektől itt tartózkodásuk alatt fővárosunkról a már szokássá váló diszhimnuszok megismétlése, mert a folytonosan fácánpecsenyét enni, vagy elozsokat hallani, ha igazak is, émelygő hatással van. Ezért e helyen nem is mondom el a sok szépet és jót, a nagy dicséreteket, amit a megtekintett látványosságokról az utasoktól angol és német nyelven hallottam. Elhallgatni azonban nem akarnám, hogy Bazilikánk nagy hatást gyakorolt reájuk, hogy a Szépművészeti Múzeum újbóli hosszabb időre külön meglátogatását többek további programmjukba vették és hogy a Széchenyi Strandfürdőről mindnyájan azt mondották, köztük egy világot körül utazott és mindent látott angol is, hogy ilyen gyönyörű szép építkezést és fürdőberendezést még soha sem láttak. Nem szabad továbbá elhallgatnom azt sem, hogy a Városliget kifogástalanul szép és Ízléses kert -és parkszerű elrendezése, továbbá mintaszerű tisztasága, amely Rede Károly fővárosi kertészeti igazgató kiváló munkájának köszönhetjük, szintén általános nagy el- ismerébe részesült a kör járati utasoktól. Végül tanuimányutamról szóló leírásom befejezésképen felhívom a főváros lakóinak figyelmét arra, hogy ha kedves és tanulságos szórakozást akarnak maguknak vagy gyermekeiknek szerezni, úgy vegyenek részt ily autó-kör- járatokon, azt hiszem, hogy az „Ibusz” vállalat módot és utat fog találni, hogy minél több budapesti lakos a nyolc pengő mostani díjnál némileg olcsóbb díj mllett szintén élvezhesse az autókor járatok sokoldalú előnyeit! Felelős szerk.: VIRAÁG BÉLA. I., Bors-u. 24. Telefon: 502—96. Biahos Rudolf Fényképész — = műterme ■ II., FŐ -utca 18 sz. SCHAFFER GYÖRGY útépítőés kövező mester II., Tulipán-utca 18 Telefon: T. 255—24 BEHEVUE,..ro,ETTEBMEI Budán, I. Atfila-utca 53 — igazg. Telefon: Lipót 986—85 Minden este és a délutáni teákon Budapest elismerten legjobb jazz- és tangozenekara Kiváló konyha és italok ^ Mérsékeli árak Asztalrendelés telefonon is: Lipót 986—84 Szíjgyártó nyerges és börőndős SÄ." FlilSSER náriDOR 11. kerllet, Ff-utea 10. ix. ÁMON ANTAL ÉS FIAI kövezőmesterek, út, osatorna- és betonépltési vállalkozók Földmunka Vágányfektetés Mészkő» bánya — Telefon: J. 303-85. Vili., Futó-utca 10. szám. Götz Antal Parkéi vállalkozó ASZTALOSMESTER PADOZATI MUNKÁK ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN. Budapest I, Bors-u 24 Tölgy- és bükkparket egyszerű és díszes kivitelben Telefon: 507-34 szám Hajópadlók. Parkét gyalulás, beeresztés, javítás ÉS TÁRSA 6. t. HUBERT TELEFON: TERÉZ 222-67 Budapest VI., Lilit Fereoc-ter 4 Egészségügyi berendezések. Csövek. Műszaki cikkek. Fémgyártás. TT 1 > ES! KÁLYHÁS S Béres Márton I., LOGODI-U. 19. Tel.: L. 972-33. Minden e szakmába vágó man ka ügyében forduljon bizalommal e régi jóhirü céghez. SCHUNDA V. JÓZSEF hangszerüzletének hirdetését a túloldalon 1 BEESÉSEI
