Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-05-29 / 881. szám
XXIII. évfolyam. 881. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L, Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegkor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fii-etendő. 1927 május 29. Koronatanúja is van már £ „Fordított város“- nak dr. Vámossy Zoltán egyetemi tanár személyében, aki Balaton- fiireden a balneolo-giai kongresz- szuson igazolta mindazt, amit a főváros elhibázott fürdőügyi politikájáról eddig írtunk. Mielőtt szavait idézném, ki kell térném azokra a levelekre, amelyek a Fordított város című cikksorozatunk visszhangjaképen érkeznek hozzánk, mert különös okoskodás rejlik abban a levélben, mely mérvadó városi egyéniség kezéből jőve azt vitatja, hogy a „Silos“ nevű ócska gabonaraktár lebontása nem a város feladata és azt úgy egyszerűen lebontani nem lehet. Jogi részében igaza lehet a levélírónak, de ott. ahol lebontották a kedves, megszokott, Pest látképéhez tartozó, régi Nemzeti Színházat, ott nem okozhat gondot ennek a patkány és féregtenyésztő, undorító telepnek a lebontása, j amelynek nyomán egy új város- | negyed virágoznék ki. Vámossy Zoltán dr. egyetemi tanár balatonfüredi megnyitójához nem kell semmiféle magyarázat. Szó szerint adjuk az idevonatkozó részeket: Fájdalmasan kell kimondanom, hogy ferde felfogásban, az orvos és a beteg érdekeinek hátra poná- lásában leggazdagabb, legelőkelőbb fürdőtulajdonosunk, Budapest székesfőváros vezet. Sok szó hangzott már el Budapest fürdőpolitikájáról, csak még illetékesek nem nyilatkozhattak egyszer sem, mert soha még egyet meg nem kérdeztek, sőt maguk a város leghivatalosabb szakközegei: a tisztiorvosok, a tisztifőorvos, egyenesen ki vannak rekesztve abból, hogy a főváros fürdőpolitikájának terveibe, kérdéseibe beleszóljanak. A legjellemzőbb a városi tanács felfogására, hogy a fürdők nem is az egészségügyi osztály ügykörébe tartoznak, ahol mindenki természetszerűleg keresné őket, hanem a városgazdaságiba. Így történhetik aztán meg az az anomália, hogy például a Gellért-fürdő felügyelőbizottságában nincs egyetlen orvos sem; a Rudas-fürdőnek orvosi állása Sass István halála óta nincs betöltve; a Széchenyi-fürdő mellett még ma sincs szanatórium. Pedig melyik „fürdőváros“ van olyan kedvező helyzetben, hogy egy ötszáz éves, kétezer hallga- tójú orvosi fakultást rejt kebelében, melynek fáklyahordozói a messze Nyugatra világítanak és az orvosi tudás és segítség áldásait terjesztik itthon maguk körül? Fordultak-e csak egyszer is város urai e tiszteletreméltó tudós testülethez, vagy a fürdők ügyével szakszerűen .is foglalkozó Országos Balneologiai Egyesülethez, mikor merész és horribilis költségekbe kerülő és, sajnos, annyi reparálhatatlan hibára vezető fürdőpolitikájuk tervét megcsinálták. Sohse kérdezték meg az orvosokat, mert különben már régen állna a Gellért-fürdő kazánházának óriási telektömbjén a népfürdő és a vele kapcsolatos fürdő- kórház. De nem folytatom; pedig még sokat lehetne beszélni a Margitsziget folyton változó gazdáiról, füstös Dunapartjáról, a Széchenyi- fürdő sportteleppé fejlesztéséről, a Császár- és Szent Lukács-fürdőknek a Dunától vasúttal való elvágásáról. Ha a helyzet vázolásában erős is voltam, ne essék az rosszul senkinek, ki e csodás fekvéssel és kincsekkel megáldott fővárost csakugyan világhíres fürdővárossá szeretné varázsolni. Erre az „erős szóra“ kétszeresen szükség van; mert évekkel ezelőtt világgá indítóiunk egy jelszót és mozgalmat: „Budapest fürdőváros!“ és ma ebben a jelszóban el van kötelezve a legszeretettebb, leglelkesebb királyi sar.itól kormányférfiakon, polgármestereken, egyetemi. tanárokon át a magyar társadalom minden előkelősége. 1929- re idecsődítjük a világ minden nemzetét, hogy nézzen a szemünk közé, álljon versenyre velünk és olyanok fogják számonkérni tőlünk e jelszó jelentőségét, akiknek nem lehet a szemét kitörülni egykét bankettel, kivilágított hullámfürdővel és Gellért-heggyel. Ha akkorra készen nem leszünk és nem tudunk felmutatni igazi gyógyfürdő-kultúrát, jaj nekünk és hírnevünknek. Most egyszerre minden józan fürdőépítkezést be akarnak szüntetni, egy fillért sem többet áldozni szép fővárosunk jövője, lakosságának egészsége érdekében. Ne szűkkeblűsködni, hanem tessék józanul tervezni- és szigorúan ellenőrizni, mire megy az a tenger pénz! Uraim, itt nagy és bűnös mulasztások történtek, népünk történelme méltán kérhetné számon e város mindenkori uraitól, hogy miért folyt itt el felhasználatlanul évszázadokon át a gyógyító hévvizek kiapadhatatlan tömege és folyik el még most is. * Nekem, a szürke újságírónak talán nem hiszik el azt, amit feljebb kinyomtattunk, de Vámossy Zoltán dr. orvosprofesszornak, a koronatanúnak talán igen. Budán, IQ2J. május 28 Ha fel nem oszlik a főváros törvényhatósága a belügyminiszter által bejelentett új fővárosi törvény megalkotásával kapcsolatban, akkor 1928. év végén lesznek részleges bizottsági tagválasztások. Az 1924. évi fővárosi törvény értelmében eszközölt sorshúzás folytán új választás alá kerül a bizottsági tagok fele, még pedig névszerint: dr. Zeitiger Vilmos, Gamauf Géza (Községi Polg. Párt), Kétli Anna, Kabako- vics József (Szoc. dem.), Lam- pel Vilmos, Pakányi Ferenc, Payr Vilmos (Kér. Közs. Párt); a II. választó kerületben: Draskóczy M. László, Bitter Illés (Kér. Párt), Dinich Vidor (Közs. Polg. Párt), dr. Rácz Vilmos, Tkölcsecz János (Szoc. dem.); a III. választó kerületben: Katona Sámuel (Szoc.), Hohenburger Antal (Közs. Párt), Perczel Béla, dr. Liptay Lajos, dr. Kiss Menyhért (Kér. Párt); a IV. választó kerületben: Kollár Lajos (Közs. Párt), Lissauer Emil, Németh János, dr. Harrer Ferenc, Blaskó Artur (Szoc. dem.), Sármezey Endre, Csóka Lajos, Lakenbacher György (Kér. Párt); az V. választó kerületben: dr. Botzenhardt János, Kontra Aladár (Kér. Párt), Büchler József, dr. Vörösvári Miklós (Szoc. denn), Andréka Károly (Községi Polgári Párt). Bódy Tivadar dr. volt polgármestert, főrendiházi tagot, a Mentő- Egyesület érdekében kifejtett évtizedes munka elismeréséül a kormányzó úr Őifőméltósága a legfelsőbb elismerésben részesítette, signum Budissal tüntetve őt ki. Bódy Tivadar mindenkor, de legkivált polgármestersége idején sokat tett a Mentő-Egyesületért az ő szokott csendes és szerény modorában, de most az Egyesület 40 éves fennállását ünneplő jubileum alkalmából a mientőügy krónikásai kiásták a volt polgármesternek az elmúlt két évtizednél több időre terjedő közreműködését és azt a zajtalan segítést, mely a nagy nehézségek 1 idején is átemelte az Egyesületet minden bajon — és ezt hálálták meg legfelsőbb helyen, közéletünk e kiváló egyéniségének kitüntetésével. Megszépültek a budai parkok, mint amikor a kócos gyermeket megnyírják, megmosdatják és úgy viszik a fotográfushoz. Morbitzer Dezső szfőv. kertészeti aligazgató, a budai parkok pátrónusa szintén megnyiratta a hirtelen fölburjánzott pázsitot, körül- nyirta a sétautakat és mindén, kis parkírozott helyecskénk ragyog a tisztaságtól. A Városmajor parkja is haladt volna már a Csaba-utcai részen is, ha azt meg nem állítja a templombontás terve, mely egyelőre lekerült a napirendről. Pedig itt az Isten háza körül sürgős volna a parkírozás, végig a Csaba-utca mentén. Csak az útépítő osztály lapult meg és még ma sincs rendezve ..sem a Klára-utca, sem a Maros-utca, nem is szólva a parkírozott rész mellett elhúzódó főalléról, ahol pedig sokan nyaralnak. Oh! tekints reánk útépítő ügyosztály. „Nincs-van“ autóbusz. Várja, várja, de hiába várja Óbuda a többször beígért és pontos dátumra is beállított autóbuszt a Zsigmond-térre, hogy a külső Bécsi-úti temetőhöz a forgalmat lebonyolítsa, még mindig a vízözön idejéből ittmaradt omnibusz döcög a temetőhöz. Az autóbusz sürgetése azohban ne keresztezze és ne gátolja a villamos vasút kiépítését, mert az autóbusz tarifája túl drága a külső Bécsi-útón lakóknak, akiknek fontosabb a vilfemosvonal, mert általa olcsón juthatnak a város központjába. A Budai Iparos Párt, amely „Budai Iparosok Kereskedők és Kispolgárok Pártja“ címen vett 1 részt a választásokon és az Egységes Polgári Pártot támogatta, az akkor hirtelen és közvetlenül a választások előtt kibontott zászló becsületéért, már most erősen szervezkedik. A Pauler utcában kedvesen berendezett pártkört és irodát rendezett be dr. V e n- c z e 11 y Lajos ügyvéd pártelnök 1 és H a 1 w a Sándor kezdeményezésére dr. Kozma Jenő patroná- , tusa alatt, amely ma már a budai iparosság politikai központjai. A pártkör összejöveteleit nemcsak a Buda minden részéből, hanem Pestről is látogatják. Most készült el a párt programmja és legközelebb szózattal lép a nemzet elé, hogy országosan is alakítsák meg a pártot. Azt tervezik, hogy julius hóban esetleg a Szent- István-hét alkalmával nagygyűlést rendeznek úgy a helyi budai, mint az országos propaganda érdekében. Divatba iött a Svábhegy és a kirándulók szívesen mennek oda, hogy élvezzék a pompás kilátást és...? Ez az és, ez a kérdőjel azt jelenti, hogy tovább nincs. A város még az ujja hegyét sem mozdítja meg a svábhegyi kirándulók érdekében. Ámol vizet, sehol sem találnak, s így kénytelenek beülni a kávéházba, onnan is szép a kilátás, de — krácli! — éppen a terrasz elé állította egyik hirdetési tábláját a székesfőváros. Faoszlopokra épített, hatalmas táblát, hogy ja ne lásson a kávéház treaszáról senki. A baj már ott kezdődik, amikor felbaktat a közönség a hegyre és tikkadtan ér a Költő-utcába és a Templomtérre. Pont ezeket nem olajozza a város, s így vagy porosak vagy sárosak, de sehogysem jók. Tud- tunkkal már április havában megkereste a „Svábhegyi Egyesület“ a várost, hogy ezeken a csekély bajokon segítsen, de eddig nem történt semmi Nem is történik semmi, amíg valamelyik szociá- lista biz. tag pártját nem fogja a svábhegyi burzsujoknak. Erre aztán majd szégyenükben elintézik ezeket a lappáliákat. Németh Béla dr., a Háztulajdonosok Orsz. Szövetségének elnöke és Szombathy Kálmán, a szövetség ügyvezető igazgatója e hó 25-én szerdán Szegedre utazik az ottani háztulajdonosok nagygyűlésére. Klubvacsora néven, hatalmas banketten ünnepelte a „33 Football Club" Bosnyákovits Károly rendőrfőfelügyelőt, a klub alelnökit és agilis klubkapitányát, illetve klubtagsága 25-ik évfordulóját. Százhúsz vendég számára terítettek a Déli vasút földszinti nagytermében s a banketten megjelent dr. Ripka Ferenc főpolgármester, elnökkel az élén az egész elnökség: Wild József v. képviselő, Szombathy Kálmán, Kiss Gyula és dr. Koch Nándor társelnökök, az ünnepelt Bosnyá- kovits Károly és Klein Aladár (a sikerült est rendezője) alelnökök, dr. Kovács Dezső főtitkár, az egész választmány s mintegy száz vendég. A megnyitó beszédet Szombathy Kálmán társelnök mondotta a puritán jellemű klubkapitányt és dr. Ripka Ferenc elnököt éltette, aki megvalósította a sportklub álmát és a Margitszigeten pályát szeszeit neki Wild József társelnök segítségével, aki mint a Margitsziget r.-t. vezérigazgatója, örömmel exponálta magát a Clubért. Szombathy Kálmán üdvözlő szavait köszönettel fogadta a felszólaló főpolgármester, aki méltatta a „harminchármasok“ múltját s azt a nagy társadalmi szerepet, amit még Szebeny Antal elnöksége alatt kifejtett. Szebeny örökségét ő vette át és becsülettel megőrzi. A nagy múltat bizonyítja, hogy Rakovszky Iván volt belügyiminiszter ma is szeretettel hivatkozik rá, hogy ő is ,,33-as“ volt és szeretettel érdeklődött Bosnyákovits Károly után, aki a sportférfiú ideálja. Ez a sportklub Buda egyik specialitása és rokonérzéssel kíséri működését Buda, amiben nagy része van Bosnyákovits Károlynak, aki sohasem csüggedt és a háborúban elhullottak helyébe új generációt nevelt. Azért jött el, hogy mint a klub „cégjegyzője“, ő mondja meg neki, hogy minél több sikerben gyönyörködhessen. Átnyújtotta neki a klub ajándékát, egy szép ezüstmívű dohány- és szivartartót, mint a klub szeretőiének jelét. A különböző sportszövetségek, egyesületek és klubok részéről üdvözölték az ünnepeltet: Kiss Gyula, dr. Földessy János, Bede József dr. és szellemes fordulattal nejét Wild József. Majd Nádas Ödön, Békés Mór, Suhajdi István és mások. Klein Aladár alelnök felolvasta az üdvözlő táviratokat, köztük Orth üdvözletét is. A sportkedvelő társaság ezután a legjobb hangulat- • ban még sokáig együtt maradt. Simon György János, budai íestő- és rajzoló művész, aki legutóbb Svájcban aratott rendkívüli sikereket, május 18-tól június 3-ig műterem kiállítást rendez. 1., Mészáros u. 10. IV. em. (Lift). tlégis bolond az asszony — ómig meleg! Ezzel a mondással fejezte be humoros felolvasását Móra István a kiváló író, amely felolvasás nyitotta meg a 111. kér. Egyesült Polgári Kör műsoros házi estjét. Pompásan megrajzolt falusi képben az öregek összekoccanását és féltékenykedése rajzolta meg és zajos tapsot aratott. Majd megtapsolták Földes László zongoraművészt, a kerület szülöttjét brilliáns játékáért, miint ahogy nem akarták a dobogóról leereszteni Beck Erzsébet énekmü- vésznőt, aki mint a csalogány csatto- got. folyton toldva a műsoron felsorolt dalok számát s végül is a fel- nyujtott virágcsokor mögött szökött meg a dobogóról a taps elől. A legnagyobb elismerés az volt, hogy Oro- vúné Bodó Klári a széphangú koncerténekesnő őszinte elragadtatással tapsolt a fiatal művésznőnek, akit zongorán Trombitás Gyula tanár kísért. Nagyon melegen fogadta a kör illusztris közönsége Dinier Gusztáv dr. tisztiorvost, a hirtelen feltűnt dalköltőt, akit az óbudai templom karnagya Farkas Nándor kísért zongorán. Ho- dossy Gida néhány megkapóan szép népdalszerű költeményére írt dalait adta elő Dirner Gusztáv és kísérte énekét hegedűn is. Már az első dala Azt beszélik a faluban, hogy csavargó lettem. Azt is mondják sohse látnak imádkozni engem. Rám fogják, hogy minden éjjel a kocsmába járok. Beszélhetnek, úgy se sokat hederítek rajok. A faluban álmatlanul kóborolok éjjel, 1 Megállók egy utcasarkon I s lopva nézek széjjel Feltekintek egy kislánynak sötét ablakára S úgy kulcsolom össze kezem csöndes imádságra. lelkes nagy tetszést aratott. De csak úgy özönlött belőle a nóta, mint a dús hegyi forrásból, frissen, üdén, közvetlenül. Egyik szebb volt, mint a másik. Mindegyike egy-egy rímbe szedett, dalba öntött Munkácsy-kép. Még könnyet is csalt a hallgatóság szemébe, amikor eldalolta: Kicsi fehér meszelt szoba. Falon függő Mária kép, Egy sarokban az asztalon, Halvány fényű gyertya ég. Mellette egy lány és legény, A szemükbe vágy és remény. A szívükbe szerelem, Tulipános ládán ülnek S tervezgetnek csendesen. A kemence szögletében Egy anyóka kuporog, Olvasót tart a kezében. De az ajka nem mozog. Az ifjakat nézi. nézi, A múltakat felidézi, S könny szökik a szemébe, Csak az a jó Isten tudja, Mi jutott az eszébe. Elérzékenyült áhítattal hallgatták ezt a kedves megjelenésű, fiatal dalköltőt és szívből pattant dalait. A közönség pedig mulatott, mosolygott, kacagott és tapsolt végnélkül. Szólt ez a szövegnek és zenének egyaránt. A kotta mely csak nedves kefelevonat volt, de ha száz példány lett volna, azt iS' elkapkodták volna. A pompásan sikerült, közvetlen hangulatokat kiváltó estét Andréka Károly elnök szellemes kritikával kísérte és köszönte meg végszóképpen a közreműködőknek egyenkint a szereplést. Ebben a kedves hangulatban ült va- ' csorához a közönség.
