Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-06-19 / 882. szám
XXIII. évfolyam. £882. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre i 6 pengő, félévre 8 pengő. Egy ‘-zám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor. egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szöveg-or ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1927 junius 19. Los von Pesth! Lehetetlenné teszik a Fürdő-kiállítást. — Néhány ember szeszélye miatt tönkre megy Buda. Kormánybiztost vagy szétválást! Segítségért kiált Buda és ha a kormány erélyes kézzel nem rázza fel a tanácsot szörnyű indolenciájából — elveszünk. A kisajátított Tabán sorsára jut egész Buda. A polgárság folyton romló anyagi létét egyedül és kizárólag természetadta kincseinek okos kihasználása tudná a romlásban megállítani, tudná jólétre emelni. Ennek pedig makacsul gátat vet a pesti városháza. Amikor a Budai Napló első vezércikkét. megírtuk sok-sok évvel ezelőtt, úgy írtuk, hogy „a helyi érdeket kívánjuk szolgálni, mely nem érvényesül a köznek, az egésznek rovására. Bűn volna föltenni egy nemzeti emporium vezetőiről, hogy tudatosan, szándékosan hanyagolják el a város valamely részének érdekeit. Az ilyen tanácsot ki kellene seprűzni.“ Ezt a kijelentést most 23 év után ünnepélyesen visszavonjuk, mert a városházán mesterségesen elhanyagolják Buda legszentebb érdekeit, a fürdöüggyel kapcsolatosan. Buda számára létkérdés a fürdőügy s a fiirdőíigy nevezetes fordulópontja az a fürdőügyi kiállítás, amelyet 1928-ra tervezett a Gellérthegyen a Budapest fürdőváros Egyesület. Ettől várja minden budai polgár sorsának jobbra fordulását, értékeinek gyarapodását, jövedelmének szaporodását. A jónevű budai kisiparosság az idegenforgalom növekedésétől várja elárvult műhelye föllendítését, — a puritán budai kereskedő ettől reméli megfogyatkozott forgalmának megnövekedését, — az a sok, itt élő nyugdíjas család így reméli értékesíteni lakásának egy részét; — kitűnő konyhája, főztje révén szerény jövedelme gyarapodását. Tudja is ezt minden tényező, tudja a tanács, tudja a polgármester, sürgette a főpolgármester és követelte a kormány Kifürkészhetetlen okokból ellenezte ezt az egyik mindenható alpolgármester és az ő irányítása alapján a tanács túlnyomó többsége. 1925-ben a Fürdőváros Egyesület teljesen készen állott a kiállítás rendezésére, melyet 1927-re tervezett. Okosan összefogva föltétlenül sikerült volna azt már ez évre megteremteni, amikor hétnyolc világkongresszus itt folyt volna le. Egyenes észjárású ember előtt megfoghatatlan okból ekkor kezdődött a taktikázás — ahogy Becsey Antal találóan nevezte: amerikázás, — és sikerült is eltolni a kiállítást 1928-ra, sőt most már 1929-re. A budai polgárság jobblétéből sikerült így ellopni két esztendőt. Miért? Azt, hogy a tanácsban Ripka Ferenc főpolgármester minden becsületes törekvését igyekeznek lehetőleg elgáncsolni, — tudott dolog; — hogy a kormány minden intézkedése elé oda állítják az autonómia kínai falát, — ez is tudott dolog; — de hogy nyíltan de- zavuálják az ő polgármesterük minden nyilvánosan tett ünnepélyes kinyilatkoztatását, — ez furcsa fényt vet a város egész adminisztrációjára, mely a panamák posványában fulladozva, mégis vétót kiált mindennek, ahol nem érvényesülhetnek kicsinyes érdekei. A tanács ma már oda jutott, hogy ezt a „wirtschaftot“ elítéli az egész polgárság, nincs egyetlen barátja, csak néhány érdektársa. Az ő kezükben oda jutott az autonómia, mely azelőtt mindnyájunk boldogulását jelentette, hogy ma már azonos fogalom mindnyájunk tönkremenésével. Néhány gőgjébe fulladt, diktátort őrületbe esett ember ilyen beteges tobzódása kedvéért nem fogja senki védeni ezt a kínai falat. Legkevésbbé mi budaiak. A világháború óta keservesen kitapasztaltuk a paritást Pesttel. Ha odaát ívlámpákkal szereltek föl egy utcát, — ideát valahol állítottak egy új petróleumlámpát; ha odaát kiaszfaltoztak egy útvonalat, — itt elszórtak valahol egy kocsi salakot. Ebből nem kérünk tovább! Még Kőbánya is rendes várossá lett, de Óbuda ma is a régi piszkos falu. Budáért csak ott és akkor tett valamit a pesti tanács, amikor rajta is túlszaladt valami áramlás és nemtörődve a tanáccsal, ment a maga útján. Pestet a Dunának szorítja a külső részek nyomása, mely a centrum felé törekszik. Ez szülte a Ferenc József hidat és átnyomta a Belváros és Ferencváros egy részét Budára és Kelenföldre. Ott a pusztaságban épült föl egy modern új városrész néhány év alatt. Hát ott, ahol évszázados települést csatoltak Pesthez, mint Óbudán, ott 50 év alatt abszolúte semmit sem lehetett megcsinálni? A tanács sohasem volt jóindulattal a budai rész iránt, de legkevésbbé a mai tanács, ahol a régi iskolának is ül néhány tanítványa. * Ne mondja közülük senki, hogy ott van a Gellért-fürdő! A hegyet és gyógyforrásait még sem tudják Pestre átvinni. És jellemzi a tanács felfogását Bérezel Jenő tanácsnok egyik régebbi elszólása, amikor a Virányos Kútvölgyi Egyesület vacsoráján, ahol az elhanyagolt budai hegyvidéket hányta szemére valaki, azt mondotta, hogy mi minden történt volna, ha Pesten állana a Jánoshegyi Ártatlan mondás, de jellemző. * A Gellérthegyet se vihetjük át Pestre. Itt áll, itt kell megcsinálni a fürdőügyi kiállítást, amelyről a német Balneológiái Egyesület elnöke azt mondotta, hogy a Gellérthegyre tervezett fürdőkiállítás — verhetetlen pozíció! Mi gondosan gyűjtöttük a kiállításra vonatkozó határozatokat és azok időbeli sorrendje igazolja azt az érthetetlen amerikázást, melyet e kérdéssel szemben követ a tanács. A Gellérthegyen épülő kiállításhoz első sorban fölvezető útak és közlekedési eszközök kellenek. Tehát valami lift féle felvonó vagy sikló kell ide, mely tömegesen tudja felszállítani a közönséget. Már most mi történt? A Fürdőváros Egyesület részéről beadott lifttervezetet megvitatta a közmunkák tanácsa (Cza- balay, Fodor) a városrendező bizottság (Vargha László), a bánya- kapitányság, a földtani intézet (Telegdi Roth), a kereskedelmi minisztérium (Schmidt Sándor), a műegyetemen (Safarzick József),a XI. ügyosztály (Bucsánszky), Feigl városi tiszti ügyész, a Császár-, a Lukács-, a Gellért- és a Rudasfürdők megbízottai és talán más szaktekintélyek is, amiről híradás nem került a nyilvánosság elé. Tehát szakértők és geológusok s ezek egyhangú véleménye alapján hozzájárultak ahhoz a vonal- vezetéshez, mely szerint, ez a lift, az Erzsébet-híd budai hídfőjétől, illetve az azzal szembenálló Gellérthegyi főlépcsőtől balra, 16 méternyi távolságban építendő alag- úton át 23 fokú enyhe lejtésű emelkedésben haladjon fel a citadelláig, a föld alatt. Ez nem rontja a hegy parkírozott részét és nem rontja a hegy látképét. Ezek a fórumok, mint bizottság kimondották, hogy ez a vonalvezetés teljesen veszélytelen s a hegybe torkoló nyílás nem árt a hegy aljából, nagy mélységből fakadó forrásoknak. Engedélyezte a fúrást. Kerenztül ment ez a II. III. V. és XI. ügyosztályon és a tiszti ügyészség retortáján és — ször- nyűködve mond és írd 6, azaz hat hónap alatt — eljutott Lobmayer tanácsnokhoz, akinek előterjesztése alapján került a pénzügyi bizottság elé és ment tovább; Eddig, ha lassan is, de haladt előre az ügy. Akit az ügy érdekelt tudott róla, szólhatott volna, ha aggálya volt. Ám a közlekedési bizottság ülésén Wolff Károly szólalt fel ellene és az ő indítványára elvetették ezt a tervet és utasították a szerencsétlen Fürdőváros Egyesületet, hogy új terveket készítsen, melyek szerint a liftbejárat a Gellértlépcsőtől jobbra, nem pedig balra legyen. Most az egészet újból föl kell mérni, mert a városnak nincsenek a Gellérthegyről terepfölvételei, mint ahogy a városnak semmiféle terepfölvétele nincsen. Csak Budapesten történhetett meg, hogy amikor a Pesti Hazai Első Takarékpénztár a Váci-utca és Deák Ferenc-utca sarkán álló palotája építéséhez fogott, az alapozási munkálatoknál hatalmas hőforrások törtek elő és hónapokig tellett, amíg azokat betemetni tudták. Hogy is tudhatná ez a tanács, hogy hol áll a feje, amikor azt sem tudja, hogy hol áll a lába? Mégis csak furcsa dolog, hogy amikor a bányakapitányság már engedélyezte a Gellértlépcsőtől balra a fúrást, akkor a közlekedési bizottság egyszerűen átteszi ezt a jobb oldalra, elpotyázva így drága hat hónapot, új munkát, új költséget okozva. így áll a lift-kérdés! De mi van az utakkal? Mert a kiállításhoz vehető autó és kocsi- útra is szükség volna, vagy mi. A városházán oly természetesnek, oly magától értetődőnek tartják, hogy nincs szabályozási terve a Gellért-hegynek. így aztán nincs út, mert ha az utat föl kell építeni, ahhoz pedig költségvetés kell, s ha nincs terv, nem készülhet költségvetés. Ez szóba került régebben a Gellérthegy Barátai Egyesületben, ahol erről Szviezsényi Zoltán a fürdőváros Egyesület igazgatója eiőadást tartott, s a városatyák közül ott volt Kossalka is, aki végighallgatta, József Ferenc és Albreccht főhercegek társaságában, de egyetlen egy észrevétele sem volt ellene, sem a lift ügyében, sem az út ügyében, — de a közlekedési bizottság ülésén ő is ellenezte. 1925 óta vajúdik ennek a Gellérthegyi fürdőkiállítasnak az ügye, de a Gellért-hegy szabályozási terve még ma sem kész, holott még kiállítás nélkül is el kellett volna annak készülnie, mert a hegy a város belsejében van, — csakhogy sajnos — Budán! Szegény hegy! Most csak pemecsel- nek rajta, apró oltárokat, embermagasságú haranglábakat rakosgatnak rá, ahogy kinek jól esik. És kálváriát terveznek reá. Ezt a kálváriát járja már most is a Fürdőváros Egyesület és azzal, amit elmondottunk még nincsen vége. Hátra van még a fekete leves, — a szerződés! Az a részvénytársaság, mely a kiállítást financirozza 60, azaz hatvan milliárdot fektetett bele e vállalkozásba. Még rossz papírkoronákban is rettenetes összeg. És mert akadt olyan jó bolond, aki ezt fölajánlotta, kapott a fővárostól olyan szerződéstervezetet, hogy attól fejjel neki mehet a citadella falának. A város bölcsei Csáky szalmájának nézik a mások vagyonát és olyan pontokat vettek bele, amit józan ésszel nem tud megérteni senki. A hatvan milliárdnyi vagyon és befektetés a város tulajdonába megy át, ha a fürdőkiállítást rendező társaság idejében nem fizeti ki a tűzkár biztosítást, ha nem fizeti pontosan az adót, ha egy ideiglenesen épített bódét nem bontanak le pontosan órára- percre, és még több ilyen... izé! Ott van írásban letéve és bárki meggyőződhet erről. * Ezek miatt halasztották el a fürdőkiállítást 1927-ről 1929-re. Es itt kérik a városházán másodrangúnak kezelt budai polgárok a kormány erélyes közbe lépését, mert ha a felsorolt bajokon át nem segítik a kiállítás ügyét'még e nyáron, azt ismét el kell halasztani és senki a világon többé ezt a kiállítást komolyan nem veszi. Pedig nyolc külföldi állam már bejelentette részvételét, abban a hitben, hogy itt európai rend van és sürgeti a hely kijelölését, ahová pavillonját fölépítheti azért, hogy annak építési költségeit fölvehesse a költségvetésébe. Ide tervezik a Nemzetközi fürdőügyi kongresszust, az Utazási irodák nemzetközi kongresszusát, amelyen a tengeren túli államok is részt óhajtanak venni, az Esperanto világkongresszust, a fényképészek nemzetközi kongresszusát, amelyek 1929-ben lesznek megtartva itt vagy — másutt. Ez a fürdőügyi kiállítás nemcsak Buda és nemcsak Budapest 1 ügye, hanem országos ügy, sőt minden diplomáciánál erősebb és fontosabb propaganda kérdés, amit a kormány még sem bízhat i a malom alatti tanács hajdúira. Ide erélyes kezű, nagy koncepciójú kormánybiztos kell, aki ha kell, skartba teszi az egész tanácsot. Senki sem fogja megsiratni. Buda közönsége éber szemmel nézi, hogy legvitálisabb érdekeivel milyen könnyelmű játékot űznek a városházán és az emberekben valamelyes különös gondolat kezd mindinkább formát ölteni. Óbudán már régebbi keletű. Ott már nyíltan beszélnek róla, hogy Óbuda akkor adta fel fejlődésének minden lehhetőségét, amikor ösz- szeforrt Pesttel. Belső Budán csak most kezdenek ráeszmélni, hogy Buda úgy járt mint a par- venű asztalához invitált szegény mágnás, aki elhozta történelmi nevét, családi nagy múltját, antik ékszereit, hogy emelje a lakoma fényét, de éhen marad. A házigazda csak addig gondolt vele amíg vendégeinek bemutatta, aztán nem törődött vele. Buda odaadta Pestnek mindenét, de cserébe nem kapott egyebet, mint a pesti terheket. A budaiak adóján épül-széptil Pest. Előkelő társaságokban vetik föl a kérdést, hogy mi volna Budán, ha nem egyesül annak idején Pesttel? A Tabánt talán nem bontottuk volna le, de a Gellérthegyet régen rendeztük volna. A város bevételeinek felét mindenesetre a fürdőügy fejlesztése érdekében befektettük volna és élnénk boldog jólétben, akár csak Wiesbaden, mely Németország egyik kisebb városa, de ragyogóan szép és boldog nép lakja. A külön életet élő Buda sorsával érdemes lesz még foglalkozni. Dubonai Pál.
