Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)

1927-05-29 / 881. szám

Budapest, 1927 május 29. BUDAI NAPLÓ 3 Gyász. Egyik kedvelt tagját te­mette el e napokban a Budai Társas­kör Rammann Hugó ny. ezredes sze­mélyében, akit úgy a társaságban, mint a hivatalában rendkívül megbe­csült és szeretett mindenki. Már a régi Felsőkrisztinavárosi Kaszinó buzgó tagja volt s azok közé tarto­zott, akik a Budai Társaskör meg­nyitása óta mindennapos vendége volt a körnek. TÁVCSŐ Zibrinyinéi, I, Attila-u. 12 Honvéd-markotányosnő emléktáblába A í második emléktáblát állítja Budán Aggházy Kámil Az emlékezés aranymadara csendes szárnyveréssel elindult öreg Budának régi krónikákban kirajzolt csodálatos tornyairól, hogy a dicsőséges múltat hozza a csüggedt magyar lelkekbc. Budavár 1849-iki bevételének hetven- ! nyolcadik estéjén a történelem or- szágútján emlékről-emlékre száll a magyar nagyságot hirdető turul. Meg­pihen Buda, a napok drága emlékhe­lyeire: — a vitéz honvédek tabáni sírján, a rózsadombi tüzérsírban, Görgey kétjszielr változtatott főhadi­szállásán, a várat ostromló honvédek kettős vonalán, a tábornoki dombon, a Sashegy lankáján, a Mayerry csa Iád egykori majorjában, ahol Nagy t sándor József — későbbi aradi vér tanú — parancsnokolt. Erre kedves alkalmat adott Bo rovszky András, aki eddig régies modorú kocsmáját a Csörsz és Bö szörményi út sarkán újjáalakította és a Hadtörténelmi Múzeum buzgó elől járóinak felvilágosítása alapján amely hitelesen megállapította, hogy e helyen volt Nagysándor honvéd nerális 1. hadtestéinek hadiszállása — „A HONVÉD MARKOTÁNYOSNÖ- HÖZ“ nevezte el. A homlokzaton Isille Kálmán festőművész régies mo­dorú cégért festett, amely a tábornoki dombot ábrázolja tábori jelenettel. A gyönyörű májusi délutánon, az akác és orgona édes illatárjában sok száz lelkes ember gyűlt össze, hogy a sivár jelekben erőt merítsen a dicső múltból. Méltóságos dámák, virág­arcú kisasszonyok, daliás tisztek, uj ságírók s a budai társadalom jelesei ültek a főasztalnál, amikor Agghúzy Kamii, a Hadi Múzeum igazgatója és hadtörténelmi múltúnk buzgó ku tatója ismertette a nap történelmi je­lentőségét. Érdekes párhuzamot vont az 1686-iki és az 1848-iki budavári •ostrom és a felmentő keresztény se­regek és Görgey harcmodora között, élénken ecsetelve azt, hogy a magyar nemzet hadviselés tekintetében is mennyire megelőzte a többi nemzetet. Beszélt a hadtörténelmi emlékek ápo­lásáról, az utókor számára való meg­jelöléséről, amelyhez főképen a budai társadalom segítségét kérte. Bevilaqua Béla dr., a Hadi Múzeum adjunktusa, a hely történetét s a magyar sajtó nak ezzel való kapcsolatát ismertette behatóan, igen nagy érdeklődés mel­lett. Fejtegetései során kimutatta hogy ezen a helyen íródott az első komoly, magyar, európai színvonalon álló, haditudósítás, amelyet Ábrányi (Eördögh) Emil, az előkelő családból való 29 éves „újdondász“ írt a Kos­suth kormány hivatalos lapjának, a „Közlönyének 113. számába 1849 május 20-án vasárnap este 10 órakor. Közben a Dréher sörgyár kedves meglepetéssel szolgált: 48-as divat szeriht öltözött markotányosnők és sörfőzőmesterek szolgáltak fel ételt és italt a vendégeknek. > * Szaporodnak a 48-as emléktáblák. Aggházy Kamii, a Hollós Mátyás Társaság illusztris tagjának buzgól- kodása révén, de nemcsak kőbe vésve, de gyakorlati kézikönyvbe, az Agg­házy által évek óta gyűjtött anyagból összeállított „Helytörténeti Kalauz“- ban is meg lesznek örökítve Buda e nevezetes, emlékezetes helyei. Bevilaqua Béla nagy tetszéssel fo­gadóit beszéde után Mdriancsics Imre szavalt el egy 48-as költeményt, majd Csorba Dezső cigányprímás, akinek dédapja is itt húzta a táborban a magyar nótákat — eredeti Bihari verbunkos csárdásokat játszott: a „hatvágásost“, „mártogatós“ és „há­romlépésest“. Szekfy István ezredes beszéde után Bayer .Aladár, a Dréher sörgyár igazgatója mondott lelkes, értékes gondolatokban gazdag beszé­det, amely után a nap a budai hegyek mögé hanyatlott, sugaraival beara­nyozva a megható ünnepség színhe­lyét. R—xv. Kérje mindenütt ■ m »Sopron-Györl“ ■■■jC !£▼ mert ez a legjobb és ■ mmSmm I f 1 eg m egb i z h a t ó b b Telep és Iroda : Sopron-, Győr- és Vasmegyei Telgazdnaégí Rt. I., Pehérvári-ut27.Tel. J. 128-01 Riport a pesti Karlsbadról Irfa: Ferenczy László Nyári melegű aranyos nap ra­gyog a dunai partokon. A levegő édes és tiszta. A napsugár lágyan úszik a levegőben. házakat ölelő fény, csillogó fák, szép asz- szonyok mosolya, kis gyermekek kacagása, parkok, terek tavaszi virágai, mindez varázslatosan szép. Mennyi leborulásra méltó szépség van egy májusi reggel napsütésében. És mégis mennyi elégedetlenséggel járnak az em­berek, hogy rohannak ezren ki­elégítetlen vággyal a szívükben, még azok is, akik ahoz a néhány ezerhez tartoznak, melyet sorsa megkímélt a megélhetés hadának őrlő küzdelméből. Asszonyok, akiket érdemük tekintetbevétele nélkül földobott egy magas polcra és gondoktól mentesen élhetnek, még azoknak az arcáról is szinte le rí a közöny, ha végigsuhan­hatnak a napsütötte utcákon. Reggel hat óra. Itt állok a Ru­das-fürdő mellett lévő „Hungária“ gyógyforrás fürdőtelepének egyik pirosnapernyős asztala előtt. Körülöttem boldog megértés­ben, a társadalmi béke jóleső me­legségében nagyszerűen megfér egymás mellett a történelmi arisztokrácia és a lipótvárosi bankár, ügyvéd és orvos. Vagy másfélezer kúrázó vár a megnyitásra. Meglepő az a nagy mozgás, elevenség, a színeknek és raccoknak az a kaleidoszkóp - szerű változása, amivel itt szembetalálkozik az ember. Óriási szezon a forrásnál Valami jó helyet keresek ki, ahonnan mindent lehet látni Bu­dapestnek e ritkabecsű, európai hírű gyógyforrásának telepén. Sok a csúnya nő. Szép talán nincs is. Hihetetlennek, szinte pa­radox dolognak hangzik, de még­is így van: a mai idők nagy­világi nője, a modern divathölgy, aki legszívesebben egész nap tükre előtt ülne és aki elképzel­hetetlen raffinériával kendőzi az arcát, aki literszámra hasz­nálja az Eau de Cologne-t — az a kényes illattól és tisztaságtól sugárzó, modern, divatos nő» ilyenkor reggel a púdertól, rúzs­tól, széntől lemeztelenített nő, hámló arcbőrével, betegesen gör­nyedt hátával, kellemetlen. Va­lami nyomai az alvás utáni szi­esztának. Az ivócsarnok bejárata előtt rengeteg ember ődöng. Ilyenkor reggeli hat órakor a Hungária- gyógyforrás az öreg tisztviselők­nek, a minisztériumok hivatalno­kainak, a nyugdíjas katonatisz­teknek és a penzióba vonult öreg uraknak a találkozóhelye. Az Erzsébet-híd keskeny lép­csőjén most egy terebélyes hölgy hömpölyög le, bizalmas mosollyal közeleg egy férfi felé. Ingadozó fogai közül sziszegve jut el a fü­lemig néhány szó, csakhamar megértem, fogyókúrát, legalább tizenhárom kiló leadását szorgal­mazza a terjedelmes jelenség. Kövér hölgyek a legszorgalmasabb látogatói a forrásnak A bejárathoz érek. Bemegyek az ivócsarnokba, amelynek köze­pén, a betónkupola alatt, egy mé­lyedésben ontja a gyógyhatású vizet a forrás. A kasszánál a be­járatoknál, s a forrás mellett fe- hérbóbitás leányok sürögnek-fo- rognak. Elsodornak a kassza elől. Poha­rat kérek. — Méltóztassék fizetni! — A pohárért? — Csakis, kéremszépen ... Kevés a bizalom. Fizetek. A forrás mellett szakadatlanul tölti a poharakat két asszony. — Adjon egy pohárral Teréz! — Nekem is egyet... — Ide is egyet... Nekem is egyet Katóka ... Előttem csetlik-botlik két asz- szony. Isszák az örkifjúság vizét. Nagyszerűen sikerült a kúra —• mondja az egyik. Minden meg­erőltetés nélkül fogytam. Nagy­szerűen fogytam. Nyolc kilót. Valahogy egészen máskép érzem magam. Könnyebben, frissebben. így változnak a képek! Mennyit fogytam reggel óta? Feljebb a személymérlegnél, ahol egy nap kétszer is megmé­reti magát a pesti nő, a kövérebb elemek gyülekeznek. A nők leg­főbb gondja, hogy híztak-e, vagy soványabbak? Pedig ha a kövé­rek tudnák, hogy a sovány nők divatjának befellegzett, akkor, nem sajtolnák le magukról a de­kákat, meg a centigrammokat. Ma már nem démon Párizsban a deszkamellű, cukornélküli tea­reklám. Ellenben ma Párizsban minden elegáns nő — nem sovány. Egy cseppet sem sovány. Inkább olyan fiús, arrogánsán egészséges és szemtelenül pikáns és eleven élet. Józan, szép, csak azért is egészséges és férfiakat bomlasztó nőiség ez. A nő divatja. Nem pedig a divat nője. Talán a leg­igazibb. Vagy úgy is mondhat­nám, végre az igazi divat. Divatmegfigyelések a „fürdöteiepen* A forrásnál nagyon sok az ide­gen. A legkülönfélébb nyelvek ke­resztezik egymást. Akármerre for­dulok, majdnem mindenütt hallok idegen szót. Itt németek, ott ola­szok, angolok, franciák, sőt két négert is találtam. Reggel 9 óra volt, amikor meg­kezdődött az invázió. A „telep“ székeit, keskeny utait már az em­berek százai foglalták el. Mind­egyik poharat szorongat a kezé­ben. Az előkelő hotelekből most jönnek le a hölgyek, urak a gő­zölgő forráshoz. A „Mai Nap“-ot most hozza a rikkancs, de itt a hölgyek ruhája a fontos szenzá­ció, nem a pekingi harctéri hely­zet. A Hungária-forrás telepén tel­jes pompájában kibontakozott ezerkilencszázhuszonhét tavaszi divatja. Ez a tavaszi divat úgy indul, mint minden szezon divatja, szépen, elegánsan, kívánatosam A figyelmes szemlélő észrevehet­te, hogy manapság két stílus küzd egymással: a fiús és a nőies. A kettőnek nem igen vannak közös vonásai — nem is lehetnek! Csak egy dolog köti őket össze feltét- 1 lenül — az egyszerűség. Megint sikkes az, ami egyszerű és a hölgyek következetesen hí­vei maradnak ennek az irányzat­nak. Fiatalabbnak érzik magukat ezekben a ruhákban. Elbájolóak- az új színek, mint ahogy az új színek mindig öröm­teli fogadtatásra számíthatnak, mert változatosságot hoznak. A délvidék ruhái számára legszíve­sebben a világos tiszta szürkét és drappot dolgozzák fel, amelyek az erős napfényben nagyon jól hatnak. Kérdés azonban, hogy a mi dámáink is ugyanilyen szíve­sen fogadják-e ezeket. Nálunk kü­lönösképpen a tavaszi korzó pepi­tát szerepeltet. Ezzel szemben itt a forrásnál sok zölddel találkozom, friss és jól öltöztető nüanszaiban, legkivált pedig nilus-zölddel. A kék az idei tavaszi szezon hatá­rozott divatszíne s ezen a terüle­ten sötétkék, acélkék, levendula­kék és kékesszürke képviselődnek legtöbbet. A mai nő egyetlen vágya és óhaja, hogy mennél több ember­nek meg lehessen mutatni az új tavaszi toilettet. A nők ma jobban szeretnek öltözködni mint valaha, és ha már felöltöztek, akkor sze­retik, ha bámulják őket. A nők ke­resik a nagy társaságokat, ahol sok az ismerős és ahol sok ember látja őket. A pesti Karlsbad forgatagában Megyek a „fürdőtelepen“, az Erzsébet-híd alatt. Délelőtt tíz óra. Áldott jó kánikula. Senki sem meri a meleget szidni, mert hátha rögtön megered az eső. Az ébgolt ugyan nincs erre momentán be­rendezve, de a tömeg, amelyik hatalmas vizespoharakkal a ke­zében a sétányon árad a park felé, igen óvatos. Egy rossz szó sem hangzik el a meleg ellen. Csak annyit mondanak: — Phű! de meleg van! A forgalom még mindig nem apadt el, nők, férfiak, párok és magánosok sietnek a forrás felé. Mellettem méltóságos nyugalom­ban beszélgetnek. — Hogy van, hogy van Géza bácsi? Mi újság, mi? Géza bácsi komoly és szigorú arccal néz végig a másikon, egy pillanatra lehunyja a fél szemét, látszik, hogy komolyan gondolko­zik és csak azután felel: — Szervusz fiam. — Hát rendben vagyunk már, rendben? — Nono. — Géza bácsi a hom­lokát ráncolja. — Nem éppen. Nem egészen. —- Mennyit ajánlott fel Géza bácsi? — Huszonöt százalékot, fiam. — No, hiszen az szép, nagyon szép. És nem fogadták el? — Nem. Még eddig nem. A Fenyves húsz percentet ajánlott és első szóra elfogadták. — Az. „Neki“ elfogadják. A Fenyves az egy szerencsés ember. — Az is volt mindig. Igazi máz­lista. No mindegy, egye fene. Gyerünk ebédelni. Fölmásznak a lépcsőn, elmen­nek az Erzsébet-híd felé. A Hungária-gyógyforrás tő- szomszédságában terül el az úgy­nevezett japánt park, amelynek egyik alléjában sétál kis pincsi­kutyájával egy korosabb hölgy, a vastagabb fajtából. Szép égszín­kék ruhában van. Elfáradtak és, hogy kipihenjék magukat, egy padra ülnek le, — már mint a vastag asszony és a kutyája. Történetesen azonban a padra már valaki korábban letelepedett: egy meglehetősen zilált, rövid haj­zaté lány, aki pórázán szintén kutyát tartott. A különbség csak annyi, hogy a bubifrizurás ebe foxterrier, a termetes asszonyé viszont pincsi. A két kutyus addig vakkantott egymásra, míg összekarmolták egymást és ellenséges pillantáso­kat váltottak. Ekkor a termetes asszony visszarántotta kutyáját és haragosan korholta: — Hagyd azt a ronda dögöt. Erre már a kisasszony is mér­ges lett: — Dög a maga kutyája, az enyémet ne sértegesse. Ami ezután történt, azt a régi regényírók úgy írták, hogy pilla­natok műve volt. A termetes asz- szonyság hatalmas lendülettel ar- culíitötte a rövidsörényű kisasz- szonyt, aki napernyőjével vágott vissza, úgyhogy a harci eszközzé avanzsált napernyő eltörött. Erre azután újult erővel folyt a harc. míg egy horgasorrú, domború mellű atlétaalak, cvikkerrel az or­rán szét nem választotta őket. Eredmény: tépett blúzok, szét­tört kalapok. Viszont a kutyáknak kutyaba­juk sem történt. Amíg a tettlegesség tartott, egy öreg bácsi lopva összeszedte az (Folyt, a 4. oldalon.) LORGNON Zibrinyinél, I., Attila-u. 12. Rudas-fürdő A budai forráscsoport leg- rádioaktivabb hőforrása A török hódoltság idejében épült s teljes eredetiségében fennálló kényelmes gőzfürdő — Kádfürdők Fedett téli uszócsarnok A főváros lakosságának minden egyes rétege megtalálja a maga szórakozását KETTER páratlan természeti szép­ségű kerthelyiségében, a Horthy Miklós-út 48. sz. alatt levő étteremben Minden csütörtökön házilag készült disznótoros vacsora. Rigó Jancsi muzsikál Telefon: József: 85-39. A legtökéletesebb újrendszerű fogyasztófűzők, kizárólag ÉBNER kezfyűsnél Hamerli f. utóda, Zsigmond-u. 14, budai Margithidfőnél, eredeti gyári árb;-n kaphatók. Telefon : T. 124-16 Nagy raktár : ernyők-, fűzők- és retikülökben FÉRFI fehérneműt divatos elsőrangú minőségben és kivitelben 24 óra alatt szab és varr legolcsóbban úgy saját, mint hozott anyagból BEAM JENŐ ffehérnemükéssítő Óbudán, III., Polgár-tér 2. szám. Telefon: J. 622—68. KRÄMER ADOLF festő- és mázoíómester I., Lágymányoss-u. 4 Telefon: József 82—57 Szíjgyártó nyerges és bűröndös ■egblzhaté régi Üzlet raeseR ÍIHIIDOR II. kerület, Fö-utca 10. ez. | an IÁ ff vendéglő' a Hűvösvölgy vegálfomúsűnál. Tel. Zugliget 29. ^ Elsö?anqu konyha. Kitűnő cigányzene

Next

/
Oldalképek
Tartalom