Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-01-22 / 871. szám
XXIII. évfolyam. 871. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, íélévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG ÖÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fii.etendő. 1927 január 22. üSEE&saaeenMeeEÄi Hidak nélkül... ? Buda fejlődésének alapvető létérdeke a két új dunai hód fölépítése Az új év küszöbén Hoor Tempis Mór egyet. tan. Ripka Ferenc dr. főpolgármesterhez intézett üdvözletéből Minden ellen és ugyanakkor minden mellett is lehet érvelni. Bizonyára jobban érveltek azok az urak, akiknek meghallgatása után Bethlen István gróf miniszterelnök úr elhatározta az óbudai és a borárostéri híd sürgős megépítését, — mint ahogy érveltek a karácsonyi lapokban Marik Ernő kormányfőtanácsos és Hoitsy Pál, amikor a hidak építése ellen sorakoztatták fel érveiket. Hoitsy Pál távol áll tőlünk budaiaktól, túl a Dunán. Pesten és aligha tudná magát beleélni a mi gondolatvilágunkba. De Marik Ernő itt él közöttünk törzsökös budai és a hídépítés ellen való érvelése is Buda érdekében történik. Marik Ernő abból indul ki,_ hogy a miniszterelnök előtt a hozzá közelállók hangoztatták a két híd fölépítésének szükségét és azzal indokolták meg ezt, hogy az új hídfők körüli nagy területek beépítését hozná magával s ezzel megindulna a magánépítkezés, csökkenne a munkanélküliség és lakásínség. Ezt a józan, tiszta és világos beállítást azzal akarja megdönteni, hogy ez úgy hangzik, mintha Budapesten az építkezés azért szünetelne 12-ik esztendeje, mert a tervezett két híd körüli vidéken kívül már minden egyéb hely teljesen be volna építve s csak a hidakba fektetendő arany- milliók révén leiietne meg hozzáférhető házhelyekre szert tenni, melyek hijján fővárosunk fejlődése lehetetlen. Alátámasztja ezt azzal, hog" a főváros összterülete, a Dunameder nélkül 18.861 hektár; vagyis kétharmada az egész Hortobágynak, melynek ősi visszamaradottságával annyira kérkedünk. Ebből a budai oldalra kerek 10.000 hektár esik. A Budapesten létező összesen 16.200 házból 6100 ház áll Budán s ebből nem kevesebb, mint 4000 ház csupán földszintes! Buda, egy-két kivételtől eltekintve, igen nagy falu. Mert egész Óbuda, Újlak, de még- a Viziváros és Krisztinaváros nagy része, a teljesen lerombolt Tabán a legjobb es.etben is csak egy nagy vidéki város képét mutatják, melyekben néha utcahosszat se találunk emeletes házat, de igen sok viskót, sőt üres telket is. Ha tehát a magántőke építeni tud és építeni akar, nem kell neki Óbuda legvégére, vagy a szemben levő Vizafogó árterületre mennie, melyek még nem is a város központjától, hanem csak a Nyugoti pályaudvartól is 3—4 kilométerre vannak; de még a Lágymányosi árterületre sem, sem a Bordros-tértöl északra elterülő, az ottani teherpályaudvar és a malmok és gyárak által a vasúti összekötő-hídig a Dunától elzárt kietlen pusztaságra. Ezután adatokat közöl arról, hogy a főváros népe milyen hitvány lakásokban lakik s így az állam első legsürgősebb teendője a lakásépítés elömoz- dításax Elsőrendű kötelessége u ma- g'Aiépítkezest, melynél majd az egész ipar mint Szállító és munkáltató érdekelve van, minden erejével elősegíteni. Ahelyett högy oly költséges hidakat építtessen, melyekre égető szükség nincsen, bocsássa az ezekre szánt összegeket bizonyos feltételek mellett házépítő magánfelek rendelkezésére, akár német mintára, akár máskép, de úgy, hogy ebből az építtetőnek tényleg segítség nyujtassék s egész bizonyos, hogy a házépítkezés erőteljesen megindul. Plán,e, ha a város maga is kedvezményeket nyújt ott, ahol'nem kényszerítik, holmi „Kertvárosinál rengeteg közmüvek létesítésébe. Végül kiszámítja, hogy mibe kerülhet e két híd építése s azt 30 millióaranykorona, azaz 435 milliárd papírkoronában állapítja meg, mely összeget 5 éven át építési kölcsönökbe fektetve, hozzávetőleg 4350 két, illetőleg három szobás lakás épülhetne a város belsejében. A cikk azzal végződik, hogy a két hidra békében sem volt szükség, de Pénz sem, holott akkor 21 milliós ország fővárosa voltunk. Ma illene szerényebbnek és okosabbnak lennünk. S ott, ahol a kincstár elnézte azt, hogy Duna által kettészelt Budapest az úr 1926-ik esztendejében még a legprimitívebb propeller-közlekedés hijján maradjon, ott ne akarjuk a közlekedést hídépítéssel s mindjárt kettővel, javítani; legfeljebb úgy választások idején. A szegény óbudaiakon máskép is lehet segíteni. A hídellenes cikk rendkívül szellemesen van megírva és a beállítása olyan a laikusokat föltétlenül behó- doltatja. A Nemzeti Újság karácsonyi száma közölte a cikket, az amatőrkiadásban, ezzel is bizonyítva, hogy amatőrnek tartja az egész okoskodást. Mi a múlt számban a következőket jegyeztük meg: „ __ Harminc esztendeje Ígérik, mond ják, biztatják ezt a vámost, hogy felépül az óbudai és Boráros-téri híd. Komoly, nehéz tanulmányok bizonyítják azok rettenetes szükségét nagy területek beépítése, szabályozása, fővárosivá tevése függ ettőJL.. apró vagyonok egész sora válik ezzel valósággá. Most végre jön egy komoly, nagy ember, Bethlen István gróf és a magángazdaság szanálása, munkaalkalmak teremtése, a várva-várt építkezés megindítása érdekében a beruházási programúiba beveszi e két híd építkezését is. Az egész főváros megkönnyebbülten sóhajt Tői. hogy ez a városfejlesztő, életadó nagy terv szűk viszonyaink mellett, egy nagy államférfiú bölcs elgondolásában emberöltők múltán megvalósul,és akkor két számottevő újság a két híd felépítését feleslegesnek mondja. Két jóhangzású név: Hoitsy Pál és Marik Ernő érveket sorakoztat fel a hídépítés ellen. Hát aludtak ezek az urak? Hát van a felsorolt érvelésükben csak egy körömfeketényi igazság? Nincs! Ezek csak okoskodások. Tarthatatlan az érvelésük, hamis a következtetésük. Az élet, a lét megköveteli a hidakat, mert azok nem épülnek más közmunkák rovására...“ A közelmúlt napokban a következő levelet intézte szerkesztőnkhöz az illusztris cikkíró: Igen tisztelt Szerkesztő ur, kedves barátom! A „Budai Napló“ legutóbbi számában Hoitsy Pállal együtt szerénységem is tollad hegyére került, amiért különböző helyen s különböző időpontban, egymástól függetlenül az adatok egész halmazával igyekeztünk kimutatni, hogy mai szegénységünkben, hogy ne mondjam nyomorúságunkban nem engedhetjük meg magunknak, pláne mindjárt két óriási duna- híd építésének luxusát. Rámutattam, hogy előbb a tespedő Budát kellene feltámasztani, kiépíteni s a hidakba fektetendő rengeteg pénzeket inkább erre kellene ezer okból fordítani. Mindazáltal mégis kikaptam, hídellenes állásfoglalásom miatt. Sebaj! A kikapás jó társaságban ér, Hoitsy Pállal együtt; így nincs mit restellenem. Én persze itt csak a magam nevében védekezem s felelek a „Budai Napló“ ama kérdésére, vájjon aludtunk-e s van-e felsorolt érveinkben csak egy körömfeketényi igazság? Hát biz, kedves Barátom én azt a 30 évet, melyen át ezt a 2 hidat szorgalmazzák, sajnos nem aludtam át, de így sem bírom megérteni, miért oly sürgős ma ez a nagy költekezés, — mint akár Lilaf tired — ha Nagyma- gyarország idejében éppen nem volt az s egy Wekerle Sándor, ki valamicskét tán szintén értett • a pénzügyekhez, nem tartotta megengedhetőnek a 2 híd építését. Úgy tudom, azóta sem lett nagyobb sem Budapest, sem jólétünk. Én különben számokkal és adatokkal érveltem. Amíg ezek meg nem cáfoltainak, az „okoskodás" vádja nem érhet. Légy meggyőződve kedves Barátom, hogy a fenti ellentéttől eltekintve, egy dologban feltétlenül együtt érzünk: Buda minél előbbi, minél szebbétételének, fürdővárossá fejlesztésének szükségességében. A különbség csak az, hogy Te hidakon át, én azok nélkül vélem a célt gyorsabban elérhetőnek, ki vagyok, Bpest, 1927 1/10. tisztelő hived Marik Ernő. Tehát a közölt adatokat és számokat kellene megcáfolnunk. Nem! Ezek a számok helyesek, csak^az azokból vont következtetés téves. És mi nem a számokat és adatokat, hanem ezeket a téves következtetéseket igyekszünk megcáfolni. Kezdjük az idézett utolsó szóval, hogy „Óbudán másképpen is lehetne segíteni.“ Ugyan miféleképpen? Ha abba a tespedő faluba nem viszünk új vérkeringést, akkor az marad továbbra is falu. A hídépítéssel járó új nagy útirányok oly nagy kisajátítással járnak, oly rendkívüli módon emelik az azok mentén fekvő telkek értékét, hogy ez alapon rohamosan megindulhat a magánépítkezés minden segítség nélkül vagy nagyon csekély állami és városi segítséggel. Az új híd munkaalkalmat ad azzal is, hogy az óbudai és újlaki munkás emberek keresethez jutnak a külső Váci- ut mentén levő gyártömegben, ahová most csak nagy köliséggel és nagy időveszteséggel tudnának eljutni, ha kifizetné magát így a munka vállalása. Tizenhárom község Buda felett sürgeti a hidat, mert nem tud eljutni a vele szemben lévő területre, csak óriási kerülővel. Egy napi fuvar Csillaghegyről — Újpestre teherrel az út a Margit-hídon át, holott így két fuvart tehet A Vízivárosban csak úgy lehet építkezni, ha a város, vagy kormány rendelettel segít egyesíteni az egymás mellett álló apró házakat. Ajtó és egy ablak az egész ház, oda nem lehet palotát emelni. De mért fáj a cikkírónak az, hogy e híd révén kiépülne a Vizafogó? Ez a gyönyörű dunapart Újpest és a Mar- git-híd között, szemben a szépséges Margit-szigettel. Ez fogja képezni valamely eljövendő polgármester számára egy egész élet programmját. Itt fog fölépülni Pest legszebb része. De elölről kezdve a cikk idézett részeinek cáfolatát, — ott is könnyű a munkánk, mert a cikkíró maga állít föl tételeket, amiket nem nehéz neki megcáfolnia Ugyanis soha senki nem állította azt, hogy 12 éven át azért szünetelt az építkezés, mert ez a két híd nem volt megépítve. Annak sokkal nehezebb okai voltak. Az azonban bizonyos, hogy minden hídnak meg van a maga kisugárzó ereje s ez segített kiépíteni.a Ferenc József-hídfőtől délre eső igazán szép városrészt. Ez a kisugárzó hatás befejezte a maga hivatását és a fejlődés megállt ott, ahol azt az új hídnak át kell vennie. Ha bárki megnézi a Kelenföld térképét, tisztán meglátja, hogy a Boráros-téri híd leendő fejénél állt meg e városrész fejlődése. A Btida- foki-út mentén vannak már gyártelepek és a város oda telepíti át idővel összes északon fekvő gyárakat, délfelé törtető, Dunafolyás okozta légáramlás miatt, hogy a füst alól mentesítse a város levegőjét. A Ferencváros szegény munkás népének pedig nagy szüksége van arra a munkaalkalomra, mely túl a Dunán kínálkozik számára. De ott épül föl Európa legnagyobb belvizikikötője, a Csepelen és ezzel szemben fekvő parton új városrész fog fölépülni. Oda tehát a Boráros- téri hídon kívül még egy, a Csepel- szigetére vezető hídra is szükség van. A Kelenföld az az új medence, ahová a Belváros és a Ferencváros fölöslege átömlik. Az még belső terület és Marik Ernő kormányfőtanácsos úr még gyönyörködve fog sétálni azon a hatalmas sugárúton, mely a Boráro-s- téri híd tengelyében egyenesen a világhírű keserű forrásokig és a női bajokban oly rendkívül gyógyhatású Erzsébet sósfürdőhöz vezet. Ott épül föl az egyik fürdőváros és abban gyönyörködve igazat fog adni nekünk a Budai Naplónak, akik mindezt nem tudjuk elképzelni hidak nélkül. Dubonai Pál. Egy-egy polgári év parányi csepp az idő végtelenségének tengerében, egy-egy pillanat az örökkévalóságból, melynek járását a Mindenható bői csesége igazítja! De földi, polgári mértékkel, élettani és lélektant folyamatok tartamával, gazdasági események számával mérve nagy idő, földi vándorlásunk idejének számottevő része. Az elméleti és gyakorlati tudományok csodálatos haladása immár százötven esztendeje, a gőzgép születése óta évről-évre újabb és újabb eszközökkel gyarapítja a termelő embert. Megadták az eszközöket és módokat, hogy egy-egy darab földön sokszorta annyit és jobbat termelhessünk, mint hajdanta. A gépek a földmívesnek, kézművesnek erejét, megsokszorozták. Míg azonban a földművelés, állattenyésztés termelési sebességét, egy- egy növényi vagy állati egyén fejlődésének gyorsaságát az évszakok, ezektől függő élettani . folyamatok szabják meg, addig közlekedési eszközeink, hírszolgálatunk folyton növekvő gyorsasága, a gyártási íolya- 1 matok gyorsulása óriási mértékben megnövelte az egy-egy naptári évben elvégezhető ipari termelő munkát és ezzel az ipari termelésből fakasztható tőkeképzés gyorsaságát is felhozta. Ily eszközök birtokában valóságos gazdasági versenyfutásban vannak a művelt nemzetek. Ne felejtkezzünk meg erről, ne felejtkezzünk meg arról, hogy e versenyfutásban nem frég Ritkán találkozunk, pedig szere-1 tettel vagyunk egy irtási ránt. Csak i az újságjaink révén érintkezünk. Sokszor cseréljük ki így gondolatainkat. Fábián G. dr., mint műépítész, a maga nagyszabású építészeti alkotásaival van elfoglalva, de amellett ráér szaklapot szerkeszteni, az Építő Ipar — Építő Művészet című folyóiratot. Nagy elődök hagyományát vette át, amikor e lap szerkesztését vállalta. Nagy anyagi áldozatot hozott amikor a lap kiadásának terheit magára vette. Volt idő, amikor csüg- gedését öreg baráti szóval eloszlattam. Öntudatos munkáját mindig megbecsültem. Most ismét nagyon melegen megemlékezett lapomról és rólam. Szavában több a szeretet, nagyobb a barátság irántam, mint az érdemem. Mentse ezt a hibáját az a kedves körülmény, hogy ő is rajongó szeretettel van Buda iránt. Az ő szaklapját az :én olvasó közönségem nagy része nem kapja kézhez és senki tőlem ne vegye szerénytelenségnek, ha cikkét jóleső érzéssel itt közlöm: Buda szabályozása és a — Budai Napló Budáinak, a főváros e mostoha gyermekének szabályozását húsz év óta kísérem éber, lelkes, szerető figyelemmel. És megvallom — tartozom ezzel önmagámnak, az igazságnak és egy csodálatosan finom lelkű embernek,a BUDAI NAPLÓ örökifjú szerkesztőjének — hogy a városszabályozás mindennél fontosabb kérdésének a háború előtti gazdasági fokot elérnünk; azt el kell hagynunk, mert mellettünk a velünk versenyző nemzetek sem állnak meg. Ne ejtsen tévedésbe a reánk irigységgel leselkedő szomszédaink vállveregető biztatása, mellyel azt akarják velünk elhitetni, hogy iparunkat fejlesztenünk kár volna és egyik főhivatásúnk szomszédaink ipari cikkeinek fogyasztásában áll. Szedjük össze minden erőnket, hogy őstermelésünket, iparunkat összhang- zatosan, gyorsan fejleszthessük. Ennek egyik feltétele — az alapos tudás meg van. Másik főfeltétele a céltudatos, előrelátó és gyors állami és községi közigazgatás. Végzetes tévedés, hogy az országnak, városaink, falva- ink, egyes polgáraink ügyét ma is csak ugyanannyi év vagy hónap múltán intézhetjük, mint hajdanta. Ez áll a székesfővárosunk gazdasági ügyeire is. Az új év küszöbén szebbet, jobbat nem kívánhatok sem a főpolgármeser úrnak, sem magunknak, mint ha azt kívánom, hogy sikerüljön fővárosunk közigazgatását elö- relátóbbá, gyorsabbá tenni, sikerüljön, mielőbb a mai kor igényeinek megfelelő, jó fővárosi törvényt alkotni. Azt reméltem, hogy az újabb kor gazdasági történetének eseményein okulva itt is hozzáfogunk ahhoz, hogy egy-egy évnek gazdasági eseményekben való tartalmát megnöveljük. Második Belgiumot szeretnék hazánk földjére varázsolni, Szent István koronájának ismét egy testté egyesült földjére. ügyére a Budai Napló rendkívül érdekes, tanulságos cikkei hívták fel figyelmemet és érdeklődésemet. Húsz év óta a Budai Napló a legkedvesebb lapom, mert nincs egyetlen száma sem, melyben mindig valami új eszmét, gondolatot ne találnék, a mi szépséges Budánk fejlesztésére, fellendítésére, szabályozására vonatkozólag. Szinte ámulatba ejt az, hogy miképpen lehet a cikkek ezreit megírni és mindig friss látással, új beállítással, eleven lüktető erővel. Hiszen ennek meg van a szomorú nyitja, az t. i., hogy annyi elmaradottság, annyi baj, annyi félszeg- ség és balfogás van itt, a mi Istentől széppé varéizsolt Budánk fejlesztésében és szabályozáséiban, hogy — úgy látszik — e téma kifogyhatatlan forrást nyújt egy tisztán látó, a szépért lelkesülő, éber tevékenységet sürgető férfiúnak, amilyen a Budai Napló jeles szerkesztője, Viraág Béla. Szinte hihetetlen, pedig a való igazság az, hogy Buda legfőbb fóruma, legzsarnokibb főura, szépségeinek legköltőibb tol- mácsolója, hibáinak legfáradhatatlanabb ostorozója a Budai Napló. Senki úgy nent szerette otthonát, mint ez a lap, melynek minden sora, minden hire, sőt minden hirdetése is Budáért van, Buda fejlesztését célozza, Budának méltó magasságra való emelését sürgeti. Meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a Búd cd Napló és derék Jzöltői lelkű, Mindent Budáért! Válasz dr. Fábián Gáspár cikkére
