Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-04-16 / 878. szám
: Budai Napló XXIII. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1927 évfolyam. 878. sz. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. április Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; L, Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K. 502—96. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 16. Ä kigondoló hivatalt decentralizálták a városházán s az külön fiókokat állított minden ügyosztályban. A nagy dollárköl- csönök hírére minden osztály sietett valamit — kigondolni és k olyan fantasztikus tervek kergették egymást, hogy szinte káprá- zott a tátott szájú polgár szeme. De aminthogy nincsen Budapestnek egységes szabályozási terve, éppen úgy nincs egységes város- fejlesztő terve sem. Nem is lehet, 1 mert e kettő szorosan összefügg. A városszabályozás csakis következménye az öntudatos, nagyvonásokban megtervezett város- fejlesztési programmnak. De ki csinált itt valaha ilyen városfejlesztő programmot? Most aztán pláne egymásra igyekeztek licitálni az egyes ügyosztályok és a kerületi elöljáróságokon elképedve látták, hogy mi készül a városházán. De jött a Széchenyi-fürdő hideg zuha- tagja és egyelőre elmosott minden tervet. A beruházási programúiból csaknem minden tételt ■ törültek. Még az okvetlenül szükségeseket is. Ez aztán a másik véglet. A kerületi elöljáróságok mindegyike tisztában van saját kerületének szükségleteivel. Előterjesztéseiket azonban nem veszik komolyan a városházán. Pedig a kerület és az ő választmánya volna tulajdonképpen az első hivatalos szervezet, mely a központot tájékoztatná az illető városrész szükségleteiről. Ez adná a mindennapi életet, viszont az ünnepnapot adná a központ nagyszabású városfejlesztő prog- rammja, amelynek reá eső részét jól feldolgozná a kerületi választmány. Talán megoldja ezt a kérdést az új fővárosi törvény, ahol az autonómia nem lesz jelszó és köpönyeg, hanem reális valóság s a központi autonómia nem lesz a kerületi autonómiák elnyomója. A városfejlesztő Programm és az egységes szabályozási terv hiánya még rengeteg pénzbe fog kerülni a fővárosnak, mert nemcsak a saját területére, hanem a vármegye és az állam segítségével, ennek a nagy programmnak alapján kellet volna fölépülnie a közvetlenül szomszédos, ma már Budapesttel szervesen összenőtt Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákos-Szentmihály, Mátyásföld, Szentlőrinc, Kispest, Erzsébet- falva, azután Albertfalva, Budafok és Csillaghegy nevű telepeknek, amelyek bevonása egy csapással az első városok közé emelné Budapestet. A siránkozás a múlt bűnei felett hiábavaló, kárba veszett fáradság. Nem ez a feladatunk. Nekünk rá kell mutanunk azokra a motívumokra, amelyek e város- fejlesztési programmhoz megadják az alapokat. Budán erre könnyű rámutatni. Buda a fürdőváros, ez adja meg nemcsak jellegét, de polgárságának a jobb kenyeret. Ennek a vezéreszmének kell alárendelni mindent, a meglévő természetes alapokon és akkor a dunántúli város minden része Csillaghegytől Budafokig megkapja azt a vezetőgondolatot, amelyet ki kell fejlesztenie, összhangot keresve és találva a szomszédos részekkel. Lesznek egész Budára vonatkozó rendelkezések és lesznek csupán az egyes kerületekre vonatkozók. Mert más a hivatása Kelenföldnek, mint a Várnak, — más a Krisztináé és más a Vizivárosé. De még Újlaké is más, mint Óbudáé. Így vagyunk a hegyvidékkel is. Kereskedelmi és gyárváros csak a Kelenföld lágymányosi részén épülhet. Idevaló a kiállításokat felölelő terület és ide épül a Stadion. Dunapartja kikötőváros, Sasad és a Gellérthegy déli része a nyaralóhelye. A borárostéri híd tengelyében épült kelenföldi sugárút a városrész tengelye, mely kifejleszti a keserűvíz források körül a magyar Karlsbadot, világhírre fejleszti a Sósfürdőt és Pest belsejéből visz az új nagyszabású Déli pályaudvarhoz, mely a Dunántúl forgalmának lesz a lebonyolító helye.. Ettől a sugárúttól északra és délre két nagy parkra van szüksége. A Tabán adja a királyi vár méltó keretét és a Belváros de- pándánsza. A belvárosi kereskedő és vállalkozó napi munkáját itt piheni ki. Ez a hivatás átterjed a Naphegyre is. A Krisztinaváros már él a hivatásának. A nyári színház ott marad, ahol van, a kőszínház a Vérmező felső csücskén épül fel. A Vérmező, Buda fürdőváros világszép parkja és ez adja meg az egész városnak a fürdő jelleget. A Víziváros dunaparti gyógy- sétánya, gyógy-szállodái adják a kapcsolatot a felső és alsó hévizek között. A dunaparti gyógysétány központja lesz és megállítja a hanyatló Víziváros elértéktelenedését. Akkor kerülhet sor a Halász- bástya kiépítésére a Corvin térig, a Dunáig. Újlak a kertváros és méltó kerete a felső hévízi fürdőknek. Óbuda egy nagy vidék kereskedelmi centruma, gazdasági akadémiával. ÖStörténelmi kerete és ősfürdője, az esetleg ideépülő Stadionnal, ide telepített ügetőverseny pályával és külön vasúti hálózatával, egyike lehetne Kelet- Európa érdekes városainak. Akvinkum és a Római-fürdő között épül majd fel az ideális kertváros, amelynek a dunaparton lesz méltó nagy, széles, szép korzója. Ennek különös szépen kell fölépülnie, lehetőleg turáni stílusban. A hegyvidék marad továbbra is e világváros tüdeje és klimatikus gyógyhelye. Ahogy ez a számunk is bizonyítja, ez a hegyvidék már megmozdult és ki fogja küzdeni az őt megillető jogokat. Budára kell hozni minden egyetemet, minden főiskolát, mert ide- álisabb iskolákat el sem lehet képzelni, mint olyanokat, amelyek fürdőhelyen állanak s ott laknak hallgatói. Ezt is és az idegenforgalmat is intenzíven szolgálhatnák itt a nyugdíjas családok. Nagy vonásokban ez a jövendő Buda. Budán, 11)2*1. április iß Buda gyásza Mélyebb a mi gyászunk, feketébb, sötétebb, mert Budát szerette jobban a szentéletü OTTOKÁR püspök. Mi voltunk az elhagyottakba k, a szegényebbek. Az Isten különös kegyelme onnan szólította Öt magához, ahol a legnagyobb volt: — a templom szószékéről és e város népe oda kísérte, ott búcsúzott Tőle, ahol szívesebben élt: — Budán. Óh, sokan kísérték utolsó útján Pestről, de Budán ott volt mindenki, hogy mégegyszer meghajtsa előtte fejét és térdét. Örök némaságában is nagy volt Ö, aki az élő szónak volt királya. Halkan, bánatosan csendültek meg a budai harangok, mert az ő ércszavuknál is hatalmasabb harangszó volt az Ö szava. Még a harangok is meggyászolták. Krisztus keresztjének, a legszentebb szimbólumnak, amely büszkesége, mint jelvény nemzeteknek és egyéneknek és forrása az örök életnek — nagyon érdekes az eredete. A régi szent legenda szerint, mikor Ádám megbetegedett, elküldte fiát, Szethet, hogy hozzon neki egy ágat az Élet fájáról. A fiú csak egy oltványt kapott és mikor Ádám meghalt, a bujtást sírja fölé ültették. Ebből fa lett és belőle akartak gerendát •készíteni Salamon templomába. A gerenda azonban nem volt alkalmas és a legenda szerint később a Be- dhezda tavába vetették, majd a Ced- ron patak fölött átjáró híd gyanánt szolgált. A leg-enda tovább megy és azt mondja, hogy ebből a fadarabból ácsolták a keresztet, amelyen Krisztus kínhalálát szenvedte. Új kilátó hellyé avanzsált a Kiscelli hegyi- elvezető Kálvária út, amelyet sétaúttá képzett ki a főváros, padokat is állítva a kedvesebb helyeken, ahonnan Budapest panorámája gyönyörűségesen bontakozik a szemlélő elé. Pesti ember, de még a budaiak sem ismerik eléggé ezt a szép helyet. A legelső háziúr Budapesten maga a főváros, amelynek a legutolsó statisztikák szerint 1236 háza (ebből 852 lakóház) 13.558 lakással és 38895 lakóval. Utána következik az állam- kincstár 457 házzal (ebből 207 lakóház). A háztulajdonosok között van háztulajdonos részvénytársaság 980, önálló iparos 2696, ipari alkalmazott 913, önálló kereskedő 1652, kereskedelmi alkalmazott 501, állami tisztviselő 270, fővárosi tisztviselő 116, napszámos 155, vagyonából élő 5105 egyén. Ezek alkotják Budapest háztengerét. Hoór-Tempis Móric dr. műegyetemi tanár, a Budai Társaskör al- elnöke hús vét után április 21-én,, csütörtökön este 7 órakor a Társaskör nagytermében értékes tudományos előadást tart az „energia gazdálkodás és közüzemek“ címen. Az előadást este 8 órákor dr. H i e s z Károly és Molnár József tiszteletére rendezett ünnepi vacsora követi, amelyre a tagokat ezúton is meghívja az elnökség. Tanulságos összehasonlításra ad alkalmat a főváros főtisztviselőinek évi fizetése. Azonban megjegyezni kívánjuk, hogy e jövedelmekbe bele van számítva a főváros üzemeinél elért külön jövedelem, sőt egy-két helyen a tanulmány útakra adott összegek is, amelyek tulajdonképen csak költségmegtérítések. így természetesen az derüli ki, hogy a fővárosnál nagyobbak a fizetések, mint a miniszterelnök 48 ezer P fizetése. így Folkusházy Lajos 102.000, Buzáth János 54.000, Dernkó Dezső 200.000, Rényi Dezső 99.200, Szabó Imre dr. 72.800, Reich Samu 80.000, Deutsch Lajos 56.000, Csupor József dr. 49.000, Melly Béla dr. 56.000, Till < Antal 49.000 pengő jövedelmet húz a fővárostól. így természetesen a kimutatás, amely Dernkó Dezsőnél ‘ 200.000 P, Zlinszky László igazgatónál 80.000 P és Melly Béla dr. elnöknél 40.000 P, összesen tehát a Vásárpénztár három főcmberénél 320.000 P tiszta jövedelmet szögez le, nem helytálló, mert hiszen a Vásárpénz-1 tár egész évi tiszta nyeresége nem volt több 240.000 pengőnél. Ami a Gázgyár, az elektromos müvek és a Beszkárt igazgatóságának „magas“ jövedelmét illeti, az üzemek jelenlegi jövedelmezősége mellett nem túlnagy összeg és sokkal kevesebb, mint a Hitelbank vállalatainál egy- egy igazgatónak jövedelme. Sipőcz Jenő dr. pogármester egész évi jövedelme nem több — 48.000 P-nél; ugyanannyi tehát, mint Újpest polgármesterének fizetése, jóllehet Újpestnek 80.000 lakosa. Budapestnek ellenben 1,000.000 lakosa van. Újpesten a költségvetési bevételek körülbelül Yi%o-a jut a polgármesternek, Budapesten ellenben csak 0.3 ezreléke. Troubridge admirális, a Dunabi- zottság volt elnöke mondotta, hogy nincs gyönyörűbb élvezet, mint a budai Dunaparton sétálni fel egészen az újpesti hídig. Az alkonyat és az est a Dunán ragyogóbb, megka- póbb — nézete szerint — mint a sokszor megénekelt Grand-Canol Velencében. — Szerencsénk, hogy ő nem látta a „Széchenyi-kanálist“ és annak iszapos hullámverését, mert ez túltesz a világ minden kanálisán. Kavarodás egy szállodai bérlet körül A különös Strohmann! Ennek szabad,- annak tilos! Ha valaki azt hiszi, hogy a Hamburgba érkező idegen valami különösen ideges gonddol firtatja azt, hogy a szálloda vendéglőjének, ahová szállt, ki a bérlője,— akkor az a valaki nagyon téved. Tanúbizonyságul hozzuk a budapesti Royal nagyszállodát, ahol II. Gundel Károly volt éveken át a bérlő és valami összeférhetetlenség miatt megvált a bérlettől. Most egy olyan bérlője van, aki nem _ származott vendéglős dinasztia családból és — csodák csodája — a Royal-szálló étterme most jobban megy, mint azelőtt. A Szent Gellért-szálloda és vendéglő bérlete körüli harcban igazán nem fontos a vendéglős pedigréje, — ezen kár nyargalni — és belátta ezt a tanács is, mely nem fogadta el Gundel Károly pótajánlatát, mely szerint lemond az állatkerti vendéglő bérletéről, ha megkapja a Gellért-szállót. Most azonban dilemma elé került a tanács, mert kimondotta, hogy a Gel- lért-szállló egész embert kíván, aki máshol nincs érdekelve, tehát nem adhatja Gundelnek a bérletet, hogy önmagának ellent .ne mondjon. Nem is mondhat. A Gellért-szálló bizottsága már lekötötte magát Czifrák Antal mellett és az esetben, ha a tanács nem respektálja ezt az egyhangúlag hozott határozatot — az egész bizottság lemond. Erős hírlapi propaganda után a tanács mégis Gundelt pártolva, vitte az ügyet a pénzügyi bizottság elé, ahol a demokraták és szocialisták Gundelt pártolták, de mégis elbukott, mert a bizottság 11 szavazattal 9 ellen ismét Czifrák javára döntött. Holott ravaszul akkor hozták a bizottság elé az ügyet, amikor annak tagjai nagyrészt már a húsvéti szünetet igyekeznek valahol délen kiélvezni s így 40 közül csak 20 tag jelent meg. Különös ebben az ügyben a demokraták és szocialisták állás- foglalása, akik mindenhol, mint a közönség védői szerepelnek, csak éppen itt fogadják szívesebben a főváros 4 százalékos részesedését, mint a 13 százalékosat. Ezzel is vitás helyzetbe került a tanács. Megállapította ugyanis, hogy a reális részesedés 4 és fél százalék, de a kezdet nehézségeivel küzdő régi bérlőtől minden lelkifurdalás nélkül 10 éven át zsebrevágta a 9 százalékot. A legcsúfabb a dologban, hogy az új bérlőt, Czifrák Antalt miképen igyekszik már előre is lejáratni. Leleplezték, hogy Czifrák, Frenreisz régi bérlőnek a — strohmannja! Először is Czifrák János beadványában már maga elmondta, hogy ő a Bristol-szálloda igazgatója volt, tehát a leleplezés elkésett. De már a beállítás sem helyt álló, mert Czifrák mint biztosítékot lekötötte egy 3 emeletes bérházát az Aradi uccában és vagy 10—12 telket a Keleti pályaudvar mellett, összesen 4—5 milliárd értékben, önzetlen Strohmann ez a Czifrák! Csak azért, hogy Strohmann lehessen 4 milliárd értékű vagyonát lekötötte. A Gellért-fürdő igazgatósága viszont nagyon intelligens hivatal, mely rögtön rájönne a turpisságra és akkor meg Frenreisz kerülne abba a helyzetbe, hogy 1 millió aranykorona értékű befektetését használná ki ellenőrizetlenül egy idegen minden rekompenzáció nélkül. Sürgősen kellene befejezni ezt a csúf játékot, nehogy ebből is valami botrány kerekedjen, amiből egyelőre van elég, — és fölöslegesen rontjuk ezzel a budai fürdők jó hírét. Zöld Károly karnagy zenei szerzeményeit adja elő a Dalkoszorú dalegylet Óbudán a Korona vigadóban rendezendő hangversenyén április hó 30-án esté 8 órakor. A hangverseny műsorán szerepelnek azonkívül, Szeghő Sándor a Budai Dalárda karigazgatója, Schuler Alajos és Pálffy Mária hangverseny- énekesek. Ez alkalommal adják először Zöld Károly által megzenésített Viraág Béla szerkesztő „Pince nóta“ cimü költeményét, amelyet R i p k a Ferenc dr. főpolgármesternek ajánlott. Ezt a hangversenyt a szegedi országos dallosverseny költségei fedezésére rendezi Tóth Ferenc elnök, aki az óbudai dalárda léiké és minden törekvése oda irányul, hogy a „Dalkoszorú“ az elsők közé küzdje föl magát. A legrégibb kálváriája a fővárosnak az óbudai, amely a Bécsi-út fölött húzódik. Krisztus szenvedésének keresztútja a Margit kórháznál fut fel a Schmidt kastélyhoz s onnan tovább már egyenes úton a régi újlaki temetőig. A stációkat most reno- váltatta az óbudai r. k. egyházközség a hívek adományából. A Golgotha három keresztje legalább kétszázéves. A latrok aránytalan, majdnem torzalakok s hasonlóképen a rikító piros és kékszínekkel befestett Mária és Magdolna szobrok is. A kezdetleges kiképzésű, XVIII. századbeli barokk kápolna ajtaja tárva- nyitva van most állandóan a nagyhét alatt s az oltár alatt rózsák füzérével koszorúzva a sírba tett Krisztus teste fekszik. A nagyhét ünnepélyes csendje borul a festői vidékre, ahol ájtatos zarándokok járnak imára kulcsolt kézzel. Nagycsütörtökön és nagypénteken éjjel gyertyás proces- siók vonulnak szakadatlanul ide fel a hegyre, hangos imaszóval. — A gellérthegyi kálvária a citadella mögött szintén jó öreg, száz éves is lehet. de már csak egyetlen keresztfából és három .női alakból áll, fal- építménnyel. A rács mögött virágok, barna, fekete és fehér színekkel, a szintén kifestett, kezdetleges szobrászmunkákon. A zöld füvön kirándulók sütkéreznek a napfényben, mert a XIX. század elejéről itt maradt kálvária vidéke a pestiek kedvelt kirándulóhelye. Bár ez a kálvária-maradék mostani alakjában és környezetében nem idézi fel a Gol- gothát, egyetlen pillantásig nézve az egyszerű feszületet, fölemelkedik lelkünk a megtisztulás vágyáig. Súlyos panasza a svábhegyieknek, hogy az Istenhegyi s Normafa-úton a Templom-téren és Báró Eötvös-téren a közönség .alig tud járni a sűrű porfelhőktől. A Svábhegyi Egyesület ezért a Köztisztasági hivatalhoz fordult, hogy addig is, amíg az utakat olajjal portalanítja, öntöző kocsikkal gyakrabban locsoltassa az erősen használt poros utakat.
