Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-03-03 / 874. szám
Budai Napló XXIII. évfolyam. 874. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő', félévre 8 pengő'. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1927 március 3. .......................................1 saa(^K»».císnRsaHH Suíbhesy néiüiil nincs Mviros Magyarország legmagasabban fekvő klimatikus gyógyhelye — Bódy Tivadar harca a Svábhegyért Ha egy-két éven belül megtörténne az a csoda, hogy valami zseniális ember propagandája révén tényleg a reomások Mekkájává lenne Budapest és ide egykét hónap alatt 40.000 beteg látogatna nyugat felől, — csúnyául meg volnánk akadva, hogy ugyan hova szállásoljuk el őket? Budapest legfeljebb 3000 idegent tud nyugati mérték szerint ellátni, beteget annyit sem. A kiadó szobákról kell katasztert készíteni, olyanokról is, amelyek csak kivételes alkalmakkor kiadók. Megfelelő lakhatási lehetőségek nélkül — nincs fürdőváros. Aki látja nyáron a budai parkokait, ahol soha egy szabad ülőhely nincs, az felette csodálkozhat rajta, hogy ugyan hol sétáltatjuk majd a fürdőváros betegeit? A Gellért-hegyre a betegek háromnegyed része nem tud felmenni, a többi park kisméretű, szobrok nélküli, zsúfolt hely, ahol nem tud leülni az idegen. Parkok nélkül — nincs fürdőváros. Aki pedig kezébe veszi Budapest térképét, azt látja, hogy közvetlenül a városból nő ki mai Magyarország legmagasabban fekvő klimatikus gyógyhelye: — a Já- nos-hegy, mely 526 m magasan áll a tenger színe felett és alatta egy hegyen épült villaváros: — a Svábhegy, mely szintén 480 m magasan van a tenger színe felett, akkor .csodálkozva kérdi, mért nem ez a hegyvidék Budapest fürdőváros parkja? Már Fodor József, a magyar egészségtan-tudomány megalapítója is kijelentette, hogy a huru- tos bántalmak milyen pompásan javulnak a Svábhegy és vidékén. De megállapították azt is, hogy a Svábhegy levegője tiszta és relative kevés nedvességet tartalmaz, — levegője ritkán fülledt — a nap besugárzása kedvező, — nagykiterjedésű lomberdők borítják a hegyet, mintegy kínálkozva sétahelynek. Nem tudom, hogy a múltban csaptak-e huszonöt botot azokra a városházi urakra, akik elmulasztották a polgárság vagyonosodása érdekében mindazt kihasználni, amit ingyen adott e városnak a jó Isten, — mert ha a múltban nem, a jövőben ezt a botbüntetést be kellene hozni. Mert a gyógyforrások meleg vize túlnyomó részben ma is használatlanul folyik a Dunába, ahelyett, hogy abban fél Európa beteg népe fiirödne, — ivókúrára teremtett gyógyforrásait alig ismerik, — de amelyet ismernek világszerte, azt itt a forrásnál inni nem lehet. Pompás hegyvidéke elhanyagolt, hozzáférhetetlen. Közlekedése ma is ,,fogas“ kérdés. Drezda mellett a „Weiser Hirsch“ nevű ismert domb, alig másfélszáz méter magas és mesterségesen világhírű klimatikus gyógyhellyé emelték, amelynek ma már világhíre van. Aki prospektusait elolvassa, elámul, hogy mi minden van ott és milyen olcsó áron élvezik azt az üdülni vágyók. Mit vétett a Svábhegy? Mintha nem is Budapesthez tartoznék. Most két körülmény talán mégis visszaadja ezt a hegyet a hivatásának. Az egyik az, hogy a kormány törvényjavaslatot készített a gyógyfürdők és gyógyhelyek fejlesztése érdekében, amelyben nem számolt a Svábhegy különálló helyzetével, — a másik az, hogy az új életre keltett Svábhegyi Egyesület élén Body 1 iva- dar elnök, harcot indított e javaslat ellen, hogy megmentse a Svábhegyet istenadta hivatásának. Ebből a harcból győztesen csak a Svábhegy kerülhet ki, mert a kormánynak nem áll érdekében, hogy a város lehetetlen fürdőpolitikáját szentesítse. Azt a fürdőpolitikát, amely a világ legadot- tabb klimatikus gyógyhelyén, a budai hegyvidékre vezető kezdetleges közlekedés kiinduló pontjára olyan pofonütött viskót építtetett, mint aminő a felső Szénatéren épült a város nagyobb díszére, apró spekulációk kielégítésére és — százezer kiránduló bosszantására. Diibonai Pál. dését egész valószínűen hasonló körülményiek idézték elő mint külföldön. A városi autonómiák bukását siettették a fentemíített általános szellemi mozgalmakon kívül kemény reális történelmi események is, a feltámadás pedig marosak a névben történt meg és az előadó véleménye szerint a történelmi autonómiák egyszer és mindenkorra megszűntek, helyüket a centralizált államhatalom által törvényben szabályozott ügykör megjelölése váltotta fel. A magyar városokét 1872. évi törvények szabályozzák. Amíg azonban azelőtt az igazán autonóm város a kereskedelem és ipar szolgálatában állott, addig a mai város a legkíméletlenebb és mert egyenlőtlen, tehát egyre kivédhetétlenebb versenyt támasztja saját kereskedelmének és iparának. Valahogy mintha visszájára fordult volna a helyzet, mert míg a történelmi autonómiák idején a politikai jogok nélkül szűkölködő városi polgárság várta az állam megváltó beavatkozását az ipari és kereskedelmi klikkek túlkapásaival szemben, ma a kézműiparosság és a kereskedelem várja, a kormány beavatkozását a pártpolitika exponenseinek túlkapásaival szamben. Itt aztán belekapcsolódott dr. Krivoss Árpád előadónak a közüzemekre vonatkozó javaslatába, mely szerint megállapítandó az üzemek rentabilitása és amennyiben nem rentabilitások, a közüzemi jelleg további fentartásá- nak a szükségessége. A rentabilitás vizsgálata a Bu- dapest-Székesfőváros statisztikai évkönyvében felsorolt közüzemeknél is nehézségekbe ütközik s így a nagy üzemeket, mint a gáz és villany, ki kell kapcnolni, de már az élelmiszerüzem, adatai érdekesek: 1925-ben 15.6 milliárdos árúraktár mellett 119.5 millió korona nyereséget mutat ki az invesztált tőke 5.9 milliárd, vagyis a nyereség kb. 2%-a az invesztált tőkének és 7%o-e a kimutatott áruraktár értékének. Nem szólva arról, hogy 119 millió korona nyereséget egy középszerű fűszeres is elér, még különösebben hat ez az eredmény akkor, ha látjuk, hogy a községi élelmiszerüzem 1926-os költség- előirányzata 15.6 millió aranykorona bruttó bevételt irányoz elő, amivel szemben üzleti felesleg 8.276 aranykoronával vagyis félezrelékkel van előirányozva. Egy ilyen hatalmas forgalom mellett ez a jelentéktelen haszon aligha altruizmus eredménye, mert hisz a községi élelmiszer- üzemben, mint jeleztem, komoly árdifferenciák a fogyasztók javára nem mutatkoznak. Alkalmazottainak száma azonban 360-ról felszökött 610-re. A másik ilyen kétesen közérdekű üzem a kenyérgyár, amely 1925-ben 11.2 milliárd invesztált tőke és 2.1 milliárdos áruraktár mellett 5 millió koronás nyereséget mutat ki. A 26 évi előirányzatban 1353 aranykorona üzleti felesleget prejiminál az 1,600.000 koronás bruttó bevétel mellett. Százalékszerűen a nyereség ki sem fejezhető, csaknem nullával egyenlő. Régebben 240 alkalmazottja volt s ma 330. Érdekes a konyhakertgazdaság és a zöldségüzem rentabilitásának szembeállítása. A konyha- kertgazdaság 2.1 milliárd befektetett tőke és 620 millió áruraktár mlellett 1925-ben 123 millió veszteséget, viszont a zöldségüzem 3.7 milliárd invesztált tőke és 373 millió áruraktár mellett 3.3 milliárd nyereséget mutat ki. Ez a két üzem csaknem azonos gazdasági téren dolgozik és' amig az egyik a befektetett tőkéjét csaknem 100%-kai gyümölisöztette, a másik: ugyanabbn az esztendőben veszteséggel dolgozott. A főváros ázványvízüzemének 4.3 milliárd invesztált tőke és 574 millió koronás áruraktár mellett 1.2 milliárd a vesztesége. A főváros ruha- és cipőüzeme 2.4 milliárd invesztált tőke mellett 44 millió nyereséget mutat ki, annyit, amennyit körülbelül egy munkása egy évben megkeres. Itt van a Szent Gellért-fürdő, amiben 106 milliárd invesztált tőke fekszik, összesen csak 201 millió nyereséget produkált, vagyis az invesztált tőke 2°/oo_két. A 26 évi előirányzatban ez a nyereség '.még csökkent 8.038 aranykoronára az 1,100.000 bruttó bevétel mellett, ami annyival kevésbé érthető, mert a Gellért- fürdő díjai semmivel sem állanak mögötte pl. a bécsi Diana-Bad díjainak és ez utóbbi egész szép nyereséggel dolgozik. Van aztán még egy üzeme a fővárosnak, amely Magyarország túldimenzionált szappanipara mellett valóságos túltengés jellegével bír. Ez a fővárosi szappan- tizem, amely 1.3 milliárdos áruraktár és 650 millió invesztált tőke mellett 4.5 millió korona hasznot produkált, ami majdnem nullával egyenlő. Utoljára említette az asztalosok nagy konkurrensét a Fővárosi Faárúgyár rt.-ot, amely 70.000 aranykorona tőkebefektetéssel 249.000 aranykoronás bruttó bevételt produkált, amiből a haszon azonban csak 5.500 aranykorona, vagyis kb. 2%-os. Ez a felsorolás nem akar taxa- tív lenni, csupán arra akart rámutatni, hogy ezek az üzemek, amelyeknek közérdekű jellege legalább is vitatható — rentabi- liseknek alig mondhatók. Amikor a kormányzat hatályosabb elleji- őrzést kíván gyakorolni az autonómiák felett, akkor nyilvánvalóan ezeknek a háborúból ittmaradt ú. n. közüzemeknek leépítését kívánja keresztülvinni. Eggyel tisztában kell lennünk, hogy a történelmi autonómiák gazdasági alapja megszűnt, a mai autonómiák a nemzetgazdaság egyetemének szükségleteihez no- lens-volens alkalmazkodni kötelesek. Az érdekes előadást nagy érdeklődéssel kísérte a nagyszámú hallgató közönség és őszinte megdöbbenéssel tárgyalta a felsorolt hivatalos adatokat. A Horthy nemzetség * Impozáns kiállításban és gondosan összegyűjtött érdekes tartalommal, könyvet irt vitéz nagybányai HORTHY Miklós kormányzó úr ötöméit óságár ól és családjáról N óg rád y Gyula. A történelmi és családi monográfia felöleli a Horthy nemzetség múltját és hivatva van e nemes család történetét, a magyar nemzet legszélesebb rétegeivel megismertetni. Belül portrék díszítik a munkát, kívül ezüst és rézveretű címer. Három fele kiadás készült belőle, amelynek nyomdai kiállítása ugyanaz, csak külső kötése változik: — szarvasbőr, selyem vagy moaré kötés szerint 150, 80 vagy 40 pengő az ára. A dísz művet é§ mümellékleteit a Hor- nyánszky nyomda a címerplakettet pedig a rnagy. kir. áll. Pénzverő Intézet készítette. A könyvet záros példányszámban nyomták és a szerző előzetesen kikérte a kormányzó úr öfőméltósága engedélyét. Előjegyzéseket elfogad a Budai Napló szerkesztősége is. Telefon: /</•. 502—96. Meghívó. A „Svábhegyi Egyesület“ 1927. márius 7-én (hétfőn) este fél 8 órakor a Pannónia szállónak külön helyiségében Válasz imáit y i ülést, ezt követőleg aznap este 8 órakor ugyanott rendes közgyűlést tart. NAPIREND: zárszámadás, felügyelő bizottsági jelentés, felmentvény, költségvetés, választmányiéi felügyelőbizottsági tagok választása és évi jelentés. A közgyűlést ugyanott vacsora követi. dr. BÓDY TIVADAR s k.. m. kir. udvari tanácsos. Budapest ny. polgármestere a Svábhegyi Egyesület elnöke. Újból választják a rom. kath. egyházközségek ez évben képviselőtestületeiket és egyházközségi tanácsaikat. A budapesti ált. érseki hely- tartÁ az összes egyházközségek elnökségéhez körlevelet intézett, hogy az egyházközségi választók névjegyzékének elkészítésére az egyháztanács haladéktalanul küldje ki a névjegyzék összeállítására hivatott 3 tagú választmányt, mely munkálatait márius hó 15-éig elkészítve, a névjegyzéktervezetet 1927 március 16-tól 31-ig minden egyházközség irodájában, esetleg plébánián, közszemlére tegye ki. Az autonómia bűne Érdekes statisztikai kimutatás az üzemekre! Trettina Jenő eSőadása A halálharangot számos fővá- | rosi üzem felett megkongatta B e- c s e y Antal a K ö z s é g i Polgári Párt e hó 21-én tartott értekezletén, amiről a napi sajtó részletesen beszámolt. Viszont ér- dejkesien támasztotta alá ezeket a végkövetkezményeket Tr e 11 i n a Jenő igazgató előadása a Budai Társaskör e hó 17-én rendezett vitaestéjén, ahol a dr. K r i- voss Árpád által felvetett és Budapest autonómiáját és főleg üzempolitikáját tárgyaló tanulmánya és indítványa felett indult meg magas színvonalon álló vita, melyet Hoór-T empis Moritz társelnök vezet, mint a üzemek egyik leghivatottabb ismerője. Trettina Jenő előadása elején az autonómiák gazdaságtörténetét ismertette és Goodnow columbiai egyet, tanár klasszikus munkája, a „Municipal Government“ alapján bizonyította, hogy az olasz, francia, német és angol városok kereskedelme, utóbb kézműipara rendkívül sok zaklatásnak és bizonytalanságnak volt kitéve a feudális jogszolgáltatás szakszerűtlen és lassú menete mellett Ezeknek a merkantil gócpontoknak minden törekvésük tehát az volt, hogy szabadulva a feudális jog hatásköre alól, kifejlesszék a kezükbe adott jogszolgáltatás hatalma segítségével a saját kereskedelmi jogeszméiket. Ez a speciális városi kereskedelmi jog és az ezen alapuló az üzleti életnek megfelelő, gyors igazságszolgáltatás volt a középkori városi autonómiáknak lényege. A XIV—XV. században felváltotta a kereskeidelem befolyását a városok önkormányzatában az erősen fejlődő és céhekbe tömörült ipar. Maga a Bürgermeister szó a céheknél szokásos mesteruralomnak a város vezetőire való alkalmazását mutatja. A Bürgermeister igen gyakran a legfőbb közigazgatási hatalmon kívül, az igazságszolgáltatást is kezében tartotta és az élethossziglan választott néhány tanácsnokkal klikkszerűen egyoldalúan használta hatalmát a vele érdekközösségben álló kereskedelmi és ipari céhek érdekében. Politikai joga a város lakói túlnyomó részének nem volt, mert hisz szavazni csak ház, vagy telektulajdonosok szavazhattak a városok legnagyobb részében. A magyar városok önkormányzatának fejlő-
