Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)

1927-11-26 / 895. szám

XXISi. ivfolyam. 895. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I.^Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter rúagas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1927 november 26. Elpusztul az óbudai hegyvidék Eltűnt utak és telkek — Kiszáradtak a kutak Bedőlnek a házak — Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség vészkiáltása a polgármester eíöít Az elhanyagolt és fejlődésében megakasztott Óbudai Hegyvidék is az Attila-park ügyében emelt tóm oly szót az „Óbudai Hegyvi- léki Szövetség“ száztagú küldött­sége Szilágyi Károly elnök veze- ése mellett, tisztelegve a polgár- mesternél és átnyújtotta, az óbudai églagyárak közérdekellenes mű­ködéséről szóló memorandumot, libben azt panaszolja, hogy 18 esztendeje: hiába munkálkodik az ébudai hegyvidéknek a pusztulás­ól való megmentése, fejlesztése ís felvirágoztatása érdekében, de i hegyvidék aljában sorakozó tég- a gyárak kultúraellenes, rideg, izleti politikából eredő garázdál­kodása ellen tehetetlen. S mind- ízt főképen azért tehetik, mert a 'óvárosnak geológusa nem lévén, szakszerű felügyeletet nem gya­korolt. Az ilyen ügyekben nem áratos kerületi és tanácsi közé­jek pedig eddig mintegy tűrték i vállalatok leglehetetlenebb mó­lon űzött garázdálkodását, ami- lek azután a közönség előtt az a átszata volt, mintha a hatóság simogatná a szemmellátható pusz- ítást; ami viszont alkalmas arra, togy megrendítse a polgárságnak i magántulajdon szentségébe ve- ett hitét. Az óbudai hegyvidék, amely ve- ekszik a legpompásabb alpesi ankásokkal s ahol a rózsa még íovemberben is a szabadban dísz- ik„ dacára eddigi mostoha hely­zetének, statisztikailag a követ­kező képet mutatja: Van rajta ?84 kisebb-nagyobb családi ház s mintegy 400 család lakja. Az épít­kezési kedv évről-évre fokozódik 3_s biztosra vehető, hogy ciz íbiula Hungária-úti hídnak im­már soká el nem odázható meg­építése ezt a pompás vidéket, melynek kétharmada tövében már közúti közlekedés van, a fejlődés­iek megérdemelt fokára fogja jut­atni. S mégis tönkremenni enged­jük a hegy lábazatát akkor, ami- lön már tapasztaltuk a Pasaréten, íogy mennyi áldozatba kerül az lyesminek helyrehozatala. Mind­ízek a pusztítások történnek a latósáok által előírt szabályok, 'endelkezések, végérvényes ítéle­tek semmibevevésével. Az agyagbányászás által eltűnt i székesfőváros közönségének tu- ajdonát képező. Fényes Elek-út így része, a Nyíri-út egy része, a -’erényi-út egy "része, eltűntek .itak, illetőleg vízlevezető árkok- íak egy része s eltűnt a székes- főváros tulajdonát képező 2294— i. hrsz. ingatlan s anyagukból a íéglák és tetőcserép milliói kerül­ik ki, persze a vállalatok anyagi Tasznára. Eltűnt a Remetehegyi íözkútnak kitűnő ivóvize s vele ígyütt pusztul a vaskút is, anélkül, íogy a hatóság részéről bárki tö­rődne vele. Eltűnnek magántu- ajdonban levő bő és kitűnő ivó­vízzel rendelkező kutak vizei, gá- :at vetvén ezáltal a rendszeres nö­vénytermelésnek. Megrepedeznek, nedűinek házak, az ottlakókat haj- éküalanná téve. az Isteni Gondviselés mentette j meg a székesfőváros közönségét eddig egy második Ököritó ka­tasztrófájától. A polgármester megköszönte az üdvözlést és k&jelenetette, hogy ő is kint járt a hegyvidéken és látta a bajokat, amelyeket orvosolni kell. Megígérte, hogy mindenben támogatja a. hegyvidéki lakók ké­rését. Mloszma JGHÖ neve, már visszhangos név Budán. ' Politikai, erkölcsi és társadalmi súlya van. Ezt nem azok a napok bizonyítják, amikor személyes ba­rátai és hívei ünnepnapot rendez­nek számára, hanem azok a pén­teki napok, amikor mindent le­bíró befolyását, fölemelő erős ke­zét keresik azok, akiknek segít­ségre van szükségük. Ez a tábor versenyre kelhet az előbbivel. Most az ünnepről legyen szó, amit névünnepe alkalmából rende­zett számára a Budai Polgári Kör. Nagyarányú, hatalmas ünnep volt. A Budai Vigadó nagyterme nem bírta a vendégeket. Teríteni kellett a két oldalteremben is. Csak a gondos előrelátó rendezés tudta megelőzni a zavart. Alig van szá­mottevő egyéniség Budán, aki ott nem lett volna az*. asztalion. Te­kintélyek, akiket egyszerű meg­hívóval nehéz lett volna idehozni, ha az ünnepelt neve nem hozta volna éket. Eljöttek, el kellett jön- niök, szívesen jöttek, mint ahogy szívesen jött mindenki, aki ott volt. Ö maga Kozma Jenő nem­csak a társaslakomán aratta egyik legszebb diadalát, hanem diadal­mas útról jött, a törvényszékről, a Zichy-tárgyalásról, ahol egy csapásra az első kriminálistóvá küzdötte föl magát. A kétségbe­ejtő lehetetlenséget váltotta élet­adó valósággá. A nehéz csatéit nyert jogász jött el a messzelátszó siker fehér lován. A politikust, a társadalmi tekintélyt csak nehe­zen tudták a jogi tógáiból kihá­mozni. Az őt körülhullámzó hat­száz embert könnyű volt meg­győznie a maga egyéni értékéről, de azt az öt szigoréi bírót ráve­zetni a félreismert igazság útjára, talán Kozma Jenő életének legne­hezebb feladata volt. Itt hullám­zik az élet, amelynek ő régi mes­tere, nem — művésze, — ott az eltemetett igazság sírjáról kellett leemelnie a nehéz követ. A név­napi est, a mosolygó embertömeg neki csak játék, mint a játékos sirályé a tenger felett, — ott a tengerfenékre szálló búvár volt, aki vagy felhozza az igazság gyöngyét, vagy odavész. Barátai, hívei kavargó, éljenző tömegén túl ő azt az egy embert látta, akinek visszaadta az életét. Budáit, IQ2>] november 25 Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ter orvosa, családja és barátai un­szolására, kétheti üdülésre Abbá­ziába utazott. Germanizálják Budát. Furcsa ál­lapot, hogy a magyarság szívében december elsején új németnyelvű ? gyermekóvó nyílik meg három—hat I esztendős gyermekek számára II., I Hunyady János-út huszonhét szám . alatt. Akár élelmes üzleti 'Vállalko­zás, akár valahonnan szubvencionált ' valami is ez a germanizáló törekvés — be kell szüntetni! A magyar nem­zeti érzés nem tűrheti, hogy a ma­gyarul is még alig gögicsélö gyer­mekeket német szóra fogják. Es kü­lönösen nem tűrhetjük itt Budán, ahol még mindig él a német nyelv csupa rossz szokásból egyes csalá­doknál. Itt ez veszedelmes kísérlet és alig érthető, hogy miféle forum adta meg erre az óvodára az engedélyt? Andréka Károlyt, főkapitányihelyet- tes és a törvényhatóság óbudai tag­ját, néviinnepe alkalmából külön ün­nepelte a Hl. kér. Egyesült Polgári Kör választmánya is. amelynek ne­vében Rezső Antal iurvv. alelnök, a kör nevében pedig Szepesi Ágostom postaigazgató társelnök üd­vözölték meleg baráti szóval a kör elnökét és kiemelték érdemeit, mél­tatva benne a jó embert, a kiváló tisztviselőt és a közszeretetben álló elnököt. * Pogonyi Nándor táblabíró. a Budai Kath. Kör volt elnöke, aki súlyos be­tegen vonult gyógykezelésre a Já- nos-szanatóriumlba. a gyógyulás út­ján van és előreláthatólag két héten belül gyógyultan elhagyja a szana­tóriumot. Orgona m@gáldás ímDozáns keretek között folyt le e hó 20-án a krisztinavárosi templom úi orgonájának megál- dása, melyet a hívők áldozatkész­sége a főváros hozzájárulásával szerzett meg a templomnak. Az Oltár Egyesület és az Énekkar hölgyei virágdísszel ékesítették fel az új orgonát. Scigmiiller Jó­zsef esperes-plébános lélekemelő beszéd után, fényes papi segédlet­tel felvonult a kórusra és az ének­kar zsoltáréneke mellett megál­dotta az orgonát. Majd felzúgott a Himnusz s a templomot meg­töltő közönség áhítattal hallgatta a gyönyörű orgonaszót. A hatal­mas alkotás, melyhez a szükséges légnyomást villamos motor adja, három mannuálosl, 40 változattal és 2980 síppal, Rieger Ottó rákosi orgjonagyárában készült. A Him­nuszt ünnepi nagymise követte. Délben a prelátus-plébános vendé­gül látta Sagmüller esperest s egyúttal a 30 éves kántori jubi­leumát ülő Bodrogi Lajos kar­nagynak átnyújtotta a saját és az egyházközség ajándékát. Bodrogi Lajos jubileumát már elő­zőleg. e hó 18-án ünnepélyes tanács­ülés keretében ülte meg a krisztina­városi rk. egyházközség, amelynek világi elnöke dr. Ripka Ferenc főpol­gármester méltatta a jubiláló karnagy és kántor működését, kiemelve szak­tudását. Utána Barbier Péter, a Ver- bőczv gimnázium tanára, az egyházi énekkar világi elnöke fejezte ki az énekkar háláját karnagya iránt, meg­köszönte szeretetét, fáradságát, az ég áldását kérve további működésére, átadta az énekkar ajándékát. Befeje­zésül az énekkar Bodrogi Laios kar­nagy saját szerzeményű „Üdvözlő dal“-ának eléneklésével adott kifeje­zést szeretetének. A Budai KathoIIKus Kör negyedszázados Jubileuma A Budai Kath. Kör. melynek élén hazánk büszkesége, gr. Appo- n y i Albert elnök, a főv. főpolgár­mester dr. Ripka Ferenc társ­elnök, dr. Mészáros János ér­seki helytartó, egyházi elnök és dr. Baranszky Gyula korm. fő­tan.. ügyvezető alelnök állanak, nov. 19. és 20-án nagyszabású jubileumi ünnepségekkel tette, felejthetetlenné 25 éivi fennállásának: évfordulóját. A kör agilis vezetősége már hetekkel előbb elkezdette a jubileumi ünnepi programúinak előkészítését. A több­ezer példányban szétküldött díszes meghívó szerint a jubileumi ünnep­ségek három részből állottak. Az első napon, nov. 19-én. szombaton este díszelőadást rendeztek, amelyen József kir. herceg család­ját Magdolna kir. hercegnő kép­viselte. aki pontban fél 9 óraikor ud­varhölgye kíséretében jelent meg s az elnökség fogadta. Régi hagyomá­nyos szokás szerint a délszaki növé­nyekkel feldíszített Lépcső-házban két városi hajdú hétágú ezíistgyer- tyatartó világítása mellett kísérte fel a kör pazarul kivilágított díszter­mébe. ahol a budai oldal katholikus előkelőségei és közéletünk számos kitűnősége fogadta a belépő királyi hercegnőt. A Budapesti M u 11 k á s da­lár d a nemzeti himnuszának elő­adása után Huszár Károly volt miniszterelnök, a képviselőház al­el nőké lépett az előadóemelvényre, aki a közben megbetegedett V a s s József dr. népjóléti miniszter he­lyett mondotta el az ünnepi beszédet, hivatkozva a kör családi ünnepére, a magyar családi élet szentségéről! és nemzetfentartó hivatásáról tar- j tott magasnivójú és a nagyszámú ünnepi hallgatóságot kezdettől végig lebilincselő előadást. Frenetikus tapssal köszönte meg a közönség a szellemes és tanulságos előadást. Utána G r o h Klára hegedűmű­vésznő Benedek Ernő zeneszer­ző zongorakíséretével adott elő két klasszikus hegedűszámot. brilliáns technikával!, meleg átérzéssel és mesteri felfogással. A közönség lel­kes hívására még ráadást is kellett játszani. Utána K u b i n y i Imre, a képviselőház elnöki hivatalának igazgatója által írt és megzenésített „Bárányfelhők“ című bájos cgyfelvo- násos énekes vígjátékénak bemuta­tója következett. A műkedvelő gár­da élén Kemény Erzsi a Király­színház Kiismert fiatal primadon­nája valósággal feledtette művészi játékával és tisztán csengő- éneké­vel. hogy műkedvelői előadásban volt részünk. A közönség a közre­működőket: Demény Ilonka. Rad- ványi Alice, Bajtay Márta,. Pártos Böske. Károlyi József és Tamásy Györgyöt, de különösen Kemény Erzsit valósággal elárasztotta vi­rággal, tapssal és sok ismétlésre való kihívással. A daljáték keringője olyan népszerű llett. hogy harmadszori is­métléskor már a közönség is vele dúdolta. Végezetül nagyon kedves közvetlenséggel dr. Baranszky G y u 1 a a kör ügyvezető alelnöke vázolta a kör 25 évi búban, örömben, kárban és sikerben gazdag köri éle­tet. mely után reggelig tartó tánc következett. A díszelőadás közre­működőit este a kör elnöksége va­csora keretében ünnepelte a Pálfy- étterem különtermében, ahol a kép­viselőház tisztviselőkara K u b i n y i Imre szerzői sikerének elismeré­séül díszes ezüstserleget ajánlottak lel. A kör rendezősége mindvégig gondoskodott a jó hangulatról és kiváló^ összhangról, ami még sok éven át emlékezetessé teszi a kör e kiválóan sikerült estéiét. A másnapi ünnepi miséről és rend­kívüli díszközgyűlésről jövő szá­munkban számolunk be. Érdemes budai művészeket, I s- t'ók János és Dankó József szob­rászművészeket, a Hollós Mátyás Társaság tagiait érte a kitüntetés, hogy a gyomai, illetve ceglédi hősök emlékművét megalkossák. Istók Já­nos kitünően sikerült szobrát József főherceg leplezte le november 20-án, míg Dankó József érdemeit Cegléd város képviselőtestülete jegyző­könyvben örökítette meg elismerése és hálája jeléül kiváló alkotásáért. Egy kis életfilozófia címen tartott érdekes előadást dr. Pröhle ViL- mos egyetemi tanár a Budavári Tár­saskörben (várbeli leánygimnázium). A díszes közönség hálásan tapsolta az előadót. A Máriakői kápolna javára magas színvonalú kulturelöadást rendezett az ott tevékenyen munkálkodó Ki­segítő Kápolna Egyesület C s á b y Vilmos elnök buzgólkodásából nov. 20-án a Szentendrei-úti iskolában. Már megfellebbezhetetlenül ez­előtt 16 esztendővel elrendelte­tett a vállalatraj nézve, hogy „a hegyivizeknek megfelelő leveze­téséről tartozik gondoskodni, hogy a hegycsuszamlásnak eleje vétessék, a megfenyegetett terület a Viharhegy keleti tövétől kezdve olyképp rendezendő, hogy a tég­lavető helyet észak és dél felöl határoló két árok is a víznek egyenes irányban való levezeté­sére építendő ki és a telepet át­szelő dűlő út áthelyezéséről saját költségén tartozik gondoskodni." Ma sem történt meg. Ugyanezen rendelkezések értelmében „a 2109. sz. árok balpartjának biztosítása végett az cirok balpartján 5 m. széles területsáv érintetlenül ha­gyandó." Ez sem történt meg. Egy 16 év előtti tanácsi határozat közli, hogy csak. próbarobbantást engedélyez, ideiglenes jelleggel s ezt is csak azzal a kikötéssel, hogy a robbantásnál a mérnöki hivatal szakközegei jelen legye­nek, a robbantás csak ezeknek utasításai szerint történhetik. 16 év után még ma is csak ideigle­nes jelleggel robbantanak, termé­szetesen egyetlen egy kikötés be­tartása nélkül s így történhetett meg, hogy egy a közúton haladó nőt egy szétrobbantott agyagda­rab fejen talált s egy férfit pedig, aki ugyancsak a közúton haladt, a robbanás következtében keletke­zett légnyomás a falhoz vágott. 1926 nov. 3-án a Bohn-téglagyár képviselői a városrendezési osz­tály vezetőjének elnöklete alatt tartott hivatalos értekezletből ki­folyólag szerződési okmányt ír­tak alá, melyben lekötelezték ma­gukat, hogy a még az 1911-iki telepengedélyben kikötött utat 16 esztendő után 1927' tavaszáig, il­letőleg júniusáig szabályszerűen megépítik. Máig sem történt meg. 1902 május havában a Tábor­hegyen nagyarányú földcsuszam­lás volt az ottani téglagyár terü­letén. Ennek közvetlen előidézője a hegy tövében nagy terjedelem­ben és nagy mélységben űzött agycigbányászás volt. Az akkori tulajdonosnak be is kellett szün­tetni az agyagbányászást s be­szüntette önként az egész tize­met is. Öt évvel utána, 1910-ben, erre a veszélyes területre és üzemre új vállalkozó kért új telepenge­délyt. Egy teljesen téves és az előbbi ítéletekkel ellentétes vélemény alapján megkapta az új tulajdo­nos az újabb agyagásási enge­délyt, teljesen szabálytalanul. A védőterületet elbányászták, a föl­tételeket és kikötéseket nem hogy szigorúan, de sehogy sem tartot­ták be, a felső részen a hegyi vi­zeket kellő módon nem fogták fel s rendes levezetést nem nyertek; magáningatlanok tehát lecsúsz­tak, házak megrepedtek, össze­dőltek s pusztultak egész életen át gyűjtött s szerzett kispolgárok birtokainak egész sorai és csal;

Next

/
Oldalképek
Tartalom