Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-10-15 / 863. szám

XXII. évfolyam. 863. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 október 15. KipKa Ferenc flr. Mtatert ünnepelte nevenapján Buda Évtizedes szokás, hogy Ferenc- napja előestéjén megülik dr. Ripka Ferenc névünnepét Bu­dán, s ahogy ez a markánsan megrajzolt, mindenek lelkében élő vezérember fokról-fokra gya­rapodott népszerűségben és sze- retetben, oly arányokban nőtt ez az ünneplés is, mely tavaly és ezidén már oly méreteket öltött, hogy messze túlnőtt a kerület és Buda keretein. A sok negativ vá­rosi politikus között Ripka Ferenc a pozitívum, amellyel ma már a kormány is számol az országos politikában. Ma már nem párt­ember, mert számára a párt csak nyűg volna és békóba kötné munkás kezeit. Ripka Ferenc ma a polgári erő és akarat, az alkotó polgári munka inkarnációja. A fő­város gépezetének óriási lendítő kereke, szugerativ nagy hatások­kal. Aki a közelébe kerül, azt vagy magával ragadja, hogy a dolgozó gépezetbe illessze, vagy ellöki magától. Innen van rajongó hívei­nek nagy tábora, mely minden pártból rekrutálja tagjait. De van­nak ellenfeli is, akik félnek növe­kedő népszerűségétől. Nincsen sok érzéke apró pártintrikák iránt, utálja ezeket az apró manő­vereket és csak a tiszta nagy cé­lokat látja, amelyekkel szolgálni lehet a haza, a főváros és polgár­társai nemzetfentartó érdekeit. Könnyes szemmel hajol le az el­hagyott árvához, de utálattal for­dul el az álszenteskedő dolog­kerülőtől, tartozzék az a társa­dalom bármely osztályához. A gázgyár élén olyan szociális in­tézményeket alkotott, amelyek tanulmányozására jár egész Eu­rópa, mert a munkásban is édes magyar testvérét szereti. A Klo- tild-szeretetház élén az elébe ke­rült árvától sohasem kérdezte, hogy mi volt az apja és mely templomba jár, csak a magyar nemzet egy árváját látta benne, akit nemes szíve egész melegével ölel magához. A Budai Társaskör helyiségei előreláthatólag szűkeknek bizo­nyultak s a Déli-vasut két hatal­mas étkező termében terítettek e hó 3-án, hogy résztvehessen min­denki a vezér ünnepén, mely már évek óta Buda büszke ünnepe. A két nagy teremben nem volt üres hely és számosán csak állva tudtak résztvenni az ünnepen, melyet Hódy Lajos dr. háznagy néhány meleg üd­vözlő szóval vezetett be, fölkérve HOÓR TEMPIS MÓR műegyetemi tanár társelnököt, hogy ünnepélyes köszön­tőjét mondja el. A Budai Társaskör illusztrisz társelnöke, akinek nemes szavát mindenkor éber figyelemmel kísérik a körtagok, a Bakonyi János által fölajánlott új, díszes serleggel a kezében, rövid visszapillantást vetett a Társaskör 3 éves múltjára, mely idő alatt a polgári gondolatnak igye­keztünk otthont teremteni itt, melyet erős kézzel, bölcs fővel vezet azóta Ripka Ferenc. Az volt a nagy cél, hogy ismét munkaképessé váljon a törvényhatóság, amit meg is terem­tett Ripka egyénisége, akit minden oldalról tisztelet és szeretet fogadott. Soha név jobban nem adatott, mint a Ferenc név Ripkának, aki védőszent­jét, Assisi Szent Ferencet, akinek hétszázados emlékét most ünnepli a világ mindenben követi s a gyengéket segíti. Magasra emeli és ezzel föl­avatja az új serleget, melyet a vezér üdvére ürít! A zúgó tapssal kísért beszéd után Pois György hatalmas virágbokré­tát nyújtott át az ünnepeknek. Mire szólásra emelkedett ZIEGLER GÉZA és a III-ik választókerület nevében üdvözölte Ripka Ferencet, aki meg- teremíé Budapest reneszánszát, ha még oly nehéz harcokat kell vívnia is. Győznie kell, mert munkáját a hit, a remény és a szeretet hármas jel­szava kíséri. Ezután általános érdeklődés között szólásra emelkedett KOZMA JENŐ dr. a Községi Polgári Párt elnöke, aki örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy végre komoly és megbízható he­lyen nyilatkozhassék a választási harcban tett, de elferdített és kifor­gatott nyilatkozata ügyében, mert a pártot és a Társaskört a konzervatív liberalizmus és a keresztény szellem vezeti, amely jegyben megalakult. A párt elérte célját, mert ma a város­házán Ripka Ferenc szelleme domi­nál és ezt a szellemet onnan többé kiirtani nem lehet. Ez a szellem, de a párt tagjainak egyénisége sem en­gedte, hogy a polgármesterválasztás­nál a vörös irányzat győzelméhez és megerősödéséhez hozzájáruljanak. A párt betölti hivatását, mint a szélső­ségek kiegyenlítője, mert a párt nélkül semmiféle fontos ügyben a városhá­zán dönteni nem lehet. Programm- jából a párt egy szemernyit sem ál­dozott fel és Ripka Ferenc a válasz­tási harcból, mint a Phönix madár, újjászületve állt ismét a városélére. Mint vezérét üdvözli és köszönti. HUBERT VILMOS, az I. kerületi iparosok és kereskedők nevében üdvözli Ripka Ferencet, aki megmentette a várost a rombadőlés­től, mert Budapest népe munkát és kenyeret vár. Ezt hozza Ripka Fe­renc és ennek az eljövendő munká­nak sikerére üríti poharát, éltetve a szeretett vezért. Utána SZOMBATHY KÁLMÁN, a Budai Polgárok Szövetsége nevében üdvözölte Ripka Ferencet őszinte szeretettel, mint a szövetség elnökét. Aki tagadja, hogy van Ripka-párt, az jöjjön Budára! Fejünkön nincsen vaj, szívünkben nincsen félelem. Élteti ve­zérét! A szűnni nem akaró taps és éljen­zés közben állott fel RIPKA FERENC dr. főpolgármester, hogy hálás szívvel mondjon köszöne­tét a baráti szavakért. Nem tér ki a politika berkeibe, mert ott kevés az öröm, ahogy azt keservesen tapasz­talta. Most a szívek melegéből elin­dult hullámok érkeztek meg pontosan az ő^ anténáján és rezgésbe hozták a szívét. Ez az a napsugár, amelytől fölemelkedik a lankadó fűszál, a vi­rág szirma és a tölgyfa szikkadt lomja új életre kél. Az ő lelkivilágá­nak virágjai is ettől éledtek fel és vá­gyott utána, mint a fáradt utas az üdítő ital után, mert nehéz utat tett meg egy hónap alatt. Az érzések me­leg tömegét, forró áradatát váltja ki szívéből a barátság megnyilatkozása és kívánja, hogy a nagy ég ontsa ba­rátaira bőséges áldását. Régi szokás szerint üljük meg Fe­renc napját, de mintha ennek az ün­nepnek ma nagyobb volna a fénye, mert az ő patrónusát ünnepli most az egész világ s az ő hatása alól nem vonhatja ki magát se a keresztény, se más müveit ember. Assisi Szent Fe­renc a szentek szentje; a szerénység és áldozatkész önzetlenség legszebb ideálja. Az ő kora, az elanyagiasodás kora volt, melyben az erkölcsök elzüllöt- tek, —• és ez a szent ekkor mondott le a földi javakról és elosztotta min­den vagyonát. Gyógyítja a testi és lelki betegeket, — és építi a romba- dőlt. templomokat. Megalázkodva kol­dul a templomépítés javára, barátokat gyűjt és ezek alapítják meg azt az intézményt, mely 700 év óta él és gyarapodik. Csodálatos a hasonlatosság az ak­kori és a mai kor között. Mindenki a földre tekint ma és nem az égre. Rombadölt minden: — a magyar in­tegritás nagy temploma, — a polgári egység temploma, — egyik osztály gyűlöli a másikat és idegen eszmék­nek hódol. Rombadölt a gazdasági élet hatalmas csarnoka és romokban he­ver a felekezeti béke, pedig ellenke­zik a hittel, de nem is lehet kiter­melni a gyűlöletet ember és ember közt. Ebben a nagy nyomorúságban ne­künk megadta a Gondviselés azt a nagy embert, aki fölépíti a rombadölt templomokat, — megadta Bethen Istvánt! (Az ünneplő közönség feláll­va hosszasan tapsol és éljenez.) ő a nagy honmentö, aki szervezi a maga rendjét és e nemzetvédő munkához gyűjti a barátokat. Ebben a rendben szóló csak egy kicsi porszem, egy igénytelen építő fráter,, a polgári rend összekovácsolásának nagy munkájá­ban. Ez a Társaskör pedig ennek a dolgozó rendnek egyik klastroma, melynek tagjait a polgári rend fe­gyelme tartja együtt. (Megújuló taps és éljenzés.) Ezen a kedves baráti estén ezekkel a gondolatokkal, ezekkel az érzések­kel köszöni meg az ünnepeltetést. Vállalja az új serleg jelmondatát: — hűséget hűségért! — mert ebben a körben nem fog csalatkozni sem ö, sem a többiek. Ha pedig eljön az idő, amikor ő már nem lesz többé, úgy emlékezze­nek meg róla, mint olyan polgárról, aki szerette polgártársait és szerette ezt a várost. A mi szeretett főváro­sunk boldogúlására üríti poharát: — a boldog, a nagy Budapestre! A bensőséges szavak hatása alatt megindult az egész terem és zson­gott, mint a méhkas. Mindenki a ve­zér, a budai vezér felé tolongott. A Budai Dalárda pedig Ripka Ferenc legkedvesebb dalát énekelte: — Mi füstölög ott a síkon ... HÓDY LAJOS dr. üdvözölte ezután válogatott szép szóval a Budai Társaskör tisztvise­lői nevében Ripkát és üdvözölte egy­úttal Kállay Tibor volt minisztert, mint a Társaskör legújabb tagját. KÁLLAY TIBOR v. miniszter a Kör minden tagjának egészségére üríti poharát, mert innen indult ki dr. Ripka Ferenc és vele együtt a Bethlen- párti politika. Ez a Társaskör ismerte föl elsőnek, hogy olyan politikára van szükség, mely nem választja el egy­mástól, hanem összehozza a polgáro­kat. A nemzeti eszme van hivatva arra, hogy kiküszöbölje az ellentéte­ket és mindnyájunkat egyesítsen. A nyitott kapu elvét állította föl e kör, ahová bejöhet mindenki, aki a nem­zet^ szent ügyét szolgálni akarja. Itt belátták, hogy csakis a kormány moz­díthatja elő a főváros boldogulását s azért kell azt támogatni. Itt olyan közéleti férfiak állottak egymás mellé, hogy minden párt irigyelheti azokat a körtől és ezzel megteremtették azt a mérleget, mely egyensúlyt tart a két nagy városi párt között s így azokat az eszméket juttatják diadal­ra, amely a város érdekeinek legjob­ban megfelelnek. E férfiak nem arra valók, hogy egyszerű kiegészítő ré­szei legyenek bármely pártnak, ha­nem arra valók, hogy egy országos párt elveit követve, amelynek meg van a többsége az országban, bizal­mukkal erősítsék a kormányt. Mit eredményezett a polgármester­választás? Először is dokumentálta a párt öncélúságát, másodszor azt, hogy más pártok kimagasló tagjai szintén Ripkára adták szavazatukat, bizo­nyítja így, hogy mindnyájunk útja Ripka Ferenc polgármesterségéhez ve­zet, aki nem lesz pártpolgármester, hanem az egész városé. Erre biztosí­tékul szolgál Ripka Ferenc eddigi közszereplése és főpolgármestersége, mely a törvényhatóságot az alkotó munka útjára, vezette. Erre a körre, annak gyarapodásá­ra, felvirágzására emeli poharát! A megismétlődő ovációk csillapod- tával szót emelt SIEGESCU JÓZSEF prelátus, aki kedves humorral jelentette ki, hogy nem a jó levegőt irígyli tőlünk, budaiaktól Pest, hanem a jó Ripka Ferencet, akit titokban már el is vet­tek tőlünk a pestiek. Budán csak sze­retik Ripkát, de Pesten fel is díszí­tik. Itt azért szeretik, mert budai, odaát azért, mert megérdemli. Ripka győzőit a lelkekben és minden buta­ság dacára, úgy terjed a Ripka név kultusza, mint a Nílus termékenyítő áradása. Végül tzt ajánlotta, hogy a Ripka iránt vuló szeretetben kös­sön Buda paktumot Pesttel s erre üríti tollárát. BOHN JÓZSEF. a Józsefváros nagyrabec ülését és üdvözletét tolmácsolta. Mint kertész, utal a Katalin virágra, amit a magya­rok hoztak Európába, de itt elsat- nyult, holott Japánban nagyra nevel­ték, mert ott levágják hét szárát, hogy a nyolcadiknak jusson a nap és föld ereje. Mindannyit egyért. Ez tette naggyá! Nekünk is van valakink, aki­ért áldozni kell, ez Ripka Ferenc, csak a napraforgókat irtsuk ki mel­lőle. Ripka nagyságára üríti poharát. A kedves hatást kiváltó virágos hasonlat elhangzása után WAGNER KÁROLY ny. államtitkár olvasta fel ez alkalomra írott alábbi szép költeményét: Ripka Ferenchez Előszedtem porlepte lantom, Hogy Téged ünnepeljelek. Láng, lobogás tán nincs a dalban, De kiérzik belőle halkan A szent parázs: a szeretet. Mikor a szív beszél a szívhez Megértik egymást biztosan. Szálljon tehát Feléd az ének, Örvendezzünk,, hű közlegények: Ma vezérünk névnapja van. * Minden babérunk vértengerbe fulladt Az ősi erkölcs is letűnt vele. Megcsúfoltuk az ezredéves múltat És elvezett szépországunk fele. És a romoknál: rettentő gyalázat! —• A magyar bőszen a magyarra támadt. Egymást gyilkolva, marcangolva, tépve Fustélyunk lett a megváltó kereszt. Csak támolyogtunk gyilkos, vak sötétbe Mely szárnyával mindent gyászosra fest. Másutt már cseng a munka víg dala, Csak a magyarnak nincsen hajnala... De ime tisztul! — férfiak jövének Tettvágyó, lelkes, dolgozó kezek, Kik elhordanak romot, törmeléket. S bízó hittel alkotni kezdenek. A haza épül, melyet sírba löktünk ... Hát mégis virraszt az Isten fölöttünk! Az építkezők nagyszerű sorában Elsők között vagy önzetlen Vezér! Betöltőd helyed lelkesülve, bátran Irigység árja hozzád föl nem ér. S a küzdelem ha bántja lelkedet Reánk tekintsél: — ott küzdünk Veled! A szerzőt megéljenezték. Utána ANDRÉKA KÁROLY főkapitányhelyettes szólalt fel. Óbuda üdvözletét hozta, mint a III. kér. Egys. Polgári Társaskör elnöke. A prelátus úr tévesen állította be a tényeket, mert nem Pest hódí­totta meg Ripka Ferencet, hanem el­lenkezőleg, Ripka hódította meg Pes­tet. Örömmel látja, hogy Pest és Buda egyaránt versenyez az ő szeretetéért. Megérdemli, mert ő követi is védő­szentjét abban, hogy mindenkin segít. Az ő védőszentjére akarja gyakrab­ban emlékeztetni és ezt a célt szol­gálva fölajánlja neki Kemény Lajos figyelméből Assisi Szent Ferenc temp­lomának rajzát, mely Konrád művész alkotása. Ezzel át is nyújtotta a ritka, érté­kes rajzot, melyet olaszországi útján szerzett Kemény Lajos vegyészmér­nök és gyáros, Óbuda egyik vezető polgára. Mialatt a kép kézről-kézre járt szó­lásra emelkedett BECSEY ANTAL tréfásan aposztrofálva az előtte fel­szólaló Andréka Károlyt (Andréka az asztalfő balszárnyán, Becsey a jobb­szárnyán ült), a szélsőségek kiegyen­lítéséről és a Ripka-párt ily irányú hivatásáról beszélt. Á köz érdekeit sohasem szabad szélsőséges szem­szögből elbírálni, mert ferde szem­szögből nézve még a legfenkültebb ideálok is lorzképet mutatnak. E torzítás klasszikus példáját a „Nép­szava" aznapi számának Assisi Szent Ferencről írott elmefuttatása szolgál­tatja. Hét évszázad óta él Szent Fe­renc példája a katholikus hitéletben úgy, mint a szegények bibliai jólte- vöje, az evangéliumi testvériség és a lelki közösség apostola. A „Nép­szava“ a maga szemszögéből viszont úgy ítéli meg Szent Ferencet, mint a szociálista gondolatnak és a vagyon­közösségnek (értsd kommunizmus) egyik legrégibb történelmi alakját. Pedig Szent Ferenc szociálizmusa és kommunizmusa és az általa hirdetett lelki életközössége oly messzire van céljaiban és eszközeiben a Marx— Leninista kommunizmustól, mint Szent Ferenc igéi és példaadó élete a mai kommunista őrültségektől. A pártnak végzetesen felelősségteljes feladatai vannak a még mindig fel­színen levő világnézeti harcok köze­pette; ezért kell a maga elhatározá­sának függetlenségét minden körül­mények között fentartania. A főpol­gármester jól teszi, hogy úgy sikerei, mint elkerülhetetlen csalódásai köz­ben sem feledkezik meg a polgári bi­zalomnak forrásairól, amelyek az ö számára Budán, e városrész tradí­ciókkal telített földjéből fakadtak; és amelyek ma is változatlan tisztaság­ban szolgáltatják a bizalom üdítő ita­lát az ő számára akkor, amikor ide tikkadtan vissza-vissza tér. Buda polgársága rendületlen bizakodással fogja követni őt továbbra is az isten­félelem, hazaszeretet és az alkotó rnunka útjain. A Kelenföld és egész gazdasági éle­tünk e kiváló és nagyrabecsiilt tag­jának minden felszólalása különös nagy hatással van a hallgatóságra, mely lelkes ovációban részesítette ez alkalommal is. Majd BARÁNSZKY GYULA dr. aki az I. kerületi választópolgárok ne­vében köszöntötte meleg szeretettel a vezért, mert megvalósítja ismét azt a régi kedves állapotot, mely Szebeny Antal korát teszi oly emlékezetessé. Nála bevált a Bohn József által fel­hozott chrisanthemum elmélet, s most hogy megerősödött, ezt az erejét a kerület polgárságának egyesítésére használja föl, egy táborba hozza min­den polgárt a nemzeti gondolat és az al­kotó munka jegyében, annak politi- ' kai meggyőződésére való tekintet nélkül. Az idők azóta változtak, de a polgárság nem s azért fölösleges: hogy szabad csapatok alakuljanak külön alvezérek alatt, mert Ripka Fe­renc híven ragaszkodik volt vezére, Szebeny Antal tradícióihoz. Mint a polgári egység újbóli megteremtőjét élteti. A megtapsolt, megéljenzett beszéd után felszólalt OKOLICSÁNYI-KUTHY DEZSŐ egészségügyi főtanácsos köszönetét mondva Ripka Ferenc­nek, hogy főpolgármesteri állásában megmarad, mert ott az ő egyénisé­gére a Hazának szüksége van. Ripka Ferencnét, urának hűséges lelki tá­maszát élteti. Az ünnepi szónoklatok sorát, mint kiváló orátor zárta be Buda követe, SZILÁGYI KÁROLY nemzetgy. képviselő Főpolgármesterünk gyönyörű beszé­dében felhívta figyelmünket arra a nagyszerű szervező munkára, melyet Assisi Szent Ferenc, majd pedig az általa alapított rend végzett és végez lankadatlanul. Örömmel jelenthetem ebben a gondolatkörben, hogy a pol­gármesterválasztás eredménye nem csökkentheti a mi szervezkedési lehe­tőségeinket. Bizonyítja ezt a „József­városi Kispolgárok Klubjáénak éppen ezen a napon tartott szervezkedő ülése, amely a mi irányzatunkat fogadta el a maga számára- zsinórmértékül, köztük ennek a kerületnek értékes ifjúsága tett fogadalmat éppen a mai napon a mi kiegyenlítő irányzatunk mellett meleghangú sürgönyt meneszt- ve főpolgármesterünkhöz. Ez a mai alakulás is intő jel arra, hogy a páte­rek és fráterek nálunk se pihenjenek, hanem épp oly fáradhatatlanul dol­gozzanak, mint Ripka Ferenc katonái. A feledhetetlen ünnepen kiáradó ér­zelmeket a lágy esti szellő vitte szét az egész városba ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom