Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)
1926-12-14 / 868. szám
XXII. évfolyam. 868. sz. j Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.GOO K, félévre 100.000 K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K. 502—96. Felelős szerkesztő : ViRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. —^mwbhiwmiiiiii in ——— .... ............... iéim———H— nwvR 1926 december 14. Budai Polgárok! Becsey Antal szózata Kelenföldem! Elmondotta december 8-án a Budai Egységes Párt KeienfÖid-lágy- mányosi pártszervezetének a Gellért-szállóban tartott nagygyűlésén Polgártársaim! Az én tevékenységemet itt, a Kelenföldén, 25 éve ismerik. Őszintén megvallom, hogy nem vagyok vérbeli politikus. A politika nem az én kenyerem. Én az alkotó munkának vagyok egyik szerény napszámosa, aki szereti hivatását, amely értékeket termel mindnyájunk javára. Ha most mégis a politika keretében állok Kelenföld polgársága előtt, annak megvan a magyarázata. Négy ízben részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy a főváros törvényhatósági bizottságába küldött be Kelenföld választóközönsége. A közbizalomnak ez a megnyilvánulása egyenesen kötelességemmé tette, hogy megjelenjek Önök előtt most, amikor nagy elhatározásuk küszöbén ki kell iormál- niok véleményüket és ítéletet kell mondaniok az események felett. Ennek a kötelességemnek igyekszem eíe- get tenni, amikor néhány szóval ki- 1 vánom megkönnyíteni az Önök elhatározását. * — Számot vetve lelkiismeretemmel, a magyar nemzet gazdasági, politikai, erkölcsi helyzetével, nyíltan és I őszintén megvallom, hogy minden utógondolat és fentartás nélkül híve vagyok Bethlen István gróf politikájának. Lehet sok mindenfélét mondani az elmúlt négy év politikájáról, mióta Bethlen István gróf vette kezébe a kormány rúdját; de a tárgyilagos kritikának meg kell állapítania, hogy ennek a négyéves kormányzatnak abszolút értékes és pozitív eredményei vannak. Nem lehet letagadni azt, hogy ma az ország közgazdasága konszolidálódott, hogy pénzünk értéke annyira megerősödött, hogy ott áll a vezető nemzetek valutái közt és meg kell állapítanunk, hogy a lelkekben is bizonyos megnyugvás tudott már gyökeret verni. A választás izgalmai sem a vidéken, sem itt a fővárosban nem borítják fel azokat a társadalmi kereteket, amelyek felbomlását az elmúlt választások idején tapasztaltuk. Mindenki ösztönösen érzi ma, hogy van módja orientálódni, tudjuk hová kell nézni, ha a magyar jövő körvonalait keressük. A magyar lövő Most következik a nagy munka második fejezete. Megengedem, hogy az első fejezet, a pénz konszolidá- lása és a gazdasági munkához szükséges légkör megteremtése csak súlyos áldozatok árán volt elérhető. Hallottunk jogos és súlyos panaszokat, hogy a magyar társadalom óriási adók és közterhek súlya alatt ros- kad. Azt is lehet vitatni, hogy a szanálási akció tempója talán gyorsabb volt a kelleténél. De kár ezek felett vitatkozni. Ma már abban a helyzetben vagyunk,- hogy a súlyos áldozatok révén meg tudtuk teremteni a konszolidáció feltételeit, amelyekre most biztosan fel lehet építeni a magyar jövőt. A második fejezet lesz a j lelkek felszabadulásának, a súlyos i közterhek alól való felszabadulásnak S a korszaka, a nemzeti termelő munka újjáéledésének, a termelő pozitív alkotásoknak jegyében. — Az elmúlt évtizedek közjogi harca is a nemzetgazdasági és termelő munka törzséből sarjadzott ki. Már Kossuth megállapította, hogy őstermelő ország nem maradhatunk és fel kell szabadítani az egyént és a társadalmi osztályokat, mert csak szabad népnek lehet szabad hazája; ipar nélkül Magyarország csak olyan lesz, mint a félkarú ember. Az ipari felkészültség minden ország boldogulásának alapfeltétele, I meri az ipari munka termelése | révén tudjuk csak meggátolni, i hogy más ország gazdasági va- i zalusaivá legyünk. ÜSékozoEt kincsek Amikor azonban 20 év előtt a függetlenségi politika a legnagyobb lelkesedés erejével hódította meg a közvéleményt, ugyanakkor az ország fiiggelenségének feltételeik egymásután siklottak ki kezünkből. Miközben az Ausztriától való függetlenség jelszavával bontott ez a politika zászlót, ugyanakkor legnagyobb szénbányáink, vasbányáink, idegen érdekeltségek kezébe kerültek. — Bethlen István gróf gazdaság- politikája szerint nekünk nemzeti ön- céluságunk és történelmi hivatásunk felismerése mellett az a feladatunk, hogy közgazdasági eszközeink teljesítésével, de nemzeti tulajdonjogaink biztosításával igyekezzünk az ország gazdaságát megalapozni. Köz- gazdasági szervezetünknek egyik alkotó eleme volt a magyar földművelés, de az elmúlt évtizedek során és a 35 és fél millió katasztrális hold művelt területnek negyven százaléka volt idegen nemzetiségű főúri személyek kezében. A Tisza és Maros szögén a földbirtok tulajdonjoga méginkább az ország kárára tolódott el; itt 70 százalék volt az idegen birtokos, de voltak erdélyi vármegyék, ahol a magyarok kezén levő földtulajdon alig 5—6 százalékot tett ki. £ középosztály — A háború nyomorúságainak egyik szomorú következménye az, hogy ilyen gyökértelenné vált az a középosztály is, amely a köz- és magántisztviselőkből, az intelligens szellemi munkásokból rekrutálódik. Kalapot kell emelnünk ezek előtt az osztályok előtt, amelyek megértették, hogy a nemzet'nagy érdeke, a nemzeti szolidaritás gondolata kívánta tőlük átmeneti időre azt, hogy áldozatai legyenek annak az állapotnak, amelyet a trianoni békeszerződés teremtett meg. Nekünk tehát legfontosabb teendőnk, hogy a jövőben olyan nemzet- gazdasági politikát folytassunk, a mely a nemzet gerincét, csontrendszerét, a földművesosztályt, az ipari termelés tényezőit, továbbá a közős magántisztviselőket abba a helyzetbe hozza, hogy minél jobban megerősödve az ország pillérei és nemzeti öncéluságunk biztosítékai legyenek. — Mi a teendő? Földhöz kell juttatni a föld népét, hogy a forradalmi szociáldemodrácia által szított elégedetlenséget levezessük, az ipari munkásság szociális problémáit is meg kell oldani. Szükségünk van arra, hogy nincstelen ipari munkásaink és a föld népe is hozzájussanak a földi javakhoz, lakáshoz, házhoz, földhöz, amelyet sajátjuknak vallhatnak, amely a nemzet testének része, de egyben az ö tulajdonuk is. És én úgy ebben, mint a köz és magánalkalmazott kérdésében is mánikusa vagyok annak a gondolatnak, hogy addig nem lesz itt rend, addig nem lesz vége az osz- tálygyülölködésnek, az osztályharcnak, amíg nem gondoskodunk intézményesen arról, hogy úgy a szellemi, mint a fizikai munkások tömegeit is lakástulajdonhoz juttassuk. Hibáztattam és hibáztatom ma is, bár az Egységes Párt kötelékébe tartozom, az eddigi házépítő tevékenység módját. Nem elég, hogy az állam és a város építsenek és hogy az állam és a város háztulajdonosok legyenek. Ennél sokkal fontosabb az, hogy jól átgondolt gazdasági megoldásban megadják minden arra vágyó polgárnak és munkásnak a lehetőséget, hogy már ezekben a nehéz időkben is legalább lakást, családi hajlékot tudjon magának teremteni. A múlt évi társasház-törvény erre meglehetősen széles keretek között nyújt lehetőséget. Ezeket a lehetőségeket azonban ki kell terjeszteni. Két hónappal ezelőtt részt vettem a bécsi város- és lakásépítő kongresszuson, ahol kialakult a tudás, hogy a lakásínség enyhítésére elsősorban családi házak építése szükséges. En azt ajánlottam, hogy társasházakat kell építeni, amit rokonszenvesen, fogadott 24 ország kiküldötte. Ezt a kérdést áldozatok árán is, dűlőre kell juttatni. Építeni kell azért is, hogy amikor iparosaink szakképzett munkásaink munka hijján egymás után kénytelenek a külföldre vándorolni, ezeket — munkához juttatva — itthon tartsuk, — és hazahozzuk. Nélkülözünk! Gazdasági1' életünk válsága még korántsem múlt el teljesen; és abban különösen nagy szerepet játszik a fogyasztás krízise. Bár a munkanélküliek száma az utóbbi időben örvendetesen csökkent, a fogyasztás mégsem elég nagy az országban. Megdöbbenéssel olvastam pl., hogy az elmúlt évben a legelemibb életszükségleti cikknek, a kenyérnek békebeli fogyasztásában 20—25%-os visszaesés történt. Talán vigasztaló Jehet az a körülmény, hogy ez nemcsak magyar, hanem általános európai jelenség. Azt jelenti ez, hogy Európa népei nélkülözni kénytelenek és hogy a győzők és a legyőzőitek egyaránt szenvedik a nagy sorstragédiát. Le kell mondani a kenyérről! És ez a legfájdalmasabb lemondás. Ha meg tudjuk indítani Bethlen István gróf vezetésével a termelő inunkat, ha vissza tudjuk helyezni régi jogaiba, éppen a speciális magyar városi termelés, a lakástermelés vonalán, akkor lehetővé tesszük, hogy a mi külföldre menekült munkásvéreink, a nélkülöző kenyértelenek ezrei hozzájussanak a kenyérhez, akkor a kereskedő és az iparos is kenyérhez, keresethez jut, sőt az állam is megtalálja azokat az anyagi eszközöket és feltételeket, amelyekkel viszont a közalkalmazottak sorsán javítani tud, akiknek sorsát szívén viseli. Nyugdíjasok sérelme A közalkalmazottak kérdésénél rá akarok mutatni egy körülményre. Én nem értem, miért keli a nyugdíjasokat kategorizálni. Lehet, hogy a takarékossági szempontok nyomultak itt előtérbe, de én azt hiszem, hogy ezt a különbséget megtartani és fenntartani nem lehet és nem szabad. Nem lehet arra várni, hogy majd az Úristen rendezni fogja az állapotokat olyanképen, hogy a régiek lassanként majd kihatnak. Ez nem megoldás. Az az álláspontom és ehhez feltétlenül ragaszkodom, hogy ezen a gyűlölt megkülönböztetésen segíteni kell. Meg kell szűnnie annak, hogy az idősebb tisztviselők, akik nem a maguk hibájából kerültek korábban nyugdíjba, mostohább elbánásban részesüljenek és kisebb darab kenyeret kapjanak, mint azok, akik 1924. után kerültek nyugdíjba. Jobb fizetés A magánalkalmazottak kérdésében hasonló a helyzet. Rémülettel látom, milyen viszonyok vannak a magánalkalmazottak fizetése terén. Ök a I békeparitásos fizetésnek egy teljesen önkényesen megállapított hányadát kapják fizetésképen, mert ez a kérdés egyáltalán nincs rendezve. Ez ugyan nem feltétlenül állami gondoskodás tárgya. Én nyíltan kimondom, hogy nem szeretem az állam omnipotenciá- ját és hangoztatom a magángazdaság függetlenségét; de ép oly nyíltan kimondom azti s, hogy. az ilyen feladatok megoldásában, amelyek nagy horderejű szociális elgondolást kívánnak, szükségesnek tartom az állami beavatkozást. Intézményesen kell gondoskodni arról, hogy a magántisztviselők megkapják a békebeli fizetéssel arányos fizetésüket és ez a fizetés legalább 60—70 százaléka kell hogy legyen az arany- paritásnak. Látjuk, milyen visszás helyzetre vezet itt az önkény; hiszen vannak tisztviselők, akik például papírkoronákban kapják békebeli lakbérüket. Értéktelen hadikSIcsUn Orvosolni kell azt a bajt is, hogy a nyugdíjalapok, amelyeket hadiköl- csönökbe fektettek annakidején, elértéktelenedtek. Ezeknek az alapoknak valorizációja éppen olyan jogos, mint az árvapénzek. A vállalatok, amelyek békebeli vagyonuknak mintegy 25 százalékát mentették át, ezeket a nyugdíjalapokat nem valorizálták hasonló arányban. A magam rézéről ezeknek a kérdéseknek helyes megoldásában nemcsak gazdasági lehetőségeket látok, hanem látom azt is, hogy elégedett, tűrhető viszonyok között élő olyan polgárságot tudunk talpra állítani, amely a nagy elhatározások idején, mint egy ember áll polgári öntudattal azok mögött, akik sorsát intézik. Kelenföld fejlesztése Vannak nekünk itt Kelenföldén azután különleges problémáink is. Nem akarok erről most bővebb program- mot adni. Amit eddig a fővárosi költségvetés keretében ki lehetett szorítani, azt ki is szorítottuk. így kiharcoltuk a Villányi-út kiépítését, ami lehetővé teszi, hogy a jövő évben meginduljon ott a villamos közlekedés is. Szükségünk van hidakra. Az óbudai és a borárostéri hidra, nemcsak azért, hogy munkaalkalmat teremtsünk e nagyszabású közmunkák révén, hanem hogy közelebb hozzuk az egymástól most elválasztott városrészeket, hogy közelebb hozzuk a magyart a magyarhoz, nemcsak érzésben, hanem gazdasági közösség tekintetében is. A kerület fejlődésének ez az alapja. Hiányzik a szabályozás Nincs még jóváhagyva a kelenföldi szabályozás terve. Telek van elég, de aki építkezni akar, a jóváhagyás hiányában ezt nem teheti, sőt sokszor reverzálist vesznek tőle, hogy lebontja házát, ha a szabályozás úgy kívánja. Ez lehetetlen állapot. Ki kell verekednünk a végleges szabályozás jóváhagyását; a közműveket pedig úgy kell megépíteni, hogy azok ne az építkezések után kullogjanak, hanem már előre jelöljék meg az útját annak az építő tevékenységnek, amelynek irányát a hatóságnak keli megállapítania. És akkor munkát tudunk teremteni Kelenföldön, amelynek nagy jövőjét felesleges ismertetni. Hiharfeliiők Arra kérem Önöket, hogy csatlakozzanak az alá a zászló alá, amelyet Bethlen István gróf kibontott. Sorsdöntő fontosságú az egység bent az országban, különösen ]a mai nehéz időkben. Meg kell látnunk azokat a viharfelhőket. amelyek minket kívülről fenyegetnek. Romániában dinasztia válság van ás hogy mit jelent ott egy polgárháború lehetősége, azt jól tudjuk. Jól esnék ugyan látnunk az isteni igazságszolgáltatást ez ország felett, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen polgárháború hullámai áttörhetik a gátat, ha nem gondoskodunk arról, hogy I ez a gát erős és hordképes legyen. Látjuk, hogy mi történik Szerbiában, amely Olaszországgal gazdasági és politikai szerződést kötött és most tapasztalni kell, hogy Olaszország Albániában expanzív politikáját akarja érvényre juttatni. Az olasznak szüksége van arra, hogy Albániában a lábát megvesse és az olasz imperializmusnak halálos ellensége mindenki, aki az Adriának szomszédja. A ,szerb néfp most ébred tudatára ennek a ténynek; és ha a szerb nép nem fogadta volna kellő megértéssel azokat a kijelentéseket, amelyeket a kormányzó úr őfőméltósága a magyar—szerb barátságról tett, akkor a történelem eseményeinek súlya KonSaian sn^BFitrek tani. Egyidejűleg megindult az áramlás a városok felé is. A városok lakossága szaporodott, az ipar új elemekkel bővült, a föld népe belekapcsolódott az iparba, amely tudott ugyan kenyeret adni. de ez a nép proletárrá lett. És hogy mit jelent ez a proletárosztály, azt itt bizonyítani fölösleges. Mindnyájan tudjuk, hogy ez olyan, mint a Szahara homokja, amely nem tud a földhöz tapadni. Nemcsak a nagy viharok, hanem a legkisebb szélfuvalom is elsöprik ezt a gyökér- telen, nincstelen polgárt. Ezek az elemek jelentették az ország állandó veszedelmét, mert a lelkiismeretlen tömegizgatás áldozatai lettek. Erdélynek a jelentéktelen városaiban és faluiban egész sorozata volt a román bankoknak, amelyek lehetővé tették, hogy a románok könnyű feltételek mellett jussanak pénzhez és megindítsák az új honfoglalást, eltulajdonítsák a magyar kézen levő földbirtokot. Ez az eltolódás céltudatosan hontalanná tette saját hazájában a magyart. A mi földbirtokpolitikánk volt további oka íannak, hogy Magyarországról sokan % kivándorolni kényszerültek és hogy a Cunard Line évente százezer magyart szállított Amerikába; akik a földtulajdon iránti, itthon kielégítetlen vágyukat akarták csillapí-
