Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)
1926-12-03 / 867. szám
XXII. évfolyam. 867. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Etry szám 5000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K. 502—96. Feleló's szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor. egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 december 3. Szózat Buda polgáraihoz! A budai Egységes Pár! programmja — Elmondotta: dr. Koznia Jenő képviselőjelölt Tizenkét éve már, hogy súlyos anyagi és erkölcsi válságok pusztítják azt a kincset, amelyet egy félszázad békés fejlődése hordott össze. A nép szenvedélyeivel való visszaélés hozta reánk a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségeket, mert mindig népszerűbb volt az, aki a tömeg gyengéinek hízel- gett, mint aki józanul fel akarta a tömeget világosítani. Sajnos, mindig szívesebben hallgatták meg Budán is azokat, akik vagyoni, jövedelmi, faji és vallási különbségek felhasználásáva/1 lelkiismeretlenül izgattak, mint azokat, akik az általános erkölcsi kötelességek teljesítését követelték mindenkitől. Mindig ez a megtévesztés okozta a legnagyobb szerencsétlenségeket, egyesek önös érdekeinek áldozták fel az összesség vagyonát, nyugalmát, lelki egyensúlyát. Megállítottak Budán is minden közmunkát, mely ezt a történelmi várost ismét Mátyás király virágzó városává tenné, ahol jómódban él a polgárság. A sorozatos nemzeti szerencsétlenségekre visszatekintve áll a választók elé a Budai Egységes Párt és megbízást kér arra, hogy jelöltjei szerény munkásai lehessenek a nemzeti megújhodásnak. Reális politikát kívánunk folytatni, mert meggyőződésünk, hogy csakis komoly, megfontolt munkával, a jelszavak által el nem szédítve és helytelen irányba nem terelve tudunk polgártársainknak hasznára lenni. A jelszavak által elszédített, a háború óriási véráldozatától felizgatott, a gyászos trianoni szerződés által hazát vesztett, anyagi javakban elszegényedett, jövedelmében megingatott és mindezek által erkölcsi tőkéjéből is sokat vesztett tömegek egymás becsmérlésében véltek honmentő tevékenységet kifejteni. Súlyos és vigasztalannak látszó helyzetünkben a gondviselés egy embert küldött számunkra és annak a nagy energiájú, élesen látó, melegszívű, nagytudású, rettenthetetlen magyarnak: GRÓF BETHLEN ISTVÁN kezébe jutott a hatalom akkor, amidőn a legjobb hazafiak már mindent elveszettnek láttak, amidőn az embereknek egymás elleni gyűlölködése orgiákat ült, amidőn fájó szívvel láttuk, hogy a balkáni határok nem keleti, hanem nyugati széleinken fognak kezdődni. Bethlen István gróf a legsúlyosabb helyzetben vette át az ország vezetését és kormányzása alatt a belső béke, a jogrend, —• külpolitikai súlyunk, —■ jövőnkbe vetett hitünk erősödtek meg. Konszolidáció. Lelkiismeretlen szédelgés annak állítása, mintha ma a múlthoz képest nem állanánk egy sokkal konszolidáltabb helyzetben. Midőn Bethlen István a kormányzást átvette, sűrűn folytak az igazoltatások, — bombamerényietek verték fel a békés polgárok nyugalmát, — pénzünk a háború és az azt követő forradalmak alatt külső vonatkozásban elvesztette értékét, napról-napra sülyedt, az állam hitelt sehonnan sem meríthetett és a legégetőbb állami feladatokat is csak nyomorba jutott polgárainak véresen kiizzadott adófilléreiből tudta előteremteni. Bethlen kormányzása idejére esik a nyugatmagyarországi felkelés, melynek gyümölcseit a velencei szerződéssel csak Bethlennek sikerült biztosítania, az ő kormányzását nehezítette meg az az operáció, amelyet szanálásnak neveznek, amely az államháztartást volt hivatva rendbehozni és amely akció sok érdek kényszerű feláldozása folytán Bethlen kormányzását nehezítette meg, viszont a szanálás sikeres befejezése után az ő kormányzása mutatta meg azt az utat, amelyen haladva a gazdasági konszolidáció által végre a lelkek konszolidációjához is eljuthatunk. Szinte heroikus az a küzdelem, amelyet Bethlen István a frankíigy liquidálása során folytatott, mert ezzel az üggyel — a gyűlölködő ellenzék jóvoltából — kompromi- tálható lett volna mind az az eredmény, amit Bethlen István az ország javára évek során át folytatott, sziszifuszi munkával biztosított. Betheln István olyan próbákon ment keresztül, hogy csodálatos képességeibe, nagy elhivatottságába fektetett hitünk csak megerősödhetett. Nem ismerünk senkit, akire oly bizalommal, oly nyugodtan rábízhatnók sorsunkat, mint Bethlent, aki a mostani választások kiírásával módot és alkalmat ad arra, hogy vele szemben a polgárság komoly kritikát gyakoroljon. Győzött Bethlen politikája. Minden jel, minden tünet azt mutatja, hogy az ország igen nagy többsége fogja Bethlen István gróf politikáját szentesíteni és miután ez tény és való, kérdem, hogy vájjon Budapest miért maradjon el az építő munkából, miért legyen éppen Budapest az a város, amely a reális politika mesgyéjéről lelépve, jelszavak után nyargalva mulassza el azt az alkalmat, hogy Bethlen István további építő munkájának részese lehessen. A konszolidáció jelét látom abban, hogy egyes, eddig ellenzéki politikusok .éppen a mai fordulóponton csatlakoztak gróf Bethlen István zászlója alá, mert belátták, hogy csak az az út vezeti az országot a biztos révbe, amelyet Bethlen István gróf jelölt meg. Elismerem, hogy még igen sok a tennivaló, elismerem hogy még sok a sajgó fájdalom, amely részben még a régi hántást érzi, részben az operáció által ejtett sebből vérzik, de bizalommal és reménységgel látjuk, hogy a sérelmek lassan- lassan mind orvosoltatnak és azért dolgozunk, azért kérik e párt jelöltjei a választópolgárság bizalmát, hogy szerény tehetségükkel és friss munkakészségükkel ők is segítsenek eltakarítani mihamarább a romokat. Bethlen István politikája azzal aratott teljes diadalt, hogy az ellenzék sem tud más utat megjelölni a konszolidáció felé, mint amelyet Bethlen István követ és mindössze abban éli ki magát, hogy gyorsabb tempóban kívánja érvényesíteni azt, amit Bethlen István megfontoltan és higgadtan, jól átgondolva cselekszik. Egyforma polgárok. A kormány programmja — és ezt vallja a pártja ismételten is —, hogy ember és ember között fajra, vallásra, nyelvre való tekintet nélkül különbség ne tétessék. Mi azt valljuk, hogy minden honpolgárnak, aki becsületesen teljesíti honpolgári kötelességeit, a magyar haza határain bellii egyforma jogokkal kell birnia, és ha ma még netán van is bizonyos korlátozás, az a helyzet teremtendő meg a legrövidebb időn belül, hogy a korlátok lebonthatók legyenek. Ne várja Budapest és az ország közönsége az ellenzéktől a háborús és forradalmi idők maradványainak gyors liquidálását, az ellenzék a jelszavak folytonos hangoztatásával csak megnehezíti a kormány helyzetét, mert kiváltja az ellenhatást, amellyel aztán esetleg a kormány nehezen tud megbirkózni. Mert nagyon sok most a tennivaló úgy erkölcsi, mint gazdasági téren. Visszaállítandó mindenekelőtt a tekintélyek tisztelete, visszaállítandó a fegyelem, amely nélkül ország fel nem vi- rágozhatik. Ha mindenki a saját feje szerint cselekszik és nem ismer el már kipróbált jó elveket, bábeli zűrzavar keletkezik, amelyből az élelmesen zavarosban halászok fognak pillanatnyi hasznot meríteni. Külpolitikai vonatkozásban folytatni kell azt a politikát, amely már eddig is meghozta az eredményt, hogy a nagy rázkódtatások dacára ma már nem állunk izoláltan és nehéz helyzetekben már barátok támogatására számíthatunk. A belügyi politika terén annak az elvnek vagyunk hívei, hogy mindenkinek adassék meg szavazati jog által az ország és város ügyeibe való beleszólás, aki az ország és város ügyeit komolyan kívánja szolgálni, de mindenkitől vétessék el a sorsunkba való beleszólás joga, aki szavazatát az ország kárára kívánja érvényesíteni. Hazafiaktól, magyaroktól, bármely felekezethez tartozzanak is, nem félünk, a haza árulóitól ellenben, akik az inter- nazionalizmus cégére alatt a haza ellenségeivel cimboráinak, elvonjuk az ország ügyeibe való beavatkozás jogát. Fokozatosan és a gyógyulás mértéke szerint szabaddá kívánjuk tenni a gyülekezési jogot, mindig ügyelve arra, hogy a szabadságjogokkal élni és nem visszaélni szabad. Mit kíván Buda? Helyi vonatkozásban egyedül a kormány segítségével és pénzügyi áldozatával építhetők meg az ó- buáai és borárostéri nagy Duna- hiáak, amelyek az érintkező városrészeknek el sem képzelt fejlődést biztosítanak. Kitelepítendők országos áldozattal a pályaudvarok, ami az eddig elzárt területeket teszi szabaddá és új területeknek ad éltető erőt. Mit kell Budán elhelyezni? A nevelésügy terén nagy gond fordítandó a vallásos nevelésre, minden vallás, minden felekezet erkölcsi tételeken épült fel, az országra nézve nem lehet közömbös, hogy vallásos vagy istentagadó, felsőbbséget nem ismerő polgárai vannak-e? A nevelésügy és kultúra nagy intézményeit Budán kell elhelyezni, ide való a botanikus kert, a természetrajzi múzeum, amelynek tervét is budai tudós készítette el; kerti iskolák, a festészeti és szobrászati akadémia és minden felsőbb oktatás, mert itt az ifjúság nincs oly sok kisértésnek kitéve. Buda fürdőváros. Bírjuk a kormány és Bethlen István gróf ígéretét, hogy a budai rész áldott gyógyforrásai érdekében mindazt engedi megtenni, amit elődeink elmulasztottak. De nemcsak ígéretét bírjuk, hanem tényleges segítségét is, mert dr. Ripka Ferenc főpolgármester útján sikerült kieszközölnünk azt az anyagi segítséget, mely lehetővé te^zi Budán a fürdőügyi kiállítás rendezését 1928-ban. Ezzel megindul az a munka, mely a budai polgárság anyagi jólétét van hivatva szolgálni. Uj városi törvény. Mielőbb megalkotandó az új városi törvény, amely a mai nehéz adminisztrációt fogja új alapokra fektetni és az autochton lakosságnak lesz hivatva a város ügyeinek intézésében nagyobb befolyást biztosítani. A városi törvény megalkotása alkalmával kiküszöbölendő az a sérelem, hogy még politikai hatalmat nem gyakorló tisztviselők állása is hat évről hat évre választás által töltessék be. A közigazgatás demokratizálására vezet az autonómiának ilyen módon való gyakorlása, a megújuló választások a tisztviselők munkakedvét és munkakészségét rontják le. Antiszociális adók. Pénzügyi téren sürgősen módját kell ejteni a forgalmi adó eltörlésének. Az egyfázisú forgalmi adó sürgősen életbeléptetendő. A fogyasztási adók, amelyek a legszegényebb osztályokat terhelik a legsúlyosabban, mielőbb eltörlen- dők. Az az ország, amely adóbevételének túlnyomó részét a forgalmi és fogyasztási adókból szedi be, olyan, mint az az építész, aki a leggyengébb pillérekre rakja a legnagyobb terhet. Az ily- módon alátámasztott épület a legrövidebb időn belül összeomlik. Az adóbehajtás pedig a közönség lehető kímélésével eszközlendő, a hatszázalékos végrehajtási illeték — különösen a még nem jogerős, birtokon kívül feleb- bezhető adóknál — eltörlendő. Nyugdíjas hadikölcsön. Az országnak becsületbeli kérdése a nyugdíjasok szerzett jogainak kielégítése és a hadiköl- csönöknek az ország teherbíró- képessége arányában való valorizálása. A nyugdíjasok hosszú szolgálatuk alatt tőkét gyűjtöttek, ez a tőke az ország becsülete. A nyugdíjasok az országért dolgoztak, az államnál tartalékolták a nyugdíj levonásokkal a biztosítéki tőkét és hittek abban, hogy az állam szerzett jogaikat ki fogja elégíteni. Még speciális adónemek behozatalával is segíteni kell hibájukon kívül bajbajutott polgártársainkon és azok családján, nem szabad őket kétségben hagyni az irányban, hogy jogos igényük sürgősen kielégül. A tisztviselők ügye. A köztisztviselők helyzete és jövedelme javítandó. A legutolsó fővárosi státusrendezésnek megfelelően munkálandó ki az állami tisztviselők fizetésrendezése is ezen a téren megnyugvás teremtendő. A rokkantak megélhetése és elhelyezése mindenkivel szemben biztosítandó, az ő ügyük is becsületbeli ügye az országnak és társadalomnak. A kereskedelem és ipar erőteljes hitelpolitikával támasztandó alá. Ezen a téren már igen •sok történt, a külföldi tőke lázasan kutat mobil elhelyezkedés után, de itt az ipari fellendülés csak akkor várható, ha a rövidlejáratú amortizációs kölcsönök fogják felváltani, ami a jelek szerint, rövid időn belül várható. A főváros a napokban már évi öt százalékra kapott függőkölcsönt, ami a legbiztosabb jele a bizalomnak. A kereskedelem és ipar előmozdítását célozza a kormánynak az a törekvése, hogy a háborús közüzemek, amelyek ma már csak előnyben részesített konkurrensei a legális kereskedelemnek, mielőbb megsziintettessenek és mód adandó az adózó polgároknak, hogy a kereseti lehetőségeket kihasználják. Csak olyan közüzemnek van létjogosultsága, amelyik árnivelláló hatással van, vagy amely az üzem természeténél fogva csak a közület által gyakorolható— mint a gáz, villany, víz, — ellenben a nyereségre utazó és az adózó polgárokkal versenyző üzemekre szükség nincsen. A szövetkezetek eltiltandók attól, hogy tagjaikon kívül másnak is eladják áruikat, ez súlyos sérelme a legális kereskedelemnek. Kiskereskedői és kisipari hitelszövetkezetek létesítendők, amelyek tűrhető kamatra adnak a kereskedőknek és iparosoknak hitelt. A mai kamatokat sem a kereskedelem, sem az ipar nem bírja ki. A magántisztviselők helyzete szabályozandó. Jó munka mellett illő jutalom illeti meg őket és ha a gazdának fölös haszna van, juttasson abból intézményesen alkalmazottainak is.
