Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-11-27 / 866. szám

XXII. évfolyam. 866. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Feleló's szerkesztő': • VIRAÁG BÉLA Buda polgárságát, mint a va­rázsvessző ütése, érte a hír, hogy Bethlen István gróf harc­ba száll Budapestért [ A vigadóbeli monstre-vacso- rán Bethlen István miniszter­elnök és Kállay Tibor, volt mi­niszter, hálásan mutattak rá Ripka Ferenc főpolgármesterre, aki a polgári egység pártjának lobogóját merte kibontani Bu­dán a szélsőséges pártok szen­vedélyes harca idején. A budai erkölcs volt az alap­ja Budapest reneszánszának és feltartóztathatatlanul ragadja magával ez az eszme a lelke­ket. Kárba vész minden mester­séges gátépítés, mert a budai polgárság fölébredt öntudata el­söpri a gátat és a gátépítőket. öspolgárság él itt, mely át- érzi történelmi hivatását. Ami­kor veszélyben a nemzet, meg­szűnik a kicsinyes torzsalko­dás. Csak egy lehet a vezér és egységes legyen a tábora. Más népek öntudatosabb hazaíisága diktátori hatalmat adott kivá­lasztott fiának, hogy az egész nemzetre támaszkodva, mentse meg az országot. Buda a magyar alkotmányt is védi, amikor egy szívvel, egy lélekkel áll az istenadta vezér: Bethlen István gróf miniszter- elnök zászlaja alá. Életre válik a Hollós Mátyás Társaság jelmondata, hogy: „Buda legyen ismét Mátyás király virágzó, világszép vá­rosa, ahol jólétben él a pol­gárság!“ Érezzük mindnyájan, hogy jönnie kell egy jobb kornak, hogy most fordul e város sorsa, s amíg áll Buda, él magyar! Csodás idők, talán csak a 48-as szabadságharc előtt vitte így a lelkesedés a nemzet javát, hogy Kossuth szavára kétszáz­ezer honvéd állott talpra és di­adalmasan szállt szembe az egész világgal. Most is törnek reánk, de talpra állunk! A csata­sor élén rettenthetetlenül küzd a vezér. Ki az a gyáva, aki cserben hagyná a magyarok ve­zérét? A budai becsület parancsol! * Mintha a kürt szavára ismét leomlottak volna Jerikó falai, úgy omlott össze minden mesterséges válaszfal, mely elválasztotta a polgárt a polgártól. Összedőltek a régi pártok, a ré­gi jelszavakból kiégett a tűz. Üj idők rendjébe sorakozik a nemzet és város. Nincs párt, csak egy! Megindultak sokan, külön utakon, különféle zászlók alatt, de hol van a táboruk? Begöngyölték már a zászlókat. Mint a polyvát a szél, úgy fújta szét a leélt demokratapártot a lelkek áramlása. Most, a lét és nemlét küszöbén, ki törődik velük? A nyomor és a honfibánat össze­kovácsolt bennünket, magyarokat akármily módon dicsérjük az Is­tent. Az idegen bilincsbe vert mun­kásságban felforrt a magyar vér, felütötte lehorgasztott fejét a ma­gyar lélek. Ide magyarok! Itt nincs senki más, csak ma­gyarok. Nincs pártütő, — se had­viselt, se rokkant. Aki vagyonát, vérét adta a honért, jön még egy­szer, hogy visszaszerezzük az el­veszett hazát. Fegyvernek jó a kalapács, a kasza, a toll! s mint a harangzúgás száll szerte a dal: Hazádnak rendületlenül! * Egész Buda, mintha Bethlen tábora volna. Szervezkedik egy­ségesen a polgárság. Üj erőre kap minden: — az elernyedt ipa­ros, a letört kereskedő, a sápadt tisztviselő. Mind, mind új életet kér megifjodott lélekkel. Mind ér­zi, tudja, hogy most fordul jobbra a nemzet sorsa. És bizalommal nézi a vezért: — Bethlen Istvánt!’ * Szervezkedünk! Az összefogó polgárság ereje megbirkózik minden bajjal és leg­jobb fiait küldi Buda a polgári hadsereg élére. A budai választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltjei: Dr. Kozma Jenő m. kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd. Dr. Szilágyi Lajos nyug. vkt. százados, v. nemzetgy. képv. (Kisip. orsz. pártja.) Becsey Antal m. kir. kormányfőtanácsos, mérnök Dr. Tury Zoltán m. kir. közig, biró Szepesi Ágoston postahiv. igazgató, nyugdíjas Kadnár Károly délivasúti igazg.-hely., nyugdíjas Dr. Neuschloss-Knüsü Kornél építészmérnök Hubert Vilmos kereskedő Horváth István iparos Pásztélyi Vilmos rt. igazgató Szűcs József magántisztviselő Ravasz László cukrász 1 A liberálisok ICozma Jenőnél A Víziváros volt demokratapárti választói, akik pártjuk összeomlását iáivá, új orientációt keresnek, mert a vezér elhunytával, pusztán a demo­krácia emlegetését nem tartják meg­felelő progranimnak. riethien István gróf, mindjobban kidomborodó állam- férfiúi egyénisége, a nemzet érdeké­ben külföldön elért sikerei és a pol­gári egyenlőséget, békét és a ter­melő munkából kifolyó polgári jólé­tet iépésröi-lépésre bölcsen megköze­lítő működése, a polgárság nagy tö­megeit arra bírta, hogy politikai ál­lásfoglalását revideálja. Ez a körül­mény bontotta meg a vízivárosi de­mokrata pártot is, mert tagjainak az a része, mely nem indul odavetett jelszavak után, hanem szem előtt tartja a nemzet, az ország és az ál­lam érdekeit is, most új elhatározások elé került. L ö í í 1 e r Vilmos dr., aki a liberá­lis irány híve és eddig a demokrata pártban vitt vezérlő szerepet, érte­kezletre hívta e hó 22-én estére, a Budai Polgári Kör vigadóbeli helyi­ségébe, a vele egyformán gondolkozó választókat és ez alkalomra meghívta dr. Kozma Jenőt, az egységes párt budai vezérét és vezérkarát is. Az értekezleten dr. Tury Zoltán közigazgatási bíró, a legnagyobb ér­deklődés mellett fejtette ki a magyar pénzügyi politika követendő új irá­nyát. Rámutatott többek közt arra, hogy a forgalom megadóztatása nem­csak ellenkezik ,a tudomány mai ál­láspontjával, hanem az ipar és ke­reskedelem föllendítése érdekében mi­előbb eltörlendő, amit az értekezlet helyesléssel vett tudomásul. Ezután dr. Löffler Vilmos főtitkár, né­hány bevezető szóval fölkérte dr. Kozma Jenő képviselőjelöltet, hogy ismertesse pr ©grammját, aki erre nagy vonásokban megrajzolta gróf Bethlen István miniszterelnök po­litikáját és kifejtette, hogy a liberális polgárság a maga kívánságait az egy­séges párt keretén belül sokkal in­kább megvalósíthatja, mintha hiába­való ajtódöngetéssed és diszkoszve­téssel e kormánynak konszolidáló munkája elé akadályt gördít. Kijelen­tette, hogy ő a teljes . jogegyenlőség alapján áll és mint a kerület jelöltje, ezt az álláspontját akkor is képvisel­ni óhajtja, ha ez a kormány felfogá­sával nem mindenben egyezne. Pász­télyi Vilmos lelkesítő szavai után dr. Löffler Vilmos nagyhatású be­szédében kifejtette annak szükségét, hogy elfojtsuk a gyűlölködést és a lel­kekben békét teremtsünk. Felhívta a megjelenteket, hogy felekezetre, fog­lalkozásra és osztályra való tekintet nélkül, álljanak Bethlen István zász­laja alá. Hollós Imre, délivasúti in­téző a megjelent polgárság nevében jelentette ki, hogy nem a renegátok, pártütők és a kétszínű ember lelki­ismeretével jöttek ide, hanem a nyílt­szívű, öntudatos polgárok elhatáro­zásával, akiket a helyes politikai vi­szonyok meglátása-vezérelt. Lelkesen készek követni dr. Kozma Jenőt. Még dr. Waldmann Elemér ügy­véd a budai, eddig pártonkíviil álló intellektuel polgárság nevében jelen­tette be csatlakozását, mert Kozma Jenő dr. személye a kellő ember az egységes párt kellő politikájához. Kelenföldön a Keresztény Szocia­lista Párt Bethlen zászlója alá állott A kelenföldi keresztény szocia­lista pártot az utóbbi időben sú­lyos csalódások érték, éppen an­nak a pártnak a részéről, amely politikai érvényesülése terén a legtöbbet köszönhetett neki. Amint az rendszerint történni szokott, a választások idején bő­ven ellátták a pártot Ígéretekkel, de mihelyt a választás harci zaja elült, csend lett az Ígéretek biro­dalmában is. Pedig ez a sok tagot számláló és főleg kisembereket magába foglaló pártszervezet fö­lötte értékes szociális munkát vég­zett; de magára hagyva nem bírt a reá nehezedő terhekkel megküz­deni. Joggal számíthatott legalább arra az erkölcsi támogatásra, amely politikai szolgálatai ellen­Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 november 27. értéke gyanánt megillette volna. [ Ezzel szemben a legutóbbi jelölé­sek alkalmával a fajvédő-párt ré­széről a lehető legmostohább el­bánásban részesült. Nemcsak ve­zetői maradtak ki a jelöltek lis­tájából, de még csak meg sem kérdezték őket a jelölés dolgában. A párt ezt az elbánást olybá te­kintette, hogy a fajvédő-párt nem fektet súlyt az ő támogatásukra, és kiközösíti abból a munkából, amelynek éveken át kipróbált ré­szesei voltak. A folyó hó 25-én e tárgyban összehívott rendkívüli pártértekezlet levonta e mostoha elbánás legszélsőbb konzekven­ciáit és véglegesen összetépte a régi kötelékeket. Üj orientációt is keresett és csak természetes, hogy nem lehetett számára más választás, mint szív- vel-lélekkel csatlakozni ahhoz a politikai párthoz, amelynek ma­gyar, nemzeti törekvéseit gróf Bethlen István egyénisége garan­tálja. Az egységes-párt kelenföldi szervezete e hó 26-án tartott ülé­sében hivatalosan ratifikálta a csatlakozás tényét és tüntető, lel­kes ovációkban részesítve a ke­resztényszocialista párt megjelent alelnökét, Szecsődy István ny. postaigazgatót. Becsey Antal a pártértekezlet tapsai között üdvözölte a csatla­kozó párt hírthozó követét: Sze­csődy Istvánt, rámutatva arra, hogy a keresztényszocialista párt törekvései és célkitűzései a ma­gyar nemzeti érdekek szempont­jából azonosak az Egységes Párt és a Kelenföldi Társaskör céljai­val. Az üdvözlő szavakra Sze­csődy István válaszolt, teljes bi­zalmát fejezve ki az egységes­párt és annak kelenföldi reprezen­tánsával szemben. Az új frigyet a keresztény­szocialista párt elnökségének pla­kátjai a nyilvánosság előtt is meg­pecsételték; — a plakátokon a pártfegyelemre való hivatkozás­sal értesítik a párt tagjait, hogy Bethlen István zászlaja alatt álljanak csatasorba. Hogy nézünk ki Budán? Pesti szóval élve: — köszö­nöm szépen, elég jól kinézünk, itt Budán. Hogyne! Megjöttek Pestről (?) Pakocs úr és Gál úr, hogy hasra feküdjön előttük Buda. Az itt lakó Bárczy Istvánnak nem jutott hely sokáig a demokratalistán, mert polgár- mesternek kiváló lett volna, nincs nála különb, már csak azért is, mert Pakocs űr és Gál úr talán még sem lehetett polgármester, — de képviselő! — az lehet Pa­kocs úr is, Gál úr is, minek kell akkor ide Bárczy? És Bárczy nem is demokrata. Mint ahogy Gál úr sem demo­krata, mert akkor nem kívánko­zott volna a Bethlen-listára. Sőt már rajta is volt — majdnem. Vannak egyáltalán demokraták? Amíg Vázsonyi élt — nu — ő a saját pártját nem akarta Vázso- nyi-pártnak nevezni és elkeresz­telte Demokratapártnak. Csakhogy ezt az egész demokráciát elte­mették Vázsonyival. És most? Ki az utóda? Pakocs úr? Gál úr? De kell-e Budán okvetlenül zsi­dókérdés? Ahogy a helyzetet látom, nem is lehetséges itt zsidókérdést csi­nálni a választásból. Óbudán ez ki van próbálva. A mostani demo­kratajelölt III. helyen Vörösváry Miklós dr. ügyvéd, a hitközségi elnökválasztáson egyetlen egy szavazatot kapott és azt az egyet is gyanús pletyka kísérte — míg a Ripka-párti Kemény Lajos 490 szavazattal lett megválasztva. Az óbudai zsidóság, amelynek régi vezérei, a Mezeyek, a Sternek, abban látták a zsidóság boldogu­lásának egyetlen módját, hogy kikapcsolva a felekezeti kérdést a politikából, Tisza Kálmán mellé állottak, aki a zsidóságra fontos gazdasági kérdésekben biztosí­totta érdekeiket. Amellett gyö­nyörűen virágzott az óbudai hit­község. Stern József kir. tanácsos és közjegyző az élő tilalomfa ma is, aki a kalandos politikának út­ját állja. Azt mondják róla, hogy ö a múlté, modern időket élünk. De ahhoz itt van a modern i.dők fia, a higgadt, józan, okos Ke­mény Lajos, a hitközségi elnök, a vegyészmérnök és ő karöltve jár Stern közjegyzővel és Orova Zsigmonddal. Óbudán tehát már megint nem lehet zsidó-felekezeti alapon poli­tikát csinálni. A kétféle szakáll. Van nekem Kelenföldön egy kedves, derék, jólelkű barátom: Kramer Adolf festő és mázoló. Ö a kelenföldi zsidóság pápája — azaz pardon —• bábája. Minden zsidóérdeket ő dajkál. Becsüle­tesen, okosan. Nemsokára tem­plomot is épít az ottani hitköz­ségnek. Sokszor beszélgettünk a kelen­földi viszonyokról. Ő kimondott típusa a polgárnak. Nincsenek semmiféle forradalmi hajlandósá­gai. Még ellenforradalmi hajlan­dóságai sincsenek. Becsey Antalt szereti, tiszteli nagyra becsüli és mindig önelégülten simogatta szép fekete szakállát, amikor kijelen­tette, hogy a Kelenföld képvisele­tére az egyetlen méltó, hivatott, rátermett ember — Becsey Antal. Megválasztatta elnöknek is a ke­lenföldi iparoskörben, mert sze­rinte Becsey Antal az egyetlen po­zitív gazdasági tényező a politi­kában Kelenföldön. Egy szép napon megdöbbenve láttam, hogy az én Kramer bará­tom leborotváltatta az ő szép fe­kete szakállát és mintha ezt rös- telte volna, elkerült az utca másik oldalára. Utána mentem, megkér­deztem, hogy mi ez? — Leszavaztam a demokra­tákra! Becsey ellen szavazott. Azóta ismét megnövesztette a szakállát, ismét sokszor beszélget­tünk a politikáról. Irtózik a radi­kális iránytól. Polgárok vagyunk, Bethlen István zászlója alatt Megbomlott Budán a párfok régi rendje — Az egészvonalon győz Bethlen pártja — Az iparosok Bethlen mellé álltak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom