Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-05-05 / 853. szám

XXII. évfolyam. 853. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Egy szám 4000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 129 96. Felelős szerkesztő : víraág Béla Hirdetések, ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 5000 korona. 20 mm. magas hirdetés 80.000 K. Szövegsor ára 25.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 május 5. A Víziváros melynek sorsát megpecsételtnek vélik, tényleg stagnál, sőt bizonyos visszafejlődést is mutat, még sem oly sötét, ahogy azt egyes politi­kai időjósok állítják. Valami nagy életképességü város sohasem volt, talán a török harcok idején, ami­kor ide szorult a várból kiüldözött polgárság. Hosszú elnyúlt vonal, amelynek nincs mélysége, csak a hozzá csatolt országúti rész révén jutott szélesebb területhez, de ab­ban sincs sok köszönet, mert szűk utcákban apró 2—3 ablakos házak nem teszik igen alkalmassá a fej­lődésre. Az építkezés ezen a ré­szen, a Batthyány-utca, Fő-utca és Margit-körut által határolt három­szögben sehogysem tud megin­dulni, amig valami okos telekegye- sitő szabályrendelet azt lehetővé nem teszi. így látva a helyzetet, eléggé si­vár a kilátás valamelyes jobb sorsra. Sokat vitatott kérdés ez a Hollós Mátyás Társaság ülésein, ahol a sűrű eszmecsere megtalálta azt a vezérfonalat, mely egész Budára vonatkozó fürdőügyi programúi­ban, a Vízivárosnak oly rendkí­vüli módon való érvényesülését látja lehetőnek, mely itt is a pol­gárság vagyonosodását, jólétét szolgálja. Gerince ennek az a terv, mely Buda fürdőinek nagy kérdését egységes megoldásban, összefüg­gést kíván teremteni a Duna men­tén elszórt fürdők között. A Gel­lérthegy alján levő és a Rózsa­domb alján levő fürdőket a Vízi­város köti össze, egyrészt a Duna- part, másrészt a Fő-utca révén. Ha kiépül az összekötő sétány a Duna partján a Gellértfiirdőtől a Csá­szár-fürdőig, akkor ennek az ideá­lis parknak a nélkülözhetetlen gyakorlati útvonala a Fő-utca lesz. A mai aszfaltsivatag, aminél ta­lálóbb szó nem illetheti a Margit- rakpartot, igy ahogy van, egyálta­lában nem tartható fenn. Pont nyáron, amikor még a Várból is a Dunapartra tódulna a közönség, ott a napközben áthevült aszfalt sugározza ki a meleget és oly tűr­hetetlen hőséget teremt, hogy min­denki menekül előle. Ezt a széles aszfaltos utat föl kell törni és par­kírozni kell. Akár úgy, hogy a vil­lamos síneket a házak elé teszik egymás mellé, akár úgy, hogy ki­teszik a rakodópart fölé, akár úgy, hogy az egyik sínpárt a Fő-utcába viszik, de a rakpart kétharmadát parkírozni kell. Ez lesz a világ leg­szebb sétautja. A Dunának most hátat fordító házak gyógyszálló- dákká válnak idővel. Itt fog élni a budai fiirdőző, üdülő közönség, mert amint eltűnik az aszfalt, eltű­nik a tűrhetetlen hőség is és a most elhagyottan gőzölgő Margit- rakpart mindenek gyönyörűségére lesz. Innen minden fürdő hamar elérhető. A vároldal a legszebb ki­látást nyújtja, a Vár csendje beteg­nek való, s a Margit-rakpart hotel­jeinek vendégei minden szükség­letüket a Fő-utcában szerzik be. A dunamenti parkot részekre oszt­ják az ott épült cukrász-, kávés-, sörös-, cukorka- és tej-pavillonok, a Várkert-kioszk és annak mintá­jára átépített Pálffy-téri park. Az egyetlen európai pont Budapesten a Gellért-szálloda és ennek méltó pándánja lesz az átépített modern Császár-fürdő és Lukács-fiirdő. A Gellértből hid visz a Gellért­hegyre, a Császár- vagy Lukács­ból pedig a Rózsadombra. A Vár- kert-rakpart, Lánchid-utca, Fő­utca és Zsigmond-utca kereske­delme, kézműipara oly módon föl­lendül, ahogy azt az ezen a vona­lon élő szolid kereskedők és első­rangú, művészszámba menő kéz- műiparosok megérdemlik. Azok a rozoga, félig besüppedt ócska há­zak egy-kettőre fölépülnek és ne­kilendül az élet az egész vonalon. Óriási gyógyautók nesztelenül hordják a fürdőkbe a betegeket és kísérőik itt élnek az aszfaltsivatag­ból varázsolt paradicsomban. Ez pedig nem fantázia, hanem jól megmarkolható valóság, (v. b.) Buda, 1926 május 4. — Házavató társasvacsorát ren­dezett a Budai Polgári Kör április 22-én a Budai Vigadóban levő újonnan átalakított és Kozma Jenő dr. áldozatkész ügybuzgósága ré­vén díszesen renovált helyiségé­ben, ahol száznál több tag jelent meg. Házi jellegű ünnep volt ez, ahol régi szép idők felujitását, az uj élet megkezdését ünnepelték. Az első szónok Kollár Lajos ud­vari tanácsos, a kör elnöke volt, aki ötven éve tagja a körnek és szép szóval emlékezett meg a kör ötvenéves szép múltjáról. Megem­lékezvén azokról az időről, ami­kor még erősen vegyes volt a tár­saskörben a beszéd. Kollár szavait lelkes éljenzéssel fogadták. Utána dr. Kozma Jenő kormányfőtaná­csos Kollár Lajos érdemeit mél­tatta, azt kívánva, hogy a kör vi­rágozzék fel újból, töltse be régi hivatását, amit csak a polgárság szervezkedése révén lehet elérni. Szavait Kollár Lajos éltetésével fejezte be. Majd szólásra emelke­dett Németh Imre, a kerület volt orszgy. képviselője, aki intim rész­leteket mondott el a kör múltjából és a vezetést átvevő ifjúságot él­tette. Neuschloss-Knüsli Kornél, a Hollós Mátyás Társaság ez il­lusztris tagja szólalt fel és kedves visszaemlékezéseket mondott el. Fogadalmat tett, hogy Kozma Jenő biztató szavaira újból élénken részt vesz a kör életében és annak fejlődésére emelte poharát. Majd Zboray Gyula, utána dr. Knick Elemér, utóbb Patak Gyula és töb­ben szólaltak fel, ki tréfásan, ki komolyan, de mindannyian szere­tettel foglalkoztak a Budai Polgári Körrel, amelynek most Sztojano- vich Pálban modern gondolkozása és munkabíró igazgatója van, aki rátermettségét már ezzel az első házavató vacsorával is beigazolta, amiért minden oldalról meleg elis­merésben volt része. — Szilágyi Károly nemzetgyűlési képviselőt, mint uj védnökét, nagy ünneplésben részesítette a régi és nagyhírű pesti Lovrana önsegélyző és jótékonysági asztaltársaság egy társasvacsora keretében április hó 23-án. — Sok huza-vona tárgya a Gellért­hegy és a Citadella, melynek tulaj­donjogát a főváros is és a honvédelmi minisztérium is magának követeli. A kérdés az 1927-re tervezett nemzet­közi fürdőügyi kiállítással kapcsolat­ban került napirendre, amikor a hon­védelmi minisztérium azt a kívánsá­gát nyilvánította, hogy a Citadella átengedése fejében a kiállítás rende­zői a Gellért-hegyre, kisebb katonai osztag részére laktanyát építsenek. A Budapest Fürdőváros Egyesület hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a laktanyát felépiti. ellenértékképen azonban negyven éves szerződést kí­vánt arra nézve, hogy a honvédelmi minisztérium a Citadellát erre az idő­re átengedi az egyesületnek. A fővá­ros álláspontja ezzel szemben az, hogy a hegy és a Citadella fölött csak neki ven rendelkezési joga, mert azt csak átengedték katonai cé­lokra, valójában pedig a főváros tu­lajdona s igy a beépítése, átalakí­tása nem lehet senki másnak, hanem egyedül a fővárosnak a hivatása. Budapest idegenforgalma érdekében pedig a főváros mindent megtesz, hogy a Gellért-hegy és környékét átalakítsa, kicsinosítsa, hogy sikló közlekedjen a hegyre s ezáltal uj vonzó erőt létesítsen, tehát pro- grammja van a Gellért-hegy számára, ahová nem szándékozik, mert nem szükséges, de pénze sincs rá, — lak­tanyát építeni. —A Kelenföldi Társaskör biz­tosította már végleges otthonát a Budafoki-uton épülő társasház­ban, mely őszre elkészül. Addig is Fischer József építész előzé­kenységéből a felsőházban, mely a Horthy Miklós-utra néz és má­jusban elkészül, kap 3 összevont lakásból álló helyiséget. Ezt még nyár elején, kellően berendezve, meg is nyitja a Társaskör, hogy azután télire saját végleges he­lyiségébe költözzék. — Balogh Gyula a Faluszövetség egyik igazgatója, akinek lelkes mun­kája tette naggyá ezt a szövetséget, a kelenföldi társadalom egyik jelen­tős szereplője és felül áll azokon a rosszhiszemű gyanúsításokon, amik­kel Drozdy Győző a nemzetgyűlésen illette, amint utólag kitűnt, alsóbb­rendű érdekeinek kielégítése végett. Drozdy Győző, aki itt Budán is csi­nált újságot a forradalmak után, né­hány szereplő egyéniséget is bele­vonva e lapvállalkozásba, itt sikert nem aratott. A lap rövidesen meg­szűnt és Drozdy Pestre tette át mű­ködési terét. Balogh Gyula igazgató feltétlenül szerez magának kellő elég­tételt, de ha ez megtörne a képvise­lői immunitáson, akkor is meg lehet győződve, hogy Budán egy parányit sem csorbult az a közbecsülés, az a tisztelet és szeretet, amely eddig is kisérte rokonszenves, puritán jellemű egyéniségét. — Elhibázott Programm lenne a közlekedés terén, ha a főváros forgalmát a villamos vasúti vona­lakkal párhuzamosan haladó uj autóbusz-vonalakkal javítanák meg. Különösen súlyosan érinte­né ez a II. kerületet, amelynek öt­ven évvel ezelőtt sokkal jobb volt a közlekedése a régi jó budai lóvasúti forgalom korában, mint manapság. Akkoriban a 6 krajcá- ros szakaszjeggyel a Lánchidtól a Királyhegy-utcán át juthatott a Széna-térre, — ma a Széna-térről, hogy a budai közp. Járásbíróság, a II. kér. kapitánysághoz, a II. kér. vásárcsarnokába, a budai vigadó­ban elhelyezett II. kér. anyakönyvi hivatalba, az ugyanott elhelyezett székesfővárosi könyvtárba és a polgári körbe, Budának legna­gyobb és legdíszesebb, hangver­seny és tánctermébe, legelső nagy kávéháza és nagyvendéglőjébe, — de a legdélibb pontján legszeren­csétlenebbül és legkényelmetle- nebbül, mert épp úgyszólván a ke­rületen kiviil, pont a Lánchíd mel­lett a Il-ik kerületi elöljárósághoz juthasson az ember akár adóját fi­zetni, akár egyéb baja ügyében — csak 3000 koronás átszállójeggyel végig a Margit-köruton a Margit- hidig, — ott leszólva, ázva, fázva, hóban, esőben egy 9, 53, 54 vagy 11-es kocsit várva, mely a duna- parton halad, megkerülve az egész kerületet juthat csak el a fentne- vezett hivatalokba, vagy a Fő-ut- cában elhelyezett három katholi- kus, egy református és egy izrae­lita templomba. Egészségügyi és szociális szempontból is végtele­nül fontos, hogy a Fő-utca, Batt­hyány-utca, Marcibányi-téri rész be legyen kapcsolva a közúti for­galomba. Ennek érdekében a Rip- ka-párt vízivárosi szervezete élén Kozma Jenő kormányfőtanácsos, Kollár Lajos udv. tan., Kransz Alajossal mozgalmat indított, ame­lyet Ripka Ferenc dr. főpolgár­mester is nagy szeretettel támo­gat. Ezzel a mozgalommal párhu­zamosan a II. kerületi iparos kör is Lackenbacher György főv. biz. tag indítványára hasonló irányú memorandumot nyújtott be a fő­városhoz, kérve, hogy a létesíten­dő 50 uj autóbusz-vonal közül — a kerületi központ és a külső te­rületek szorosabb összeköttetése céljából legalább kettő a II. kerü­letnek biztosítandó. —■ Bérezel tanácsnok jó szivét sze­rette volna kifigurázni Vámbéry Rusztem városatya, de fonákul abba kapaszkodott bele, amire Bérezel ta­nácsnok maga is azt mondotta, hogy ezek csak szép tervek: — a viaduk­tok, Vízesések, szökőkutak 'és japán­kertek a Gellért-hegyen. a pozitívum az, hogy a Gellért-fürdőt össze kell kapcsolni a Rudas-fürdővel a Gellért­hegy alján tervezett gyógysétánnyal. A villamost a Dunapartra kell áthe­lyezni, hogy az úttest fölszabadul­jon és a már meglevő, a hegy alatt elvonuló parkos sétautnak kiépítésé­vel ez az összekötő gyógysét'ány — egyelőre — kiépíttessék a Rudas- fürdőig. Egyelőre mondjuk, mert azt építeni kell tovább, végig a Duna- parton — egyelőre — a Császár-für­dőig, s azután a Római fürdőig. Rusztem ur olyan sulyokkal dobálód- zott a közgyűlésen, amikről Bér­ezel tanácsnok előre megmondotta, hogy azok csak szép színes tervek, de belől üresek. Talán idővel jut ezekre is. A Gellért-hegy déli részét pedig okvetlenül parkírozni kell, mert nem esztétikus a Gellért-szálló kilátása, — s ha már parkírozzák, akkor építhetnek oda j a p á n-parkot is, ugylátszik Rusztem ur nincs tisz­tában, mert japán-park van a Döb- rentei-téren is és az európai kerté­szék az alacsony — talán japán ere­detű —. fákkal és bokrokkal való be­építést nevezik japán-rendszernek. Ami a Hohen-Salzburgot illeti, azt a tanácsnok ur — tudtunkkal — soha­sem mondotta, hogy ezentúl igy ne­vezzenek nálunk valamit és csak éppen a Gellért-hegy sétányának ily módon való kiépítését jellemezte. Mint ahogy az orsodi (?) völgyben a keseriiforrások körül épülő gyógyhe­lyet mi, a Budai Napló, — mely ezt az ideát fölvetette — sohasem akar­tuk Karlsbadnak nevezni, sőt meg­írtuk. hogy az örsödi völgy és a Dobogó, eddig ismeretlen nevek még Budapesten, de világhírűvé válhatnak e gyógyforrások révén. Olcsó tréfák­kal igyekezett itt szónoki babérokat aratni Rusztem ur, de még a haldokló és százezreket a hitközség javára hagyományozó szegény zsidóról szóló adomája is sántít, mert Bérezel ta­nácsnok a végre megszületett fürdő­város bölcsőjébe tett egy szerény ajándékot, amire ennek a csecsemő­nek _ nagy szüksége lesz. Budapest polgársága pedig, aki gondos nevelő­apa, aki idővel megszerzi mindezt a gyermekének, mert ez van hivatva idővel eltartani a nevelőatyját. Ha minden lelkesedést a pártpolitika zu­hanyával lehűtünk, akkor az egész várospolitika tényleg csak apró te­lekspekulációkba fog kimerülni. És téved Rusztem ur abban is, ha azt hiszi, hogy a fiirdőiigy kalács-kérdés, mert nekünk itt Budán ez — kenyér- kérdés. — Műsoros estélyt rendezett április 21-én este a Kelenföldön és Lágymá­nyoson működő Orsz. Stefánia Szö­vetség csecsemővédő intézetének női bizottsága, mely gróf Zichy Frigyes- né, Becsey Antalné, Sümeghy László- né és Szesztay Lászlóné védnöksége alatt áll. A rendezőbizottság tagjai voltak: Faragó Dénesné, dr. Halász Andorné, Kayser Sándorné, Kertész Béláné, Kiss Györgyné, dr. Major Ferencné, Sauer Jenőné, dr. Sauer Zoltánná és dr. Sényi Pálné és oly szép estét rendeztek, amely ritkítja párját a Kelenföldön. A rendezőség lelke dr. Halász Andor főorvos volt, aki a szövetség kelenföldi intézetét megszervezte és a nemes cél érdeké­nek szolgálatába előkelő közremű­ködőket állított: Kertész Iluska, Fa­ragó Dénesné, Horváth Vilmosné, Réthy Tusika, Kiss Györgyné, Ludá- nyi Pál, László Miklós, Lengyel Jó­zsef, továbbá Halmos Gyula opera­énekes és Murgács Kálmán dalköltő arattak szép sikereket. A műsoros részt tánc követte. — Orvosi hír. Dr. Hausz Ede fog­orvos II., Fő-utca 20. sz. alatt be­szüntette működését. Uj rendelője IV., Ferenciek-tere 2. szám, I. em. Rendel 8—12 és 3—6 óráig. — Második hangversenyét ren­dezi május 15-én, szombaton fél 8 órakor klubháza nagytermében a Budai Torna Egylet ének- és zene­kara. A műsoron szerepel Héczey Mária hegedűszólója és Lőzsi Hugó éneke. Vezényel ifj. Himfy József karnagy. Belépődíj tízezer korona és a felülfizetések az ének­és zenekar hiányos felszerelésének pótlására szolgálnak. | Szent Gellért i { Gyógyfürdőj ♦ Géptorna (Zander) terme I | kiválóan alkalmas fogyókúrák | ♦ tartására, izületi merevségek, t { izomsorvadások és hátgerinc I | elfer dülések gyógykezelésére. f Svéd tornaterem. TORNA-DRESZ fiúknak, leányoknak állandóan raktáron az összes tanintézetek számára mindig legolcsóbban SCHhFFER cégnél Budán I. Döbrentei-tér 4. Tel. J. 125-36 jós Bertalan sütödéje BUDÁN, II., Fő-utca ni Ajánlja kitűnő házikenyerét és * * elsőrendű vajas süteményeit Zsűros sütemények megrendelésre készülnek 89 Újra megnyill a 175 LURIE ÉS TÁRSA Tf*llÍ TFMP e szakmában Buda legrégibb cége I., Orbánhegyi-at 6. n. alatt. / Telefon: 47-27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom