Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-12-24 / 869. szám

9 BUDAI NAPLÓ Budapest, 1926 december 24. Árpád sírjánál Óbudán gyűltek össze 1291-ben hazánk főpapjai, főurai és nemesei s itt az alig egy hónapja uralkodó III. Endre király korlátozására nemzetgkj ülést tartva, súlyos feltételekkel járó törvényt hoztak. Ennek neve „óbudai törvényt“ lett és III. Endre az erdélyi nemességnek hi­teles másolatban szintén kiadta. Ennek a törvénynek főbb rendel­kezései: a király jövevényre, po- gányra méltóságot, várat, várme­gyét nem bízhat; csak a nemesek tanácsa szerint választhat alkal­mas embert a főbb méltóságokra; az ország károsítása végett épült tornyok, várak lerombolandók stb. De hét év múlva, 1298-ban már újra Pesten, a minoriták temploma mellett tanácskoznak a rendek a király tekintélyének helyreállítása végett és. egy év múlva Rákos mezején, a hatal­maskodások megszüntetése céljá­ból. Ugyanez évben és 1299-ben még egyszer tartottak ország­gyűlést, még pedig felváltva Bu­dán, Pesten és Rákoson. A zava­rok mindinkább nőttek és az utolsó árpádházi király 1301 ja­nuár 14-én hirtelen meghalt a pestujvári hegyen (a mai Vár­ban), amely ugyan még Pesthez tartozott név és forma szerint, de már oly tekintélye volt, hogy az anyaváros eltörpült mellette. A legszebb magyar királyné Kún Erzsébet volt, IV. Béla király fiának a későbbi rendkívül harcias, vitéz V. Istvánnak felesége. A tatárjárás után az ország újjáépítésekor kitűnt, hogy a bevándorolt Kunok mind jelentéke­nyebb tényezők az orzság életében s a király kénytelen fiának a Kunok között keresni feleséget. Rezignáltan írta a pápának, hogy fiát „egy szép Kun-leánnyal“ házasította össze. Ez a leány azonban csodaszép volt. A történelem tanúsága szerint a leg­szebb a királynék között. Emellett rendkívül energikus, de erkölcs dol­gában nem a legszigorúbb. Míg IV. Béla idejében a tatárjárás után a budai (óbudai) királyi udvart az asz- kétizmussal határos komolyság jelle­mezte, addig V. István idejében, fe­lesége Kún Erzsébet s annak dédel­getett fajtájával, amelyik mit sem akart tudni az előtte érthetetlen ke­resztény önmegtagadásról, új kurzus kezdődik: a Királyhegyen levő kirá­lyi udvar a világi örömök tanyája lett. S ez még inkább fokozódott, amikor István két évi uralkodása után gyermeke, a szép és ügyes IV. (Kún) László került a trónra. Ezért a szigorú erkölcsű magyar urak előtt megbocsáthatatlan volt a király vi­selkedése. Nem érdekelte más, mint a harc, a sport és a Kún nők s ezért III. Miklós pápa 1279-ben átokkal is sújtotta. Maguk a Kúnok is megun­ták a fiatalembert, aki nem tudott országában rendet teremteni s 1290 július 10-én meggyilkolták. A legszegényebb király bizonyára II. Lajos, az utolsó nemzeti király volt, aki hitelbe vásárolta az élelmi­szert naponta. Atyja, II. Ulászló, Budán halt meg 1516-ban s utána a még csak 10 éves Lajos lett a király s a budai palotának lakója, aki gon­datlan pazarló lévén, örökös sze­génységgel küzdött. A palota any- nyira pusztulásnak indult, hogy he- lyenkint megrongált tetőzete miatt a szobákba csurgóit az eső s alig volt rajta ép ablak. Pedig nagyon sokan fordultak meg a budai palotában. Sokszor jártak itt a végső várak ka­pitányai, hogy hadaik zsoldjának ki­fizetését sürgessék. Külföldi követek is gyakran ellátogattak, mert hiszen a király vígkedvű házigazda volt. Vadászat, lakomázás, fegyverjáték, lófuttatás s több efféle mulatság ugyancsak ínyére volt. Pedig a tö­rök már minduntalan próbálta be­tenni a lábát hazánk területére s a kincstárban alig volt egy-két garas. Főuraink túlkapásait meglehetett vol­na zabolázni, de a király tekintélye teljesen alásűlyedt. A főembereket szemkápráztató pompa vette körül. Az ő útjuk, ha Budára jöttek, való­ságos diadalmenet volt. Midőn egy­szer Lajos király Pozsonyba utazott, alig kísérte száz lovas, mert fizetet­ten embereit pénz hiányában kényte­len volt odahaza hagyni. Ugyanek­kor Bakács Tamás bibornokot ezer­nél több lovas kísérte s a kocsisor­nak se vége, se hossza nem volt. Egy város . . . Harangkongása, szép magyar imádság, Oly álútatos, zengő, bánatos. A sétatéren suttogó platánfák, Ezüst kígyóként köztük a Szamos. Amott a borgóvölgyi sík mezőn Piros és kék pontocskák szerteszét S itt a vén város, ahol könnyezőn Tovább szövik a bús magyar mesét. Ott ül nyugodtan, harci paripáján A bronzkirály, ki bölcs volt és merész, Ottan a Eadrusz megálmodta bástyán S emelt fővel távol keletre néz. Talapzatán a fekete sereg, Akik a hont ezer veszélyben óvták — Magasra tartják bátor, hű kezek — Vad, véres harcok hősi lobogóját. A Bethlen-bástya, kormos, mohos várrom, Mögötte az új, büszke egyetem S mint egy rég eltűnt drága színes álom, Ott a vén színház ósdin, kedvesen, A nagy templomban láthatatlan mély gyász; Könnyek borítják a feszületet, Nem messze tőle roskadozó vén ház. Ahol Hunyadi Mátyás született. Vén temető fönn a hegyoldalon. Márványkeresztes, kékvirágos nyárfás — Magyar nevet hord mind a sírhalom: Zeyk, Máriaffi, Toldalági, Gyárfás. Bánffyakról mesél egy régi ház S Béldi Aranka szép aranyhajáról — Vén palotákon sok patinás írás: ■— Itt lakott Bem és itt Petőfi Sándor. Magyar a dal itt, a szivek zenéje, Halk imák ég felé törő borúja. Magyar sors, ami fonódik köréje Bús gigantikus töviskoszorúba. Ha ékítik a szülőknek a sírját, Magyar a lélek itt minden virágban ... ...És ezt a várost máma „Cluj“-nak hívják És lenn fekszik Nagy-Romániában. Farkas Imre. Buda és Pest. A faluból város­sá lett Pest és „külvárosa“ a mai Buda, az Árpádház kihaltakor már igen kedvező körülmények között volt és csak kevés kellett hozzá, hogy az ország fővárosa legyen. A „jövevények“, vendé­gek, beköltözőitek napja virradt fel az idegen házbeli királyok uralkodása alatt s ezzel a műve­lődés előbbre haladt, élénk keres­kedelem fejlődött. De korántsem ez volt Buda és Pest emelkedé­sének legerősebb rugója, hanem a régi központok hanyatlása. Fehér­vár porrá égett. Falai között na- gyobbszabású nemzeti mozgalom csak a koronázás és királyi te­metések alkalmával fejlődhetett ki. Esztergom nehezen tudta kihe­verni a tatárdúlás irtózatos csa­pását. Pest és Buda ellenben gyors lendületet vett, virágzó, nagvkiterjedésű szöllőművelése révén is. Óbuda (vagyis akkor még Buda) kezd már összeépülni Pestújhellyel (Budavárral), mert Felhévvíznél (a mai Császár- és Lukács-fürdőknél) az Országúton egy kis mezőváros alakult; Szent Jakab falván pedig (a mai Új­lakon) már templom is van. Ide­genből származó királyaink nagy gondot fordítanak a bevándorlók­ra/ a városi lakosságot kiváltsá­gokkal erősítik, mert bennök ta­lálnak új rendet és hatalmas tá­maszt a nyakas főurak és dacos köznemesek ellen. Tűzvészek, árvizek a múltban Régi naplókban olvassuk, hogy az- . előtt a természeti csapások sokkal sűrűbben érték a testvérvárost, mint manapság. A XVIII. században tíz nagy áradás volt hatalmas ar^a- gi károkkal. 1741-ben olyan magas volt a víz, hogy a pesti Ferenciek templomának meglehetősen magasan fekvő főoltára is vízben állott. 1775 február 15-én pedig „a jégnek meg­lódulása végett“ úgy megáradt a Duna, hogy kilépve medréből, az „épületek és házak Összedőltek és lerogytak.“ 611 ház esett áldozatul és a „Rákos laposa egész Palotáig egy vízben állott.“ 1746-ban pedig olyan szárazság volt, hogy több könyörgő körmenet indult a Nagy Boldogusz- szony (Mátyás) templomból a kis- celli búcsújáró helyre (a mai óbudai Schmidt-kastéy). Tűzvész is több­ször és nagy mértékben pusztított a régi PesUFudán. 1716-ban, október 16-án Pestnek déli részében volt nagy tűz; 1722 augusztus 2-án a plé­bánia égett le. De legborzalmasabb volt az 1723 március 28-iki Budán. Husvét ünnepe volt s a körmenet a Kálvária-hegyről éppen hazaérkezett, amikor tűz támadt a Bécsi-kapu mel­letti házban egynegyed négy órakor. Heves északi szél fújt és az egész vár néhány perc alatt lángban állott. A Mátyás-templom fedele hamuvá égett, a nagy torony négy harangja, a szentély kis tornyának két kis ha­rangja és az óra ércműve megolvadt. Tetézte a szerencsétlenséget, hogy a fehérvári kapu melletti lőporr'aktár több mázsányi készlete felrobbant s erre a házak összedőltek és a templom gúlaként emelkedő ormója ledőlt s a templom felé esvén, annak boltívét, karzatát, orgonáját porrá- zúzta s a lángoknak a templom bel­sejébe is utat engedett. A jezsuita páterek elszántan menteni igyekez­tek, amit lehetett s egyikük, Franics Ciyörgy, a lángok áldozata is lett. Nagy félelmet okozott az 1763 június 28-iki földrázás, amely sok kárt is okozott. Néhány nappal utóbb pedig, július 1-én és a rákövetkező éjjel oly iszonyú, rettenetes ijedelmet okozó szélvész dühöngött, hogy körmenete­ket rendeztek a veszély elhárításáért. Az ezer 776-dik esztendőben nagy jégeső volt Óbudán, Szent-Háromság vasárnapján. Mintegy 9 óra tájban félelmes sötétséggel és tompa száraz jéggel, hogy a templomból mikor ki­jöttünk, térdig való jég volt a pároddá előtt.“ jégzajlás idején, amikor a haióhi- dat ki kellett emelni a múlt század első felében, csak csónak- és komp­járatok kötötték össze Budát Pesttel. Rémült csodálattal nézték az egy- lcorúak, hogy milyen ügyességgel és vakmerőséggel viszik át a hajósok metsző fagyban, éjsötét ködben, ös­szetorlódó jégtömbök között csónak­jaikat a Dunán. Idegrázó látvány volt, amidőn a keskeny lélekvesztő a nagy jégtáblák tömkelegén keresz- tül vergődött, mikor pedig az út már egészen el volt zárva, hogy emelte ki a hajós csónakját és addig von­szolta a jégszigeten, amíg ismét víz­hez ért. Ezt a veszedelmes utazást persze csak nagy jutalomért kockáz­tatták meg. Maga a Palatínus, József királyi herceg 1803 januárjában két ízben is így tette meg az utat Pest­re, majd mikor a Duna jege „beál­lott“, a jégpáncél oly erős volt feb­ruár 7-én, hogy József nádor szán­kóval kelt át budai palotájából Pest­re, az ott időző mágnások mulatsá­gára. Mátyás király palotáját leg szemléltetőbben Bonfini ismerteti, akit Heltai Gáspár fordított és magyarázott Magyar Krónikájá­ban, 1574-ben. E szerint Hollós Mátyás a budai vár Duna felőli részén pompás kápolnát emelt remek vízműves orgonával és ezüstözött márvány szenteltvíz­tartóval. Hatalmas könyvtára elé apszisszerű kerek szobát építte­tett, amelynek boltozatára ráfes­tette a csillagos eget. Hasonlóan ehhez, a többi nagyszámú termek és szórakozóhelyek gyönyörű fa­mennyezetét aranytól csillogó planétákkal ékesítette. A kandal­lók tetejére remek antik szobro­kat helyezett és a falakat szép festményekkel, táblázatos, dom­borműves faborításokkal díszí­tette. A földszinten különféle kam­rákat, gyüjteménytárakat, kin­csesházakat emelt. Napkelet felé az emeleten a lakó- és ebédlő­szobák, téli és nyári helyiségek, meleg és hűvös fürdőhelyisége1 rejtett szobák és hálókamrák nag' számban váltakoztak. Ezeknek a helyiségeknek padozata tarka mo­Buda bírája Zsigmond király alatt német volt, mert Nagy Lajos veje in­kább az idegeneket dédelgette, mint a magyarokat. Veje és királyi utóda, Habsburgi Albert még inkább kedve­zett a németeknek s emiatt azok ha- ta uiaskodása tűrhetetlen lett. A ma­gyaroknak azt a jogát, hogy felváltva válasszanak sorrend szerint közülök is elöljárókat, kétségbevonták. A ma­gyarokkal kényük-kedvük szerint pac­káztak, csúfolták őket, míg kihívó vi­selkedésüket csúnyára meg nem bosszulták. Ez akkor történt, amikor Albert király, megkoronáztatása után 1438- ban Budára érkezett :—- a ma­gyarok Ötvös János nevű kedves em­berük ^ meggyilkolásának, aki a ma­gyarom jogát mindig erősen védel­mező, nyomára jutottak. Megbizo­nyosodtak róla, hogy ezt csak a né­metek tehettek, azért megtámadták házaikat s midőn a csőcselék is hozzájuk szegődött, a dulakodás öl­dökléssé s rablássá fajult, amikor az olaszoknak is kijutott a maguké. Végtére békésen megegyeztek s ezen­túl a magyar és német polgároknak teljesen egyenlő jogaik voltak. Albert meg is ígérte a rendeknek, hogy ki­rályi székhelye Budán lesz. "sőt az 1439- ben Budán tartott országgyűlé­sen a rendek kikötötték, hogy a ki­rályné udvari népe is magyar le­gyen s a király csakis magyarokat nevezzen ki tisztviselőknek. zaikból, néhol zománcozott csem­pékkel volt kirakva., A legművé­sziesebb, gazdag díszítésű cse­répkályhák az ebédlőkben voltak. Napnyugatra öreg épület állt. a legbelső udvart pedig kétemele­tes gót oszlopcsarnokos folvosó vette körül. A külső udvar hom­lokzatán volt elhelyezve Mátvás sisakos álló szobra, kétoldalt atvU és fivére szobrától övezve. Az udvar közepén Pallas ércszobrá­val díszes márványmedencés szökőkút szolgáltatta a nyolc stá­dium távolságról szurkolt fa- és ólomcsöveken vezetett vizet. Az udvar bejáratánál, a külső piac felől, hatalmas négyszögletes té­ren, ahol még Zsigmond palotája is áll, oldalt Mátyás az ókorra emlékeztető palotát kezdett épí­teni. Ehhez kettős lépcső vezetett vörös márványból, érckandeliá- berekkel díszítve. A lépcsőházból kettős márványkeretű, pompás kapuzatot, készíttetett, ércszár­nyakkal, amelyeken Herkules munkáit örökítette meg művészi domborműveken. A kapu fölött Bonfini ismeretes verse díszlett. Ezenkívül számos kilátó is volt, de mind a Duna felőli oldalon, szinte ráhajolva a Dunára. A vár melletti völgyben terültek el a legkellemesebb kiérték (bennük élőfákból labbirintusok, fedett sé­tányok, azután halastavak, mes­terséges barlangok, madárházak [stb.), s ott állt az ezüstözött cse­repekkel födött már vány villa. En­nek üvegablakokkal ellátott lakó­szobái annyira bámulatosak, hogy megközelítik az ókori termek ha­tását. Mindez a szépség, kulturá­lis érték Budavár 1686-iki vissza- vívása alkalmával pusztult el tel­jesen. A törökök ugyan nem bán­tották a palotát, csak elhanyagol­ták, de az ostromlók ágyúi és az ostrom alatti nagy lőporrobbanás alaktalan rommá tette az egykori híres, művészkirály hajlékát. Tilos volt a dohányzás a Pest­budai utcán régen, az 1800-as évek elején megtörtént, hogy a hajdúk (rendőrök) egy tekintetes urat a Vízivárosból bekísértek, mert az ut­cán pipázott. Ezért jött nagy divatba a férfiak között a tubákolás, de a nők sem igen idegenkedtek e furcsa élvezettől. Az utcai viselet különben szintén, mai szemmel nézve nevetsé­ges volt, de az idegenből jött kor­társak is megcsóválták fejüket. A férfiak bugyogót, frakkot és három­szögletű kalapot viseltek s az utóbbi „oly nagy, hogy benne két esztendős gyermeket ringatni lehetne...“ A nőknek hajszálok úgy fel vannak bodrozva, valamint a régi időkben pingált boszorkányoknak, amelyek söprőn és vasvillán nyargaláztak ... VilágáSlam Részletek Aszlány i Dezső röpiratábcl ^ A nehezen helyreálló régi vi­lágrend, mely a világháború után elvesztette számos rendfentartó pillérjét s azok helyébe nehezen tud új pilléreket állítani — sok embert _ készt gondolkodásra, új megoldások keresésére. Aszlányi Dezső legújabb röp- irata, mely „Világ állam“ címén jelent meg, többek közt egy új államforma eszméjét veti fel és igyekszik ezt az ő különleges eszméjét a természet rendje alap­ján népszerűsíteni. Alább közlünk néhány erre vo­natkozó részletet. A világegyetemben: a HÍM — NŐ egység és törvény. A DELEJ köt, — a VILLANY bont. Ez a természete és eszerint kell nézni a rendeltetését is. A monarchia: az ariszto­krácia erejével a nép ellen, — a republika a néppel az arisz­tokrácia ellen kormányoz. Mind a kettő csak a nemzet félerejére támaszkodó államforma. így azonban tökéletlen, mert féllábon állva, féligazságokkal operál. A kétféle államforma egymás­hoz tartozik. A készek, kiforrot­tak és kiéltek (arisztokraták) monarchikus állaimformája: FE­MININ, — a nyersek, (demokra- nok és új felhaladók (demokra­ták) republikánus államformája: MASZKULIN államforma*. Az előbbi összefogó, átteremtő ér­zelmi; az utóbbi pedig szétáradó, felbolygató és megtermékenyítő értelmi államforma. A nemzetállam az egész nem­zetből kellett volna, hogy vegye az erejét. A régi államforma azonban csak a fél nemzetet ölel­te fel a másik fél nemzetet pedig eltaszította magától. A háború válságok és politikai marakodások mind szép harcok­ba fognak átolvadni ha egyszer az egész fog résztvenni az állam­vitel munkájában. A Fejede­lemnek nem lesz túlhatalma, mert a másik államfő: az E 1 n ö k áll vele párhúzamos rangban. A felsőháznak sem lesz túlha- falma, mert az a 1 s ó h á z ellen­kező érdekképviseletével egyen­súlyt fog tartani. „A lelki kettős állam olyan ál­talános mozgalmat fog felidézni, amely minden létezőt belevon majd az életkeringésbe és ezzel önként megszünteti a háborút... és megteremti azt a létfolytonos­ságot, amely a halhatatlanság ka­tegóriájába emeli egyszeribe az emberiséget.“ M. kir. postatakarékpénztári m (S rj a /n v ■ n tn 3-ik s-'ámu fiókja « Í9 B filf'lP'i fs / Széna tér mellett Nyi va: egész nap I. L övőház-utc i 3 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom