Budai Napló, 1925 (21. évfolyam, 819-843. szám)
1925-03-21 / 824. szám
Budai Napló XXL Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 5000 korona. 20 mm. 1925 . évfolyam. 824. sz. Előfizetése egy évre 200.000 kor., félévre liiO.OOOkor. Egy szám 4000 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon: 129—96 és 24—77. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 80000 K. Szövegsor ára 25001) korona. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. március 21. Zászlóbontás után A budai polgárság Bethlen Istvánért. A gazdasági nyomorban vergődő ország és főváros modern Dugovich Tituszaihoz, — akik a várbástyáról nem a törököt, hanem az országot rántják le magukkal a mélybe, — komoly intelmet intézett Bethlen István gróf miniszterelnök, az elmúlt vasárnapon a budai Vigadó nagytermében. Oly sokaság előtt, amely méretében, komolyságában és han- gulatábau egyaránt impozáns volt, amelyhez fogható tekintélyű hallgatóság még kevés mozgott a Vigadó parkettjén. Ott volt egész Buda, a maga imponáló erkölcsi komolyságában 1 Egy nagy egység eszméje uralkodott ezen a tömegen, amelyben minden osztály, minden réteg képviselve volt. Az eszrne, ami az egészet hatalmas harmóniába foglalta, a polgári jelleg erőteljes és önérzetes kisugárzása volt. Ez a tömeg az ország egész lakosságának a deputációjaként szorongott a teremben és a rajta túl terjedő városban és országban folytatódott, amely lélekzetfojtva lesi, hogy ki mutatja meg neki az utat rettentő kétségeiből az elveszített boldogulás felé . . . A figyelő országnak a Vigadó termébe küldött deputánsai a legmélyebb bizalom és lelkes nagyrabecsülés hangulatában csüngtek Bethlen István gróf, Ripka Ferenc, a polgári gondolat vézére, valamint a többi szónokok szavain. Bethlen István gróf és Ripka Ferenc kormánybiztos adtak hangot, a polgárság visszaszoritott kívánságainak. Támadják is érte őket jobb és balfelől. A vörös szocializ-- mus épen úgy tombol ellenük, mint a jobboldali túlzó sajtónak az a része, amely bizonyos, épen a minap leleplezett anyagi források és rendelkezési alapok sugalma- zásaira támaszkodik . . . Örök hála Bethlennek, hogy ki merte mondani azt, amit már milliók éreznek : hogy nincs különbség más a polgárok közt, csak az, hogy miként tesznek eleget kötelességüknek. A miniszterelnök a félrevezető megkülönböztetések helyett felosztotta a főváros és az ország lakosságát jó és rossz polgárokra, olyanokra, akik dolgozni akarnak és olyanokra, akiknek bujtogató szelleme az alkotó munkát önző érdekből akadályozza. Bethlen beszéde az országépités tengelyévé a polgári mánkát és a polgári morált tette. Szeme előtt m» a város anyagi és erkölcsi fel- emelkedése lebeg. Az eddig teremtett alapokon most a középosztályt és a kulturális , haladási igyekszik megmenteni. Ám ehez megfelelő fővárosi szellemre van szükség, mely itt bontja ki szárnyait Budán. Akadályozzák a nagy művet a polgári gondolat együgyü árulói, akik most a szociálizmusban keresnek újból fegyvertársat a kommunizmus tanulságai dacára, ahoz a furcsa madárhoz hasonlította, amelyet a Nílus partjáról ismerünk, amely a szundikáló krokodilus tá- totí fogsorából csipegeti ki az odaszorult ételmaradékokat ... A szociáldemokrácia, amely krokodilus ösztönével csak az imént marcangolta a polgári társadalom testét, uj barátokat kapott a „polgári* demokráciában, amely ott ugrál a fenevad körül és nem látja, hogy azok a barátság- morzsalékok, amiket a főbekolin- tott bestia fogsorából csipeget a polgári társadalom elpusztított jólétének maradványai. Így néz ki a radikáüa baloldal. Ennek ellenlábasa a radikális jobb, amely érzi, hogy elvesztette maga mögül az élni akaió tömeg hitét ' és hangulatát. Meg van pecsételve a sorsa a szociálista baloldalnak is, amivel önmagától megszűnik a jobboldali túlzások létjogosultsága. És ez a dolgok természetes rendje! Jól mondta Ripka Ferenc, hogy a szélsőséget a szélsőséggel nem lehet gyógyítani, csak provokálni! Le kell rakni a pusztító fegyvereket a kézből, hogy kiki, aki munkából akar élni, kezébe ragadhassa a- munka szerszámait. Ez Ripka Ferenc programmja és ez az az oázis, amely pálmát nevel a sivatag egyetlen kútja fölé. A gerstli és a tök sivatagának kellős közepében. Nagy moloch a politika, közéletünk sok értékét elnyeli, de megemészti hitványságait is. És ha a krokodilus ismét harapásra nyitná fel a száját a zápfogait kiszedni, majd segítek én is. Ez az én mes< térségem. Csézli Lukács Dániel. * NINCS BUDAI PROGRAMMJUK a különféle pártoknak a most folyó választási küzdelemben és egyedül a 'Bethlen István gróf vezérlete alatt álló Községi Polgári Ripka párt és vezető férfiainak meleg szeretete a budai föld és a budai polgárok iránt, — adott részletes helyiprog- rammot is. És napról-napra gyarapodik ez a programm. A párthoz csatlakozó különféle helyicsoportok, amelyek éveken át hiába kilincseltek a városházán és sükét füleknek sírták el életbevágó panaszaikat, most — hogy olvasták a minenre kiterjedő, minden bajt meleg kézzel felölelő budai célkitűzéseket — most vezető egyéniségeik révén keresik a mindnagyobb arányokban kibontakozó Ripka-Párttal az összeköttetést. A kerületi pártvezetőségek csaknem napokint beható tanácskozásokat folytatnak a kerületek érdekeit szolgáló kérdések felől. A Budai Napló a jövő számtól kezdve ismerteti részletesen ezeket a helyi programmokat és csoportosítjuk azokat nem a választó kerületek, hanem az egymásra utalt városrészek szerint. Az ebek harmincadjára kerül nálunk lassan az egész gyermeknevelés, ahol ma botrányok segítségével olyan kortespolitíka folyik, hogy szájtátva nézi a szerencsétlen budai polgár. Elijesztő példája ennek az I. kerületi 1. számú iskolaszék alakuló ülése, ahol a forradalmi időkre emlékezteiő erőszakos módon járt el az a párt, amelynek a keresztény erkplcsben tündökölnie kellene. Nem lehet az iskolaszéket politikai pártharcok szinterévé tenni, mert a trianoni béke után nem "maradt más Volt idő, a mikór agyon volt ütve az Országút. Mint városrésznek egyáltalán semmi jelentősége nem volt. Mint vékony esik húzódott meg a Margit-körutra keresztelt Országút és megfulladt a vízivárosi temető és a téglagyár között. A Rózsadomb külön utakon járt, a Pasarét nem tudott kifejlődni s a Marczibányi- teret kizárólag futballisták kulti- válták. Pedig a Víziváros mellett, amely szerencsétlen geográfiai fekvése miatt még egy kávéházat sem tud eltartani s mintegy lapos háromszög fekszik a Duna és a Várhegy között, — nagy és jelentős szerepe van az Országúinak. Ez van hivatva élettel, forgalommal megtölteni azt a három- j szöget, mely viszont, mint Buda egyik ősi része kultúrával, fejlett kereskedelemmel és fejlett társadalmi élettel szolgálhat az országúti résznek. A Margit-köruton lassan kifejlődött az ipari és kereskedelmi élet, kiépült a Heltai-utca, Lővőház-utca, a Retek-utca és a téglagyár területének parcellázásával fölszabadult a vérkeringés a Hűvösvölgy felé. Ez öntudatra ébresztette e városrész polgárságát, ami önkéntelenül uj társadalmi alakulathoz vezetett s igy létesült Csézli Lukács kezdeményezésére a Budai Polgári Club, melynek taglétszáma nehány hónap alatt százról ezerre szaporodott. A városrésznek szüksége volt erre az alakulásra, mely hamar túlnőtt a kis társaskörök keretén. Uj erőcsoportok csatlakoztak hozzá, a clubbot átreformálták, pompás uj helyiséget kapott a Xapás-utca és integer területünk minf az ifjúság nevelése. Az alakuló ülésen megállapították, hogy az iskolaszéki tagok névsora hibás, nevüket és lakáscímüket tévesen irta a tanácsi ügyosztály és a meghívókat egy nappal az ülés előtt tették postára. Nem hivták meg az illetékes lelkészeket és nem választottak meg ülés előtt a tantestület két tagját, amint azt a törvény megköveteli. A törvénytelenségek dacára, az iskolaszéki tagok élénk tiltakozása ellenére az alakulás még is megtörtént. Az óvást emelő tagokat pedig a sóhivatalhoz utasította az elnök. Csakhogy ezt a botrányos alakulást a közigazgatási bizottság elé viszik az önérzetükben mélyen sértett iskolaszéki tagok s lehetséges, hogy az elnököt nevezik majd ki a sóhivatalba igazgatónak. Margit-körui sarkán, a volt szabadkőműves páholyban. Erős kézzel vette át az ügyvezető elnökséget Herman Béla bankigazgató, aki praktikus, kézzelfogható célokat tűzött az uj kaszinó elé, ami a környékbeli komoly polgárság tömeges belépését eredményezte. A Budai Polgári Club elnöksége, választmánya, tisztikara ma már nehány átrostálás után teljesen ura a helyzetnek és olyan magaslaton áll, hogy ezt az uj kaszinót csakhamar e városrész irányitó szervezetévé építi ki. Most erősen készülődik a választásra és a viszonyok gondos mérlegelése után a Ripka-párthoz csatlakozott a tagok egyhangú kívánsága alapján. Az elmúlt 5 esztendő tanulságait levonva a kerület polgársága sem a jobb sem a baloldali szélsőséget nem kívánja követni, óvakodnak a nagy politikától, melynek jelszavai eddig csak viszályt hintettek a társadalom közé. Ma, amikor a legnagyobb küzdelmet kell folytatni a megélhetésért, amikor a munkaalkalom folyton ritkábbá válik, amikor az aktiv kereskedő helyzete bizonytalanná válik, amikor az iparos nem talál magának munkát, a kézimunkával foglalkozó pedig nem kap munkaadót, — egyetlen cél az, melyet elérni óhajtanak, — visszaállitani és újra megteremteni azokat a közállapotokat, amelyek abecsületes munkát lehetővé teszik és a becsületes munka alapján a polgári megélhetést biztosítják. A választók azt várják és azt remélik, hogy ebben a törekvésükben Az „Országút“ reneszánsza. Nagy tervek az elhagyott városrész fejlesztésére.- A „Budai Polgári Club“ zászlóbontó vacsorája. — Ripka Fererc beszéde. — Budának mindaz öt választókerületének vezérkara vesz részt a vacsorán.
