Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-02-25 / 770. szám

XX. évfolyam. 770. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 1000 kor., félévre 500 kor. Egy szám 20 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I„ Bors-'Utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 25 korona. 20 mm. magas hirdetés 500 K. Nyiltlér sora 200 korona. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. február 25-én. Wolff Károlyboz! Abból a szomorú alkalomból, hogy Wolff Károlyt, a keresz­tény községi párt vezérét oly súlyos csapás érte egyetlen leánya, Lívia hirtelen elhunytá- val, a budai polgárság küldött­sége kereste töl a szerkesztő­séget, kérve, hogy részvétnyilai- kozatukat közöljük, amelyhez hozzákapcsoljuk mély megille- tödéssel a magunk részvétét is. I7ezérfínk! Megdöbbent lélekkel, borús sze­mekkel, lehajtott fejjel állunk előtted ! A Mindenható kifürkészhetetlen akarata magához szólította drága, felejthetetlen kisleányodat. Úgy távozott tőlünk, mint márciusi vi­hartól letört hóvirág . . . tisztán, fehéren, az élet árja, tövisei, szen­vedései még nem értek el ártatlan gyermekleikéhez ... az Ur úgy kapta vissza, ahogy küldte . . . napsugaradnak küldte ■ és gyász­kárpittá lett fölötted . . . És mi hűséges embereid, hiveid, polgáraid, keresztény testvéreid megrendülve látjuk nagy lelkedet a fájdalmak tengerében, amely kínoz . . . éget . . . mar . . . foj­togat . . . Vezérünk, mi ezren, tizezren, százezren követelünk ebből a fáj­dalomból, minket is illet, nekünk is jár, oszd meg velünk . . . hűséges keresztény testvéreiddel, a budai polgárokkal. Hatalmas keresztény lelked Isten segítségével legyőzi a fájdalomnak marcangoló erejét és fejed fölemel­kedik az égre. „Legyen meg az ő szent akarata, miképen a mennyek­ben, azonkívül itt a földön is !“ És a te törhetetlen keresztény lelked és mi keresztény testvéreid hiszünk rendületlenül, megingatha­tatlanul Istenben gyermeki szent bizalommal. Dr. Bucsányi Gyula. A Budai állandó színház ügyében értekezletre gyűlnek ehó2ó-áneste 6 órakor a Krisztinavárosi Kaszi­nóban a Hollós mátyás Társaság tagjai és meghívott szakértő ven­dégei, hogy ezt a kérdést minden részletében letárgyalják és készen feldolgozva állítsák az elsősorban megoldandó kérdések sorába. Ezen az ülésen állapítják meg az össze­hívandó nagygyűlés napját és prog- rammját, hogy azután állandóan napirenden tartsák. Bucsányi Gyula dr., aki Budának egyik legkiválóbb orvosa, kellemessége és ked­ves humora révén pedig minden társaság kedvelt tagja van kiszemelve a Rudasfürdö hirtelen elhunyt igazgatójának, Sass István dr.-nak helyére. Az ő megválasztása uj korszakot nyit a Rudasfürdö történetében és ezzel teljesednék a budaiak egyik óhajtása. Zubriczky Aladár dr. pápai prelátus tartja az első böjti előadást március 1-én, este V27 órakor, I., Krisztina-tér 1. sz. a. a fuzionált Budai Polgári Kaszinó és Krisz­tinavárosi Kaszinó disztermébeu, dr. Ripka Ferencné elnöklése alatt. Közreműködnek még: ifj. A4áté István, Márkus Ilona és Emmi. A rátótiaknak ígértek hajdan zsebóra helyett toronyórát kocsi­lánccal. Az ostobák e típusának ma már hiába igémének budapesti toronyórát — annyira még sem ostobák, hogy soha sem járó órá­kat elfogadjanak. A főváros XIII. ügyosztályának jelentése szerint a főváros kegyurasága alá tartozó templomok és az I. kér. elöljáróság tornyainak órái (az utóbbi azért fontos, mert a Várban összesen csak két nyilvános óra van) na­gyobb költséggel gyökeres javításra szorulnak, ami körülbelül egy-egy óránál félmillió korona költséget jelent. Természetes, kogy az árak mindig emelkednek és egy-két hét múlva már tizszeres-huszszoros árakkal kell számolni. így merül­nek fel azután a horribilis pót hite­lek. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Platthy György dr. szólalt fel és meglehe­tős keserűséggel panaszolta, hogy az adminisztráció lassúsága követ­keztében állandóan ilyen tulkiadá- sokat kell fizetniük. Ez ellen vala­milyen intézményt kell létesíteni, mert a mai formák ás előírások betartása mellett még igen sok milliót fognak ráfizetni. Azután az iránt érdeklődik, hogy mivel indo­kolják ezeknek az óráknak a köz­ponti kezelését, nem volna-e lehet­séges mindenütt közelben lakó órásra bízni a kezelést. Mindenütt a hitélet fellendüléséről hallanak, megalakultak az egyházközségek, vannak jótékony adományozók, ta­lán itt lehetne valami eredményt elérni, valamely áldozatkész órás vállalná a kegyúri templomok órái­nak a kezelését vagy más hasonló irányban tájékozódjék az ügyosz­tály. Mert a mai viszonyok mellett egyetlen vállalkozó utján a központi kezelés a legkevésbé látszik célsze­rűnek és gazdaságosnak. J ánovits Pál pedig megemlítette, hogy a régi krónikák szerint a XVIII. században csak a budai Rác-templomon és a Rókus-templomon volt óra. Később a XIX. században volt a Város­házán is. A toronyórák különben sem lehetnek pontosak, szél, idő­járás, eső, az óramutatóra ülő var­jak és hasonló dolgok vannak rá befolyással. Felveti a kérdést, van-e szükség egyáltalában toronyórákra? Nagyon kérdéses, megéri-e az egész dolog a milliós kiadásokat. Van toronyóra, amelyik öt-hat éve nem jár és fel sem tűnik. A köz- *; gyűlés elhatározta az órák nem központosítva való kiadását. Elköltözött régi helyéről, a Nándor-térröl a Hébe szobor az Iskola-térre, ami a fő­városnak kétszázhetvenötezer koronába ke­rült, annyiba, amennyibe békeidőben több királyi udvartartásnak vasúton, hajón, ló­háton való szállítása sem került. A kétszáz­hetvenöt lépéses útnak tehát minden lépése egyezer korong, ami a mai valutárís viszony­latbán sem megvetendő összeg. De félő, hogy a főváros ezzel a költségmegszava­zással követendő példát ad a sokat szalad­gáló embereknek (postás, pincér, hordár stb.), akik ezentúl nem óra vagy napidijat, hanem lépés szerinti fizetést fognak köve­telni. A halál körútja nevet érdemelte ki az Attila-körut, mely azelőtt arról volt nevezetes, hogy házai ereszaljig sárosak, — most pedig arról, hogy itt minduntalan halálos szerencsét­lenség történik és okozója hol a villamos, hol az autó. A körútnak csúfolt szűk utcában a két sín­páron kívül alig van hely kocsi számára és ijesztő módon lavíroz­nak itt a kocsisok. Sok ember vére mosta már kövezetét. Most egy hete egy öreg házaspárt ütött el az autó és a napokban különös szerencsétlenség ért egy viruló szép leányt. Tudvalevő, hogy a házak mentén fél méterrel alacsonyabb a gyalogjárda, mint az úttest s ezen jött gyanútlanul a leány. Két vil­lamos jött egymással szemben s ezek között járta a haláltáncot egy autó, amelynek utolsó pillanatban elromlott a fékje. A villamos ki­lökte az útról és épen a leányra zuhant, akit nehéz sebekkel - vittek a mentők a kórházba. Az Anna-templom plébániája, mely a Batthyányi-téri öreg, rozoga házban van elhelyezve sürgős tatarozásra már túlontúl megérett. A főváros, mint kegyur erre a munkára összesen 12,600 koronát vett fel, ami természetesen tulcsekély még a leg­szükségesebb munkák elvégzésére is, úgy, j hogy a II. kerületi elöljáróság jelentése j szerint még 172 ezer koronára lesz szűk- j ség, amit a főváros pénzügyi bizottsága j javasol is a törvényhatósági bizottság köz- í gyűlésének. Buda fekvése a Budai Nagy Naptár köz- j lése szerint pontosan a 19°04‘ keleti hosz- | szuság és 47° 31‘ északi szélesség alatt ■ van az Intézet-utcában levő meteorolo- j giai intézetet véve alapul. A tenger színe jj felett pedig 1296 méter magasan áll. — j A területi nagysága az egyes kerületeknek j a következő: Az 1. kerület 5864 hektár, (a i hozzátartozó Duna területe 106 hektár); í a II. kér. 907 hektár, (a Duna 50 hektár); \ a 111. kér. 3645 hektár); (a Duna 275 hek­tár) ; a legnagyobb sziget a hajógyári 103 és a Margüszíget 58 hektár. Kutat kap a Bercsényi-utca Takács Fe­renc kérése alapján a 13.634/4. helyrajzi számú telek előtt. A vízvezetéki közkút felállítását 100 ezer koronáért a főváros tanácsa — utólagos jóváhagyás reményé­ben — elrendelte. Levendula. A régi biedermayer Buda finom illata árad felénk abból az uj magyar operettből, amelyet a múlt héten mutatott be a Várszínházban Czakó Pál kitűnő társulata. Orgo- navirágfakasztó május, a régi Buda, József nádor, Déryné, Szentpétery, a mindig vidám Megyeri — van-e ki e nevet nem ismeri ? — s mind­ezeken a kedves, mosolyu, szent emlékezetű neveken keresztül a múlt század elejének bűbájos leven­dulaillata árad felénk a Várszínház deszkáiról. Csupa kedves humor, meleg, őszinte, valódi humor, amely belelopja magát a szivekbe, hol megkacagtat, hol megrikat, de mind­annyiszor felemel és aranyos derű­vel tölti el a fásult budapesti ember fáradt szivét. Esemény a Levendula előadása, olyan színházi esemény, amelyre bármely pesti színpad is büszke lenne. De különösen nékünk, bu­daiaknak kedves ez a darab, afnely a régi Budán játszik, a Tabánban, a Várban és a budai gyorskocsi­állomáson, azokon a helyeken, amelyeken nagyapáink és nagy­anyáink sétáltak, merengtek és álmodoztak még akkor, amikor még ők is fiatalok voltak s amikor a levendulaillat még friss volt, olyan friss, mint az ifjúság és szerelem. Most a Várszínházban uj erővel támad fel ez az illat a Várszínház nagyszerű előadásában. Minden budainak meg kell néznie ezt a budai darabot. A két primadonnaszerep Papp Manci és Harmath Hilda kezében van. Papp Manci ebben a szerep­ben — a grófnét játsza — talán még kedvesebb, még finomabb, még nagyobb, mint amilyennek eddig ismertük. Harmath Hilda — Dérynét játsza — egy fiatal budai úrileány, aki még csak néhány hónapja van a színpadon s már is a legjobb magyar primadonnák egyike. Csupa poézis, szív és báj ez a gyönyörühangu, üde kis virágszál. Tihanyi Béla nemes fér­fiassága nagyszerűen érvényesül Szentpétery szerepében, Remete Megyerije csupa humor és ötlet, Marcinka Vica bájos, ennivaló kis Lotti, Szentivdnyi kacagtatóan ked­ves és mulatságos, Unghváry József nádorja csupa méltóság és komoly előkelőség, de jók mind-mind, kedvesek és aranyosa^, mint maga a darab, amely csupa derű és fény, maga a tavasz, mikor a virágok fakadnak. A vigalmi adó nagy jövedelméből, 582 ezer koronáért alakították át és bővitették ki a szűkké vált és erősen elhanyagolt Hidegkuti-uti elemi iskolát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom